Budapesti Közlöny, 1875. október (9. évfolyam, 224-250. szám)

1875-10-19 / 239. szám

évi 40-ik törvényczikk 42-ik szakasza szerint, maguknak talaj­on ith­atják. A második és harmadik korosztály­beli, vagyis az 1855-ik és 1854-ik évben született ifjakra vonat­kozólag, részint a korábbi összeirási lajstromok kiigazítása és rendbe hozása eszközöltetik, részint ott, a­hol újabb sorozó járások alakultak, ezek­hez képest újabb lajstromok állíttatnak össze. Az ezen két korosztályban már összeírt egyének­nek tehát csak azon esetben kell jelentkezniük, ha a hadkötelezettség vagy a tényleges szolgálat alól leendő fölmentésért kívánnak folyamodni. Azonban az összeírási lajstromok, nyilvános helyen, a végett tétetnek ki, hogy azokat mindenki megszemlél­hesse, és följelenthesse azoknak neveit, a­kik az összeírásból bármi módon kimaradtak. Idegen illetőségűek mind a három korosztály­ban összeírandók. A­ki idegen sorozó járásban tartózkodik, és fontos okoknál fogva (például mint hivatalnok, vagy tanuló sat.) tartózkodási helyét el nem hagy­hatja, a honossági járásbeli tisztviselőnek előlege­­sen lett megkeresése, és ennek engedélye folytán, a tartózkodási hely sorozó bizottsága elé állít­­tathatik. Hogy az ily megkeresések idejében megtörtén­hessenek, az illető feleknek haladéktalanul folya­modnak kell a honossági tisztviselőkhöz. B. A hadkötelezettség alól való ideiglenes fölmentés. A fölmentési igény igazolására vonatkozó ok­iratok, folyamodvány kíséretében, már az összeírási jegyzékbe való fölvétel iránti jelentkezés alkal­mával s legfölebb az ujonczozási előmunkálatok bevégzéséig, az alólírt községi elöljárónál nyújtan­dók be. A felszólamlások elintézésére különös bizott­ságok nem fognak felállíttatni, hanem a fölmen­tési ügyek eldöntése első fokúlag, a honossági so­rozó bizottságot illeti. Ez okból az újonczállítás első, vagy a szükséghez képest második, és har­madik sat. napja, a fölmentési kérvények tárgya­lására fog fordíttatni. A felszólamlási kérvények, és azok mellékletei, bélyegmentesek. A családi értesítő kiállításáért, a mennyiben azért dij követelhető, 2 o. é. írtnál többet követelni nem szabad. Ideiglenes fölmentések egyedül csak családi te­kintetből engedélyezh­etők. Mert, az 1868-ik évi 40-ik törvényczikk 17-ik szakasza szerint, a had­seregbe, hadi­tengerészetbe vagy a honvédségbe való belépés kötelezettsége alól, ideiglen csakis a következők mentesek : 1. a keresetképtelen apának vagy özvegy anyá­nak egyetlen fia, vagy egyetlen veje; 2. az apa halála után a keresetképtelen nagy­apának vagy özvegy nagyanyának egyetlen uno­kája, ha azoknak fiuk nincsen; 3. a teljes árvaságra jutott testvéreknek egy bátyja. Azonban csak vérszerinti egyetlen fiúnak, uno­kának, vagy bátyának, s illetőleg egyetlen nőnek, lehet igénye a fölmentésre, és csak azon esetben, ha fölmentetésétől szüleinek, nagyszüleinek, vagy testvéreinek sat. eltartása függ, s ő e kötelezett­séget teljesíti is. Törvénytelen fiú-gyermeknek ha­sonlóan igénye van a fölmentésre, ha tőle függ anyja eltartása, s ha ő e kötelességet teljesíti is. 4. Egyetlen fiúval, unokával vagy bátyával egyenlő igényűeknek tekintetnek, ugyanazon fel­tételek mellett, azok is, a­kiknek egyetlen vagy több fitestvéreik a) sorhadi vagy tartalékbeli szolgálati kötele­zettség alatt állanak ; (a honvédségbe vagy pót­tartalékba sorozottak tehát ide nem értendők); b) 18 évesnél ifjabbak ; c) szellemi vagy testi fogyatkozások miatt bár­mi keresetre képtelenek. 5. Azon körülmény, hogy egyik vagy másik fitestvér, avagy unoka, más helységben, vagy más gazdaságban, s nem a szülői, vagy nagyszülői ház­nál lakik, a bennmaradt védkötelesre nézve föl­mentési czímet nem képez. 6. Egyetlen unokáknál a nagyü­zülék vejei nem vétetnek tekintetbe. 7. Ha valamely hadköteles egyén feleségének szülei már elhaltak, és csak ennek munkaképtelen nagyatyja vagy özvegy nagyanyja van életben, az ilyen hadkötelesnek, mint unoka­ vőnek, nincsen igénye a fölmentésre. 8. Épen igy nem menthető fel az sem, a­kinek egy vagy több fitestvére, munkaképtelen ipával, vagy özvegy napával áll vői viszonyban. 9. Egyetlen vő csakis akkor menthető fel, ha szabály­szerűl­eg igazolja, hogy ipának munkakép­telensége, illetőleg anyósának özvegysége, vagyis általában a fölmentés czíme, az ő nősülésének ideje után keletkezett. 10. Teljes árvaságra jutott testvérrel egyenlő tekintet alá esik az olyan féltestvér is, a kinek csak özvegy anyja, és így a fölmentetni kért had­kötelesnek özvegy mostoha anyja, van életben.­­ 11. Nevelt vagy fogadott fiúk, mint ilyenek, a hadkötelezettség alól nem menthetők föl. 12. Az összeirottaknak édes, vagy mostoha nagyapjai, apjai, ipjai, és 18 éven felül lévő fitest­­vérei, ha saját munka- vagy keresetképtelenségük miatt unokájuknak, illetőleg fiuknak, egyetlen ve­­jüknek, végre fitestvérüknek a hadkötelezettség alól való fölmentetését szorgalmazzák, a sorozó bizottság előtt személyesen tartoznak megjelenni; ellenkező esetben folyamodványaik visszautasit­­tatnak, s az illetőknek netaláni besoroztatásából származó hátrányokat csupán maguknak tulajdo­níthatják. A véderőről szóló 1868-ik évi 40-ik törvény­czikk 17-ik szakasza nem határozván meg azon életkort, a­melyen túl mindenki föltétlenül munka- és keresetképtelennek tekintendő; a felszólamlók­­nak 60 évesnél idősb férfirokonaik is kötelesek, munka- vagy keresetképtelenségük megállapítása végett, a sorozóbizottság előtt megjelenni még azon esetben is, ha már bizottságilag megvizsgál­tattak ugyan, de »mindenkorra« munkaképtele­neknek nem nyilváníttattak. A megjelenés kötelezettsége alól csakis azok vétetnek ki: a) a­kik 70-ik életévüket betöltötték, ha kere­setképtelenségük, mint köztudomású, a községi elöljáróság által bizonyíttatik; b) a kiknek nyilvánvaló keresetképtelenségük, szabályszerű vizsgálat folytán, kétségtennek bizo­nyul be; c) a­kik a múlt ujonczozás folytán, akár a so­rozó és utóállító, akár a felülvizsgáló bizottság ál­tal, már megvizsgáltattak, és mindenkorra mun­kaképteleneknek nyilváníttattak. Ez utóbbiakra nézve elégséges, ha a felszólam­lási folyamodványokhoz csatolt hiteles bizonyítvá­nyokkal igazoltatik, hogy ezek még életben van­nak, s hogy a kérdésben levő hadkötelesek ezek­nek még mindig egyetlen egy, figyelembe vehető, és igy az 1876-ik évre is hadmentességi igény­nyel biró támaszaikat képezik. 13. Figyelmesekké tétetnek a felszólamló felek, hogy kérvényeiket, a védtörvény végrehajtása tár­gyában kiadott utasítás 39. szakasza 2-ik pontjá­hoz képest és a m. k. honvédelmi minister 1871-ik évi 32300. számú körrendeletéhez csatolt minta szerint kiállítandó községi bizonyítványokkal sze­reljék föl. 14. A sorozó bizottságnak a felszólamlások, vagy a tényleges szolgálat alól kért fölmentések tárgyában hozott elutasító határozatai ellen, a felfolyamodványok, kellőleg fölszerelve, az eluta­sító határozatnak tudtul adásától vagy kézbesíté­sétől számítandó 14 nap alatt, közvetlenül a so­rozó járásbeli tisztviselőnél nyújtandók be. Az ily felfolyamodványok az első fokú elutasító határozatoknak hatályát nem függesztik fel. Azon hadköteles tehát, a­kinek felszólamlása a sorozó bizottság által elutasíttatott, ha mind­járt fellebbezéssel élne is, szintén megvizsgálandó, és alkalmas volta esetében szintén besorozandó, s kellő időben beadott felfolyamodványa csak­is be­­soroztatása után terjeszthető fel a honvédelmi miniszerhez. Ha pedig az ilyen hadköteles meg­vizsgáltatván, hadképtelennek és visszahelyezen­­dőnek találtatnék: a reá vonatkozó felszólamlási felfolyamodvány föl sem terjesztetik. Hol, és mely időben fognak a felszólamlások, és a tényleges szolgálat alóli fölmentés iránti fo­lyamodványok tárgy­altatai, ez utólagosan fog tudtul adatni. C. A tényleges szolgálat alól való fölmentés. Az 1868-ik évi 40-ik törvényczikk 27-ik sza­kasza értelmében, a népiskolai tanítók, s tanítóje­löltek, valamint azok, kik örökség utján jutottak valamely mezei gazdaság birtokába, ha ez utób­biak rendesen birtokukon laknak, abban maguk gazdálkodnak, s földbirtokuk jövedelme egy öt tagú család önálló eltartására elégséges, de vi­szont ezen mérv négyszeres mennyiségét nem ha­ladja túl, a hadseregbe (hadtengerészetbe) vagy a honvédségbe történt besoroztatásuk után a nép­oktatást és illetőleg a gazdaság kezelését legke­vésbé akadályozó időszakban, nyolc­ hét alatt ka­tonailag kiképzendők, azután szabadságolandók, és béke idején ezen felül csak az időszaki fegy­vergyakorlatokban való részvételre szorítandók, vagyis a fentebbi föltételek alatt a tényleges szol­gálat alól fölmenthetők. A­ki ezen kedvezményre igényt tart, annak ma­gát idejében el kell látnia a kellő okiratokkal, hogy azokat a szükséghez képest a sorozó bizott­sághoz benyújthassa. E kedvezményre igényt tarthatnak : 1. a­kik mint mezei gazdák,­­ továbbá: 2. mint népiskolai tanítók, altanítók, s tanítóje­löltek, a közgazdászati és népoktatási érdekek sé­relme nélkül, hivatásuk köréből, a fegyverforgatás begyakorlására megkívántató időnél tovább el nem vonathatnak. Azok, a­kik a sorozás idejében még csak ta­­nítóképezdei hallgatók, a tényleges szolgálat alól, e czimen, föl nem menthetők; s kivételes kedvez­ményben, csak­is alapos indokok alapján, a cs. és kir. közös hadügyminister által, a m. kir. honvé­delmi ministerrel egyetértőleg, részesíthetők. Azon föltételek, melyek alatt a mezei gazdák a tényleges szolgálat alóli fölmentetéseket igényel­hetik, a következők: a) ha a földbirtok a mezei gazdaságok közé tartozik legyen az bár nemesi, avagy volt úr­béres ; b) ha a földjövedelem, min­den más kereset hoz­­zászámítása nélkül, öt tagból álló család eltartá­sára elegendő, de az ily jövedelemnek négyszeres mennyiségét nem haladja túl; c) ha a védköteles e gazdaságnak már tettleges tulajdonosa; d) ha azt szüleitől, öregszüleitől, oldalági roko­naitól, vagy akár idegentől örökölte, nem pedig vétel útján szerezte, vagy ajándékképen kapta; e) ha rendesen gazdaságában lakik, s azt maga személyesen kezeli. A tényleges szolgálat alól való fölmentést ille­tő igényekre nézve bővebb felvilágosításul m­á­­r egyeztetik: 1. ha a védköteles, valamelyik elhalt szülőjé­től, a gazdaságnak csak felét örökölte, másik fe­lét pedig a még életben levő másik szülejétől vette át, ezen gazdaság az öröklött birtokkal azonosnak tekintetik; 2. ha a törvényes örökösök egyike, többi örökös társaitól, ezek birtokrészét egyezkedés folytán megvásárolja, az ily módon szerzett gazdaság szintén örökség útján nyert birtoknak vétetik; 3. ha az örökhagyó, még életében, két, vagy több részre osztotta birtokát, vagy ha ezen felosztást, akár az örökhagyó végakaratának, akár pedig, végrendelkezés hiányában, saját megegyezésüknek alapján, maguk az örökösök eszközük, ez esetben a tényleges szolgálat alóli fölmentésre mindegyik ör­ökös csak akkor tarthat igényt, ha az örökölt gazdaságrész, a fentebb elősorolt más feltételek mellett, rendes lakházzal és gazdasági épülettel is el van látva. D. A sorshúzás. Mivel az újonczállítás nem községenként, ha­nem sorozó járásonként történik, a sorshúzás is nem községenként, hanem járásonként foganato­sítandó. Az ugyanazon sorozó járáshoz tartozó va­lamennyi községben csak az 1-ső korosztályban összeírt ifjak húznak sorsot. Ezen sorshúzás, a járásbeli tisztviselőnek, s a községek elöljáróinak jelenlétében fog megtörténni, s határnapjául évi -ik napja tűzetik ki. A­kik bármi okból akadályozva volnának a sorshúzáson megjelenni, azok helyett netaláni meghatalmazottjuk, vagy az illető község elöljá­rója fog sorsszámot húzni, mely az összeírottra nézve, azon tekintetben, várjon a sorhadhoz, a póttartalékhoz, vagy a honvédséghez lesz-e beosz­tandó, a védkötelezettség egész idejére irányadó teend. Az összeírt hadköteleseknek tehát a sorshúzásra nem kell szükségkép személyesen megjelenniük. _______________6860_______________

Next