Budapesti Közlöny, 1877. június (11. évfolyam, 124-147. szám)

1877-06-03 / 125. szám

nagy-szőlősi ügyvéd, elhalálozása folytán, a kamara lajstromából kitöröltetett, s az utána maradt halaszthatlan teendők teljesítésére gondnokul Morvay Béla n.-szőlősi lakos ügyvéd rendeltetett ki. NEMHIVatalos rész. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minister f. évi 9915. sz. alatt a következő körrendeletét bocsátotta ki: Az ország több felső megyéje területén fellépett s néhol máris aggályt keltő mérvben terjedő szuféreg vagy betűző szu (Bostrichus typographus, Borkenhäfer) pusztításai már régóta foglalkoztatják a kormány s a hatóságok figyelmét s a befolyt jelentések nyomán esetről esetre már eddigelé is történtek e helyről intézkedések, melyek a baj elfojtását s tovább terjedésének meggátlását czélozták. Ezen intézkedések azonban nagyrészt az érdekelt erdőbirtokosok tájékozatlansága és részvétlensége következtében nem mindenütt vezettek kívánt sikerre és pedig leginkább azon oknál fogva, mivel egyöntetű eljárási rendszer hiányában a munkálatok sok esetben elkésve s nem a kellő szabatossággal hajtatnak végre. Szükségesnek és idején levőnek láttam tehát az országos erdészeti egyesületet, mint e tárgyban legilletékesebb szaktestületet oly útmutatás kidolgozására hívni fel, mely egyrészről az érdekelt közönséget a baj mibenléte felől kellőleg felvilágosítván, másrészről mindazon év- és irtórendszabályokat magába foglalja, melyek a külföldön s részben hazánkban is tett tapasztalatok nyomán a szóban forgó baj leküzdésére czélszerűeknek bizonyultak. Ezen útmutatást 20 nyomtatott példányban oly felhívással küldöm a megye közönségének, hogy annak bizonyos számú példányait a hatósági közegek használatára bocsátván, a többi fenmaradt példányokat a törvényhatóság területén nagyobb kiterjedésű luczfenyő állatokkal rendelkező erdőbirtokosok között oszsza ki. Azon intézkedéseket illetőleg pedig, melyek a szuféreg esetleges fellépése esetében teendő rendszabályok végrehajtására vonatkoznak és a megye közönsége saját hatáskörében eszközlendők, — rendelem, hogy: Mindenekelőtt utasítandók a járásbeli szolgabírák, hogy mindazon esetekben, hol a szóféreg felléptéről bármi után tudomást szereznek, ezt haladéktalanul a közigazgatási bizottságnak jelentsék be. A közigazgatási bizottság a baj terjedelmét szakértő által megállapittatja s az esetben, ha az kisebb térre szorítkozik, vagy ha a halasztás veszélylyel járna s az irtásra fordítandó költségek az e részben mérvadó helyi viszonyok szerint az elérendő haszonnal arányban állanak — saját hatáskörében oly formán intézkedik, hogy az illető erdőtulajdonost záros határidő kitűzése mellett az idevonatkozó útmutatásban foglalt irtó rendszabályok foganatosítására erélyesen felszólítja, — mely felszólításnak, ha a birtokos bármi oknál fogva eleget nem tesz, — a közigazgatási bizottság a baj tovább terjedésének meggátlása érdekében s a szükséges irtási munkálatok minél gyorsabb végrehajtása czéljából a legközelebb fekvő községek lakosságát megfelelő számban s az azon vidéken szokásos napszám dijak megfizetése mellett kirendeli, s a tett költségeket a birtokostól utólag behajtatja. Az esetben pedig ha a baj már nagyobb terjedelmű s a szomszédos erdőtesteket is fenyegeti, a közigazgatási bizottság a teendő intézkedések iránt ezen ministeriumhoz előterjesztést intéz, melynek alapján, feltéve, hogy az irtási rendszabályokra forditandó költségek arányban állandóak a veszélyeztetett közérdekkel — esetleg ministeri biztos kiküldése folytán intézkedni fogok. Kelt Budapesten, 1877. évi május hó 26-án. Trefort Ágoston, s. k. ÚTMUTATÁS a szuféreg ellen teendő óv- és irtórendszabályok ügyében: A luczfenyveseket pusztító betűző szu vagy szuféreg (Bostrichus typographus, Borkenkäfer) elszaporodása és terjedése ellen a következő két irányban kell rendszeresen és a legnagyobb kitartással munkához látni. 1. Első és legfontosabb teendő helyes erdőgazdasági elvek s ezekkel karöltva olynemü óvintézkedések alkalmazása, melyek lehetetlenné tegyék, hogy a kártékony rovar tanyát üssön oly erdőkben, ahol eddig még nem mutatkozott. 2. A másik, szintén igen fontos és szorgos teendő oda irányul, hogy a szóban lévő kártékony rovart, ott, ahol már fellépett, s ha jelenlétének még oly csekély nyomai mutatkoznának is, azonnal az alább közlendő módon kiirtjuk. Első feltétel tehát, az óvintézkedések körében, hogy a betűző szó pusztításának kitett luczfenyőállatok mindenkor életerős és ellentállásra képes állapotban tartassanak s illetőleg ilyenbe helyeztessenek azon okból, mivel a természetileg erős, ép és egészséges törzseken és ezekből alkotott állatokon a szu legjelentékenyebb úttörője a vihardúlás, valamint maga a pusztító rovar sem bír erőt venni, legalább semmi esetre sem oly könnyű szerével és oly mértékben, mint a helytelen, vagy hanyag kezelés folytán többé-kevésbé sintő helyzetbe, gyöngédkedő állapotba jutott állatokon. Az állatoknak ép, egészséges és erőteljes állapotban s e mellett lehetőleg tisztán tartása a leghathatósabb óvintézkedés a kártékony rovar megszállása ellen. Czélszerű óvintézkedés a frisen döntött fák s bármi czélra feldolgozott faanyagoknak, valamint a hulladék törzs- és ágrészeknek a döntés után rögtöni lekergelése vagy az erdőből eltávolítása, a feldolgozásnál visszamaradó csúcsrészek, ágak és gályáknak úgyszintén a lehántott kéregnek is a helyszínén azonnali elégetése. A tűzifát, ha az az erdőn, vagy annak közvetlen közelében van fölrakásolva, elégséges az első tavaszon ápril közepétől julius közepéig éber figyelemmel kisérni s azon hasábokat, melyeken a megszállás nyomai mutatkoznának lekergelni, — miután a teljesen kiszáradt fát és farészeket a szóban levő rovar sohasem szállja meg. A lehántás és égetés munkája egyébiránt — kivált vékonyabb törzsek- és törzsrészeknél, — egyesíthető s igy tetemes munka- és költségkíméléssel végezhető olykép, hogy ezek, a nélkül, hogy lekérgeltetnének, tűz fölött pörköltetnek addig, a mig a kéreg gyöngén megszenesedik. Ezalatt az abban levő rovar és ivadék teljesen elöletik s a törzsfa még mindig jól felhasználható lesz. Hangsúlyozzuk itt azon körülményt, hogy a szunak veszélyes mértékben való elszaporodása az eddigi tapasztalatok szerint még soha és sehol sem következett be a nélkül, hogy a luczfenyőállatokat sajtoló, valamely más elemi csapás, pl. vihardöntés, hernyófalás, erdőégés stb. azt meg ne előzte volna, vagy végül egyszerre nagy mennyiségben döntött faanyagok hanyag kihasználásánál elő ne idéztetett volna a nagymérvű elszaporodásra nézve kedvező alkalom. E körülmény ismerete ismét csak oda utal, hogy a veszély távoltartásának legtermészetesebb és hatékonyabb eszközei a helyes erdőgazdasági elvek és szigorú óvintézkedések alkalmazásában találhatók fel. A segély gyökérzetű s ennélfogva a vihar által könnyen kiforgatható luczfenyőállatoknak hathatós támogatására szolgál továbbá, ha azok más fanemekkel, főleg, ha az ellentállásra képesebb jegenyefenyő- és lomblevelű bükkel vannak keverve. Ezen elegyítés igen jó szolgálatot tesz a föntebb említett elemi károsítások mindenike ellen — habár ezen elv többnyire csak a jövőre nézve lesz is valósítható. Az államoknak széles nyiladékok által kisebb tagokra való beosztása, ahol ez lehetséges, szintén igen ajánlatos úgy a rovar, valamint egyéb elemi károsítások nagyobb kiterjedésének meggátlására, csakhogy a nyiladékoknak lehetőleg oly irányt kell adnunk, és főleg oly állapotban kell azokat tartanunk, nehogy azok által az erdőtest természetes összefüggését épen veszélyes oldalon megbontván, a szélrohamok betörésének utat nyissunk. Ugyane czélból az évi vágásoknak mely oldalon való megkezdésére és mely irányban leendő folytatására is kiváló gondot kell fordítanunk. Az előzőkben kimeríttetvén azon óvintézkedések, melyek a szuféreg megtámadása ellen czélirányosan alkalmazhatók, következnek most a rovar tényleges fellépése esetében követendő irtó rendszabályok. Midőn a veszélyes rovar már fellépett , de még csak kisebb számban vehető észre, akkor rögtön és minden erővel oda kell törekedni, hogy az elölessék s további szaporodására minden alkalom el vonassák. Czélszerűen alkalmazhatók ily esetben a szándékosan ledöntött, ú.n. cselfák,vagy fogófák is.Ilyenekül egyébiránt az elnyomott, a szél által kimozdított, vagy bármi más okból többé kevésbé beteges állapotra jutott törzsek választhatók. Ezeket az anyarovar petéi lerakása végett szívesen és hamarább megszállja, mint a fenálló, ép törzseket s miután ezen fogófák alkalmas és jól hozzáférhető helyeken dönthetők, ezzel a költések mintegy concentrálva s a cselfák lehántása s a kéreg elégetésével az ivadék kiirtása igen könnyítve lesz. Figyelmet kell azonban e mellett arra is fordítanunk, hogy egyúttal minden széldöntött törött fát állva vagy fekve ne hagyjunk, hanem azonnal eltávolitsunk vagy elégessünk. Ahol a rovar nagyobb mennyiségben lépett fel, s a cselfák hagyásától már siker nem várható — ott nem marad egyéb hátra, mint a belepett fáknak a több elnyire szomszédos ép fákkal együtt való levágatása, lekérgelése, a kéregnek, ág és csúcsrészeknek a helyszínén elégetése s a nyert fának az erdőből lehetőleg gyorsan eltávolítása folytán az infectió fészkét teljesen megsemmisíteni. Ha pedig a rovar oly mennyiségben és kiterjedésben lépett fel — ami leginkább nagymérvű vihardulások nyomán fordul elő, hogy a vihardöntvények gyors feldolgozására s ezzel az ivadék azonnali kiirtására gondolni sem lehet, akkor mindenek előtt s megfeszített erővel és áldozattal oda kell törekedni, hogy a rovar pusztítás lehetőleg szűk körre szorittassék s az ivadék befogadására alkalmas költő helyek kevesbitessenek. Ha sikerült kitartó erőfeszítéssel a veszélyes rovart szőkébb korlátok közé szorítani, vagy éppen legnagyobb részt el is nyomni, mindamellett a veszély helyére és az ezzel egybefüggő, nagy kiterjedésű környezetre, mindennemű óvintézkedések szorgos megtétele mellett, még néhány éven át is kiváló figyelemmel kell lenni, hogy a netán mégis mutatkozó maradvány és annak ivadéka rögtön elfojtassék. Végül nem lehet eléggé hangsúlyoznunk azt, hogy a szóban lévő rovar ellen egyfelől a természetes óvintézkedések múlhatlan megtételére, másfelől pedig a rovarnak elnyomására és kiirtására azon időben kell a legnagyobb gondot, legserényebb és erélyesebb tevékenységet fordítani, midőn az még csak kisebb számban és kiterjedésben lépett fel, mert a kezdetben elkövetett mulasztás mindig maga után vonja a rovarnak a legyőzhetlenig veszélyes mértékben való gyors elszaporodását. 4350 A keleti marhavész állásáról folyó évi június hó 1-ig terjedő hivatalos jelentések szerint: Magyarország és Horvát-Slavonország, nemkülönben a katonai határőrvidék területe vészmentes; az osztrák tartományok vészmentesek. A porosz siléziai kormány, f. évi május hó 16-án 7421. sz. alatt kelt értesítésében, az osztrák-magyar birodalomból származó kérődző állatok és állati nyerstermények bevitele és keresztülvitelére nézve következőket rendeli el: 1. Az osztrák-magyar birodalomból származó nagy darvas (magyar) fajta szarvasmarhának bevitele és keresztülvitele további rendeletig tiltva marad; egyéb fajta szarvasmarhának, továbbá a juh és kecskének bevitele pedig csak azon esetben engedtetik meg, ha Németországba való elszállítás előtt a Magyar koronához tartozó részek, valamint Galiczia és Bukovinán kívül eső helyeken legalább 30 napig tartottak, és a kiindulási helyen és e körül 35 kilométernyi távolságban marharész nem uralt. Mindez hivatalosan igazolandó. 2. Kérődző állatoktól származó terményeknek tökéletesen száraz állapotban való bevitele és átvitele korlátozva nincsen. 3. Lovak, sertések, s egyéb a kérődzőkhöz nem tartozó állatoknak bevitele szabad.