Budapesti Közlöny, 1877. augusztus (11. évfolyam, 174-198. szám)

1877-08-02 / 175. szám

latkozatának beérkeztével, vagy ha a kitűzött ha­táridőben nem nyilatkozott, az ügyiratok a szám­vevőnek és ügyésznek végső javaslataik előterjesz­tése végett kiadandók. E közben a rokonok, ha szükséges, újból meg­hallgathatók. A számadások vizsgálata alkalmával a gyámol­­tak vagy gondnokoltak személyes ügyeire vonat­kozó jelentések is tárgyalás és bírálat alá veendők, és a szükségesnek mutatkozó intézkedések meg­teendők. 276. §. A gyámhatóság, a szülők és nagyszülők, illető­leg rokonok nyilatkozat­ait és észrevételeit átalában csak akkor hagyhatja figyelmen kívül, ha azok ala­pos okoknál fogva a kiskorúak érdekére előnyö­seknek nem tekinthetők. 277. §: A gyámhatóság szóbeli kérelmet is elfogad. En­nek jegyzőkönyvi felvétele iránt az elnök intézkedik. Ha írásbeli beadványnál a fél azonossága iránt kétely merül fel, az annak teljes hitelt érdemlő alakbani kiállítására utasítandó. 278. §. A gyámhatóság előforduló ügyekben a tényál­lás valóságának felderítésére nézve hivatalból tar­tozik intézkedni s a feleket jogaik és kötelessé­geikre figyelmeztetni. 279. §. A gyámhatóság bármely ügy tárgyalásához a feleket személyes megjelenésre idézheti, ha a fél személyesen vagy meghatalmazottja által meg nem jelenik, ellene, ha az elmaradás nem igazoltatik, pénzbírság alkalmazásának van helye. Fontos esetekben a gyámhatóság személyes meg­jelenésre kötelezheti a felet, s ezt pénzbírság s el­­kerülhetlen szükség esetében kényszer útján is fo­ganatosíthatja. 280. §: A tárgyalást a gyámhatóság által kirendelt kö­zeg vezeti. A felek nyilatkozataik pontos feljegy­zését követelhetik, kötelesek viszont az ellenfél azon állításaira nézve, melyeket a tárgyalás veze­tője felderíteni kíván, nyilatkozni. 281. §. A gyámhatóságok a felek irányábani fegyelmi hatalmat, rendreutasítás és bírságolás által gya­korolják. 289. §. 282. §. A gyámhatóság a gyámoltak és gondnokoltak személyi és vagyoni viszonyairól gyámjaik és gond­nokaikról, a nagykorúság bekövetkeztének idejé­ről nyilvántartást vezet, azt vezet továbbá mind­azon ügyről, melyben a gyámhatóság részére vagy részéről valamit teljesíteni kell. 283. §. A gyámhatóság meghatározza azon közegeket, melyek egyes ügyekben nyilvántartást vezetni s a határidő lejártával az erre vonatkozó ügyirato­kat az elnöknek bemutatni kötelesek, az elnök pedig tartozik a teendők teljesítésére felügyelni, —­e részbeni mulasztásért az illetők nem csak mint kötelességsértők feleletre vonandók, hanem esetleg kártérítésben is elmarasztalhatók. 284. §. Ha a gyámhatóság gyakorlata valamely gyá­molt vagy gondnokolt irányában megszűnt, a gyám­hatóság tartozik az ebből folyó intézkedéseket ké­relem bevárása nélkül hivatalból megtenni. IX. FEJEZET. A gyámhatósági pénzkezelésről. 285. §. A gyámoltak és gondnokoltak pénzei és pénz­értékei rendszerint az árvaszékek pénztáraiban ke­zeltetnek illetőleg őriztetnek. Az illetékes törvényhatóság közigazgatási bi­zottságának felterjesztésére azonban a belügymi­­niszer kivételesen megengedheti, hogy oly községek, melyek igazolják, hogy a rendszeres számadás vi­­telére kellő szellemi erőről gondoskodni, az árva­pénzek megkárosítása ellen anyagi biztosítékot nyújtani és egyszersmind a nagykorú árvák pén­zeinek a nagykorúság bekövetkezésekor való kifi­­­­zetése iránt kellően intézkedni képesek, a község-­ beli árvák pénzeit a törvényhatósági árvaszék fel-­­ügyelete alatt maguk kezelhessék. 286. §. Egyes gyámoltak és gondnokoltak pénzei és pénzértékei csak a felettük gyakorolt gyámható­ság tartama alatt kezelhetők a pénztárak által. Ha a gyámhatóság alóli felszabadulásra vonat­kozó határozat az illetőnek kézbesíthető nem volna, vagy a kézbesítéstől számítandó fél év alatt a pénzt vagy pénzértéket fel nem venné, ha annak tulaj­donjoga vitássá válnék, vagy ha a jogutódok nagy­korúak, tartozik az árvaszék azt bírói kézbe le­tenni, nagy és kiskorú jogutódoknál pedig azon esetben, ha az örökségi tárgyalás alkalmával köz­tük egyesség nem jött létre. 287. §. A pénz és pénzértékkezelési rendszer részletes módozatait, valamint a gyümölcsöztetés körüli el­járást az alább következő határozatok körén belül a törvényhatósági bizottság, a rendezett tanácsú városok, valamint a 174. és 285. §-ok szerint a pénzt és pénzértéket kezelő községek képviselő testületei szabályrendeletileg állapítják meg. A törvényhatóságok e nemű szabályrendeletei köz­vetlenül, a rendezett tanácsú városok és községek szabályrendeletei pedig az illetékes törvényhatóság közigazgatási bizottságának véleményes jelentésé­vel terjesztendők a belügyminiszer elé jóváhagyás végett. 288. §. Az összesített pénzkezelési rendszernél kölcsön csak törlesztés feltétele mellett adható. A törlesz­tési határidő 32 éven túl nem terjedhet. Ezen határidőn belül a törlesztési évek számát az egyes törvényhatóságok az előző §. értelmében készítendő szabályrendeletben állapítják meg. Kölcsön földbirtokra és házakra a becsérték­j egy harmad részéig adható. Ez utóbbiaknak a kölcsön tartama alatt bizto­sítva kell lenniök. A kölcsönadás feltételeinek részleteit a törvény­­hatóságok, rendezett tanácsú városok és a 174. és 285. §. szerinti községek a 287. §-ban érintett sza­bályrendeletben állapítják meg. A jelzálogul szolgáló birtokon netalán létező terhek a becsértékből háromszoros összeggel le­­s­számítandók. A kölcsön csak a telekkönyvi bekeb­­lezés megtörténtével utalványozható. 290. §. A kamatok az adósok által félévi előleges rész­letekben január 1-én és július 1-én fizetendők, a moltak és gondnokoltak képviselőinek pedig a gyámpénztár által szintén félévenként, február 1-én és augusztus 1-én szolgáltatandók ki. A határidőt elmulasztó adós késedelmi kamatot tartozik fizetni. Azon összeget, melyen túl egyeseknek kölcsön nem adható, valamint a kamatlábat a törvényha­tóság bizottsága, illetőleg a rendezett tanácsú város képviselő testülete és a 174. és 285. §-okban említett községek állapítják meg.­­ (Folytatjuk). Ő császári és Apostoli királyi Felsége legkegyel­mesebben méltóztatott továbbá (1877. évi augusztus hó 1-ével) az alábbnevezett tartalékos altiszteket, pótlólag f­­letett tiszti­ vizsgálat alapján, tartalékos hadna­gyokká kinevezni, még pedig: 1. a gyalogságban: Popovics Istvánt, a 43. sz. gy. e.-től, — a 64. sz. gy. e.-hez; Schmidt Frigyest, az 1. sz. gy. e.-től, — a 20. sz. gy. e.-hez; carburgi Pallich Józsefet, a 7. sz. gy. e.-től, — a 47. sz. gy. e.-hez; Marussig Richárdot, a 22. sz. gy. e.-től, — az 51. sz. gy. e.-hez; Pospesch Károlyt, a 32. sz. gy. e.-től, — a 69. sz. gy. e.-hez; Sok Lőrinczet, a 47. sz. gy. e.-től, — ugyanezen ezredhez; Eippel Józsefet, a 18. sz. gy.­e.-től, — a 15. sz. gy. e.-hez; Zapletal Jaroszlávot, a 8. sz. gy. e.-től, és Salter Mexiczot, a 41. sz. gy. e.-től, — mind a kettőt a 20. sz. gy. e.-hez; Zecsevics Ottót, a 27. táb. vadász-z.-aljtól, —az 53. sz. gy. e.-hez; Kolczyk­iewicz Mátyást, a 77. sz. gy. e.-től, — a 9. sz. gy. e.-hez; Gaszner Norbertet, a tiroli vadász­ezredtől, — a 47. sz. gy. e.-hez ; Berczeller Antalt, a 32. sz. gy. e.től, — a 69. sz. gy. e.-hez ; Schwab Ernőt, a 4. sz. gy. e.-től, — a 47. sz. gy. e.-hez; Dögl Adolfot, a 61. sz. gy. e.-től, — ugyanezen ezredhez; Mosettig Henriket, a 7. sz. gy. e.-től, — az 53. sz. gy. e.-hez; Prister Károlyt, és Czerwiakowsky Ferenczet, mindketten a 22. sz. gy. e.-től, — a 33. sz. gy. e.-hez; Steingaszner Kálmánt, a 29. sz. gy. e.-től, — ugyanezen ezredhez; Wellisch Lajost, a 32. sz. gy. e.-től, — a 69. sz. gy. e.-hez; Fanninger Ernőt, a 19. táb. vadász-z.­aljtól, — a 47. sz. gy. e.-hez; Korsiszka Engelbertet, és fernowi Swoboda Edét, mindketten az 1. sz. gy. e.-től, — a 9. sz. gy. e.-hez; Seiller Emilt, a 22. sz. gy. e.-től, — a 47. sz­­gy. e.-hez; Tomaselli Henriket, a 22. sz. gy. e.-től, — a 33. sz. gy. e.-hez. (Folytatjuk.) A m. kir. igazságügyminister Szilágyi Béla király-helmeczi kir. járásbirósági aljegyzőt a sá­tor-alja-ujhelyi kir. törvényszékhez jegyzővé ne­vezte ki. A m. kir. pénzügyminister Dévényi Vilmos adó­hivatali ellenőrt adótárnokká nevezte ki. A m. kir. igazságügyminister f. évi 19544. sz. alatt a következő rendeletet bocsátotta ki: Aporka (Szt.-Király pusztával) és Majosháza Pest-Pilis Solt Kis-Kun megyebeli községek a pestvidéki törvényszék kerületében levő ócsai kir. járásbíróság területéből a ráczkevei kir. járásbíró­ság területéhez csatoltatnak. Ezen rendelet 1. évi szeptember hó 1-ével lép életbe. Kelt Budapesten, 1877. évi julius hó 31-én. 6118

Next