Budapesti Közlöny, 1885. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1885-01-16 / 12. szám

Budapest, 1885. 12. szám Péntek, január 10. BUDAPESTI H­ÍVA KÖZLÖNY. LAP. SZERKESZTŐSÉGI IRODA I IV. kerület, hatvani­ utc­a V. L emelet, 8. ajtó. Kiadó-hivatal : Ferencziek tere, Athenaaum-épül«. Előfizetési Árak : naponkénti («.tál val, helyben házhoz hordva. Egész évre . . . . . 20 írt Félévre ....... 10­0 Negyedévre ...... 5 » Egy teljes lap ára 90 Ser. Hivatalos hirdetések: A „Hivatalos Értesítő*4 -be iktatandó hivatalos hir­detések díjjal előlegesen beküldendők , még pedig 100-szóig egyszeri hirdetésért 1 frt, 100— 200-szóig 2 frt, 200—SOO-szóig 9 frt és Így tovább.­ Azonfelül minden egyszeri beiktatás után SO kr. bélyegdij és esedékes nyugtai b­ély­eg is bekül­dendő. Magánhirdetések: Egy hatodhasábos petitaor egyasari hir­detésért 18 kr, kétszeri 18 kr, és több­szö­ri hirdetésért 13 kr minden beik­tatásnál A bélyegdij külön minden beik­tatás után 30 kr oszt. ért. HIVATALOS RÉSZ. Igazságügyi magyar ministerem előter­jesztésére. Vértesi­ Sándor curiai birót ugyanoda tanácselnökké nevezem ki. Kelt Budapesten, 1885. évi január hó 11-én. Ferencz József, s. k. Dr. Pauler Tivadar, s. k. Ő császári és Apostoli királyi Felsége, f. évi január hó 6-án kelt legfelső elhatározásával, Ptak Lajosnak, az osztrák-magyar Lloyd gőzhajózási társulat hajózási igazgatójának, a III-ad oszt. vas­­korona-rendet díjmentesen legk. adományozni méltóztatott Az 1880. évi XXXI. t.-cz. 1. §-a, és Ó csá­szári és Apostoli királyi Felségének Budapesten, 1885. évi január hó 2-án kelt legfelső elhatá­rozása alapján, a mezőtur-turkevei helyi érdekű vasút építésére és üzletére, a közmunka- és köz­lekedésügyi m. kir. minister által, a következő Engedély-okmány adatik ki. (Folytatása és vége.) 12. §. Az engedélyezett vaspályavonal mentén szük­séges vaspálya-üzleti távirda-vezetékeknek a pálya indóházain és esetleg őrházain alkalmazandó utolsó elszigetelőig, esetleg a forgatható védjelző­­készülékekig való kiépítését, a részletekre nézve az engedélyessel megállapítandó egyezmény alap­ján, a m. kir. távirdaigazgatás hajtatja végre. Kötelezve van ennélfogva az engedélyes a m. kir. távirdaigazgatást a távirdaépitkezés elrende­zése és a fent jelzett egyezmény megállapítása vé­gett oly idejekorán megkeresni,­­ hogy ennek a távirda-építkezésekhez szükséges anyagok be­szerzésére és a távirdaépítkezéseknek a pálya megnyitásáig leendő elkészítésére elég ideje ma­radjon. Engedélyes köteles megengedni, hogy a felállí­tandó távirdavezeték oszlopai a pálya saját bir­tokán és területén állíttassanak fel, anélkül, hogy az engedélyes az elfoglalt területért jelenben vagy jövőben kártalanítást követelhetne. A távirdaoszlopok helyei, valamint a távirda­vezeték más megerősítési pontjai az engedélyes és a m. kir. távirdaigazgatás illető építési közegei által, egyetértőleg és úgy állapítandók meg, hogy azok miatt sem a vasúti üzlet, sem az üzleti sze­mélyzet biztonsága veszélyeztetve ne legyen. Engedélyes köteles azon esetben, ha az üzleti távirda-vezetékekkel egyidejűleg állami távirda­vezeték nem építtetnék, a távirda-oszlopok és más távirda-építési anyagok összes árát s az összes távirda-építési költségeket; azon esetben pedig, ha egyidejűleg állami távirdavezeték is építtetnék — az üzleti vezetékek építésére fordított arány­­lagos részét a m. kir. távirdaigazgatásnak meg­téríteni. Mindkét esetben kötelezve van az engedélyes a m. kir. távirdaigazgatás kivonatára az előbbi pontban megnevezett távirda-épitkezésekhez szük­séges összegeket az utólagos elszámolásig kamat nélkül előlegezni, és a távirdaoszlopokat s a többi összes távirdaépítési anyagokat az építendő pálya mentén a m. kir. távirdaigazgatás által meghatá­rozandó módon és időben, a már lerakott vasút­­vágányon saját költségén szétosztani. Az üzleti vezetékek átadásakor az engedélyes számlájára épített üzleti vezetékek összes leltári állománya az engedélyes birtokába megy át. Jogában áll azonban a m. kir. távirda-igaz­­gatásnak a vaspálya mentén fennálló oszlo­pokra bármikor államtávirda-vezetékeket alkal­mazni, és ekkor a távirdaoszlopok, az állam költ­ségen való fentartásának kötelezettsége mellett, a m. kir. távirdaigazgatás ingyen tulajdonába mennek át. A vasutüzleti távirda-vezetékeket az engedélyes a m. kir. távirdaigazgatás szokott el­lenőrködése mellett kizárólag csak azon sürgöny­zésekre használhatják, melyek a vasúti üzlet czéljai­­ból az igazgatóság és alárendelt közegei vagy az utóbbiak által egymás között váltaznak. Jogosítva van azonban a m. kir. távirda-igaz­­gatás, a pályaigazgatósággal egyetértve, ezen üzleti vezetékeknek, a­mennyire az üzleti forgalom meg­engedi, úgy állami, mint magánsürgönyök továb­bítására illő ellenőrzés mellett használását kívánni s elrendelni. Ez esetben azonban a használat módja és a távirás dijának az engedélyes s a m. kir. távirda­igazgatás közti megosztása, külön egyezmény által fog szabályoztatni. Hasonlóan külön egyezményben állapíttatnak meg az engedélyes s a m. kir. távirdaigazgatás közt azon feltételek is, melyek a vaspálya mellett felépített távirda vezetékek felügyeletét, fentartását s az azokon netalán későbben a vaspályaigazgató­ság kivonatára eszközlendő változtatásokat vagy áthelyezéseket s általában mindazon távirdai ügyeket illetik, melyek a fentebbi pontok által még nem szabályozvák. 13. §. A menet- és szállítási dijak az engedélyezett pá­lya számára a következő határok közt szabatnak meg. A) Legmagasabb árszabási tétel személy- és kilométerenkint: az I. osztályban 5. o. é. az ezüstben, a II. » 3. » » » » Az I. osztályú kocsik az első rendű pályá­kon használt másod­oszt. kocsikhoz hasonlóul szereltethetnek fel. A II. kocsiosztály részére pedig oly kocsik al­kalmaztathatnak, milyenek a többi pályákon a IV. osztályra nézve előirvák. Azonban padokkal látandók el. Úti podgyásznál az egész jegyenkint 25 kilo­grammot meghaladó súlytöbblet 10 kilogramnyi súlytételekre, a gyorsáru pedig 5 kilogramnyi súly­­tételekre felfelé, kikerekítendő. Minden 10 kgr podgyász-túlsúlyért kilométerenkint 0,4 kr., 100 kilgr. gyorsáruért pedig kilométerenként 4,8 kr számíttatik ezüstben. B) Az áruk szállítására nézve legmagasabb árszabási tételként 100 kilogram­ és kilométeren­kint, és pedig az első darabáru-osztályban l.o kr, a második mérsékelt darabáru-osztályban O.so, és a terjedelmes áruk után l.so kr állapíttatik meg ezüstben. A kőszén, só, tűzi- és épületfa, trágya, kő, és tégla után, ha teljes kocsirakományokban szállít­tatnak, 100 kilogram és kilométerenkint mint leg­magasabb árszabási tétel, 0,52 krajczár számíttatik ezüstben. A kocsirakományokban feladásra kerülő egyéb árukra nézve a mérsékelt darabáru-osztály fen­tebbi tétele szolgál maximális díjtételként. Az áruk osztályozása és a többi szállítási ha­­tározmányok tekintetében, valamint a mellékille­­tékek (ide értve a kezelési illetékeket is) s végül a hullák, hintók, élőállatok, különvonatok stb. vi­teldíjai tekintetében is a m. kir. államvasutak vo­nalain fennálló határozmányok és szabályok al­kalmazandók. Mihelyt az engedélyezett pálya tiszta jövedelme 3 egymást követő éven át a befektetési tőke 7°/0-át meghaladja, jogában álland a kormány­nak, a díjszabásokat az engedélyes meghallga­tása mellett, megfelelőleg leszállítani. Azon esetre, ha a törvényhozás a viteldíjakat az összes vasutakra nézve szabályozná, e szabályozás ezen vasútra is érvényes leend. 14. §. Az engedélyesnek megengedtetik, hogy a sze­dendő vitel- és fuvardíjakat belföldi ezüstpénzben számítsa olyképen, hogy az álkelet tekintetbe vé­telével járó illetékeket országos értékben tarto­zik elfogadni. 15. §. A 13. §. értelmében meghatározott árszabások az engedélyes által időközben leszállíthatók, egész­ben vagy csak a tárgyak egyes nemeire, az egész vonal hosszában vagy csak a pálya egyes vonalsza­kaszaira, egyik vagy mind a két irányban, minden szállítási távolságra egyenlően vagy növekvésük esetére nagyobb mérvben. Lapunk mai számához egy ír »Hivatalos Értesítő« van csatolva.

Next