Budapesti Közlöny, 1891. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1891-01-30 / 24. szám
Budapest, 1891. 24. szám. Péntek, január 30. Előfizetési Árak : naponkénti postai szétküldéssel, vagy helyben hiadol hordva: Egész évre 20 frt Félévre ....... 10 » Negyedévre..................................5 » Egy teljes lap Ára 30 kx. BUDAPESTI Szerkesztőségi iroda , IV. kerület, Lipót utcza 19. szám. Kiadóhivatal : Ferencziek tere, Athenaeum-épület. HIVATALOS KÖZLÖNY. LAP. Hivatalos hirdetések: A „Hivatalos Értesítő“-be iktatandó hirdetések dijjai előlegesen beküldendők, még pedig 100-szóig egyszeri hirdetésért 1 frt, 100—200- szóig 2 frt, 200—300-szóig 3 frt és igy tovább.— Azonfelül minden egyszeri beiktatás után 30 kr. bélyegdij, az esedékes nyugtabélyeg és az esetleg kért lappéldányok ára 30 krajczárjával is megküldendő. Magánhirdetések: Egy hatodhasábos petitsor (illetőleg annak térfogata) egyszeri beigtatásnál 19 kr, kétezernél 16 kr; a három vagy többszöri beigtatásnál 13 krajazárba kerül minden egyes megjelenésért. A bélyegdij minden beiktatás után külön 30 kr. HIVATALOS RÉSZ. A belügyministerium vezetésével megbízott magyar ministerelnököm előterjesztésére : gróf Zichy Géza kamarást és főrendiházi tagot, a magyar operaház és a budapesti nemzeti színház intendánsává kinevezem és Beniczky Ferencz főispánnak a két intézetnél kormánybiztosi megbízatásától magyar belügyminiszerem által való felmentését tudomásul vettem. Kelt Bécsben, 1891. évi január hó 22-én. Ferencz József, s. k. Gr. Szapáry Gyula, s. k. császári és apostoli királyi Felsége, 1890. évi deczember hó 21-én kelt legf. elhatározásával: lovag Kolien Arthur tiszteletbeli alconsulnak, a maltai consulság ügyvivőjének, valamint báró Westenholz Henriknek, a hamburgi főconsulságnál alkalmazásban levő tiszteletbeli alconsulnak, a tiszteletbeli consuli czimet ad personam regi. adományozni méltóztatott. Ő császári és apostoli királyi Felsége, a m. kir. ministerelnök előterjesztése folytán, f. évi január hó 18-án kelt legf. elhatározásával: Garancsy Mihályt, a fővárosi közmunkák tanácsánál alkalmazott ministeri fogalmazót, ugyanoda minieteri titkárrá legk. kinevezni méltóztatott. A m. kir. ministerelnök: Drohobeczky Miklóst, a fővárosi közmunkák tanácsához irodatisztté nevezte ki. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister 22.647/890. szám alatt a következő rendeletetet bocsátotta ki. I. Valamennyi egyházi főhatósághoz. Népoktatásunk ügyének általánosan érzett hiánya, hogy sok iskolánál a segédtanítói állomás nem lévén rendszeresítve, a rendes tanító fogadja fel és tartja el a segédet. Ezen eljárás mellett a felettes hatóság a segédek törvényszabta előképzettségét avagy javadalmazását nem ellenőrizhetvén, igen természetes, hogy a tanító a reá nézve lehető legkedvezőbb feltétel mellett iparkodik segédet szerezni, és gyakran oly egyéneket alkalmaz segédtanítókul, kiknek összes előképzettségük az elemi népiskola négy osztályának bevégzéséből áll, és akiket oly feltétellel fogad meg, hogy őket a tanítói képesítő vizsgálatra előkészíti. Ily egyének működése nemcsak határozottan kárára van az iskolának, nemcsak koczkáztatja a tanítás folytonosságát és sikerét a csaknem évről évre beálló változás miatt, hanem azon felül az 1876. évi XXVIII. t.czikk 13. §-a 1. és 2. pontjában foglalt határozatba is ütközik, melynek értelmében segédtanítókul csak okleveles tanítók avagy tanítóképezdét végzett egyének hívhatók meg és a meghívás a községi avagy felekezeti iskolaszék hatáskörébe tartozik. Továbbá különösen felekezeti iskoláknál az egyházközségek anyagi érdekével sem egyeztethető össze, hogy a gyakran jól javadalmazott kántortanító csupán a sokkal csekélyebb kántori teendők elvégzéséért az egész javadalmat élvezi, s egyéb teendői miatt, vagy csupán kényelemszeretetből, a tanítást segédtanítóval végezteti, s néha ennek díjazását is az egyházközség által fedezteti. Ellenkezik végre ezen eljárás még a tanítói nyugdíjtörvény rendelkezéseivel is, melyek úgy a javadalomhoz,mint a nyugdíjhoz való jogosultságot a tényleges tanítói szolgálathoz fűzik. Feltétlenül helyeslésemmel találkozik tehát az egri érsek úr 1888. évi 3718. sz. alatt kelt körrendeletében foglalt intézkedés, melynek értelmében ott, hol segédtanítói állomás nincsen rendszeresítve, az illető kántortanító még ideiglenesen sem alkalmazhat segédtanítót, hanem köteles a tanítást személyesen végezni; ha azonban netalán körülményei, aggkora vagy betegeskedése segédtanító alkalmazását szükségessé teszik, ezt az illető kántortanító jelentse be az iskolaszéknek és ennek véleménye kíséretében, az egyházkerületi tanfelügyelő útján kérjen engedélyt segédtanító tarthatására az egyházmegyei hatóságtól; ezen hatóság engedélye mellett alkalmazandó segédtanítóra nézve irányadók a püspöki kar által kiadott rendszabályok 22. és 24. §-aiban foglalt intézkedések, melyek értelmében azok választása és díjlevele egyházhatósági jóváhagyás végett mindenkor fölterjesztendő. A segédtanítók alkalmazása körül mutatkozó visszaéléseknek és törvénybe ütköző eljárásnak általános megszüntetését múlhatatlanul szükségesnek találván, van szerencsém a főhatóságot felkérni, hogy saját hatáskörében is ez iránt megfelelően intézkedni, főleg pedig szigorúan megkövetelni szíveskedjék, hogy az idézett törvény értelmében segédtanítókut csak okleveles tanitók, vagy ilyenek hiányában tanitóképezdét végzett egyének alkalmaztassanak. Kelt Budapesten, 1891. évi január hó 17-én. Gr. Csáky, s. k. II. Valamennyi megye és város közigazgatási bizottságához. Népoktatásunk ügyének általánosan érzett hiánya, hogy sok iskolánál a segédtanítói állomás nem lévén rendszeresítve, a rendes tanító fogadja fel és tartja el a segédet. Ezen eljárás mellett a felettes hatóság a segédek törvény szabta előképzettségét avagy javadalmazását nem ellenőrizhetvén, igen természetes, hogy a tanító a reá nézve lehető legkedvezőbb feltétel mellett iparkodik segédet szerezni, és gyakran oly egyéneket alkalmaz segédtanítókul, kiknek összes előképzettségük az elemi népiskola négy osztályának bevégzéséből áll, és akiket oly feltétellel fogad meg, hogy őket a tanítói képesítő vizsgálatra előkészíti. Ily egyének működése nemcsak határozottan kárára van az iskolának, nemcsak kockáztatja a tanítás folytonosságát és sikerét a csaknem évről évre beálló változás miatt, hanem azon felül az 1876. évi XXVIII. t.-czikk 13. §-a 1. és 2. pontjában foglalt határozatba is ütközik, melynek értelmében segédtanítókul csak okleveles tanitók avagy tanitóképezdét végzett egyének hivhatók meg és a meghívás a községi avagy felekezeti iskolaszék hatáskörébe tartozik. Továbbá különösen felekezeti iskoláknál az egyházközségek anyagi érdekével sem egyeztethető össze, hogy a gyakran jól javadalmazott kántortanító csupán a sokkal csekélyebb kántori teendők elvégzéséért az egész javadalmat élvezi, s egyéb teendői miatt, vagy csupán kényelemszeretetből, a tanítást segédtanítóval végezteti, s néha ennek díjazását is az egyházközség által fedezteti. Ellenkezik végre ezen eljárás még a tanítói nyugdíjtörvény rendelkezéseivel is, melyek úgy a javadalomhoz, mint a nyugdíjhoz való jogosultságot a a tényleges tanítói szolgálathoz fűzik. Feltétlenül helyeslésemmel találkozik tehát az egri érsek úr 1888. évi 3718. sz. a. kelt körrendeletében foglalt intézkedés, melynek értelmében ott, hol segédtanítói állomás nincsen rendszeresítve, az illető kántortanító még ideiglenesen sem alkalmazhat segédtanítót, hanem köteles a tanítást személyesen végezni; ha azonban netalán körülményei, aggkora vagy betegeskedése segédtanító alkalmazását szükségessé teszik, ezt az illető kántortanító jelentse be az iskolaszéknek és ennek véleménye kíséretében az egyházkerületi tanfelügyelő utján kérjen engedélyt segédtanitó tarthatására az egyházmegyei hatóságtól; ezen hatóság engedélye mellett alkalmazandó segédtanítóra nézve irányadók a püspöki kar által kiadott rendszabályok 22. és 24. §-aiban foglalt intézkedések, melyek értelmében azok választása és díjlevele egyházhatósági jóváhagyás végett mindenkor fölterjesztendő. A segédtanítók alkalmazása körül mutatkozó visszaéléseknek és törvénybe ütköző eljárásnak általános megszüntetését múlhatatlanul szükségesnek találván, az összes egyházmegyei hatóságokat egyidejűleg megkerestem, hogy saját hatáskörükben is ez iránt megfelelően intézkedjenek, főleg pedig szigorúan követeljék meg, hogy az idézett törvény értelmében segédtanítókat csak okleveles tanítók vagy ilyenek hiányában, tanítóképezdét végzett egyének alkalmaztassanak. Erről a bizottságot tudomása végett azzal értesítem, hogy amenynyiben községi iskoláknál is az említett visszás állapot mutatkoznék, annak megszüntetése iránt a fentebbiek értelmében intézkedjék. Kelt Budapesten, 1891. évi január hó 17-én. Gr. Csáky, s. k. Lapunk mai számához egy és egynegyed ív «Hivatalos Értesítő»van csatolva.