Budapesti Közlöny, 1891. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1891-01-30 / 24. szám

Budapest, 1891. 24. szám. Péntek, január 30. Előfizetési Árak : naponkénti postai szétküldéssel, vagy helyben hiadol hordva: Egész évre 20 frt Félévre ....... 10 » Negyedévre..................................5 » Egy teljes lap Ára 30 kx. BUDAPESTI Szerkesztőségi iroda , IV. kerület, Lipót­ utcza 19. szám. Kiadó­hivatal : Ferencziek tere, Athenaeum-épület. HIVATALOS KÖZLÖNY. LAP. Hivatalos hirdetések: A „Hivatalos Értesítő“-be iktatandó hirdetések dijjai előlegesen beküldendők, még pedig 100-szóig egyszeri hirdetésért 1 frt, 100—200- szóig 2 frt, 200—300-szóig 3 frt és igy tovább.— Azonfelül minden egyszeri beiktatás után 30 kr. bélyegdij, az esedékes nyugtabélyeg és az esetleg kért lappéldányok ára 30 krajczárjával is megkül­dendő. M­­agánhirdetések: Egy hatodhasábos petitsor (illetőleg an­nak térfogata) egyszeri beigtatásnál 19 kr, kétezernél 16 kr; a három vagy többszöri beigtatásnál 13 krajazárba kerül minden egyes megjelenésért. A bélyegdij minden beiktatás után külön 30 kr. HIVATALOS RÉSZ. A belügyministerium vezetésével meg­bízott magyar ministerelnököm előterjesz­tésére : gróf Zichy Géza kamarást és főrendi­házi tagot, a magyar operaház és a buda­pesti nemzeti színház intendánsává kineve­zem és Beniczky Ferencz főispánnak a két intézetnél kormánybiztosi megbízatásától magyar belügyminiszerem által való fel­mentését tudomásul vettem. Kelt Bécsben, 1891. évi január hó 22-én. Ferencz József, s. k. Gr. Szapáry Gyula, s. k.­­ császári és apostoli királyi Felsége, 1890. évi deczember hó 21-én kelt legf. elhatározásával: lovag Kolien Arthur tiszteletbeli alconsulnak, a maltai consulság ügyvivőjének, valamint báró Westenholz Henriknek, a hamburgi főconsulság­­nál alkalmazásban levő tiszteletbeli alconsulnak, a tiszteletbeli consuli czimet ad personam regi. adományozni méltóztatott. Ő császári és apostoli királyi Felsége, a m. kir. ministerelnök előterjesztése folytán, f. évi január hó 18-án kelt legf. elhatározásával: Garancsy Mihályt, a fővárosi közmunkák tanácsánál alkal­mazott ministeri fogalmazót, ugyanoda minieteri titkárrá legk. kinevezni méltóztatott. A m. kir. ministerelnök: Drohobeczky Miklóst, a fővárosi közmunkák tanácsához irodatisztté ne­vezte ki. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister 22.647/890. szám alatt a következő rendele­­tetet bocsátotta ki. I. Valamennyi egyházi főhatósághoz. Népoktatásunk ügyének általánosan érzett hi­ánya, hogy sok iskolánál a segédtanítói állomás nem lévén rendszeresítve, a rendes tanító fogadja fel és tartja el a segédet. Ezen eljárás mellett a fe­lettes hatóság a segédek törvényszabta előképzett­ségét avagy javadalmazását nem ellenőrizhetvén, igen természetes, hogy a tanító a reá nézve lehető legkedvezőbb feltétel mellett iparkodik segédet szerezni, és gyakran oly egyéneket alkalmaz segéd­tanítókul, kiknek összes előképzettségük az elemi népiskola négy osztályának bevégzéséből áll, és a­kiket oly feltétellel fogad meg, hogy őket a tanítói képesítő vizsgálatra előkészíti. Ily egyének működése nemcsak határozottan kárára van az iskolának, nemcsak koczkáztatja a tanítás folytonosságát és sikerét a csaknem évről évre beálló változás miatt, hanem azon felül az 1876. évi XXVIII. t.­czikk 13. §-a 1. és 2. pontjá­ban foglalt határozatba is ütközik, melynek értel­mében segédtanítókul csak okleveles tanítók avagy tanítóképezdét végzett egyének hívhatók meg és a meghívás a községi avagy felekezeti iskolaszék ha­táskörébe tartozik. Továbbá különösen felekezeti iskoláknál az egy­házközségek anyagi érdekével sem egyeztethető össze, hogy a gyakran jól javadalmazott kántor­­tanító csupán a sokkal csekélyebb kántori teendők elvégzéséért az egész javadalmat élvezi, s egyéb teendői miatt, vagy csupán kényelemszeretetből, a tanítást segédtanítóval végezteti, s néha ennek dí­jazását is az egyházközség által fedezteti. Ellenkezik végre ezen eljárás még a tanítói nyugdíj­törvény rendelkezéseivel is, melyek úgy a javadalomhoz,mint a nyugdíjhoz való jogosultságot a tényleges tanítói szolgálathoz fűzik. Feltétlenül helyeslésemmel találkozik tehát az egri érsek úr 1888. évi 3718. sz. alatt kelt körrendeletében fog­lalt intézkedés, melynek értelmében ott, hol segédta­nítói állomás nincsen rendszeresítve, az illető kántortanító még ideiglenesen sem alkalmazhat se­gédtanítót, hanem köteles a tanítást személyesen végezni; ha azonban netalán körülményei, aggkora vagy betegeskedése segédtanító alkalmazását szük­ségessé teszik, ezt az illető kántortanító jelentse be az iskolaszéknek és ennek véleménye kíséreté­ben, az egyházkerületi tanfelügyelő útján kérjen engedélyt segédtanító tarthatására az egyházme­gyei hatóságtól; ezen hatóság engedélye mellett al­kalmazandó segédtanítóra nézve irányadók a püs­pöki kar által kiadott rendszabályok 22. és 24. §-aiban foglalt intézkedések, melyek értelmében azok választása és díjlevele egyházhatósági jóvá­hagyás végett mindenkor fölterjesztendő. A segédtanítók alkalmazása körül mutatkozó visszaéléseknek és törvénybe ütköző eljárásnak ál­talános megszüntetését múlhatatlanul szükséges­nek találván, van szerencsém a főhatóságot fel­kérni, hogy saját hatáskörében is ez iránt megfe­lelően intézkedni, főleg pedig szigorúan megköve­telni szíveskedjék, hogy az idézett törvény értel­mében segédtanítókut csak okleveles tanitók, vagy ilyenek hiányában tanitóképezdét végzett egyének alkalmaztassanak. Kelt Budapesten, 1891. évi január hó 17-én. Gr. Csáky, s. k. II. Valamennyi megye és város közigazgatási bizott­ságához. Népoktatásunk ügyének általánosan érzett hiánya, hogy sok iskolánál a segédtanítói állomás nem lévén rendszeresítve, a rendes tanító fogadja fel és tartja el a segédet. Ezen eljárás mellett a felettes hatóság a segédek törvény szabta előkép­zettségét avagy javadalmazását nem ellenőrizhet­vén, igen természetes, hogy a tanító a reá nézve lehető legkedvezőbb feltétel mellett iparkodik se­gédet szerezni, és gyakran oly egyéneket alkalmaz segédtanítókul, kiknek összes előképzettségük az elemi népiskola négy osztályának bevégzéséből áll, és a­kiket oly feltétellel fogad meg, hogy őket a tanítói képesítő vizsgálatra előkészíti. Ily egyének működése nemcsak határozottan kárára van az iskolának, nemcsak koc­káztatja a tanítás folytonosságát és sikerét a csaknem évről évre beálló változás miatt, hanem azon felül az 1876. évi XXVIII. t.-czikk 13. §-a 1. és­ 2. pont­jában foglalt határozatba is ütközik, melynek értel­mében segédtanítókul csak okleveles tanitók avagy tanitóképezdét végzett egyének hivhatók meg és a meghívás a községi avagy felekezeti iskolaszék hatáskörébe tartozik. Továbbá különösen felekezeti iskoláknál az egy­házközségek anyagi érdekével sem egyeztethető össze, hogy a gyakran jól javadalmazott kántor­tanító csupán a sokkal csekélyebb kántori teendők elvégzéséért az egész javadalmat élvezi, s egyéb teendői miatt, vagy csupán kényelemszeretetből, a tanítást segédtanítóval végezteti, s néha ennek díjazását is az egyházközség által fedezteti. Ellenkezik végre ezen eljárás még a tanítói nyugdíjtörvény rendelkezéseivel is, melyek úgy a ja­vadalomhoz, mint a nyugdíjhoz való jogosultságot a a tényleges tanítói szolgálathoz fűzik. Feltétlenül helyeslésemmel találkozik tehát az egri érsek úr 1888. évi 3718. sz. a. kelt körrendeletében foglalt intézkedés, melynek értelmében ott, hol segédtaní­tói állomás nincsen rendszeresítve, az illető kán­tortanító még ideiglenesen sem alkalmazhat se­gédtanítót, hanem köteles a tanítást személyesen végezni; ha azonban netalán körülményei, agg­kora vagy betegeskedése segédtanító alkalmazá­sát szükségessé teszik, ezt az illető kántortanító jelentse be az iskolaszéknek és ennek véleménye kíséretében az egyházkerületi tanfelügyelő utján kérjen engedélyt segédtanitó tarthatására az egy­házmegyei hatóságtól; ezen hatóság engedélye mellett alkalmazandó segédtanítóra nézve irány­adók a püspöki kar által kiadott rendszabályok 22. és 24. §-aiban foglalt intézkedések, melyek értelmében azok választása és díjlevele egyházha­tósági jóváhagyás végett mindenkor fölterjesztendő. A segédtanítók alkalmazása körül mutatkozó visszaéléseknek és törvénybe ütköző eljárásnak általános megszüntetését múlhatatlanul szükséges­nek találván, az összes egyházmegyei hatóságokat egyidejűleg megkerestem, hogy saját hatáskörük­ben is ez iránt megfelelően intézkedjenek, főleg pe­dig szigorúan követeljék meg, hogy az idézett tör­vény értelmében segédtanítókat csak okleveles ta­nítók vagy ilyenek hiányában, tanítóképezdét vég­zett egyének alkalmaztassanak. Erről a bizottságot tudomása végett azzal értesítem, hogy a­meny­nyiben községi iskoláknál is az említett visszás állapot mutatkoznék, annak megszüntetése iránt a fentebbiek értelmében intézkedjék. Kelt Budapesten, 1891. évi január hó 17-én. Gr. Csáky, s. k. Lapunk mai számához egy és egynegyed ív «Hivatalos Értesítő»van csatolva.

Next