Budapesti Közlöny, 1896. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1896-01-04 / 3. szám

A kereskedelemügyi m. kir. minister által 72.096 1895. sz. alatt Léva r. t. városa részére a kövezetvámszedési jog tárgyában kiadott Engedélyokirat. A közutak és vámokról szóló 1890. évi I. t.-czikk 81. és 86. §-ai alapján kiállított ezen enge­délyokirat szerint Léva r. t. város részére a diószeg-kratkói állami közút 72.930—74.967. km. közötti szakaszán a rajta lévő műtárgyakkal, valamint az ezen állami közút 72.930 km. pont­ján kiágazó, a lévai állomáshoz vezető közút­­szakaszon, a belügyminiszer úrral egyetértőleg a kövezetvámszedési jogot engedélyezem és azt, va­lamint annak gyakorolhatását a következő felté­telekhez kötöm: 1. Feltételek: 1. A vámszedési jog Léva városának mint erkölcsi testületnek a vámszedés tényleges meg­kezdésének napjától számítandó 50 évre ada­tik meg. 2. Vámdíj fizetendő minden bárhonnan érkező, a lévai vasúti állomáson vagy ahoz tartozó kité­rőkön fel- és leadott oly teheráru szállítmány után, mely a vámos útszakaszon vagy annak egy részén áthaladt, megjegyeztetvén, hogy azon eset­ben, ha Léváról kiinduló, vagy a lévai vasúttal összekötendő új vasút létesíttetnék, a vámszedési jog engedélyezése az ezen vasutakon érkező vagy azokra feladott teherárukra nézve annak idején külön lesz kieszközlendő. 3. A vámdij egyelőre méter mázsánként lx/2 krban állapíttatik meg, 1 mmázsán alóli szállít­mányok ellenben 1 kr. vámdijat fizetnek. 4. Vámdíjmentességet a törvényben felsorolta­kon kívül azon mezei vasutakon szállított teher­­áruk élveznek, a­melyek a termelési vagy első lerakodási helyről minden közbeeső raktározás vagy lerakodás nélkül közvetlenül a vasútra fel­adatnak vagy leadatnak, vagyis a vámos után át nem szállíttatnak. 5. A város által felveendő kölcsönből, vala­mint a vámbevételekből első­sorban és legalább is a vámszedési jog megadásától számított­­ évi határidőn belül, az állami közút 73.580—74.595 km. szakasza koczkakő burkolattal látandó el, úgymint ez az államépítészeti hivatal által ké­szített költségvetésből kitűnik, míg a vámos út­szakasz többi részei mint Mac Adam rendszerű kavicsok­ út rendesen és kifogástalanul, legalább is oly módon tartandó fenn, mint a csatlakozó állami közúti szakaszok. A vámos útszakaszon lévő összes műtárgyak is jó karban tartandók, illetve a­mennyiben azok­nak megújítása 50 éven belül szükségesnek mu­tatkoznék, a vámjövedelemből újból építendők. A koczkakövekkel való burkolás munkái nyil­vános versenytárgyaláson biztosítandók, melynek eredménye műszaki szempontból való elbírálás végett a kereskedelemügyi ministériumhoz be­mutatandó, megjegyeztetvén, hogy a létesítendő burkolatokhoz csakis oly kövek alkalmazhatók, a­melyek a József-műegyetem mechanikai labo­ratóriumával kapcsolatos kísérleti állomáson megvizsgáltattak és úgy a szilárdság, mint a fagy ellentállasság tekintetében kifogástalanoknak bizonyultak. Azon esetben, ha a vámjövedelem elegendőnek bizonyul arra, hogy a kikövezett rész folytató­lagos jó karban tartása mellet a vámos út többi szakaszai is kikövezhetők, másodsorban az államút 73.232—73.580. kilo­m. közötti, harmadsorban a 74 .595—74.967. km. közötti, negyedsorban a vasúti hozzájáró út, ötödsorban pedig az állami közút 72.930—73.232­ km. közötti szakasza lesz koczkakő­­burkolattal ellátandó. 6. Az államkincstár Léva városának egyszers­­mindenkorra átengedi a kövezett szakasz meg­újítására előirányzott 8721 frtot, továbbá köte­lezi magát, hogy a város által kezelt 2.037 km, hosszú szakasz fentartása fejében év 940 frtnyi összeget, a vámos alszakaszon levő műtárgyak fentartása fejében pedig évi 200 frtnyi összeget vagyis összesen 1140 frt összeget minden év június hó végével kifizet. Továbbá átengedi Léva városának a jelenleg kőburkolattal ellátott útszakasz kőanyagát azon kötelezettség mellett, hogy ezen kőanyag kizá­rólagosan az állami közúton szükséges munkákra használtassák fel.­­ Végre megengedi, hogy a kövezési munkák vezetésére egy állami műszaki tisztviselő a város által viselendő szabályszerű díjazások mellett igénybe vétessék. 7. A­mennyiben az államkincstár által az állami közúton oly létesítmények czéloztatnának, a­melyek előállítására a fent elősoroltak szerint a­ város nem köteles, a közlekedés fentartása érdekében szükséges kitérő utak előállítása sem terhelheti Léva városát. 8. A fent megállapított 1140 frtnyi évi segély Léva városának csak azon időre biztosíttatik, míg a kérdéses állami útszakaszok ezen jellegüket megtartják, az esetben ha az állami közút idő­közben a vármegye törvényhatósgának kezelé­sébe menne át, a törvényhatósági bizottság lesz hivatva az iránt határozni, várjon ezen fentartási hozzájárulást a törvényhatósági útalap terhére to­vábbra is biztosítja-e ? mi végből a városnak ezen eshetőség bekövetkezése alkalmával a tör­vényhatósághoz kellene fordulnia. 9. A vámdíj-jövedelem a vasúti alkalmazottak által a város által viselendő és egyezségileg meg­állapítandó díjazás mellett szedendő és keze­lendő. A város e vámdíj-jö­vedelemről és a felmerülő kiadásokról rendes elkülönített számadást vezetni tartozik. 10. A város vámjövedelmére az adómentesség megadásának engedélyezését a pénzügyminister úrnál közvetlenül eszközöli ki. 11. Végre elvileg kimondatik, hogy a­meny­nyiben a vámtárgy egy részének kikövezésére és annak fentartására felvétetni elhatározott 54.000 frtnyi kölcsönből, a vámjövedelemből és a meg­állapított állami hozzájárulásból oly tőke­többlet szaporodnék fel, mely azon össszeget túlhaladja, a­mely a fentartási költségek fedezésére és a koczkakövezet időszakonkénti megújítására szük­séges, a vámos útszakasz első­sorban teljes hosszában koczkakővel az 5. pontban megállapí­tott sorrendben kikövezendő és a­mennyiben még ezen túl is tőketöbblet állana be, a vámdíjtételek megfelelően le fognak szállíttatni. Ellenben azon esetben, ha a fent megállapí­tott vámdijtételek mellett a fentartás és a bur­kolat időszakonkénti megnyitásának költségei a vámjövedelemből és állami hozzájárulásból nem fedeztethetnének, a vámdíjtételek felemeltetni fognak. II. Engedélyesnek a vámszedési jog gyakorolha­­tásával járó felelősséget, kötelességeit és feladatát a következőkben határozom meg: 1. Az engedélyes az 1890. évi I. t.-czikkben foglalt határozatok szerint és büntetések terhe alatt senkitől és semmi oly dologért, a kire és a melyre a vámdijak fentebbi jegyzékében fize­tési kötelezettséget nem állapítottam meg, úgy­szintén azoktól sem, a kik az alábbi pont szerint vámmentesek, sem pénzt, sem pénzértéket nem követelhet és nem fogadhat el. 2. Az 1890. évi I. t.-czikk értelmében köteles az engedélyes a vámtárgyat állandóan jó karban tartani, szükség esetén újból felépíteni, ellenkező esetben ellene az idézett törvény határozatai fog­nak alkalmaztatni. 3. Minthogy a vámszedést a közforgalom ér­dekéből engedélyezem, feladatává teszem az en­gedélyesnek, hogy a vámtárgy fentartása által ezt az érdekeket szolgálja, e végből kötelessége lesz: a) a közforgalom akadálytalan gyakorolhatása czéljából a szükséges intézkedéseket megtenni; b) a közbiztonság szempontjából a kellő intéz­kedéseket haladéktalanul mindenkor foganato­sítani. 4. A befolyó vámjövedelem másra, mint a vám­­tárgy fentartására és helyreállítására vagy eset­leges újból való felépítésének költségeire, nem for­dítható, azért a vámbevételekről és kiadásokról vezetett zárszámadás minden év végén elbírálás és elhatározás végett Bars vármegye törvény­­hatósági bizottsági közgyűlésének bemutatandó. III. A vámtárgyra nézve a vámmentességet az 1890. év I. t.-czikk 99. §-a alapján követke­zőleg állapítom meg: A vámdijak fizetése alól mentesek: 1. a kir. uralkodóház minden tagjának és udvartartásaiknak szállítmányai; 2. a kir. udvarnak és közvetlen kíséretének szállítmányai; 3. az idegen hatalmasságok követei, képvise­lőinek szállítmányai; 4. a fegyveres erő szükségletei, valamint hadi és honvédelmi czélokra szolgó bárminemű szál­lítmányok. Ha a szállítmányok katonai minősége külsőleg felsmerhető nem lenne, megfelelő hatósági bi­­zonyítványnyal kell bírniok; 5. az állami javak általában; 6. a m. kir. posta összes szállítmányai; 7. az állami vasutak, állami, törvényhatósági, vasúti állomásokhoz vezető községi közlekedési és községi utak s az azokon levő műtárgyak építésére, fentartására, továbbá az árvédelem biz­tosítására szükséges anyagok, még azon esetben is, ha a szállítás vállalat útján eszközöltetnék; 8. a templom, iskola és paplak építésére szükséges szállítmányok; 9. közveszély (hófúvás, árvíz, tűz, stb.) esetében az elöljáróság által az 1886. évi XXII. t.-czikk 136. §-a alapján kirendelt közerő, tűzvész, árviz, vagy háború idején a mentők, menekülők szál­lítmányai ; 10. azon lovak és hordállatok, melyek katonai szolgálatra való besorozás vagy az 1873. évi XX. t.-czikk értelmében osztályozás végett az állítási helyre és onnan visszaszállittatnak; továbbá a fegyveres erő élelmezése czéljából beszerzett marhák, melyekre nézve a bártoknak katonai hatóság által kiállított igazolványt kell f­elmutatniok; 11. a vaspályának saját szükségletére szolgáló szállítmányai: 12. emberi hullák; 13. átviteli szállítmányok; 14. a vámtulajdonos által önként vámmente­seknek elfogadott szállítmányok, ideértve mind­azon vámmentességeket is, melyek magánjogi szerződéseken vagy egyezségeken alapulnak. Mindazon szállítmányoknak, melyek a fenteb­biek szerint vámmentesek, a­mennyiben azoknak vámmentes jellege különben megállapítható nem.

Next