Budapesti Közlöny, 1904. november (38. évfolyam, 251-275. szám)

1904-11-05 / 254. szám

A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister Stehlik Tivadar okleveles tanítót a felső-szlécsi állami elemi népiskolához rendes tanítóvá kine­vezte. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister özv. Szálárdy Antalné okleveles kisdedóvónőt a nagykovácsi állami kisdedóvo­sához kisdedóvó­nővé kinevezte. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister Konta Irén okleveles kisdedóvónőt a kispesti állami kisdedóvodához kisdedóvónővé kinevezte. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister Aczél Gizella okleveles kisdedóvónőt a mosniczai kincstári telepi állami kisdedóvodához kisdedóvó­nővé kinevezte. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister Kemény József magyar nemzeti múzeumi kapust múzeumi mechanikussá, Görgei Sándor magyar nemzeti múzeumi szolgát múzeumi laboránssá nevezte ki. ____ A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister Fábián Károlyt, a vakók budapesti m. kir. orsz. intézetéhez kertészszé kinevezte. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister Bodó Sándor feketemezőit és Jójárt Béla hor­­lyói állami elemi iskolai tanitókat kölcsönösen áthelyezte. _______ A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister Krasznecz János felső-szlécsi állami elemi isko­lai tanítót a németlipcsei állami elemi iskolához jelen minőségében áthelyezte. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister Gaal Ernő és Gaálné Szenk­o­rics Róza német­lipcsei állami elemi iskolai tanítót illetve óvónőt a temesrékási állami elemi iskolához illetve óvo­dához jelen minőségükben áthelyezte. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister Vörös István igazolványos m. kir. csendőrőrmes­tert a vezetése alatti ministeriumba irodasegéd­tisztté nevezte ki. A m. kir. pénzügyminister a felsőpulyai m. kir. adóhivatalhoz Szlavicsek Lajos pozsonyi adó­tisztet adóhivatali ellenőrré kinevezte. A m. kir. pénzügyminister Zalányi Ferencz kir. adótisztet Torda-Aranyos vármegye topán­falvi járásába, a járási számvevői teendőkkel való megbizatással, pénzügyi számellenőrré ideig­lenes minőségben kinevezte. A m. kir. honvédelmi minister rendeletével kineveztetnek: 1904. évi november hó 1-vel, tartalékos hadapr­ódokká, a következő tartalékos hadapród-jelöltek: Jeddi Péter, a brassói 24., Szombathelyi Béla, a pécsi 19., Oancea János, a brassói 24., Ettingshausen Kálmán, a soproni, 18., Berecz Vilmos, a nyitrai 14. és Darvas Aladár, a miskolczi 10. honvéd gya­log­ezred állományában; továbbá : a következő tartalékos hadapródjelölt: Farkas Antal, a székesfehérvári 17. honvéd gyalog ezred állományában; végül: a következő tartalékos hadapródjelölt: Tuti István, a nagykanizsai 20. honvéd gya­log ezred állományában; áthelyeztetnek: 1904. évi deczember hó 31-vel: az 1889. évi VI. törvényczikk 52. §-a alap­ján a cs. és kir. közös hadsereg tarta­lékából a m. kir. honvédség tartalékába, a következő II. osztályú segédlelkészek: római és görög katholikus II. osztályú se­gédlelkészek : prileszi Prileszky Zoltán, a verseczi 7. honvéd kiegészítő parancsnokság nyilvántartásába, Csa­nádi egyházmegyei lelkész, Wasylkiewicz Győző, a brassói 24. honvéd kiegészítő parancsnokság nyilvántartásába, erdé­lyi egyházmegyei lelkész, Telbisz János, a verseczi 7. honvéd kiegészítő parancsnokság nyilvántartásába, Csanádi egyház­­megyei lelkész, Halbédi Róbert, a lugosi 8. honvéd kiegészítő parancsnokság nyilvántartásába, Csanádi egyház­­megyei lelkész, Arany Nándor, a budapesti 1. honvéd­­kiegé­szítő parancsnokság nyilvántartásába, Csanádi egyházmegyei lelkész, Hannig István, a budapesti 1. honvéd kiegé­szítő parancsnokság nyilvántartásába, kegyesrendi szerzetes, Zapotoczky Szilárd, a kassai 9. honvéd kiegé­szítő parancsnokság nyilvántartásába, eperjesi egyházmegyei lelkész, Wölfel Ferencz, a pécsi 19. honvéd kiegészítő parancsnokság nyilvántartásába, pécsi egyház­­megyei lelkész, György Illés, a kolozsvári 21. honvéd kiegé­szítő parancsnokság nyilvántartásába, erdélyi egyházmegyei lelkész, Gábriel Sándor, a trencséni 15. honvéd kiegé­szítő parancsnokság nyilvántartásába, nyitrai egyházmegyei lelkész, Tretter György, a nagyváradi 4. honvéd kiegé­szítő parancsnokság nyilvántartásába, csanádi egyházmegyei lelkész, Koszecz Ernő, a trencséni 15. honvéd kiegé­szítő parancsnokság nyilvántartásába, nyitrai egyházmegyei lelkész, és Flatsker Ferencz, a lugosi 8. honvéd kiegé­szítő parancsnokság nyilvántartásába, minorita rendi szerzetes, evangélikus II. osztályú segédlelkészek: Albrich Frigyes, a brassói 24. honvéd kiegé­szítő parancsnokság nyilvántartásába, ágostai evangélikus lelkész, Stefanik Igor, a szabadkai 6. honvéd kiegé­szítő parancsnokság nyilvántartásába, ágostai evangélikus lelkész, és Glöckner Károly, az eszéki 28. honvéd kiegé­szítő parancsnokság nyilvántartásába, evangéli­kus református lelkész, görög keleti II. osztályú segédlelkészek: Jankovits Demeter, a budapesti 1. honvéd kiegészítő parancsnokság nyilvántartásába, budai görög keleti egyházmegyei lelkész, Alb György, a kolozsvári 21. honvéd kiegé­szítő parancsnokság nyilvántartásába, erdélyi görög keleti főegyházmegyei lelkész, Bologa Flórián, a nagyszebeni 23. honvéd kiegészítő parancsnokság nyilvántartásába, erdé­lyi görög keleti főegyházmegyei lelkész és Schippu János, a brassói 24. honvéd kiegé­szítő parancsnokság nyilvántartásába, erdélyi görög keleti főegyházmegyei lelkész, tábori rabbik: dr. phil. Drobinsky Jakab, a zágrábi 25. és Fól­ák Mór, a pozsonyi 13. honvéd kiegészítő parancsnokság nyilvántartásába. A budapesti kir. ítélőtábla elnöke Róhla Lajos jászberényi kir. járásbirósági II-od osz­tályú hivatalszolgát az első fizetési fokozatba léptette elő. A budapesti kir. ítélőtábla elnöke Balog Sándor székesfehérvári kir. járásbirósági II-od osztályú hivatalszolgát az első fizetési fokoza­tába léptette elő._______ A m. kir. honvédelmi minister 1904. évi 82 376. számú körrendelete valamennyi törvényhatóság közönségéhez, a báró Haynau-féle katonai alapítványnak magyar állami kezelésbe vétele tárgyában. A báró Haynau Gyula táborszernagy által elsősorban az 1848/49-iki magyar szabadság­harczban megsebesült és rokkanttá vált cs. dr. katonák és magyar honvédek javára létesí­tett alapítvány, amely eddig a közös hadügymi­­niszer úr kezelése és felügyelete alatt állott, Ő császári és apostoli királyi felségének 1903. évi márczius hó 31-ről kelt legfelső elhatáro­zása alapján, magyar állami kezelésbe és főfel­ügyeletem alá adatott át. Az ezen alapítványra adományozási jogot gya­korló cs és kir. 4. hadtestparancsnokságtól vett értesítés szerint az 1848/49-iki szabadságharcr­­­ól, továbbá az 1848/49-iki olasz és az 1859-iki hadjáratból származó és az alapítványból leendő részesítésre előjegyzett igényjogosult rokkantak száma ma már oly csekély, hogy tekintve az él­vezők és az előjegyzett ére magas életkorát, a be­álló üresedések ezekkel előreláthatólag csak rövid ideig lesznek pótolhatók. Ennél fogva életbe lép az alapító oklevél 11-ik pontjában foglalt azon rendelkezés, mely szerint az első­sorban igényjogosultak kihalása esetére az alapítvány élvezetében oly magyar honosságú katonák részesítendők, a­kik valamely későbbi hadjáratban váltak megsebesülés következtében nyomorékká és keresetképtelenné. Az 1848/49-iki és az 1859-ik hadjáratokban résztvetteken kívül tehát most már igénynyel fognak birni az alapítványból leendő részesítésre azon magyar honosságu­ katonák is, a­kik az 1864. évi Dánia elleni és 1866. évi cseh és olaszor­szági hadjáratokban vettek részt. Az alapítványra ennélfogva ezentúl sorrend­ben a következők bírnak igénynyel, úgymint: 1. Az 1848/49-iki magyar szabadságharczban, valamely testtagnak elvesztése avagy sebesülés következtében nyomorékká vált, ennélfogva kere­setképtelen, vagyontalan katonák (őrmestertől le­felé) tekintet nélkül arra, hogy azok a cs. kir. hadsereg vagy pedig a magyar honvédek sorai­ban harczoltak; 2. oly magyar honosságú volt cs. kir. katonák, (őrmestertől lefelé) kik az 1848/49-iki olaszor­szági hadjáratban megsebesülésük következtében nyomorékká és ennek folytán keresetkép­tel­enné váltak; 3. oly magyar honosságú volt cs. kir. katonák, (őrmestertől lefelé) kik az 1859-ik évi hadjárat­ban megsebesülésük következtében nyomorékká és ennek folytán keresetképtelenné váltak; 4. oly magyar honosságú volt cs. kir. katonák, (őrmestertől lefelé) a kik az 1864. évi Dánia elleni hadjáratban megsebesülésük következtében nyomorékká és ennek folytán keresetképtelenné váltak; 5. oly magyar honosságú volt cs. kir. katonák, (őrmestertől lefelé) kik az 1866. évi Poroszország elleni, valamint az 1866. évi olaszországi hadjá­ratban megsebesülésük következtében nyomorékká és ennek folytán keresetképtelenné váltak. Mindaddig, mig az 1848/49-iki magyar szabad­­ságharczból származó rokkantok jelentkeznek, az elsőbbség ezeket fogja illetni. Ilyenek hiányá­ban azok fognak elsősorban figyelembe vétetni, a­kik a felsorolt hadjáratok közül a régebbiben vettek részt. A beálló üresedések mérvéhez képest esetről esetre betöltés alá kerülő alapítványos helyek száma jelenleg 250, melyek közül: 17. I. osztályú hely napi 70 fillér, 19. II. » » » , 49 » 214. III. » » » 35 » életfogytiglani élvezetével van egybekötve. Az alapítványi segély élvezete nem zárja ki, hogy a segélyben részesített rokkantsági vagy más ellátásban ne részesüljön. Az egyes osztályokba való sorolás: a) a szenvedett sebesülés és az ennek folytán beállott keresetképtelenség mérve; b) a vagyontalanság, illetve a segélyre szoru­lás foka, és c) a pályázó életkora alapján állapíttatik meg. Az alapítványból leendő segélyezés iránti folya­modványok a) katonai végelbocsátó levél vagy rokkantsági nyug­ellátásra jogosító okmánynyal; b) vagyontalansági, és c) lehetőleg valamely katonai orvos által kiál­lított s a folyamodó egészségi állapotát feltün­ ő

Next