Budapesti Közlöny, 1904. november (38. évfolyam, 251-275. szám)
1904-11-05 / 254. szám
A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister Stehlik Tivadar okleveles tanítót a felső-szlécsi állami elemi népiskolához rendes tanítóvá kinevezte. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister özv. Szálárdy Antalné okleveles kisdedóvónőt a nagykovácsi állami kisdedóvosához kisdedóvónővé kinevezte. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister Konta Irén okleveles kisdedóvónőt a kispesti állami kisdedóvodához kisdedóvónővé kinevezte. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister Aczél Gizella okleveles kisdedóvónőt a mosniczai kincstári telepi állami kisdedóvodához kisdedóvónővé kinevezte. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister Kemény József magyar nemzeti múzeumi kapust múzeumi mechanikussá, Görgei Sándor magyar nemzeti múzeumi szolgát múzeumi laboránssá nevezte ki. ____ A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister Fábián Károlyt, a vakók budapesti m. kir. orsz. intézetéhez kertészszé kinevezte. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister Bodó Sándor feketemezőit és Jójárt Béla horlyói állami elemi iskolai tanitókat kölcsönösen áthelyezte. _______ A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister Krasznecz János felső-szlécsi állami elemi iskolai tanítót a németlipcsei állami elemi iskolához jelen minőségében áthelyezte. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister Gaal Ernő és Gaálné Szenkorics Róza németlipcsei állami elemi iskolai tanítót illetve óvónőt a temesrékási állami elemi iskolához illetve óvodához jelen minőségükben áthelyezte. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister Vörös István igazolványos m. kir. csendőrőrmestert a vezetése alatti ministeriumba irodasegédtisztté nevezte ki. A m. kir. pénzügyminister a felsőpulyai m. kir. adóhivatalhoz Szlavicsek Lajos pozsonyi adótisztet adóhivatali ellenőrré kinevezte. A m. kir. pénzügyminister Zalányi Ferencz kir. adótisztet Torda-Aranyos vármegye topánfalvi járásába, a járási számvevői teendőkkel való megbizatással, pénzügyi számellenőrré ideiglenes minőségben kinevezte. A m. kir. honvédelmi minister rendeletével kineveztetnek: 1904. évi november hó 1-vel, tartalékos hadapródokká, a következő tartalékos hadapród-jelöltek: Jeddi Péter, a brassói 24., Szombathelyi Béla, a pécsi 19., Oancea János, a brassói 24., Ettingshausen Kálmán, a soproni, 18., Berecz Vilmos, a nyitrai 14. és Darvas Aladár, a miskolczi 10. honvéd gyalogezred állományában; továbbá : a következő tartalékos hadapródjelölt: Farkas Antal, a székesfehérvári 17. honvéd gyalog ezred állományában; végül: a következő tartalékos hadapródjelölt: Tuti István, a nagykanizsai 20. honvéd gyalog ezred állományában; áthelyeztetnek: 1904. évi deczember hó 31-vel: az 1889. évi VI. törvényczikk 52. §-a alapján a cs. és kir. közös hadsereg tartalékából a m. kir. honvédség tartalékába, a következő II. osztályú segédlelkészek: római és görög katholikus II. osztályú segédlelkészek : prileszi Prileszky Zoltán, a verseczi 7. honvéd kiegészítő parancsnokság nyilvántartásába, Csanádi egyházmegyei lelkész, Wasylkiewicz Győző, a brassói 24. honvéd kiegészítő parancsnokság nyilvántartásába, erdélyi egyházmegyei lelkész, Telbisz János, a verseczi 7. honvéd kiegészítő parancsnokság nyilvántartásába, Csanádi egyházmegyei lelkész, Halbédi Róbert, a lugosi 8. honvéd kiegészítő parancsnokság nyilvántartásába, Csanádi egyházmegyei lelkész, Arany Nándor, a budapesti 1. honvédkiegészítő parancsnokság nyilvántartásába, Csanádi egyházmegyei lelkész, Hannig István, a budapesti 1. honvéd kiegészítő parancsnokság nyilvántartásába, kegyesrendi szerzetes, Zapotoczky Szilárd, a kassai 9. honvéd kiegészítő parancsnokság nyilvántartásába, eperjesi egyházmegyei lelkész, Wölfel Ferencz, a pécsi 19. honvéd kiegészítő parancsnokság nyilvántartásába, pécsi egyházmegyei lelkész, György Illés, a kolozsvári 21. honvéd kiegészítő parancsnokság nyilvántartásába, erdélyi egyházmegyei lelkész, Gábriel Sándor, a trencséni 15. honvéd kiegészítő parancsnokság nyilvántartásába, nyitrai egyházmegyei lelkész, Tretter György, a nagyváradi 4. honvéd kiegészítő parancsnokság nyilvántartásába, csanádi egyházmegyei lelkész, Koszecz Ernő, a trencséni 15. honvéd kiegészítő parancsnokság nyilvántartásába, nyitrai egyházmegyei lelkész, és Flatsker Ferencz, a lugosi 8. honvéd kiegészítő parancsnokság nyilvántartásába, minorita rendi szerzetes, evangélikus II. osztályú segédlelkészek: Albrich Frigyes, a brassói 24. honvéd kiegészítő parancsnokság nyilvántartásába, ágostai evangélikus lelkész, Stefanik Igor, a szabadkai 6. honvéd kiegészítő parancsnokság nyilvántartásába, ágostai evangélikus lelkész, és Glöckner Károly, az eszéki 28. honvéd kiegészítő parancsnokság nyilvántartásába, evangélikus református lelkész, görög keleti II. osztályú segédlelkészek: Jankovits Demeter, a budapesti 1. honvéd kiegészítő parancsnokság nyilvántartásába, budai görög keleti egyházmegyei lelkész, Alb György, a kolozsvári 21. honvéd kiegészítő parancsnokság nyilvántartásába, erdélyi görög keleti főegyházmegyei lelkész, Bologa Flórián, a nagyszebeni 23. honvéd kiegészítő parancsnokság nyilvántartásába, erdélyi görög keleti főegyházmegyei lelkész és Schippu János, a brassói 24. honvéd kiegészítő parancsnokság nyilvántartásába, erdélyi görög keleti főegyházmegyei lelkész, tábori rabbik: dr. phil. Drobinsky Jakab, a zágrábi 25. és Fólák Mór, a pozsonyi 13. honvéd kiegészítő parancsnokság nyilvántartásába. A budapesti kir. ítélőtábla elnöke Róhla Lajos jászberényi kir. járásbirósági II-od osztályú hivatalszolgát az első fizetési fokozatba léptette elő. A budapesti kir. ítélőtábla elnöke Balog Sándor székesfehérvári kir. járásbirósági II-od osztályú hivatalszolgát az első fizetési fokozatába léptette elő._______ A m. kir. honvédelmi minister 1904. évi 82 376. számú körrendelete valamennyi törvényhatóság közönségéhez, a báró Haynau-féle katonai alapítványnak magyar állami kezelésbe vétele tárgyában. A báró Haynau Gyula táborszernagy által elsősorban az 1848/49-iki magyar szabadságharczban megsebesült és rokkanttá vált cs. dr. katonák és magyar honvédek javára létesített alapítvány, amely eddig a közös hadügyminiszer úr kezelése és felügyelete alatt állott, Ő császári és apostoli királyi felségének 1903. évi márczius hó 31-ről kelt legfelső elhatározása alapján, magyar állami kezelésbe és főfelügyeletem alá adatott át. Az ezen alapítványra adományozási jogot gyakorló cs és kir. 4. hadtestparancsnokságtól vett értesítés szerint az 1848/49-iki szabadságharcról, továbbá az 1848/49-iki olasz és az 1859-iki hadjáratból származó és az alapítványból leendő részesítésre előjegyzett igényjogosult rokkantak száma ma már oly csekély, hogy tekintve az élvezők és az előjegyzett ére magas életkorát, a beálló üresedések ezekkel előreláthatólag csak rövid ideig lesznek pótolhatók. Ennél fogva életbe lép az alapító oklevél 11-ik pontjában foglalt azon rendelkezés, mely szerint az elsősorban igényjogosultak kihalása esetére az alapítvány élvezetében oly magyar honosságú katonák részesítendők, akik valamely későbbi hadjáratban váltak megsebesülés következtében nyomorékká és keresetképtelenné. Az 1848/49-iki és az 1859-ik hadjáratokban résztvetteken kívül tehát most már igénynyel fognak birni az alapítványból leendő részesítésre azon magyar honosságu katonák is, akik az 1864. évi Dánia elleni és 1866. évi cseh és olaszországi hadjáratokban vettek részt. Az alapítványra ennélfogva ezentúl sorrendben a következők bírnak igénynyel, úgymint: 1. Az 1848/49-iki magyar szabadságharczban, valamely testtagnak elvesztése avagy sebesülés következtében nyomorékká vált, ennélfogva keresetképtelen, vagyontalan katonák (őrmestertől lefelé) tekintet nélkül arra, hogy azok a cs. kir. hadsereg vagy pedig a magyar honvédek soraiban harczoltak; 2. oly magyar honosságú volt cs. kir. katonák, (őrmestertől lefelé) kik az 1848/49-iki olaszországi hadjáratban megsebesülésük következtében nyomorékká és ennek folytán keresetképtelenné váltak; 3. oly magyar honosságú volt cs. kir. katonák, (őrmestertől lefelé) kik az 1859-ik évi hadjáratban megsebesülésük következtében nyomorékká és ennek folytán keresetképtelenné váltak; 4. oly magyar honosságú volt cs. kir. katonák, (őrmestertől lefelé) a kik az 1864. évi Dánia elleni hadjáratban megsebesülésük következtében nyomorékká és ennek folytán keresetképtelenné váltak; 5. oly magyar honosságú volt cs. kir. katonák, (őrmestertől lefelé) kik az 1866. évi Poroszország elleni, valamint az 1866. évi olaszországi hadjáratban megsebesülésük következtében nyomorékká és ennek folytán keresetképtelenné váltak. Mindaddig, mig az 1848/49-iki magyar szabadságharczból származó rokkantok jelentkeznek, az elsőbbség ezeket fogja illetni. Ilyenek hiányában azok fognak elsősorban figyelembe vétetni, akik a felsorolt hadjáratok közül a régebbiben vettek részt. A beálló üresedések mérvéhez képest esetről esetre betöltés alá kerülő alapítványos helyek száma jelenleg 250, melyek közül: 17. I. osztályú hely napi 70 fillér, 19. II. » » » , 49 » 214. III. » » » 35 » életfogytiglani élvezetével van egybekötve. Az alapítványi segély élvezete nem zárja ki, hogy a segélyben részesített rokkantsági vagy más ellátásban ne részesüljön. Az egyes osztályokba való sorolás: a) a szenvedett sebesülés és az ennek folytán beállott keresetképtelenség mérve; b) a vagyontalanság, illetve a segélyre szorulás foka, és c) a pályázó életkora alapján állapíttatik meg. Az alapítványból leendő segélyezés iránti folyamodványok a) katonai végelbocsátó levél vagy rokkantsági nyugellátásra jogosító okmánynyal; b) vagyontalansági, és c) lehetőleg valamely katonai orvos által kiállított s a folyamodó egészségi állapotát feltün ő