Budapesti Közlöny, 1909. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1909-01-10 / 7. szám

1909. január 10. Budapest­ Közlöny követő három nap alatt nyilvánított kívánságára az I. fokú határozat az említett II. fokú hatósághoz, ez utóbbinak határozata pedig a földmivelésügyi minssterhez hivatalból való felülvizsgálat végett felterjesztendő s ilyen esetben a végleges határozat közléséig a fél az alsóbbfokú hatóság által esetleg megadott beviteli engedélylyel nem élhet. Az előző szakaszban említett fellebbezés, illetőleg felülvizsgálati kérelem annál a hatóságnál, illető­leg hivatalos közegnél nyújtandó be, a­mely az I. fokú határozatot hozta. 50. §. A megadott beviteli engedély a VI. alatt mellé­kelt minta szerinti alakban állítandó ki. A beviteli engedély kiállítására jogosított hiva­talos közeg a megadott engedélyekről a VII. alatt mellékelt minta szerint, pontos nyilvántartást köteles vezetni, s tartozik azt a kihágási ügyekben való eljárásra illetékes hatóságoknak, valamint az illetékes borellenőrző bizottság elnökének vagy bár­mely tagjának s a törvény 63. §-a alapján az ellen­őrzésre a földmivelésügyi miniszer által kiküldendő hatósági közegeknek — a­mennyiben ezt kíván­ják a betekintés végett felmutatni, s kívánságukra azokból hiteles kivonatokat díjtalanul kiszolgáltatni. 51. §. A törvény 7. §-ában említett s a tokaji borvidék területén lévő gyógyszertárakban árusított gyógy­­borok beviteléhez, a­mennyiben ezek palaczkozva ás közvetlenül az illető gyógyszertárba vitetnek és csak az ottani helyi szükséglet fedezésére szolgál­nak, továbbá a közvetlen fogyasztók által saját szükségletükre beszerzett gyógyborok beviteléhez engedély nem szükséges. 52. § . Idegen borok elkülönítése és megjelölése. A törvény 21. §-a szerint a tokaji borvidékre behozott idegen bort a tokaji borvidéken termett bortól elkülönítve kell tartani. Azok, a­kik az ide­gen bort eladás czéljából hozzák be és hordóban vagy más nagyobb tartályban értékesítik, ezt egészen külön pinczékben vagy külön raktárakban, tehát mindenesetre olyan helyiségben kötelesek tartani, a­melyben a tokaji borvidéken termett hegyi bor egyáltalában nincs. Ellenben azok, a­kik a behozott idegen bort kimérés vagy kis mérték­ben való árusítás útján értékesítik, vagy saját házi fogyasztásuk czéljaira használják fel, azt a tokaji borvidéken termett hegyi borral ugyanazon pinczében vagy raktárban is tarthatják ugyan, de csak úgy, hogy az idegen bort tartalmazó hordók vagy más edények nem a tokaji borvidéki borok közt, hanem ezektől lehetőleg távol, különállólag legyenek elhelyezve. E mellett, a törvény 21. §-a szerint, az idegen bort tartalmazó hordónak olyan jelzéssel kell el­látva lennie, a­mely az illető bor származását vilá­gosan feltünteti.§ Ezen jelzés a hordót esetleg helyettesítő más tartányokon is egyaránt alkalma­zandó. A származást feltüntető jelzésnek olyannak kell lennie, hogy abból bárki azonnal tájékozást szerezhessen arról, hogy az illető bor nem a tokaji borvidéken termett,­ tehát világosan arra a köz­ségre vagy legalább arra a borvidékre utaló szárma­zásj elzővel kell az illető hordót ellátni, a­hol a benne levő bor termett (például : »magyarádi«, »egri«, »sóstói«, »alföldi borvidéki«), ha pedig ezt a vevő nem tudja, azon város vagy község nevét kell az illető hordón feltüntetni, a honnan a bor beszereztetett és a tokaji borvidékre behozatott. (Például : »Budafokról vett bor«, »Miskolczról érkezett bor«.) A hordók ezen jelzése mindenkire egyaránt kötelező, akár saját fogyasztására, akár pedig eladás czéljából tartja az illető borokat. Azoknak, a­kik az illető bort eladás czéljából tartják, az előírt jelzést a hordónak kifelé álló fenekén, a hordó színétől elütő festékkel, azoknak pedig, a­kik azt saját fogyasztásukra tartják, ugyanott legalább s krétával kell alkalmazniuk. A jelzést azonban mindkét esetben nagy betűkkel és könnyen olvashatólag akként kell alkalmazni, hogy az mindenkinek azonnal szembetűnjék. 53. §. A törvény 22. §-a elrendeli, hogy a tokaji bor­vidékre bevitt idegen bort s annak hol történt elhelyezését köteles az, a kinek részére érkezett —­­ a beviteli engedély felmutatása mellett — azonnal­­ bejelenteni a községi elöljáróságnak. Rendezett­­ tanácsú városban ezt a bejelentést a polgármester­­­­nél kell megtenni. A bejelentés akár élőszóval, akár pedig írásban­­ történhetik. A bejelentésnek a bor származására, ■ mennyiségére, a minőség közelebbi meghatározá-­­ sára (fehér, vörös, asztali bor, pecsenyebor stb.) vonatkozó adatokat kell tartalmaznia s meg kell jelölni azt is, hogy a bor mi czélra (saját fogyasztás, eladás vagy kimérés czéljából) hozatott be. Az elöljáróság, illetőleg a polgármester a be­jelentés megtörténtét a beviteli engedélyen igazolja.­­ Ezen igazolásért semmi díj nem jár. 51. §.­ ­ Az 53. §. szerint történt bejelentésekről az elöl­­­­járóság, illetőleg a polgármester a VIII. alatt­­ mellékelt minta szerint pontos nyilvántartást köteles vezetni s köteles azt az illetékes hatóságok­nak s a földmivelésügyi miniszer által a törvény 63. §-a alapján kiküldendő hatósági közegeknek, továbbá a borellenőrző bizottság elnökének vagy tagjainak — kivonatukra — bármikor felmutatni s részükre abból hiteles kivonatokat díjtalanul kiállítani. 55. §. Azokra az idegen borkészletekre nézve, a­melyek ezen törvény életbelépte előtt vitettek be a tokaji borvidék területére, a törvény 23. §-ában elrendelt átmeneti intézkedés végrehajtása tekintetében, Zemplén és Abauj-Torna vármegyék közönségéhez 1908. évi deczember hó 23-án 12.585. évi. szám alatt kiadott rendeletemmel külön intézkedtem. 56. §. A törvény II. fejezetének, illetőleg ezen ren­delet 41—54. §-ainak a borra vonatkozó rendel­kezései a mustra, szőlőczefrére, borkészítésre szánt szőlőre és borseprőre is egyaránt kiterjednek. (T. 25. §.) 57. §. Mazsolaszőlő bevitele a tokaji borvidékre. Tokaji borvidékbeli bortermelőknek és borkeres­kedőknek s általában mindenkinek, a­ki ott most vagy bor adás-vételével, vagy ennek közvetítésé­vel foglalkozik, tilos a tokaji borvidék területére mazsolaszőlőt (aprószőlőt vagy aszúszőlőt) besze­rezni vagy ott készletben tartani. Kivételt képez­nek e tekintetben a fűszeres vagy csemegeüzletek, a­melyek a mazsolaszőlőnek háztartási czélra ki­csinyben való árusításával rendszeresen foglalkoz­nak és nagyban (t. i. 50 liter, vagy ezen felüli mennyiségben) való boreladást nem folytatnak, továbbá a közvetlen fogyasztók és vendéglősök azon mazsolamennyiségre nézve, a­mely a háztartásuk, illetve vendéglősiparuk czéljaira szükséges. (T. 26. §.) III. FEJEZET.­ ­ A borseprő­re, törkölyborra, gyümölcsborra, pezs­gőre és habzóborra vonatkozó rendelkezések. 58. §. Borseprő. A törvény 29. §-a tiltja a borseprőnek oly czélra,­­ illetőleg oly módon való felhasználását, a­melynek a borértékesítésre és borfogyasztásra káros hatása lehet. Gyakran megtörtént eddig, hogy egyesek való­ságos üzletet csináltak abból, hogy a borseprőt összevásárolták, abból a még benne lévő bort ki­préselték és eladták. Az így összevásárolt és rend­szerint, többé-kevésbbé már romlásnak indult bor­seprőből kipréselt bornak, ha az magában, vagy csak kevés színborral házasítva kerül forgalomba, olyan kellemetlen mellékize van, hogy az az illető borvidék borainak a hírét rontja s a vevőket onnan esetleg elidegeníti. Az ebből származható bajok elhárítása végett a törvény oly rendelkezést tartalmaz, mely szerint borseprőt a benne levő bor kipréselése és forga­lomba hozatala czéljából megvenni, vagy másoktól összevásárolt borseprőből való borpréselést üzlet­­szerűleg folytatni, úgyszintén az összevásárolt bor­seprőből kipréselt bort forgalomba hozni, vagy e czélból raktáron tartani tilos. Ebből sem a termelőre, sem a borkereskedőre nem hárulhat semmi hátrány, mert a törvény vilá­gosan kimondja, hogy a saját borának seprőjét — akár maga termelte az illető, akár mástól vette a mustot vagy bort — bárki kipréselheti s az abból kipréselt bort eladhatja vagy pedig a lehú­zott szinborral összekeverheti. Másrészt, mivel a törvény fent idézett rendel­kezései csakis az összevásárolt borseprőből Üzlet­szerűkig kipréselt bor forgalomba hozatalából szár­mazható káros hatás elhárítását czélozzák, önként értetik, hogy ha valaki a vásárolt borseprőből ki­préselt bort saját maga fogyasztja el, vagy azt konyakgyártásra vagy szeszfőzésre ő maga hasz­nálja fel, akkor sem ezen eljárása, sem a borseprő­nek ily c­élra való kipréselése nem esik a törvény 29. §-ának első bekezdésében foglalt tilalom alá. Ellenben a törvény ugyanezen szakaszának­­ a rendelkezése, mely szerint borseprőből, vízzel, borhoz hasonló italt előállítani tilos, minden körül­mények közt feltétlenül áll, még akkor is, ha ezt az italt valaki saját fogyasztására óhajtaná fel­használni. 59­ §• Törkölybor. A törkölyborkészítésre nézve a törvény 30—33. §-ai intézkednek. Ezek szerint törkölybor (csiger vagy lőre) alatt olyan, közönséges asztali borhoz hasonló ital ér­tendő, mely a friss szőlő törkölyéből, az ebben visszamaradt boralkatrészek kivonása czéljából a törkölyre felöntött vízzel, erjesztés útján állítta­­tik elő. Törkölybor (csiger, lőre) készítését a törvény csak az alábbi korlátok közt s a következő fel­tételek mellett engedi meg, u. m.: a) Törkölyborkészitésre három naposnál régibb szőlőtörkölyt használni tilos. b) Ugyanazt a törkölyt csak egyszer szabad törkölyborkészitésre használni s e czélból a tökölyre, az arról nyert szinmusznak legfeljebb egy negyed­részéig terjedő mennyiségű vizet szabad jelönteni. c) A törkölybor készítéséhez és kezeléséhez szőlőtörkölyön és vizen kívül semmi egyebet nem szabad használni, tehát sem a czukrot, sem a must- és bor­kezelésnél a törvény 2. §-a értelmében meg­engedett anyagokat. A víz használata is csak a törkölybor készítésénél engedtetik meg, ellenben a már kész, kierj­edt törköly­bornak vízzel való keverése tilos. d) A derítés (de csak a törvény 2. §. d) pontjá­ban és a jelen rendelet 6. §-ában felsorolt derítő­­szerekkel), továbbá a kénezés (1. a rendelet 4. §-át), valamint a szokásos borkezelési és konzerválási eljárások, u. m. fejtés, szűrés, a törkölybornál is megengedtetnek. e) Törkölybor készítése a fenti korlátok között is, csak a saját termésű szőlő törkölyéből, kizáró­lag a házi fogyasztás czéljaira és csakis azoknak engedtetik meg, a­kiknek 4 kataszteri holdnál na­gyobb szőlőjük nincs. Ha azonban az ilyen kis szőlőbirtokosok bor, must, szőlőczetre, borkészí­tésre szánt szőlő vagy borseprő adás-vételével vagy borméréssel, illetve kismértékben való elárusítással foglalkoznak, törkölybort készíteniük tilos. f) Házi fogyasztás alá az a törkölybormennyiség esik, a­melyet maga a termelő és családja, továbbá cselédei és munkásai fogyasztanak el. g) A házi fogyasztás czéljaira évenként készít­hető törkölybor összes mennyisége nem halad­hatja meg az ebbeli egy évi szükségletet és egy termelő egy évben semmi esetre sem készíthet több törkölybort 20 hektoliternél. h) Az a bortermelő, a­ki törköly bort akar ké­szíteni, köteles ezen szándékát legalább 48 órával előbb, az illető község elöljáróságának írásban vagy szóbelileg bejelenteni, a készítendő törköly­bor mennyiségének, valamint annak a közlése mel­lett, hogy a törköly­bort mikor és hol fogja készí­teni. Törvényh­atósági joggal felruházott városok­ban, valamint rendezett tanácsú városokban a be­jelentést a polgármesternél kell megtenni. A be­jelentésre a IX. alatt mellékelt minta szerinti űrlap szolgál, mely, ha a bejelentés szóval történt, az elöljáróság, illetőleg polgármesteri hivatal által töltendő ki s a fél által aláírandó. Félreértések kikerülése végett jól megjegyzendő, hogy a fenti e) pontban említett házi fogyasztás alatt csak a törkölybornak, mint ilyennek fogyasz­tása értendő s törkölybort ezenkívül semmiféle más czélra nem szabad készíteni, tehát még pá- 10 0

Next