Budapesti Közlöny, 1909. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1909-01-10 / 7. szám
1909. január 10. Budapest Közlöny követő három nap alatt nyilvánított kívánságára az I. fokú határozat az említett II. fokú hatósághoz, ez utóbbinak határozata pedig a földmivelésügyi minssterhez hivatalból való felülvizsgálat végett felterjesztendő s ilyen esetben a végleges határozat közléséig a fél az alsóbbfokú hatóság által esetleg megadott beviteli engedélylyel nem élhet. Az előző szakaszban említett fellebbezés, illetőleg felülvizsgálati kérelem annál a hatóságnál, illetőleg hivatalos közegnél nyújtandó be, amely az I. fokú határozatot hozta. 50. §. A megadott beviteli engedély a VI. alatt mellékelt minta szerinti alakban állítandó ki. A beviteli engedély kiállítására jogosított hivatalos közeg a megadott engedélyekről a VII. alatt mellékelt minta szerint, pontos nyilvántartást köteles vezetni, s tartozik azt a kihágási ügyekben való eljárásra illetékes hatóságoknak, valamint az illetékes borellenőrző bizottság elnökének vagy bármely tagjának s a törvény 63. §-a alapján az ellenőrzésre a földmivelésügyi miniszer által kiküldendő hatósági közegeknek — amennyiben ezt kívánják a betekintés végett felmutatni, s kívánságukra azokból hiteles kivonatokat díjtalanul kiszolgáltatni. 51. §. A törvény 7. §-ában említett s a tokaji borvidék területén lévő gyógyszertárakban árusított gyógyborok beviteléhez, amennyiben ezek palaczkozva ás közvetlenül az illető gyógyszertárba vitetnek és csak az ottani helyi szükséglet fedezésére szolgálnak, továbbá a közvetlen fogyasztók által saját szükségletükre beszerzett gyógyborok beviteléhez engedély nem szükséges. 52. § . Idegen borok elkülönítése és megjelölése. A törvény 21. §-a szerint a tokaji borvidékre behozott idegen bort a tokaji borvidéken termett bortól elkülönítve kell tartani. Azok, akik az idegen bort eladás czéljából hozzák be és hordóban vagy más nagyobb tartályban értékesítik, ezt egészen külön pinczékben vagy külön raktárakban, tehát mindenesetre olyan helyiségben kötelesek tartani, amelyben a tokaji borvidéken termett hegyi bor egyáltalában nincs. Ellenben azok, akik a behozott idegen bort kimérés vagy kis mértékben való árusítás útján értékesítik, vagy saját házi fogyasztásuk czéljaira használják fel, azt a tokaji borvidéken termett hegyi borral ugyanazon pinczében vagy raktárban is tarthatják ugyan, de csak úgy, hogy az idegen bort tartalmazó hordók vagy más edények nem a tokaji borvidéki borok közt, hanem ezektől lehetőleg távol, különállólag legyenek elhelyezve. E mellett, a törvény 21. §-a szerint, az idegen bort tartalmazó hordónak olyan jelzéssel kell ellátva lennie, amely az illető bor származását világosan feltünteti.§ Ezen jelzés a hordót esetleg helyettesítő más tartányokon is egyaránt alkalmazandó. A származást feltüntető jelzésnek olyannak kell lennie, hogy abból bárki azonnal tájékozást szerezhessen arról, hogy az illető bor nem a tokaji borvidéken termett, tehát világosan arra a községre vagy legalább arra a borvidékre utaló származásj elzővel kell az illető hordót ellátni, ahol a benne levő bor termett (például : »magyarádi«, »egri«, »sóstói«, »alföldi borvidéki«), ha pedig ezt a vevő nem tudja, azon város vagy község nevét kell az illető hordón feltüntetni, a honnan a bor beszereztetett és a tokaji borvidékre behozatott. (Például : »Budafokról vett bor«, »Miskolczról érkezett bor«.) A hordók ezen jelzése mindenkire egyaránt kötelező, akár saját fogyasztására, akár pedig eladás czéljából tartja az illető borokat. Azoknak, akik az illető bort eladás czéljából tartják, az előírt jelzést a hordónak kifelé álló fenekén, a hordó színétől elütő festékkel, azoknak pedig, akik azt saját fogyasztásukra tartják, ugyanott legalább s krétával kell alkalmazniuk. A jelzést azonban mindkét esetben nagy betűkkel és könnyen olvashatólag akként kell alkalmazni, hogy az mindenkinek azonnal szembetűnjék. 53. §. A törvény 22. §-a elrendeli, hogy a tokaji borvidékre bevitt idegen bort s annak hol történt elhelyezését köteles az, a kinek részére érkezett — a beviteli engedély felmutatása mellett — azonnal bejelenteni a községi elöljáróságnak. Rendezett tanácsú városban ezt a bejelentést a polgármesternél kell megtenni. A bejelentés akár élőszóval, akár pedig írásban történhetik. A bejelentésnek a bor származására, ■ mennyiségére, a minőség közelebbi meghatározá- sára (fehér, vörös, asztali bor, pecsenyebor stb.) vonatkozó adatokat kell tartalmaznia s meg kell jelölni azt is, hogy a bor mi czélra (saját fogyasztás, eladás vagy kimérés czéljából) hozatott be. Az elöljáróság, illetőleg a polgármester a bejelentés megtörténtét a beviteli engedélyen igazolja. Ezen igazolásért semmi díj nem jár. 51. §. Az 53. §. szerint történt bejelentésekről az elöljáróság, illetőleg a polgármester a VIII. alatt mellékelt minta szerint pontos nyilvántartást köteles vezetni s köteles azt az illetékes hatóságoknak s a földmivelésügyi miniszer által a törvény 63. §-a alapján kiküldendő hatósági közegeknek, továbbá a borellenőrző bizottság elnökének vagy tagjainak — kivonatukra — bármikor felmutatni s részükre abból hiteles kivonatokat díjtalanul kiállítani. 55. §. Azokra az idegen borkészletekre nézve, amelyek ezen törvény életbelépte előtt vitettek be a tokaji borvidék területére, a törvény 23. §-ában elrendelt átmeneti intézkedés végrehajtása tekintetében, Zemplén és Abauj-Torna vármegyék közönségéhez 1908. évi deczember hó 23-án 12.585. évi. szám alatt kiadott rendeletemmel külön intézkedtem. 56. §. A törvény II. fejezetének, illetőleg ezen rendelet 41—54. §-ainak a borra vonatkozó rendelkezései a mustra, szőlőczefrére, borkészítésre szánt szőlőre és borseprőre is egyaránt kiterjednek. (T. 25. §.) 57. §. Mazsolaszőlő bevitele a tokaji borvidékre. Tokaji borvidékbeli bortermelőknek és borkereskedőknek s általában mindenkinek, aki ott most vagy bor adás-vételével, vagy ennek közvetítésével foglalkozik, tilos a tokaji borvidék területére mazsolaszőlőt (aprószőlőt vagy aszúszőlőt) beszerezni vagy ott készletben tartani. Kivételt képeznek e tekintetben a fűszeres vagy csemegeüzletek, amelyek a mazsolaszőlőnek háztartási czélra kicsinyben való árusításával rendszeresen foglalkoznak és nagyban (t. i. 50 liter, vagy ezen felüli mennyiségben) való boreladást nem folytatnak, továbbá a közvetlen fogyasztók és vendéglősök azon mazsolamennyiségre nézve, amely a háztartásuk, illetve vendéglősiparuk czéljaira szükséges. (T. 26. §.) III. FEJEZET. A borseprőre, törkölyborra, gyümölcsborra, pezsgőre és habzóborra vonatkozó rendelkezések. 58. §. Borseprő. A törvény 29. §-a tiltja a borseprőnek oly czélra, illetőleg oly módon való felhasználását, amelynek a borértékesítésre és borfogyasztásra káros hatása lehet. Gyakran megtörtént eddig, hogy egyesek valóságos üzletet csináltak abból, hogy a borseprőt összevásárolták, abból a még benne lévő bort kipréselték és eladták. Az így összevásárolt és rendszerint, többé-kevésbbé már romlásnak indult borseprőből kipréselt bornak, ha az magában, vagy csak kevés színborral házasítva kerül forgalomba, olyan kellemetlen mellékize van, hogy az az illető borvidék borainak a hírét rontja s a vevőket onnan esetleg elidegeníti. Az ebből származható bajok elhárítása végett a törvény oly rendelkezést tartalmaz, mely szerint borseprőt a benne levő bor kipréselése és forgalomba hozatala czéljából megvenni, vagy másoktól összevásárolt borseprőből való borpréselést üzletszerűleg folytatni, úgyszintén az összevásárolt borseprőből kipréselt bort forgalomba hozni, vagy e czélból raktáron tartani tilos. Ebből sem a termelőre, sem a borkereskedőre nem hárulhat semmi hátrány, mert a törvény világosan kimondja, hogy a saját borának seprőjét — akár maga termelte az illető, akár mástól vette a mustot vagy bort — bárki kipréselheti s az abból kipréselt bort eladhatja vagy pedig a lehúzott szinborral összekeverheti. Másrészt, mivel a törvény fent idézett rendelkezései csakis az összevásárolt borseprőből Üzletszerűkig kipréselt bor forgalomba hozatalából származható káros hatás elhárítását czélozzák, önként értetik, hogy ha valaki a vásárolt borseprőből kipréselt bort saját maga fogyasztja el, vagy azt konyakgyártásra vagy szeszfőzésre ő maga használja fel, akkor sem ezen eljárása, sem a borseprőnek ily célra való kipréselése nem esik a törvény 29. §-ának első bekezdésében foglalt tilalom alá. Ellenben a törvény ugyanezen szakaszának a rendelkezése, mely szerint borseprőből, vízzel, borhoz hasonló italt előállítani tilos, minden körülmények közt feltétlenül áll, még akkor is, ha ezt az italt valaki saját fogyasztására óhajtaná felhasználni. 59 §• Törkölybor. A törkölyborkészítésre nézve a törvény 30—33. §-ai intézkednek. Ezek szerint törkölybor (csiger vagy lőre) alatt olyan, közönséges asztali borhoz hasonló ital értendő, mely a friss szőlő törkölyéből, az ebben visszamaradt boralkatrészek kivonása czéljából a törkölyre felöntött vízzel, erjesztés útján állíttatik elő. Törkölybor (csiger, lőre) készítését a törvény csak az alábbi korlátok közt s a következő feltételek mellett engedi meg, u. m.: a) Törkölyborkészitésre három naposnál régibb szőlőtörkölyt használni tilos. b) Ugyanazt a törkölyt csak egyszer szabad törkölyborkészitésre használni s e czélból a tökölyre, az arról nyert szinmusznak legfeljebb egy negyedrészéig terjedő mennyiségű vizet szabad jelönteni. c) A törkölybor készítéséhez és kezeléséhez szőlőtörkölyön és vizen kívül semmi egyebet nem szabad használni, tehát sem a czukrot, sem a must- és borkezelésnél a törvény 2. §-a értelmében megengedett anyagokat. A víz használata is csak a törkölybor készítésénél engedtetik meg, ellenben a már kész, kierjedt törkölybornak vízzel való keverése tilos. d) A derítés (de csak a törvény 2. §. d) pontjában és a jelen rendelet 6. §-ában felsorolt derítőszerekkel), továbbá a kénezés (1. a rendelet 4. §-át), valamint a szokásos borkezelési és konzerválási eljárások, u. m. fejtés, szűrés, a törkölybornál is megengedtetnek. e) Törkölybor készítése a fenti korlátok között is, csak a saját termésű szőlő törkölyéből, kizárólag a házi fogyasztás czéljaira és csakis azoknak engedtetik meg, akiknek 4 kataszteri holdnál nagyobb szőlőjük nincs. Ha azonban az ilyen kis szőlőbirtokosok bor, must, szőlőczetre, borkészítésre szánt szőlő vagy borseprő adás-vételével vagy borméréssel, illetve kismértékben való elárusítással foglalkoznak, törkölybort készíteniük tilos. f) Házi fogyasztás alá az a törkölybormennyiség esik, amelyet maga a termelő és családja, továbbá cselédei és munkásai fogyasztanak el. g) A házi fogyasztás czéljaira évenként készíthető törkölybor összes mennyisége nem haladhatja meg az ebbeli egy évi szükségletet és egy termelő egy évben semmi esetre sem készíthet több törkölybort 20 hektoliternél. h) Az a bortermelő, aki törköly bort akar készíteni, köteles ezen szándékát legalább 48 órával előbb, az illető község elöljáróságának írásban vagy szóbelileg bejelenteni, a készítendő törkölybor mennyiségének, valamint annak a közlése mellett, hogy a törkölybort mikor és hol fogja készíteni. Törvényhatósági joggal felruházott városokban, valamint rendezett tanácsú városokban a bejelentést a polgármesternél kell megtenni. A bejelentésre a IX. alatt mellékelt minta szerinti űrlap szolgál, mely, ha a bejelentés szóval történt, az elöljáróság, illetőleg polgármesteri hivatal által töltendő ki s a fél által aláírandó. Félreértések kikerülése végett jól megjegyzendő, hogy a fenti e) pontban említett házi fogyasztás alatt csak a törkölybornak, mint ilyennek fogyasztása értendő s törkölybort ezenkívül semmiféle más czélra nem szabad készíteni, tehát még pá- 10 0