Budapesti Közlöny, 1920. május (54. évfolyam, 100-122. szám)

1920-05-28 / 120. szám

b­ bitásában álló büntetését az érvénytelen ke­gyelmi intézkedéssel elengedték, hatálytalan ugyan, de ezek a járandóságuknak az előlépte­tésük következtében a jelen rendelet életbelépé­séig jóhiszeműen felvett többletét visszafizetni nem kötelesek. Azoknak a vasúti alkalmazottaknak a kegye­lem folytán történt előléptetése azonban, akik a jelen rendelet életbelépésének napjáig a tényle­ges szolgálattól megváltak, érvényben marad. 5. §■ Az érvénytelen kegyelem folytán a tényleges szolgálatba visszavett vasúti alkalmazottakat azonnal el kell bocsátani, de a jelen rendelet életbelépéséig jóhiszeműen felvett illetményeiket ezek sem kötelesek visszafizetni. 6. §. E rendeletet, amely kihirdetésének napján azonnal életbelép, a kereskedelemügyi miniszter hajtja végre. Budapest, 1990. évi május hó 25. napján. Dr. Simonyi-Semadam Sándor s. k., m. kir. miniszterelnök. A magyar kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 47.595/VO. u­. o. 1920. száma körrendelete. Valamennyi kir. tanfelügyelőségnek és tanfelügyelő­­ségi kirendeltségnek. Felhívom Címet, hogy a jelen rendeletem­­mel a »Budapesti Közlönyében, a »Hivatalos Közlönyében és a »Néptanítók Lapjáéban a kecskeméti gazdasági tanitónőképző-intézetbe való felvételre közzétett pályázati hirdetés alap­ján beérkező kérvényeket a felvételre vonatkozó javaslattal együtt folyó évi augusztus bő 15-ig terjessze fel s a tankerületébe tartozó tanítónő­­képző-intézetek igazgatóságát ugyanily eljárásra hívja fel, mert a jelzett határidőn túl beérkező kérvényeket nem fogom figyelembe venni. Ugyancsak hívja fel a tanítónőképző-intézetek igazgatóit arra is, hogy intézetük IV. éves növendékeit jelen pályázatra már most figyel­meztessék. Budapest, 1920. évi május hó 18-án. A miniszter helyetti Imre Sándor s. k., államtitkár. A m. kir. pénzügyminiszter 35.508. szá­mú rendelete valamennyi pénzügyi hatósághoz és közeghez, valamennyi törvényhatóság elő tisztviselőjéhez és a Sóelosztó Bizottsághoz a sóbehozatal szabá­lyozása tárgyában. Sónak vámkülföldről és idegen közigazgatás alatt álló területről való behozatala tárgyában a közélelmezési m. kir. miniszter úrral egyet­­értőleg a következőket közlöm és rendelem. A hazai sószükséglet a jelenlegi viszonyok között hazai sóbányákból fedezhető nem lévén, a szükségletnek külföldi sóval leendő kielégíté­séről gondoskodtam. E célból a m. kir. Sójövedék részére kül­földi sóbányáknál megfelelő sómennyiségek van­nak lekötve, melyeknek ideszállítása állandóan folyamatban van. Addig is, amíg a lekötött sómennyiségek be­érkeznek és a sószükségletnek a Sóelosztó Bizottság útján — mely az evégből hozzáforduló közhatóságoknak, közintézményeknek és közvetlen ellátásban részesülő, továbbá sót ipari célokra használó üzemeknek az általa a készletek mérvé­hez képest megállapított arány szerint járó só­­mennyiségeket most is rendszerint kiutalja — az eddiginél nagyobb mérvben való kielégítése egy­ségesen biztosítható lesz, a sószükséglet mennél jobb kielégítéséhez fűződő nagyfontosságú érde­keket méltányolva, lehetővé kívántam tenni az állami szervek útján biztosított sóbeszerzési lehetőségeken kívül esetleg kínálkozó egyéb só­­beszerzési lehetőségek igénybevételét is és evégből — a közélelmezési m. kir. miniszter úrral léte­sített megállapodásomhoz képest a közható­ságoknak, közintézményeknek és közvetlen el­látásban részesülő, továbbá sőt ipari célokra felhasználó üzemeknek indokolt kérelmükre és a Sóelosztó Bizottság vezetőségének pártoló javaslata alapján esetenként engedélyt adtam az igazolt szükséglet arányában — rendszerint két havi ellátmánynak megfelelően — megállapított sómennyiségnek az előírt vám- és engedélyilleték előzetes lefizetése ellenében vámkülföldről vagy idegen közigazgatás alatt álló területről való behozatalára. Ezt az eljárást — bármikori beszüntetésének fentartása mellett — egyelőre általában még érvényben tartom. Tekintettel azonban arra a körülményre, hogy a már eddig kiadott behoza­tali engedélyek alapján nagyobb sómennyiségek érkezvén be, a legsürgősebb sószükségletnek kielégítése most már általában biztosítottnak tekinthető s igy a törvényhatóságoknál kisebb közigazgatási közületek (r. t. város, járás, község, körjegyzőség) részére eddig az esetleges gyor­sabb sóbeszerzés biztosítása érdekében közvet­lenül adott sóbehozatali engedélyek kiadása — ami az ellenőrzést esetleg megnehezítheti és a sóellátás egyöntetűségét megzavarhatja — már most nem indokolt, a jövőben irányelvül kívá­nom tekinteni, hogy sóbehozatalra ezentúl csak közvetlen ellátásban részesülő országos jellegű közintézmények és üzemek, továbbá sót ipari célokra felhasználó nagyobb üzemek és tör­vényhatóságok kaphatnak; a törvényhatóságok­nál kisebb közigazgatási közületek és a fenti megjelölés alá nem eső közintézmények és üzemek csakis abban a kivételes esetben, ha a törvény­­hatóság első tisztviselője igazolja, hogy kérel­mezőnek a kért sóbehozatal útján fedezendő só szükséglete a törvényhatóság által behozott sóból nem elégíthető ki. A sóbehozatalra irányuló kérelmek mindenkor írásban terjesztendők elő a Sóelosztó Bizottság vezetőségéhez (Budapest, V., Vilmos császár­ út 26.), mely azt javaslatával ellátva haladéktalanul továbbítja a m. kir. pénzügyminisztérium XV/a. ügyosztályához. A megfelelően indokolandó kér­vényben pontosan megjelölendő a behozandó só­mennyisége, az ellátandók száma, valamint a szükségletet esetleg befolyásoló különleges egyéb körülmények. Járások, rendezett tanácsú városok, községek, körjegyzőségek, valamint nem országos jellegű közintézmények és üzemek ily irányú esetleges kérvényeiket az illetékes törvényhatóság első tisztviselőjéhez tartoznak benyújtani, ki azt véleményes jelentése kíséretében haladéktalanul továbbítani tartozik a Sóelosztó Bizottsághoz. A katonai igazgatás körébe tartozó szervek, alakulatok és intézmények részéről sóbehozatal engedélyezése iránt esetleg előterjesztendő kérvé­nyek a m.J kir. honvédelmi miniszter úr útján juttatandók a m. kir. pénzügyminisztérium XV/a. ügyosztályához, miután az ily igényeket nevezett miniszter úr állásfoglalásának figyelembe vételé­vel kívánom elbírálni. A sóbehozatali engedélyeket ezentúl az enge­dély keltétől számított 60 napi érvénynyel fogom kiállíttatni. Jelen rendeletem kelte előtt eddig 45 napi érvénynyel kiállított ily engedélyek úgy tekintendők, mintha 60 napi érvénynyel állíttat­tak volna ki, vagyis az ily engedélyek az azok­ban kitüntetett 45 napi határidőn túl további 15 napig érvényesek. A 60 napi határidő alatt nem érvényesített sóbehozatali engedélyeket jövőben csakis a leg­­kivételesebb oly esetekben fogom megújítani, ha az engedélyes igazolja, hogy az annak alapján megrendelt sónak szállítása folyamatban van és az tőle nem függő körülmények miatt nem volt az előírt határidő alatt lebonyolítható. A jövedéki, közélelmezési és közigazgatási szempontból szükséges ellenőrzés gyakorolhatása érdekében a sóbehozatali engedélyekről — amint az eddig is történt — a m. kir. fővámigazgató, a Sóelosztó Bizottság, az engedélyes lakhelye, illetve székhelye szerint illetékes pénzügyigaz­­gatóság, valamint a törvényhatóság első tiszt­viselője mindenkor értesítést kapnak. Az összes vámhivataloknak és vámhivatali kirendeltségeknek kötelességükké teszem, hogy a vámvonalon át vagy idegen közigazgatás alatt álló területről beérkező sóküldemé­nyek belépéséről mindenkor haladéktalanul érte­sítsék eme hatóságokat, valamint a m. kir. pénzügyminisztérium XV/a. ügyosztályát annak megjelölése mellett, hogy honnan, mikor, kinek, hova, mely engedély alapján mennyi só érkezett. Ha valamely sómennyiség előzetes engedélyem nélkül érkezik be, annak felhasználására vonat­kozólag a Sóelosztó Bizottság vezetősége hala­déktalanul tartozik a közélelmezési m. kir. miniszter úrnak indokolt javaslatot tenni, ki a kérdésben velem egyetértőleg intézkedik. Az engedélyem alapján behozott sóért köve­telhető árak megállapítása tekintetében a tör­vényhatóság első tisztviselője (fővárosban a tanács, a Budapesti Környék Közellátási Bizott­ságának működési területén ez a bizottság) a m. kir. minisztériumnak a Budapesti Közlöny 1920. évi 100. számában közzétett 3.074/1920. M. E. számú rendelete 4. §-ában foglaltak sze­rint tartozik eljárni és az ekként megállapított árak betartásáról gondoskodni. Az összes pénzügyi hatóságok és közegek ellenőrizni és biztosítani tartoznak azt, hogy az előírt vám- és engedélyilleték lefizetése nélkül a só a vámvonalon át vagy idegen közigazgatás alatt álló területről be ne jöjjön. Végül úgy a pénzügyi és a közigazgatási hatóságoknak és közegeknek, valamint a Só­elosztó Bizottságnak feladata annak ellenőrzése és biztosítása is, hogy az engedélyeim alapján behozott sómennyiségek mindenkor kizárólag az engedélyezett célra használtassanak fel és azok­kal visszaélések­et ne követtessenek. A törvényhatóságok első tisztviselőit felhívom, hogy eme rendeletemről az érdekelteket meg­felelően tájékoztassák. Budapest, 1920. évi május hó 22-én. Báró Korányi Frigyes s. k. m. kir. pénzügyminiszter. Budapesti Közlöny 1920 május 28. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter folyó évi 46.359/1920. K- M. 20. szám alatt kiadott rende­letével a minisztérium 1916. évi 269/M. E. szám alatt kibocsátott rendelete alapján megengedte, hogy a Felsőmagyarországi Fatermelők Érté­kesítő Szövetkezet miskolczi bef. cég az 1917., 1918. és 1919. üzletévekre vonatkozó évi rendes közgyűlését 1920. évi szeptember hó 30-ig el­halaszthassa. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter folyó évi 47.318/1920. K. M. 20. szám alatt kiadott rende­letével a magyar kormány 1919. évi 6.024. 1919. M. E. szám alatt kibocsátott rendelete alapján megengedte, hogy a Járási Bank és Takarékpénztár csurgói bejegyzett cég az 1918. és 1919. üzletévekre vonatkozólag együttesen tartandó közgyűlését 1920. évi augusztus hó 31-ig elhalaszthassa. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter folyó évi 47.582/1920. K. M. 20. szám alatt kiadott ren­deletével a magyar kormány 1919. évi 6.024. 1919. M. E. szám alatt kibocsátott rendelete alapján megengedte, hogy az Általános Fogyasz­tási Szövetkezet r.-t. budapesti bej. cég az 1918. és 1919. üzletévekre vonatkozólag együttesen tartandó közgyűlését 1920. évi augusztus hó 31-ig elhalaszthassa. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter folyó évi 47.623/1920. K. M. 20. szám alatt kiadott rendeletével a magyar kormány 1919. évi 6.024/1919. M. E. szám alatt kibocsátott ren­delete alapján megengedte, hogy a Poligen Várost Építő r.-t. budapesti bej. cég az 1918. és 1919. üzletévekre vonatkozólag együttesen tar­tandó közgyűlését 1920. évi junius hó 30-ig elhalaszthassa. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter folyó évi 47.762/1920. K. M. 20. szám alatt kiadott rende­letével a magyar kormány 1919. évi 6.024/1919. M. E. szám alatt kibocsátott rendelete alapján megengedte, hogy a Magyarhoni Ércbánya rész­vénytársaság budapesti bel. cég az 1918. és 1919. üzletévekre vonatkozólag együttesen tartandó közgyűlését 1920. évi junius hó 30-ig elhalaszt­hassa. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter folyó évi 47.845/1920. K. M. 20. szám alatt kiadott rende­letével a magyar kormány 1919. évi 6.024/1919. M. E. szám alatt kibocsátott rendelete alapján megengedte, hogy a Budapesti Ingatlanbank részvénytársaság budapesti bel. cég az 1918/19. 1919/20. üzletévekre vonatkozólag együttesen

Next