Budapesti Közlöny, 1920. május (54. évfolyam, 100-122. szám)

1920-05-23 / 117. szám

Budapest, 1920. 117. szám. Vasárnap, május 23. BUDAPESTI KÖZLÖNY. HIVATALOS LAP. Szerkesztőség: VII. kerület, Rákóczi-út 54. szám. Telefon : József 20-21. Kiadóhivatal: VII., Rákóczi-út 54. Athenaeum-épület. Telefon : József 13—91. Hivatalos hirdetések: Az első 10 szóért 1 K 80 f„ minden további 10 vagy kevesebb szóért 60 fillér. Ezenfelül beküldendő az esetleges nyugtabélyeg és az esetleg megküldendő lappéldány ára, egyenkint 1 K. Az iktatandó hirdetmények díja előlegesen küldendő be. Előfizetési árak: Egész évre .............180 korona. Félévre.............................. 90 korona. Magánhirdetések: Egy hatodhasábos nonpareille sor (azaz annak térfogata) egyszer beiktatva 1 K 60 f. Kétszer vagy többször beiktatva 10*/* engedmény. Negyedévre Egyes szám­ára 45 korona. 1 korona. HIVATALOS RÉSZ. A magyar királyi minisztérium a miniszter­­tanácsnak hozott határozata alapján dr. Oroszy Géza budapesti ügyvédet az 1912.LXIII. t­c. 4. §-a értelmében a Balaton melletti fürdő­helyeken tapasztalt nagymértékű lakás- és egyéb áruuzsora meggátlása végett Zala, Somogy és Veszprém vármegyéknek a Balatonnal határos járásaira kiterjedő hatáskörrel kormánybiztossá kinevezte. A magyar királyi kormány dr. Klein Antal földbirtokos, Biritó-pusztai lakost Tolna vár­megye főispáni teendőinek ellátásával is meg­bízott törvényhatósági kormánybiztosává ki­nevezte. A m. kir. földmivelésügyi miniszter a miniszter­­tanácstól nyert felhatalmazás alapján a Balaton­­kultusz fejlesztését célzó tevékenység egységes irányítására Spur István uradalmi igazgató­mérnököt kormánybiztossá nevezte ki. A magyar királyi miniszterelnök folyó évi május hó 19-én 4.046/M. E. I. szám alatt kelt rendeletével a minisztertanács határozata alap­ján Térfi Béla, helyettes államtitkárt — előter­jesztett kérelmére — a Gabonagyűjtés Országos Kormánybiztosságánál viselt kormánybiztosi ál­lása alól ügybuzgó, fáradtságot nem ismerő, a mai nehéz viszonyok között kiválóan értékes és eredményes működésének teljes elismerése mellett felmentette. Ezzel kapcsolatban a közélelmezési miniszter Térfi Béla helyettes államtitkárt e minőségében a kormánybiztosság ügyeinek ideiglenes vezeté­sével továbbra is megbízta. A vallás- és közoktatásügyi magyar királyi miniszter a hazai művészek kitüntetésére alapí­tott és az Országos Magyar Képzőművészeti Tár­sulat 1920. évi tavaszi tárlatára kitűzött állami nagy aranyérmet nem adta ki, hanem azt két kis aranyéremre osztva meg, az egyiket Pásztor János szobrászművész »Primavera« című gipsz­­szoborművére, a másikat pedig Béli Vörös Ernő »Komédiás és leánya” című olajfestményére ado­mányozta. _______ László József csajádi születésű és illető­ségű, ugyanottani lakos, földmives saját, vala­mint István és Mária nagykorú, József és Sán­dor kiskorú gyermekei családi nevének »Öcsit névre kért átváltoztatása az 1920. évi 3.375. IX. a. számú belügyminiszteri rendelettel meg­engedtetett. _______ Járóka István felcsuti születésű, székes­­fehérvári illetőségű, ugyanottani lakos, cigány­zenész a saját, valamint kiskorú István, Károly, Kálmán, Mária és Miklós nevű gyermekei csa­ládi nevének »Csanyi« névre kért átváltoztatása az 1920. évi 19.393/IX. a. számú belügyminisz­teri rendelettel megengedtetett. Kiskorú V­­­g­n­e­r István balassagyarmati születésű és illetőségű, ugyanottani lakos, gim­náziumi tanuló családi nevének » Várhelyi” névre kért átváltoztatása az 1920. évi 22.630/IX. a. számú belügyminiszteri rendelettel megenged­tetett, Breitung Gizella Viktória újpesti szüle­tésű, szegedi illetőségű, ugyanottani lakos, felső­­ruhatisztító üzlettulajdonosnő családi nevének »Bárdosi névre kért átváltoztatása az 1920. évi 28.044/IX. a. számú belügyminiszteri ren­delettel megengedtetett. Kiskorú S­t­e­i­n­b­e­r­g­e­r Zsigmond budapesti születésű­ és illetőségű, ugyanottani lakos, ma­gánhivatalnok és kiskorú Steinberger György budapesti születésű és illetőségű, ugyanottani lakos, tanuló családi nevének »Semjéni névre kért átváltoztatása az 1920. évi 23.854/IX. a. számú belügyminiszteri rendelettel megenged­tetett. A m. kir minisztériumok 4.081/1920.1. 2. számú rendelete a gazdasági munkaadó és munkavállaló között kötött szolgálati szerződésből felmerülő perek tárgyában. A munkaügyi bíráskodásról szóló 1918: IX. néptörvénynek az 1920:1. t.-c. 9. §-a értelmében érvénytelen, de a 2.245/1920. M. E. szám alatt kiadott (a Budapesti Közlönynek 1920. évi március hó 17. napján megjelent 63. számában kihirdetett) rendelet 1. §-a 1. pontja értelmében ideiglenesen alkalmazásban maradó rendelkezé­sei szerint a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartoznak mindazok a perek, amelyek magánjogi szerződés alapján szolgálati viszonyban álló munkaadó és munkavállaló között kötött szol­gálati szerződésből felmerülnek. Minthogy ezek a rendelkezések a gazdasági munkaadók és munkavállalók között kötött szol­gálati szerződésekből felmerülő vitás ügyek tekintetében a közbejött körülmények folytán eddig tényleg alkalmazásba nem kerültek, mint­hogy továbbá ezeknek a kérdéseknek a megvál­tozott viszonyokhoz mért új szabályozására lesz szükség, addig is, míg ez a szabályozás megtör­ténik, erre vonatkozólag az eddig érvényben volt törvényes jogszabályok helyreállítása és fentar­­tása kívánatos, ennélfogva a m. kir. minisztérium az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről szóló 1920:1. törvénycikk 9. §-a alapján ebben a tárgyban a következőket rendeli: .­­. §• Az 1914: IX. néptörvényben és az ennek alapján kiadott rendeletekben szabályozott munkaügyi bíráskodás nem terjed ki a gazda­sági munkaadó és munkavállaló közt kötött magánjogi szolgálati szerződésből felmerülő azokra a vitás ügyekre, amelyek a gazda és a gazdasági cseléd közötti jogviszony szabályozá­sáról szóló 1907: XLV. t.-c. 62. §-a értelmében az ott megjelölt közigazgatási hatóságok hatás­körébe tartoznak. Ehhez képest az 1907: XLV. t.-c. 62. §-ában megjelölt közigazgatási hatóságok az erre nézve irányadó jogszabályok szerint járnak el a munka­adó és mezőgazdasági munkások közötti jogviszony szabályozásáról szóló 1898: II., a vizimunká­­latoknál, az út- és vasútépítésnél alkalmazott munkásokról szóló 1899 : XLI, a gazdasági munkavállalkozókról és segédmunkásokról szóló 1899 : XLII, az erdőmunkásokról szóló 1900: XXVIII., a dohánytermelők és dohánykertészek közötti jogviszonyok szabályozásáról szóló 1900: XXIX. végig a gazda és gazdasági cseléd közötti jogviszony szabályozásáról szóló 1907: XLV. törvénycikkekben szabályozott ügyek­ben, ideértve a kihágási ügyekben való bün­tető biráskodás és az egyénenként 100 koronát meg nem haladó kárkövetelések elbírálását is. 2. §. Ez a rendelet kihirdetésének napján azonnal életbelép. Budapest, 1920. évi május hó 17-én. Dr. Simonyi-Sem­adam Sándor s. k. , m. kir. miniszterelnök. A m. kir. minisztériumnak 4.149. M. E. számú rendelete a Zala, Somogy és Veszprém vármegyék terüle­tén levő fürdőhelyek lakás és élelmezési viszo­nyainak, az e fürdőhelyeken igényelhető árak, vala­mint a fürdési díjaknak szabályozása tárgyában. A m. kir. minisztérium a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott törvényes ren­delkezések alapján a következőket rendeli: 1. §. A fürdőügyek kormánybiztosa felhatalmaztatik, hogy Zala, Somogy és Veszprém vármegyék terüle­tén levő fürdő- és üdülőhelyeken és a hozzájuk tar­tozó községek (városok) területén a szállodai és a fürdővendégek részére bérbeadott egyéb helyi­ségek bérösszegét, valamint a fürdési és ezzel kapcsolatos díjakat meghatározza, esetleg a már megkötött bérszerződéseket is felülvizsgálja és hatálytalanítsa; továbbá a vendéglői étkezés (ételek és italok) árának szabályozása körében szükségesnek mutatkozó intézkedéseket megtegye. A fürdő- vagy üdülőhelyhez tartozónak kell tekinteni mindazt a községet vagy várost, amely annak közvetlen körzetén kívül esik ugyan, de amelyet a fürdő-­ vagy üdülőhely vendégei étke­zés vagy lakás céljából rendszeresen felkeresnek. 2­ §■ Az 1. §-ban említett fürdő- és üdülőhelyek valamint a hozzájuk tartozó községek területén a fürdővendégek részére bérbeadott lakások bé­rét a lakás minőségére, a helyi viszonyokra, a felek helyzetére és egyéb körülményekre való tekintettel kell megállapítani. Ha a készpénzben vagy természetbeni szol­gáltatásokban megállapított bér a fentebbi kö­rülményekre való tekintettel indokolatlanul és aránytalanul magasnak mutatkozik, a bérlő annak mérséklését a bérlet megkötésétől és ha már korábban megkötött bérszerződésről van szó, a jelen rendelet életbeléptétől számított 15 napon belül a fürdőügyek kormánybiztosánál kérheti. A miniszteri biztos határozata ellen 15 nap alatt felebezésnek van helye a belügyminisz­terhez. A fürdőügyek kormánybiztosa a helyi hatóság előterjesztésére vagy meghallgatása után általános jellegű szabályokat is megállapíthat arra nézve, hogy a jelen §.­ első bekezdésében megjelölt laká­sok bérét milyen legmagasabb összegekben lehet megszabni. 3. §. A 2. §. rendelkezései kiterjednek a fürdő- és üdülőhelyek, valamint a hozzájuk tartozó köz­ségek területén levő szállodákra és penziókra is.

Next