Budapesti Közlöny, 1920. június (54. évfolyam, 123-147. szám)
1920-06-03 / 125. szám
4 község (város) által üzemben tartott szeszfőzdékben felállított főzőkészülékeken és az alábbi IV. pontban foglalt határozmányok betartásával dolgozhatják fel. 9. A községi szeszfőzdék felügyeletével és ellenőrzésével megbízott pénzügyi közegek a szóban levő kimutatások, valamint a más után beszerzett adatok és így különösen a bortermelési adóról szóló 1918. évi I. t.-c. végrehajtása iránt kiadott 1.000/1918. számú utasítás 2. §-a értelmében a termelt must- és bormennyiségről tett bejelentések adatai alapján szigorú ellenőrzést kötelesek gyakorolni arra nézve, hogy olyan nyersanyagokat, melyek feldolgozása szempontjából a termelő község e nyersanyagok feldolgozására létesült valamely központi szeszfőzde kerületéhez tartozik, átalányozás mellett csak az erre jogosult termelők főzhessenek ki. Amenynyiben pedig megállapittatik, hogy a valamely központi szeszfőzde kerületében termelt ilyen nyersanyagot más, mint az erre jogosult akár külön, akár más anyagokkal vegyesen kifőzi, az igy elkövetett jövedéki kihágásra nézve a továbbiak iránt az 1920. évi IV. t.-c. 18. §. utolsó bekezdése értelmében kell eljárni. 10. Az 1919. évi termelésből származó olyan anyagokat, amelyek feldolgozása szempontjából a termelő község e nyersanyagok feldolgozására létesült valamely központi szeszfőzde kerületéhez tartozik, a termelők a III. 1. pont értelmében 1920. június hó 1-től kezdve átalányozás mellett szintén kifőzhetik az esetben, ha a községi elöljáróság bizonyítványával igazolják, hogy a kérdéses szeszfőzési anyagok tényleg a saját termésükből származnak. A községi elöljáróság bizonyítványa a vonatkozó adóbejelentés ama példányához csatolandó, amely az illetékes pénzügyőri szakasznak küldetik meg. A pénzügyőri szakasz a III. 9. pont értelmében megfelelő ellenőrzést köteles gyakorolni arra nézve, hogy csak az arra valóban jogosultak főzhessék ki átalányozás mellett az olyan szeszfőzési anyagokat, amelyek feldolgozása szempontjából a termelő község e nyersanyagok feldolgozására létesült valamely központi szeszfőzde kerületéhez tartozik. IV. A községi (városi) szeszfőzdékre vonatkozó rendelkezések. Az 1920. évi IV. t.-c. 18. §. ötödik bekezdése szerint — a tanintézeteknek tanulmányi célokra, valamint cognacgyárosoknak kifejezetten borlepárlásra szolgáló főzőkészülékeitől eltekintve — a főzőkészülék termelőképessége szerinti átalányozás mellett szeszfőzés csak a község (város) által üzemben tartott szeszfőzdékben felállított főzőkészülékeken gyakorolható. A községi (városi) szeszfőzdék felállításának feltételeit, az ezen szeszfőzdékben gyakorlandó szeszfőzés módját, illetve azokat a feltételeket, amelyek mellett a községek (városok) a szeszfőzdéikben felállított főzőkészülékek használatát az egyeseknek megengedni kötelesek, az idézett 1920 : IV. t.-c. 18. §. hetedik bekezdése alapján a következőképen állapítom meg: 1. Községi (városi) szeszfőzde felállítására a pénzügyminiszter ad engedélyt. 2. A községnek (városnak) kötelezettséget kell vállalnia, hogy a felállítandó szeszfőzdét tényleg a község (város) fogja üzemben tartani. Ehhez képest a szeszfőzde felállításának, berendezésének, a szeszfőzdében felállítandó főzőkészülék beszerzésének, valamint a szeszfőzde üzemben tartásának költségei, így a szeszfőzde és az abban felállított főzőkészülék jó karban tartásának és javításának költségei is a községeket (városokat) terhelik. 3. A szeszfőzdét a község (város) rendszerint a saját telkén és a saját épületében köteles felállítani. Amennyiben a községnek (városnak) a szeszfőzde felállítására alkalmas telke és épülete nincsen s ehhez képest a községi (városi) szeszfőzdét másnak a telkén és épületében szándékozik felállítani, e célra csak teljesen megbízható egyének telkei és épületei vehetők igénybe. A kérdéses telek és épület bérletére, illetve használatára vonatkozó megállapodás írásba foglalandó és az alábbi 14. pont szerint bemutatandó. Ha pedig a község (város) valamely okból később, az engedély kiadása után szándékozik a szeszfőzdét másnak a telkére vagy épületébe áthelyezni, az erre vonatkozó írásbeli megállapodás jóváhagyás végett a pénzügyigazgatóságnál előzetesen bemutatandó. Amennyiben megállapíttatik, hogy azok, akiknek telkén vagy épületében a községi (városi) Szeszfőzde felállíttatott, az egyeseket a szeszfőzde használatában gátolják vagy tőlük a szeszfőzde használatáért bármily címen meg nem engedett szolgáltatásokat követelnek, a pénzügyigazgatóság felhívására a község (város) a szeszfőzdét más megfelelő telekre és épületbe köteles áthelyezni. A pénzügyigazgatóság felhívása ellen a község (város) a pénzügyminiszterhez felebbezhet. 4. A községi (városi) szeszfőzdék üzletvezetői gyanánt csak teljesen megbízható és a kérdéses vállalkozásra minden tekintetben alkalmas egyének alkalmazhatók. Az üzletvezető alkalmazására vonatkozó megállapodás írásba foglalandó és az alábbi 14. pont szerint bemutatandó. Ha pedig a község (város) valamely okból később az engedély kiadása után más üzletvezetőt szándékozik alkalmazni, az erre vonatkozó írásbeli megállapodás jóváhagyás végett a pénzügyigazgatóságnál előzetesen bemutatandó. Amennyiben a szeszfőzde üzletvezetőjének megbízhatósága és minden tekintetben alkalmas volta ellen utólag alapos kifogások merülnek fel, a pénzügyigazgatóság felhívására a község (város) az illető üzletvezetőt elbocsátani és helyette más teljesen megbízható és minden tekintetben alkalmas egyént köteles üzletvezető gyanánt alkalmazni. A pénzügyigazgatóság felhívása ellen a község (város) a pénzügyminiszterhez fellebbezhet. 5. Az egyes községekben (városokban) rendszerint csak egy községi (városi) szeszfőzde állítható fel. Ennélfogva, ha az illető községben (városban) kifőzésre váró szeszfőzési anyagok mennyiségéhez képest több főzőkészülékre van szükség, az összes főzőkészülékek egy telken és egy helyiségben állítandók fel. Amennyiben az illető község (város) határa igen nagy, kivételesen meg fogom engedni, hogy határrészek, illetve városrészek szerint külön-külön községi (városi) szeszfőzdék állíttassanak fel. 6. A község (város), amely szeszfőzde felállítására engedélytnyert, mint vállalkozó köteles az üzembejelentést az 1899 : XX. t.-c. 40. §-a, illetve az e törvénycikk végrehajtása iránt kiadott utasítás 9. §-a értelmében az illetékes pénzügyőri szakasznál megtenni. A község (város) mint szeszfőzde vállalkozó köteles a szeszfőzde felügyeletére kirendelt pénzügyőri közegeknek az egész üzem úgy gazdasági, mint technikai részére vonatkozólag általuk foganatosítandó minden megállapítást megengedni, a kívánt minden adatot szolgáltatni, nekik az összes könyvekbe és feljegyzésekbe a betekintést megengedni. 7. A községi (városi) szeszfőzdékben felállított főzőkészülékeknek az egyesek által való használata eltérően az 1908. évi XXVII. t.-cikk végrehajtása iránt kiadott utasítás 7. §-á ában foglalt rendelkezéstől minden esetben a kölcsönvétel esetét állapítja, meg. Ennélfogva aki a főzőkészüléket használatba veszi, az idézett végrehajtási utasítás 7. §-ának második bekezdése értelmében tartozik magát mindazon kötelezettségeknek alávetni, melyeket a szeszadótörvény a vállalkozóra szab. A községi (városi) szeszfőzdében felállított főzőkészülék használat végett más községbe csak a pénzügyminiszter erre vonatkozó engedélyével és csak az illető község (város) előzetes beleegyezésével vihető. 8. A községi (vámosi) szeszfőzdében felállított főzőkészülék használatára és pedig a jelentkezés sorrendjében elsőbbséggel bírnak azok, akik saját termésű gyümölcsöt (szőlőtörköly, borseprű) dolgoznak fel. Annak, aki elsőbbségi jogon egészben már főzött, a főzőkészülék újabb használatára csak akkor van igénye, ha elsőbbséggel bíró oly személy, ki a főzőkészüléket még nem használta, a főzésre nem jelentkezik. Ez a rendelkezés értelemszerűen alkalmazandó a további főzések sorrendjénél is. Azok, akik vásárolt gyümölcsöt dolgoznak fel, csak akkor használhatják a főzőkészüléket, ha elsőbbséggel bíró személy főzésre nem jelentkezik. A főzés sorrendjére nézve a fenti rendelkezések irányadók. A község (város) mint ilyen a főzőkészüléket szesztermelésre szintén használhatja. A főzés sorrendjére vonatkozó rendelkezések ily esetben is alkalmazandók és ehhez képest a község elsőbbséggel csak az esetben bír, ha saját termésű gyümölcsöt dolgoz fel. Ezek a rendelkezések értelemszerűen alkalmazandók az esetben is, ha a községi (városi) szeszfőzdében több főzőkészülék van felállítva. 9. A főzésre jogosult adóbejelentést úgy az első, valamint a további főzéseknél rendszerint legfeljebb csak 48 órai időtartamra tehet. Ha a feldolgozandó nyersanyag oly csekély, hogy az 24 órai szesztermelésre nem elegendő, több igényjogosult együttesen tehet adóbejelentést, mely azonban az esetben is legfeljebb csak 48 órára terjedhet. Ennél hosszabb időre úgy az első, mint a későbbi főzéseknél adóbejelentés csak az esetben tehető, ha az más jogosultak érdekeit nem sérti. A községi elöljáróság (városokban a polgármester) a fenforgó körülmények gondos mérlegelésével állapítja meg, hogy az adóbejelentés ily esetben mily időre legyen tehető. Pótbejelentés a fennálló szabályok korlátain belül (1999. évi XX. t.-c. végrehajtása iránt kiadott utasítás 10. §.) csak az esetben tehető, ha a főzőkészülék használatát más igényjogosultak alapbejelentés folytán nem igénylik. 10. Az adóbejelentéseket, eltérően az 1899. évi XX. t.-c. 42. §-ának rendelkezésétől, 3 példányban kell kiállítani és az állampénztárnál (pénzügyi közegnél) való benyújtás előtt a községnél (városnál) bemutatni. Amennyiben olyan nyersanyagokat (szilva, szőlőtörköly, borseprű) szándékoznak feldolgozni, amelyek feldolgozása szempontjából a termelő község e nyersanyagok feldolgozására létesült valamely központi szeszfőzde kerületéhez tartozik, a község (város) a jelen rendelet III. 5. pontja értelmében részére megküldött kimutatás alapján megállapítja, váljon az illető bejelentő jogosultsága elismertetette. A község (város), ha a bejelentett időre a főzőkészülék rendelkezésre áll, amit a jelen rendelet IV. 12. pontja értelmében vezetendő nyilvántartásból állapít meg és amennyiben az adóbejelentést az elsőbbségi igény, a főzési jogosultság, valamint a főzési időtartam szempontjából nem kifogásolja, az adóbejelentés valamennyi példányára a következő záradékot vezeti: »A bejelentés elfogadása akadályba nem ütközik, és a záradékot aláírásával és pecséttel ellátja. Ez az igazolás díj- és bélyegmentes. Az állampénztár (pénzügyi közeg).az ekként megerősített adóbejelentést fogadhatja el. Ha az adóbejelentés olyan anyag feldolgozására vonatkozik, melynek feldolgozása szempontjából a termelő község e nyersanyag feldolgozására létesült valamely központi szeszfőzde kerületéhez tartozik, az állampénztár (pénzügyi közeg) a jelen rendelet III. 7. pontja értelmében a bejelentő jogosultságát szintén megállapítani köteles. Az adóbejelentés 3-ik példányát az elintézéssel ellátva a községnek kell megküldeni. 11. A községi (városi) szeszfőzdék, illetve az azokban felállított főzőkészülékek használatáért külön díjat kell fizetni. A szeszfőzde, illetőleg az abban felállított főzőkészülékek használatáért járó díjnak mérvét és beszedési módját az illető vidék szokásainak figyelembe vételével községekben és rendezett tanácsú városokban a képviselőtestület, törvényhatósági joggal felruházott városokban a törvényhatósági bizottság állapítja meg. A községi képviselőtestület határozata az alispán jóváhagyása alá felterjesztendő és csak jóváhagyás után hajtható végre. A község (város) a szóban levő használati díjat évenként legkésőbb augusztus 1-éig köteles megállapítani és az erre vonatkozó határozatának jogerőre emelkedése után a használati díjat köteles hirdetményileg (dobszó, esetleg falragasz útján) azonnal közzétenni. A szóban levő használati díj az adóbejelentésnek a község által záradékkal való ellátásakor (10. pont) esedékes és a községnél (városnál) azonnal befizetendő. Ehhez képest a használati díjnak oly alakban való befizetése, hogy az a termelvény bizonyos hányadában (vám) adassék ki, helyet nem foglalhat. Nem fizetés esetén a község (város) az adóbejelentésnek záradékkal való ellátását megtagadni köteles. A használati díjat a község (város) külön naplóban könyveli el. 12. A község (város) a szeszfőzdéjében felállított minden egyes főzőkészülékről a csatolt 3. számú minta szerint nyilvántartást köteles vezetni. Ennek engedélyével a község ellenőrzi, hogy a főzési sorrend betartatik-e és hogy a Budapesti Közlöny 1920 junius 3.