Budapesti Közlöny, 1920. június (54. évfolyam, 123-147. szám)

1920-06-03 / 125. szám

1920 junius 3. Budapesti Közlöny szőlőtörköly feldolgozásánál is. Ekképen az 1899. évi XX. t.-c. 37. §-ának ama rendelkezése, mely szerint a pénzügyminiszter megengedheti, hogy­­ szeszszel vegyitett szőlőtörköly feldolgozása esetén a kérdéses főzőkészülékre megállapított napi ter­melőképességnek négyötöd része vétessék az átalányozás alapjául, hatályon kívül helyeztetett.­­ Ennek megfelelően hatályon kívül helyeztetik az 1899 : XX. t.-c. végrehajtása iránt kiadott uta­sítás 7. §-ának b) pontja és igy a szeszszel vegyitett szőlőtörköly feldolgozása esetére esetleg megállapított napi termelőképesség 1920 május 31-ével szintén hatályát veszti. 7. Az adóltárcákat kiállító, továbbá a szesz­főzdék felügyeletével és ellenőrzésével megbízott, valamint az adóbejelentési lajstromokat felül­vizsgáló közegeknek szigorú ellenőrzést kell gyakorolni a tekintetben, vájjon a szeszszel vegyített szőlőtörköly feldolgozása esetére meg­állapított napi termelőképesség alapján kiállított adótárcák hatálya nem terjed-e ki az 1920. május 31-ike utáni időre is, illetve hogy az 1920. május 31-ike utáni időre szóló adótárcák nem lettek-e a szeszszel vegyített szőlőtörköly feldolgozása esetére megállapított napi termelő­képesség alapján kiállítva. Amennyiben megállapíttatik, hogy a szeszszel­­ vegyített szőlőtörköly feldolgozása esetére meg­­állapított napi termelőképesség alapján kiállított adóbárcák hatálya részben vagy egészben az 1920. május 31. éjjel 12 óra utáni időre szól, az adóbárca időtartamának azon részére, amely az 1920. május 31. éjjel 12 óra utáni időre esik, illetve amennyiben az adóbárca időtartama egészben az 1920. május 31. éjjel 12 óra utáni időre szól, az adóltárca egész időtartamára a szeszszel vegyített szőlőtörköly feldolgozása ese­tére megállapított napi termelőképesség és a kár­­üléses főzőkészülékre megállapított rendes napi termelőképesség közötti különbözetnek megfelelő adótöbblet-lelet utján azonnal előírandó és az adóbejelentést benyújtó féltől beszedendő. II. Az átalányozás alá eső szeszfőzdékben feldolgozható némely anyagok alkoholnyer­edéké­­nek felemelésére vonatkozó rendelkezések. 1. Az 1920. évi IV. t.-c. 18. §. harmadik bekezdése az 1899. évi XX. t.-c. 38. §-ának módosításával az alkoholnyeredéket bor, bormust és szőlő feldolgozásánál 6 fokkal, szőlőtörköly feldolgozásánál — a törkölybor (lőre) előállítása céljából kilúgozott­ szőlőtörköly után is — 21/2 fokkal állapítja meg. Ehhez képest az idézett 1899. évi XX. t.-c. 44. §-ában foglaltak értelmében az adóátalány megszabásánál 1920. junius 1-től kezdve az alkoholnyeredéket bor, bormust és szőlő feldol­gozásánál hektoliterenként 6 fokkal, szőlőtür­­köly feldolgozásánál pedig 21/1 fokkal kell szá­mításba venni. 1­2. A fentiek szerint az alkoholnyöredék a törkölybor (lőre) előállítása céljából kilúgozott szőlőtörköly feldolgozásánál is 2llő fokkal álla­píttatott meg. Ekképen az 1899. évi XX. t.-c. 38. §. utolsó bekezdésében foglalt az a rendel­kezés, mely szerint a kilúgozott szőlőtörköly alkoholnyeredékét a pénzügyminiszter minden hek­toliter cefre után 1 fokkal állapíthatja meg, hatályon kívül helyeztetett. Ennek megfelelően hatályon kívül helyeztetik az 1899: XX. t.-c. végrehajtása iránt kiadott utasítás 8. §-a és igy a pénzügyigazgatóságok által a most idézett §. alapján netán kiadott engedélyek szintén hatá­lyukat vesztik és az adóátalány megszabásánál az alkoholnyeredéket 1920. június 1-től kezdve kilúgozott szőlőtörköly feldolgozásánál is 2% fok­kal kell számításba venni. 3. Az adótárcákat kiállító, továbbá a szesz­főzdék felügyeletével és ellenőrzésével megbízott, valamint az adóbejelentési lajstromokat felül­vizsgáló közegeknek szigorú ellenőrzést kell gyakorolni a tekintetben, váljon az 1899. évi XX. t.-c. 38. §-a értelmében a bor, bormust, szőlő és szőlőtörköly feldolgozásánál 1920. május 31-ig érvényben volt alkoholnyeredék alapján kiállított adóbárcák hatálya nem terjed-e ki az 1920. május 31-ike utáni időre is, illetve hogy az 1920. május 31-ike utáni időre szóló adó­bárcák nem lettek-e a bor, bormust, szőlő és szőlőtörköly feldolgozásánál 1920. május 31-ig érvényben volt alkoholnyeredék alapján kiállítva. Amennyiben megállapittatik, hogy a bor, bor­must, szőlő és szőlőtörköly feldolgozásánál az 1899. évi XX. t.­cikk 38. §-a értelmében 1920. május 31-ig érvényben volt alkoholnyere-­­­dék alapján kiállított adóbárca hatálya részben vagy egészben az 1920. május 31-én éjjel 12 óra utáni időre szól, az adóbárca időtartamának azon részére, mely az 1920. május 31-én éjjel 12 óra utáni időre esik, illetve amennyiben az adóbárca időtartama egészben az 1920. május 31-én éjjel 12 óra utáni időre szól, az adóttárca egész időtartamára a régi és új alkoholnyeredé­­kek közötti különbözetnek megfelelő adótöbblet­lelet útján azonnal előírandó és az adóbejelen­tést benyújtó féltől beszedendő. III. A saját termésű olyan nyers­anyagok­nak átalányozása mellett való feldolgozására vonatkozó rendelkezések, amely anyagok feldol­gozása szempontjából a termelő község e nyers­anyagok feldolgozására létesült valamely köz­ponti szeszfőzde kerületéhez tartozik. 1. Az 1920. évi IV. t.-c. 18. §. negyedik bekezdése szerint a termelő jogosítva van az idézett §-ban meghatározott átalányozási mérvek mellett a termelési adó alá eső szeszfődékben feldolgozható saját termésű oly nyersanyagokat is kifőzni, amelyek feldolgozása szempontjából a termelő község a nyers­anyagok feldolgozására létesült valamely központi szeszfőzde kerületé­hez tartozik. 2. Azok a termelők, akik ezen jogosítványt igénybe venni szándékoznak, kötelesek e szán­dékukat a termelés helyére illetékes községi elöljáróságnál (városokban a polgármesternél) évenként augusztus 1-éig írásban bejelenteni és jogosultságukat elfogadható módon igazolni. A bejelentésnek tartalmaznia kell: a) a bejelentő nevét és foglalkozását, b) a bejelentő lakóhelyét, c) azon földterület megjelölését, amelyen be­jelentő a szeszfőzésre szánt anyagokat termeli, d) a termelt, illetve várható gyümölcs- és szőlőmennyiséget, e) a szeszfőzésre szánt anyagok (szilva, szőlő­törköly és borseprű) megközelítő mennyiségét. E bejelentések bélyegmentesek és azok az ide mellékelt 1. számú minta szerint szerkesz­­tendők. A bejelentéshez szükséges űrlapok az előállí­tási költségek megtérítése mellett a községi elöljáróságok (polgármesterek) által az illetékes állampénztárnál beszerezhetők. Az említett 1. számú mintának megfelelő nyomtatványából az első szükségletnek meg­felelő mennyiséget a m. ki­r. államnyomda fogja megküldeni. Az állampénztárak az odaérkező nyomtatványokat szabályszerűen átveszik és a csereokmányokat a m. kir. államnyomdának megküldik. A községi elöljáróság (polgármester) a ter­melőket a fentiekre évenként június hó második felében hirdetményileg (dobszó),, esetleg falraga­szok útján külön is figyelmeztetni köteles. Egyúttal a községi elöljáróság (polgármester) a termelőket arra is figyelmeztetni köteles, hogy amennyiben valamely központi szeszfőzde kerü­letében termelt oly nyersanyagot, melynek fel­dolgozására az illető központi szeszfőzde létesült, más, mint az erre jogosult a kiír külön, akár más anyagokkal vegyesen kifőzi, sigy különösen, ha egyesek ilyen vásárolt anyagokat saját termésű anyagok gyanánt, illetve s­aját termésű anya­gok leple alatt kifőznek, az­­ illetők az 1920: IV. t.-c. 18. §. utolsó bekezdései értelmében bünte­tendő súlyos jövedéki kihágást követnek el. A községi elöljáróság (polgármester) a ter­melők bejelentéseit azonnal, megvizsgálja és meg­állapítja, vájjon azok a fentiekhez képest a szük­séges adatokat tartalmazzák-e és vájjon a be­jelentő jogosultsága nem kétes-e. A netalán még szükséges adatok beszerzése, valamint kétség esetén a jogosultság elfogadható módon való igazolása iránt azonnal intézkedik. A benyújtott és a szükséghez képest előzetesen kiegészített bejelentéseket a községi elöljáróság (polgármester) az idemellékelt 2. számú minta szerint 3 példányban szerkesztendő kimutatásba foglalja és a kimutatás 12-ik rovatában nyilat­kozik, vájjon a bejelentésben foglalt adatok a valóságnak megfelelnek-e és hogy ehhez képest a bejelentő jogosultsága igazolva van-e vagy sem. Ennek megtörténte után a kimutatás mindhárom példányát legkésőbb augusztus 5-éig az illetékes pénzügyőri szakasznak megküldi. Az említett mintának kinyomatását egyelőre mellőzöm, ennélfogva a községi elöljáróság (pol­gármester) azt házilag köteles előállítani. 4. A pénzügyőri szakasz a kérdéses kimuta­tások megérkezése után azonnal köteles a hely­színen pontosan megállapítani, vájjon a kimuta­tásokban foglalt adatok a valóságnak megfelelő­nek-e és ehhez képest az egyes bejelentők jogo­sultsága igazolva van-e, továbbá, hogy az egyes bejelentők által szeszfőzésre szánt anyagok meny­­nyisége megfelelő arányban van-e az illetők bir­tokában levő és saját maguk által megmívelt szőlő- és gyümölcsterülettel, illetve a kérdéses földterületen várható szőlő- és gyümölcster­méssel. A pénzügyőri szakasz a fentiek szerint kellően megvizsgált kimutatásokat, a megvizsgálás ered­ményének a kimutatás 13. rovatában való fel­tüntetése és esetleges egyéb észrevételeinek meg­tétele mellett, a pénzügyőri biztosi kerületvezető útján — aki a kimutatásokat szintén megvizsgálni és esetleges észrevételeit megtenni köteles — augusztus bő 15-ig a pénzügyigazgatósághoz be­terjeszti. 5. A pénzügyigazgatóság a hozzá beérkezett kimutatásokat azonnal megvizsgálja s azon be­jelentőket, akiknek a szóban levő jogosultságra való igényét a községi elöljáróság megállapítá­sához, valamint a pénzügyőri szakasz és a pénz­ügyőri biztosi kerületvezető észrevételeihez ké­pest beigazoltnak nem találja, a kimutatásból törli s erről az illetéket kellően megokolt hatá­rozattal értesíti. A pénzügyigazgatóság határo­zata ellen 15 nap alatt felebbezésnek van helye. A pénzügyigazgatóság a szóban levő kimuta­tásokat megfelelően záradékolja s legkésőbb szeptember 1-éig annak egy példányát tudomás­vétel és az illető termelők megfelelő értesítése végett az illető községi elöljáróságnak egy pél­dányát és pedig azzal az értesítéssel, hogy a kimutatásba felvett termelőknek az ott meg­jelölt anyagokra vonatkozó adóbejelentéseit az alábbi 7. pont értelmében elfogadhatja: az adó­bejelentés elfogadására illetékes állampénztárnak (pénzügyi közegnek), egy példányát pedig az ellenőrzés gyakorlása végett az illetékes pénzügyőri szakasznak küldi meg. Egyúttal a kimutatás egy másolati példányát az illetékes központi szeszfőzde vállalkozónak küldi meg, egy máso­lati példányt pedig a saját használatra tart vissza. A pénzügyigazgatóság évenként október 15-ig kimutatásba foglalva a pénzügyminisztériumhoz bejelenti, hogy a kerületében levő községek ter­melői közül községenként hányan és milyen nemű és milyen mennyiségű szeszfőzési anyagokra vonatkozólag vették igénybe a szóban levő jogo­sítványt. 6. Amennyiben valamely termelő a szóban levő saját termésű anyagoknak átalányozás mellett való kifőzhetésére vonatkozó igényét a 2. pont értelmében a községi elöljáróságnál augusztus 1-éig be nem jelentette, kellő igazolás mellett a pénzügyigazgatóságnál később is kér­heti jogosultságának elismerését, illetve a szóban levő kimutatásba való utólagos felvételét. A be­jelentést ilyen esetekben is a fenti 2. pont értel­mében kell megtenni. A pénzügyigazgatóság az igényjogosultság elismerése esetén a továbbiak iránt a fentiek értelmében megfelelően intéz­kedik. 7. Az adóbejelentés elfogadására illetékes állampénztár (pénzügyi közeg), ha az adóbeje­­lentés olyan anyag feldolgozására vonatkozik, amelynek feldolgozása szempontjából a termelő község e nyers­anyag feldolgozására létesült valamely központi szeszfőzde kerületéhez tarto­zik, az adóbejelentést csak az esetben fogadhatja el, ha azt olyan termelő nyújtotta be, akinek jogosultsága a szóban levő kimutatás szerint elismertetett. Azonban ily esetben is csak olyan nemű és mennyiségű anyagra nézve fogadható el az adóbejelentés, amelynek átalányozás mel­lett való feldolgozhatására a bejelentő jogosult­sága a kérdéses kimutatás szerint elismertetett. Amennyiben az állampénztár (pénzügyi közeg) a fentiekhez képest a termelő adóbejelentését elfogadja, a kiállítandó adótárca tételének meg­jelölése mellett a vonatkozó kimutatásba be­vezeti, hogy az illető termelő minő és mily mennyiségű szeszfőzési anyag feldolgozására tett adóbejelentést. 8. Az 1920. évi IV. t.-c. 18. §. ötödik bekez­dése értelmében átalányozás mellett szeszfőzés csak a község (város) által üzemben tartott szeszfőzdékben felállított főzőkészülékeken lévén gyakorolható, a termelők a saját termésű olyan nyersanyagokat, amelyeknek feldolgozása szem­pontjából a termelő község e nyersanyagok fel­dolgozására létesült valamely központi szeszfőzde kerületéhez tartozik, átalányozás mellett csak a 3

Next