Budapesti Közlöny, 1920. június (54. évfolyam, 123-147. szám)

1920-06-03 / 125. szám

4 község (város) által üzemben tartott szeszfőzdék­ben felállított főzőkészülékeken és az alábbi IV. pontban foglalt határozmányok betartásával dolgozhatják fel. 9. A községi szeszfőzdék felügyeletével és ellenőrzésével megbízott pénzügyi közegek a szó­ban levő kimutatások, valamint a más után be­szerzett adatok és így különösen a borterme­lési adóról szóló 1918. évi I. t.-c. végrehajtása iránt kiadott 1.000/1918. számú utasítás 2. §-a értelmében a termelt must- és bormennyiségről tett bejelentések adatai alapján szigorú ellenőr­zést kötelesek gyakorolni arra nézve, hogy olyan nyersanyagokat, melyek feldolgozása szempont­jából a termelő község e nyersanyagok feldolgo­zására létesült valamely központi szeszfőzde kerületéhez tartozik, átalányozás mellett csak az erre jogosult termelők főzhessenek ki. A­meny­nyiben pedig megállapittatik, hogy a valamely központi szeszfőzde kerületében termelt ilyen nyersanyagot más, mint az erre jogosult akár külön, akár más anyagokkal vegyesen kifőzi, az igy elkövetett jövedéki kihágásra nézve a to­vábbiak iránt az 1920. évi IV. t.-c. 18. §. utolsó bekezdése értelmében kell eljárni. 10. Az 1919. évi termelésből származó olyan anyagokat, amelyek feldolgozása szempontjából a termelő község e nyersanyagok feldolgozására létesült valamely központi szeszfőzde kerületéhez tartozik, a termelők a III. 1. pont értelmében 1920. június hó 1-től kezdve átalányozás mellett szintén kifőzhetik az esetben, ha a községi elöl­járóság bizonyítványával igazolják, hogy a kér­déses szeszfőzési anyagok tényleg a saját termé­sükből származnak. A községi elöljáróság bizo­nyítványa a vonatkozó adóbejelentés ama pél­dányához csatolandó, amely az illetékes pénzügy­őri szakasznak küldetik meg. A pénzügyőri szakasz a III. 9. pont értelmében megfelelő ellen­őrzést köteles gyakorolni arra nézve, hogy csak az arra valóban jogosultak főzhessék ki átalá­nyozás mellett az olyan szeszfőzési anyagokat, amelyek feldolgozása szempontjából a termelő község e nyersanyagok feldolgozására létesült valamely központi szeszfőzde kerületéhez tartozik. IV. A községi (városi) szeszfőzdékre vonat­kozó rendelkezések. Az 1920. évi IV. t.-c. 18. §. ötödik bekez­dése szerint — a tanintézeteknek tanulmányi célokra, valamint cognacgyárosoknak kifejezetten borlepárlásra szolgáló főzőkészülékeitől elte­kintve — a főzőkészülék termelőképessége sze­rinti átalányozás mellett szeszfőzés csak a köz­ség (város) által üzemben tartott szeszfőzdékben felállított főzőkészülékeken gyakorolható. A köz­ségi (városi) szeszfőzdék felállításának feltételeit, az ezen szeszfőzdékben gyakorlandó szeszfőzés módját, illetve azokat a feltételeket, amelyek mellett a községek (városok) a szeszfőzdéikben felállított főzőkészülékek használatát az egye­seknek megengedni kötelesek, az idézett 1920 : IV. t.-c. 18. §. hetedik bekezdése alapján a követ­kezőképen állapítom meg: 1. Községi (városi) szeszfőzde felállítására a pénzügyminiszter ad engedélyt. 2. A községnek (városnak) kötelezettséget kell vállalnia, hogy a felállítandó szeszfőzdét tényleg a község (város) fogja üzemben tartani. Ehhez képest a szeszfőzde felállításának, be­rendezésének, a szeszfőzdében felállítandó főző­készülék beszerzésének, valamint a szeszfőzde üzemben tartásának költségei, így a szeszfőzde és az abban felállított főzőkészülék jó karban tartásának és javításának költségei is a közsé­geket (városokat) terhelik. 3. A szeszfőzdét a község (város) rendszerint a saját telkén és a saját épületében köteles fel­állítani. Amennyiben a községnek (városnak) a szesz­főzde felállítására alkalmas telke és épülete nincsen s ehhez képest a községi (városi) szesz­főzdét másnak a telkén és épületében szándé­kozik felállítani, e célra csak teljesen megbíz­ható egyének telkei és épületei vehetők igénybe. A kérdéses telek és épület bérletére, illetve használatára vonatkozó megállapodás írásba fog­lalandó és az alábbi 14. pont szerint bemuta­tandó. Ha pedig a község (város) valamely okból később, az engedély kiadása után szán­dékozik a szeszfőzdét másnak a telkére vagy épületébe áthelyezni, az erre vonatkozó írásbeli megállapodás jóváhagyás végett a pénzügyigaz­gatóságnál előzetesen bemutatandó. Amennyiben megállapíttatik, hogy azok, akik­nek telkén vagy épületében a községi (városi) Szeszfőzde felállíttatott, az egyeseket a szeszfőzde használatában gátolják vagy tőlük a szeszfőzde használatáért bármily címen meg nem engedett szolgáltatásokat követelnek, a pénzügyigazgató­ság felhívására a község (város) a szeszfőzdét más m­egfelelő telekre és épületbe köteles át­helyezni. A pénzügyigazgatóság felhívása ellen a község (város) a pénzügyminiszterhez feleb­­bezhet. 4. A községi (városi) szeszfőzdék üzletvezetői gyanánt csak teljesen megbízható és a kérdéses­ vállalkozásra minden tekintetben alkalmas egyé­nek alkalmazhatók. Az üzletvezető alkalmazá­sára vonatkozó megállapodás írásba foglalandó és az alábbi 14. pont szerint bemutatandó. Ha pedig a község (város) valamely okból később az engedély kiadása után más üzletvezetőt szán­dékozik alkalmazni, az erre vonatkozó írásbeli megállapodás jóváhagyás végett a pénzügyigaz­gatóságnál előzetesen bemutatandó. Amennyiben a szeszfőzde üzletvezetőjének megbízhatósága és minden tekintetben alkal­mas volta ellen utólag alapos kifogások merül­nek fel, a pénzügyigazgatóság felhívására a község (város) az illető üzletvezetőt elbocsátani és helyette más teljesen megbízható és minden tekintetben alkalmas egyént köteles üzletvezető gyanánt alkalmazni. A pénzügyigazgatóság fel­hívása ellen a község (város) a pénzügyminisz­terhez fellebbezhet. 5. Az egyes községekben (városokban) rend­szerint csak egy községi (városi) szeszfőzde állít­ható fel. Ennélfogva, ha az illető községben (városban) kifőzésre váró szeszfőzési anyagok mennyiségéhez képest több főzőkészülékre van szükség, az összes főzőkészülékek egy telken és egy helyiségben állítandók fel. Amennyiben az illető község (város) határa igen nagy, kivételesen meg fogom engedni, hogy hat­árrészek, illetve városrészek szerint külön-külön községi (városi) szeszfőzdék állít­tassanak fel. 6. A község (város), amely szeszfőzde felállí­tására engedélyt­­nyert, mint vállalkozó köteles az üzembejelentést az 1899 : XX. t.-c. 40. §-a, illetve az e törvénycikk végrehajtása iránt ki­adott utasítás 9. §-a értelmében az illetékes pénzügyőri szakasznál megtenni. A község (város) mint szeszfőzde vállalkozó köteles a szeszfőzde felügyeletére kirendelt pénz­ügyőri közegeknek az egész üzem úgy gazdasági, mint technikai részére vonatkozólag általuk foganatosítandó minden megállapítást meg­engedni, a kívánt minden adatot szolgáltatni, nekik az összes könyvekbe és feljegyzésekbe a betekintést megengedni. 7. A községi (városi) szeszfőzdékben felállított főzőkészülékeknek az egyesek által való hasz­nálata eltérően az 1908. évi XXVII. t.-cikk végrehajtása iránt kiadott utasítás 7. §-á ában foglalt rendelkezéstől minden esetben a kölcsön­­vétel esetét állapítja, meg. Ennélfogva aki a főzőkészüléket használatba veszi, az idézett végre­hajtási utasítás 7. §-ának második bekezdése értelmében tartozik magát mindazon kötelezett­ségeknek alávetni, melyeket a szeszadótörvény a vállalkozóra szab. A községi (városi) szeszfőzdében felállított főzőkészülék használat végett más községbe csak a pénzügyminiszter erre vonatkozó engedélyével és csak az illető község (város) előzetes bele­egyezésével vihető. 8. A községi (vámosi) szeszfőzdében felállított főzőkészülék használatára és pedig a jelentkezés sorrendjében elsőbbséggel bírnak azok, akik saját termésű gyümölcsöt (szőlőtörköly, borseprű) dolgoznak fel. Annak, aki elsőbbségi jogon egészben már főzött, a főzőkészülék újabb használatára csak akkor van igénye, ha elsőbbséggel bíró oly sze­mély, ki a főzőkészüléket még nem használta, a főzésre nem jelentkezik. Ez a rendelkezés értelemszerűen alkalmazandó a további főzések sorrendjénél is. Azok, akik vásárolt gyümölcsöt dolgoznak fel, csak akkor használhatják a főzőkészüléket, ha elsőbbséggel bíró személy főzésre nem jelent­kezik. A­ főzés sorrendjére nézve a fenti ren­delkezések irányadók. A község (város) mint ilyen a főzőkészüléket szesztermelésre szintén használhatja. A főzés sorrendjére vonatkozó rendelkezések ily esetben is alkalmazandók és ehhez képest a község elsőbbséggel csak az esetben bír, ha saját ter­mésű gyümölcsöt dolgoz fel. Ezek a rendelkezések értelemszerűen alkal­mazandók az esetben is, ha a községi (városi) szeszfőzdében több főzőkészülék van felállítva. 9. A főzésre jogosult adóbejelentést úgy az első, valamint a további főzéseknél rendszerint legfeljebb csak 48 órai időtartamra tehet. Ha a feldolgozandó nyersanyag oly csekély, hogy az 24 órai szesztermelésre nem elegendő, több igényjogosult együttesen tehet adóbejelen­tést, mely azonban az esetben is legfeljebb csak 48 órára terjedhet. Ennél hosszabb időre úgy az első, mint a későbbi főzéseknél adóbe­jelentés csak az esetben tehető, ha az más jogosultak érdekeit nem sérti. A községi elöljáróság (városokban a polgár­­mester) a fenforgó körülmények gondos mérle­gelésével állapítja meg, hogy az adóbejelentés ily esetben mily időr­e legyen tehető. Pótbejelentés a fennálló szabályok korlátain belül (1999. évi XX. t.-c. végrehajtása iránt kiadott utasítás 10. §.) csak az esetben tehető, ha a főzőkészülék használatát más igényjogo­sultak alapbejelentés folytán nem igénylik. 10. Az adóbejelentéseket, eltérően az 1899. évi XX. t.-c. 42. §-ának rendelkezésétől, 3 példány­ban kell kiállítani és az állampénztárnál (pénz­ügyi közegnél) való benyújtás előtt a községnél (városnál) bemutatni. Amennyiben olyan nyersanyagokat (szilva, szőlőtörköly, borseprű) szándékoznak feldolgozni, amelyek feldolgozása szempontjából a termelő község e nyersanyagok feldolgozására létesült valamely központi szeszfőzde kerületéhez tarto­zik, a község (város) a jelen rendelet III. 5. pontja értelmében részére megküldött kimu­tatás alapján megállapítja, váljon az illető be­jelentő jogosultsága elismertetett­e. A község (város), ha a bejelentett időre a főzőkészülék rendelkezésre áll, amit a jelen ren­delet IV. 12. pontja értelmében vezetendő nyilvántartásból állapít meg és amennyiben az adóbejelentést az elsőbbségi igény, a főzési jogosultság, valamint a főzési időtartam szem­pontjából nem kifogásolja, az adóbejelentés vala­mennyi példányára a következő záradékot vezeti: »A bejelentés elfogadása akadályba nem ütközik, és a záradékot aláírásával és pecséttel ellátja. Ez az igazolás díj- és bélyegmentes. Az állampénztár (pénzügyi közeg).­az ekként megerősített adóbejelentést fogadhatja el. Ha az adóbeje­lentés olyan anyag feldolgozására vonatkozik, melynek feldolgozása szempontjából a termelő község e nyersanyag feldolgozására létesült va­lamely központi szeszfőzde kerületéhez tartozik, az állampénztár (pénzügyi közeg) a jelen ren­delet III. 7. pontja értelmében a bejelentő jo­gosultságát szintén megállapítani köteles. Az adóbejelentés 3-ik példányát az elinté­zéssel ellátva a községnek kell megküldeni. 11. A községi (városi) szeszfőzdék, illetve az azokban felállított főzőkészülékek használatáért külön díjat kell fizetni. A szeszfőzde, illetőleg az abban felállított főzőkészülékek használatáért járó díjnak mérvét és beszedési módját az illető vidék szokásainak figyelembe vételével községekben és rendezett tanácsú városokban a képviselőtestület, törvény­­hatósági joggal felruházott városokban a tör­vényhatósági bizottság állapítja meg. A községi képviselőtestület határozata az alispán jóváhagyása alá felterjesztendő és csak jóváhagyás után hajtható végre. A község (város) a szóban levő használati díjat évenként legkésőbb augusztus 1-éig köteles megállapítani és az erre vonatkozó határozatá­nak jogerőre emelkedése után a használati díjat köteles hirdetményileg (dobszó, esetleg falragasz útján) azonnal közzétenni. A szóban levő használati díj az adóbejelentés­nek a község által záradékkal való ellátásakor (10. pont) esedékes és a községnél (városnál) azonnal befizetendő. Ehhez képest a használati díjnak oly alakban való befizetése, hogy az a termelvény bizonyos hányadában (vám) adassék ki, helyet nem foglalhat. Nem fizetés esetén a község (város) az adóbejelentésnek záradékkal való ellátását megtagadni köteles. A használati díjat a község (város) külön naplóban könyveli el. 12. A község (város) a szeszfőzdéjében fel­állított minden egyes főzőkészülékről a csatolt 3. számú minta szerint nyilvántartást köteles vezetni. Ennek engedélyével a község ellenőrzi, hogy a főzési sorrend betartatik-e és hogy a Budapesti Közlöny 1920 junius 3.

Next