Budapesti Közlöny, 1920. június (54. évfolyam, 123-147. szám)

1920-06-03 / 125. szám

1920 június 3.Budapesti Közlönyi főzőkészülékre egy és ugyanazon időre több adó­­bejelentés ne tétessék. E célra megfelelően átalakítva egyelőre a 78.500/1915. számú rendelet (P. K. 24. sz.) 7. §-ához mellékelt mintának megfelelő nyomtat­ványok használandók. 13. A jelen rendelet határozmányait megszegő községi (városi) közegeket, amennyiben a mulasz­tás vagy cselekmény nem esik súlyosabb beszá­mítás alá, 5—50 K-ig terjedő pénzbírsággal kell büntetni. A pénzbírság kirovására, behajtására és hovafordítására az 1309: XI. t.-c. 102. és 103. §-ai nyernek alkalmazást. Azoknak a községi közegeknek nevét, akiket az elöljáróság (tanács) a szeszfőzés üzeme körüli tennivalók ellátásával megbíz, a megbízás tár­gyának megjelölése mellett a pénzügyigazgató­ságnak be kell jelenteni. 14. Azok a községek (városok), amelyek az emlí­tett feltételek mellett községi (városi) szesz­­főzést felállítani szándékoznak, az erre vonat­kozó kérvényüket az illetékes pénzügyigazgató­­ságnál benyújthatják. A kérvénynek a következő adatokat kell tar­talmaznia: a) a község (város) nevét, b) az üzletvezető nevét és lakhelyét, e) annak kijelentését, hogy a község (város) a jelen rendeletben előírt, valamint az esetleg később megállapítandó egyéb feltételeknek és ellenőrzési rendszabályoknak magát aláveti, d) azon telek és épület megjelölését, ahol a községi (városi) szeszfőzdét felállítani szándékozik. Amennyiben ez a telek és épület, ahol a szesz­főzde felállítani szándékoltatik, nem képezi a község (város) tulajdonát, az illető tulajdonos neve és lakóhelye is bejelentendő és egyúttal bemutatandó a kérdéses telek és épület bér­letére, illetve használatára vonatkozó megálla­podás. Úgyszintén bemutatandó az üzletvezető alkalmazására vonatkozó megállapodás is, e) annak megjelölését, hogy a létesítendő szeszfőzdében hány darab, milyen űrtartalmú és berendezésű főzőkészüléket szándékozik felállítani. Egyúttal az engedély iránt benyújtott kér­vényben a községnek (városnak) kötelezettséget kell vállalnia arra nézve, hogy a felállítandó szeszfőzdét a fenti 2. pont értelmében a község (város) tényleg saját házi üzemében fogja tartani. 15. A pénzügyigazgatóság a községi (városi) szeszfőzde felállítása iránt benyújtott kérvénye­ket beérkezésük után azonnal megvizsgálja, vájjon azok a fentiekhez képest a szükséges adatokat tartalmazzák-e és kellően fel vannak-e szerelve. A netalán még szükséges adatok beszer­zése iránt azonnal intézkedik. A kellően felszerelt és a szükséghez képest előzetesen kiegészített kérvényeket a pénzügy­­igazgatóság azonnal tárgyalás alá veszi abból a szempontból, vájjon a) a kérelmezett községi (városi) szeszfőzde felállítására tényleg szükség van-e és hogy a létesítendő szeszfőzdében hány darab, milyen űrtartalmú és berendezésű főzőkészülékre volna szükség, b) a fentiek szerint az engedély kiadásához megkívánt összes feltételek teljesítve vannak-e, c) az a körülmény, hogy a község (város) által létesítendő szeszfőzde tényleg községi (vá­rosi) vállalkozás-e, igazolva van-e és hogy e tekintetben aggály nem merü­l-e fel, továbbá, hogy amennyiben a község (város) a szeszfőzdét másnak a telkén és épületében szándékozik fel­állítani, az illető megbízhatósága ellen aggály nem merül-e fel, d­) az üzletvezető gyanánt bejelentett egyén teljes megbízhatósága és minden tekintetben alkalmas volta ellen aggály nem merül-e fel. Megjegyzem, hogy a jelen rendelet IV. részé­ben foglaltak nem érintik a központi szeszfőz­dék vállalkozóinak azon jogát, mely szerint az 1916. évi XXIV. t.-c. 2. §-ában foglalt rendel­kezések végrehajtása tárgyában 116.300/1916. szám alatt kiadott utasításhoz mellékletként csatolt engedélytervezet 2. pont második bekez­dése értelmében a központi szeszfőzdéik kerü­letéhez tartozó egyes községekben a pénzügyi hatóság engedélye alapján beváltó állomásokat létesíthetnek s az illető beváltó állomáson átvett szeszfőzési anyagokat ugyanott fel is dolgoz­hatják. Megjegyzem továbbá, hogy olyan községek­ben, amelyekben rendszerint csak csekély szesz­­főzési anyag szokott, lenni, már a gazdaságos üzemvitel szempontjából sem kívánatos, hogy minden egyes községben külön községi szesz­főzde állíttassák fel. Ilyen esetekben legcélsze­rűbb több szomszédos község részére az egyik központi fekvésű községben, esetleg az illető körjegyzőség székhelyén községi szeszfőzdét fel­állítani. Annak az elbírálása végett, vájjon a kérelmezett szeszfőzde felállítására szükség van-e, a pénzügyigazgatóság a vonatkozó pálinkafőzési bejelentési jegyzékekből megállapíthatni köte­les, hogy az illető községben az utolsó öt ter­melési időszakban termelési időszakonként kü­­­lön-külön mily mennyiségű alkoholt jelentettek be átalányozás mellett való kifőzésre, továbbá megállapítani köteles,­­ hogy a kérdéses község­ben 1915 junius 1-én hány darab főzőkészülék volt és hogy azok közül a 78.500/1915. sz. ren­delet értelmében gyakorlandó szeszfőzés végett hány darab hagyatott meg az illető község részére. Megállapítandó továbbá, hogy a kérdé­ses községben a kérvény beadásakor van-e és hány darab községi főzőkészülék, hol vannak azok elhelyezve, tényleg a község tartja-e azo­kat üzemben, használható állapotban vannak-e és hogy az utolsó termelési időszakban hány napig voltak használatban. Az esetben, ha a kérdéses községben főzőkészülék nincsen, meg­állapítandó, hogy az a legközelebbi község, ahol községi főzőkészülék van, milyen távolságra fekszik. Általában kívánatos továbbá, hogy a község (város) saját jól felfogott érdeke szempontjából csak állami terjedelmű és berendezésű főzde léte­sítésére kérjen engedélyt, amilyenre az illető községben évenként szeszfőzésre szánt anyagok mennyiségéhez képest tényleg szükség van, ne­hogy a szeszfőzde kellő ki nem használása révén a községet (várost) veszteség érje. A pénzügyigazgatóság az ekképen letárgyalt kérvényt, melyhez a főzőkészülék közös haszná­latára társult községek képviselőtestületeinek külön-külön hozott idevonatkozó határozata, va­lamint a szeszfőzősből előálló költségek viselésé­nek arányára és közös használat módjára nézve létrejött megállapodások is melléklendők, az összes tárgyalási iratokkal együtt legkésőbb a kérvény beadásától számított 15 nap alatt kellően megokolt véleményes jelentéssel a pénz­ügyminisztériumhoz felterjeszti. 16. Az engedély megadása esetén a község (város) által tett üzembejelentés alapján a lelet­jegyzék felvétele, megvizsgálása és elintézése iránt a fennálló szabályok és a jelen rendelet I. részé­ben foglaltak értelmében kell eljárni. 17. A községi (városi) szeszfőzdéket a felügye­leti közegek, illetve az állampénztárak az 1899. évi XX. t.-c. végrehajtása iránt kiadott utasítás­hoz tartozó oktatás 20. §. b) 1., illetve c) 1. pontja értelmében vezetendő jegyzékbe, illetve előjegyzésbe bevezetni kötelesek. 18. A pénzügyőri szakaszok a községi (városi) szeszfőzdékben felállított főzőkészülékekről külön­­külön pálinkafőzési bejelentési jegyzéket (109. rak­tári szám III. Nagy-fogalmi) tartoznak vezetni. Ebbe a jegyzékbe az illető főzőkészülékre be­jelentett minden egyes adóköteles művelet vonat­kozó adatai bevezetendők. A pénzügyőri szakaszok az általuk vezetett összes pálinkafőzési bejelentési jegyzékeket éven­ként június 30-ával lezárják s ily módon meg­állapítják és kimutatásba foglalva kimutatják, hogy a kerületükben levő egyes községekben az előző év július 1-től kezdve a következő év június 30-áig külön-külön milyen nemű és milyen mennyiségű anyagokat jelentettek be átalányozás mellett való kifőzésre. A kimutatásnak a következő adatokat kell tartalmaznia: a) folyószám, b) község neve, c) a főzőkészülékek száma, űrtartalma és napi termelőképessége, d­) az átalányozás mellett való szeszfőzésre bejelentett anyagok neme (szőlő­törköly, borseprü, szilva, barack, eper stb.) és mennyisége (bl.-ekben), e) a szeszfőzésre bejelen­tett anyagok alkoholnyeredéke (bl.-fokokban), f) jegyzet. A kimutatásokat a pénzügyőri szakaszok a pénzügyőri biztosi kerület vezető útján július 10-ig a pénzügy igazgatósághoz terjesztik be, amely a kimutatásokat községenként és pénz­ügyőri szakaszonként összeállított összesítő kimu­tatásba foglalja s azokat az összesítő kimuta­tással együtt július 20-ig a pénzügyminisztérium­hoz felterjeszti. 19. A községi (városi) szeszfőzdékben felállí­tott főzőkészülékeken termelt szesz mennyiségé­ről megközelítően pontos adatokkal kívánok rendelkezni. Ezen cél elérése végett a szóban forgó min­den egyes főzőkészülék tényleges napi termelő­képessége termelési időszakonként állandó fel­ügyelet mellett megállapítandó. Ezt a megálla­pítást ismételten és akként kell foganatosítani, hogy a főzőkészülék napi termelőképessége a főbb szesztermelési­­anyagok feldolgozása mellett ismeretes legyen. Önként értetik, hogy a meg­állapítás csak az esetben foganatosítható, ha egynemű anyag kerül feldolgozásra. E megálla­pításnak minden egyes esetben legalább 24 órai időtartamra kell terjednie. A napi termelőképes­ség ezen megállapítását az illetékes pénzügyőri biztosi kerületvezetők lehető sűrűn ellenőrizni tartoznak. Az állandó felügyelet mellett gyakorlandó ezen főzésekről jegyzőkönyv veendő fel, melynek a következő adatokat kell tartalmaznia: a) a főzőkészülék számát, űrtartalmát, töltési képességét és napi termelőképességét, b) minden egyes töltés lepárlásának időtar­tamát, az egyes töltésekhez felhasznált anyag nemét és mennyiségét, c) minden egyes töltés lepárlásából nyert ter­­melvény mennyiségét és foktartalmát, d) a naponként 24 óra alatt eszközölt tölté­sek számát, e) a naponként 24 óra alatt feldolgozott anyag nemét és mennyiségét, f) a naponként 24 óra alatt nyert összter­­melvénynek mennyiségét és foktartalmát,­­j) a naponként 24 óra alatt termelt pálinka mennyiségét hektoliterfokokban, h) amennyiben az egyes lepárlásoknál nyert alszesz külön feltöltetik, az egyes alszesztöltés­­hez felhasznált alszesz mennyiségét és az alszesz­­töltés lepárlásának időtartamát,­­) a naponként 24 óra alatt eszközölt alszesz­­töltések számát. A felvett jegyzőkönyveket a pénzügyőri biz­tosi kerületvezető útján évenként május 15-éig a pénzügy igazgatósághoz kell beterjeszteni, amely a kerületéből beérkezett jegyzőkönyvek adatait kimutatásba foglalja s a kimutatást a jegyző­könyvekkel együtt június 1-éig a pénzügyminisz­tériumhoz felterjeszti. 26. A községek (városok) részére szeszterme­lési célra ideiglenesen átengedett és ezidőszerint is az illető község (város) birtokában levő főző-­­ készülékeken egyelőre továbbra is a 78.500/1916.­­ számú rendelet (P. K. 24. sz.) határozmányai értelmében gyakorolható a szeszfőzés. 1920 szeptember 1-től kezdve azonban a kér­déses főzőkészülékeken csak a jelen rendelet határozmányainak betartásával és csak az eset­ben engedem meg a szeszfőzést, ha azok a jelen rendelet IV. részében foglaltak értelmében léte­sítendő és berendezendő községi (városi) szesz­főzdékben állíttatnak fel. E célból az illető község (város) a jelen rendelet IV. 14. pontja értelmében kérvényét az illetékes pénzügyigaz­gatóságnál mielőbb benyújtani köteles. A pénzügyigazgatóság azokat a községeket (városokat), amelyek részére szesztermelési célra főzőkészülékek átengedtettek és amelyeknek a kérdéses főzőkészülékek ezidőszerint is birtokuk­ban vannak, a jelen pontban foglaltakra írás­beli felhívással külön is figyelmeztetni köteles. Egyúttal megjegyzem, hogy a községek (váro­sok) részére szesztermelési célra ezidőszerint átengedett és túlnyomó részben a kincstár tulaj­donát képező főzőkészülékeket később megálla­pítandó feltételek mellett előreláthatóan módom­ban lesz a községeknek (városoknak) véglegesen átengedni. V. Vegyes rendelkezései, életbeléptetés. 1. Az 1920: IV. t.-c. 18. §. nyolcadik bekez­dése szerint annak megítélése szempontjából, hogy valamely szeszfőzde a főzőkészülék termelő­­képessége szerinti átalányozás alá esik-e, a jövő­ben is az szolgál irányadóul, hogy az általa hasz­nált főzőkészüléken 24 óránként feldolgozható cefremennyiség az 1899: XX. t.-c. 36. §-ában megállapított mérvhez képest 16 hektolitert nem halad-e meg. Ehhez képest, ha valamely főzőkészüléknek az 1920. évi IV. t.-c. 18. §. első bekezdésében meg­állapított átalányozási mérvek alapján kiszámí­tott napi termelőképessége a 16 hektolitert meg is haladja, az esetben, h­a az illető főzőkészülék­nek az 1999: XX. t.-c. 36. §-ában megállapí­tott mérvhez képest számított napi termelő-

Next