Budapesti Közlöny, 1920. szeptember (54. évfolyam, 200-224. szám)
1920-09-18 / 214. szám
1920 szeptember 1d. Budapesti Közlöny n. FEJEZET. A hadinyereségadó kivetése. 14. §• A természetes személyeket, valamint a jövedelemadó fizetésére köteles jogi személyeket terhelő hadinyereségadó kivetését az 1917. évre az 1918. évi 74.400. számú körrendelet (P. K 15. sz.), az 1918. évre az 1919. évi 16 500. számú utasítás IP. K. 22. sz.), az 1919. évre pedig az 1920. évi 1918. évi IX. t.-c. 30. §-a alapján az 1918. évre fentartott jövedelemadót nem érinti. 6. §. Az élet- és járadékbiztosítással foglalkozó intézetek által a törvény 46. §-ában említett adatok kimutatása iránt külön intézkedem. A pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) ezeket az adatokat tőlem fogja megkapni. Az adókivetési munkálatok gyors befejezéséhez fűződő fontos állami érdekekre való tekintettel azonban (címnek) nem kell ezeket az adatokat bevárnia. Egyúttal meghagyom (a címnek) hogy ezek miatt a felek adóvallomásaiból esetleg hiányzó adatok miatt ne késleltesse az adókivetést. Egyes indokolt esetekben azonban közvetlenül felhívhatja az érdekelt adózókat ezeknek az adatoknak bevallására. 7. §■ A törvény 52. §-ának 1. pontja különbséget tesz belföldi papírpénz és belföldi arany- vagy ezüstpénz között s elrendeli, hogy az említett két nemesfémből készült pénznemeket forgalmi értékük szerint kell a vagyonadó alapjául venni. A törvénynek ebből a rendelkezéséből az is következik, hogy az adózó felek kötelesek az adóvallomásukban a belföldi arany- és ezüstpénzkészletüket mennyiség és minőség szerint külön megjelölni. Miután az 1918. és 1919. évi vagyonadóra vonatkozó vallomások már a törvény kihirdetése előtt beadattak, ennélfogva meghagyom (a címnek) különösen indokolt esetben gondoskodjék a vagyonadó vallomásnak ilyen értelemben való kiegészítéséről. 8. §. Az államadóssági kötvényeknek és egyéb értékpapíroknak az adóztatásnál alapul veendő forgalmi értékét illetőleg a törvény 52. §-ának 2. pontjában nyert felhatalmazás alapján kötelezőleg elrendelem, hogy az említett kötvények és értékpapírok az 1918. évi vagyonadó kivetése során az 1917. évi 1.500/P. M. és az 1918. évi 57.995. számú körrendeletben (P. K. 1917. évi 8. és 1918. évi 23. sz.) megállapított értékekkel, az 1919. évi vagyonadó kivetése során pedig az 1919. évi 66.102. számú körrendeletben (P. K. 1920. évi 19. sz.) megállapított értékekkel vétessenek a vagyonadó alapjául. A törvény 52. §. 2. pont 2. bekezdésébe a felekre kedvezményt célzó az a rendelkezés vétetett fel, hogy az értékpapíroknál, ha igazolható, hogy azok még a háború előtt vétettek, az áremelkedés nem vehető figyelembe. Ehhez képest az 1915 január 1-jét megelőzőleg az adózó birtokában volt és igazoltan állandóan birtokában tartott értékpapírok értékét a háború előtti legutolsó, vagyis az 1914 július 25-iki tőzsdei jegyzés szerint kell adóalapul venni, feltéve, hogy ez az érték kisebb, mint az előbbi bekezdésben megállapított forgalmi érték. De ha ez a háború előtti legutolsó tőzsdei árfolyam magasabb a most említett forgalmi értéknél, akkor ezt az előző bekezdésben említett kisebb forgalmi értéket kell adóalapul venni. / 9 §• Az 1920. évi XXIII. t.-c. 9. §-a hatályon kívül helyezte az 1909. évi X. t.-c. 16. §-át, átvéve azonban annak anyagi rendelkezéseit. Az 1920. évi XXIII. t.-c. 43. §. 2. bekezdésében foglalt annál a rendelkezésénél fogva, hogy a visszamenőleges adóztatásnál is kizárólag az ebben a törvényben foglalt alaki jogszabályok irányadók, az 1918. és 1919. évi jövedelemadó szempontjából is hatályát vesztette az 1909. évi X. t.-c. előbb említett 16. §-ának a kivetési eljárás illető az az alaki rendelkezése, hogy a saját gazdálkodás folytán tényleg elért tiszta nyereség a hasonló mezőgazdasági birtokért ugyanott vagy a környéken szokásos haszonbérösszegekhez arányosítandó, és hogy ezeknek a szokásos bérösszegeknek a megállapításánál a gazdasági egyesület vagy más hasonló gazdasági szaktestület előre kikérendő véleménye szolgál irányadóul. Ehhez képest az 1918. és 1919. évi jövedelemadó kivetése során ugyan még alkalmazni kell az 1909. évi X.-cikk 16. §-át és az ezt kiegészítő 1916. évi XXVI. t.-cikknek 6. §-át azonban mégis azzal az eltéréssel, hogy nem kell a saját gazdálkodás folytán elért tiszta nyereséget a szokásos haszonbérösszegekhez arányosítani, sem pedig erre nézve a gazdasági egyesületnek vagy más hasonló gazdasági szaktestületnek a véleményét kikérni. Amennyiben pedig ez már megtörtént volna, úgy ezeknek az adatoknak a kivetésnél való felhasználása nem kötelező. 10. §. A törvény 13. §-ának az 1918. és 1919. évi jövedelemadóra is visszaható erejű alaki rendelkezése szerint az adózó a jövedelem megbecslésének alapjául szolgáló adatokat, a valóságos üzleti forgalmat, földbirtoknál a beszedett termények mennyiségét és a mellékhaszonvételek terjedelmét is köteles bevallani. A mellékhaszonvételek terjedelmét minden esetben, tehát akkor is be kell vallani, ha ez a birtokon folytatott belterjes gazdálkodás arányait nem is haladja túl. Bár ezek az adatok a jövedelem helyes megbecslése szempontjából lényegesek, mindazonáltal tekintettel a folyamatban levő adókivetésnek még a folyó évben való befejezéséhez fűződő nagy állami érdekekre és arra, hogy az adóvallomások már a törvény kihirdetése előtt beadattak, ezúttal általánosságban eltekintek ezeknek az adatoknak utólagos beszerzésétől és meghagyom (a címnek), hogy csak olyan esetekben kívánja az adóvallomásnak ezekkel az adatokkal való kiegészítését, amikor ezek az adatok a jövedelemadó helyes kivetéséhez elkerülhetetlenül szükségesek. 11. §• A törvény 15. §-ának negyedik bekezdése alapján felhatalmazom (a címet), hogy az összeírási munkálatokat kivételesen pénzügyi közegekkel végeztethesse olyan helyeken, ahol ezt a kivetési eljárást gyors lefolytatása érdekében szükségesnek tartja. 12. §. A kivetési eljárást illetőleg mind a két évre vonatkozólag az 1920. évi XXIII. t.cikknek alaki rendelkezései vagyis a 13—15 , 18—27., 29., 34., 42., 54—56., 58., 59., 62. és 66. §-aiban foglalt rendelkezések az irányadók. Ehhez képest meghagyom (a címnek), hogy a beszerzett vagy még beszerzendő vallomások, összeírási ívek és egyéb beszerzett adatok alapján azonnal készítse el minden egyes adózóra nézve a részletes és teljes, a kiszámítási munkálatot magába foglaló határozat tervezetét. A jövedelem-, vagyon- és hadinyereségadó megállapítását egy határozatba kell foglalni, amelynek az adók és az adópótlékok számszerű megállapítását és megfelelő sorrendben az egyes adónemek megállapításának kimerítő megokolását kell tartalmaznia. A határozati tervezetekben foglalt adók és adópótlékok összegeit vegye be a községenként külön felfektetett lajstromokba és ezekkel, valamint a továbbiakra nézve a törvény 22. §-ának rendelkezése szerint járjon el. Erre a célra megfelelően átalakítva a régi lajstromnyomtatványokat használja fel. 13. §. 1 A törvény 19. §-ának 6. pontját illetőleg megjegyzem, hogy az üzleti könyvek lefoglalása az üzlet menetét nem akaszthatja meg, az adózó a lefoglalt üzleti könyveit az üzlet folytathatása végett tovább használhatja. Ehhez képest meghagyom (a címnek), hogy amikor az üzleti könyvek lefoglalását szükségesnek tartja, a lefoglalt és még használatban levő üzleti könyveket hagyja meg az adóköteles birtokában. Általában csak kivételes esetekben akkor rendelje el az üzleti könyvek lefoglalását, ha alapos a feltevés, hogy a fél a lefoglalt üzleti könyveket vagy azoknak egy részét megsemmisíti vagy elrejti. Ilyen esetben is arra törekedjék, hogy a könyvvizsgálatot lehetőleg közvetlenül a lefoglalás után, vagy legalább is igen rövid időn belül tartsa meg. 60 200. számú körrendelet (P. K. 20. sz.) szabályozza. A törvény 71. és 72. §-a alapján azonban az 1920. évi 60.200. számú körrendeletnek a hadinyereségadó vallomást adni nem tartozókat felsoroló 6. pontjának b) és c) alpontjai 6. helyébe a következő rendelkezést léptetem: b) azok, akik magánszolgálatban vannak, a szolgálatilletményeik és ellátásaik az évi 50.000 K-át nem haladják meg és nincsen sem maguknak, sem a velük közös háztartásban levőknek egyéb adóköteles jövedelmük, illetve adóköteles jövedelemtöbbletük; c) azok, akiknek az évi adóköteles jövedelme az 1919. évben a 30.000 K-át nem haladta meg. Ennélfogva mindazok, akik a hivatkozott 60.200/1920. számú körrendelet szerint kibocsátott hirdetmény alapján 1919. évre vallomást adtak s az 1920. évi XXIII. t.-c. fenthivatkozott rendelkezései következtében tulajdonképen nem lettek volna kötelesek vallomást adni és pedig egyrészt azért, mert magánhivatalnokok és a szolgálati illetményeik s ellátásaik a 20.000 K-át meghaladják ugyan, de az 50.000 K-t nem haladják meg, másrészt azért, mert összes jövedelmük 1919. évben a 13.000 K-t meghaladta ugyan, de a 30.000 K-t nem haladta meg, 1919. évre nem vonhatók hadinyereségadó alá. 15 §. Az 1920. évi XXIII. t.-c.-nek 70—73. §-ait csakis az 1919. évi hadinyereségadó kivetésénél kell alkalmazni, az 1917. és 1918. évi kivetésnél nem. 16. §. Az 1917. évi hadinyereségadót az 1918. évi jövedelemadóval, az 1918. és 1919. évi hadinyereségadót pedig az 1919. évi jövedelemadóval együtt kell kivetni. 17. §. Az 1920. évi 60.200. számú körrendelet 11. pontja értelmében elkészített adókivetési lajstromoknak közszemlére való kitételére, valamint a további teendőkre nézve az 1920. évi XXIII. t.-c. 22. §-ának rendelkezései az irányadók. III. FEJEZET. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti és hadinyereségadójának kivetése. 18. §. Az 1920. évi XXIII. t.-c. 85. §-ának rendelkezését a törvényszakasz szövegéből kitűnőleg úgy az 1919. évi, mint az 1920. évi kereseti adó kivetése során, a 86. és 88. §-okban foglalt új rendelkezéseket pedig mint anyagi rendelkezéseket csakis az 1920. évi kereseti adó kivetése során kell alkalmazni. 19. §. Az 1920. évi XXIII.-c. 68. §-ának harmadik bekezdésében foglalt azt a rendelkezést, mely szerint a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál csak abban az esetben van helye kivetésnek, ha a vállalatnak az átlagos békeévi nyereséggel szemben 40.000 %-át meghaladó nyereségtöbblete volt, az 1919. évi hadinyereségadót nem érinti. Ennek a rendelkezésnek csakis az 1920. évtől kezdve kivetendő »nyereségtöbbletadó« szempontjából van hatálya. IV. FEJEZET. A 111. osztályú kereseti adónak az 1920—1922. évekre való kivetése. 20. §. A III. osztályú kereseti adónak az 1883. évi XLIV. t.-c. 11. §-a alapján megállapított három éves (1917—1919. évi) kivetési időszaka, amelyre nézve a kivetési eljárást az 1916. évi XXXII. t.-c. szabályozta, az 1919. év végével lejárván, a HL osztályú kereseti adót az 1920. évtől kezdve három év tartamára szóló érvénynyel minden esetben újból ki kellene vetni. Az 1920. évi XXIII. t.-c. 77. §-a azonban az említett törvényes rendelkezéstől eltérőleg akképen intézkedik, hogy — eltekintve a törvény 78. §-ában említett esetektől (lásd jelen rendelet 22. §-át) — általában az 1919. évre előírt, illetőleg kivetett