Budapesti Közlöny, 1920. szeptember (54. évfolyam, 200-224. szám)

1920-09-18 / 214. szám

1920 szeptember 1d. Budapesti Közlöny n. FEJEZET. A hadinyereségadó kivetése. 14. §• A természetes személyeket, valamint a jöve­delemadó fizetésére köteles jogi személyeket ter­helő hadinyereségadó kivetését az 1917. évre az 1918. évi 74.400. számú körrendelet (P. K 15. sz.), az 1918. évre az 1919. évi 16 500. számú utasítás IP. K. 22. sz.), az 1919. évre pedig az 1920. évi­ ­ 1918. évi IX. t.-c. 30. §-a alapján az 1918. évre fentartott jövedelemadót nem érinti. 6. §. Az élet- és járadékbiztosítással foglalkozó intézetek által a törvény 46. §-ában említett adatok kimutatása iránt külön intézkedem. A pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) ezeket az adatokat tőlem fogja megkapni. Az adókivetési munkálatok gyors befejezésé­hez fűződő fontos állami érdekekre való tekin­tettel azonban (címnek) nem kell ezeket az ada­tokat bevárnia. Egyúttal meghagyom (a cím­nek) hogy ezek miatt a felek adóvallomásaiból esetleg hiányzó adatok miatt ne késleltesse az adókivetést. Egyes indokolt esetekben azonban közvetlenül felhívhatja az érdekelt adózókat ezeknek az adatoknak bevallására. 7. §■ A törvény 52. §-ának 1. pontja különbséget tesz belföldi papírpénz és belföldi arany- vagy ezüstpénz között s elrendeli, hogy az említett két nemes­fémből készült pénznemeket forgalmi értékük szerint kell a vagyonadó alapjául venni. A törvénynek ebből a rendelkezéséből az is következik, hogy az adózó felek kötelesek az adóvallomásukban a belföldi arany- és ezüstpénz­készletüket mennyiség és minőség szerint külön megjelölni. Miután az 1918. és 1919. évi vagyonadóra vonatkozó vallomások már a törvény kihirdetése előtt beadattak, ennélfogva meghagyom (a címnek) különösen indokolt esetben gondoskodjék a vagyonadó vallomásnak ilyen értelemben való kiegészítéséről. 8. §. Az államadóssági kötvényeknek és egyéb értékpapíroknak az adóztatásnál alapul veendő forgalmi értékét illetőleg a törvény 52. §-ának 2. pontjában nyert felhatalmazás alapján köte­­lezőleg elrendelem, hogy az említett kötvények és értékpapírok az 1918. évi vagyonadó kive­tése során az 1917. évi 1.500/P. M. és az 1918. évi 57.995. számú körrendeletben (P. K. 1917. évi 8. és 1918. évi 23. sz.) megállapított értékekkel, az 1919. évi vagyonadó kivetése során pedig az 1919. évi 66.102. számú kör­rendeletben (P. K. 1920. évi 19. sz.) megálla­pított értékekkel vétessenek a vagyonadó alapjául. A törvény 52. §. 2. pont 2. bekezdésébe a felekre kedvezményt célzó az a rendelkezés vé­tetett fel, hogy az értékpapíroknál, ha igazol­ható, hogy azok még a háború előtt vétettek, az áremelkedés nem vehető figyelembe. Ehhez képest az 1915 január 1-jét megelőzőleg az adózó birtokában volt és igazoltan állandóan birtokában tartott értékpapírok értékét a háború előtti legutolsó, vagyis az 1914 július 25-iki tőzsdei jegyzés szerint kell adóalapul venni, fel­téve, hogy ez az érték kisebb, mint az előbbi bekezdésben megállapított forgalmi érték. De ha ez a háború előtti legutolsó tőzsdei árfolyam magasabb a most említett forgalmi értéknél, akkor ezt az előző bekezdésben említett kisebb forgalmi értéket kell adóalapul venni. / 9­ §• Az 1920. évi XXIII. t.-c. 9. §-a hatályon kívül helyezte az 1909. évi X. t.-c. 16. §-át, átvéve azonban annak anyagi rendelkezéseit. Az 1920. évi XXIII. t.-c. 43. §. 2. bekezdé­sében foglalt annál a rendelkezésénél fogva, hogy a visszamenőleges adóztatásnál is kizárólag az ebben a törvényben foglalt alaki jogszabályok irányadók, az 1918. és 1919. évi jövedelemadó szempontjából is hatályát vesztette az 1909. évi X. t.-c. előbb említett 16. §-ának a kivetési eljárás illető az az alaki rendelke­zése, hogy a saját gazdálkodás folytán tényleg elért tiszta nyereség a hasonló mezőgazdasági birtokért ugyanott vagy a környéken szokásos haszonbérösszegekhez arányosítandó, és hogy ezeknek a szokásos bérösszegeknek a megállapí­tásánál a gazdasági egyesület vagy más hasonló gazdasági szaktestület előre kikérendő véleménye szolgál irányadóul. Ehhez képest az 1918. és 1919. évi jövedelem­­adó kivetése során ugyan még alkalmazni kell az 1909. évi X­­.-cikk 16. §-át és az ezt ki­egészítő 1916. évi XXVI. t.-cikknek 6. §-át azonban mégis azzal az eltéréssel, hogy nem kell a saját gazdálkodás folytán elért tiszta nyereséget a szokásos haszonbérösszegekhez ará­nyosítani, sem pedig erre nézve a gazdasági egyesületnek vagy más hasonló gazdasági szak­testületnek a véleményét kikérni. Amennyiben pedig ez már megtörtént volna, úgy ezeknek az adatoknak a kivetésnél való fel­­használása nem kötelező. 10. §. A törvény 13. §-ának az 1918. és 1919. évi jövedelemadóra is visszaható erejű alaki rendel­kezése szerint az adózó a jövedelem megbecslé­sének alapjául szolgáló adatokat, a valóságos üzleti forgalmat, földbirtoknál a beszedett ter­mények mennyiségét és a mellékhaszonvételek terjedelmét is köteles bevallani. A mellékhaszon­vételek terjedelmét minden esetben, tehát akkor is be kell vallani, ha ez a birtokon folytatott belterjes gazdálkodás arányait nem is haladja túl. Bár ezek az adatok a jövedelem helyes meg­becslése szempontjából lényegesek, mindazonáltal tekintettel a folyamatban levő adókivetésnek még a folyó évben való befejezéséhez fűződő nagy állami érdekekre és arra, hogy az adóvallomások már a törvény kihirdetése előtt beadattak, ezúttal általánosságban eltekintek ezeknek az adatoknak utólagos beszerzésétől és meghagyom (a címnek), hogy csak olyan esetekben kívánja az adóvallo­másnak ezekkel az adatokkal való kiegészítését, amikor ezek az adatok a jövedelemadó helyes kivetéséhez elkerülhetetlenül szükségesek. 11. §• A törvény 15. §-ának negyedik bekezdése alapján felhatalmazom (a címet), hogy az össze­­írási munkálatokat kivételesen pénzügyi köze­gekkel végeztethesse olyan helyeken, ahol ezt a kivetési eljárást gyors lefolytatása érdekében szükségesnek tartja. 12. §. A kivetési eljárást illetőleg mind a két évre vonatkozólag az 1920. évi XXIII. t.­cikknek alaki rendelkezései vagyis a 13—15 , 18—27., 29., 34., 42., 54—56., 58., 59., 62. és 66. §-aiban foglalt rendelkezések az irányadók. Ehhez képest meghagyom (a címnek), hogy a beszerzett vagy még beszerzendő vallomások, összeírási ívek és egyéb beszerzett adatok alap­ján azonnal készítse el minden egyes adózóra nézve a részletes és teljes, a kiszámítási munká­latot magába foglaló határozat tervezetét. A jö­vedelem-, vagyon- és hadinyereségadó megállapí­tását egy határozatba kell foglalni, amelynek az adók és az adópótlékok számszerű megálla­pítását és megfelelő sorrendben az egyes adó­nemek megállapításának kimerítő megokolását kell tartalmaznia. A határozati tervezetekben foglalt adók és adópótlékok összegeit vegye be a községenként külön felfektetett lajstromokba és ezekkel, vala­mint a továbbiakra nézve a törvény 22. §-ának rendelkezése szerint járjon el. Erre a célra megfelelően átalakítva a régi lajstromnyomtatványokat használja fel. 13. §. 1 A törvény 19. §-ának 6. pontját illetőleg megjegyzem, hogy az üzleti könyvek lefoglalása az üz­let menetét nem akaszthatja meg, az adózó a lefoglalt üzleti könyveit az üzlet foly­­tathatása végett tovább használhatja. Ehhez képest meghagyom (a címnek), hogy amikor az üzleti könyvek lefoglalását szükségesnek tartja, a lefoglalt és még használatban levő üzleti könyveket hagyja meg az adóköteles birtokában. Általában csak kivételes esetekben akkor ren­delje el az üzleti könyvek lefoglalását, ha ala­pos a feltevés, hogy a fél a lefoglalt üzleti könyveket vagy azoknak egy részét megsemmi­síti vagy elrejti. Ilyen esetben is arra töreked­jék, hogy a könyvvizsgálatot lehetőleg közvet­lenül a lefoglalás után, vagy legalább is igen rövid időn belül tartsa meg. 60 200. számú körrendelet (P. K. 20. sz.) sza­bályozza. A törvény 71. és 72. §-a alapján azonban az 1920. évi 60.200. számú körrendeletnek a hadi­nyereségadó vallomást adni nem tartozókat fel­soroló 6. pontjának b) és c) alpontjai 6. helyébe a következő rendelkezést léptetem: b) azok, akik magánszolgálatban vannak, a szolgálatilletményeik és ellátásaik az évi 50.000 K-át nem haladják meg és nincsen sem maguk­nak, sem a velük közös háztartásban levőknek egyéb adóköteles jövedelmük, illetve adóköteles jövedelemtöbbletük; c) azok, akiknek az évi adóköteles jövedelme az 1919. évben a 30.000 K-át nem haladta meg. Ennélfogva mindazok, akik a hivatkozott 60.200/1920. számú körrendelet szerint kibocsá­tott hirdetmény alapján 1919. évre vallomást adtak s az 1920. évi XXIII. t.-c. fenthivat­­kozott rendelkezései következtében tulajdon­képen nem lettek volna kötelesek vallomást adni és pedig egyrészt azért, mert magánhiva­talnokok és a szolgálati illetményeik s ellátásaik a 20.000 K-át meghaladják ugyan, de az 50.000 K-t nem haladják meg, másrészt azért, mert összes jövedelmük 1919. évben a 13.000 K-t meghaladta ugyan, de a 30.000 K-t nem haladta meg, 1919. évre nem vonhatók hadi­nyereségadó alá. 15 §. Az 1920. évi XXIII. t.-c.-nek 70—73. §-ait csakis az 1919. évi hadinyereségadó kivetésénél kell alkalmazni, az 1917. és 1918. évi kivetés­nél nem. 16. §. Az 1917. évi hadinyereségadót az 1918. évi jövedelemadóval, az 1918. és 1919. évi hadi­nyereségadót pedig az 1919. évi jövedelemadóval együtt kell kivetni. 17. §. Az 1920. évi 60.200. számú körrendelet 11. pontja értelmében elkészített adókivetési lajstromoknak közszemlére való kitételére, vala­mint a további teendőkre nézve az 1920. évi XXIII. t.-c. 22. §-ának rendelkezései az irány­adók. III. FEJEZET. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti és hadinyereségadójának kivetése. 18. §. Az 1920. évi XXIII. t.-c. 85. §-ának rendel­kezését a törvényszakasz szövegéből kitűnőleg úgy az 1919. évi, mint az 1920. évi kereseti adó kivetése során, a 86. és 88. §-okban foglalt új rendelkezéseket pedig mint anyagi rendelke­zéseket csakis az 1920. évi kereseti adó kivetése során kell alkalmazni. 19. §. Az 1920. évi XXIII­­.-c. 68. §-ának harma­dik bekezdésében foglalt azt a rendelkezést, mely szerint a nyilvános számadásra kötelezett válla­latoknál csak abban az esetben van helye ki­vetésnek, ha a vállalatnak az átlagos békeévi nyereséggel szemben 40.000 %-át meghaladó nyereségtöbblete volt, az 1919. évi hadinyereség­adót nem érinti. Ennek a rendelkezésnek csakis az 1920. évtől kezdve kivetendő »nyereségtöbb­letadó« szempontjából van hatálya. IV. FEJEZET. A 111. osztályú kereseti adónak az 1920—1922. évekre való kivetése. 20. §. A III. osztályú kereseti adónak az 1883. évi XLIV. t.-c. 11. §-a alapján megállapított három éves (1917—1919. évi) kivetési időszaka, amelyre nézve a kivetési eljárást az 1916. évi XXXII. t.-c. szabályozta, az 1919. év végével lejárván, a HL osztályú kereseti adót az 1920.­­ évtől kezdve három év tartamára szóló érvénynyel minden esetben újból ki kellene vetni. Az 1920. évi XXIII. t.-c. 77. §-a azonban az említett törvényes rendelkezéstől eltérőleg akképen intéz­kedik, hogy — eltekintve a törvény 78. §-ában említett esetektől (lásd jelen rendelet 22. §-át) — általában az 1919. évre előírt, illetőleg kivetett

Next