Budapesti Közlöny, 1920. szeptember (54. évfolyam, 200-224. szám)

1920-09-22 / 217. szám

2 az eddig illetékes cégbíróságnál már bejegyzett cégre vonatkozik, a jelen rendelet szempontjából további bejegyzésnek kell tekinteni. 2. §. Az 1. §. szerint járó díjakat a cégbejegyzésre irányuló szóbeli kérelem előterjesztésekor vagy a kérvény benyújtásakor kell a királyi törvény­szék elnöki letétkezelőjénél lefizetni. Ha a bejegy­zést kérő fél a cégbejegyzési kérelem előter­jesztésekor vagy a kérvény benyújtásakor a cégbejegyzés közzétételéért járó díjat le nem fizeti, vagy a rendelet értelmében járó díjnál csekélyebb összeget fizet le, a cég­bíróság felhívja a folyamodót arra, hogy a jelen rendelet értelmében járó díjat 8 nap alatt fizesse meg s ha a fél e felhívásnak a kitűzött határidő alatt eleget nem tesz, a cégbíróság a bejegyzésre irányuló kérelmet végzéssel vissza­utasítja; e végzés ellen egyfokú felfolyamodás­nak van helye. A jelen rendelet értelmében járó díjnál na­gyobb összeg befizetése esetében, valamint akkor is, ha a bejegyzés közzététele a bejegyzési ké­relem nem teljesítése miatt vagy egyéb okból elmarad, a cégbíróság a feleslegesen fizetett céghirdetési díjat vagy a díjnak feleslegesen fizetett többletét a folyamodónak hivatalból visszautalja. 3. §. A kir. törvényszék elnöki letétkezelője a kezé­hez fizetett céghirdetési díjakat a mellékelt minta szerint szerkesztett naplóba (céghirdetési díjak naplója) jegyzi be és azt az elnöki naplóba be­vezetett egyéb összegektől elkülönítva kezeli. A befolyt pénzösszeget ellennyugta beszolgálta­tásával és nyugta ellenében évnegyedenként kell elküldeni az illetékes kir. állampénztárba. Az esetleges visszautalások fedezete céljából a megelőző évnegyedben befolyt összeg 10%-a visszatartható. A céghirdetési díjak naplójának kivonatát évnegyedenként lezárás után a m. kir. keres­kedelemügyi miniszteri számvevőségnek kell meg­küldeni. 4. §. Ez a rendelet 1920. évi október hó 1. napján lép életbe. Az e nap előtt benyújtott beadványokon alapuló bejegyzések kihirdetésének díjára az eddigi szabályok irányadók. Budapest, 1920. évi szeptember hó 17. napján. Tomcs­ínyi Vilmos Pál s. k., m. kir. igazságügyminiszter. Msgy. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérim 111.200/V. 1920. szám. A vallás- és közoktatásügyi magyar királyi miniszter ül.209. számú rendelete a fiú- és leány­­középiskolák felvételi és tandíjának felemelése és a közszolgálati alkalmazottak gyermekeinek nyújtandó tandíjkedvezmények tárgyában. I. Valamennyi tanker, kir. főigazgatónak. II. A budapesti országos középiskolai tanár­képző■ intézet igazgatóságának.­ ­ I—II. Az államkincstárnak súlyos helyzete és az iskolákra fordított dologi kiadásoknak nagy emel­kedése elkerülhetetlenné teszi, hogy a középisko­lák felvételi és tandíjait az iskolázáshoz fűződő érdekeknek és a szociális szempontoknak a teljes figyelembe­vételével az 1920/21. tanévtől kezdve felemeljem. E célból mindazokra a fiú- és leányközép­iskolákra nézve, amelyeknek tandíja az állam­­kincstárba vagy a tanulmányi alapba folyik be, a következőkép rendelkezem: 1. Felvételi díj az eddigi 20 korona helyett 50 korona, a fél- és háromnegyed és egész tan­­díjmentes, valamint a közalkalmazotti tandíj­kedvezményben részesülő nyilvános tanulók e tandíjnak felét fizetik. 2. Az évi tandíj összege a budapesti tanár­képző-intézet gyakorló főgimnáziumban egyezer (1000) korona, a többi budapesti főközépisko­­lában, és a VI. ker. állami felső leányiskolában és leánygimnáziumban 520, a budapesti gim­náziumoknak, Budapesten kívül fiókintézeteiben 440, a vidéki leányközépiskolákban 440, a vidéki fiúközépiskolákban 360, 400 és 440 korona. Az egyes intézetekre nézve megállapított tandíj összegét a mellékelt kimutatás tünteti fel. 3. Mindazok a fiú- és leányközépiskolai nyilvános tanulók, akiknek szülei az 1917. évi IX. t.-c. 14. §-a II. pontja alapján a családi pótlék szem­pontjából az első csoportba tartoznak, továbbá a nemzeti hadsereg és a magyar királyi csendőr­ség szolgálatában álló havidíjasok az ezredesi rangfokozatig bezárólag az ezen csoportba tar­tozó nyugdíjasok gyermekei, valamint az ugyan­ezen csoportba tartozók árvái mindaddig, míg legalább általános elégséges előmenetelt tanúsí­tanak, az állami kir. kath. és oly középiskolák­ban, amelyekben a tandíj a magyar tanulmányi alapba folyik be, százalékon felül következő kedvezményben részesitendők. Az évi tandíj a gyakorló főgimnáziumban 1000 korona helyett 200, valamennyi többi fiú- és leányközépiskolá­ban 100 korona. 4. Tekintve azt, hogy a városi alkalmazottak­nak az 1912. évi LVIII. t.-c. 18. §-a családi pótlékot vagy annak megfelelő illetményt biz­tosít és tekintve, hogy a községi alkalmazottak az 1917. évi IX. t.-c. 14. §-a I. 13—16. pontjai alapján családi pótlékban részesülnek, a fenti 3. pontban jelzett kedvezmények a városi és községi alkalmazottakra is vonatkoznak. 5. Nem részesíthetők a 3. pontban jelzett kedvezményben az osztályt ismétlők sem az I., sem a II. félévben. A javítóvizsgálat útján fel­sőbb osztályba jutottak pedig az I-bő félévben. Nem részesíthetők e kedvezményben azok sem, akiknek maguknak, feleségüknek vagy a közép­iskolába járó gyermeküknek szóbajöhető magán­vagyonuk van. Ha e tekintetben vitás kérdés merül fel, az igényjogosultság tekintetében az illetékes tan­kerületi kft. főigazgató dönt. 6. A százalékon felüli közalkalmazotti tandíj­kedvezmény nem hivatalból adományoztatok, hanem azt az igényjogosultaknak kérniök kell. Az igazgató, ha folyamodó vagyontalanságáról meg van győződve, a folyamodókat a hatósági vagyontalansági bizonyítvány bemutatásától fel­mentheti, ellenkező esetben a hatósági bizonyít­vány bemutatása kötelező. Az egyszer megadott közalkalmazotti tandíjkedvezményt az illető tanuló azután újabb folyamodás nélkül mind­addig megtartja, míg előmenetele legalább elég­séges rendű és vagyoni viszonyai nem változnak. 7. Az 1917. évi IX. t.-c. 14. §-a II. pontján a családi pótlék szempontjából a 2. és 3. csoportba sorozottaknak gyermekei, valamint az ebbe a csoportba tartozó nyugdíjasok gyermekei és az ebbe a csoportba tartozók árvái oly községek középiskoláiba, ahol fiú, illetőleg leány polgári iskola nincs, az I—IV. osztályokban ugyanolyan feltételek mellett kaphatnak közalkalmazotti tan­díjkedvezményt és ezt ugyanolyan feltételek mellett tartják meg, mint az előző 3. pontban említett közalkalmazottak; egyébként pedig csak akkor, ha a tandíjmentesség elnyerése általános feltételeinek megfelelnek (legalább annyi jó, mint elégséges osztályzat). A már elnyert kedvezményt addig tartják meg, míg ugyanezen feltételeknek megfelelnek. Ugyanilyen kedvezményre jogosultak a nemzeti hadseregbeli és a magyar királyi csendőrségi altisztek gyer­mekei is. 8. Az előző 7. pontban említett közalkalma­zottak gyermekei nem részesíthetők a közalkal­mazottak tandíjkedvezményében, ha maguknak, feleségüknek vagy a középiskolába járó gyerme­küknek szóba jöhető magánvagyonuk van. 9. Az első osztályba lépő tanulók közül a jelen rendeletem 3—7. pontjában említett igény­­jogosultak százalékon felüli közalkalmazotti tan­díjkedvezményben szintén részesítendők s ha ezeknek I. félévi értesítője az előírt követelmé­nyeknek meg nem felel, a százalékon felül nyert tandíjkedvezményt visszatéríteni nem tartoznak, de második félévre viszont kedvezményüket már m­eg nem tartják. Ha azonban­ Ugyanezen igény­­jogosultak a százalékon felül nyert közalkalmazotti tandíjkedvezményen kívül még további mentes­séget kaptak, erre a százalékon belül nyert to­vábbi kedvezményre csak akkor tarthatnak szá­mot, ha a tandíjmentesség általános követelmé­nyeinek (Tand. Sz. 14. §.) megfelelnek. Ha nem felelt volna meg, az i-ső félévi további mentességét (100, illetőleg 50 fv-t) visszatéríteni tartozik. 10. Az 1-ső osztályba lépő tanulók közül az igényjogosultak a fent említett közalkalmazotti tandíjkedvezményben szintén részesítendők. Meg­jegyzendő, hogy az igazgatók az első osztályba lépő nem közalkalmazottak gyermekei az első félévben tandíjkedvezményben csakis feltételesen s ez esetben is csak kivételesen részesíthetik. A feltételesen tandíjkedvezményben részesített tanuló kedvezménye (fél-, háromnegyed vagy egész mentesség) csakis akkor válik véglegessé, ha első félévi értesítője a tandíjmentességnek a tan­díj­szabályzat 14 §-ában felsorolt feltételeknek megfelel. Ha értesítője a feltételeknek nem felel meg, a feltételesen elengedett tandíjat az első félévre visszamenőleg is megfizetni tartozik. 11. Jelen rendeletem a 3.038/1913. évi. szám alatt kiadott tandíjszabályzatnak a tanférfiak gyermekeire szóló intézkedéseit nem érinti, ezek tehát, ha előmenetelük a tandíjszabály­zat 14. §-ában felállított feltételeknek megfelel, ezentúl is százalékon felül teljes tandíjmentes­ségben részesítendők és pedig az e-ső osztályba lépők már az első félévben is. 12. A felmenthető tanulók számának meg­állapításánál a százalékon felül közalkalmazotti tandíjkedvezményben részesített tanulók számát olyképen kell levonni, hogy a tanulók számából közalkalmazotti tandíjkedvezményben részesített tanulók számának */* része vonandó le. Vagyis, ha például egy intézetben a tanulók száma 360, a tandíjmentességi százalék 15, a százalékon felmentendő tanférfiak gyermekeinek száma 15, a százalékon felül közalkalmazotti tandíjked­vezményben részesítendő igényjogosultak száma 80, 60(15 , 75 egész mentesség), akkor 360—75 . 285 tanuló után számítandó a 15 százalék, vagyis az igazgató 42 mentességet adományozhat. 13. Természetes, hogy a jelen rendeletem 3. és 7. pontjában felsorolt igényjogosultak, ha előmenetelük a tandíjszabályzat 14. §-ának meg­felel, a százalékon felül nyert közalkalmazotti tandíjkedvezményen felül a megállapított men­tességi százalékon belül a még hátramaradó 200, illetőleg 100 K fizetés alól is felmenthető. Az így elengedett 200, illetőleg 100 K valamennyi fiú- és leányközépiskolánál mint­egy negyed tandíj­­kedvezmény számolandó el. 14. A leánygimnáziumi tagozat tanulóinak tandíjmentességét illetőleg a 65.425/1917. és 53.294/1918. számú rendeletekben foglalt kor­látozások megszűnnek s a leánygimnáziumi tanulókra is minden tekintetben a többi közép­iskolai tanulók tandíjmentességére vonatkozó elvek érvényesek. 15. A tandíjmentesség adományozásánál a kisebb keresetű fix fizetésű szülőkre különös tekintettel kell lenni. 16. A magántanulók úgy a fiú-, mint a leány­középiskolákban a budapesti állami középisko­lákra megállapított tandíjat (520 korona) fizetik. A magántanulók közül a tanker. kir. főigaz­gatók csakis azokat részesíthetik kedvezmény­ben, akik vagy 1. igazolt betegségük, vagy 2. előrehaladottabb koruk miatt, mely a nyil­vános iskolába járást nem engedi meg, 3. vagy azért kénytelenek magánúton tanulni, mert szüleik megfelelő középiskolával nem biró helyen laknak s gyermeküknek a városban való elhe­lyezésével járó költségeket viselni nem tudják. 17. A fenti 3. és 7. pontban említett köz­alkalmazottak magántanuló gyermekei abban az esetben, ha a 16. pontban említett okokból tér­tek magán­tanulásra, mint magántanulók is köz­alkalmazotti tandíjkedvezményben részesítendők és a felvételi díjnak felét fizetik ugyanolyan felvételek és korlátozások mellett, mint a köz­alkalmazottaknak középiskolába járó nyilvános tanuló gyermekei. 18. A fiúközépiskolákban vizsgázó leány­­magántanulókra a fenti 16. pontban foglalt kor­látozások nem állnak fenn, ha oly községben laknak, amelyben leányközépiskola nincsen. 19. A menekült és a megszállt területekről magyar középiskolába vizsgázni átjövő magán­tanulók tandíjmentességét illetőleg semmiféle korlátozást nem állítok fel s igy reájuk nézve a 12.222/1913. és az alábbi 20. pontban foglalt korlátozások sem érvényesitendők. Ezek tandíj­­mentességének adományozásánál a tanker. kir. főigazgatók a szociális és a nemzeti szempontok teljes figyelembe vételével járjanak el. 20. A nem rendes időben vizsgázó magán­tanulók 50°/%-kal magasabb tandíjat fizetnek. A nem rendes időben vizsgázó magántanulók­nak, a fenti 19. pontban említett tanulók ki­vételével csakis a miniszter adhat tandíjkedvez­ményt. Budapest» Közlöny 1920 szeptember 22.

Next