Budapesti Közlöny, 1941. február (75. évfolyam, 26-49. szám)

1941-02-18 / 40. szám

A m. kir. belügyminiszter Várhegyi Dezső, Major Ferenc és vitéz Román János m. kir. rendőrségi kezetét, Arady Mihály, Környefalvi János, Mikó József, Dénes Endre, Fekete Jó­zsef, Kozma Lajos és Szöllősy Béla m. kir. rendőrségi dijnokot, Veréczi Nándor meg­különböztető jelvény viselésére jogosított m. kir. rendőrtörzsőrmestert, Wittreich János m. kir. rendőrségi kisegítő munkaerőt, továbbá Székely János­­ városi dijnok, kecskeméti és Borsy Dezső községi dijnok, nagykállói, to­vábbá Holosvander Jenő nagybocskói, Gálffy Ferenc szegedi, Krucsó György budapesti, Gallé Ferenc csak­ókörnyéki, Magyar Ovidius Győző kistarcsai, dr. Varga Imre szegedi, Tóth János rákospalotai, Logán Sándor ungvári, Nagy László debreceni, Kiss Endre budapesti, Bibó István sátoraljaújhelyi, Czomberg Ferenc budapesti, Vörös Imre pécsi, Hollósi János kunszentmártoni, Német­hy Béla tornaijai, Kálniczky Tibor mezői, Szabó József kőszegi, Terentyák■ Sándor ungvári, Újvári Mihály esztergomi, Kiss József kassai, Árpássy Pál pelsőci, Kuberka Ferenc munkácsi, ifj. Pil­­kovics József huszti, Zalatnai Endre budapesti, Pajda Péter huszti, Tátrai Imre kassai, Thury- Nagy Zoltán ungvári, Paunescu Gábor kassai, Kecskés Zoltán oroszvégi, Szutor Albert deb­receni, Eichhorn Jenő pécsi, Moldován Oszkár debreceni, galsai Polgár Ferenc budapesti, Miskolczy Béla debreceni, Porkoláb László budapesti, ifj. Dominek Ferenc szombathelyi, Malovics István albertfalvai, Nagy Rezső őr­szem­­m Siklósi, Kókay Simon bajai, Lelkei Imre győri, Schicker Gyula mezőtúri, Kékesi Gyula pestszent­imrei, Odry Antal pestszentlőrinci, Raáb József budapesti, Hovanyecz Zoltán tiszaugi, Szók­a István budapesti, Szilágyi Jenő újpesti, Hubert Iván üllői, Gócz Béla kispesti és Rácz Péter budapesti lakost m. kir. rendőr­ségi detektivgyakornokká kinevezte. (211.043/ 1941. VI. a. B. M. szám.)*)­ ­ A m. kir. minisztérium 1.010/1941. M. E. számú rend­elete a bank- és pénzváltóü­zlettel foglalkozó kül­földi cég felvidéki vagy kárpátaljai fiókja ü­zletállományának átvétele esetére a felelősség szabályozásáról szóló 7.460/1939. M. E. számú rendeletben megállapított határidő m­eghosz­­szabbítása tárgyában. A m­. kir. minisztérium az 1938 : XXXIV. t.-c. 4. §-ában és az 1939 : VI. t.-c. 7. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli : 1. §• A bank- és pénzváltóüzlettel foglalkozó kül­földi cég felvidéki vagy kárpátaljai fiókja üzletállományának átvétele esetére a felelősség szabályozása tárgyában kibocsátott 7.460/1939. M. E. számú rendelet 1. §-ában az 1940. évi december hó 31. napjában megállapított határ­idő az 1941. évi december hó 31. napjáig meg­­hosszabbíttatik.2. §. A bank- és pénzváltóüzlettel foglalkozó kül­földi cég felvidéki vagy kárpátaljai üzletállo­­mányának átruházásával kapcsolatos illeték- és forgalmi adó kedvezményekről szóló 7.130/ 1940. M. E. számú rendeletnek illeték- és for­galmi adó mentességet biztosító rendelkezéseit az előző §-ban foglalt rendelkezések következ­tében a 7.460/1939. M. E. számú rendelet ha­tálya alá eső okiratok és jogcselekmények tekintetében az 1942. évi június hó 30. napjáig kiállított okiratokra és végzett jogcselekmé­nyekre kell alkalmazni. 3. 8. A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba. Budapest, 1941.,évf. február hó 14.-én. ps gróf Teleki Pál s. k m. kir. miniszterelnök. *) A Budape­sti Közlöny 1941. évi február hó 1c.-i­­­98. számláiban megjelent közlemény — leírási hiba­­ folytán szükségessé vált — helyesbített közlése. A Budapesti Közlöny 194­1 február I. 40. szám A m. kir. minisztériumnak 1.230/1941. M. E. számú rendelete Budapest székesfőváros területén fekvő épít­ményekben légoltalmi vészátjárók, valamint szükségóvóhelyek létesítésének hatósági elő­mozdítása tárgyában. A m. kir. minisztérium a honvédelemről szóló 1939.11. t.-c. 112. §-ában, 136. §-ának (3) bekezdésében és 137. §-ának (8) bekezdésé­ben foglalt felhatalmazás alapján a következő­ket rendeli : 1­ §• (1) A Budapest Székesfőváros területén fekvő egyes építményekben légoltalmi vész­átjárók, valamint szükségóvóhelyek létesítésé­nek irányítása és ellenőrzése a szü­kségóvó­­h­elyek miniszteri biztosának feladata. (2) A miniszteri biztos feladatkörének el­látásához szükséges személyzet kirendeléséről, továbbá az ezzel felmerülő személyi és dologi kiadások fedezéséről Budapest székesfőváros gondoskodik. 2. §. (1) A miniszteri biztos a rendelkezésére álló munkaerők célszerű megszervezése és felhasz­nálása érdekében a székesfőváros területét körzetekre osztja fel. (2) A miniszteri biztos az 1. §. (1) bekez­désében említett munkák elvégzésére jelentke­zők sorából az illetékes budapesti ipartestüle­tek által javaslatba hozott építőiparosok közül minden egyes körzetben kijelöli a munkák elvégzésével megbízható építőiparosokat. (3) A munkálatok fejében felszámítható leg­magasabb árakat a­­miniszteri biztos meghall­gatása után az Árellenőrzés Országos Kor­mánybiztosa állapítja meg. (4) A miniszteri biztos által kijelölt­ vállal­kozó a körzetében kapott megbízásnak az Álkotmánybiztos által megállapított áron köte­les eleget tenni. A miniszteri biztos méltány­lást érdemlő esetben felmentheti a vállalkozót a kötelezettség elvállalása alól. 3. §. A munkálatokhoz (1. §. (1) bek.) szükséges anyag biztosításáról, kiutalásáról és gazdaságos felhasználásáról­­— szükség esetén az iparügyi miniszter vagy az arra illetékes más szerv intézkedését kérve — a miniszteri biztos gon­doskodik. 4. §• (1) Budapest székesfőváros területén a szükségóvóhelyek födémének megvizsgálásával és azok megerősítésének megtervezésével a fenntartott munkák végzésére jogosítottak közül csak azok a mérnökök és jogosított építő­­mesterek (127.090/1929. K. M. sz. rendelet 4. §.) foglalkozhatnak, akik azt is igazolják, hogy a honvédelmi miniszter által erre a célra rendszeresített tanfolyamot sikerrel elvégezték. (2) Azok nevét, akik a tanfolyamot sikerrel elvégezték, a Budapesti Közlönyben közzé kell tenni. a­ Budapest székesfőváros területének a 2. §. (1) bekezdése értelmében történt körzetekre felosztásáról, az egyes körzetekben kijelölt építőiparosok nevéről és lakóhelyéről, valamint az Árellenőrzés Országos Kormánybiztosa által megállapított árakról az érdekelt háztulaj­donosokat (birtokosokat vagy azok meg­bízottjait) a miniszteri biztos közvetlenül érte­síti. G. S. A jelen rendelet a kihirdetésének napján lép hatályba. Budapest, 1941. évi február hó 15.-én. gróf Teleki Pál s. k. m. kir. miniszterelnök. A m. kir. föld­zmvelésügyi miniszter 171.199/1 1941. VII. 2. számú körrendelete a lucern­avetőm­ag kék harcával ellátásáról. Valamennyi m. kir. vetőmagvizsgáló állomásnak. Megengedem, hogy az illetékes, nn. kir. vető­magvizsgáló állomások az oly magyar szárma­zású lucernavetőmagot is ólomzárral lássák el, amely a fehér bárcás ólomzárolásra irányadó eljárással teljesen megegyező mintázás és vizsgálat után arankamentes lucernavetőmag­nak minősül, csírázóképessége változatlanul 96°/o, tisztasága azonban legalább 93°/o, fel­téve, hogy a tisztasági foknál a hiányzó 7% legfeljebb 4°/o kulzinmagot, l°/o gyommagot és 2% sérült, törött magot, földet, szemetet tar­talmaz. Az ilyen licernavetőmag ólomzárolásánál világoskék színű bárcát kell használni és a bárca szövegében a tisztaság és a csirázó­­képesség megjelölésén felül a lóheremagta­rta­lom százalékait, valamint a bárca felső részén a magyar címer mellett ferde irányban, feltűnő színű nyomással a „csak takarmánytermelésre‘' ' szöveget kell feltüntetni. A m. kir. vetőmagvizsgáló állomások az ólomzárolásra bemutatott és az első bekezdés szerint minősülő lucernamagot kék bárcával csak az 1941. évi július hó 1. napjáig láthat­ják el. Budapest, 1941. évi február hó II.-én. A miniszter rendeletéből: dr. vitéz Ricsey-Uhlarilc■ Béla s. k. miniszteri osztályfőnök.­ ­ A m. kir. pénzügyminiszter 1941. évi 59.200. számú rendelete az angorafinaiak forgalmi adóváltság alapjá­nak átlagértékben való megállapítása tárgyában. A 170.999/1935. számú pénzügyminiszteri rendelet (megjelent a Budapesti Közlöny 1935. évi 292. számában, a Pénzügyi Közlöny 1935. évi 29. számában) 2. §-ának (1), illetve (3) be­kezdésében foglalt rendelkezések kiegészítése­ként az angorafonalak forgalmi adóváltság alapjának megállapítása tekintetében az alábbi­­a­kat rendelem : 1. §• (1) A nyers vagy festett angoraszőrből tisz­tán vagy más textilfonóanyaggal keverten, akár­­ saját számlára, akár bérmunkában előállított, egy vagy több ágú kártolt (vagy fésűs) u. n. angorafonalak forgalmi adóváltságának alapját — további intézkedésig — kg-ként az alábbi átlagértékekben állapítom meg : a) tiszta angorafonal.......................... 128 P b) 80% angoraszőrt és 20% más nyersanyagot tartalmazó egyszínű fonal ........................................98 P c) 80% angoraszőrt és 20°/o más nyersanyagot tartalmazó kevert­­színű fonal ............ 92 P d) G0°/o angoraszőrt és 40% más nyersanyagot tartalmazó egyszínű fonal ................................... 73 P c) G9°/o angoraszőrt és 40% más nyersanyagot tartalmazó kevert­színü fonal . .. .­......................... 68 P ( f) 50% angoraszőrt és 50% más nyersanyagot tartalmazó egyszínű fonal ................................... 54 P g) 50% angoraszőrt és 50% más nyersanyagot tartalmazó kevert­­szinü fonal ............ 52 P (2) Az (1) bekezdésben megállapított kg-kénti átlagárak alapulvétele mellett, a 170.000/1935. számú pénzügyminiszteri rendelet mellékleté­nek 32., illetve 33. folyószáma alatt feltüntetett, s legutóbb a 3.300/1940. számú rendelettel fel­emelt megfelelő belföldi váltságkulccsal kell megfizetni a forgalmi adót minden angorafonal­­készítőnek tekintet nélkül arra, hogy a fonalat saját számlájára, vagy a megrendelő által adott

Next