Budapesti Nap, 2003. január (2. évfolyam, 1-12. szám)
2003-01-02 / 1. szám
2 2003. január 2., csütörtök Harmadnapon feltámadott, hirdeti a felirat a december 29-én ledöntött, és szilveszter éjszakájára újra felállított kettős kereszt talapzatán. Mellette nejlonsátor. Kecskeláb. Álarcok, szalagok, tülkök, dudák, trombiták. Amerikai zászló, zöld, villogó szemű alien, vörösparókás Joker. Sehol egy Orbán, műanyag Medgyessy, de még Putyint, Jelcint vagy Busht sem látni a plasztikmaszkok tengerében. Ez egy apolitikus szilveszter. PEREMICZKY ATTILA ÍRÁSA - Bent a városban talán kaphat valami álarcot, ha politikusnak akarja maszkírozni magát - mondja a sarkköri télre is felkészült, kezeslábas síruhába öltözött árus. - Most a kéken villogó, nyakba köthető kereszt és békegalamb a divat. És persze a trombita. Aranyáron. Száz és ezerötszáz között. Odébb pezsgő, perec, csokoládé szerencsepénz. Természetesen euró. Kis címlet, kispénzűeknek. A villamosmegállóban kisebb csoport várja a hatost. Beszélgetésük foszlányai szerint az utcán virrasztanak a jövő év első órájáig. Nyugati, Oktogon, Vörösmarty tér a tervezett menetrend. Hosszan csenget a villamos. Két ülés között szabad ötlet: egy fél üveg cseresznyés Garrone - hajnalban valaki még örülhet neki. A Széna téri megállótól látni a sort. Boban Markovicra és a Kispálra várnak, no meg belépőre, a Millenárisnál. A Budai hídfőnél már ki lehetne tenni a táblát a villamosra. Megtelt. Néhány próbálkozó még felszállna, pezsgősüveg pukkanásának hangját nyomja el egy vidámkodó petárdája. Nyugati. A tömeg a pályaudvar melletti parkolóban várja a két Pa-Dö-Dőt. Fagyott muzsikusok nyomják a jazzt. - Boldog új évet! - kiáltja felém egy sárgapulóveres. Szalonspicc. Egyelőre. - Hogy lehet ilyen zenét nyomni? - kérdezi, miközben pezsgőt diktál belém. - Olyan ez, mint egy temetés. Komolyan mondom, kedvem lenne felvágni az ereimet. Van, aki másképp gondolja. Szakállas bölcsészforma ringatja csípőjét és tarisznyás barátnőjét. Van, akinek bejön Duke Ellington. A kordon előtt kapatos hajléktalan tangózik élete párjával. A Tesco feliratú szatyorból kannásbor ömlik az aszfaltra. Aztán a Recsegő szaxofon. A basszista pillanatokra zsebébe dugja a kezét. Aluljáró. Megint kecskelábak. Ez már a belváros. Itt Bin Laden néz szembe Mikiegérrel. Feltűnik két egyenruha. Valamit beszélnek az egyik árussal. - Semmi szabálytalanság nem történt - válaszol a kérdésre. - Időnként felrobban néhány petárda, és reméljük nem is lesz más. Ennyiben maradunk. Megint villamos, és még mindig tömeg. - Nem lesz nagy buli - hallgatok bele egy telefonba. - Csak felugrunk egy haveromhoz, és iszunk. Oktogon. Tele a tér. A háttérben Charlie rekedt hangja: Jég dupla whiskyvel. - Fiesta! - vonyít egy hang. És tényleg, Budapest most egészen világvárosias. Ősanya-idolit idéző fekete lány vonatozik ördögszarvas, fiúval. Hátrébb nagymami rántja el unokáját a játékteremből kizuhant kínai cipőkereskedő elől. - Szerencsés esés - jegyzi meg valaki. Mister Sanghaj mosolyogva feláll, leporolja baseball-sapkáját. I love Budapest, hirdeti a hímzés. Az Andrássy úton viszonylagos béke uralkodik. Bizonytalan járású rokker riogatja a Bálra érkező nagyasszonyt az Opera előtt. Szúrós szemű taxis hajlong. Lakk körömcipő kopog a betonon, majd a hozzátartozó mélybíbor estélyi és az üvegszemű rókastóla társaságában eltűnik nemzeti dalszínházunk kapujában. - Ez az első szilveszterünk az utcán, de bejön - csapódik hozzám valaki. - Gyere a Vörösmartyra, a Török Ádi és a Mini játszik! A Gerbeaud előtt ember ember hátán. Ünnepi fényjáték, adventi kalendárium. Nagynevű multi a támogató. A színpadon valóban a Mini. Vörösmarty tér. Blues. Sísapkában, napszemüvegben, nagykabátban. Török Ádám mozgatná a népet. Gépesített japán turistaosztag érkezik. Vakuk villannak, még néhány utolsó fénykép. Budapest, 2002. Lesz miről mesélni egy csésze zöld tea mellett. Innék valamit, valami pezsgőt. A kínálat páratlan, az ár kerek. Egy ezres egy üveg vagy öt euró. Pénzváltókat megszégyenítő ötletesség. Közel az éjfél, lassan indul az utolsó metró. A bejáratnál szakállas fickó tartja kiürült söröspoharát. Az élet habos oldala. Az utolsó fénykép - Budapest, 2002 Fotó: Kecskeméti Dávid Nem kímélte az időjárás az ünneplőket az óév utolsó napján. A lóversenyen az eső sem tudta elvenni a fogadók kedvét: közel 20 millió forintot reszkíroztak. A belvárosi éjszakában sem fagytak be az árak: egy üveg pezsgő ezer forintba került. Budapest aktuális" KÖZÉPPONTBAN . Ügetőpálya majdnem jó kilátással Zsúfolt lelátók fogadták a Kerepesi úti Ügetőpályára látogatókat az év utolsó napján. Fűtött és fűtetlen padokon több ezer ember kísérte figyelemmel a pályán zajló küzdelmet. Az idősebb generáció számára afféle klubdélután az év utolsó versenynapja az Ügetőn, míg a fiataloknak inkább gyülekezőhelyül szolgál a szebb napokat látott lóversenytér: itt kezdik a szilveszteri vándorlást. A belépőjegy 500 forintba kerül, ez nagyjából az aranyeres hideg tribünre és a nehéz levegőjű, zárt lelátóba való belépést jelenti. A büfék egyhangúak, a teának olyan az íze, mint a napköziben, bár itt év közben nem is a tea a legjellemzőbb ital, hanem a kisfröccs. Kukákat nem találtunk, ezért aztán érthető, hogy a „Rohad a ló, azért nem nyerek!” mondat ifjú és erősen ittas birtokosa miért is szórta szanaszét a tikettjeit. - Mindjárt itt lesznek a többiek is - mondja némi várakozással a hangjában a bróker, aki itt igazán nem kockáztat sokat. - Csak egy százassal játszunk a barátnőmmel, és rögtön az első futamban nyertünk is. Gondolom a tikett árát... - tréfálkozik a dermesztő hidegben, de aztán kiderül, a vártnak többszöröse a nyeremény. Közben jön egy telefon, a többiekre várni kell. Valakihez felugrottak egy pohár pezsgőre, aztán ott ragadtak. Minden évben itt találkozunk az emeleti fűtött lelátón, innen indulunk bulizni. Viszont az idén nem cirkulálunk össze-vissza, hanem egy belvárosi klubban leszünk hajnalig - meséli, aztán el is indul a „kis büdösbe”. Fázik. Talán a csontig ható jeges eső tartotta vissza a pálya örökös tagjait, ezért most nem tudunk friss Raksányi- vagy Csurkasztorival szolgálni. A színész-sportoló futam viszont tele volt nagyságokkal. A legesélyesebbnek tartott Pintér Tamás (Oroszlán) lova Ugrott, ezért kizárták, így a befutó: 1. Lázár Vilmos többszörös fogathajtó világbajnok, 2. Kaszás Gergő színművész, amatőr hajtó, 3. Ribárszky Sándor akadálylovas. Ők olyan hírességeket szorítottak maguk mögé, mint Kőbán Rita olimpiai bajnok kajakozó, Martinek János és Balog Gábor öttusázók vagy Józsa Imre, Epres Attila és Dömötör Tamás színészek. A díjkiosztás, a kötelező interjúk és egy kis vegyülés után a műkedvelő hajtók visszatértek az istállókhoz. A dolog magyarázata az óév utolsó napján persze nem az állatbaráti érzület, hanem a gőzölgő marhapörkölt és a házi szilvórium. ggy Budapesti Nap Teszthajtás a Kerepesi úton Az év utolsó napján a Kerepesi úti ügetőpályát elemezhettük. A létesítményt a Nemzeti Lóverseny Kft. bocsátotta - ideiglenesen - rendelkezésünkre, amit ezúton is köszönünk. Tesztünk természetesen nem komoly. A törtsárga színű tesztmodellt kicsit lerakva kaptuk meg szilveszter délutánján. Műszaki jellemzői alapján a nagy kategória alsó középmezőnyéhez tartozik, ám felszereltsége, kényelmi viszonyai miatt igazából inkább a kettővel alacsonyabb osztályba sorolható. (Már ha van.) A pálya méretes kijelzője csak időszakosan működik, ezért kénytelenek lennénk a hangosbemondóra hagyatkozni, ám ez is hiábavaló kísérletnek bizonyult: az első URH-s rendőrautókról importált hangrendszer a legkisebb légmozgásra is érthetetlenné torzítja az egyébként is nehezen követhető szöveget. Összehasonlításképpen a télálló rózsaburgonyát kínáló kereskedő megafonján próbáltuk közvetíteni a futamot, de lekörözött minket egy kisgyerek, aki törött papírtrombitába mondta a hármas befutót. Az ingatlan ár-érték aránya kitűnő, és itt elég a Trabant példájára hivatkozni, ami a gyártás 40 éve alatt mindössze három ízben szorult ráncfelvarrásra. Az Ügető esetében ez egyszer sem vált szükségessé, sőt, népszerűsége miatt jelenleg sem szorul rekonstrukcióra. (Jó az így nekünk, ahogy van.) Értékelés: Jó. Addig, míg nem lesz jobb. LÓVERSENY-ALAPOK Az ügetőverseny ellipszis alakú pályán folyik, a lovak könnyű kis kocsik elé (angol eredetű szóval szulkiba) vannak befogva, és csak ügetés járásmódban haladhatnak, ezért az esetleg vágtába kezdő lovat azonnal parírozni kell, azaz lelassítva ügetésre kell kényszeríteni. Ha ez nem sikerül, a versenyzőt kizárják. A fogadás háromféleképp történhet: tétre, helyre és befutóra. Tehát meg lehet tippelni, melyik ló ér elsőként a célba, ez a tét, esetleg azt, hogy az első három között végez, ez a hely, és végül fogadhatunk a beérkező első három versenyző pontos sorrendjére is, ez a befutó.