Budapesti Nap, 2003. január (2. évfolyam, 1-12. szám)

2003-01-06 / 4. szám

Budapesti Nap BUDApest Regionális oldalak III. kerület, Pilisborosjenő, Pilisvörösvár, Üröm, Budakalász, Pomáz, Szentendre Helyi tudósítóink: Török Monika Ágh Zsuzsanna Tel.: 06-30/552-6299 Tel.: 06-30/552-6243 E-mail: E-mail: mtorok@bnap.hu azsuzsanna@bnap.hu Pilisborosjenő, III. kerület Pilisvörösvár, Üröm, Budakalász, Pomáz, _____________ Szentendre __ Hírsorok __ Reggeli torna - 7.30-tól 9.30-ig Tenki Tamás tart hétfő reggelenként frissítő testmozgást a Táborhegyi Népházban (III., Toronya utca 33.). Fogadóóra - Csire János önkormányzati képviselő hétfőnként 17 és 19 óra között tartja fogadóóráját a Békásmegyeri Közösségi Házban (III., Csobánka tér 5.). A Budakalászi Kábeltévé irodájának új nyitva tartása­­ hétfőn 8 és 18 óra között, keddtől csütörtökig 8 és 16 óra között, péntekenként pedig 8 és 12 óra között. Az új cím: Budakalász, Budai út 26. Telefon: (06-26) 340-416, 06-70/248-7203 Divattánc - fashion dance - A Budakalászi Faluházban helyes életvitelt, színpadi mozgást, sminkelést tanulhatnak mindazok, akik úgy érzik, tanácsra szorulnak ezen a téren. A foglalkozások hét­főnként 16 és 17 óra között, valamint péntekenként 15.30-tól 16.30-ig tartanak Szépolt Gabriella vezetésével. __ Holnap __ Jóga - Lovassy László jógaoktató vezetésével indul jógatanfolyam az Óbudai Közösségi Házban (III. San Marco utca 81.) kedden 18-19.30-ig. Vásár a művelődési házban­­ Január 7-én, kedden 9-től 15 óráig ismét vásár lesz a szentendrei Városi Színházterem előcsarnokában (Szentendre, Pátriárka utca 7.). Olcsó cipőket, ruhákat, táskákat, játékokat és edényeket vásárolhatnak az odalátogatók. ----------------------------------------------3SK3----1—­----------ttrcr— Sport • III. KERÜLET Amíg nem esik a hó... Gondolták volna, hogy elődeink már tízezer évvel ezelőtt össze­fabrikálták az első sílécet? Akko­riban persze ez létfenntartó esz­köznek számított a lapp hóbiro­dalomban. Nagyot változott a vi­lág, s manapság a síszezon kellős közepén, aki teheti, vállra vetett sítalpakkal nekivág az európai síparadicsomok valamelyikének­­ puszta szórakozásból. Előtte , a s­í-iMQPPiBHP azonban nem árt gyakorolni egy csöppet. Ha a hónak éppen hűlt helye, a sízés szerelmesei Óbu­dán kicselezhetik a szeszélyes természetet. A Fogarasi Síiskola műanyag pályáin zavartalanul gyakorolható a lesiklás a külön­böző nehézségi fokozatú, élénk­zöld pályákon. Persze, a pálya színe könnyen változhat egyik napról a másikra... Lapzártakor még zöld volt a domb Lakóhelye Budapest Olvassa a Budapesti Napot, fizessen elő fővársunk egyetlen napilapjára, hiszen ez rólunk és nekünk szól!Budapesti Nap AMI VELÜNK TÖRTÉNIK A HÍR, AMELY RÓLAM SZÓL 2003. január 6., hétfő 19 Arcok • Csobánka Számítógép és tánc Települések, amelyekről azt gondolhatjuk, távolabb már nem is lehetnének egy­mástól ritmusukat, lükteté­süket tekintve, és két kü­lönböző foglalkozás, amely­ről azt hihetnénk, elképzel­hetetlen összeegyeztetni. Benke Ildikónak ez azon­ban nem jelent problémát. „A szentendrei szülőotthonban születtem 1962-ben, édesanyám ekkor csupán 16 éves volt. Apámnak sehogy sem ment ak­kor még a családfenntartás, a művészetek és a szabadság von­zották. El is váltak hamar, mi­után megszületett a húgom. Ki­csi koromban arra vetődtünk, amerre könnyebb volt két kis­gyermekkel élni, iskoláskorunk­ra anyám megállapodott Cso­­bánkán, ahol nagymamám is élt. A csobánkai Dr. Bárczi Gusztáv Kisegítő Foglalkoztató és Neve­lőotthon egyik szolgálati lakásá­ban éltem közel 20 évig. Romantikus volt a Margitliget­­ben, ősfenyves volt a parkja az út egyik oldalán, és 100 éves pla­tánok árnyalták a másik oldalán. A parkban minden megvolt, szánkópálya, játszótér, különle­ges növésű fenyők, a kastély, amelyben anyám dolgozott, az iskolaudvaron a tornateremmé alakított kápolna, ahol nagyma­mám takarított, és mi gyerekek oda is bejárhattunk... Gyerekko­rom gyönyörű helyszíne lassan az enyészeté lesz. 1980-tól párhuzamosan tán­coltam a pomázi délszláv tánc­­együttesben, olykor a Vujicsics Együttes kísért minket. Ezt kö­vette a Fáklya táncegyüttes, majd Budakalász. Közben elvégeztem az ELTE programozó matema­tikus szakát, és hét évig dolgoz­tam a szakmában. Jártam a tánc­házakat, és C kategóriás néptán­coktatói tanfolyamot végeztem. Férjhez mentem, építkeztünk, a rendszerváltozáskor Veroná­ban dolgoztam, majd 1994-ben pályamódosítással tanító-tanári évek következtek. Ráadásként elvégeztem az ELTE tanárképző­jén a számítástechnika-tanár szakot és mellette a Táncművé­szeti Főiskolán a néptánc­pedagógus szakot. Két évig taní­tottam, először ezt, azután azt - amíg az egyiket csináltam, min­dig hiányzott a másik. Anyukám időpocsékolásnak tartotta a néptánchoz és népze­néhez való kötődésemet. Büszke volt, hogy programozó lettem, és megélek a fizetésemből. Szá­momra viszont életem nagy le­hetősége volt tavaly szeptember­ben a Hagyományok Háza Lajtha László Hagyományőrző Műhelyének archívumi osztá­lyán informatikusként álláshoz jutni. A jónak nem mondható munkakörülmények ellenére először érzem úgy, hogy itt a he­lyem...” Benke Ildikó BN-FOTÓ Hagyomány • Budakalász Újévi koncert Budakalászon Január 4-én a Budakalászi Fa­luházban koncertet adtak a Kalászi Suli művészeti iskolás növendékei, s bár csak a leg­szűkebb rokonság tudott részt venni az előadáson, az a feleme­lő érzés, hogy zenélni és zenét hallgatni jó, természetesen ott lebegett. Zenével köszöntötték a ta­nulók egymást, tanáraikat, az iskolát és a hallgatókat. Ennél szebbet nem is lehetne kívánni az új esztendőre. Szösszenet jön még a szemétútra dér A hirtelen érkezett nagy meny­­nyiségű hó, aztán a még hirtele­nebb módon bekövetkező olva­dás után csöppet sem váratlanul ismét jött a fagy, s vele az ónos eső. A régió főbb útvonalai ugyan járhatóak voltak, ám a be­kötőutak - a kisebb utcákról nem is beszélve - a Kossuth téri si­kamlós állapotokat idézik. Szent­endre belterületén, ott, ahol a fő­út emelkedik - vagy lejt, attól függően, merre igyekszik az em­ber -, a biztonság kedvéért ki is kapcsolták a jelzőlámpákat, hi­szen úgysem tudna senki meg­állni. Vagy ha mégis, többet biz­tosan nem indul el. Szerencse, hogy a múlt héten, aki tehette, nemigen autózott sehová. A Szentendrét Pomázzal ösz­­szekötő hátsó, úgynevezett sze­­métút­­ nevét arról a tulajdonsá­gáról kapta, hogy az időközben megszűnt szeméttelepre régeb­ben ezen az útvonalon hordták a hulladékot a nehézjárművek - s arról is nevezetes, hogy a két vá­ros összes kapatos autója errefe­lé próbálja elkerülni elsősorban a villanyoszlopokkal, másodsor­ban a hömpölygő forgalommal, de főként a szondáikat vadul himbáló közegekkel való össze­ütközést, most tökéletesen járha­tatlan volt. Pedig száraz időben sem leányálom a rajta való közle­kedés. Nemrég azonban összefüggő jég borította még a repedéseket is, így a keskeny útfelületen leg­alábbis Schumachernek kell len­ni ahhoz, hogy épségben eljus­sunk a szomszédos településre. Egyébként Schumachert is el­kapták a minap gyorshajtásért. Igaz, nem a szemétúton... Török Monika Lakóhelyem • III. kerület Összetartó hegylakók Nemcsak egy maradhat... Az Óhegy Óbuda Hegyvidékiek Egyesületét 1989-ben jegyez­ték be. A névadás önmagában is sokat elárul róluk: a Remete­hegy, a Tábor-hegy, a Testvér­hegy és a Csúcs-hegy keleti lankáin élő közösséget elsősor­ban lakóhelyük szeretete fogja egybe. Az egyesületnek a Táborhegyi Népház nyújt otthont a Toronya utca 33.-ban. Minden, ami itt van, 40 évvel ezelőtti hegylakók öröksége. A felhagyott szőlős­kertek tulajdonosai tégláról tég­lára rakva hordták össze a mű­velődési háznak szánt épületet. Akinek nem volt módja két kezével segíteni, téglajeggyel támogatta a munkát. Itt volt az első tévékészülék a hegyen. De berendeztek egy jól működő fiókkönyvtárat, s minthogy ak­koriban az Erdőalja úti iskola tornaterme még nem készült el, minden iskolai bálnak, ünne­pélynek is az intézmény adott helyet. Idővel a népházból párt­ház lett, gondnokkal, takarító­nővel és az MSZMP birtokában levő kulccsal. Látogatottsága rohamosan csökkent. Egyetlen szervezet tartotta fenn máig is folyamatosságát­­ a helyi Vörös­­kereszt. Az egyesület alapításának ap­ropóját éppen a rendszerválto­zás szolgáltatta. „Csak annyi téglát veszünk ki belőle, mint amennyit annak idején beletet­tünk!” - volt az alapítók válasza mindazoknak, akiknek az épü­letre fájt a foguk. Mára közel kétszáz család tagja az egyesületnek, amely a helytörténeti hagyományok ápolását, a kulturális értékek gyarapítását, a hegylakók közös­ségének, összefogásának erősí­tését és az egészség védelmét tűzték ki célul. Havonta egy, az egész egyesü­letet megmozgató rendezvényre kerül sor, legközelebb január 24-én a „Dezsőnek meg kell halnia...” vérfagyasztó mottójú disznótorosra várják az érdeklő­dőket. Mikkamakka Játszóház, bridzsklub, tánciskola és kondi­cionáló torna talál helyet az épületben. A pillanatnyilag anyagi okok­ból szünetelő Teleház sorsáról februárban döntenek. Kultúrháló • Pilisborosjenő Bebábozódott művészet Szabó Zsuzsa bábokat készít. Művészi alkotásait felvonultató kiállítása - a nagy érdeklődésre tekintettel - még egy hónapig látható a Pilisborosjenői Pedagó­gustovábbképző, Módszertani és Információs Központ galériá­jában (Pilisborosjenő, Fő út 1.) Szabó Zsuzsa a Levendula­színház bábművészeként 1998 óta játszik kamaradarabokat. A kőszínházi előadások költői mű­vek, melyeket több alkalommal hazai és nemzetközi szakmai díjjal jutalmaztak. A nyári sza­badtéri rendezvényekre felnőtt- és gyermekközönséget is szóra­koztató bábjátékkal, maszkok­kal készülnek. BN-fotók

Next