Budapesti Nap, 2003. január (2. évfolyam, 13-26. szám)
2003-01-16 / 13. szám
2 2003. január 16., csütörtök Budapest aktuális KÖZÉPPONTBAN Pestiek és gyüttmentek a főváros környékén A városi ember menekülő reakciója csak egyik kísérőjelensége a rendszerváltást követő nagy népmozgásoknak. Ez egyben védekező reakció is; pszichológusok szerint az emberi lélek nehezen viseli a zsúfoltságot. Az 1990-es években közel 500 ezer ember változtatott lakóhelyet Budapest környékén, Pest megyébe kétszázezren érkeztek a fővárosból, míg a távozók száma ennél valamivel több volt. Meglepő, hogy ezek többsége Budapesten telepedett meg. Szakemberek szerint a legnagyobb probléma, hogy a befogadó települések és maga a megye sem készült fel a „gyüttmentek” fogadására. Sem az infrastruktúra, sem a gondolkodásmód tekintetében. A „pesti” ragadványnév még most, a XXI. század elején is szitokszó a falvakban. A visszaáramlásról szólva egy tavalyi urbanisztikai konferencián kijelentették, hogy a visszaköltözők aránya az eredetileg becsült negyven százalékhoz képest jóval kisebb, a folyamatot inkább az lassítja, hogy a város karcsúsodása lelassult, a korábbi 18 ezer helyett csak 15 ezren döntenek a vidék levegője mellett. Az irányok változóak: a mélységi kiköltözők a szegényebbek közül kerülnek ki, ők általában fővárosi ingatlanjuk és a nem Budapest környéki ingatlanok ára közötti különbségből próbálnak tőkét kovácsolni, míg a tehetősebbek inkább az agglomerációt, tehát a Pest közeli településeket választják. A befogadó települések persze úgy vannak ezzel az egésszel, mint a strandoló a lángossütővel: a lángost szereti, de a lángossütőt nem. Szóval tetszik az úthálózat, a közművek fejlődése, a beköltözők által kínált kiegészítő jövedelem a kertápolásért, apróbb munkákért, de nem tetszik az elkülönülés, az eltérő szokások, a városi életmód megjelenése, a falu képének megváltozása. A személyi jövedelemadó helyben maradó részének elvonása (a korábbi 100%-hoz képest jelenleg 5% körül mozog) pedig megölte az épphogy csak csírázó szimpátiát, azóta sok helyen egyenesen parazitáknak tekintik az új telepeseket. Gulyás József, Szentendre alpolgármestere például úgy vélekedik, hogy a budapestiek kiköltözése Szentendrére inkább hátrányokkal, mint előnyökkel jár. A létszámemelkedés miatt megváltozik a város közege, a beköltözők pedig nem vesznek részt a város életében. A város közintézményei (óvodák, iskolák, közellátás) sem voltak felkészülve a megnövekedett igényekre. Mindezek többletköltségei a várost terhelik. Köztudomású, hogy inkább a tehetősebbek jönnek ide lakni, akik több gépkocsit is használnak, és ez nagyon megterheli a közlekedést is a városon belül. Ráadásul a fő közlekedési irány sem biztosított a város és Budapest között, meg lehet nézni, hogy évekkel ezelőtt mennyi időt vett igénybe eljutni az Árpád hídig, és ma mennyit. A beköltözők Szentendrét alvóvárosnak használják, még a bevásárlásukat is útközben hazafelé valamelyik bevásárlóközpontban intézik el. Az informatika korának népvándorlását a szakemberek is eltérően értékelik. A Védegylet nevű városvédő társaság szerint a főváros élhetetlen, a közlekedés bénult, a levegő szennyezett, a belvárosi épületek állaga katasztrofális, a közbiztonság rossz. A helyhatóságok a működésükhöz szükséges pénzek megteremtéséért lemondanak a zöldfelületek megőrzéséről, gyakran maguk teremtenek jogalapot az egyébként szabálytalan beépítések leplezésére. A kitelepülés valójában nem oldja meg a Budapest nevű világváros alapvető problémáit, amelyek nem tűnnek el, csak odébb tolódnak. Az új telepesek tönkreteszik azt a helyet is, ahová költöztek, és útközben még nagyobb területre terjesztik ki azokat az okokat, amelyek miatt úgy döntöttek, hogy elhagyják a várost. Az agglomerációba főként a gyermekes, gépkocsival és elegendő pénzzel rendelkező fiatalok költöznek. A rendszerváltás győztesei, bár vannak köztük eltévedt rétegek is, hiszen az első lakóparképítő szövetkezetek még állami cégek dolgozóiból szerveződtek, így épült fel például Dunakeszi északi részén egy teljes lakótelep. A kezdeti egymillió alatti kulcsrakész álom helyett azonban ennek sokszorosáért, aminek az lett a hatása, hogy a lakások többsége már az építkezés idején gazdát cserélt. Dr. Dóráné dr. Illés Melinda, a város aljegyzője szerint az agglomeráció előnyei és hátrányai azonos gyökerűek. A város megnövekedett népességének több iskolára, óvodára, jobb úthálózatra van szüksége, s ez az önkormányzatra súlyos terheket ró. Előnye viszont, hogy a város ezeknek a befektetéseknek hatására óriási fejlődésen megy keresztül. A betelepülők között szép számmal vannak vállalkozók is, akik adójukkal is növelik a beruházásokra felhasználható keretet. Jelenleg több lakópark is épül a városban, ami színesíti a városképet. Fizikai határt a betelepülésnek csak a város befogadóképessége szab, amelynek csökkenésével arányban nőnek az ingatlanárak. Dunakeszi esetében nem jellemző, hogy hirtelen ugrott volna meg a népesség, közel tíz éve gyarapodik a lélekszám a fővárosból érkezőkkel. A budapesti vagy a közeli két hipermarket piacromboló hatása az utóbbi időben mérséklődni látszik, s csak a legkisebb üzletek panaszkodnak a vásárlók megfogyatkozására. Vasadi István, Üllő polgármestere elégedett. Náluk az idősebb lakók helyére fiatal párok költöznek, olykor egy-két gyerekkel együtt. Évente körülbelül 50-100 fővel növekszik a város népessége, s vele a fizetőképes kereslet is. Hátrányként említi viszont, hogy lassan gondjaik támadnak a gyerekek elhelyezésével, több óvodára és iskolára lenne szükség. A közutak felújítása jelenleg is folyik: a beruházás első lépcsőjeként zúzott kővel szórják fel a földes utakat, s később kerül sor az aszfaltozásra. Az önkormányzathoz befolyó gépjárműadók összegét teljes egészében erre fordítják. A folyamatos betelepülés miatt hiány van építési telekben, ez befolyásolja az ingatlanárakat, másfelől viszont új építési területek kijelölését teszi szükségessé. A város jól ellátott üzletekkel, a kisebb-nagyobb üzletek jól megférnek egymás mellett, egyedül a cipőbolt nem megy. BN-összeállítás A középosztály elhagyja a lerobbant városrészeket AZ EU ÁLTAL TÁMOGATOTT VÁROSKÖRNYÉKI FEJLESZTÉSEK zöldterületi rehabilitáció elővárosi vasútvonalak fejlesztése „rozsdaövezetek" revitalizációja szennyvízelvezetés és -kezelés megoldása hulladékgyűjtő, -kezelő és -ártalmatlanító rendszerek kiépítése Átmeneti övezetből otthon A főváros az utóbbi évtizedben passzív volt a lakáspiac befolyásolásában, ami szakértők szerint oda vezethet, hogy a szebb környezetre vágyó társadalmi csoportok egyre inkább csak a városon kívül találnak igazi otthonra. A kiköltözés gyorsulása ellen meg kell teremteni azokat a feltételeket, amelyek hatására a városhatáron belül is megfelelő lakáskínálat alakul ki. A városfejlesztési koncepció szerint a fővárosnak kezdeményeznie kéne új lakóterületek kijelölését, főként a városközponttól 4-5 kilométerre fekvő ipari területeken, s a Dunával határos, kedvező fekvésű részeken, továbbá az egykori iparterületek átépítésével. Ezek a javaslatok kapcsolódnak az átmeneti övezet kulcsfejlesztéséhez, a Körvasúti körúthoz. A középrétegek városon belül tartása, a fiatalok, a pályakezdők lakáshoz jutási esélyének javítása és a szociális lakásproblémák enyhítése is célja lehetne a kidolgozandó fővárosi lakáskoncepciónak. Fontos volna különböző színvonalú és értékű bérlakások építése is. A kereslet szempontjából is lényeges, hogy a ma - a nyugdíjasok után - legnagyobb lélekszámú korcsoport, a 20-24 éveseké, amelynek tagjai előbb-utóbb önálló lakást szeretnének. Ez az a korcsoport, amely felsőfokú tanulmányai befejeztével a magasabb jövedelem és a szakmai előrelépés érdekében nagy számban a fővárosban marad, és az agglomerációs övezet illetve a városperem mellett - életmódjukból következően - egyre inkább a belső városrészekben keresnek majd lakást. R. K. Budapest lakosságának fogyása 2001-be Az adatokból kitűnik, hogy 2001-ben még mindig a kiköltözés volt a jellemző tendencia. Az agglomeráció lakossága 14 300 „pestivel" gyarapodott, ami a rossz infrastruktúra és a pénztelenség miatt nehéz helyzetbe hozza a Pest megyei településeket. ------------------------------- forrás: K5» Budapesti Nap A kiköltözők felfalják a zöldet GÁL GYULA ÍRÁSA A szakma számottevő része szerint az elvándorlás nem állítható meg, ezért a kezelésére kell koncentrálni - válaszolta Lukovich Tamás, a Magyar Urbanisztikai Társaság alelnöke lapunk kérdésére. Az elővárosiasodás ____ nem sajátosan magyar jelenség, hanem világtrend, amely Párizsban, Lombardiában és a Szilícium-völgyben is jelen van. A különbség a minőségben mutatkozik. Ezeken a helyeken ugyanis a munkahelyeket is decentralizálták. A Szilícium-völgyben megmaradtak a falvak, azonban rendkívül fejlett hálózat kapcsolja őket össze, s ez nem csupán az informatikára értendő, hanem az utakra és más kényelmi szolgáltatásokra is. Az élet ezeken a településeken semmivel sem rosszabb, mint mondjuk, San Franciscóban. A magyar főváros esetében ez alapvetően másképp zajlott-zajlik, itt csak a lakás költözött ki, felfalva a környezetet. A munkahelyek nem követték a mozgást, viszont a a nagy bevásárlóközpontok mindenhol a város széleire települtek. A trend azonban megfordulni látszik, egyre több multi költözik ki a városközpontból, és ez nem csak az esetenként 15-20 százalékkal olcsóbb irodabérleti díjaknak tudható be. Fontossá vált az egyszerű és ingyenes parkolás, a jobb megközelíthetőség - felismerték azt is, hogy az ügyfelekkel való kapcsolattartás nem kíván feltétlenül fizikai közelséget. Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy a belső városrészekben megüresedő irodaházak, banképületek helyére lakások kerülnek majd, és nem a legolcsóbb kategóriából. Lukovich szerint ez egy új polgárosodás kezdetét jelentheti, amelynek végeredményeképp megjelenik a „városi lakás”, hogy alkalmi lakóhelyül szolgáljon külföldiek és vidékiek számára. Az urbanista nem tart Budapest kiürülésétől, példaként Zürichet említi, ahol körülbelül egymillióan élnek, illetve Sevillát, ahol még annyian sem, a város mégis „élhető”. A nagyváros vonzó, rengeteg választási lehetőséget kínál, a lakóteleptől a zöldövezetig. Az első generációs kiköltözők már megbánták a végleges szakítást, hiszen a bejáráshoz a gyerekek felnövekedése után gyakran három kocsi is kevés. A folyamat azonban valószínűleg sohasem fog megfordulni, valószínűbb, hogy beállt a 1,5 milliósra becsült egyensúly. Elkerülendő viszont a lakosság korfájának torzulása, tehát az, hogy elöregedő vagy éppen csakis fiatalokból álló nagyváros jöjjön létre, s meg kellene előzni a belső kerületek gettósodását is. Erre riasztó példa New York belvárosa, Manhattan, ahol csak kétféle ember él: a csöves és a milliárdos. Az urbanisták nem tartanak Budapest kiürülésétől.