Budapesti Nap, 2003. február (2. évfolyam, 40-50. szám)

2003-02-17 / 40. szám

Budapesti Nap A Menjetek a Bushba! Egypólusú világ, sokszínű tömeg ég volt igazi jó kis demonstráció. Olyan, mint a Duna Kör szervezte Duna-parti sé­ta, vagy a hőskor gigantikus Erdély-tünte­­tése. S jobban körülnézve, hiányoztak is néhá­­nyan. Nem voltunk egymillióan, viszont Philip sem közvetített, s a platós teherautókról is Bob Marley hangját hallottuk jól fizetett létszámje­lentők helyett. Voltunk, voltak néhányan. Vol­tunk, voltak néhányan, akik úgy gondolták, nem indulnak el olcsó konzervet és végtelenül tartós és gazdaságos tésztát vásárolni, helyette inkább nemet mondanak arra a háborúra, amelyből „felelős” politikusaink, pró és kontra, gazdasági, illetve po­litikai tőkét próbálnak kovácsolni. Voltak, szerencsére csak kevesen, akik jöttek a balhé miatt. Február 15-e - hasonlóan a világ más nagy­városaihoz - a tüntetések napja volt Budapesten is. Békelánc, Műegyetem rakpart. A délelőtt 11 órára meghirdetett béke­demonstráció résztvevői még a sze­relvényt igazítják. Lassan kibontják a transzparenseket. „Menjetek a Bushba!” - olvasom az egyik narancssárga lepedőn. Tá­volabb arab kendős idős férfi be­szélget egy raszta lánnyal. Hamar kiderül, megjárta Szaddám poklát, de sem az általa elbeszélt kínzások, sem a bagdadi börtön kínjai nem tudták meggyőzni arról, hogy a há­borút ellenző tüntetés helyett az ira­ki viszonyokhoz képest magas ta­­szári tolmácszsoldot válassza. - Nem rólunk, iraki síitákról, szunnikról, kurdokról szól ez az egész - mondja jellegzetes akcentu­­sú angolsággal. - Nem szabadságjo­gokról, demokráciáról, azonos jogokat garantáló államról, és nem is tömegpusztító fegyverekről. A dollár háborúja lesz ez, az olajért és a világura­lomért. PEREMICZKY ATTILA ÍRÁSA - Egypólusú világ, vallási szokásokhoz idomí­tott hamburgerekkel - jegyzi meg valaki ciniku­san a hátam mögött. Elindul a menet. A hatóságok „pozitív hozzáállásának” köszönhetően szinte végtelenre nyúló, járdára szorult lánc eleje már a Szabadság híd közepén menetel. - Úgy éreztük, hogy el kell jönnünk - mondja egy nyugdíjas néni. - Már nem magunk miatt ugyan, de az unokáinkért, s azért, mert mi még emlékszünk a légósziréna idegölő hangjára. Bár tudom, hogy a döntéshozók számára fontosabb Amerika pénze, mint a mi szavunk, de remélem, sikerül megelőzni az esztelen öldöklést. A menet halad. Egy lelkes szerve­ző szerint négyezren lehetünk. A ka­mion megáll a híd közepén. Papírha­jók hullanak a Dunába, rajta háború­ellenes üzenetek. - Állítsátok meg a texasi cowboyt! - harsan fel a kiáltás egy mellkasán Che képmását viselő fiú szájából, mi­közben lent jókora uszály korbácsol­ta hullámok a partra mossák az apró fehér hajóhadat. Vörösmarty tér. Néhány perccel fél kettő után maroknyi ember fehér transzparenst von a szökőkút köré. „Nemzetek a békéért” - olvasom. Nincs hangosítás. Távolabb néhány rendőr vigyázza a rendet. A szónok kurd nyelven szól a csoporthoz. Sza­badságot Öcalannak! Békét a Közel- Keleten! Nem akarunk háborút! Kö­rülbelül ennyi. - Mi is csatlakozunk a békede­monstrációkhoz - mondja Nureddin Alice, a Kurdisztáni Kulturális és In­formációs Iroda egyik alapítója.­­ De előbb megemlékezünk arról, hogy fotó: móricz Simon népünk vezetője, köszönhetően az amerikai, izraeli és török titkosszol­­­­gálatok együttműködésének, börtönbe került. Pe­dig Apó letette a fegyvert, s békét sürgetett a tér­ségben. Amerika csak vért visz hazánkba, s vért visz Irakba is. Mi pont az ütközőzónában élünk. Korábban Szaddám vegyi fegyverei pusztították a kurdokat, most majd a török hadsereg folyamodik a „tökéletes megoldáshoz”. Nem kérünk belőle. A dollár háborúja lesz ez, az olajért és a világuralomért Miközben beszélgetünk, néhány a fáradtságtól véres szemű, talpig becsületes, kopaszra borotvált fiatal érkezik a térre. Csatlakoznának a kurdok­­hoz - mondja egyikük a rend őreinek. A várt ked­vező fogadtatás elmarad. A fekete egyenruhásokat elnyeli a földalatti­ Liszt Ferenc tér. A Civilek a Békéért korábban betiltott, aztán engedélyezett megmozdulásán hömpölyög a tömeg. Már majd’ millióan vagyunk, poénkodik egy vörös-fekete zászlós fiatalember. Iraki, palesztin, kurd és magyar zászlók, arab, an­gol, magyar nyelvű transzparensek. - Sokan vagyunk, de még nem elegen - kontráz egy kék karszalagos szervező. Közben a hangos­beszélőn közük: ha többen leszünk, mint százez­ren, akkor mehetünk az Andrássy úton, s nem kell beszorulnunk a szervizútra. Egypólusú világ, vallási szokásokhoz idomított hamburgerekkel kegyes gesztus vagy józan belátás. Kár, hogy nem korábban. Egy transzparensen Busht formá­zó, majomra hajazó marionettfigurát rángatnak zsinóron olajoshordók. S néhány címeres magyar zászló. Néhány perc törékeny nemzeti egység az esztelen nagypolitika ellen. Az Oktogonnál ismét feltűnnek a bakancsos „testvérek”. Vörös zászlón turulmadár. Az átfagyott őrmester már nem olyan körültekintő, mint a tömött bajszú alezredes, s az egyenruhás „antimilitaristák” elvegyülnek a tö­megben. A Terror Háza magasságában nyugdíjas demonstrálók egy csoportja a Mazsihiszt hiányol­ja, de tán a megszokott hangvétel miatt a tömeg nem veszi át a háborúkat megélt, elnyomott, nerc­­bundás néni jelszavait. - Én sem Che Guevara zászlói alatt csatlakoz­tam a tömeghez - förmed a tömeg felé egy idős úr. - De ezt nem kellene. Ez itt most nem a D-209-ről és nem is Viktorról szól, hanem valami másról. De felesleges lenne kioktatni a balhét kereső, saját történelmét sem ismerő csőcseléket. A Köröndnél visszatekintve nem látom a tömeg végét. Tarka kavalkád ez, furcsa tömeg, s eltekintve néhány, adrenalinszintet emelő bekiabálástól, fe­gyelmezett is. Másodpercekre hajlamos vagyok el­hinni, hogy Demszkynek kivételesen jó meglátásai voltak, s a pestiek európai módra tiltakoznak egy káini gyilkos őrület ellen, s pártállásra való tekintet nélkül is képesek nemet mondani a háborúra. A tömeg szélén egy férfira leszek figyelmes. Egyik kezében palesztin zászló, fején afgán hor­golt sapka, másik kezében a Korán. Vannak helyek a világon, ahol ezért már szó nélkül terroristaként kezelnek valakit. Odébb zsonglőrök, transzparen­sen gyerekkorom történelemkönyveit idéző Uncle Sam és az elmaradhatatlan pénzeszsák. Bézs mel­­lényes kreol férfi üdvözöl halkan. Nemrég érkezett Magyarországra, papírok nélkül a zöldhatáron,'9a­­l ahonnan Irakból. Bicskéről utazott Pestre, hogy ma itt lehessen. - Tudja, az a legnagyobb baj, hogy nem hisz­­szük el Amerikának, hogy valós változást akar - mondja angolul. Kiderül, a bagdadi egyetemen tanult irodalmat, de menekülnie kellett. Kezén még látszanak a vallomást kicsikaró áramütés nyomai. - Ha Amerika akarta volna, már rég meg­­dönthette volna Szaddám uralmát. De nem akar­ja, és most is csak pozícióit szeretné erősíteni a térségben. Egy életképtelen, helyi viszonyok kö­zött működésképtelen demokráciát próbál ránk erőszakolni, miközben a bagdadi rezsim Ameri­kából importált eszközökkel kínozza a politikai foglyokat, és a CIA által betanított módszerekkel kényszerít hamis vallomásokra mindenkit. Csak az olaj a fontos, az ember újratermeli önmagát. Már ha lesz hol. Hősök tere. A tér köré kotort hófalaktól alig hal­lani a szónokokat. A teherautó platóján Bródy Já­nos énekel. „Ha én rózsa volnék”. Körülnézek a téren, az egyik hókupac mellett „békés demonst­rálók” esnek egymásnak a pártsemleges békevágy minőségbeli vitája okán. Aztán „Vesszen Medgyes­­sy! - Békét akarunk!” jelszócsata. Nincs kedvem végighallgatni a beszédeket. Otthon újragondolom a napot, s az írógép előtt ér egy kollégám telefonja. Székesfehérvár felől hosszú amerikai katonai konvoj halad az M7- esen. Eszembe jut egy reggeli transzparens: Men­jetek a Bushba!­ ­©► tnnií'i'o'' j'iHi’.f s <5" ÄI nyeKa I. Halt meg: S’K­HMK Egy éjszakai rádióműsor öntörvényű lemezlovasa Cilia O’Roarke, aki bársonyos hangjával megigézi a hallgatókat, és szélsőséges érzelmeket ébreszt­ewtt ke dvenc « Ti szórakoztató vod«tom­ . Egy éjszaka megfenyegetik: öccsének halálát akarja O Salman Rushdie « :ITM]£r?i’IV'ÁkK!iW n megbosszulni rajta egy telefonáló. Részletes ismertetés nn.»», rnsynnk Sí nivjlsfr.erettsn­esslési O ... .ijMOvósze­f n Megjelent n«***©rk * __i variá­s. mitológia O Én, a kém ---- *' *. ..LJIflúsá­sl 03 ijymmofcirn O t————-r— — * iJl Tankönyv jegvzöt Ö ____ I Korridor Met work * __jMvßivtanui<is j~J Max Allan Collins +' ^ti©tmc.däfsöilMAü­rgös R !| A,ox Scott a titkos ügynökök ásza. Imádja a hazáját és a munkáját Kelly *■ _jK*oter**.'s­,prof,*krtr­­rí 1M Robinson boxbajnok Imádja a dicsfényt, a nőket és önmagát. Mindenben í ZilSmfíStechnik*. tore, R ! különböznek egymástól, mégis együtt kell megakadályozniuk, hogy a © un.i/eivu r~1 kozmopolita terroristavezér nyélbe üsse az évszázad fegyverüzletét­­ a Részletes ismertetés Megjelent A bizalom hálója Utas­ Ágnes ..........A társadalom anyagi forrásainak nagy részét mára már kiárusították, a ► ’TjAjánlataink' ” a kormányok kezében nem maradt elég erőforrás, de nincs elég politikai * Könyve.-A hatalmi akarat sem a rétegek közötti gazdasági egyenlőtlenségeket Fotó: Aknay Csaba Riport 2003. február 17., hétfő 7

Next