Budapesti Nap, 2003. február (2. évfolyam, 40-50. szám)
2003-02-17 / 40. szám
Budapesti Nap A Menjetek a Bushba! Egypólusú világ, sokszínű tömeg ég volt igazi jó kis demonstráció. Olyan, mint a Duna Kör szervezte Duna-parti séta, vagy a hőskor gigantikus Erdély-tüntetése. S jobban körülnézve, hiányoztak is néhányan. Nem voltunk egymillióan, viszont Philip sem közvetített, s a platós teherautókról is Bob Marley hangját hallottuk jól fizetett létszámjelentők helyett. Voltunk, voltak néhányan. Voltunk, voltak néhányan, akik úgy gondolták, nem indulnak el olcsó konzervet és végtelenül tartós és gazdaságos tésztát vásárolni, helyette inkább nemet mondanak arra a háborúra, amelyből „felelős” politikusaink, pró és kontra, gazdasági, illetve politikai tőkét próbálnak kovácsolni. Voltak, szerencsére csak kevesen, akik jöttek a balhé miatt. Február 15-e - hasonlóan a világ más nagyvárosaihoz - a tüntetések napja volt Budapesten is. Békelánc, Műegyetem rakpart. A délelőtt 11 órára meghirdetett békedemonstráció résztvevői még a szerelvényt igazítják. Lassan kibontják a transzparenseket. „Menjetek a Bushba!” - olvasom az egyik narancssárga lepedőn. Távolabb arab kendős idős férfi beszélget egy raszta lánnyal. Hamar kiderül, megjárta Szaddám poklát, de sem az általa elbeszélt kínzások, sem a bagdadi börtön kínjai nem tudták meggyőzni arról, hogy a háborút ellenző tüntetés helyett az iraki viszonyokhoz képest magas taszári tolmácszsoldot válassza. - Nem rólunk, iraki síitákról, szunnikról, kurdokról szól ez az egész - mondja jellegzetes akcentusú angolsággal. - Nem szabadságjogokról, demokráciáról, azonos jogokat garantáló államról, és nem is tömegpusztító fegyverekről. A dollár háborúja lesz ez, az olajért és a világuralomért. PEREMICZKY ATTILA ÍRÁSA - Egypólusú világ, vallási szokásokhoz idomított hamburgerekkel - jegyzi meg valaki cinikusan a hátam mögött. Elindul a menet. A hatóságok „pozitív hozzáállásának” köszönhetően szinte végtelenre nyúló, járdára szorult lánc eleje már a Szabadság híd közepén menetel. - Úgy éreztük, hogy el kell jönnünk - mondja egy nyugdíjas néni. - Már nem magunk miatt ugyan, de az unokáinkért, s azért, mert mi még emlékszünk a légósziréna idegölő hangjára. Bár tudom, hogy a döntéshozók számára fontosabb Amerika pénze, mint a mi szavunk, de remélem, sikerül megelőzni az esztelen öldöklést. A menet halad. Egy lelkes szervező szerint négyezren lehetünk. A kamion megáll a híd közepén. Papírhajók hullanak a Dunába, rajta háborúellenes üzenetek. - Állítsátok meg a texasi cowboyt! - harsan fel a kiáltás egy mellkasán Che képmását viselő fiú szájából, miközben lent jókora uszály korbácsolta hullámok a partra mossák az apró fehér hajóhadat. Vörösmarty tér. Néhány perccel fél kettő után maroknyi ember fehér transzparenst von a szökőkút köré. „Nemzetek a békéért” - olvasom. Nincs hangosítás. Távolabb néhány rendőr vigyázza a rendet. A szónok kurd nyelven szól a csoporthoz. Szabadságot Öcalannak! Békét a Közel- Keleten! Nem akarunk háborút! Körülbelül ennyi. - Mi is csatlakozunk a békedemonstrációkhoz - mondja Nureddin Alice, a Kurdisztáni Kulturális és Információs Iroda egyik alapítója. De előbb megemlékezünk arról, hogy fotó: móricz Simon népünk vezetője, köszönhetően az amerikai, izraeli és török titkosszolgálatok együttműködésének, börtönbe került. Pedig Apó letette a fegyvert, s békét sürgetett a térségben. Amerika csak vért visz hazánkba, s vért visz Irakba is. Mi pont az ütközőzónában élünk. Korábban Szaddám vegyi fegyverei pusztították a kurdokat, most majd a török hadsereg folyamodik a „tökéletes megoldáshoz”. Nem kérünk belőle. A dollár háborúja lesz ez, az olajért és a világuralomért Miközben beszélgetünk, néhány a fáradtságtól véres szemű, talpig becsületes, kopaszra borotvált fiatal érkezik a térre. Csatlakoznának a kurdokhoz - mondja egyikük a rend őreinek. A várt kedvező fogadtatás elmarad. A fekete egyenruhásokat elnyeli a földalatti Liszt Ferenc tér. A Civilek a Békéért korábban betiltott, aztán engedélyezett megmozdulásán hömpölyög a tömeg. Már majd’ millióan vagyunk, poénkodik egy vörös-fekete zászlós fiatalember. Iraki, palesztin, kurd és magyar zászlók, arab, angol, magyar nyelvű transzparensek. - Sokan vagyunk, de még nem elegen - kontráz egy kék karszalagos szervező. Közben a hangosbeszélőn közük: ha többen leszünk, mint százezren, akkor mehetünk az Andrássy úton, s nem kell beszorulnunk a szervizútra. Egypólusú világ, vallási szokásokhoz idomított hamburgerekkel kegyes gesztus vagy józan belátás. Kár, hogy nem korábban. Egy transzparensen Busht formázó, majomra hajazó marionettfigurát rángatnak zsinóron olajoshordók. S néhány címeres magyar zászló. Néhány perc törékeny nemzeti egység az esztelen nagypolitika ellen. Az Oktogonnál ismét feltűnnek a bakancsos „testvérek”. Vörös zászlón turulmadár. Az átfagyott őrmester már nem olyan körültekintő, mint a tömött bajszú alezredes, s az egyenruhás „antimilitaristák” elvegyülnek a tömegben. A Terror Háza magasságában nyugdíjas demonstrálók egy csoportja a Mazsihiszt hiányolja, de tán a megszokott hangvétel miatt a tömeg nem veszi át a háborúkat megélt, elnyomott, nercbundás néni jelszavait. - Én sem Che Guevara zászlói alatt csatlakoztam a tömeghez - förmed a tömeg felé egy idős úr. - De ezt nem kellene. Ez itt most nem a D-209-ről és nem is Viktorról szól, hanem valami másról. De felesleges lenne kioktatni a balhét kereső, saját történelmét sem ismerő csőcseléket. A Köröndnél visszatekintve nem látom a tömeg végét. Tarka kavalkád ez, furcsa tömeg, s eltekintve néhány, adrenalinszintet emelő bekiabálástól, fegyelmezett is. Másodpercekre hajlamos vagyok elhinni, hogy Demszkynek kivételesen jó meglátásai voltak, s a pestiek európai módra tiltakoznak egy káini gyilkos őrület ellen, s pártállásra való tekintet nélkül is képesek nemet mondani a háborúra. A tömeg szélén egy férfira leszek figyelmes. Egyik kezében palesztin zászló, fején afgán horgolt sapka, másik kezében a Korán. Vannak helyek a világon, ahol ezért már szó nélkül terroristaként kezelnek valakit. Odébb zsonglőrök, transzparensen gyerekkorom történelemkönyveit idéző Uncle Sam és az elmaradhatatlan pénzeszsák. Bézs mellényes kreol férfi üdvözöl halkan. Nemrég érkezett Magyarországra, papírok nélkül a zöldhatáron,'9al ahonnan Irakból. Bicskéről utazott Pestre, hogy ma itt lehessen. - Tudja, az a legnagyobb baj, hogy nem hiszszük el Amerikának, hogy valós változást akar - mondja angolul. Kiderül, a bagdadi egyetemen tanult irodalmat, de menekülnie kellett. Kezén még látszanak a vallomást kicsikaró áramütés nyomai. - Ha Amerika akarta volna, már rég megdönthette volna Szaddám uralmát. De nem akarja, és most is csak pozícióit szeretné erősíteni a térségben. Egy életképtelen, helyi viszonyok között működésképtelen demokráciát próbál ránk erőszakolni, miközben a bagdadi rezsim Amerikából importált eszközökkel kínozza a politikai foglyokat, és a CIA által betanított módszerekkel kényszerít hamis vallomásokra mindenkit. Csak az olaj a fontos, az ember újratermeli önmagát. Már ha lesz hol. Hősök tere. A tér köré kotort hófalaktól alig hallani a szónokokat. A teherautó platóján Bródy János énekel. „Ha én rózsa volnék”. Körülnézek a téren, az egyik hókupac mellett „békés demonstrálók” esnek egymásnak a pártsemleges békevágy minőségbeli vitája okán. Aztán „Vesszen Medgyessy! - Békét akarunk!” jelszócsata. Nincs kedvem végighallgatni a beszédeket. Otthon újragondolom a napot, s az írógép előtt ér egy kollégám telefonja. Székesfehérvár felől hosszú amerikai katonai konvoj halad az M7- esen. Eszembe jut egy reggeli transzparens: Menjetek a Bushba! ©► tnnií'i'o'' j'iHi’.f s <5" ÄI nyeKa I. Halt meg: S’KHMK Egy éjszakai rádióműsor öntörvényű lemezlovasa Cilia O’Roarke, aki bársonyos hangjával megigézi a hallgatókat, és szélsőséges érzelmeket ébresztewtt ke dvenc « Ti szórakoztató vod«tom . Egy éjszaka megfenyegetik: öccsének halálát akarja O Salman Rushdie « :ITM]£r?i’IV'ÁkK!iW n megbosszulni rajta egy telefonáló. Részletes ismertetés nn.»», rnsynnk Sí nivjlsfr.erettsnesslési O ... .ijMOvószef n Megjelent n«***©rk * __i variás. mitológia O Én, a kém ---- *' *. ..LJIflúsásl 03 ijymmofcirn O t————-r— — * iJl Tankönyv jegvzöt Ö ____ I Korridor Met work * __jMvßivtanui<is j~J Max Allan Collins +' ^ti©tmc.däfsöilMAürgös R !| A,ox Scott a titkos ügynökök ásza. Imádja a hazáját és a munkáját Kelly *■ _jK*oter**.'s,prof,*krtrrí 1M Robinson boxbajnok Imádja a dicsfényt, a nőket és önmagát. Mindenben í ZilSmfíStechnik*. tore, R ! különböznek egymástól, mégis együtt kell megakadályozniuk, hogy a © un.i/eivu r~1 kozmopolita terroristavezér nyélbe üsse az évszázad fegyverüzletét a Részletes ismertetés Megjelent A bizalom hálója Utas Ágnes ..........A társadalom anyagi forrásainak nagy részét mára már kiárusították, a ► ’TjAjánlataink' ” a kormányok kezében nem maradt elég erőforrás, de nincs elég politikai * Könyve.-A hatalmi akarat sem a rétegek közötti gazdasági egyenlőtlenségeket Fotó: Aknay Csaba Riport 2003. február 17., hétfő 7