Budapesti Nap, 2003. szeptember (2. évfolyam, 202-227. szám)

2003-09-29 / 226. szám

Budapesti Nap BUDApest Regionális oldalak III. kerület, Pilisborosjenő Pilisvörösvár, Üröm, Budakalász, Pomáz, Szentendre Helyi tudósítóink Ágh Zsuzsanna Tel: 06-30/552-6243 E-mail: azsuzsanna@bnap.hu III. kerület Török Monika Tel.: 06-30/552-6299 E-mail: mtorok@bnap.hu Pilisborosjenő, Pilisvörösvár, Üröm, Budakalász, Pomáz, Szentendre H­Í­R­S­O­RO­K ' ( 8 WSSX8M&M8&88&M1 Áldás a koncert után­­ Áldásadással véget ért a Pilisi Ősz című ren­dezvénysorozat. Pilisszentlászló ünnepe számtalan érdekességet vo­nultatott fel, végül az egyházi zenei koncert után a falu áldást kapott a Szent László-plébániatemplomban. Megbékélés Háza - Ősznyitó koncertet tartanak szeptember 29-én 19 órakor a Megbékélés Házában (III., Hadrianus utca és Királyok útja sa­rok). A hangversenysorozat első koncertjén Beethoven Kreutzer Szo­nátája és Szymanowwski egy zeneműve hangzik el. A belépés díjtalan. Beszélgetés a táplálékról­­ Nem a megszokott időpontban, hanem hétfőn 15 órakor tartják a Beszélgetés a táplálkozásról-sorozat követ­kező rendezvényét a Támaszadó Szolgálatban (III., Laktanya utca 2.) A daganatos betegségeknél felmerülő táplálkozási kérdésekről Borodi Judittal beszélgethetnek az érdeklődők. Klub kismamáknak, nagymamáknak­­ Szeptember 29-én, hétfőn 10 órakor ismét baba-mama klubba várják az érintetteket a budakalá­szi Faluházba (Budakalász, Szentendrei út 9.). Szeptember 29-én 14 órától a nyugdíjasklub aktuális összejövetelét rendezik meg a leány­falui Faluházban (Leányfalu, Móricz Zsigmond út 124.) . pd­mUpTnyj* «st Budakalász Pmjyszi Szentendre ______________________ f rarmi B*1 ■ . ,1 ’ r 1 *Atotete*240IWi/pcrcCntttatanKtefowitotocs 1----------~7..'.i'-tt!________________________| 1^sms^38OR^T*M*fcAiw«^^06-i/4»7as 111. kerület • Együtt élünk Paraolimpikon és vasember Több mint kétszázan ját­szottak, eveztek, sportol­tak, beszélgettek a III. ke­rület nyílt sportnapján, ahol a kerületi szociális in­tézmények lakói: idősek, mozgássérültek, értelmi fogyatékosok egyaránt ki­kapcsolódhattak. A rendezvényt az óbuda-békás­­megyeri önkormányzat kezde­ményezésére a Területi Gondo­zási Központ és a békásmegye­ri Támogató Szolgálat szervez­te, a helyszínt a KEFÉT (Kö­zös Erővel Fogyatékosok és Tár­saik) Sportegyesület festői szép­ségű Duna-parti üdülője biztosí­totta. Lelik Ferenc, a KEFÉT SE el­nöke rámutatott, a meghívottak különböző problémákkal küz­denek, az összekötő kapocs a szociális helyzetük. Sportegye­sületükben saját maguk örömé­re sportolnak a tagok, vízi és ke­rékpártúrára járnak, de van síző és korcsolyázó tagjuk is, utóbbi történetesen egy vak lány. Bús Balázs alpolgármester el­mondta, hogy ez az idei harma­dik nagyszabású esemény a fo­gyatékossággal élő emberek éve alkalmából létrehívott rendez­vénysorozatban. Az udvaron fel­állított sátrakban logikai, spor­tok, ügyességi feladatok és kéz­művesség várta az ide látoga­tókat, akik speciális bicikliken tekertek, vagy épp evezni in­dultak. Éhüket ínycsiklandó illatú pap­rikás krumplival verhették el, majd a Madarak együttes muzsi­káját hallgathatták. Sokan hasz­nálták ki az alkalmat, hogy Far­kas László kerekes székes tenisz­­bajnok paraolimpikonnal, illetve Katona Ottóval, a vasemberrel beszélgessenek. Utóbbi műláb­bal teljesítette a 3800 méteres úszást, a 180 km kerékpározást és a 42 km futást az épek között, a két évvel ezelőtti Iron Man-ver­­senyen. I­­ Kapcala György saját terve­zésű bringaszékében közle­kedik A HÍR, AMELY RÓLAM SZÓL 2003. szeptember 29., hétfő 15 Vasárnap délután megtelt a csobánkai közösségi ház. A nemzetiségek nap­ját ünnepelték. Nem vélet­lenül: Csobánka lakossága igen vegyes. Évről évre megemlékeznek arról, hogy a sokszínűség a falu egyik vonzereje. Többmilliós villák és hetvenes évekből ittmaradt Cs-lakások, zárt kisközösségek és széles sá­vú internet, osztálykirándulások kötelező célpontja és a főváros­ból kimenekültek kedvelt „alvó­faluja” - ez mind egyszerre jel­lemző Csobánkára. Valaha per­sze eldugott kis falvacska volt, de mára a Budapesttől való 25 ki­lométeres távolsága igazán nem számottevő. A Csobánka, valamint a Borony név az Aba nemzetség egy-egy ágától származik. Az Árpád-kori Hont-Pázmány nemzetség itteni birtokai a XIII. században a pilisi ciszterciták tulajdonába kerül­tek, s ezeken a földeken - épp­úgy, mint a szomszédos Pomá­­zon - a szőlőkultúra virágzott századokon át. Lakossága a tö­rök időszakban csaknem telje­sen elpusztult. Benépesülése az 1690-es nagy török ellentáma­dást követően indult meg a délvi­dékről, ekkor Csemojevics Arzén szerb patriarcha­ vezetésével nagy­számú rác (szerb) népesség ér­kezett a török csapatok elől és települt be a középkori Borony­­puszta területére. Ők lettek Cso­bánka második alapítói. A szer­­bek először pásztorkodással, ké­sőbb gyümölcs- és virágtermesz­téssel foglalkoztak. A többi nem­zetiség - így a sváb, a szlovák, a cigány - az 1700-as években tele­pedik le a faluban. A XVIII. szá­zad elején már élnek svábok Csobánkán, az 1725-ös össze­írásban „Német Mihály molnárt” név szerint is szerepeltetik. A Thüringiából érkező német csa­ládok a század közepén ideköl­töző magyarokkal együtt újjáépí­tették a török idők óta romokban álló mai ófalut. A szlovákok a század második harmadában te­lepülnek ide, családneveik 1736- ban jelennek meg egy összeírás­ban. A cigányság 1760 után talál otthonra a faluban, eleik a ko­vácsmesterséget űzték. A szerbek nagy része 1920, majd 1945 után hazaköltözött ősi földjére, a helybéli svábokat - 1310 főt - az 1945-ös potsda­mi konferencián elhatározottak szerint, 1946. március 15-16-án kitelepítették a németországi Wertheimbe. Helyükbe visszate­lepített felvidéki magyarok, az Alföldről jászladányiak és csán­gó beköltözők érkeztek. A mai csobánkai nemzetisé­gek mazsorettek fellépésével, kamarakórussal, ovisok, iskolá­sok részvételével, a helybeli Tér­né Prála együttes muzsikájával ünnepelték magukat. Büszkén származásukra, de teljes egyet­értésben. Csobánka • Aktuális A nemzetiségek napja Csobánkán Török Mónika Volt ok az ünneplésre Sport Pedálozni jó, de nem veszélytelen A hajóállomás büféjében dolgozó Andrea régi álma valósult meg szombaton, amikor Tekerd a pe­dált! címmel amatőr kerékpárver­seny indult a Kossuth Lajos üdülő­parton emelt gátnál. A hónapokig tartó szervezés után azonban csa­lódottan tapasztalta: alig tucatnyi felnőtt és ugyanannyi gyerek ment el bringázni. A szervező kénytelen volt belátni: nehéz megmozgatni az embereket. Pedig voltak rajtszámok és öt bi­ciklis mentős. Két távon tekertek a résztvevők: Pomázig a nagyok, a kicsik pedig a gát végéig. Az ötlet abból fakadt, hogy Andrea mind kevesebb biciklist látott nap mint nap, és remélte, a verseny révén sokan felfedezik, megkedvelik a Duna-parti kerékpárutat. Persze ehhez megfelelő útburkolat is kel­lene, mert a verseny rajtjánál tá­tongó óriási mélyedés is jelzi: ma még nem veszélytelen vállalkozás arra kerekezni. A szervező társakra vár s if Remegi Veronika és Magdolna: A szellem panasza I. rész Vége a nyári szünetnek. Az ikrek, Emma és Tomi szellem­felfedező kalandjukat mesélik legszívesebben az iskolában. Új házba költöztek, ezért az első iskolamentes napon elindultak feltérképezni az ismeretlen zugokat. A ház hatalmas és ódon volt. Jó időbe telt, míg megtalálták a pince lépcsőjét. Sajnos fáradozásuk hiábavaló volt, mert a pincében csak üres üvegeket találtak. A földszintet már ismerték, ezért az emeletet célozták meg. A lépcső kissé romos állapotban volt, nyikorgott, mozgott. Óvatosan és remegő lábakkal, de végül mégis feljutottak. Kicsiny oldalajtót pillantot­tak meg, amely meglepetésükre nyitva állt. Mögötte csigalépcső tekergett, kíváncsivá téve az ikreket. Nem volt kérdéses, hogy azt is megmásszák. Néhány pillanat múlva a sötét padláson találták magukat. Pókhálók, kacatok és a sarokban, eldugva hatalmas láda ágaskodott. Ráadásul mély, szomorú sóhajok hal­latszottak belőle. Meglepetésükre egy szellemet­­ találtak a ládikóban, aki ráadásul jól meg­ijesztette őket.

Next