Budapesti Nap, 2003. október (2. évfolyam, 241-253. szám)

2003-10-18 / 243. szám

, 2003. október 18., szombat Budapest kultúra A BUDAPESTI MŰVÉSZVILÁG HÍREI Megnyílt­­ A Radisson Béke Hotelben tegnap este nyílt meg Schächter Kárpáti István fotókiállítása Fotó-Génem cím­mel. Az elsőkiállításos fotós képein ép és romos, régi és új falak, falrészletek jelennek meg. Az alkotásokat október 31-ig tekinthetik és vásárolhatják meg az érdeklődők. (BN) Díj - Csörsz Rumen István, a Musica Historica Együttes vezetője veheti át az idén a Magyar Régizenei Társaság által alapított Tinódi-lant kitüntetést. Az eu­rópai szellemiségű zenei díjat a napok­ban Óbudán tartott ülésén ítélte oda a kuratórium, immáron ötödik alkalom­mal. A Tinódi Lantos Sebestyén hang­szerére emlékeztető kobozt október 20- án a Balassi Bálint Intézet színházter­mében adják át a 29 éves zenésznek. (Index) Hol a Broadway? Hova lett a Terézvárosra régen oly jel­lemző kulturális atmoszféra? Erre az iz­galmas kérdésre keresi a választ a Broad­way Egyesület ma délután egy kulturális kerekasztal-beszélgetés keretében. A fél egykor kezdődő eszmecserén részt vesz többek között Körmendy Ferenc, a fővá­rosi kulturális bizottság elnöke, Bäcker Iván újságíró, Megyeri László, a Thália Színház igazgatója, és Nagy Bernadett, az írók Boltjának képviselője. A fórum a már több éve köztudatban lévő Broad­­way-koncepcióról szól, illetve annak tényleges megvalósíthatóságáról. A beszélgetést - ha az időjárás engedi - mozgásszínházi előadás követi dél­után két órától Present of Present - Váro­si angyalok címmel, amely témájában erősen reflektál a beszélgetésre. A Bue­na Vistában tartott összejövetel nyilvá­nos és ingyenes, a szervezők minden ér­deklődőt szeretettel várnak. (BN) ■ A Budapesti Nap mára ajánlja A magyar festészet napja Október 18., szombat 11.00 Performance a Lukács-szobornál - Pantomim, zene, „a festé­szet lángjának” meggyúj­tása, Lukács-staféta indí­tása. Helyszín: Lukács fürdő (II., Frankel Leó u.) 11.00 Programok az ELTE-TTK előtt Helyszín: XI., Pázmány P. sétány 1/C, Infopark. Térzene, óriásbábok, gyermekrajzverseny, művészeti eszközök bemutatója, óriáskép festése, eső esetén az épületben 12.30 Ünnepélyes meg­nyitó. Megnyitóbeszédet mond dr. Schiffer János főpolgármester-helyettes és Molnár Gyula, a XI. kerület polgármestere. Vers. Zene: Váci Városi Fúvószenekar 13.00 Összegzés című kiállítás az ELTE TTK­C épületének aulájában és belső tereiben. A kiállítást megnyitja: dr. Feledy Balázs 13.30 Gitárzenekar koncertje, papírmerítés, Magyar Posta festészeti sorozat első napi bélyeg­zése, kötélhúzás művé­szek és egyetemisták kö­zött. Művészek egész ala­kos gyorsportrékat készí­tenek. Gyermekfestők kollázs- és festészeti be­mutatója, a foglalkozást vezeti Vincze Angéla 14.00 Középiskolák élő­kép-bemutatója Vezető: Szalay József 14.30 A Muzsikás együttes koncertje 14.15 Koszorúzás a Csontváry-domborműnél Helyszín: XI. ker., Bartók B. út 34. 15.00 Koszorúzás a Kelenhegyi úti mű­vészháznál, Rippl-Rónai, Czóbel és más, a kerületben élt művészek emléktáblájánál Helyszín: XI., Kelenhegyi út 12-14. 15.30 Koszorúzás Egry József szobránál Helyszín: XI., Egry J. utca 16.00 Friss szemmel - Kiállításmegnyitó a kon­certteremben a múlt esztendőben végzett festőhallgatók képeiből Helyszín: A38-as hajó, XI., Petőfi híd budai hídfő 16.30 Színvallók- Kiállításmegnyitó meghívott festőművészek munkáiból A kiállítást rendezi: Bráda Tibor festőművész 21.00 A Vienna Art Orchestra dzsessz­­koncertje 17.30 Bolmányi Ferenc-emlékkiállítás - Portréfilm vetítése a mesterről Helyszín: Karinthy Szalon (XI., Karinthy Frigyes út 22.) 18.30 A DunapArt Művészeti Társaság kiál­lítása. Megnyitja: Balázs Árpád Liszt-díjas zene­szerző, érdemes művész. Helyszín: Gellért Hotel, teaszalon (XI., Gellért tér) 19­15 Gellért Hotel, gobelinterem Doyenek II. - Kortárs mesterek kiállítása Megnyitja: dr. Supka Magdolna Széchenyi-díjas művészettörténész 19.45 Életműdíj-átadás A díjat Hiller István, a nemzeti kulturális örök­ség minisztere adja át 21.00 Dzsesszkoncert a Gellértben Október 19., vasárnap 11.00 Szimpózium Zseni a művészetben címmel Helyszín: Magyar Nemzeti Galéria C épület (I„ Dísz tér 17.) 13.00 A festő tanszék hallgatóinak kiállítása. Megnyitja: Károlyi Zsigmond Helyszín: Magyar Képzőművészeti Egyetem (VI., Andrássy út 69.) 14.00 Szimultán utak és irányok jelen időben - A Magyar Alkotóművé­szek Országos Egyesüle­tének kiállítása Helyszín: Vigadó Galéria (V. Vigadó tér 2.) 15.00 Birkás István, Gyarmathy Tihamér, Mácsi István, Nagy Sándor, Schéner Mihály, Szabados Árpád kiállítása Helyszín: Körmendi Galé­ria (XIV., Thököly út 41.) 16.00 Ádám Zoltán, Bernáth András, Bukta Imre, Csurka Eszter, feLugossy László kiállítása Helyszín: K. Petrys Galéria (VIII., Horánszky u. 13.) HETI 700 PROGRAMBÓL VÁLASZTHAT MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN A BUDAPESTI NAP BUDAPESTIPP MELLÉKLETÉBEN Egy festőművész újrafelfedezése Mednyánszky Lászlónak, a táj- és csavargóképeiről ismert festőművésznek első alkalom­mal nyílik életművéhez méltó tárlata. A kiállítás a Nemzeti Galériában látható, és a Szlovák Nemzeti Galériával együttműkö­désben jött létre. Budapesten jövő év február 8-ig tekinthető meg. A múzeum két szinten mutatja be az egyedi és első ízben összegyűjtött életművet. A kiállítás mintegy 500 műtárgyat foglal magába, melyek nemcsak a két ország nemzeti galériáiból, hanem vidéki mú­zeumokból és magángyűjteményekből érkeztek. Mednyánszky életművének ugyan­ez körülbelül mindössze tíz szá­zaléka, mégis a termeken végigjárva az egész oeuvre feltérképezhető, és a tárlat méltón mutatja be a különleges érzé­kenységű művész alkotásait. A földszinti U alakú teremsor kiállító­helyiségeiben a festő olajképeit, míg a harmadik emeleten válogatott grafikáit és néhány személyes tárgyát tekinthetik meg a látogatók. A képek mellett rövid elemző-magyarázó szövegek olvashatók, melyek közül az átlátszó üvegre írottakat sajnos rendkívül nehéz kibetűzni. Mednyánszky László 1852-ben szüle­tett felvidéki magyar arisztokrata család sarjaként, és már gyermekkorában foly­tatott rajztanulmányokat. Vagyonos csa­ládjának köszönhetően Európa számos országába és festői szépségű természeti tájaira eljutott: Münchenben és Párizs­ban tanult, később Barbizonban, Rómá­ban és Krakkóban tevékenykedett. Az el­ső világháború kitörésekor a frontra akart menni, és végül, 1917-es sebesülé­séig, a háborúban harcoló és elesett kato­nák megrázó ábrázolásait hozta létre. 1919-ben hunyt el. A földszinti termekben lévő festmé­nyek túlnyomó része tájkép, melyek hi­hetetlenül változatosak, mégis gyakran ugyanazt az életérzést, azt a melankóliát tükrözik, amely a festőn élete folyamán egyre inkább eluralkodott. Tájképei tulaj­donképpen szimbolista hangulatképek: valóságosnak, naturalistának tűnnek, de valójában Mednyánszky rendkívül szub­jektív természetábrázolását tükrözik. Több képéből, főleg az éjszakai tájakat bemutatókból, megnyugtató csend árad. Alkotásain fényfoltok szikráznak, hol egy csavargó szembogarának, hol pedig a víztükörnek csillanásait megörökítve. Mednyánszky az emberábrázolás terén is egyéni stílusban alkotott. Vonzotta a nincstelenek, a csavargók világa, s ez nem csupán az akkoriban szokásos tettetett részvét volt. Párizsban az 1890-es évek végén rongyszedőnek adta ki magát, és így élt a külvárosi emberek között. Képe­in a szegény figurákat sokszor visszatérő motívumokkal, ismétlődő testhelyzetben ábrázolja, mégis más-más jelentést kap­nak e művek. A századfordulón készültek a Rembrandt stílusához közel álló rabbi­­portrék is, melyeket a budapesti zsidó ne­gyed lakói ihlettek. Utolsó éveiben a há­ború okozta emberi szenvedések kötötték le figyelmét, több festményén is hóban fekvő, harcoló katonákat láthatunk. A harmadik emeleten a művész tanul­mányait, vázlatait, grafikáit szemlélhetik meg a betérők. Ezek egy folyton alkotó és nagy tehetségű emberről tanúskodnak. A pár­vonalas rajzoktól a részletesen ki­dolgozott alkotásokig, Mednyánszky váz­latfüzetétől az életnagyságú tanulmányo­kig sok kép segíti itt a magyar festő művé­szetének megértését, megismerését. A tárlat létrejöttét elméleti kutatás és összegzés is kísérte, amelynek eredmé­nye szlovák és magyar művészettörténé­szek által írt és összeállított életmű-kata­lógus lett. Stenczer Budapesti Nap Bábel újjászületése Kisebb pénzügyi nehézségekből adódó kihagyás után újra kapható boltokban a Café Bábel művészeti folyóirat. A kiad­vány több mint tíz éve működik, temati­kus számokat ad ki negyedévenként. Az új szám a Tény címet viseli, és a benne ol­vasható tanulmányok különböző megkö­zelítésekből, különböző tudományágak felől közelítenek a témához. Néhány cikk a kínálatból: Mama Dávid írásában Hayden White magyarul is olvas­ható, nagy hatású és nagy vitákat generá­ló történész munkásságát elemzi. White- Új tematikus számmal jelentkezett a tízéves folyóirat­tal készített interjút a lap szerkesztője, Várkonyi Benedek. A Magyarországon ke­véssé ismert Renato Rosaldo, a mai kultu­rális antropológia egyik vezéregyénisége a társadalomtudományi objektivitás lehe­­tetlenségéről ír szemléletes példák segít­ségével. Daróczi Andor közgazdász az En­­ron-botrány tanulságait vizsgálja: meny­nyire változik meg az életünk attól, hogy már a könyvvizsgálókban sem bízhatunk meg teljesen. Varró Attila az áldokumen­tumfilm műfaját mutatja be a teljesség igényével. Október 17-én, azaz pénteken 17 órakor lesz a lap bemutatója a Spinoza-házban (VII., Dob utca 15.). Az est vendége Krasz­­nahorkai László, aki szintén szerzője a Ca­fé Bábel legújabb számának. 25-én pedig a Budapesti Őszi Fesztivál keretében, a Café Bábel szervezésében az első folyóirat­fesztivált rendezik meg a Ráday utcában, ahol a mai magyar kulturális élet legjobb folyóiratai gyűlnek össze és tartanak foga­dóórákat a számos kávéház valamelyik­ében, hogy olvasók, szerzők, szerkesztők együtt beszélgethessenek művészetről, tudományról, társadalomról, történelem­ről, nőkről, férfiakról, épületekről, laká­sokról, ételekről, italokról. (EN) ■I Egy teljes élet krónikája Charlie­­ Charles Chaplin élete és művészete Első pillanatra Charlie Chaplin­ről dokumentumfilmet forgatni nem embert próbáló feladat. Nem kell például elmenni Délke­­let-Ázsiába vagy az isten háta mögé, mindenféle betegségeket összeszedni csak azért, hogy egy húszfős közösséget filmezzünk, vagy megkergettetni magunkat szkinhedekkel, mert mániáink közé tartozik a neonáci csopor­tok figyelése. Chaplin életműve bőven doku­mentálva van, hatása ezerféle mó­don kimutatható, gyermekei él­nek, és vele kapcsolatban számos híres művész hajlandó nyilatkoz­ni, hiszen már az is rang, hogy egy lapon említik őket ezzel a zse­nivel. Ez jelenti ugyanakkor a a dolog nehézségét is, hiszen Chap­linnek, művészetének annyiféle vonatkozási pontja lehet, hogy az alkotónak mindenképpen súlyoz­ni kell a témák tekintetében, hogy össze tudja fogni a nyersanyagot. Már a film címéből nyilvánvaló­vá válik, hogy az egyébként film­­kritikusként praktizáló Richard Schickel, a film rendezője nem döntött. Vagy túl sokat vállalt - mindenki döntsön ízlése szerint. Így aztán - noha valóban sokat tu­dunk meg Chaplinről - hiányér­zetünk támad, mintha csonka lenne a film. Beszél például a kü­lönböző filmtrükkjeiről, de csak töredékesen. Beszél a magánéle­téről, de ez néha túl részletes, né­ha meg elnagyolt. Kiemel jellem­ző filmrészleteket, de ugyanennyi erővel mást is bevághatna. És ami a legszomorúbb, nem tesz hozzá semmit a Chaplinről szóló szak­művekhez. És mégis ez volt a Titanic Nem­zetközi Filmfesztiválon az első film, aminek sajnáltam, hogy vé­ge lett. Nem a neves megszólalók - Marcel Marceau, Sir Richard At­tenborough, Johnny Depp, Milos Forman, Woody Allen vagy Martin Scorsese­­ miatt. A filmrészletek hatottak igazán, és ha másért nem, hát azért érdemes megnézni ezt a filmet, hogy újra tu­datosíthassuk ma­gunkban, mennyire meghaladhatatlan zseni volt Chaplin. Filmjeiben - és ez a dokumen­tumműből is világosan kiderül - mindig kísérletezett, a képeken érezhető a kockázat, a kudarc le­hetősége, ezért nem poros a leg­korábbi mozija sem. A csavargó figurája Chaplin értelmezésében vált filmtörténeti tényezővé. Schickel felhívja a figyelmet arra, hogy Chaplin királyi gazdagon játszott koldusszegény figurát. Technikai megoldásai, látásmód­ja a mai napig hatnak. Magánem­berként leginkább nő­ügyei borzolták a ra­jongók kedélyeit. Meg­tudhatjuk, hogy bár a közönség pályája nagy részén bálványozta őt, Chaplin legalább any­­nyira szerette a publi­kumot, mint amennyi­re tartott tőle. Félt, hogy egyszer csak nem nevetnek rajta. Ez így, még ha sokszor láttuk is, rend­ben is volna. Schickel mozijával kapcsolatban azonban felmerül egy szomorú érzemény. Adva van egy fesztivál, amely céljának a kortárs - tehát új utakat kereső - alkotások bemutatását tekinti, és akkor egy 1914-től 1967-ig tar­tó filmpálya szemlélése tartozik a legizgalmasabb élmények közé. -haynal-A rendező túl sokat vállalt, ezért lett széteső a film A nagy nevettető

Next