Budapesti Nap - Mai Budapesti Nap, 2003. november (2. évfolyam, 254-269. - 1. évfolyam, 1-8. szám)

2003-11-04 / 255. szám

Budapesti Nap í >UDAPESI SZJE.iVI fcL\ ESEN 2003. november 4., kedd 5 Értelmetlen akció Talán már mindennapi lát­ványosság a buszon magá­ba beszélő, éneklő, értel­metlen dolgokat zagyváló utastárs, akinek látványakor az embernek általában egyetlen gondolat ugrik be: ez biztos, hogy megőrült. Viszont, ha séta közben azt látja mondjuk a Deák téren, hogy egy népes tömeg szikrázó napsütés­ben egyszerre előkapja esernyő­jét és kinyitja, akkor lehet, hogy már mélyebb gondolatok törnek elő. Ebben az esetben felmerül­het a kérdés, hogy most akkor ki is a bolond? A Flashmob nevű meghatároz­hatatlan tevékenységgel foglalkozó szervezet tagjai és hívői semmi mást nem akarnak, csak megdöb­benteni a járókelőket. Budapesten még újdonságnak számít, de Nyu­­gat-Európában évek óta működik, és a hírek szerint egyre komolyab­ban. A Flashmob tagjai kizárólag e­­mailben érintkeznek. A történet a következőképpen fest: a Flashmob tag kap egy leve­let, amelyben arra szólítják fel, hogy menjen a Nyugati pályaud­varra, és a 706-os számú 17.10-kor induló Dankó Pista SC indulásakor bontsa ki a magával vitt kakaót és igya meg. Miután ezt megtette már csak haza kell mennie. Mindez at­tól válik érdekessé, hogy a Flash­­mobnak több száz tagja van, és egy-egy ilyen akciónál egy helyen, egy időpontban csinálják, termé­szetesen ugyanazt. A fentiekben említett esemény volt a második ilyen tömegmeg­mozdulás. Legutóbb az aktivis­ták a múlt hétvégén találkoztak a Blaha Lujza téren. A mit sem sejtő járókelők egyszer csak arra lettek figyelmesek, hogy a moz­gólépcsőn olyan emberek utaz­nak, akik fejjel lefelé olvassák az újságot. A felhívásban a szerve­zők eredetileg ülni akartak a lép­csőn, de mint kiderült ez sza­bálytalan, és ez a szervezet sem­mi esetben sem követ el tör­vénysértést. A szervezők han­goztatják, hogy nem a megbot­­ránkoztatás a cél, és nem is a tömeghisztéria­keltés, egysze­rűen csak megle­petést akarnak okozni. . A következő akció szervezé­séről egyelőre még nincs hír, de­­ az eddigi ta­pasztalatok azt mutatják­­, hogy az elkövetkezendő két héten belül bekövetkezik. Vízteleki Zoltán Jegyzet Marx-faktor Török Monika - i tagadás, elkövettük azt a hibát, hogy meg­csináltattuk a tévét, miáltal a külvilág ismét betette koszos lábát a lakásba, és ez irreverzibilis melléfogásnak látszik már most. Olyan jó volt egy teljes negyedév szabadságot kivenni, semmiről nem maradtunk le, tán csak ha egy-két új reklám ütötte fel a fejét, az is minek, az idén már bizto­san nem veszünk a gyerekeknek újabb bank­számlákat. Azt mondja egy ősz úr a képernyőn, igen meg­győző mosollyal, hogy globalizáció, multinacio­nális cégek, miáltal aztán nemzeti arculat- meg kultúravesztés, aztán hiába, hogy van már távirá­nyító is a tévéhez, a másik csatornán mégis képe­sek szinte szóról szóra, igaz, ezúttal egy spontán demonstráció retro-képei keretében, karvalytőké­sítve, de ez a dolog szem­pontjából már úgyszólván mindegy is. Nagyon régóta homályos, miért kell pont nekünk beparázni az Uniótól. És most nem a hivatalos píárszö­­veg, csak a józan ész meg a tapasztalat, amire lehet vadul hivatkozni. Mert mit hoz ne­künk az Unió? Már ha egyál­talán?! (Akik látták a Brian életét, persze tudják a vá­laszt. Mert mit adtak nekünk a rómaiak?!) Napi szinten semmi megrá­­zót. Semmi olyat, amit már ne tapasztaltunk vol­na. Sőt. Ha jobban belegondolunk, régóta készü­lünk fejben a dologra. A magazinok, hetilapok mindegyre tele vannak uniós rovatokkal, mellék­letekkel - egyik unalmasabb, mint a másik, üvölt belőlük a píár meg a pénz, gyermekeink pedig, egészséges mentalitásúak lévén, épp úgy is fo­gadják őket, ahogy az dukál: méla undorral. De mit is szólhatnának egy-egy színes, képes riport­hoz, melynek címe, mondjuk, Bemutatjuk Dánia fővárosát, lehet ámulni, ilyen is van ám. Uniós kvíz is van, szinte mindegyikben. Persze mi tudjuk, az uniós kvízjátékokat az égegyadta világon semmi nem különbözteti meg a valahai, boldogult emlékezetű Ki tud többet a Szovjetuni­óról? vetélkedőktől. Csak a szovjet lett elhagyva, és akkor most nem a lényegről, csak a technikák­ról beszélünk. Ja, talán annyi még a különbség, hogy nem Artyekben lehet kéthetes elzárást nyer­ni a helyezetteknek, hanem a görög tengerparton, apartmanban, félpanzióval, ingyen bioszolárium­mal, úgyhogy mégiscsak be kéne nevezni a gyere­keket, és meg kéne válaszolni helyettük azt a hi­hetetlenül szövevényes rejtvényt, hány európai országban is van balra tarts. Szegény uniós pógárok, nekik mindez az újdon­ság erejével hat. Kapkodják is a fejüket, jajgatnak az identitásuk meg a csoda tudja, mi miatt még. Ostoba jólétükben először szembesülnek halál evi­dens dolgokkal, mint a közös pénz, közös hadgya­korlat vagy közösködő piac. Talán nem sokszor fordult elő a történelmük során, hogy Matrjoska­­babákkal vagy orosz balettal dózerolták volna a nemzeti gyökereiket. Minekünk persze mindez csak gyermekjáték, kacagunk is eleget rajta majd még. Hi­szen aki KGST-ben, rubelel­számolásban, Varsói Szerző­désben pubertált, netántán - az idősebbje­­ aktívan részt is vett benne, az kissé felkészül­tebben lép a nagy és szent Uni­óba, mint ezek a gyenge kez­dők. A világnak ezen a fertá­lyán, ahol mi terülünk el, nem­csak hogy rápróbáltunk már valami - külsőleg a megtévesztésig - hasonló do­logra, hanem azt is megtanultuk, de évtizedekkel ezelőtt, hogyan lehet kibekkelni, megkerülni, kiját­szani. Ugyan mutassák már meg nekem azt a vérbő magyar üzletembert, aki nem talál ki húsz perc le­forgása alatt valami igazán húzósat arra, hogyan is lehet kijátszani bármiféle szabályozást. Mezőgaz­dát, akit hosszabb távon komolyan befolyásolna, mit mondanak neki a szent szövetségben, ponto­san mennyit és miből termeljen, tereljen odahaza. Vagy magyar gyereket, aki a nagy iskolai szá­razelemgyűjtésben nem csempész be ólomdarab­kákat, a mérleg átverése végett, mint azt valaha mi is tettük a papírgyűjtésnél. Hol van ehhez képest Európa? Bizony, sokat kell még tanulniuk tőlünk. Nyerőgép életre-halálra Gyógyközpont Pesten - Havas Henrik könyve a gépmániáról Játékbetegeket gyógyító központot adtak át tegnap a Fővárosi Nyírő Gyula Kór­házban. A tárgyi eszközök megvásárlásához szükséges százezer forintot,­­ amely az egészségügyben igen ko­moly összeg - részben a kórház állta, részben a munkatársak adták össze. Aki ebből a húsz kérdésből leg­alább hétre igennel válaszol, biz­tos, hogy szenvedélyes szerencse­játékos - állítja a most induló inté­zet egyik munkatársa, Fekete Péter álnéven írott őszinte könyvében. 1. Játszottál-e már a munkaidőd rovására? 2. Előfordult-e valaha, hogy a játék miatt gondterheltté vált az életed? 3. Érintette-e már jó híredet a játék? 4. Éreztél-e már lelkiismeret-furdalást a játék után? 5. Játszottál-e valaha is azért, hogy az adósságaidat kifizesd? 6. Gátolt­­e a játék a normális életben? 7. Vesztés után érezted-e, hogy visz­­sza kell menni nyerni? 8. Nyerés­kor éreztél-e késztetést arra, hogy minél előbb újra nyerj? 9. Gyakran elvered az utolsó pénzed is? 10. Kértél-e kölcsön, hogy játszhass? 11. Adtál-e el már valamit, csak azért, hogy játszhass? 12. Előfor­dult, hogy félretettél a játékra? 13. Hanyagoltad-e családodat vagy önmagad a játék miatt? 14. Ját­szottál-e hosszabb ideig, mint ter­vezted? 15. Játszottál-e valaha is azért, hogy menekülj az aggodal­maidtól? 16. Tettél-e már törvény­­sértőt a játékért? 17. Szenvedtél-e álmatlanságban? 18. A csalódá­sok a játékhoz fordítanak? 19. Ha jó történik veled, játékkal ünne­peled? 20. Eszedbe jutott-e már, hogy tönkrementél? Dr. Németh Attila pszichiáter fő­orvos megnyitójában összefoglalta javaslatait a játékszenvedély meg­előzésére. Alapelve szerint ez a szenvedély ugyanolyan személyi­ségromboló, mint a drogfüggőség. A főorvos szerint vesztő automatá­kat csakis olyan helyen szabadna üzemeltetni, ahová 18 éven aluliak nem mehetnek be. Ahol alkohol van, ott pedig ne legyen gép - mert a két függőség erősíti egymást. A főorvos elmélete szerint a lottót nem számolva sokkal kevesebb haszna származik az államnak a játékadókból, mint amekkora kára keletkezik a betegszám emelkedé­séből. Beszédében az is szerepelt: a Szerencsejáték Rt. privatizálása az állami kontroll elvesztésével jár­hat, miközben a mai egészségügy nem fogja tudni ellátni a szenve­délybetegek tízezreit. A sajtótájékoztatón részt vett Haris Henrik újságíró is, aki köny­vet ír a játékszenvedélyről. „Szabadon sokszorosítható!” áll Horváth Szilveszter addiktológus konzulens, gyógyult beteg, Fekete Péter álnéven írt, Nyerőgép életre­­halálra című könyvében. A mű megrázó önvallomás, non-profit, fénymásolatban terjedő magánki­adás. Kötelező olvasmány a terápi­ákon. Kiderül belőle, hogy a szerző tragédiája még gyerekkorában kez­dődött el, és a legtöbb bajt a szere­­tetlenség okozta. „Nem éri meg jó­nak lenni” fogalmazta meg tizen­négy éves korában a ma 43 éves Horváth Szilveszter. Ma már tudja, hogy tévedett. A könyvet, tapaszta­latait sorstársai segítségére írta meg. - Meguntam, hogy minden gyógyulni vágyónak az elejétől mindent elmeséljek. Megírtam. Őszinte, intelligens, gyakorlatias felfogású kézirat. Izing Antal •____ | Elérhetőségek A könyv szerzője és a most in­duló intézet telefonon is elérhe­tő, a 451-2600-as számon, a 2274-es melléken. Két függőség gyakran erősíti egymást Í­ld­ALAK HIRDETESFELVETEL: Magyar Telefonkönyvkiadó Tarsasag 2040 Budaörs, Baross utca 89. Telefon: (06-23) 504-904 * Fax: (06-23) 504-989 • e-mail: marketing@mtt.hu www.aranyoldalak.hu • www.aranyoldalakwap.hu • www.telefonkonyv.hu

Next