Budapesti Nap - Mai Budapesti Nap, 2003. november (2. évfolyam, 254-269. - 1. évfolyam, 1-8. szám)
2003-11-04 / 255. szám
Budapesti Nap í >UDAPESI SZJE.iVI fcL\ ESEN 2003. november 4., kedd 5 Értelmetlen akció Talán már mindennapi látványosság a buszon magába beszélő, éneklő, értelmetlen dolgokat zagyváló utastárs, akinek látványakor az embernek általában egyetlen gondolat ugrik be: ez biztos, hogy megőrült. Viszont, ha séta közben azt látja mondjuk a Deák téren, hogy egy népes tömeg szikrázó napsütésben egyszerre előkapja esernyőjét és kinyitja, akkor lehet, hogy már mélyebb gondolatok törnek elő. Ebben az esetben felmerülhet a kérdés, hogy most akkor ki is a bolond? A Flashmob nevű meghatározhatatlan tevékenységgel foglalkozó szervezet tagjai és hívői semmi mást nem akarnak, csak megdöbbenteni a járókelőket. Budapesten még újdonságnak számít, de Nyugat-Európában évek óta működik, és a hírek szerint egyre komolyabban. A Flashmob tagjai kizárólag emailben érintkeznek. A történet a következőképpen fest: a Flashmob tag kap egy levelet, amelyben arra szólítják fel, hogy menjen a Nyugati pályaudvarra, és a 706-os számú 17.10-kor induló Dankó Pista SC indulásakor bontsa ki a magával vitt kakaót és igya meg. Miután ezt megtette már csak haza kell mennie. Mindez attól válik érdekessé, hogy a Flashmobnak több száz tagja van, és egy-egy ilyen akciónál egy helyen, egy időpontban csinálják, természetesen ugyanazt. A fentiekben említett esemény volt a második ilyen tömegmegmozdulás. Legutóbb az aktivisták a múlt hétvégén találkoztak a Blaha Lujza téren. A mit sem sejtő járókelők egyszer csak arra lettek figyelmesek, hogy a mozgólépcsőn olyan emberek utaznak, akik fejjel lefelé olvassák az újságot. A felhívásban a szervezők eredetileg ülni akartak a lépcsőn, de mint kiderült ez szabálytalan, és ez a szervezet semmi esetben sem követ el törvénysértést. A szervezők hangoztatják, hogy nem a megbotránkoztatás a cél, és nem is a tömeghisztériakeltés, egyszerűen csak meglepetést akarnak okozni. . A következő akció szervezéséről egyelőre még nincs hír, de az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az elkövetkezendő két héten belül bekövetkezik. Vízteleki Zoltán Jegyzet Marx-faktor Török Monika - i tagadás, elkövettük azt a hibát, hogy megcsináltattuk a tévét, miáltal a külvilág ismét betette koszos lábát a lakásba, és ez irreverzibilis melléfogásnak látszik már most. Olyan jó volt egy teljes negyedév szabadságot kivenni, semmiről nem maradtunk le, tán csak ha egy-két új reklám ütötte fel a fejét, az is minek, az idén már biztosan nem veszünk a gyerekeknek újabb bankszámlákat. Azt mondja egy ősz úr a képernyőn, igen meggyőző mosollyal, hogy globalizáció, multinacionális cégek, miáltal aztán nemzeti arculat- meg kultúravesztés, aztán hiába, hogy van már távirányító is a tévéhez, a másik csatornán mégis képesek szinte szóról szóra, igaz, ezúttal egy spontán demonstráció retro-képei keretében, karvalytőkésítve, de ez a dolog szempontjából már úgyszólván mindegy is. Nagyon régóta homályos, miért kell pont nekünk beparázni az Uniótól. És most nem a hivatalos píárszöveg, csak a józan ész meg a tapasztalat, amire lehet vadul hivatkozni. Mert mit hoz nekünk az Unió? Már ha egyáltalán?! (Akik látták a Brian életét, persze tudják a választ. Mert mit adtak nekünk a rómaiak?!) Napi szinten semmi megrázót. Semmi olyat, amit már ne tapasztaltunk volna. Sőt. Ha jobban belegondolunk, régóta készülünk fejben a dologra. A magazinok, hetilapok mindegyre tele vannak uniós rovatokkal, mellékletekkel - egyik unalmasabb, mint a másik, üvölt belőlük a píár meg a pénz, gyermekeink pedig, egészséges mentalitásúak lévén, épp úgy is fogadják őket, ahogy az dukál: méla undorral. De mit is szólhatnának egy-egy színes, képes riporthoz, melynek címe, mondjuk, Bemutatjuk Dánia fővárosát, lehet ámulni, ilyen is van ám. Uniós kvíz is van, szinte mindegyikben. Persze mi tudjuk, az uniós kvízjátékokat az égegyadta világon semmi nem különbözteti meg a valahai, boldogult emlékezetű Ki tud többet a Szovjetunióról? vetélkedőktől. Csak a szovjet lett elhagyva, és akkor most nem a lényegről, csak a technikákról beszélünk. Ja, talán annyi még a különbség, hogy nem Artyekben lehet kéthetes elzárást nyerni a helyezetteknek, hanem a görög tengerparton, apartmanban, félpanzióval, ingyen bioszoláriummal, úgyhogy mégiscsak be kéne nevezni a gyerekeket, és meg kéne válaszolni helyettük azt a hihetetlenül szövevényes rejtvényt, hány európai országban is van balra tarts. Szegény uniós pógárok, nekik mindez az újdonság erejével hat. Kapkodják is a fejüket, jajgatnak az identitásuk meg a csoda tudja, mi miatt még. Ostoba jólétükben először szembesülnek halál evidens dolgokkal, mint a közös pénz, közös hadgyakorlat vagy közösködő piac. Talán nem sokszor fordult elő a történelmük során, hogy Matrjoskababákkal vagy orosz balettal dózerolták volna a nemzeti gyökereiket. Minekünk persze mindez csak gyermekjáték, kacagunk is eleget rajta majd még. Hiszen aki KGST-ben, rubelelszámolásban, Varsói Szerződésben pubertált, netántán - az idősebbje aktívan részt is vett benne, az kissé felkészültebben lép a nagy és szent Unióba, mint ezek a gyenge kezdők. A világnak ezen a fertályán, ahol mi terülünk el, nemcsak hogy rápróbáltunk már valami - külsőleg a megtévesztésig - hasonló dologra, hanem azt is megtanultuk, de évtizedekkel ezelőtt, hogyan lehet kibekkelni, megkerülni, kijátszani. Ugyan mutassák már meg nekem azt a vérbő magyar üzletembert, aki nem talál ki húsz perc leforgása alatt valami igazán húzósat arra, hogyan is lehet kijátszani bármiféle szabályozást. Mezőgazdát, akit hosszabb távon komolyan befolyásolna, mit mondanak neki a szent szövetségben, pontosan mennyit és miből termeljen, tereljen odahaza. Vagy magyar gyereket, aki a nagy iskolai szárazelemgyűjtésben nem csempész be ólomdarabkákat, a mérleg átverése végett, mint azt valaha mi is tettük a papírgyűjtésnél. Hol van ehhez képest Európa? Bizony, sokat kell még tanulniuk tőlünk. Nyerőgép életre-halálra Gyógyközpont Pesten - Havas Henrik könyve a gépmániáról Játékbetegeket gyógyító központot adtak át tegnap a Fővárosi Nyírő Gyula Kórházban. A tárgyi eszközök megvásárlásához szükséges százezer forintot, amely az egészségügyben igen komoly összeg - részben a kórház állta, részben a munkatársak adták össze. Aki ebből a húsz kérdésből legalább hétre igennel válaszol, biztos, hogy szenvedélyes szerencsejátékos - állítja a most induló intézet egyik munkatársa, Fekete Péter álnéven írott őszinte könyvében. 1. Játszottál-e már a munkaidőd rovására? 2. Előfordult-e valaha, hogy a játék miatt gondterheltté vált az életed? 3. Érintette-e már jó híredet a játék? 4. Éreztél-e már lelkiismeret-furdalást a játék után? 5. Játszottál-e valaha is azért, hogy az adósságaidat kifizesd? 6. Gátolte a játék a normális életben? 7. Vesztés után érezted-e, hogy viszsza kell menni nyerni? 8. Nyeréskor éreztél-e késztetést arra, hogy minél előbb újra nyerj? 9. Gyakran elvered az utolsó pénzed is? 10. Kértél-e kölcsön, hogy játszhass? 11. Adtál-e el már valamit, csak azért, hogy játszhass? 12. Előfordult, hogy félretettél a játékra? 13. Hanyagoltad-e családodat vagy önmagad a játék miatt? 14. Játszottál-e hosszabb ideig, mint tervezted? 15. Játszottál-e valaha is azért, hogy menekülj az aggodalmaidtól? 16. Tettél-e már törvénysértőt a játékért? 17. Szenvedtél-e álmatlanságban? 18. A csalódások a játékhoz fordítanak? 19. Ha jó történik veled, játékkal ünnepeled? 20. Eszedbe jutott-e már, hogy tönkrementél? Dr. Németh Attila pszichiáter főorvos megnyitójában összefoglalta javaslatait a játékszenvedély megelőzésére. Alapelve szerint ez a szenvedély ugyanolyan személyiségromboló, mint a drogfüggőség. A főorvos szerint vesztő automatákat csakis olyan helyen szabadna üzemeltetni, ahová 18 éven aluliak nem mehetnek be. Ahol alkohol van, ott pedig ne legyen gép - mert a két függőség erősíti egymást. A főorvos elmélete szerint a lottót nem számolva sokkal kevesebb haszna származik az államnak a játékadókból, mint amekkora kára keletkezik a betegszám emelkedéséből. Beszédében az is szerepelt: a Szerencsejáték Rt. privatizálása az állami kontroll elvesztésével járhat, miközben a mai egészségügy nem fogja tudni ellátni a szenvedélybetegek tízezreit. A sajtótájékoztatón részt vett Haris Henrik újságíró is, aki könyvet ír a játékszenvedélyről. „Szabadon sokszorosítható!” áll Horváth Szilveszter addiktológus konzulens, gyógyult beteg, Fekete Péter álnéven írt, Nyerőgép életrehalálra című könyvében. A mű megrázó önvallomás, non-profit, fénymásolatban terjedő magánkiadás. Kötelező olvasmány a terápiákon. Kiderül belőle, hogy a szerző tragédiája még gyerekkorában kezdődött el, és a legtöbb bajt a szeretetlenség okozta. „Nem éri meg jónak lenni” fogalmazta meg tizennégy éves korában a ma 43 éves Horváth Szilveszter. Ma már tudja, hogy tévedett. A könyvet, tapasztalatait sorstársai segítségére írta meg. - Meguntam, hogy minden gyógyulni vágyónak az elejétől mindent elmeséljek. Megírtam. Őszinte, intelligens, gyakorlatias felfogású kézirat. Izing Antal •____ | Elérhetőségek A könyv szerzője és a most induló intézet telefonon is elérhető, a 451-2600-as számon, a 2274-es melléken. Két függőség gyakran erősíti egymást ÍldALAK HIRDETESFELVETEL: Magyar Telefonkönyvkiadó Tarsasag 2040 Budaörs, Baross utca 89. Telefon: (06-23) 504-904 * Fax: (06-23) 504-989 • e-mail: marketing@mtt.hu www.aranyoldalak.hu • www.aranyoldalakwap.hu • www.telefonkonyv.hu