Budapesti Napló, 1898. január (3. évfolyam, 1-31. szám)
1898-01-01 / 1. szám
Budapest, szombat BUDAPESTI NAPLÓ 1898. január 1. - teki elintézésére szorítkoznék a kormány. Itt megemlítjük azt a furcsa hírt, hogy a magyar vámhatáron a vámilleték lefizetése ellenében vámvisszafizetési tárcákat fognak kiszolgáltatni, amelyek szerint a vámkincstár megtéríti a lefizetett összeget, ha három hónapon belül nem jö létre törvényes intézkedés. Ez a hír kalandos és együgyű, ilyenféle intézkedésről szó sem lehet s csupán azért jegyezzük fel, mert érdekesen illusztrálja a forgalomban levő kombinációk merészségét. Ami a bankot illeti, erre nézve rendelet semmi esetre sem fog jönni, hanem a pénzügyminiszter egyszerűen egyezményre lép a bankkal a státuszkvó fenntartása dolgában s a törvényhozás utólagos jóváhagyásának kikötésével. Itt már van precedens is a törvény nélküli állapotra. Mikor 1867-ben helyreállott az alkotmányos rend, a bank-aktát nem törvényen, hanem pénzügyminiszteri egyezmény révén terjesztették ki Magyarországra; ez az állapot egy teljes évtizedig tartott, mert a bankegyezség becikkelyezése csak 1868-ban történt meg Széll Kálmán pénzügyminisztersége alatt. Az ellenzék magatartásáról szóló hírek ma még nagy részben csak kombinációk. Az a hír pedig, hogy a nemzeti párt hozzá fog járulni valamiféle rosszulási indítványhoz, egyszerűen nem igaz. A nemzeti párt ilyen eshetőséggel nem is foglalkozott, a jövőre nézve nem is határozott, de még csak nem is tanácskozott, hanem csak a konkrét esetről fog tanácskozni és határozni. Ami a függetlenségi pártot illeti, ott nincs teljes bizonyosság. A párt nagy része sincs most Budapesten és akik itt vannak, azok részben még tétováznak. A klubban ma kevesen voltak, és így a párt általános hangulatáról bajos volna beszélni, de a jelenlevők többségének a hangulata az volt, hogy az általános vitát a jövő hétnek a derekánál tovább nem nyújtják, azonban csinálnak tüzetes részletes vitát, de obstrukció nélkül. Ennek a vitának bőséges és igen komoly alapot ad a ma megjelent osztrák szükségrendelet, amely nem a tettleges állapot, hanem a kereskedelmi és vámszövetség meghosszabbításáról szól. Ez pedig nyílt ellentétben van nemcsak a törvénynyel, hanem báró Bánffy Dezső miniszterelnöknek ismételt, határozott nyilatkozataival is. Hogy Ausztriában mit határoz a császár és a törvényhozás, amelynek az alkotmánytörvény értelmében a rendelethez való hozzájárulása szükséges, ahhoz a magyar törvényhozásnak semmi köze. De arról már igenis a magyar törlvényhozásnak kell gondoskodnia, hogy a magyar törvény hallgatagon meg ne erősítse azt a feltevést, hogy nálunk is a vámszövetség maradt érvényben és nem egy állapot. A függetlenségi párt ebből a felfogásból kiindulva a törvényjavaslathoz olyan módosításokat fog indítványozni, amelyekből világosan ki fog tűnni, hogy Magyarország 1898. január 1-től kezdve az önálló vámterület jogalapján áll. És ezek a módosítások, azt hiszik, nem fognak nehézségbe ütközni, mert egyfelől gróf Apponyi Albert maga is kilátásba helyezett hasonló értelmű módosítást, másfelől maga a miniszterelnök is határozottan kijelentette, hogy január elsején az ország az önálló vámterület alapján áll. Arról van tehát csak szó, hogy a törvényjavaslatot félreérthetetlenül szövegezzük meg, azzal a félreértéssel szemben, amelynek a veszedelme most már ott van az osztrák rendeletben. A vám- és bankügy tehát egyelőre rendezetlen marad. A kvótára nézve azonban már döntött a király. A királyi kézirat — amint már előre jeleztük — ma jelent meg a Budapesti Közlönyben és a Wiener Zeitungban. Magyar szövege így szól: A kvóta. Kedves Bánffy báró! Minthogy a magyar korona országainak és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országoknak törvényes képviseletei között azon arányra nézve, melyben azok az 1898-ik évben a közösügyek költségeihez járulni tartoznak, az 1867. évi XII. törvénycikk 19., 20. és 21. §§-ai (1867. december 21-én kelt törvény 3. §-a kir. törv. lap 146. szám) értelmében létesítendő egyezmény nem jött létre, a közös ügyek költségeihez való hozzájárulási arány kérdését az idézett törvény 21. §-a (az idézett törvény 3. §-a) alapján akképpen döntöm el, hogy az arány, melyhez a magyar korona országai és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok a közös ügyek költségeihez az 1887. évi XXIII. törvénycikk (1887. évi május 21-én kelt törvény kir. törv. lap 47. szám) alapján az 1888-tól 1897-ik évig terjedő időközben járultak, az 1898-ik év tartamára is változatlanul fönntartatik. Utasítom önt, hogy ezt köztudomásra hozza. Kelt Bécsben, 1897-ik évi december hó 30-án. FERENC JÓZSEF s. k. Bánffy báró, s. k. A kvóta tehát egy évig marad a régi, 70: 30.* A kvóta eldöntése után nyomban következik egy másik kézirat, amelylyel a király a delegációk záróhatározatait hagyja jóvá. Az osztrák szükségrendelet. A Wiener Zeitung ma, a kvóta eldöntésével egyszerre még egy rendeletet közöl. A rendelet az osztrák alkotmány 14. §-a alapján intézkedik a vám- és bankügyről és szól a következőképpen: Az 1867. december 21-iki állami alaptörvény 14. §-ának határozatai szerint elrendelem a következőket: 1. §. A birodalmi tanácsban képviselt országok és a magyar korona országai között, az 1878. junius 27-iki törvény erejénél fogva megkötött és az 1887. május 21-iki törvénynyel meghosszabbított és módosított vám- és kereskedelmi szövetség határozatainak érvénye, az 1891. július 25-én, az 1892. augusztus 2-án, az 1898. december 27-én és az 1897. február 27-én kelt törvények útján létrejött további módosításokkal együtt, 1898. december 31-ikéig fenntartatik. Ugyanerre az időre fennmarad a vámjövedék bevételeinek felhasználásáról az 1887. május 21-iki törvény 1. §-ában foglalt határozat, 2. §. Az osztrák-magyar bank szabadalmának meghosszabbításáról szóló 1887. május 21-iki törvény hatálya, valamint az 1890. július 12-én és 1892. augusztus 2-án kelt törvények hatálya 1898. december 31-ikéig fenntartatik. Ezzel összefüggésben az 1887. május 21-iki törvény, amelylyel a birodalmi tanácsban képviselt országok kormánya felhatalmaztatott, hogy az 1878. junius 27-iki törvény alapján az osztrák-magyar bankkal szemben, az eredetileg 80 millió forintot tevő adósságra nézve új megegyezést kössön, oly módon hosszabbíttatik meg, hogy az idézett törvény alapján létrejött megegyezés határozatai 1898. december 31-ikéig maradjanak érvényben, illetőleg a III. cikk rendelkezéseinek végrehajtása egy évre elhalasztatik. Ehhez képest a pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy a privilégium meghosszabbítása alapján szükséges egyezményt az osztrákmagyar bankkal megkösse. 3. §. Mihelyt az 1898. év folyamán a birodalmi tanácsban képviselt országok és a magyar korona országai közt az 1. és 2. §§-okban megjelölt ügyekre nézve megegyezések lépnek érvénybe, valamint abban az esetben is, ha ezekre az ügyekre nézve a magyar korona országaiban a mostani állapot, vagy a viszonosság nem marad változatlanul érvényben, az 1. és 2. §§-okban foglalt rendelkezések, másnemű szabályozás fenntartásával, érvényüket vesztik. 4. §. Ez a rendelet 1898. január 1-én lép életbe. Végrehajtásával összminiszteriumot bizatik meg. Bécs, 1897. december 30. FERENC JÓZSEF, s. b. i. (Következnek az összes miniszterek aláírásaid . * Hát ezek a mai nap eseményei és hirei. A helyzet még homályos, különösen a pártpolitikai vonatkozásokban. Ebben az irányban a holnapi nap fogja a tájékozást meghozni. A miniszter,elnök beszéde a szabadelvű párthoz — kiz sze■rint — az aktuális politikai kérdésekre vonatkozólag nem fogja a hozzá fűződő várakozásokat beváltani. Mondják, hogy e tekintetben a szabadelvű párt üdvözlő szónokának, Lukács Bélának kevésbé tartózkodóak lesznek a kijelentései. A szabadelvű pártnak a nemzeti párthoz való jövendőbeli viszonyára nézve a holnapi beszédek aligha fognak közvetetten hatást gyakorolni. A parlamenti helyzet alighanem probléma marad az újévi nyilatkozatok után is. E probléma megfejtését csak a legközelebbi hónapok fejleményei fogják meghozni. — Bánffy Bécsben. Januárban összesen négyszer volt Bánffy Bécsben, a kiegyezési kérdésben, a kvóta ügyé- ben, a banktárgyalások és a valutarendezés cél- /jából. Vele volt az egész magyar kormány, aztán Wlassics és Fejérváry külön-külön is megfordult az osztrák fővárosban. Erre a hónapra esik a közigazgatási bíróság életbelépése, a fiumei kér-dés kihegyeződése, kapcsolatban a bűnvádi eljá- rással. Közben a nemzeti párt elhatározta a pas- szivitást, a grófi főherceg kérvényt menesztett a pápához II. Ferdinánd boldoggá avatása céljából, és az erdélyi koadjutor ekkor kezdett fészkelődni, a levél históriája felszinre került, Jókai bejutott a főrendek közé és a nemzeti párt feladta a paszszivitást. Februárban össze-vissza csak kétszer utazott Bécsbe a minszterelnök s vele a kormány né-hány tagja, még pedig a bank-alapszabályok miatt, aztán a delegációk elhalasztása következtében. A mozgalom megkezdődött a kvóta és a kiegyezés dolgában. A kis lutrit megszüntette a törvényhozás. A Majláth-konfliktus bevégződött és új podosztát választott Fiume, amely miatt interpelláció volt a Házban. Márciusban a bűnvádi eljárás, az approp riáció és a szabadelvűpárti inkompatibilitási affé rek itt tartották a minisztereket s igy történt, s hogy Bánffy is, Fejérváry is csak egyetlenegyszer volt Bécsben. A 16. és 35. §§ nagy port vert föl, a polgárság tüntetett ellene, azalatt az Erzsébetváros megválasztotta Morzsányit, de csakhamar újból az urna elé járult a kerület polgársága. Az appropriációs vita is lepergett és megválasztották az új kvóta-küldöttséget. Áprilisban csak kétszer utazott Bécsbe Bánffy, mert a király Pétervárott volt, a honvédelmi miniszter is fölrándult egy napra. A kvótaküldöttség ülésezett, a szabadelvű pártban vígan voltak, mert az inkompatibilitások dúltak. A német császár bécsi látogatása miatt Májusban kétszer volt Bánffy Bécsben. Aztán következett a pozsonyi ünnep, amelyen részt vett az egész uralkodócsalád, a felség később Budapestre jött s igy a miniszterek is idehaza maradtak. A kvóta-tárgyalások meghiúsultak s azért Lukács László felutazott az osztrák fővárosba; a felség visszatért Bécsbe s utána az egész kormány audienciára ment. A szabad sajtóért erős harc folyt, aztán megszavazták a 16. §-t. A kvótafölemelés ellen megindult a küzdelem. Június sem volt csöndes hónap a politikában. A miniszterek a képviselőházi ülések miatt nem mozdultak Budapestről, a király pedig elutazott Ischlbe. Júliusban a cukoradó-törvény tárgyalása foglalkoztatta a Házat. Időközben Bánffy egyszer Ischlben, másodszor Bécsben jelent meg a király előtt. Augusztusban beállott a szélcsönd a politikában. A zöld püspök első debüje erre az időre esik, a főrendiház elfogadta a bűnvádi törvényjavaslatot. Apponyi beszámolt választóinak. Szeptember emlékezetes események hónapja volt az elmúlt évben. Vilmos császár Budapesten elmondotta a nevezetes tósztot, egész Magyarország örömmámorban úszott a nemzeti ajándékért. Bánffy egyszer Bécsben volt a delegációk összehívása céljából, az osztrák pénzügyminiszter pedig lerándult Budapestre. A képviselőház összeült újból. Októberben a miniszterek egyre-másra Bécsbe jártak, mert a provizórium-javaslat volt napirenden. Egyszer a pénzügyminiszterrel, másszor a földművelési miniszterrel utazott föl Bánffy, közben a külügyminiszter Budapesten volt, majd Bánffy ment föl ismét Bécsbe Lukácscsal és Darányival a közös költségvetés miatt. November mozgalmas hónap volt a politikai életben. Hétszer járt Bécsben Bánffy, többi miniszter is gyakran fenn volt a delegációk ülésein. Jelentős eseményszámba ment a külügyi expozé és mindjárt utána az osztrák kormányválság. December: Harc a kiegyezés és az önálló vámterület körül. Az obstrukció. Az alkotmányválság veszedelme. Bánffy rengetegszer jár Bécsben. KÜLFÖLD. ^ Mohrenheim búcsúja. Ma búcsúzott el a francia hivatalos világtól a francia-orosz barátság egyik megteremtője, báró Mohrenheim eddigi párisi orosz nagykövet. Hanotaux külügyminiszter búcsúlakomát rendezett, a tiszteletére s fölhasználta az alkalmat