Budapesti Napló, 1898. március (3. évfolyam, 60-90. szám)

1898-03-04 / 63. szám

* Budapest, péntek BUDAPESTI NAPLÓ 1898. március 4. 68. szám. színpadra viszik, egy jóizű bohózatot sajtoltak ki a szomorú történetből. A darab címe Kétláb kapitány s a veteránok közt szerepel. A vitézlő hadastyánok a darabban egy hamisított bordereau alapján elitélnek egy veterán-századost és a Szunyogszigetre száműzik. Az óriási szúnyogjairól híres újpesti szigeten játszik aztán a mulatságos darab, amelyet Kövesi Albert és Faragó Jenő írtak. A darab a Városligeti Színkörben kerül előadásra. ** Vidéki színházak. L. Fái Szeréna asszony, a Vígszínház tagja a héten a szabadkai színházban fog vendégszerepelni. — A dobra került székesfehér­vári színházat Székesfehérvár városa vette meg hatvan­­ezerötven forinton. ** Külföldi színházak. A bécsi Carl-Theater operett-társulata tegnap Moszkvában indult, ahol egy hónapig fog játszani. A társulat innét Odesszába és Fetervárra megy. — A bécsi Deutsches Volkstheater Halott istenek címü ötfelvonásos drámát fogadott el előadásra Schell és Stössb­ő­. A szerzők Áru című drá­máját csak a napokban tiltotta el a színpadtól a bécsi cenzúra. — Krakkóból táviratoztak, hogy az ottani színházban Herzl Tivadar Az új Ghetto című darabjá­nak tegnapi előadása alatt antisemita tüntetések voltak. A darabot mindazonáltal végig játszották. Megemlít­jük, hogy Herz budapesti születésű. — Stoján kisasz­­szony, a bécsi Carl­ Theater neves primadonnája, a jövő télre egy berlini színházhoz szerződött. ** Az Opera előadása — otthon. Holnap (pén­teken) este a m. kir. Operaházban Mader hallétjét, a Shet hozzák színre. Az előadást a Telefon Hírmondó közvetíteni fogja s igy az előfizetők otthon, lakásu­kon is végighallgathatják. Opera után 11 óráig cigány­zenét közvetít a Hírmondó. Felhőszakadás. — Szerző­s darabjáról.— Budapest, március 3. A tisztelt szerkesztőség cikket kér tőlem a pre­mierem napján. Úgy tetszik, mintha barátságos kezek megerősítenék a kengyelvasamat, mielőtt kilovagol­nék a szárnyas paripámon. Annyival is inkább meg­köszönöm a figyelmüket, mert nem érzem magamat egészen otthon a nyeregben. Csak vasárnap délután szoktam lovagolni. Sohse mertem a mindennapi kenyeremet a tol­lamra bízni. Nem is vagyok céhbeli. Műkedvelőnek nézem magamat a társaim között. Kezdetben az írói tiszteletdíjat nem is mertem elkölteni. Olybá vettem azt a pénzt, mint valami szent letétet. Később persze elköltöttem e­ló előre. Nem magamat tápláltam vele, csak a lovamat. Mégse tudott odavinni, ahová én akartam. Néha pedig oda vitt, ahová nem akartam. Régóta tudom már, hogy gyöngék a szárnyai, mégis büszke vagyok rá, ha nem dob le magáról, mikor ott poroszkál a színpadon velem. Ha tapssal fogadnak, mondhatlanul nagy az örömem. Komoly férfiú lettem, de az örömem gyermekes maradt. Egy ilyen pillanat nekem egy esztendőt megédesít. Aztán megint leledzem utána, mintha a nélkül az életem se folytatódnék. Pedig ezeket a pillanatokat drágán, néha na­gyon is drágán szoktuk megfizetni. Én se kaptam soha leszállított áron.* * * Most, hogy ezeket a sorokat írom, úgy veszem észre, hogy jelentékenyen izgatott vagyok. ----­Ez az a bizonyos premieres láz. Éppen tizenhar­­madszor érezem. És most éppen úgy, mint a legelső alkalommal. Süldő jogász voltam, mikor az első darabomat adták, a budai arénában. Akkoriban még ide és oda négy krajcárokat követelt a lánchíd, az alagút nem­különben. Rám nézve ugyancsak szerencsét jelentett, hogy a Népszínház azt a darabomat — Túri Borcsa volt a címe — áthozta a Kerepesi-útra, ahol — jól emlékszem reá — pattogatott kukoricát árultak min­den utcasarkon. Nem kívántam sokat. Csak egy diadalkaput a szülőfalumtól, meg azt, hogy valamelyik újság az arcképemet közölje. Ez az arckép véletlenül mindig a zsebemben lett volna. A diadalkaput joggal elvárhattam a szülőfalum­tól, mert ott éltek az én „tőrül metszett“ alakjaim, Gombos Ferenc, Gódor András, Tóth Gyula János, Szele Tercsi meg a többi. A neveiket is megtartot­tam. Ott figuráltak mindnyájan a szinlapon. A szin­­lapot szokás szerint az újságok is közölték és a fur­fangos tanítónak otthon volt gondja rá, hogy az egyik újság megtegye a körútját az alvégtől a felvé­gig az írástudók között. És jön nagy csődület a helységház előtt. Mindnyájan megegyeztek abban, hogy csúffá tettem az egész falut. Az asszonynép jajveszékelt, a ködmönös atyafiak pedig éktelenül káromkodtak. Az egyik rész — az okosabbik — azt hitte, hogy most már az egész falunak fel kell jönnie Budapestre a­­ komédiába, a másik rész pedig szen­tül meg volt győződve róla, hogy valami szörnyű kriminitás ügy forog szóban és csak a jó isten tudja, miképp fogják Gömbösek, Turiék meg a többiek tisztázni magukat a világ előtt. Túri Borosának, aki­ből én drámai szendét csináltam, azt mondták az irigyei, hogy: — úgy kell neki! . Ez a buta parasztleány, akinek elsőrendű mű­vésznők széles e hazában becsületet szereztek, meg­esküdött rá, hogy kikaparja a szememet. A csődület aztán kimondta a szentenciát, hogy ha beteszem a faluba a lábamat, — akár lesz akkor búcsú, akár nem, — engem agyonvernek! De ha nem is kapnék diadalkaput, — gondo­lom magamban, — az arcképem mégis megje­lenhetik. Szorongó szívvel siettem a premieremet követő reggelen az első trafikhoz, melynek üvegajtajában csakugyan ott függött az egyik Politisches Volksblatt, címlapján mutatva az arcképemet. Azonban az ajtó másik szárnyán a másik Politisches Volksblatt példá­nya díszlett, címlapján Spanga Pállal, aki abban az időben egy rémes gyilkosságnak hőse volt, amelyben nekem igazán nem volt semmi részem. A szülőfalumnak se kellett volna egyéb, csakhogy kettőnket így lásson. Kétségbeesve száguldottam végig Budapest utcáin és minden trafik, minden liszt- és darakereskedés cég­táblája alatt a saját képem és a Spanga ábrázata meredt reám. Szerettem volna a járókelőket megállí­tani, mondván : •­ Uraim és hölgyeim, kérem, könyörgök, ne téveszszenek össze bennünket, én csak egy népszín­művet követtem el, az a másik, a másik a gazemberi . Népszínművet írtam újra. Most is ártatlan vagyok. Elitélnek-e, vagy megjutalmaznak-e, azt előre nem tudhatja senki. Egy premiere — tán Falb szerint is — mindig kritikus nap és a mai kétszeresen az, mert, ha nem is csaptunk nagy szelet neki, azért mégis .­ Felhő­szakadás lesz. Gera Károly. MULATSÁGOK. )( A budapesti kávésok és kávéssegédek a fővárosi Vigadó nagytermében március 22-én este 8 h­ órakor jótékonycélú zártkörű táncvigalmat ren­deznek, amelynek sikere érdekében nagy bizottság buzgólkodik. Személyjegy ára 1 forint 50 krajcár. Családjegy 3 forint. A rendező bizottság irodája az Andrássy-kávéház. (Andrássy­ út 35.) )( Tisztviselői piknik. A Magyar Tisztviselők Egyesületének több tagja fényesen sikerült pikniket rendezett ma az egyesület helyiségeiben, amelyben ez alkalomra nagy és előkelő társaság gyűlt egybe. Vidám hangulatban hajnalig táncoltak a párok. )( Jótékony mulatság. A kun­madarasi nagy­­vendéglőben március 9-én tombolával egybekötött jótékonycélú táncmulatságot rendeznek. )( Fodrászbál. A Budapesti Fodrászsegédek Egyesülete jól sikerült mulatságot tartott ma a Vigadó nagy termében. Bálanya nem lévén, a bált Heimann János díszelnök nyitotta meg, ki fél tíz órakor jelent meg a teremben. EGYESÜLETEK (A gyógyszerészhallgatók segélyegylete) már­cius 5-én, szombaton délután 6 órakor az ásványtani intézet tantermében felolvasó ülést tart. (A budapesti katolikus kör­ ma délután tar­totta rendes évi közgyűlését Pintér Kálmán alelnök elnöklete mellett. Az évi jelentés meghallgatása után elhatározták, hogy az alelnökök számát háromra, az igazgató-választmányt pedig hatvanról kilencvenre egészítik ki. Végül a kilépő választmányi tagok he­lyébe megválasztották a következőket: K. Császár Ferencet, Felsmann Józsefet, Fuchs Nándort, Gábler Lajos Pált, Gyürky Ödönt, Hets Ödönt, Kaposi Jó­zsefet, Majovszky Vilmost, Makay Dezsőt, Rapaics Radót, Schneider Alajost, Spett Vincét, Steinhardt Antalt, dr. Szadovszky Józsefet, dr. Timon Ákost, dr. Vajda Adolfot, Városy Gyulát, dr. Világossy Józsefet, gróf Wenckheim Frigyest és Zsifkovics Józsefet. (A kelenföldi II. Rákóczy Ferenc asztaltársa­ság) e hó 6-án tartja rendes évi közgyűlését. SPORT. Kocsi-versenyek Budapesten. A Magyar Tattersall­ Egylet az idén is rendez a városligeti új pályán ügető- és távhajtási versenyeket és pedig május 24. 26. 29-én. Csakis űrkocsisok fognak haj­tani és lesz mindennap egyes, kettes és négyes fo­gatok versenye, melyek közül különösen az utóbbi Budapestnek egyik különlegességét képezi, amennyi­ben négyes fogatokat nyilvános versenyben alig lát­hatni még valahol Európában. Lesz mindennap frak­­ker-verseny is és három olyan verseny, melyben nem-egyleti tagok is résztvehetnek, futtathatnak és hajthatnak. Bővebb felvilágosítást ad a titkárság. (Fe­renciek bazárja III. lépcső I. 8.) , TÖRVÉNYSZÉK - §§ Esküdtszék! tárgyalások. E hó folyamán háromszor lesz még dolguk az esküdteknek. Március 7-én dr. Veress Sándor lesz a vádlott, akit rágalma­zás miatt jelentettek fel. 10-én két vádlott is lesz: Papp Bálint és Ladányi Zsigmond. Jóval érdekesebb lesz ezeknél a március 14-iki tárgyalás; dr. Szalai Miháynak, a Magyar Estilap szerkesztőjének pana­szát tárgyalják báró Nopcsa Elek, az Opera volt in­tendánsa ellen; ekkor kerül napirendre báró Nopcsá­­nak az Estilap ellen benyújtott sajtóügyi följelentése is s igy dr. Szalay egyúttal vádlott is lesz, mert maga vállalta el több cikkért a felelősséget, amelyek­ben báró Nopcsa Eleket, az intendánst támadta. §§ Chudy másodfokú ítélete. A Chudy-ügy tegnap kezdett tárgyalását a királyi tábla ma be­fejezte. A tábla megerősítette azt a hat évi fegyház­büntetést amelyet a törvényszék mért a sikkasztó rendőrtanácsosra. A vizsgálati fogságból másfél évet számít be Chudynak a másodbíróság ítélete. §§ A szép asszony milliója. Mégsem olyan nagyon kegyetlen az a másodbírósági ítélet, mint ahogy tegnap megírtuk. Igaz ugyan, hogy a tábla megsemmisítette az első bíróság határozatát, de nem he­lyezte ismét gondnokság alá Freystadtler Flórát, ha­nem elrendete, hogy az egész eljárást kezdjék élül­ről. Erre okot az adott, hogy az elsőbíróság nem rendelt ki ügygondnokot, aki a szép asszony nevé­ben a megszüntetési keresetet beadta volna. Mert a törvény betűje szerint, ha a gondnokolt előterjesztette a kérelmet, saját személyében nem szerepelhet to­vább, csakis a bíróság által kirendelt ügygondnok helyettesítheti. Másfél éve tart már, hogy Freystädt­­ler Flóra hozzá akar jutni a millióihoz, de ezek sze­rint még jó ideig függőben marad a millió sorsa. §§ Fernanda bárónő szabadlábon. Ügyvédje közbenjárására ma szabadlábra helyezte a törvény­szék azt a nevelőnőt, akit báró Ditfurth Fernande néven fogtak el s aki utóbb beismerte, hogy a be­csületes neve Jäger Fernanda. A törvényszék a fog­laló megtartását nem tartotta büntetendő cselekmény­nek, miután az polgári perre tartozik. Az ügynek azon­ban érdekes folytatása lesz. A törvényszék kutatni fogja, várjon a leány jogosan használja-e a báró Ditfurth ne­vet ? A börtönben volt nevelőnő ugyanis bemutatta a bí­róságnak iskolai bizonyítványait és keresztlevelét, amelyek báró Ditfurth névre szólnak. A dolog azon­ban még mindig homályos, mert a keresztlevélben törvénytelen gyermeknek van jelezve, a jegyzet­rovatban pedig ez áll: Báró Ditfurth az újszülöttet gyermekének ismeri el. Miután a bárói család, úgy látszik, kétségbe vonja báró Ditfurth Fernandának a családhoz való tartozását, a kérdést a bíróság fogja felderíteni. §§ Szegény tatár. A Kucorgó névre hallgatott a Szőgyi Vendel csárdája a rákospalotai határban. A jó boránál csak a korcsmárosné volt tüzesebb. Bolon­dult is érte, aki csak ismerte, de különösen Bartók Jóska, a dinnyecsősz, akire a szép menyecske is jó szemmel nézett. Az öreg Szőgyi rósz néven vette nálánál jóval ifjabb feleségének, hogy a nyalka dinnyecsőszre kacsintgat és boszúra esküdött, ki­csalta a mezőre és ott orozva agyonütötte. Mi­kor elfogták, bevallott mindent, de a mai tárgyalá­son, amelyet a pestvidéki törvényszéknél tartottak meg, keményen tagadott. Hiába faggatták, nem akarta lelkére venni a dinnyecsősz halálát. Verebély Ignác elnök, Egressy Nagy László, az ügyész, nem tudták kérdéseikkel zavarba hozni. Pedig tanúk is vallottak ellene. A szép menyecske pedig, aki szintén ott volt rá se nézett. Uj tanukat kért Mózes László védő s a tárgyalást elnapolta a bíróság. §§ A tárgyalások és a nyilvánosság. A tör­vényszék tárgyalási termeiben sű­rüen fordultak elő a hallgatóság körében olyan jelenetek, amelyek nem feleltek meg a hely méltóságának. Zsitvay Leó, a törvényszék elnöke új rendet állapított meg, amely az eddigi bajokon segíteni lesz hivatva. A legérde­kesebb újítás, hogy a tárgyalási termekbe csak férfiak bocsáthatók be ezután, de ezek is csak bot és fegy­ver nélkül. Aki a hely méltóságának megfelelően nem viselkedik, azt a tárgyaló elnök a teremből, esetleg a törvénykezési épületből is eltávolíthatja. A termekbe csak korlátolt számú hallgatóság bo­csátható. Hogy hányan azt minden terem ajtaján kitüntetik. A II., III. és IV. tárgyaló terem első padját a helybeli napilapok rendes törvényszéki tudósítói számára tartják fenn. Az I. sz. teremben a lapok tudósítói számára a terem baloldalán külön bejárattal két pad tartandó fenn. A nagy esküdtszéki teremben a jobboldali részen a két első padot és az oldalfal melletti padszakaszt a laptudósítók számára külön elkorlátolták és erre a helyre a lépcsőházból külön bejáró ajtót nyitottak. A jogászközönség szá­mára az I. teremben külön előszobával és

Next