Budapesti Napló, 1898. április (3. évfolyam, 92-119. szám)
1898-04-02 / 92. szám
Budapest, szombat BUDAPESTI NAPLÓ 1898. április 2. 93. szám, hogy amit ebben az országban mindenki kérésztülvihetetlennek tart, arra a Bánffy-kabinet nyugodt lélekkel mer vállalkozni? Feleletet a felsorolt kérdésekre most nem várunk, majd megadják a választ a közel jövő eseményei. De egyet már előre is megmondhatunk. A 36 .percentes kvóta olyan, hogy abba vagy belebukik a kiegyezés előtt a kormány, vagy belebukik a... kiegyezés után az ország. Mi nagyon szeretjük Bánffy Dezsőig ,de mégis csak jobban szeretjük hazánkat. BELFÖLD. Az ünneplő országgyűlés. A főrendiház ma délelőtt gróf Károlyi Tibor elnöklése alatt rövid ülést tartott, amelyen szó nélkül elfogadta az április tizenegyedikének megünnepléséről szóló törvényjavaslatot és a királyhoz intézendő felirat tervezetét. Holnap a képviselőház tart ülést, amelyen tudomásul veszi a főrendek üzenetét, s azután szentesítés alá terjesztik a javaslatot. Az országgyűlés együttes ünnepi ülése tehát április tizenegyedikén délelőtt tizenegy órakor lesz valószínűleg az új országház kupolatermében. Ha azonban az építkezés miatt ott nem tarthatnák meg, akkor a képviselőházban lesz az ülés, amelyen kihirdetik az ünnepi törvény szentesítését. A király az országgyűlés tagjait egy órakor fogadja, hogy átvegye a feliratot. A felirat átnyújtásakor nem lesz szónoklat, mert olyankor, mikor a törvényhozás feliratban hódol a korona előtt, egyebet mondani, mint ami a feliratban van, nem lehet, azt pedig, pedig benne van a feliratban, kommentárral kísérni nem illik. Az ünnepi aktus tehát csak abból fog állni, hogy vagy a főrendiház, vagy a képviselőház elnöke előbb felolvassa a feliratot, azután átnyújtja a királynak. A közös költségvetés. Báró Bánffy Dezső miniszterelnök — mint félhivatalosan jelentik — holnap este Bécsbe utazik néhány napi tartózkodásra. A miniszterelnök útja a közös költségvetés megállapításával kapcsolatos. A felmárva a pénzügyi bizottságban. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma Széll Kálmán elnöklete alatt tárgyalás alá vette a lelkészi jövedelem kiegészítéséről szóló törvényjavaslatot, melyet Pap Géza előadó ismertetett s a közoktatási bizottság szövegezésében elfogadásra ajánlott. Farbakynak és Pulszky Ágostnak felszólalása és Talassics miniszter tüzetes felvilágosításai után a bizottság egyhangúlag elfogadta a törvényjavaslatot a közoktatási bizottság szövegezése szerint általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául. A részletes tárgyalás során a 6-ik §-ba, mely szerint jövedelmi kiegészítésben csak oly lelkész részesülhet, aki magyar állampolgárságát igazolja, Wlassics miniszter indítványára felvették a törvényjavaslatba az 1-ső és 2-ik §-ra való utalást. Ugyancsak a miniszter indítványára újra szövegezték a 14. §. második bekezdését is. A törvényjavaslat többi szakaszait a közoktatási bizottság szövegezése szerint érdemleges módosítás nélkül fogadta el a bizottság. A törvényjavaslatnak a Házban való képesviselésével a pénzügyi bizottság és a közoktatási bizottság előadóját Tuba Jánost bízta meg. A fekete hiénák. A függetlenségi és 48-as párt mai értekezlete is felháborodásának adott kifejezést a Kossuth Lajos emlékére szórt undok rágalmak miatt- Mialatt e tárgyban a tanácskozás folyt, Kossuth Ferenc az elnöki széket Győry Eleknek engedte át, aki bemutatta mindenekelőtt a lőcseiek táviratát, akiket a múlt országgyűlésen a gyalázatos pamflet fordítója, Zelenyák János képviselt. E távirat így hangzik: Zelenyák cudarsága Lőcsén óriási felháborodást keltett, hazafias lakosságunk undorral fordul el a szerzőtől. Fleischhacker, főjegyző. A párt tagjai erre mind megbotránkozással szóltak Zimándy és Zelenyák gaztettéről és egyhangú megállapodással a következő határozatot adták ki: Határozat. Értesültünk arról, hogy egy bécsi napilapban hazánk elhunyt nagy fia ellen és családjának rég elhunyt tagjai ellen magánbecsületbe és egyéni tisztességbe mélyen vágó súlyos és undok vádak láttak napvilágot. Értesültünk arról is, hogy egy bécsi napilap oly könyvre alapítja közleményét, melyet egy hazánkbeli pap és volt országgyűlési képviselő írt és melyet egy másik fordított német nyelvre és mely könyv mind magyar, mind német nyelven közzététetett. E cselekményt nemzetünk becsülete ellen intézett merényletnek, azt a két szót pedig, kiket megnevezni nem akarunk, gonosztevőknek tekintjük. Kossuth Lajosnak becsületét és egyéni tisztességét megvédeni nem szükséges; tisztán és nemesen világít az ő magánélete. Három nemzedék kísérte figyelemmel Kossuth Lajos egyéni életének pályáját. E pályát, ha nagy nemzeti és nagy világtörténeti szenvedélyek kísérték és ostromolták is, de a legszenvedélyesebb harcok közt sem akadt, aki Kossuth Lajost és családjának tagjait rágalomnak, gyalázatnak és alávaló merényletnek szándékával illette volna. Ha voltak rágalmazói, azokat eltemette a kortársak megvetése. Kossuth Lajos hamvai ma már a haza földjének porával elvegyültek. Míg élt, egy nemzetnek hatalmáért és becsületéért harcolt. Addig amig élt, egy párt vezérének tekinthették őt kormányok,pártok és egyének. De elhunytéval ő a magyar nemzet legnagyobb történelmi alakjainak egyikévé vált, kinek emlékezete mélyen ül a nemzet szivében, dicsőséges tetteinek emléke nemzeti kegyeletté vált. E kegyelet ma már alkotó részét teszi a haza becsületének és a magyar nemzet önérzetének. E kegyeletet tisztán tartani honfiúi kötelesség, mert a dicső múltnak emlékezetét a boldogság jövendőjének erős reménységével a kegyelet kapcsolja össze. Aki az ő emlékét ádáz gyűlölettel és szentségtelen kézzel a magyarnak lelkéből kiirtani törekszik, az a magyar nemzetet sérti, saját honának árt és vállalata, ha sikerülne a hazaárulás. Erre hívjuk fel minden egyes magyar embernek figyelmét. Tiszteletteljes bizalommal értesítjük e nézetünkről az országgyűlési összes pártokat is. Minden nemzet áhitatos kegyelettel őrzi elhunyt nagyjai emlékét és megvetéssel sújtja azt, aki a kegyelet megsértésével egyúttal nemzetének becsületét is sérti. S úgy hazánk határain belül, mint azokon kívül, minden nemesen érző szív egyetért velünk, midőn e gyalázókat átadjuk minden magyar és minden becsületes ember utálatának és megvetésének. Kelt a függetlenségi és 48-as párt értekezletén 1898. április 1-én. Györy Elek s. k. Leszkay. s. k. alelnök, jegyző. Kossuth Ferenc maga ugyanez ügyben a következő nyilatkozatot tette: Nyilatkozat. Két nap előtt értesültem azokról az alávaló rágalmakról, melyeket két romlott lélek szórt atyám és nagyanyám emlékére, nemcsak engem, de a magyar nemzetet sértve meg legszentebb érzésében. Bíróság útján megtorlást rokonaim és barátaim tanácsára nem fogok kérni sem itt, sem Bécsben, mert bár a büntetés biztosan utolérné az elvetemedett embereket, nem cserélem fel a büntetésért a határtalan megvetés bélyegét, melyet homlokukra ver a nemzet közérzülete. Kossuth Ferenc. lyeken szórványosan legelészett az ősök gazdag gulyája. És pásztoremberek heverésztek a gyöpön s belenéztek a nagy csöndes messziségbe. Az estében elkurjantották magukat, lustán, nem is hangosan, mély mellhanggal, hosszan vontatva. Belehullámzott az a néhány hang a magasságba, mint a müezzin éneke. Nem volt benne ritmus, sem cezúra, sem forma, csak valami nagyon közvetlen melegség és sok misztikus elem, így esthajnaltáj'van. Ekként támadhatott a zene amaz ősi mezőkön — gondolta magában. — S mert ne keresném meg ezeket a régi elemeket, hogy valami csodaszerű új formába öntsem! Valami különös stílust érzett ki, egészen homályosan, ebből a hangulatból, meg akarta ragadni, hogy életre keltse. Úgy okoskodott, hogy ime itt van előtte a régi poéma s a nyelv, amely egykoron egy volt a zenével, megtartotta neki a hatalmas régi formákat, amik nyomát mutatják a ritmusnak. Ezekre az őseredeti, szűz elemekre fog viszszanyúlni . . . Bágyadtan ejtette ki a könyvet kezéből. A mellét iszonyú súly terhe nyomta. Minden élet, amelyet még megtartott benne a láz ingere, a szemébe ült. Szeme csillogott félelmetes csillogással, a homlokát verejték verte ki. Az a gondolat villant meg benne, hogy ilyen patriarkálisan régi zenét ír a Miatyánkhoz. A kezét óriás erőfeszítéssel maga elé emelte: kereste a zongora-billentyűket, hogy kicsalja ennek a hatalmas új zenének első hangjait. Aztán zihálva, a delirium legnagyobb fokán, az élet utolsó vad lobbanásával tehetetlen tetemét fölemelte az ágyban. Fölülve, lobogó két szemét fölmeresztette az ég felé s mintha megtalálta volna, amire olthatlan vágya vitte, s mintha valami dörgő jubiláris dallamot kezdene, belekiáltotta siri hangján: — Mi az atyánk ... S a halál verejtékével homlokán roskadt bele a patyolatfehér ágyba. Könyv a szabadságharcról. (Az 1848—40-iki magyar szabadságharc története. Irta Gracza György. Kiadta a Lampel-Wodianer-cég.) — A Budapesti Napló eredeti tárcája. — Előttünk fekszik öt hatalmas kötetben az 1848—49-iki magyar szabadságharc története s a meleg és őszinte elismerés hangján kell megemlékeznünk a szerzőről, Gracza György kollegánkról, aki az öt kötet roppant anyagát nagy szorgalommal összeszedte és érdekesen, színesen földolgozta. Ennél kimerítőbb, pontosabb leírás a fényes és gyászos emlékekben annyira gazdag szabadságharcról még nem jelent meg a magyar irodalomban. Horváth Mihály három kötetes könyve már azért sem lehetett teljes, mert amikor az emigrációban senyvedő volt Csanádi püspök és kultuszminiszter a szabadságharc történetét megírta és Genfben kiadta, még akkor egész sereg adat, levél, jellemző okirat lappangott a homályban, aminek a megszerzése, kiderítése, egybeállítása csak a legújabb időkben vált lehetségessé. Harminc év óta egész sor emlékirat jelent meg a szabadságharc életben maradt szereplőitől, tömérdek érdekes magánlevél került napfényre, amit indiskréció nélkül lehetett fölhasználni és maga Kossuth Lajos az „Irataim“ kiadásával az új részletek valóságos kincsesházával gyarapította a szabadságharc történetét. Gracza György a Lampel-Wodianer-cég kiadásábann megjelent öt kötetes munkában a tábornokok, a politikusok, külföldi tekintélyek emlékiratait ь f élezéseit mind fölhasználta, hogy a lehető legfeljebben és a lehető legpontosabban rajzolja meg a szabadságharc óriás képét, kezdve a márciusi dicső mozgalmakon és végezve a világosi katasztrófán, az októberi napokon, a magyar alkotmányt és szabadságot legázoló abszolutizmus véres orgiáin. Mindezeket a szerző a történetíró objektív tollával igyekezett megírni és ha imitt-amott vagy a dicséretben vagy a gáncsban személyes szimpátiákat és antipátiákat árul el, ha egyes szereplők megítélésében a régi, és azóta megcáfolt vagy rektifikált hagyományok alapjára áll, — ha néha nem tud erőt venni magán, hogy ki ne törjön belőle a lelkesedés vagy az ellenünk küzdő tábor gaztettein való undorodás, még akkor sem megy túl a jó ízlés határán, akkor sem válik dithirambok éneklőjévé vagy mérges pamfletíróvá. A nagy munka első kötete a legterjedelmesebb. Ebben hat fejezet írja le az ébredés kezdetét, a pozsonyi országgyűlés reformtörekvéseit, a budapesti márciusi eseményeket, a márciusi ifjúságot, élén Petőfi Sándorral, az első független minisztériumot, a kamarilla kezdődő aknamunkáját, Jellacsics föllépését, a szerb és a felvidéki pánszláv mozgalmat, a balázsfalvi oláh gyűlést, az első honvédek toborzását, az erdélyi uniót, a karlócai ütközetet és a szerb háború megkezdését. A második kötetben fokozódik a drámai hangulat. Látjuk az első népképviseleti országgyűlést és azt a fenséges jelenetet, amikor a beteg Kossuth lángoló szónoklatára fölemelkedtek helyükről a képviselők és esküre tartott ujjal elkiáltották a nagy igét: Megadjuk! Föltárul előttünk a szerb csatatér Bácskában, Torontálban; látjuk betörni Jellacscics zsivány hadait; látjuk a tótok és oláhok föllázadását; látjuk a gőgös Windischgrätzet, aki átveszi az összes császári hadak vezetését, és végre tanúi vagyunk annak a páratlan, annak a magasztos agitációnak, amivel a hadak toborzására indult Kossuth Lajos rövid idő alatt egész seregeket varázsolt ki a haza földjéből. A harmadik és negyedik kötet a dicsőség napjait festi és tele van epikai lendülettel. Nincs is ha. A kvóta. — A Budapesti Napló tudósítójától. — Budapest, április 1. Az osztrák kvótaküldöttség, amint már bécsi tudósítónk jelentésének nyomán megírtuk, tegnapi ülésén megvitatta az új tárgyalások rendjén követendő eljárásának módját, de a dolog érdemébe nem bocsátkozott. Egy budapesti estilap ma egy táblázatot közöl, amelyet állítólag tegnap kiosztottak az osztrák bizottság tagjai között, s amely alapja lenne a kvóta kiszámításának. Ez a táblázat állítólag a következő adatokat tünteti fel: A számítás alapja az 1886—1895 közt kivetett egyenes és indirekt adókból származó bruttó jövedelem. Tehát Ausztriában:'. 4013,3 millió forint. Magyarországban : 2587,4 millió forint. Összesen'. 6600 7 millió forint. Ebből az összegből elkülönítendők a be nem számítható, mert átmeneti jövedelmek és pedig Ausztriában: 157-3 millió forint. Magyarországon: 12341 m. frt. Ezek levonása után marad Ausztriára: 3855-7 m. frt. Magyarországra: 2463-6 m. frt. Összesen: 6319-3 m. frt. Arány Ausztria és Magyarország közt: 61 -.39. Ebből levonandó azoknak az adóknak az összege, amelyek csak Ausztriában vagy csak Magyarországon fizetendők. És pedig Ausztria részére 45 79 m. frt. Magyarországra: 129-56 m. frt. Ezek levonása után a következő számok maradnak meg: Ausztria: 38099 m. Magyarország: 23341 m. Összesen: 6144 m. frt. Arány: 62 1, 879 m. frt.