Budapesti Napló, 1898. május (3. évfolyam, 120-149. szám)

1898-05-01 / 120. szám

a Budapest, vasárnap BUDAPESTI NAPLÓ 1898. május 1. 190. szám. kára az embereket. Fáj nekünk, hogy el­röppent a költészete, de még inkább fáj, hogy annak üressé vált helyébe sötét, pusztulást ígérő szenvedélyek vagy szürke teóriák csörgő csontvázai léptek. Van a római jog történetében egy poéti­­kus fejezet, amely visszaszáll emlékezetünkbe ilyenkor, virágfakad­ás idején. Azt mondja az a fejezet, hogy a rómaiak, amikor nagyon megsokasodtak országukban, úgy, hogy ter­hére estek egymásnak, tavaszkor szent ta­nácsba gyűltek, s elhatározták, hogy minden, ami emberben vagy házi marhában ezen a tavaszon születik, kerekedjék föl, mihelyt föl­cseperedett s foglaljon magának uj hazát. A régi Róma igy bocsátott ki magából ifjú ra­jokat, amelyek hóditó útra keltek s szerte vitték Róma szellemi és erkölcsi kincseit. Ver­sacrum-nak, szent tavasznak nevezték ezt a római jogászok. Nos, május verefényében elkövetkezik a gondolatoknak, az eszméknek szent tavasza is. A túltengett gondolatok bocsássák ki a maguk ifjú faját, produkciójuk legjavát, hogy új és fényes alkotásokhoz fogjanak. Az em­berszeretet legyen vezetőjük, a lelkiismeret legyen székes birájuk. Alkossanak meg egy szebb új világot, nem vérrel, nem véres lo­bogók árnyékában, hanem geniális és szor­galmas munkával. Akkor talán megint örül­hetünk a virágfakasztó májusnak. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése április 30-án. — Kezdete délelőtt 10 órakor. — Elnök : Szilágyi Dezső. Jegyzők: Molnár Antal, Nyegre László, Lakatos Miklós. A kormány részéről jelen vannak: Báró Bánffy Dezső, Darányi Ignác, Lukács László, Perczel Dezső, Erdély Sándor. Elnök: Bemutatja gróf Festetich Andor és Csipkay Károly leveleit, amelyekben képviselői man­dátumukról lemondanak. A Ház felhatalmazza az elnököt, hogy az ó­budai és a breznóbányai kerületekben az új választást el­rendelje. A tegnap megszavazott törvényjavaslatokat har­madik olvasásban is elfogadta a Ház. Bedő Albert előadó ismertette a községi és né­mely más erdők s kopár területek állami kezeléseiről, továbbá a közbirtokosságok és a volt úrbéresek osz­tatlan tulajdonában levő, közösen használt erdők és kopár területek gazdasági ügyvitelének szabályozá­sáról szóló törvényjavaslatot. A földművelési bizott­ság azt a módosítást tette a törvényj­avaslaton, hogy az állam ne avatkozzék a magánosok erdejének bér­lésébe, ha azok kisebbek ötezer katasztrális holdnál, de egyébként sem avatkozik a javaslat magánjogi viszonyokba. Kubinyi Árpád azt hiszi, hogy az erdők keze­lési díjai ezután emelkedni fognak, pedig különösen a felvidéki községek nem bízják meg a nagyobb terheket. Helyesebbnek tartaná, ha ez a javaslat csak az állami közigazgatás rendezése s az adóreform életbeléptetése után menne át a gyakorlati életbe. A törvényjavaslatot elfogadja, de felvilágosítást kér a minisztertől. .. Barta Ödön attól fél, hogy ez a javaslat az állampénztárnak nagyobb mérvű, állandó megterhelé­sét vonja maga után s ezért nem helyesli, hogy ezt a javaslatot a pénzügyi bizottság is nem tárgyalta. Az indokolás szerint évenkénti 618.000 forintnyi újabb terhet jelent ez a javaslat. Ezért azt indítványozza, hogy a javaslat vétessék le a napirendről s utasít­­tassék a pénzügyi­­ bizottsághoz. Miután azonban úgyis előre tudja indítványának sorsát, a javaslattal is kivan foglalkozni. A magánjognak eklatáns megsértését involválja ez a javaslat. Az úrbéresek és községek vagyonára nézve még ma is nagy zavar van, mert dacára an­nak, hogy telekkönyvileg biztosítva van az úrbéres vagyona, még maga sem tudja, hogy vájjon szabad-e neki ott egy fának árnyékában megpihenni. A javas­lat kiterjeszti az állam beavatkozási jogát, még a kis­­birtokosság vagyonába is. Vájjon szabad-e ez ? Váj­jon elég kárpótlás-e az, hogy a kisbirtokosság a büntető bíróság helyett a közgazdasági bírósághoz fordulhat orvoslás végett. Hónapok óta nagy port vert föl a majdánkai erdőpusztitás. 1889-ben a majdánkai kisbirtokosság több mint 5000 holdnyi erdőnek birtokába jutott s azóta ezt mint községi vagyont kezelték. Egész 1895-ig kezelték igy. Hol van az a személy, aki az esetleges visszaélésekért felelősségre volna vonható. 1895-ben autonóm szervezetet kapott , ennek első dolga az lett volna, hogy az 1889-ben megállapított üzemtervet átvegye. Ez azonban nem történt. Lel-i barlangjában, keserű gyökerei, állott vize és szo­morú koponyái közt. Vége a koplalásnak, a gyötrődésnek, a hallatlan önsanyargatásnak. An­gyalok jönnek az égből szép fehér liliommal, zöld rozmaringgal ... rózsás, szárnyas gyermek­fejecskék sürögnek ki az aranyos felhőkből és dalolva, táncolva viszik föl az aszkéta lelkét a menyország fényözönébe. Cserép ur előtt is megjelent a könyvtár, a hatalmas, a széles, az irodalom különböző ágai szerint rendezett könyvtár. Ezernyi fényes szel­lem köszöntötte a sugárzó távolból. Homér, Vir­gil, Arisztofanész, Dante, Shakespeare, Petőfi, Dickens . . . babérkoszorús fejek egész légiója lépett ki az üveges szekrényből . . . Mind oda állottak a volt könyvelő elébe, aki ott hevert a könyvekkel körülrakott divánon, szabadon, bol­dogan, isteni kényelemben . . . oda állottak elébe a ragyogó szellemek és szólottak hozzá ilyeténképpen: — Itt vagyunk! Rendelkezzél velünk,­­ Cserép Ábrahám!* És Cserép Ábrahám urat nem sokára céljá­hoz segítette az­­Isten. A fölösleges forintok fel­szaporodtak és Ábrahám ur a felszaporodott fo­rintokon megvette a falusi házat, a hozzávaló földet, a hozzávaló kertecskét. A házat egy budapesti építőmester alakította át csinos barokk­ stilü villává, a földeken kalászba szökkent a búza és a rozs, a kert tele volt vi­rággal, gyümölcsfával és a kis istállóban büsz­kén toporzékolt egy könnyű kocsiba való szürke paripa. sározás sem volt 1895-ben. Nemrég konstatálták az­után, hogy bűnös kezek letarolták az erdőt. Ki von­ható felelősségre ezért ? Az erdőtörvény eddig is kötelezővé tette az ellenőrzést. Tény az, hogy 1894- től 1897-ig az adminisztratív hatóság jelentése da­cára nem tett a főispán semmit. Szerette volna látni, hogy a közigazgatási bíróság elrendelje a zárlatot a főispán és miniszterek vagyonára, akik hanyagul jár­tak el az ellenőrzésben, hogy a közvélemény meg­nyugodjék. Sérelmesnek tartja a második fejezetnek az állami kezelés közegeiről szóló rendelkezéseit, mert attól fél, hogy ezáltal a kormány ismét egy hatal­mas korteseszközt fog nyerni, mert az egyes városok és közegek versenyezni fognak, hogy állami erdőhi­vatalt kapjanak. A javaslatnak az általános tehervi­selésről szóló részét is sérelmesnek tartja, mert pél­dául, mi szükség van, hogy egy község, amely 100 százalékos pótadóval van terhelve, egy másik köz­ségnek erdőkezelési költségeit segítse fizetni. Ezek alapján nem fogadhatja el a javaslatot még általánosságban sem, hanem ragaszkodik azon indítványához, hogy a javaslat vétessék le a napi­rendről és utasíttassék a pénzügyi bizottsághoz. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Scheltzer Vilmos: Rokonszenvvel fogad minden olyan intézkedést az állam részéről, amely az erdők érdekében történik, de az állami beavatkozás korlá­tozását kéri, amelyre nézve a részletes vitánál indít­ványt is fog benyújtani. Azon reményben, hogy mó­dosításai majd elfogadtatnak, a törvényjavaslatot ál­talánosságban elfogadja. Ruffy Pál: A javaslatot az erdőtörvény kiegé­szítésének tartja. Ha a Felvidék olyan anyagi hely­zetben volna, mint a gazdag Alföld, akkor nem volna szükség erre a javaslatra. A kincstári erdők és az úrbéresek erdőinek kezelői között szorosabb kapcso­latot fog létesíteni ez a javaslat, ami igen fontos köz­­gazdasági szempontból. A javaslatot elfogadja. Jónás Ödön: Ballával szemben védelmezi a máramarosi főispánt és a Majdánkán hanyagul eljáró ellenőrző közegeket s egyszersmind kifejezést ad abbeli nézetének, hogy a bűnösök megkapják majd méltó büntetésüket. Örömmel üdvözli a javaslatot, melyet általánosságban elfogad. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök a vitát bezárja és az ülést öt percre fel­függeszti. Szünet után Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter: A kormány az ország minden vidékéinek gazdasági ér­dekeit szem előtt fogja tartani, különösen a Felvidé­két. A majdánkai erdőpusztitás vizsgálatánál a leg­erélyesebben járt el. A járási erdőtisztet mindjárt felfüggesztette állásától s a többi bűnös ellen meg­indította a fegyelmi vizsgálatot. Nemcsak szóló, ha­nem a megyei hatóság is megindította az eljárást, a szolgabirót és a majdánkai jegyzőt azonnal felfüg­gesztette állásuktól. A főispánra semmi panasza nincs, mert ez minden dologban kezére jár. Hogy az erdő­­pusztítások hogy történtek, arról végleg szólni nem akar, csak annyit jegyez meg, hogy ezen majdnem 1 millió hold területnyi erdőterületnél az ellenőrzés roppant nehéz. Az erdőpusztítás csak akkor derült ki, midőn az állam az erdőt átvette kezelésébe, azért tehát a pusztításban az állam közegeinek része nem lehet, hanem igenis részesek a községek által alkal­mazott járási erdőtisztek. Különben, hogy jövőben ilyen visszaélések ne forduljanak elő, azért van ez a javaslat, mert a községi erdők állami kezelés alá kerülnek. Nem látja — mint Barta — a magánjognak Szép volt minden, kedves volt minden éd Cserép Ábrahám úr, aki tetemes nyugdíjjal hagyta ott a fővárosi bankintézetet, gyönyörködött ebben a falusi paradicsomban. Ő maga rendezte be a házat új bútorokkal, kacér ízléssel: a szalont, az ebédlőt, a hálószobát, a gyerekek szobáját, az üveges erkélyt, ahol tuják és agavék közt egy miniatűr­ szökőkút vize locsogott és tágas kalitkában különböző dalos madarak énekeltek. De valóságos csoda volt az a tágas, kerek szoba, ahol a könyvtárát állította föl, a háznak egé­szen a végén, jóformán elkülönítve a többi szobától. Nehéz, kettős függönyök omlottak végig az ajtón, hogy kívülről semmiféle lárma be ne jöhessen. Hatalmas karosszékek állottak mindenfelé, két oldalt le- és föltolható tar­tókkal, hogy a könyveket beléjük lehes­sen helyezni. A szoba közepén perzsa szőnyeggel borított rengeteg díván kínálta fejedelmi kényel­mét annak, aki végig heveredve, hanyatt fekve szeret olvasni érdekes, izgató francia regényeket. A falakat kemény diófából faragott polcok futot­ták körül és ezeken a polcokon ezer meg ezer könyv állott egymás oldalán bőrkötésben, vászon­ban, selyemben, aranyos burokban, mint egy glédába igazodott, tarka-barka egyenruhába öltö­zött hadsereg.. Cserép Ábrahám sugárzott az örömtől és olyan izgatott volt, mint nászéjszakán a vő­legény, amikor először ült be a teljesen elkészült könyvtár­szobába. Megkérte a feleségét, a gyere­keit, a cselédséget, hogy ne háborgassák . . . hogy csak akkor kopogjanak az ajtón, ha majd elérkezett az ebéd ideje. Budapest, április 30. A tisztelt Ház belefáradt a tegnapi nagy emócióba. Lustán, fáradtan verődött ma össze, néhány kisebb jelentőségű javaslat elintézésére. Vita azért mégis volt, érdeklődés nélkül ugyan, de elég terjedelemben. A községi erdők és egyéb kopár területek állami kezeléséről szóló törvényja­vaslatnál (ugyan furcsa cím: erdők és egyéb kopár területek) felszólaltak Kulinyi Árpád, Barna Ödön, Melczer Vilmos, Puffy Pál, Jónás Ödön és Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter. A hosszas vitá­nak az lett persze a vége, hogy a javaslatot vál­toztatás nélkül elfogadták. Megmaradt a címe is és így benne lesz a magyar törvénytárban, hogy a községi erdők a kopár területek. Lukács László pénzügyminiszter felelt ezután Thaly Kálmánnak a munkácsi vár ügyében be­adott interpellációjára, amit a Ház természetesen tudomásul vett, a napirend után pedig Kossuth Ferenc interpellálta a belügyminisztert a hajdú­böszörményi betiltott gyűlés miatt. Peresei Dezső rögtön válaszolt, egyszerűen arra hivatkozva, hogy május 1-én minden népgyűlés tilos. A Ház ebben is megnyugodott, könyvtárőr­? Mért nem választott olyan hivatást, ahol kielégíthette volna olvasó szenvedélyét? — Nem tudja ön, hogy a sors a legnagyobb szatirikus? S azután válogathattam én? Mikor az embert már suhanckorában arra kényszerítik, hogy kenyeret keressen! Ez éppen a rettentő szatíra. Arra vagyok teremtve, hogy könyvek közt töltsem el az életet.. . szép könyvek közt, okos könyvek közt... arra vagyok teremtve, hogy végig­olvassam a világirodalom minden re­mek munkáját... és lesz belőlem bankhivatal­nok ! Bankban dolgozom, ahol rubrika és sablon az egész világ, — ahol a könyveket nem olvassák, hanem vezetik! Ez éppen a szatíra! Cserép úr fájdalmas gunynyal kacagott és bucsuzásra nyújtotta jobb kezét: — Isten önnel. Még be kell mennem egy könyvkereskedésbe, ahol Tolstojt, Turgonyevet és Sollohubot veszek. Most egészítem ki az orosz regényírók szék­esét. Igen, én kibőjtölöm a fátu­­mot. Velem a sors gyalázatos maliciával bánt, de én kibőjtölöm. Tizenöt esztendő óta gyűjtöm a könyveket és a fölösleges krajcárokat. Nem­sokára lesz annyi vagyonon­, hogy egy kis há­zat, egy kis földet, egy kis kertecskét vásárol­hatok valahol falun. Ott én leszek az úr. Ott majd pótolom azt a szörnyű mulasztást, amire a gyalázatos fátum rákényszerített. Uram, ha ne­kem egyszer lesz időm! Ha egyszer én olvasha­tok, szabadon, kényelmesen, kedvem szerint, min­den egyéb gondtól megmenekülve! Ha egyszer én úgy isten igazában kiolvashatom magamat! A Cserép úr szelíd, kék szeméből szinte ki­csordult a könny. Úgy nézett a levegőbe, mint valami rajongó aszkéta, aki víziót lát szomorú Földes Kelemen gyógyszertára Aradon. legkitűnőbb teljesen ártalmatlan vegytiszta és zsírmentes az egész világon elterjedt arcszépitőszer a MARGIT CRÉME 1 margit creme a 60 kr.5 rögtön szépít. A legundokabb kiütések és fekélyek, valamint mindennemű arctisztátlanságok 2—3-szori bekenés után el- nagy..............- i frt múlnak. A legkiválóbb orvosok által ajánltatik. Pár év alatt óriási sikert ért el. Vannak értéktelen utánzatok és hamisítások, szappan a 60 kr. melyek a lehetőségig hasonló alakban kiállításban és árban kerülnek forgalomba, sőt a használati utasítás és hirdetési szöveg . '' J * . ’’ is az enyémnek másolata. Az ilyen utánzatoktól tessék óvakodni és csakis oly készítményeket elfogadni, melyek címeres véd- margit puner. .a Jo­g'., jegyemmel vannak lezárva. — Magyarországi főraktár: TÖRÖK Budapest. margit fogpép­e 60 kr. Az ülés egyetlen szenzációja a gróf Festetlek Andor lemondása­­ lett volna, h­a valaki törődött volna vele.

Next