Budapesti Napló, 1898. július (3. évfolyam, 180-210. szám)

1898-07-01 / 180. szám

8 Budapest, péntek BUDAPESTI NAPLÓ 1898. julius 1. 180. szám. Veszprém stb. vármegyékben s általában ott is zavartalanul folyik, ahol a jégverés a ter­ményekben kárt okozott. Egyben megemlítjük, bogy a földmivelésügyi miniszter egyidejűleg kiadott rendeletével felhívta a gazdasági tudósítókat és a vármegyei gazdasági egyesületeket, hogy a vihar és jégverés által oko­zott károkat lehetőleg részletesebb s a károsodott terület és ;a kár nagyságát is feltüntető jelentést tegyenek. Az országos meteorológiai intézet ma a következő jelentést adta ki: Az időjárás zivataros jellege egyre tart. Az eső mindenütt zivataros volt és kiterjedt az ország észak-nyugati és északi megyéire, részben az ország közepére s az Alföldre. 10—20 mm. .között esett: Selmecbányán, Ma- gyar-Óvárt, O-Gyallán és Ungváron; 5—10 mm. között: Szegeden, Debrecenben és Késmár­kon ; 5 mm. alatt: Kis-Kartalon, Nagy- Szombatban, Budapesten, Szolnokon, Eger­ben és Nagyváradon. A Dunántúl, az Alföld déli részén és Erdélyben az idő száraz volt. Jégesőt jelent Szeged, Magyar-Ovár (csekély jeget) és Nagyvárad. Vihar fordult elő egyes tájakon: Nagylak és Szeged, Ungvár és Ahia- Szlatina körül. A hőmérséklet tegnap az Al­földön és a keleti megyékben igen magasra emelkedett: elvétve 35°-ra és csak az ország nyugati felében érezhető a hőségnek csök­kenése. A költő-tengerész, — Jelenetek. — Pierre Loti, a hires francia költö a spa­nyol haditengerészet kötelékében harcol. I. {Pierre Loti a fedélzeten sétál. Körülötte bombák röp­ködnek.) Loti: Gyönyörű, fenséges kép. El vagyok ra­gadtatva ... Egy matróz: De kapitány ur, már röpködnek a bombák! Loti: Csak röpködjenek, hisz az a szép! Ni ott \ is szétpattant egy: zug, forr, sistereg! . . . most lángot lövell . . . bumm . . . most szétpattant! A matróz (akinek karját elütötte egy szilánk): Jaj, végem . . . Loti: Csak hagyja barátom. (Távcsővel néz). És mindenekfölött ne zavarjon ... Most is jön egy bomba. Ni, mint röpül felénk . . . A matróz: Másfelé hullott le, bála istennek... Loti: Botrány ! Borzasztó! Pedig mily szép lett volna, ha ide a hajónkra esik, sustorog, zug, forr, lángol, végül pedig fölrobban és lángbaboritja a ha­jót... Hullámzanak a lángok, vörös fény izzik a habok felett... ah, barátom, ön nem érti ezt! . . . Ostoba bombái II. {Pierre Loti kajütjében ül és dolgozik egy regényén.) Loti: így. Ez a hangulat jól el van találva ... (lapoz.) Ez a leírás is sikerült... itt azonban nem jó az átmenet. Nagyon brüszk ... Egy matróz (megjelenik) : Kapitány ur.. Loti (rá se figyel):. .. brüszk, brüszk ... A matróz : Kedves egészségére. Loti: Köszönöm. Mit akarsz ? A matróz: A fedélzet tele van amerikai kato­nákkal. Matrózainkat öldösik. Az amerikai hadnagy éppen most viv élethalálharcot kormányosunkkal. Loti (nyugodtan): Köszönöm, nem használha­tom. A gyilkossági jelenetet már tegnap megírtam regényemben . . . A matróz (kétségbeesetten): De nagy harc van, borzasztó ütközet 1 Loti (fitymálva): Olvasni kell, barátom, olvasni! A nagy Zola már mindezt megírta a Débaclebanl A matróz: De borzasztó nagy a harc . . . Loti (türelmetlenül): Hordja el magát, fecsegő majom 1 (A matróz elmegy. Loti mosolyog) . . . Csak nem fogok Zola után harcleirásokat csinálni! , . . (Tovább ir.) III. (Pierre Loti egy lyukon át a háborgó tengert tanulmá­nyozza. Azalatt az amerikaiak elfoglalják hajóját.) Egy matróz (berohan): Kapitány ur, végünk! Loti (tovább nézi a tengert): Kék ... zöldes árnyalatok ... fehér tajték .., A matróz: Tessék, már itt is vannak ! (Mr. Hobbs amerikai kapitány egy puskaagygyal betöri az ajtót в berohan botihoz.) Loti (fölriad): Ki az? Mr. Hobbs: Én, óh spanyol kutya! Most meg­halsz, ha még sohse haltál megl Loti: Micsoda gazság ez ! Hát a Bakonyban vagyunk, hogy igy rám támad! Allons, c’est trop! Először nem is kopogtatott.... ­iur. üobbs: Majd kopogtatok a fejeden! (Meg akarja ölni.) Ki vagy, nyomorult! ? Loti: Én Pierre Loti vagyok! Mr. Hobbs (meglepetten): A költő ? Loti : Az. Mr. Hobbs (meghunyászkodva): Hobbs vagyok A Hobbs és Cleminson könyvkiadócég beltagja. Loti: Most nem érek rá a kiadókkal vesződni. Jöjjön holnap négy és öt között. Mr. Hobbs (könyörög): De nézze, nem lesz többé ily jó alkalom . . . Tudja isten, mikor foglal­juk el megint az ön hajóját . . . Loti: No jó. Hát gyorsan . . . Mr. Hobbs (örömmel): Itt a papír ..; szíves­kedjék eladni legújabb regényét Amerika számára. Tízezer dollárt adok. Loti: Az kevés. Mr. Hobbs: Sajnálom, de engedje meg uraságod annak a kijelentését, hogy én most utóvégre az ön gyomrába is lőhetnék ... Loti: Azt tisztességes ember nem teszi. Nos, isten neki, tizenöt ezerért aláírom ... Mr. Hobbs: Tizenöt ezer ? Kissé sok ... ám legyen ... de engedje meg, hogy előszó gyanánt a mostani kis jelenet megírására fölkérjem. Ezért ezer dollárt adok. Loti: Megírom. (Aláírja a szerződést.) Mr. Hobbs: És a tanú? Loti: Hé! Egy matróz jöjjön!,.; Senki se felel... Mr. Hobbs: Mind elfogták. Loti: Sebaj... hisz ön gentleman. Isten önnel. Mr. Hobbs: Good by! (elmegy.) Loti: Apropó ! Kedves kapitány .., nem adna egy kis előleget? — о,— A visszaivott perto. — A Kis Pipától a Nemzeti Kaszinóig. •*» Castor és Pollux — nevezzük igy ennek az igaz történetnek hőseit — valamikor igen jó barátok voltak és nagyon szegény emberek. Akkor még a Kis Pipába jártak. De úgy akarta a végzet, hogy Castorra földe­rüljön a szerencse és pediglen a börze segedel­mével. Polluxoi persze elhanyagolta és egyszerre csak úgy voltak, hogy szegénységben megedzett régi barátságuk teljesen megszűnt. Egy szép napon Pollux, a kopott ruháju Pollux, a Koronaherceg-utcán sétált, amikor előkelő társa­ságban szembe kerül vele Castor, az immáron telje­sen elegáns Castor. — Szervusz Castor! — kiáltott rá Pollux. Castor elpirult amúgy könnyedén, köhögni kezdett és ebből a köhögésből olyas valami hang­zott ki, hogy: — Szervusz 1 Még aznap délután megjelent Polluxiiái Castor egy bizalmas küldöttje. — Kedves Pollux — szólt ez — Castor, aki té­ged még mindig szeret, tiszteltet. De tekintettel arra, hogy megváltozott életkörülményeinél fogva most egész más köi’ökben kell élni, kér téged, hogy szün­tessed be vele szemben a pertu-barátságot. Azt hi­szem, fölösleges megjegyeznem, hogy Castor ezt a kérést minden sértő célzat nélkül intézi hozzád! Mire a Pollux, a jó bohém-gyerek, aki éppen pénzszorultságban volt, azt felelte: — Jól van, visszaiszom a brúdert, de adjon nekem ezért száz forintot! Megtörtént, Néhány hónap múlva Pollux az ut­cán találkozott Castorral, aki karon fogva sétált egy nagynevű mágnással. — Szervusz Castor! — kiáltott rá tüntető bizal­massággal Pollux, Castor elsápadt és még aznap dél­után levelet irt, amelyben keserűen panaszkodott, hogy barátja nem tartja meg Ígéretét, iloha megkapta száz forintját. — Kedves barátom, — felelt ez, — hogy ha te mágnásokkal karöltve mégy, akkor háromszáz forintba kerül a dolog ... A huncut bohém megkapta a háromszáz forintot, de most már írásbeli ígéretét vették, hogy soha többé nem mondja az utcán Castornak: — Szervusz ! Vagy két hét előtt Pollux bemegy a Kis Pipába, ahol nagyon búslakodtak barátai. — Mi baj ? — Nincs pénz . . . — Nincs pénz?.., fitymálődott Pollux, —• ez is baj ?! Mindjárt lesz 1 — És elment gazdag barátja lakására. — Itthon van Castor ur ? — A Nemzeti Kaszinóban szokott lenni ilyenkor... A Nemzeti Kaszinóban azt mondták, hogy a nagyságos ur kártyázik odafönt. Pollux erre kivett a zsebéből egy nagyon viseltes, piszkos névjegyet és ezt irta rá:’ Szervusz Castor ! Akár húz­tál kasszát, akár nem, küldj rög­tön száz forintot. Hü barátod Pollux. Utőirat. Szervusz!!! Szervusz!!! Néhány perc múlva visszajött a livrés szolga a Nemzeti Kaszinó felirásu borítékkal. Pollux rögtön felbontotta: száz forint volt benne! Amúgy távozóban oda szólt a mosolygó szol­gának : — Látja, milyen smucig tetu-barátaim vannak nekem! . . . Memor, FŐVÁROS. A főváros közgyűlése. Budapest, junius 30, Utolsó közgyűlés volt a nyári szünet előtt. Szokatlanul nagy számban voltak együtt ma a városatyák a közgyűlési teremben. Az érdeklődés a budavári plébános választásnak szólt. A kerületek mind, a 45-ös választmány egyhangúlag Nemes Antalt a kerület régi káplánját jelölte és mégis ma 296 szavazat közül mindössze 146 esett a győztes Nemes Antalra és csak öttel kevesebb Hock Jánosra, a többivel König Gusztáv vízivárosi káplánnak kellett megelégednie. Az eredmény élénk mozgolódást okozott a városatyák közt és most már dr. Nemes Antal hívei közül is sokan sajnálták hogy a parlament kitűnő tagja, a jeles egyházi szó­nok kisebbségben maradt. Igen sokan ugyanis csakis azért szavaztak Nemesre, mert a kerületekben csinált hangulat után ítélve azt hitték, hogy Hockaak semmi kilátása sincs győzelemre. A mai nap alaposan meg­cáfolta ezt a föltevést és most már a budaiak sajr hatják legjobban, hogy Hock Jánosnak másutt ke. keresnie plébániát. Midőn az elnöklő főpolgármester a választásnak eredményét kihirdette, fölkérte Lung György taná­csost, hogy a bemutató levél tervezetét terjeszsze elő. Ez megtörtént s aztán Polónyi Géza intézett kér­dést az elnökhöz az iránt, vájjon miért nem szavaztak ma is úgy. mint már rég idő óta mindig: golyókkal, hanem szavazólapokkal. Az elnöklő főpolgármester kijelentette, hogy az ügyrend, igaz, olrendeli, hogy golyózással kell szavazni akkor, ha csak egy állás­nak a betöltéséről van szó; ámde ma két állást kel­lett volna betölteni, mert a plébánosi álláson kívül a központi választmány egy állása is üresedésben volt, de ez az utóbbi választás máról elmaradt. A válasz­ban Polónyi megnyugodott. A napirend előtt dr. Fränkel Sándor a közúti és városi villamos vasutak Lipót- és Terez-köruÜ vonala közötti rövid összekötő vonal kiépitésa, dr’ Komlósi Ágost a külső váci-ut burkolása iránt inter­pellálja meg a polgármestert. A közgyűlés Halmos János polgármester megnyugtató válaszait tudomá­sul vette. Dr. Havass Rezső a főváros levegőjének meg­javítására azt indítványozta, hogy az összes csatorna- nyílásokat egészségi okosból elzárókkal lássák el. Különösen a régi rendszerű vagy csekély esésű csa­tornákkal biró utcákban van szükség ilyen elzárókra. Az indítványt kiadják a tanácsnak és a szünetek után való legközelebbi közgyűlés Hrgysorozatára kitűzik. Hozzájárult a közgyűlés ahhoz, hogy a magyar királyi államvasutak kérelmére, munkásházak részére engedjen át a főváros 27.500 négyszögölnyi területet, négyszögölenként 9 írtjával. Hozzájárult a közgyűlés ahhoz is, hogy az У. kerület számára, a Honvéd- és a Szalay-uteák sarkán elöljárósági épületet emeljenek, 270.000 forintnyi költséggel s hogy ezt a pénzt az 50 millió forintos kölcsönből fedezzék. A székes főváros történetének megírásával a tanügyi osztály és a tanács Marczali Henriket akarta megbízni. Mivel azonban időközben Ballagi Aladár is ajánlatot tett a mü megírására, a tanács halasztást javasol, mielőtt határozatot hoznának. Az ügy tár­gyalása közben kínos incidens történt. Mialatt dr. Szalay Mihály a tárgyhoz szólott, he­ves jelenet fejlődött Kasics Péter és Fenyvessy Adolf között. A két városatya a szóban forgó kérdésről vi­tatkozott egymással beszélgetve. A vitázásban felhe- viiltek s a gyülekezet egyszerre meglepődve hallotta, amint Fenyvessy odaszólott Kasicsnak: — Nem igaz, amit mondasz, ez szemtelenség \

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék