Budapesti Napló, 1898. augusztus (3. évfolyam, 211-239. szám)
1898-08-01 / 211. szám
2 Budapest, hétfő BUDAPESTI HAPLÓ 1898. augusztus 1. 311. sz reggel a szoba közepére tolták. A halott arckifejezése komoly, de szilárd. Azok, akik a herceget kevéssel halála után látták, azt mondják, hogy arca a halottas ágyban föltűnően hasonlít Vilmos császár arcához. A feje hatalmas szemöldökeivel kissé előrehajlott, nagy teste nekidől a vánkosoknak, arca mintha kisebb volna és a bőre hófehér. Hatalmas szemöldöke és hófehér bajusza még a halálban is energikussá teszi a fejét, mely a lesoványodott testtel szemben csak még nagyobbnak látszik. Kezeit összekulcsolja; jobb keze, melyen a jegygyűrű van, a bal fölött nyugszik. A halott egész családja ott van a halottas házban. Gróf Herbert elzárta atyjának lakosztályait, senkit sem bocsát kastélyba. Herbert herceg Vilmos császárnak tudtára a halálhírt. A kastélyba máris sok részvéttávirat és virágbokréta meg koszorú érkezik. A friedrichsruhi kastélyt teljesen elzárja az altonai ezred díszszázada, amely Vilmos császár távirati rendeletére díszőrségnek érkezett oda. Magának Pozadovszki grófnak, aki három frakkba öltözött tanácsosával jött Hohenlohe kancellár nevében kondoleálni, húsz percig kellett a kapu előtt várakoznia, míg az őr engedelmet kapott, hogy beereszthesse. A kastély lakói közül csakis Schweninger professzor mutatkozik, aki fedetlen fővel, fekete bársony kabátban fogadja a részvéteket kifejezni érkezőket. A pályaudvar és a posta épületén a gyászlobogó félárbocra van eresztve. Friedrichsruh zsúfolva van, a lakásokért hihetetlen árakat követelnek. A részvét: Bergen, július 31. Wilaids császár tegnap késő este kapta meg az első nyugtalanító hírt Bismarck állapotáról. Három órával később megérkezett a Hohenzollerngachtra a halál híre is, de a császárt nem akarták felébreszteni és azért csak hajnalban nyújtották át neki a táviratot. A császár rögtön magához kérette a hajó kapitányát és parancsot adott a visszatérésre. A gyász jeléül a hajó lobogóját félárbocra eresztették. Aztán dolgozóasztalához ült és megírta részvéttáviratát, amely már terjedelmével is jelzi, hogy a császár világtörténeti jelentőséget tulajdonít Bismarck halálának. Megkapó szavakkal emlékszik meg a nagy halott érdemeiről és örök hálóját fejezi ki neki, a leghívebb kötelességteljesítés mintaképének. A császár megemlékezik Bismarck családi életéről is, amely oly boldog volt és legmélyebb részvétét fejezi ki a családnak. Hamburg, julus 31. Ezerszámra érkeznek a részvéttáviratok a friedrichsruhi kastélyba és az ottani táviró hivatal személyzetét meg kellett szaporítani, hogy elláthassa az óriási munkát. Részvéttáviratok érkeztek ma Ferenc József császár és királytól, Umberto olasz királytól, Viktória angol királynőtől, II. Miklós cártól, stb. A legelsők közt, akik részvétüket kifejezték, volt Crispi, a magyar kormány nevében báró Bánffy Dezső is igen meleg hangú részvéttáviratot küldött az elhunyt mindkét fiának. Kondoleált továbbá száznál több európai államférfi, a newyorki németség, stb. Vendéget Friedrichsruhban csak keveset várnak, köztük a herceg régi barátját, Lehnbach híres müncheni festőt. Zsolti, július 31. Bismarck herceg halálát ma reggel megtáviratozták a királynak, akit a hit mélyen meghatott; a király azonnal rendkívül meleghangon tartott részvéttáviratot intézett Bismarck herceg két fiához. Róma, július 31. Bismarck halálának híre rendkívül élénk és fájdalmas részvétet keltett egész Olaszországban. Umberto király a német császárhoz részvéttáviratot intézett. A miniszterelnök és a külügyminiszter hasonlóképpen táviratilag fejezték ki részvétüket. Lanza gróf nagykövet valószínűleg félbe fogja szakítani szabadságát, hogy részt vegyen Bismarck temetésén. A német nagykövetségnél és a porosz követségnél számos névjegyet adtak le. Róma, július 31. Crispi Nápolyból a Trómnához a következő kező táviratot intézte: Bismarck herceg halálával nagy alakot vesztett el a világ. Ellene, aki minden alakoskodásnak ellensége és lojális barát volt, oly meséket koholtak a külföldön, amelyek kemény és erőszakos provokátornak tüntették őt fel. Ez nem volt igaz. Az 1870-iki háborút Franciaország akarta, amely 1870. július 19-én üzente azt meg. A körültekintő előkészületek következtében, amelyek egészen 1815-ig vezethetők vissza, Poroszország győzött, amit senki sem várt. Bismarck mindig a béke barátja volt és ebből kifolyólag híve volt a francia köztársaságnak és ellensége a monarkia visszaállításának. Bismarck panaszkodott az olasz kormányra az 1866-iki háborúban tanúsított magatartása miatt. De az alatt a négy esztendő alatt, amíg ő (Caspi) volt a kormányon, megmutatta, hogy mily nagy Bismarck tekintélye Európában és minő becses barátsága Olaszországra nézve. Németország, amely mindent neki köszönhet, nagy tisztelettel adózott neki, noha már csak egyszerű polgár volt, épp úgy, mint az angolok Gladstonenak. Európa rövid idő alatt két politikai óriást, két nagyszívű és hatalmas tehetségű embert vesztett el. Felesége nem birta tovább nézni a vihart, mely urával együtt kavarog. Agyba betegült. Fia ott ült előtte s hallgatta szavait: — Ugye Imre, te szelíd leszel, óvakodni fogsz a veszedelmektől? Fiát vallásosságban nevelte’s azért válaszolt így: — Megvéd az Isten édesanyám, csakúgy mint apámat. Anyja már ekkor nagyon beteg volt. — Óh fiam! megesketik egyszer, hogy elfordítja szemét arról is, akit őriz s végzete abban a pillanatban utoléri. Magához vonta fiát. Az ajtó halkan nyílt ki ez égi percben. Férje lépett be rajta, csendesen. — Juttass csókodból nékem is, — szólott hozzá szelíden, mintha sohasem látott volna harcmezőt. Felesége sikoltva karolta át napégette nyakát, csókolta hévvel, mintha túlvilági lényt látna . . . Férje csendesen fektette vissza párnájára, félkézzel felfogta kardját, nehogy csörrenésével háborgassa az álmodót. Nézte, nézte, aztán ölébe kapva fiát iszonyú jajkiáltással rogyott vele térdre. S zokogva rebegték vonagló ajkai: — Sírjunk, fiam. Tolvajok jöttek házunkba, istenhez lopni jó anyád lelkét, angyal tolvajok. Urbana kivágta másnap a tó mellől az olajfát, kellett sirjának. Temetéskor megeredt a záporeső s Emődi Lajos fedetlen fejét úgy verte, paskolta. Fia kalapját is levette és azt mondá neki: — Örömkönnyeket hullajt az ég reánk, mert övé lett, ki a mienk volt. Rideg, szomorú idő következett. Emődi Lajos napokon ült ott a sir mellett, csak,fiához volt különösen kedves, gyöngéd. Halkan beszélt hozzá, mintha erős hangjától is féltené. esége, — azt hittem, ennyi idő után kiengesztelődtél irányában. — Kiről van szó? — kérdék a számüzöttek. Dévai felelt: — Emődi Mihályról, ki testvérbátyja Lajosnak. — Nem ismerjük, — válaszolták ezek. — Mindössze annyit tudunk róla, hogy a számüzöttek céljaira egyike a legnagyobb adakozóknak. Smődi Lajos hallatlanná tette társai szavait. Ő kevély volt, dolgozott és sohasem vette ki részét a hazulról jött adakozásból. Emődiné szó nélkül távozott. Férjének kemény szavai gyilkos hatással voltak lelkére. Most már hite, amin eddig bizonytalanul töprengett. E beteg hit azt súgta: kicsiny vagy férjedhez. Kicsiny, kevés vagy, most meggyőződhettél jó asszony. Ha nem az volnál, vissza tudnád tartani a veszélyektől, melyekbe vad szenvedélye viszi. Majd fiára gondolt. Egyetlen fiára, kit anyai szeretetével övezett. De szerelme erősebb volt szereteténél: szerelmes volt férjébe mint asszony, szerelme elnyomta anyaságát. A száműzöttek elbúcsúztak a barátságos hajléktól, hol azt hitték, csak a boldogság tanyázik. Csak az a szelíd asszony ne lett volna olyan rejtelmesen beteg! A száműzöttek nemcsak vendéget láttatni jöttek hozzájuk. A másfélévi pihenés után ismét puskaporszagot éreztek a levegőben, vágtató ágyuszekerek, rohanó paripák dübörgését vélték hallani. Olaszország önállóságához hiányoztak még némely részletek. A nyugodt okosság kedvezőbb alkalmat várt; a függetlenség szilaj vágya újra ugrásra készült és fontolgatta az eseteket. Emődi Lajos ismét ott volt elül; a szilaj ugrás azonban most megtört, falnak ugrottak. A fal röhyögölt, ropogott, szi őrölte korhadtalapját, de még kibírta és visszavetette. Az eredmény Garibaldira megsántulás lett s Emődi Lajosra rémült ■ TTM i.iT.TTaiTnTjiTi ~.:г Vja Haja megnőtt. Fürtjei göndörödve lógtak homlokára s Urbano azt tanácsolta: vágassa le. Emődi mélyen felsóhajtott. — Nem vágatom ,én azt le soha, Urbanó. Ő simogatta. Hallod? Ő, s nem hord a föld más asszonyt nekem. A temetés. Bérke, julius 81. A császár hétfőn este érkezik vissza Bergenből s addig a temetés iránt véglegesen nem intézkedhetnek. A beteget alkalmasint a friedrichsrubi kastélylyal szemben levő magaslaton a „Hirpologruppe“ közelében temetik el, abba a mauzóleumba, amelynek terveit a herceg már elkészíttette. Felesége Faradban nyugszik, de ha a mauzóleum felépült, férjével együtt odatemetik. Azon a magaslaton van az anhaltiak által ajándékozott szoborcsoport, amely egy hatalmas szarvast ábrázol, amint legyőzi üldözőjét, a kutyafalkát. A császár részvéttáviratát vasárnap délelőtt 11 órakor kapta meg gróf Herbert, tudatva azt az óhajtását, hogy a herceget Berlinben temessék el. Herbert erre azt válaszolta, hogy tisztelni kívánja atyja akaratát, aki már évek előtt úgy nyilatkozott, hogy az új családi mauzóleumba felesége mellé temessék. A halottat vértes ezredének egyenruhájában hétfőn teszik ravatalra. Eddig csak a család számára fotografálták le. Halotti maszkot is készítettük arcáról. A temetés csak ideiglenes jellegű lesz és a koporsót a mauzóleum elkészültéig a Sárgaházba viszik. Az elhunyt végrendelete hír szerint a szomszédos swarzenbecki bíróságnál van letétben. A végrendelet nem lesz meglepetés, mert a herceg régen megállapította az örökség szétosztását. A hercegi dm Herbert fiát illeti. A vagyon értéke néhány millióval több, mint általán hiszik. Egy milliót maguk a rendjelek, gyémántok és díszajándékok tesznek ki. A vagyon legnagyobb része a Rantzau-fiuknak jut. A franciák ítélete: Párig, július 31. Bismarck halálának hírét a vasárnap reggel megjelent lapoknak csak egy része közölte. A halálhír itt nem keltett semmi meglepetést, semmi szenzációt. A Rapper azt írja, hogy: vas és vér — ez volt a Bismarck egész műve. Jelleme csalfa, kegyetlen volt, lelkéből az irgalom hiányzott s nem volt benne jogérzék, sem igazság, sem lelkiismeret. Egész erkölcse egy szóba foglalható öszsze: siker. A Radical azt mondja, hogy Bismarck véres műve háttérbe nyomott haladást, civilizációt. A Petit Journal: Az emsi hamisított telegramus által okozott öldöklésben kiöntött vérrel Két legény, két leány. 1863. február havában vagyunk, Európa népei farsangot ülnek, vigadnak. Csengés-bongás mindenfelé. A farsangot bolondok napjának is nevezik: az ur, a jómódú polgár e napon összeölelkezik a szegényekkel, leszáll hozzájuk; a szegény, az urak bolondságaiban részegül. Tarkábbnál tarkább a ruházat, mindenki álarcoskodik. A farsangban mégis benne van az a kegyetlen őszinteség, mikor az emberek veszedelmes egyenlőségben hasonlítanak egymáshoz. Mindenki léhaság után fut és ez édes élvezetből legalább a világ szegényeinek is jut e napokban. A vén Európa teste azonban nem mindenütt egészséges. Bőrén kelések támadnak néha, a kelés hevenyül, meggyül s felfakad. Az összegyülemlett mérget tovább a vastag bőr sem tűri, csatornája évődik. Hogy aztán milyen ott a farsang, arra a varjak, farkasok regélnek: a varjú a levegőben károg, a csikasz a hómezőn vonit. Ott is van világítás az erdők rengetegeiben. Komor férfiak roppant hasábfákat hánynak a máglyára, körülülik, szentebben még vadabb tűzzel, mint a máglyának egymással kavargó lángja. Az erdő fáit zúzmara lepi, a hó ropog a lépések alatt. A máglya fénye nagy területen világítja az erdőt, a fák gallyait borzas toll, nyugodtan várakozó fekete madársereg lepi, csak néha kurjant rekedten a vezérholló. (Folytatása következik.)