Budapesti Napló, 1898. október (3. évfolyam, 271-300. szám)

1898-10-02 / 271. szám

271. szám. b­udapest, vasárnap BUDAPESTI NAPLÓ 1898. október 2. 5 csapás már nem is érheti a francia klerikális reakciót. A semmitőszéknek alapos küzdelme lesz, ha ilyen tiszta munkát akar végezni. Ha visszariad a küzdelmek elől, úgy nem marad neki más hátra mint a harmadik lépés: az Ítélet megsemmisítése. Ezt a titkos iratok törvénytelen felhasználása alapján mondhatnák ki, így azonban Mercier lenne az áldozat. Ha más okok alapján mondják ki a megsemmisítést, úgy a hatalmas dráma be­fejezése olyan lehet, mint valami szentimentális darabé, Dreyfust haza­hoznák és Paty de­ Clam mintabecsületes ember lenne . . . De mi lesz Picquarttal, aki még fogságban van ? A katonapárt eltökélte, hogy Picquart be­fogja a száját. Ám a semmitőszéknek szüksége van Picquart vallomására, így az is lehetséges, hogy a petit bleuröl majd a Dreyfus-afférral való összefüggése miatt nem is esik szó. Ha igen, úgy a polgári bíróság, amely Picquartt tanúskodásra hívja, összeütközik a katonai hatósággal. Persze minden másképp történt volna, ha hallgatnak 1896 szeptember 8-ikán Picquart sza­vára, amikor Conse tábornoknak megírta, hogy világraszóló botrány lesz abból, ha idejekorán nem gondoskodnak az ítélet megváltoztatásáról. Szomorú, nagy válság lesz — írta — ha az igazság szavára nem hallgatnak. Jóslata bevált. Arra akkor még talán nem is gondolt, hogy ő maga is áldozattá válik. Ál­dozata annak a világraszóló botránynak, amely a sárba tiport igazság körül támadt. Lesz-e revízió? ! Paris, október 1. Manau, a semmisítőszék főügyésze, befejezte ma a Dreyfus-ügy anyagának tanulmányozását és az ügyiratokat délután elküldte Loewnek, a büntető­tanács elnökének, aki az iratok áttanulmányozása után a jövő hét folyamán a semmisítőszék egyik bíráját megbízza az ügy előadásával. Paris, október 1. A Figaro múlt hónap 30-án kelt cayennei táviratot közöl, amely szerint Dreyfus semmit sem tud a franciaországi eseményekről s még őrei sem olvashatnak újságot. Dreyfus különben egészséges. A Gaulois egy interviewet közöl, amelyben Manau főállamügyésznek egy barátja azt mondja, hogy Manna úgy fogja föl feladatát, hogy csupán annak a körülménynek a megvizsgálására kell szorítkoznia, várjon Henry vallomása új faktumot szolgáltat-e az ítélet megsemmisítésére s hogy a dossier-ről egyéni véleményét kell közölnie. A Gaulois tagadja, hogy Boisdeffre állapota súlyos volna. Boisdeffre gyógyulófélben van s nemsokára teljesen felépül. Paris, október 1. A Liberté jelenti: Маши, a semmitőszék főügyésze a revíziót ellenzi, de azt tartja, hogy az egész pernek és az ítéletnek megsemmisítésére van jogalap. Brisson erről tanácskozott Larrien igaz­ságügyminiszterrel. Paris, október 1. A franczia bűnvádi eljárás 444. fejezetének 4-ik §-a az, amely az igazságügyminisztert a Drey­­fus-féle iratoknak a semmitőszékhez való áttételére indította. Ez a szakasz ugyanis így szól: „A­mennyiben oly ténykörülmény merül fel, amely az elítéltnek ártatlanságát állapíthatná meg, az igazságügyminiszter, a külön bizottság véle­ményének meghallgatása után, legjobb belátása szerint intézkedik.“ így történt az a jelen esetben is. Az igazság­­ügyminisztert a revízió-bizottság véleménye nem kö­tötte. A revízió kérelmezése a semmitőszékhez a per­iratokkal együtt áttétetvén, itt nyomban megkezdő­dött az eljárás, amely a következő: A büntető osztály elnöke az egyik tanácstagot md­­a jelentés elkészítésével. Az első kérdés, felmerül, az, hogy a kérelem elfogad­­hogy kir-e mindazokkal a kellékekkel melyeket a törvény erre nézve megszab. Elfogadha­tatlan volna például a kérelem, ha nem maga a mi­niszter intézte volna, ha ki nem kérte volna a kü­lönbizottság véleményét, ha a kérelem az igazságügy­­minisztériumnál be nem iktattatott volna, ha egy évnél több idő telt volna el azóta, hogy az érdekelt felek tudomására jutottak annak az új ténykörül­ménynek, mely a revíziót megokolttá teheti, vagy vé­gül, ha nem alapul azon tények egyikén, amelyekről a 448. fejezet 4. §-a intézkedik (új tények, vagy oly ismeretlen okmány produkálása, amelyet a revízió alá kerülő per tárgyalásánál nem ismertek.) Attól a pillanattól fogva, hogy a kérelmet a minisztérium a semmitőszékhez áttette, ez nyomban felfüggesztheti a letartóztatott elítélt büntetésének végre­hajtását mindaddig, amíg a büntető osztály a kérelem elfogadhatására nézve határozott. Ugyanez a jog illeti meg a büntető osztályt, amikor az elfogadást már megállapította. Ha az elfogadást a büntető osztály elhatározta, ha az új ténykörülményeket elegendőknek találta a revízió megokolására, elrendeli a revíziót, miután az ítéletet megsemmisítette. Ez esetben a semmitőszék egyszerre is dönthet az elfogadás és az érdembeli in­tézkedés kérdésében. Megjegyzendő, hogy amennyiben a kérelem elfogadhatatlan volna, a jelentés egyszerűen erre szorítkoznék és az érdembe bele sem menne. Ha a kérelem elfogadható, de az ügy nem tel­jes, vagyis, ha a semmitőszék úgy vélekedik, hogy a vizsgálat kiegészítése szükséges már csak azért is, hogy az új ténykörülmények kellő súlylyal és érték­kel ruháztassanak föl, ezt a kiegészítést vagy maga intézi, vagy­izsgálóbizottság által, a valóság kiderí­tésére minden lehető módot felhasználván. Rendsze­rint, az összeférhetetlenség esetét kivéve, maga a vizsgálóbíró, illetőleg a jelentéstétellel megbízott bíró intézi a kiegészítést. A semmitőszék azzal a határo­zatával rendeli ezt el, amelylyel a kérelem elfogad­­hatását kimondotta. Az esetben, ha a semmitőszéknek az a nézete, hogy a revízió megokolt,­ ha az ellenkezőnek a bi­zonyítása nem lehetetlen — az elítéltet egészen más bíróság vagy törvényszék elé utasítja, mint amely első ízben járt el. Megállapítja azonban a kérdéseket is, amelyek az elítélthez intézendők. A jelen esetben tehát, ha a revízió elrendeltet­nék, Dreyfus más bíróság elé fog állíttatni, melyet maga a semmitőszék delegál. A legfőbb bíróság, akár elrendeli, akár nem a revíziót, határozatát megokolni tartozik. Legalább is tizenegy bíróból álló tanácsülésben hozandó a hatá­rozat. Ha a szavazatok egyenlően oszlanak meg, a büntető osztályból még további öt olyan bírót ren­delnek be, akik a tanácskozásban részt nem vettek. Ha megfelelő számú bíró nem található, a semmitő­­szék más osztályaiból, kor-rang szerint rendelnek be bírókat. Paris, október 1. Demange, Dreyfus volt védője, ma megcá­folja egy itteni lapnak azt a közlését, hogy Drey­­fusnek a pőre alkalmával megmutatták a titkos bizonyítékokat és erre a boldogtalan kapitány azt mondotta: — Lelepleztek. Demange nyilatkozata így szól: — Dreyfusnek nem mutatták meg a titkos okmányokat, de nekem sem. Dreyfus éppen úgy, mint én is, csak a bordereauról tudott. Én csak akkor értesültem az állítólagos titkos bizonyíté­kok létezéséről s arról, hogy azokat bemutatták a haditörvényszéknek, amikor szerencsétlen vé­dencem már az Ördögszigeten volt. Paris, október 1. A France Militaire egy munkatársa előtt Lockroy tengerészeti miniszter megerősítette a Matinnek azt az értesítését, hogy a semmitőszék a revíziónak valószínűleg nem fog helyet adni. Lockroy nyilatkozata szó szerint a következő: — Sem Brisson, sem társaim, sem én nem vagyunk a revízió hívei. A kormány egyáltalán nem törekszik a revízióra, egyszerűen csak azért veti el magától az ügyet, hogy azután szabad keze legyen. Cavaignac és Zurlinden urak nagy örömet szereztek nekünk, amikor kijelentették, hogy a revízió törvénytelen és lehetetlen­, ez tényleg kettős garancia ne­künk arra nézve, hogy a semmitőszék is azon a nézeten lesz, mint a két hajdani hadügy­miniszter. Föltéve még azt a mégis bekövet­kezhető esetet is, hogy a semmitőszék fog­g­lalkozni fog az ügygyel, mi, a minisztertanács, biztosak vagyunk abban, hogy a legfelső bíróság a revíziót törvénytelennek fogja kijelenteni. Ha pedig ez a bíróság meghozta ítéletét, amely ellen nincs semmiféle jogorvoslat, a kormány, amelynek aztán minden párttal szemben sza­bad keze lesz, tiszteletet fog szerezni a bírói hatalom döntésének. Egy szóval, a Dreyfus-ügy vad bestiával hasonlítható össze, mely a végrehajtó hatalom torkát igyekszik megragadni,­­ hogy annak minden mozdulatát megbénítsa. Brisson is ezért volt kénytelen engedni és a bestiát most a bírói hatalom próbálja ki, amelyet azonban olyan szívósnak fog találni, mintha bőrből volna, a végrehajtó hatalom botot ragad és szétzúzza a bestia gerincét. Az a mese is, hogy Brisson mindent megtett Picquart üldözésének meggátlására, merő és alaptalan kohomány. Hogy mennyire hamis ez a hír, az a tény bizonyítja, hogy a Picquart ellen indítandó eljárásra az első pa­rancsot Chanoine, az új hadügyminiszter adta ki. Ez pedig nem történt a miniszterelnök elő­zetes tudta nélkül. Párte, október 1. A Havas-ügynökség jelenti: A Wagram-terem tulajdonosa, zavargásoktól tartva, megtagadta a terem átengedését a Pressensé író által a revízió érdekében holnapra összehívott gyűlés részére. Hir szerint Pres­sense és barátai most azon fáradoznak, hogy más helyiséget találjanak. Walsin-Esterházy, Paris, október 1. A Matin ma Walsin-Esterházy két levelének fakszimiléjét közli. Walsin mind a két levelet, Stronghoz, az Observer párisi munkatársához in­tézte. Az egyik levélből kitűnik, hogy nem Strong hívta meg Walsint Londonba, hanem Walsin maga táviratozott Strongnak, hogy Londonba akar utazni, mert sok mondani­valója van és interviewokkal né­hány guineát akar keresni, a nélkül azonban, hogy már most el akarná robbantani a nagy bombát, me­lyet későbbre tart fenn. ТГя/súrnak második levele igy szól: Egyedül a fölebbvalóimnak való engedelmes­ség vezetett engem mind abban, amit eddig tet­tem s ez indított engem arra, hogy semmit se tegyek védelmemre és semmit se szóljak. En­gedelmességemben a végsőig mentem s nem is mondtam semmit, amig katona voltam. Ma csak magamnak vagyok felelős cselekedeteimért. Azt hittem, hogy támogatni fognak engem, de most jobbnak vélik, hogy engem föláldozzanak. Midőn felsőbb helyen magasabb érdekből el akartam mondani bizonyos igazságokat, amelyeket még nem ismertek, hallgatást parancsoltak nekem, fizettek engem, holott legalább meg kellett volna engem hallgatniok. Mindezt szeretném önnel szóval meg­beszélni. Tudassa velem, vájjon számíthatok-e az Observer támogatására. Esterházy: Ehhez a levélhez Strong azt jegyzi meg, hogy Walsin sokat beszélt neki a fátyolos asz­­szonyról, aztán elmondta, hogy a pápai zuávok­­nál szolgált, később átlépett az osztrák-magyar had­seregbe és ott egy ulánus ezredben szolgált. Innen Franciaországba ment és írásszakértő lett. Időköz­ben letette a jogi doktorátust. Paris, október 1. Paulmier ma párbajt vívott Towns újságíróval, aki a Dreyfus-ügy kapcsán azt a sértő cikket írta, amely miatt aztán Paulmierné egy ártatlan embert megsebesített. A párbajt nagy közönség nézte végig. Az ötödik összecsapásnál Paulmiert jelentéktelen vágás érte, a hatodiknál Tours a combján valamivel súlyo­sabb sebet kapott. Erre a segédek befejezték a párbajt. legújabb készítmény: A száj és fogak részére a legkitűnőbb. Antiseptikus, conservál, tisztít, kellemes, egészséges és föli­­halalója jóval a legjobb, eddig ismeretes fogszereket. ben a 88 kr. ®$AN-fogpor(Pulver)dobozokban a 44 kr. Törvényesen védett, lelkiismeretesen megvizsgált és valódi minőségben kapható * ANTON J. CZERNY. WIEN * XVIII., Carl Ludwigstrasse 6. (131.) Főraktár: 1., tr­aulfischgasse 5., a cs. kir. udvari opera közelében. Szétküldés utánvéttel 5 írton fölüli megrendelések csomagolási költség nélkül és postadijmen­­tesen küldetnek. — Árjegyzékek az összes nagyobb különlegességekről ingyen és bérmentve. Főraktár Budapesten: Török József gyógyszerész, Király­ utca 12. és Egger A. fia, Váczi-körút 17. stb. stb.

Next