Budapesti Napló, 1898. november (3. évfolyam, 301-330. szám)

1898-11-01 / 301. szám

2 Budapest, kedd BUDAPESTI NAPLÓ 1898. november 1. 800. számon egyezés, vagy az önálló berendezkedés. Hogy ezt a magyarázatot most kimagyarázni igye­keznek belőle, ez a következetlenség nem teszi következetessé gróf Tisza István tézisét. Nincsen logika e végletekben és nincs bennök politikai okosság. Nincs bennök semmi, ami megnyugvást adhatna ebben a válságokkal terhes időben. Teljes mértékben áll ez arra a másik végletre is, amelynek Polónyi Géza adott hangot Hajdu-Szoboszlón. Harc a Bánffy­­kormány ellen, késhegyre, életre-halálra. Harc a Bánffy-kormány ellen, de csakis ellene. Ezt a végletet épp oly kevéssé lehet igazolni mint a másikat. Mi lenne, ha a Bánffy-kor­mány, szakítva a másik véglet politikájával, az önálló berendezkedés álláspontjára állna és meg is valósítaná? Harc ekkor is, a vég­letekig ? Megobstruálnák az önálló vámterü­letet is? Engedelmet kérünk, ez a taktikai elv élénken emlékeztet bennünket arra a másikra, amelylyel annak idején igazolni akarta a klerikális függetlenségi frakció a lelkiismeret szabadsága ellen folytatott küz­delmét. És viszont, ha Bánffy után másik kormány jönne, amely magáévá tenné a Bánffy-féle kiegyezést, vagy még annál is rosszabbat tenne a helyére, akkor egy­szerre jó lenne a rossz, sőt a rosszabb is? Engedelmet kérünk, micsoda erkölcsi alapja volna annak a küzdelemnek, amely Bánffynak visszautasítja a jobbat is, a többet is, de mástól elfogadja a rosszabbat, a keve­sebbet ? Szembeállítva a két végletet, kevés szó­val kifejezhetjük az egyedül helyes állás­pontot: az ország jogainak és érdekeinek érvényesítését. Csak ez az, amit elfogadha­tunk. Ezt elfogadjuk Bánffytól is; kevesebbet, vagy mást senkitől. Hanem bizony Ugrán is, Szoboszlón is beszéltek mindenről, csak erről nem. Az a két beszéd szomorú hűséggel fejezi ki politikai életünk mostani állapotát. Benn, a parlamentben két véglet küzd egy­mással. És a két ellenséges véglet között tunyán terjeszkedik egy halálos közönybe merült, eltespedt közvélemény.­tér a képviselőházhoz, amelyben kéri, hogy tanács­­kozásait az állampolgárok megnyugtatására a rendes mederbe terelve, tárgyalja le az előterjesztett törvény­­javaslatokat. Temesvár közgyűlésén maga a polgár­­mester nyújtotta be az obstrukciót elítélő indítványt és ehhez képest a törvényhatóság sajnálatát és aggo­dalmát fejezte ki az országgyűlési tárgyalásoknak sivár és dísztelen menete, a komoly tanácskozások meghiúsítására vezető irányzat érvényesülése fölött. Képviselőválasztás. Marosújváron ma képviselő­választás volt. Báró Kemény Gézát, a szabadelvű párt jelöltjét egyhangúlag megválasztották. BELFÖLD: Az obstrukció ellen. Csongrád vármegye imént megindított akciójához Pécs és Temesvár városok is csatlakoztak. Pécs város törvényhatósága feliratot vn­­nva a klasszikus ókornak meleg érzésektől átha­tott művészi felfogásával egyesült. A klasszikus görög kor felfogása szerint n­em a csontváz, de sőt nem is egy, hanem két alak által válik szemlélhetővé a halál fogalma. A kettő közül csak az egyik ébreszti föl a félelmet, a szánalmat és az idegenkedést: az a kegyetlen tekintetű és vigyorgó arcú furia, aki vadállati körmökkel és marcangoló fogakkal ráveti magát a haldoklóra, hogy kiragadja őt az életnek csil­lagokkal díszített sátorából és az alvilágnak nap­fénymentes birodalmába szállítsa alá. Csak az átmenet stádiumában, az agóniának perceiben rémes és fájdalmas a halál, .. . azután nyugodtan mosolygó géniuszszá válik, ez váltja föl a gyöt­relemnek fúriáját. Nem borzalmat gerjesztő torzalak, hanem az álomnak, Hipnosznak ikertestvére az, kinek kar­jaiban a halott mindvégig csöndesen pihen. E felfogásból hiányzik az a kicsinyes gon­dolat, hogy a haldokló ajkáról mint madár, mint pille vagy mint felhőfoszlány röppen el a lélek, hiányzik az is, hogy a halott korsóban gyűjti az érte hulló könnyeket, hiányzik a hallgatag éj­szakákat megnépesítő titokzatos körmenet és egyes halottak szellemének barangolása, várromok, temetők és ódon kastélyok körül. A halálnak ilyetén felfogása az újkor ku­tató szellemének következtetéseivel homogén. A modern kor, mely a lehetőség szűk hatá­rain belül végignyomozta az anyagnak titkait: biztos konklúzió gyanánt állítja elénk azt az alapvető gondolatot, hogy küzdés, mozgás és melegség az élet,­­ hidegség, nyugalom és pihe­nés a halál. Sőt az oknyomozó bölcselkedés a halált mint ismeretlen x-ez nemcsak áthelyezi az isme­retes és rejtélymentes állapotok közé, de sőt még az egyéni tapasztalásra nézve is hozzáférhetővé teszi: az életidő határain ЬеШ. Minden élőnek nemcsak fogalma van , ha­Budapest, október 31. A Dupuy-kormány ma megalakult s a francia lapok ma déli kiadásai azt írják róla jellemzésül, hogy revízió-ellenes. Hát ennek kellett lennie, mert alkotmányos országban az a rendje a kormányalakulásnak, hogy az a parlamenti többség jegyében születik. A francia parlamenti többség pedig a Brisson­­kabinet bukásakor revízió-ellenes volt. Hogy ma, a semmitőszék határozata után is az-e, az legalább is kétséges. Az új kormánynak azonban mindenesetre revízió-ellenes bázison kellett megalakulnia. Ma már nincs annak értéke, hogy a kor­mány ilyen vagy amolyan hangulattal visel­tetik a Dreyfus-perrel szemben. A végső ítélet előtt a legpedánsabb ember sem köve­telheti, hogy egy kormány revizió-párti vagy fái­ól, de mindenki már keresztül is ment egy­szer rajta. A nemlét birodalmán eveztünk át egé­szen a bölcsőig és igy a nemlét­nek nem a kez­dete kezdődik, hanem a folytatása ismétlődik a koporsó párnáin. Ez az univerzumban a jogfoly­tonosság. A nemlétnek véghetetlen múltja és jö­vője közé van beékelve az élet, az arasznyi lét. Egy keskeny földnyelv az, két óceán között. Miért lenne más az öntudatlanság jövője, mint annak a múltja volt? Az a képesség, melyet az élet ad, az érző ideg, a mozgó agysejt, a követ­keztető gondolat azt súgják, hogy egyik olyan, mint a másik. Mi bántotta ezt a most élő nemzedéket akkor, midőn rémülten rohantak ősei a vad ül­dözők elől, midőn Nérók és Kaligulák pusztítot­ták a keresztnek híveit, midőn szent Bertalannak éjszakáján protestánsok piros vére úgy dekorálta a fekete gyűlölködést, mint a hajnal hasadása a sötét éjszakát? Mi bántotta a földfe­lület jelenlenlegi bolygóit, midőn a római trium­virátus megdőlt, midőn Julius Caesar Pompejus­­nak szobra előtt és Brutus tőre alatt elvérzett? Semmi! Épenséggel semmi! Nem kellett páncél az érzelem számára, nem kellett pajzs, nem kellett enyhítő gondolat a fájó gondolatok ellenében: nyugodtan pihentünk édes mindnyájan a nemlét élén. Ugyanilyen jövendőt biztosít számunkra a halálnak éjszakája, mely zavartalan lesz akkor is, ha ismét visszatérnek a föld felületének régen lezajlott véres napjai és ha ismét megárad az emberi nem történetének két végtelen folyója: a könny s a vér. Ha pedig majd kimerült az idő­nek, ennek a fikciónak belső tartalma és az anyagnak elváltozásait a benne rejlő erő nem folytatja tovább, akkor válik majd valóra a tra­dícióból merített remény, az a mosolygó gondo­lata a szíve kincsétől megfosztott embernek, hogy­­ föltámadunk. KÜLFÖLD. A helyzet Ausztriában. Mindszentek ünnepé­nek szünete van az osztrák parlamentben is és a képviselők jó része választói közé ment, hogy tájé­kozódjék azok hangulatáról. A német ellenzéki tábor­ban beállt szakadás fölött ujjonganak még a jobb­oldalon, de másrészt megkeseríti az ifjucseheknek azon való örömét a cseh radikálisok agitációja. Szóval és írásban izgatják ezek a cseheket a reichsrathi ifju­­cseh képvisek ellen, akik még a zse­ szócskát is tudták megmenteni, mennyivel kevésbé tudják majd keresztülvinni az államjogot. Azért felszólítják őket, hogy mondjanak le mandátumaikról. Az ifjú-cseh képviselőknek eszük ágában sincs azt megcselekedni, de hogy választóiknak is kedvükre járjanak, sürgetik a kormánynál követeléseik teljesítését. Bizonyos, hogy a kormány új tárgyalásokba bocsátkozik az ifjú­ csehekkel és a kormány feleletétől függ majd a csehek jövő magatartása. A revízió hatása­ revízió-ellenes legyen, mert hivatalosan még nem döntött afölött a delegált fórum, várjon Dreyfus bűnös-e vagy sem. Ha kisül, hogy Dreyfus bűnös, akkor joggal volt revízió­­ellenes a kormány. Ha kisül, hogy Dreyfus ártatlan, akkor hasztalanul küzd nem Dupuy, de akár egész Franciaország Dreyfus ellen, mert hisz éppen a legutóbbi eseményekből láttuk, hogy minő elemi erővel tör magának utat az igazság. Dupuy és társai, ha igazsá­gos és törvénytisztelő emberek, egy Dreyfust fölmentő ítélet után maguk is Dreyfuspártiak lesznek s dezavuálni fogják mostani revízió­­ellenes hangulatukat. Érdekesebb az új kormány programm­­jánál az, hogy mi állott be s mi fog beállani a revíziót elrendelő határozat után. A semmitőszék tegnapelőtti döntésének az lesz legelső következménye, hogy a bíró­ság saját kebeléből bírót fog kiküldeni s meg fogja bízni a vizsgálattal. A gondos s min­denesetre hosszadalmas vizsgálat eredményé­től függ, vájjon a semmitőszék egyszerűen megsemmisíti-e az ítéletet, vagy más katonai bírósághoz utasítja az ügyet. Habár a semmi­tőszék nem rendelte el Dreyfus büntetésének felfüggesztését, mégis valószínű, hogy Dreyfus állapota valamivel javulni fog s hogy úgy fog­nak vele bánni, mint ha vizsgálati fogoly volna. Később el fogják őt szállítani Franciaor­szágba. Remélik, hogy a katonai körök most a semmitőszék döntése után nem fognak újabb nehézségeket támasztani s ki fogják szolgáltatni a titkos okmányokat. Ha e miatt konfliktus talál támadni az igazságügyminisz­ter és a hadügyminiszter között, akkor a minisztertanács fog dönteni s esetleg a ka­mara elé fogja vinni az ügyet. Pak­s, október 31. A semmitőszék büntetőtanácsának tagjai ma délután titkos ülést tartottak, hogy a semmitő­­szék ítéletével elrendelt vizsgálat módozatairól tanácskozzanak. Valószínű, hogy a tanácskozás során kijelölték a vizsgálattal megbízandó bírákat. Úgy mondják, hogy Tézenas ügyvéd panaszt adott be az ellen, hogy Momard ügyvéd a sem­­mitőszéki tárgyaláson fölolvasta Esterházynak hozzája intézett táviratát. Pak­s, október 31. A törvénykezési palotában azt beszélik, hogy a semmitőszék két bírája a hadügyminisztérium­ba ment, hogy megtekintse a titkos iratokat. Lockroy állítólag vonakodik az iratokat a kezéből kiadni, csupán bizonyos iratok elolvasását hajlandó meg­engedni. Pária, október 31. Picquart sógorának, Gassnak megengedték, hogy hetenként kétszer beszélhessen a fogházban az ezredessel. Gass elmondotta egy újságírónak, hogy csak közömbös dolgokról szabad beszélnie sógorával s akkor is folyvást jelen van a fogház­igazgató, Picquart-t pedig egy vasrostély választja el tőle. Picquart bizonyos szavak hangsúlyozásá­ból már tudja, hogy micsoda nagy események mentek végbe odakünn. Szombaton történt, hogy Gass sejtetni akarta sógorával a revízió elrende­lését, de attól tartott, hogy megakadályozzák, te­hát csak annyit mondott: — Két jó nap a semmitőszéknél! A fogházigazgató azonnal közbeszólott, hogy beszéljenek másról. Picquart tetileg és lelkileg jól van, sok levelet kap, amelyekben minden­felől üdvözlik, de ezeket a leveleket a fogház irodájában revideálják. A vizsgálat már nem fog soká tartani. A befejezését az késlelteti, hogy az írásszakértők még nem adták be a spetit bieure­­ szóló jelentésüket. (и. го. t) Paris, október 31. Cabanas mester, Esterházy ügyvédje, a posta- és távirdaügyi államtitkárhoz levelet intézett, amelyben azt mondja, hogy az angol hatóság értesítette őt, hogy az Esterházynak szóló­ telefonközlemények és egyéb levelezései szabálytalan elbánásban részesülnek. Ca­banas ez ellen élénken tiltakozik. Páris, október 3. A vizsgálóbíró Zolának a Petit Journal ellen emelt panasza tárgyában megszüntető határozatot hozott. Az Ördögsziget foglya, Paris, október 31. Jean Bess­y Matin mai számában elmondja, hogy Dreyfus 1896-ban diszentériában veszedel­mesen megbetegedett. Az akkori ,. gyarmatügyi miniszter azonnal telegrafált az Ördögszigetre, hogy Dreyfust halála esetén bebalzsamozzák .

Next