Budapesti Napló, 1898. november (3. évfolyam, 301-330. szám)

1898-11-01 / 301. szám

300. szám. Budapest, kedd BUDAPESTI NAPI.0 1899. november 1. 3 Franciaországba szállítják, mert máskülönben azt hihetnék, hogy megszökött az Ördögszigetről. A legközelebbi hajóval el is küldték a szigetre mindazokat az anyagokat, amelyek a bebalssa­­mozáshoz kellenek. Dreyfus megtudta ezt s meg­sejtette belőle, hogy Franciaországban foglalkoz­nak vele. Cavaignac nem enged. Pária, október 31. Cavaignac a semmitőszék elnökének, Loew­­nek levelet irt, amelyben Hard előadóval szem­ben kijelenti, hogy ő a kamara szószékén egész ter­jedelmében olvasta föl a Lebrun előtt tett valomá­­sokat. Majd ezeket írja Cavaignac: — De nem ez az egyetlen motívum, amely miatt azt kérem, hogy a pótvizsgálat során engem is hallgassanak ki. Ama kevés ember közül, akikre a semmitőszék tárgyalásai közben hivatkoztak s akiknek módjukban volna az ott mondottakat helyreigazí­tani, én vagyok az egyetlen, aki minden tekintetben függetlenül beszélhetek. S a kér­déses nyilatkozatok döntő fontosságúak. Csak egy példát hozok föl, íme: A főállam­­ügyész azt mondotta, hogy senki sem tudja a nevét annak a titkos ügynöknek, aki a bordereaut átadta. Nos én és még mások is ismerjük a nevét. Boyer tábornok jelentésé­ből nyilvánvaló, hogy a bordereau nem szo­katlan módon jutott rendeltetése helyére s hogy az illető titkos ügynököt mindazok ismerték, akiknek hivatalosan ismerniök kellett. A levél végén Cavaignac ismétli kérését, hogy hallgassák ki őt is. (mat.) Az új kormány. Paris, október 31. A kormány végleg megalakult. A hivatalos lista szerint a kabinet tagjai ezek: Dupuy, miniszterelnök és belügyminiszter. Freyanet, hadügyminiszter. Lockroy, tengerészeti miniszter. Lehret, igazságügyminiszter. Delcassé, külügyminiszter. Feytral, pénzügyminiszter. Viger, földművelési miniszter. George Leygues, közoktatásügyi miniszter. Delombre, kereskedelmi miniszter. Kramts, közmunkaminiszter. Guille, gyarmatügyi miniszter. ' ' Delombre kereskedelmi miniszter ügyvéd és a Temps közgazdasági rovatának a szerkesztője. Lehret, aki a Bibotnak felajánlott igazságügyi tár­cát vette át, mert ezzel a tárgyalások nem ve­zettek eredményre, haladópárti képviselő, aki ed­dig alig lépett előtérbe a közéletben; az egye­temen a jogi fakultáson tanár. Meghitt barátja Tillage volt közmunkaügy miniszternek, aki tud­valevőleg azért vált ki a Brisorc-kormányból, mert ellenezte a revíziót. A polgári hatalom fel­­sőbbségének az érvényesülését biztosítja az, hogy Freyanet és Lockroy tárcát vállalt a Dupuy-kabi­­netben. (nnt.) Paris, október 31. A nacionalista és az antisemita sajtó üdvözli az új kormányt, amely ellenzi a revíziót s Dreyfus- vel szemben ellenséges színezetű. A megalakult kabi­net tagjai közül Leygues mindig határozottan rosszalta a revízióra irányuló törekvéseket, Delcassé azonban a Brisson-kormányban a revízió mellett foglalt állást. Összeeskü­vésdi: Berlin, október 31. A Kleines Journalnak táviratozzák Párisból. Boisdeffre tábornoknál tegnap tanácskozás volt, a­melyen részt vettek Mereier és Gonse tábornokok, Du Lac jezsuita rendfe, Millerand és Drumond. A tanácskozás a titkos iratok kiadásáról folyt. Azokat az iratokat, amelyeknek hamis volta nyilván­való, alkalmasint megsemmisítették. Berlin, október 31. Párisi távirat jelenti: Zurlinden tábornok, LODEN Iskola­ öltöny ___I . 1Z ... 1Z „ ... 3.50 LODEN Fiu-mencsikoff___L.-------" _ ZZ ... 7.— LQPEN Férfi-köpeny ... ._ _____12.— LOREN Kocsis-köpeny ___... ... ... 10.— LOOT Havelok ......... ... ... ...__ 8.— LOREN Rövid kabát .......................................— LOHN Vadász- öltöny............................ .............. 16.— LOREM Turista-öltöny... ..­ ....—................ 14.— LODEN Sacco vattával bélelve _ _­ „ _. ... 6.— LODEN Szörme-sacco..._... ... ZZ ~ ... 10.— LODEN Vadász-sacco ... Zl ..._________ „ 9.—■ LODEN Vadász-bunda....... ... ______„ _ ... 18.— LODEN Kocsis-bunda... .......... ... »*. _ _ 20.­— LODEN Utazó-bunda ............................... _. ... 35.— LODEN Szörme-mencsikoff ....I................... „­ 40.— LODEN Gazdászati bunda ... .„ ....­. „. 17. ... 16.—­­­RENDELJENEK CSAK a 99TIROl­l“-nál JUSTITZ LEOPOLD specialista loden-öltönyökben Bécs, ВЖ., Wäfaringers tírass . 4-8. Mintákat és képes árjegyzékeket ingyen és bérmentve. Páris katonai kormányzója beismerte, hogy a Mont- Valérien katonai fogházban újabban sok tisztet börtö­­nöztek be, de ezeknek semmi közük sincs a Dreyfus-ügyhöz. A közvélemény: London, október 31. Az újságok vezércikkekben foglalkoznak a francia semmitőszék döntésével. A Standard hely­teleníti, hogy Dreyfust nem bocsátották azonnal szabadon, de azt hiszi, hogy a semmitőszék ezt Dreyfus biztossága okáért tette. A Daily Cronicle azt követeli, hogy az új vizsgálat nyomozza ki az igazi bűnösöket, mert egyetlen államnak sem szabad hadseregében megtűrnie olyan embereket, mint Pellieux és Gonse. Paris, október 31. A lapok egybehangzóan konstatálják, hogy a semmitőszék ítélete óta a közvélemény észrevehetően le­csillapodott. A revízió barátai és ellenségei arra utal­nak, hogy a volt hadügyminisztereknek, akik Drey­fust bűnösnek mondották, föl kell tárniuk az ország előtt azokat a bizonyítékokat, amelyekre meggyőző­désüket alapították. Paris, október 31. A Volonté azt mondja, hogy Ránc enged­elmet kapott arra, hogy Picquart ezredest szombaton meg­látogassa. A Journal szerint a semmitőszék még nem tűzte ki a vizsgálat megkezdésének határidejét. Azt hiszik, hogy csütörtök előtt nem nevezik ki a bizott­ságot. Paris, október 31. Az összes pártok lapjai követelik, hogy az öt hadügyminiszter, akik Dreyfust bűnösnek állították, álljanak bizonyítékaikkal elé, amely őket ki fogja hallgatni, bizonyítékokkal. Az öt hadügyminiszter: Mereier, Zurlinden, Balot, Cavaignac és Chanoine. Rochefort, Drumont és Cavaignac, épp úgy mint Clemenceau és Jaurés követelik a bizonyítékok előmutatását. Cassagnac azt mondja, ha kiderül, hogy Dreyfus ártatlan, akkor az öt miniszter gyilkos és ennek az öt hadügyminiszternek helye a bagnó­­ban lesz, A kulisszák mögül. A titkos iratcsomó tartalma. A párisi semmitőszék tárgyalása bevilágított a a Dreyfus-ügy kulisszái mögé, így ismeretes lett az az irat, amelyet szeptember 15-ikén terjesztett Picquart ezredes Larrien igazságügyminiszter elé és melyet annak idején Dreyfus tudta nélkül a bíráknak bemutat­tak, akik Dreyfus fölött ítélkeztek, csak azért, hogy minden bizonynyal rásüssék Dreyfusre a hazaárulás bélyegét. Picquart szerint, aki csak emlékezetből idéz, — de azt hiszi, hogy nem téved — a titkos dossiernek a következő a tartalma: 1. Egy darabokra tépett és ismét ö­sszeragaszt­­tott levél azzal a megjegyzéssel, hogy­­ valószínű­leg irt a fölebbvalójának. A szokott ilyen cédulács­kákra írni, és azután bedobta azokat a papír­kosárba. Ez a levél idegen nyelven van írva és vagy az 1893-ik, vagy az 1894-ik év végéről származik. Én valódinak tartom. Körülbelül úgy hangzik : . . . Kétkedés . . . Mit tenni ? . . . Meg­mutathatja a tiszti pátensét. Mitől kell e miatt tartani ? Mit szállíthat ? Önnek nincs érdekében, hogy összeköttetés­ben álljon egy csapattiszttel.“ 2. Valódi levele egy személynek, akit mi B-vel jelzünk. ..-hoz van intézve, 1894. elejéről keltezve. Szét volt tépve és később ragasztották össze, igy szól: n­agyon szeretnék egy tudósítást az ujoncozás kér­déséről. Davignont (akkor a 2. iroda másodfőnöke) meg fogom kérdezni, de semmit sem fog mondani. Kérje meg barátját, — Davignonnak nem szabad erről semmit sem tudnia, mert nem szabad kiderülnie, hogy mi együtt dolgozunk. 3. Valódi levele B-nek A-hoz 1894-ből; szintén szét volt szakítva és úgy ragasztották össze. .. kö­rülbelül ezt írja benn : „Cette canaille de D. láttam. Önök számára nekem tizenkét főtervezetet adott át.. 4. Egy jelentés, amely annyira távol áll az egész ügytől, hogy nem is érdemes vele behatóan foglalkozni. Ezekhez az iratokhoz van mellékelve du Paty de Clarnnak egy Sandherr ezredes megbízásából írt magyarázata, amelyet Picquart emlékezetből elmond és mindegyik pontnál megteszi a maga megjegyzését, így az első iratnál: A közönséges ész diktálja, hogy ennek a cédulának az írója ajánlatokat kapott valakitől, aki tisztnek mondta magát, ám kételkedett, várjon össze­köttetésbe lépjen-e vele és csakugyan csapattiszttel van-e dolga. Az eredeti szöveget du Paty de Clam helyesen fordította le, de váratlan következtetést von le belőle : *A úgy találja“ — szól du Paty — ,hogy nincs érdekében csapattisztekkel összeköttetésben állnia, ezért egy vezérkarbeli tisztet választ és a miniszté­riumba viszi. Ez megmutatja, hogy milyen perfidül járt el du Paty. A második iratról írja Piquart: „A dolog megértése végett tudni kell, hogy idegen ka­tonai attasék hetenként átlag egyszer bementek a második irodába, ahol akkor szívesen világosították föl őket mindenről, ami nem volt titok, úgy, hogy a második iroda tisztjei panaszkodtak is, mert többet dolgoztak az idegen tiszteknek, mint a vezérkarnak. Du Paty hozzá­teszi: „Abban az időben, amikor a 4-nak írt, Dreyfus a második irodában volt, nyil­ván ő az, akit­­ A barátjának nevez.“ Ez az értel­mezés badar. Mert először is az mit sem bizonyít, ha azt állítjuk, hogy A összeköttetésben állt Dreyfusszal. Föltéve még azt is, hogy a bordereau az utóbbitól származik, még az sem mutat arra, hogy ez a barát Dreyfus, még kevésbé arra, hogy van valaki, akinek A titkos iratokat adott. Az iroda minden tisztje szoros összeköttetésben állt 4-val és nem vonakodott volna egyik sem, hogy azt az értesítést, amiről szó van, meg­adja neki. A harmadik iratról ezt mondja Picquart. Du Paty mondja: „Meggyőződtek arról, hogy a főtervezetek helyükön voltak-e, helyükön voltak. De arról nem győződtek meg, vájjon az első irodában helyükön voltak-e, így bízvást föltehető, hogy Dreyfus az első irodából vette őket; egy pillanatra kikölcsönöztem Z­-től, hogy 4-nak visszaadhassam. Dreyfus 1893-ban tényleg az első irodában volt, abban a szobában dolgozott, ahol a tervek voltak és azóta a nem változtatták meg az iratcsomókat őrző zárakat. Ez a vád mindenki előtt, aki a vezérkari iroda szol­gálatát ismeri, nevetségesnek tűnhetik föl. Mert tizen­két főtervezet hatalmas egy csomót tesz ki és az első irodában az erősségek osztályánál nyomban észrevették volna az eltűnését. Hogyan lehet azt kép­zelni, hogy Dreyfus, aki már egy éve nem tartozott az első irodába, oda behatolt és ott olyan csomagot keríthetett kézre, ami annál veszélyesebb vakmerőség, mert az az erősség, amelyről szó van, azok közé tar­tozik, amelyekkel gyakrabban foglalkoznak. Hogyan lehet azt képzelni, hogy ő, a­nélkül, hogy láthatták volna, egy olyan csomagot vihetett volna magával, holott egész rakás más irat feküdt az orra előtt, amely 4-t sokkal inkább érdekelte volna. Megemlí­tésre méltó, hogy B-nek 4-hez intézett levelében nincs arról szó, hogy az iratokat vissza kell adni és ezért hajlom ahhoz a föltevéshez, hogy azokat Dreyfus a térképező osztályból vette el, ahol minden nehézség nélkül nélkülözhetők, holott ez az első irodá­ban merőben lehetetlen. Ami a D... . kezdőbetűt illeti, ez semmit sem jelent. Az idegen államok nem jelzik kémjeiket a valódi név kezdőbetűjével. Ismertem egy kémet, akinek C. ... , volt a neve, idegeneknek azonban L . néven mutat­kozott be, ezek azután N. . . .-re keresztelték. Végül ezzel a D. betűvel bajosan jelezhették azt az embert, akinek a kémszolgálatban akkora jelentőséget tulaj­donítottak, mint Dreyfusnek. Henry vallomása. Amikor a Dreyfus-ügy nyugtalanítóan lármás lett, Henry ezredes 1896-ban elővette azt a hamisít­ványt, amelynek megdönthetetlen bizonyítékul kellett szolgálnia. Egy éppen nem fontos, valószínűleg valami követségi palotából származó, 1894-iki levelet használt és az ehhez tartozó borítékot. A levélből a bevezető szavakig mindent levágott s maradt belőle ez a pár szó: Kedves barátom! Azután hasonló levél­papírt ragasztott ehhez, amelyre néhány, Dreyfus ne­vét tartalmazó sort írt és ezeket a szavakat: „Mond­jon valamit arról az összeköttetésről, amelyben mi ezzel a zsidóval állunk.“ A sors úgy akarta, hogy magának Cavaignacnak kellett ezt a hamisítást

Next