Budapesti Napló, 1898. november (3. évfolyam, 301-330. szám)

1898-11-20 / 320. szám

Ж50. szám. Budapest, vasárnap BUDAPESTI NAPLÓ 1898. november 20. 9 Szinésznapló. Irta: Solymosi Elek. Budapest, november 19. Azok a színészek, akik naplót vezetnek, bízvást követhetik példámat. Minden szinésznaplóban van­nak, kell hogy legyenek olyan részletek, amelyeket még életünkben kiadhatunk. A jótékonykodás lapjai maradjanak halálunk utánra s a bohémkedések adatai is. A színészetre vonatkozókat a magam részéről reprodukálom most, harminc éves színészkedésem közeledő évfordulója alkalmából. No meg majd az ötven éves után. Tizenegy évig kifogásolták bennem azt, hogy túloztam. És én soha sem akartam „megjavulni", mert a művészi beszédnek ez az úgynevezett hang- és erőbeli túlzása, amelyet sokan általánosságban csak túlzásnak neveznek, nem volt más, mint a színház nagy arányainak pontos kiszámítása. Más szóval azt óhajthatta esetleg valaki, hogy én oly diskréten beszéljek, mint ahogy az, aki esetleg az első sorban ül, a természetesség törvényei révén megkívánhatja. Én pedig respektál­tam a karzat legfelsőbb végén ülő közönséget is, és úgy beszéltem, hogy ez a közönség is — mely az ötvenedik sorban ül — mindent tisztán megérthes­sen. A beszéd természetességét az adott viszonyok­hoz mérten stilizáltam. Színpadi tapasztalásom rám rótta a stilizálás kötelességét, de nem a tubus segít­ségével, mint a görög­­színpadokon, hanem a hang­akusztika biztos mértékével.* A gyors beszéd érdekében is történnek reflexiók, tekintet nélkül a színház dimenzióira. Nekem erre nézve megvan a magam véleménye. A gyors beszédnek egy olyan nagy színházban, mint például a Népszínház, csak az explozióknál, a dekoratív részeknél és a jellemző színezésnél lehet helye, ellenben ki kell szélesíteni és meg kell lassí­tani a művészi beszédben azokat a helyeket, melyek a darab épületének struktív részei. Számot nem vetni a nézőtér arányaival: súlyos hiba. Élő példa volt erre a Nemzeti Színház személyzetének bal­sikere, mikor a Népszínházban Mukányit adták. Fe­lesleges mondani, hogy a Nemzeti Színház tagjai e balsikerről nem tehettek s hogy ennek ellenére ők akkor is valamennyien igen nagy művészek voltak. * Amely színész — a mi viszonyaink közt — már az első előadásnál tisztában van szerepének minden színével, jellemzetességével, tartalomhalmazával és aprólékos részletével, az a maga művészeti eszközeit nem az életből veszi, hanem a különböző színpa­dokról. Ha bele akarjuk magunkat élni a szerepünkbe, mint ahogy kell, az csak a jelmezes főpróbák és egy-két előadás után történhetik meg, amikor a szí­nészt már nem a spekuláció viszi, hanem elragadja az az illúzió, amelyet a közönség is vár és keres. Szabálynak tekinthető ez még a tragikai szerepeknél is, mert hiszen tudjuk, hogy amit a tragikai és min­den fajtájú szerepnél előre meg lehet tervezni, az mind csak sablon. A részek egymáshoz való viszonyá­nak plasztikája az igazi művészi alakítás s ezt csak akkor lehet áttekinteni és művészi érzékünkkel mérle­gelni, amikor velünk egyidőben a többi szereplő is átélte a maga szerepét.* A színész talán az egész világot se vegye ko­molyan, de ha kell, haljon meg egy epizódszerepért. * A szereptudás csak akkor tökéletes, ha tudjuk a szerepünket az emlékezőtehetségünkkel, a fülünk­kel és a szemünkkel. És mindezekkel külön-külön. * A világ azt mondja : őrizz meg uram tűztől, víztől és a hirtelen haláltól. A színésznek ezt így kell érteni: őrizz meg uram a színpadi tűzhiánytól, a művészeti vizenyősségtől s engedd, hogy amikor a szivszélhüdés esetleg utólér, épen abban a pillanat­ban legyen a színpadon egy szivszélhüdéses szerepem. * A színész alakítását igen gyakran jobban meg­lehet ítélni a hallgatásából, mint a beszédéből. # Amíg a színész a tökéletességre törekszik, addig rendesen jobb színész, mint akkor, amikor tudja, hogy a tökéletességet megközelítette. * Aki a színpadon mindent megjátszik, az nem tud játszani.* A legkorrektebb öltözködés sem elegáns, ha más benne valami szubjektív disszonancia. * A­ színésznek nem szabad se tudósnak látszani, se tudatlannak lenni. Csak az a jó színigazgató, akinek minden szín­padi intézkedése egy művészeti hazugság s aki e mellett soha sem hazudik.* A műkedvelők vezetője mindig szakértő, ellen­ben a művészeké többnyire­­ műkedvelő. * Némely színész gyakran játszik hőst és a való­ságban nem az. Játszik egy gyávát és nem az. Játszik egy szívtelen embert és nem az. Játszik egy atheistát és nem az. Játszik egy könnyelmű embert és nem az. Játszik egy gazdag embert és nem az. Játszik egy szegény embert — és az. TÖRVÉNYSZÉK. '' tj§ A rendőrség fotográfiái. A szocialisták tö­meges lefényképezése alkalmával dr. Goldner Adolf fővárosi orvos is a fotográfus készüléke elé került, mert szocialista elveit nem titkolta. Dr. Goldner tilta­kozott a rendőrség eljárása ellen, de miután megfe­nyegették, hogy ellenkezés esetén két rendőr fogja őt lefogni, a lefényképezés megtörtént. Utóbb dr. Goldner a budapesti büntetőtörvényszéknél panaszt emelt Rudnóty Béla főkapitány és Garlathy rendőrka­pitány ellen hivatalos hatalommal való visszaélés miatt. A budapesti törvényszék azonban a további eljárást beszüntette, mert országszerte a társadalmi békét megbontó izgatás folyik s a rendőrségnek ismernie kell az izgatókat, hogy működésüket megakadályoz­hassa. Minthogy pedig ebben az izgatásban dr. Gold­ner sokoldalú tevékenységet fejtett ki, a rendőrség­nek joga volt őt is lefényképeztetni. A budapesti Ítélőtábla — mint az Ügyvédek Lapja jelenti — meg­erősítette az első bíróság végzését megokolásával együtt. Garlathy Ödönre vonatkozólag főleg azért is, mert ő csupán a főkapitány utasítását hajtotta végre. §§ A lengyel gróf. Tegnap óta már a budapesti törvényszék fogházában ül gróf Boritovszky Konstan­tin, aki Sztaniszlauból megszökött s itt letartóztatták. A lengyel gróf ellen az a vád, hogy Auster Jónás galiciai marhakereskedőt 10.000 forinttal megcsalta. A gróf érdekében ma dr. Székely Lajos ügyvéd azzal a kéréssel fordult a bírósághoz, hogy tagadja meg a kiadatását, mert időközben Auster visszavonta ellene tett följelentését s a magyar büntetőtörvény értelmé­ben ily esetben a csalást büntetni nem lehet, mert a törvény kimondja, hogy áll ez még akkor is, ha kül­földi külföldön követett el olyan bűncselekményt, amely csak a sértett fél indítványára üldözhető. Puscariu vizsgálóbíró még ma megkereste a sztanisz­­laui törvényszéket, hogy küldje el a gróf ellen folyó bünper aktáit. A sztaniszlani ügyészség hivatalból tovább akarja folytatni Koritovszky ellen a bűnvádi eljárást s már kérte is a kiadatását. §§ A királysértő idegen. Erzsébet királyné gyászos halála után néhány nappal, egy marcona külsejű, munkásnak látszó idegen vonta magára a nagybányai sörházban a figyelmet. Az idegen, Syllaba Lipót foglalkozás nélküli csavargó, gróf Schönborn volt huszárja, beleszólt a többi vendégek diskurzu­sába s méltatlankodott a felett, hogy még sajnálják a meggyilkolt királynét. Természetesen lehurrogták a garázda szájú embert, aki erre a mellét verdesve, folytatta: — Hát igaz, nincs értelme, hogy a királynét ölték meg; inkább leszúrták volna azt a vén kutyát, a zsidók királyát ! A vendégek közül többen a rendőrségre siet­tek s követelték Syllaba elfogatását, ami meg is tör­tént, így aztán felhozták Budapestre a korcsmai száj­hőst, a­kiről azt írja a rendőri jelentés: — Valószínűleg anarkista! A mai tárgyaláson, amelyen Tóth Ernő bíró elnökölt, kiderült azonban, hogy bizony a vádlott nem anarkista, hanem közönséges, korhely csavargó. Akkor is, noha délelőtt történt a dolog, már vagy négy sörivóban fordult meg. Sch­vartz József, Braun Mátyás és Pán Pál rendőrök szerint azonban részeg nem volt. — Maga katona is volt, ugy­e ? — kérdezte az elnök. — Dugszfürer voltam. — És mégis ily gyalázatosan merészkedett nyi­latkozni a legjobb királynéról ? — Kérem, én oly részeg voltam, hogy nem is emlékszem erre a rossz tettemre. A törvényszék, Nemessy János kir. alügyész indítványa után, súlyosítónak véve, hogy a vádlott katonaviselt ember, Syllaba Lipótot félévi fogházzal sújtotta. Az elitélt bűnbánóan megnyugodott s a köz­vádló sem felebbezvén, az ítélet jogerőre emelkedett. TÁVIRATOK. Béce, november 19. A mai szokásos diáksétán megint összetűztek a német-nemzeti diákok a zsidó­diákokkal és egy zsidó egyetemi hallgatót kiszorítot­tak az aulából. Grác, november 19. Ma délelőtt nyitották meg ünnepélyesen az ő felsége uralkodói jubileuma alkal­mából gyógyíthatatlan betegek számára alapított men­­dázat. Madrid, november 19. Patenotre francia nagy­követ értesítette Almodovar del Rio külügyminisztert, hogy Faure elnök a régens-királynénak a becsületrend nagykeresztjét adományozta. Róma, november 19. A képviselőház mai ülésén Pelloux miniszterelnök törvényjavaslatot nyújtott be a választási törvény reformja tárgyában. London, november 19. Gróf Lathom lord, ka­marás meghalt. Pétervár, november 19. A Nicolajev-rakéta­gyár­­ban óriási robbanás történt ma, mely alkalommal több munkás meghalt és számos ember súlyosan meg­sérült. Madrid, november 19. A lapok jelentése szerint az Egyesült­ Államok nem vetik alá magu­kat választott bíróságnak, de hajlandók tetemes összeget fizetni a Filippini-szigetekért. Washington, november 19. Dewey tengernagy értesítette a tengerészeti minisztériumot, hogy a hong­kongi hajómentő-társasággal szerződést kötött az Isla de Cuba, Isla de Luzon és Don Juan d'Austria nevű­ spanyol hadihajóknak felszínre hozatala végett. Eze­ket a hajókat a Filippini-szigeteken és a kelet-ázsiai partokon akarják felhasználni az Egyesült­ Államok érdekeinek védelmére. A király köszönete. Genf, november 19. Gróf Kuefstein ma dél­után meglátogatta Navarra főügyészt, hogy a király nevében megköszönje a Luccheni-perben való fáradozását és átadta neki a király ajándé­kát , a királynénak zománcos aranykeretbe foglalt arcképét. Gróf Than Budapesten. Bécs, november 19. Gróf Than miniszterelnök a jövő hét elején Budapestre utazik. Erzsébet királyné emléke. Zürich, november 19. Az itteni magyar egye­sület Erzsébet királyné emlékére emlékünnepet ren­dezett, amelyen 250 személy vett részt, közöttük a kormánytanács, a szövetségi iskolatanács és az ide­gen konzulátusok képviselői. Az emlékünnep ezzel a fogadalommal végződött: „Örök időkre szent és tisz­telt legyen Erzsébet királyné emléke." A junku­m, Bécs, november 19. A kiegyezési bizottság ma folytatta a kereskedelmi és vámszövetség I. cikkének tárgyalását. Henger pótindítványt tesz, amelyben azt kívánja, hogy Ausztriában Trieszten kívül két és Magyarországon Fiumén kívül még egy szabadterü­letet alakítsanak. Mauthner kívánatosnak tartja, hogy az I. cikket, csak akkor tárgyalják, ha meglesznek mindazok a feltételek, amelyek mellett a vámszövetség megkö­tendő lesz. Dvorak (ifjú cseh) tiltakozik az ellen a vád ellen, hogy a csehek nem vették komolyan a­ javaslatok megjavításának dolgát. Mi — úgymond — most is, mint előbb, ragaszkodunk a junkuimhoz és ragaszkodni fogunk továbbra is ahhoz, csak azzal a kü­lönbséggel, hogy annak összeforrasztását a vám- és kereskedelmi szövetséggel nem tartottuk célszerűnek. Ennek alapján nyugodt lelkiismerettel megszavazzuk a kormány javaslatának első cikkét. Dr. Gross Dvorak fejtegetéseivel polemizál és kérdi, mikor szándékoznak a csehek végre valahára a junku­m mellett síkra szállani. Azt kérdi a szónok a kormánytól, hogy tekintettel a magyarországi ese­ményekre, hogyan képzeli a kiegyezési tárgyalások folytatását. Arra nincs kilátás, hogy Magyarországon a kiegyezési javaslatok parlamentáris úton jöjjenek létre. A kormánynak mégis csak kellett valamely véleményt alkotnia magának arról, hogy ilyen körül­mények között hogyan jöjjön létre a kiegyezés. Verkauf nem fogja megszavazni a javaslat vál­tozatlan elfogadását, valamint ellene fog szavazni Kaiser amaz indítványának is, amely azt célozza, hogy léptessük életbe haladéktalanul a gazdasági különválást Magyarországtól. Erre több helyreigazító felszólalás következett. Kaftan előadó kijelenti, hogy fel van hatalmazva, hogy ismételje azt, amit a kormány már az általános tárgyalásnál mondott, hogy ragaszkodik a junkuimhoz. Lehetséges, hogy a konnexust már az átutalási törvény­­nél érvényesíteni fogják. Bosznia és Hercegovina bevonására nézve arra

Next