Budapesti Napló, 1898. december (3. évfolyam, 333-358. szám)
1898-12-01 / 333. szám
2 Budapest, szombat BUDAPESTI NAPLÓ 1898. december 3. 883 szám. kára tesznek, mindent készek feláldozni, hogy megmentsenek egy kormányt. És a Bánffykormány a maga élethalálharcában lelkiismeretfurdalás nélkül kész feláldozni minden biztosítékot, amivel ez a nemzet fölszerelhetné magát arra az élethalálharcra, amelyet elkerülhetlenül meg kel vívnia az egységes magyar állam léteréért, mihelyt Ausztriában az uralom végképpen átsiklik a szláv oldalra. Ám ha már elkerülhetetlen ez a harc, szabad-e, hogy kétséges is legyen ? Ha már elmulasztottuk belső békénket biztosítani, szabad-e lemondanunk arról a fegyverről, amelylyel visszavívhatjuk? Szabad-e lemondanunk reményéről a nemzeti erők amaz egységének, amelynek legfőbb akadálya a mostani kormánynak túltengő hatalmi önzése? Ameddig ezekre a kérdésekre megnyugtató feleletet nem kapunk, szivszorongva hallgatjuk a prelúdiumát az egységes Ausztria temetési énekének. éF BELFÖLD. 4000#"* V. A Rakovszky eset. Furcsa eset ez a Rakovszky-eset. Arról van benne szó, hogy a rendőrnek van-e mentelmi joga a képviselőkkel * szemben, avagy a képviselőnek a rendőri és minden egyéb hatósággal szemben. A legfurcsább a dologban pedig az, hogy erről még vita is lesz a parlamentben. Hát lehet-e, szabad-e erről még vitáznia a parlamentnek? A miniszterelnök úrnak legbizalmasabb újsága ma azzal az okfejtéssel áll elő, hogy Rakovszky a hibás, mert midőn a rendőrség az utcán útját szegte, nem akarta kilétét igazolni, tehát szó sem lehet a mentelmi jog megsértéséről. Ám az esetnek nem ez volt a lefolyása. Hiszen mikor Rakovszky Istvánnak megtörtént az összeszólalkozása, akkor odasietett két kormánypárti képviselő, Szőts Pál és Perczel Bénis igazolták, hogy akit le akartak tartóztatni, az tagja a parlamentnek. És szabadon bocsátották-e várjon ezután Rakovszkyt? Dehogy! Krecsányi rendőrkapitány most már csak azért is be akarta kísértetni, s ettől a szándékától csakis Perczel Béni életveszélyes fenyegetéseinek hatásai alatt állott el. A mentelmi jog tehát sérelmet szenvedett, mégpedig flagránsat. Annyira flagránssat, hogy a mentelmi bizottságnak kormánypártii tagjai közül is többen az immunitás megsértését látták fennforogni s hozzácsatlakoztak a bizottsági ellenzék különvéleményéhez. S a dolognak ebben a fázisában mit csinált: йаашиаа-аиий«! ----------------------------- ROXÁN. Uj? CYRANO. (Zavartan. Szavait szeretné okosan megválogatni.) Igen, az, hogy------nyíltan szólhatok! S’gy félek attól, hogy gúnyos szemet Vágnak rám ... ROXÁN. Mért? CYRANO. Mivel . . . lelkes vagyok! Szellembe fojtom érző szívemet. Tépnék az égről csillagot s beérem Néhány útszéli szóvirággal! ROXÁN. Kérem, A szóvirág szép! CYRANO. Dobjuk el ma este! ROXÁN. Még nem beszélt így! Tegnap még kereste! CYRANO. El, Ámor tegze, nyíl, festett világ! Nyíljon fejünkön harmatos virág! Ne szürcsölgessünk langy cukros vizet Arany gyűszűből. Hitvány élvezet! Ki a szabadba! Ott igyunk, magából Az élet friss, habzó zuhatagából! ROXAN. S a szellem? CYRANO. Arra használtam csupán, Hogy a haragvót itt maraszszam. Ám Megsérteném a bűvös éjszakát, A szent, dicső természetet magát, Ha most úgy nyögne számon a remény, Mint egy unalmas, cifra költemény. Nézzünk a fényes csillagokra fel, S röppentyűinket oltogassuk el! Ne bízzunk mindent elménk lombikjára. Túlfínom érzés illan, mint a pára. Ne fékezzen vonzalmat bók cifra ékessége, Mivel a fékek féke gyakran a végek vége! ROXAN: De hát a szellem CYRANO. Gyűlölöm, utálom A szerelemben! És bűnnek találom, Ha ember, forrón s híven szerető, Szavakkal játszik ! Eljön az idő, — És szánom azt, akit nem ostromol E drága perc — mikor a szív komoly Szerelmet érez s oly nemesnek érzi, Hogy minden cafrang csak kínozza, vérzi! ROXÁN: S e percet hogyha eljöttnek tekintem, Mit mond nekem majd? CYRANO. Minden, minden, minden Ajkamra tódul!... Rád dobálom sorba, Egész csomóstól s nem kötöm csokorba! Megőrülök! . . . Szeretlek! . . . Gyönyöröm Súlyát nem bírom! . . . Megfojt az öröm! Szivemben, mint apró ezüst harang Függ a neved Roxánom ... s mert beteg Vagyok a vágytól s folyvást reszketek, A csöngetyü szól és a tiszta hang Roxán nevét csöndíti szüntelen! A képed ott járt mindenütt velem. Emlékbe zártam minden semmiséget. Tudom: tavaly, május huszadikán, Megváltoztattad reggel a hajéked. Ó ez a haj napként ragyog le rám! És mint a szem, merőn a napba nézve, Káprázva lát piros gömböt sokat: Úgy látok én, hajadtól megigézve, Aranysugáros, szőke foltokat! ROXÁN. (Megindult hangon.) A szerelem ! ... CYRANO. Az! .. . Féltő, szenvedélyes Vad indulat, amit a szívem érez, Gyötrő, komor .. . valódi szerelem! De nem kér semmit önző módra! Nem! Hogy boldogabb légy, üdvösségemet Akármely percben átadnám neked, S jó tettemet nem rónám soha föl, Hogy meg sem tudd ... Csak néha, messziről, Gyönyörködném sugárzó életedben, S örömmel súgnám: Ezt én cselekedtem! Ha rám tekintesz, egy-egy új erény Sarjad ki bennem,s jobbá válok én! Kezded-e látni ? S érted-e már, Hogy e homályban, mint meleg sugár Röpül feléd a lelkem? Drága éj, kedves homály, fönséges szenvedély! Én, én beszélek és ő hallgatott! Bohó szivem szebbet nem álmodott Soha, soha, mint e csodás valóság ! Küldj rám halált most, ó isteni jóság! Az én szavamtól reszket odafönn A kék gályák közt!... Úgy van, reszket ön, Gyöngéd levél a levelek sorában . .. Érzem, hogy reszketsz lelked mámorában ! Írógépvétel előtt ne mulaszsza el a VOLT írógépet megtekinteni! ! Csak így óvhatja meg magát attól, hogy saját kárán okulva, mégis arra kelljen visszatérnie. Bővebbet kivánatra beküldött katalógusunk mond. „VOLT" ÍRÓGÉP RÉSZVÉNYTÁRSASÁGHOT BUDAPEST, NEW-YORK PALOTA, várjon a kormány? Bár hivatalos uton nem, de azért sub rosa kiadta a szigorú jelszót, hogy maga ellen intézett támadásnak nézi, ha pártjá-nak tagjai a mentelmi bizottság javaslata ellen fordulnak. Mi már elmondtuk nézetünket erről a megalázó pártdresszuráról, mely járomba hajtja atöbbség lelkiismeretét. Vártuk a cáfolatot, sőt provokáltunk rá, de cáfolat nem jött s igy a pártkérdést suttyomban fölvetettnek kell tekintenünk. Kiváncsiak vagyunk, mennyire paríroz a miniszterelnök úrnak a szabadelvű párt. Várjon belemegy-e a feltétlen és korlátlan engedelmességbe még a saját önérzete és lelkiismerete rovására is ? A szóban forgó képviselőhöz, aki a néppárthoz tartozik, semmi közünk, egy világóceán hömpölyög az ő ultramontánsága és a mi szabadelvűségünk között. De igenis van közünk az ő mentelmi jogához, mert ez a jog nem az övé, hanem a parlamenté s a nemzeté. Azzal a joggal tehát sem a konstablereknek parancsoló kis miniszterek, sem a piros bársonyszékekben trónoló nagy rendőrkapitányok ne packázzanak. A császárjubileum, Budapest, december 2. Az osztrák császár jubileuma ma zajlott le a hivatalos világ részvétele mellett. A Gellérthegy ágyúi korán reggel megszólaltak, jelezve, hogy a császárjubileum napja elérkezett. A templomokban istentiszteletek voltak, amelyekre díszruhákban siettek a képviselők, főrendek, miniszterek ésegyéb notabilitások, az ifjúságot pedig a közoktatási miniszter rendeletére kísérték a templomba a tanáraik. Már korán reggel katonai zenekarok járták be a főváros főbb utcáit, kilenc órakor pedig ünnepi istentiszteletre mentek a katonák. Az istentisztelet után osztották ki a jubileumi érmeket a tisztek és a legénység között, ezután pedig lakomára gyűlt össze a hadsereg apraja-nagyja. Az ünnepségekről a következő tudósításaink számolnak be. A hadparancs. A Budapesti Közlönyben ma a következő Hadparancs jelent meg: Amit összes fegyveres erőm Irányomban és Velem azon napon érez, amelyen Én ötven év előtt, mint legfőbb hadúr reményteljes örömmel annak élére léptem, lelkem egész valóját áthatja. Bensőleg együtt éreztem és érzek vitéz katonáim ama százaival és százezreivel, kik Ausztria-Magyarország hadi zászlói és lobogói alatt nekem a hűség esküjét fogadták és ezt viharok és vészek között, bármiként fenyegettek és dühöngtek is azok, megtartották ; — erős és szent parancsolat köt bennünket össze s ez: drága hazánk iránti kötelesség, amelynek teljesítésében élünk és halunk. Fegyveres erőmnek legszivélyesebb köszönetet mondok minden becsületes törekvéséért, önzetlen odaadásáért s sokszor és fényesen kimutatott halált megvető bátorságáért; — bánattal és hálával tölt el Engem azon vitézeim emléke, kik már régen nincsenek közöttünk s mélyen meghatva, gondolatban babérágat nyújtok utolsó győzelmes tábornagyunknak, valamint azon szárazföldi és tengeri hadvezéreinknek is, akik csak a közelmúltban hunytak el. Bármily keserű bánatot s bármily nehéz megpróbáltatásokat mért is Reám és a monarchiára ötven év folyamán a Gondviselés, büszkén tekintek arra, hogy Ausztria-Magyarország fegyveres ereje úgy ma, mint a messze jövőben is, a trón és a haza védelmére és oltalmára mindig kész. A Mindenható áldja meg hű fegyveres erőmet, amelynek szakadatlanul legmelegebb gondoskodásomat akarom szentelni. Kelt Bécsben, 1898. évi december he 1-én„ Ferenc József, s. k. A kitüntetések. A hadparancs után mindjárt a kitüntetések következnek a hivatalos lapban. Az első két királyi kézirat József főherceghez szól: Kedves rokon József főherceg lovassági tábornok Úr! Érdemekben dúsgazdag katonai működése, melynek Kedvességed mindig állandó gondossággal szenteli magát, most, midőn tényleges szolgálatának 50-ik évét fejezi be, annál hálásabban emlékeztet sokféle, háborúban és békében teljesített kiváló szolgálataira, mert Ön most magyar honvédségem főparancsnoki állását is immár 30 éven át tölti be. Azon Engem örvendetes érzéssel eltöltő haladásban, melyet magyar honvédségem minden téren felmutathat és amelynek harcszerű kiképzését évenként van alkalmam megfigyelni, kiváló megelégedéssel látom az Ön működésének és gondoskodásának hatását, melyért fogadja Kedvességed szívből fakadó köszönetemet. Benső óhajtásom, hogy Kedvességed teljes erőben még hosszú időn át működjék ily áldásdús módon magyar honvédségem javára. Kelt Bécsben, 1898. évi december hó 1-én. Ferenc József s. k. Kedves rokon József főherceg Ur ! Kedvességednek a katonai érdemkeresztet gyémántokkal adományozom. Kelt Bécsben, 1898. évi november hó 30-ikán Ferenc József s. k. 11 ..- _ -■—— ........ ■ - . ..-agan