Budapesti Napló, 1899. január (4. évfolyam, 1-31. szám)
1899-01-01 / 1. szám
1. szám. Budapest, vasárnap if JDAPESTI ЕДРХ.0 1899. január 1. 13 A népszínház: Nem, nem bocsájtjuk őt körünkből el, Szivünk Arankát már is visszasírja! Nem volt, nincs, és nem is lesz oly erő, Mely e szent kapcsot elszakilni bírja ! A pestis bacillusok: Merész játékot üzesz idegen, Vesztét okozhatod ki tudja hánynak! Ha egyikünk kijut, úgy összedül Minden vívmánya a szent tudománynak ! Dr. Müller: E szolga ! Hah ! Hozzá ne nyúljatok! A tűzbe ágyát, párnáját s a szalmát, Mélyen feküdt ! A pestis: Gyarló ember, megállj! Érezd kezemnek végzetes hatalmát ! (Dr. Müller meghal) Rakovszky: Im Bánffy Ádám ! Újabb árulásod ! Legsúlyosabb utolsó vádlevél! A becsület fogalmát is lerontja, Amit Dessewffy ellen megtevői! Tisza Lutherbe: Ugyan ki állna ellent annyi csábnak, Midőn tombolva zúg a bősz elem, Sok bőbeszédű nyelvvel fogja körbe, S megsemmisitni vágyik szüntelen! Mily élvezet nyugodtan megmaradni, Jól tudva, hogy hatalmunkban vagyon. A választáson pénzzel, presszióval. • A leglármásabbat ütni agyon ] Brisson : Lerántott ime mégis önmagával Hős Chanoine, de már elkésve jött ! Dreyfus perét mégis tárgyalni fogják Maholnap a semmiteszek előtt. Dreyfus: Élő csontváznak mondott az, ki látott! De helyzetem leírni ez kevés; Csontváz nem érez és nem álmod álmot, Melyből naponta kínos ébredés Ébreszti fel! És lelkem még se fáradt . i . ui. ■ Légvár nyomán légvárt építeni, Míg a remény forrása is kiszáradt. — Ezt nem lehet megsemmisíteni! Шorvát Boldizsár: Nem nézhetem tovább is, hogy e földön Az árulásnak nyílt szabad tere. Én, ki igazságos időkbe voltam Hazám igazságügyminisztere! (Meghal.) (Gajári Lucifer kinyitja a novemberi kötetet.) XI. KÖTET. November. II. Vilmos". Utazni vágytam messze, messze földre, S igen természetes, meg is tevém ; Jártam, utaztam mindenféle módon, Hajón, kocsin, vasúttal és tevén ! De visszasírtam mindenütt a földre. Amely uralkodójának nevez, S boldog csak most vagyok, midőn a yachtom Velem megint hazám felé evez. — B. Krieghammer : Magyar fiuknak hősi büszke példa, Melynél dicsőbbet senki sem talál! Bátrak leendnek minden nemzedékek, A helyt, hol Hentzi emlékszobra áll! S ha háborúra kéne lelkesíteni, — Láthatni őt minden magyar örül — És igy a régi véres kard helyett majd Hős Hentzi szobrát hordozzák körül! A katonák: De sok minden fontos dologra gondol A mi közös hadügyminiszterünk, Tudnánk neki egy jó tanácsot adni. De állásunknál fogva nem merünk. Ha tán e földre, mit nem is reménylünk, Mégis még többször látogatna át, — Kegyelmes úr! Nézzen meg, arra kérjük, Egy Thury Zoltán-féle katonát! Kardos Kálmán : A csengetéstől fáj karom, S megróni még sem akarom Fejérváryt, mert nem merem, Mert vad haragját ismerem! Azt sem tudom, hová legyek! Jaj mit tegyek, jaj hogy tegyek ! Krecsányi: Indulj! Vigyázz! Járdára fel! Vágj, üss, sőt lőjj is, hogyha kell: Mindenki tudja, mit tegyen: „Öld meg/“ a jelszónk ez legyen! Kímélni most senkit se kell, Mindegy nekem, ha képvisel! •— A teknikának rongy falán Azakkunk nem tör meg talán ? ! Egy egyetemi hallgató: Hiába küzdünk, minden hasztalan ! Bár hősiségünk szinte megható , Pichler! Isten ha vagy, tedd, hogy keves! Legyen a rendőr s több a hallgató! Bánffy Ádám: Mint élvezek, e küzdelmet ha látom ! Erőszakosság volt a jelszavam. Erről tudom, mindenkor, mindenütt, hogy Egyforma biztos, jó hatása van! Ezúttal ámde mindent veszni látok, Indemnityt, már sejtem, nem kapok, Interpellációkkal telve, látok! A még e könyvbe bennlévő lapok ! Szörnyű világ! csupán meghalni jó, Léket kapott a sértetlen hajó. — Mi nagy jövő reménye maga benne ! ... S a küzdelemnek gyászos vége lenne ? — Miért nem vesztem el hát a magasban, Erőm és lelkem teljes érzetével? Mert látom veszni, tűnni nagy hatalmam, Egyszerre a kilencvennyolcas évvel ! — Mutasd tehát a végső hónapot, A sok sötét, a sok komor lapot, Vezess a múltból a jelenbe vissza! S mig lelkem a csalódás kelyhit iszsza, Hadd fontolom meg, hogy az újabb évvel, Dacoljak-e még Isten végzetével?., XII. KÖTET. December. Josipovich: Isten veled! kedves, derék barátom, Elég soká harcoltam már veled: örvendni fog szivem, netán ha látom, Utódomat hogy könnyen megleled ! A házelnökség: Megyünk mi is! Ádám, Isten veled! Számunkra más út hátra nem maradt; Ha tán kiváncsi vagy, mert távozunk, Megmondja a Berliner Tageblatt ! — Főispán vagy ma is, s nem diplomata, Erőszakos, ki senkit sem kimél! Isten ’! Kívánunk sok szerencsét, De majd találkozunk — Philippinel Bánffy Ádám: Hát vége, vége! Minden elhagyott! Zokoghatok már lelkem édes álmán! Gajári Lucifer : Eh vége, vége, mily badar beszéd! És mestered! Segíthet Tisza Kálmán! Bánffy Ádám: igaz! Mely eszme villant meg fejedben ! Az ősz fejű agg bölcscsel hadd beszélek! Mondhatják százszor is, hogy: eddig élj ! Ha Ő kívánja, még tovább is élek! A disszidensek: Mint látjuk, itt családi jelenet Fejlődik Tisza Pista úr javára, Olyasmit ám nem írhatunk alá, Miből az alkotmánynak volna kára ! (Kiköltöznek a szabadelvű körből.) A párbajozók tömkelege: Golyó süvít és peng a kard, Jellemzi ez a hős magyart! Nyugton nem ülhet senki sem. Mindenki vív, csak Bánffy nem! Horánszky : " Hiszem, hogy szívesen ragadna kardot. Kiállok én! — De nem vív meg velem! Mérkőzöm mással szívesen, de Bánffy Csak nem lehet méltó ellenfelem. Az ex lex: Lám megmondtam: visszatérek ! Akkor éltem, s újra élek! Másképp állsz, mint most egy éve, Nincs kezedbe már letéve Sorsom! Sőt kezéig a véged, Én győzlek le végre téged!.. Bánffy Ádám: (Becsapva az utolsó kötetet.) Pusztítsd ki ! Vidd e könyveket Gajári! Hisz itt vagyok még elvtársim között! Körültem minden úgy él, úgy mosolyog, Mint elhagyom, mig szivem megtörött! Barátim, szóljatok! Mi vár reám ? E szűk határú lét volt mindenem ? Avagy követtek harcba, s mint idáig, Elég lesz nektek egyet intenem? A klubtagok kara: Rendelkezz tovább felettünk Izmos, fényes, büszke elme! Legfőbb álom még közöttünk: Báró Bánffy up kegyelme! Tégy bátran hát és ne bánd, ha A tömeg hálátlan is lesz ; Mert ne azt tekintse célul, — Önbeesét csak, — ki nagyot tesz, Szégyenelve tenni másképp; És e szégyen üntudatja A hitványát földre szegzi, A dicsőét felragadja! Bánffy Ádám: Ad értem a dalt! és fogom követni, Csak az a vég! csak azt bírnám feledni! Dajári Lucifer: Miniszterelnök — küzdj és bízva bízzál! * A BUDAPESTI NAPLÓ ALMANACHJA. A Budapesti Napló szerkesztősége, hogy olvasóinak egyrészről kedveskedjék, másrészről pedig hasznos, értékes legyen az ajándéka, elhatározta, hogy a lap minden előfizetőjének (ha egy hónapra is fizetett csak elő) negyedévenkint megküldi a Budapesti Napló Negyedéves Ahnanachját. Az így évenkint négyszer megjelenendő kis kötet magát fogja dicsérni. E helyen csak bejelentjük a megindulását, s pár szóban ismertetjük a tartalmát. Benne lesz minden hasznos és fontos tudnivaló arra az évnegyedre, amelynek első napján megjelent. Benne lesz az elmúlt negyedév képekben, rövid, de kimerítő szöveggel. Minden érdekes eseményt, minden nevezetes embert, aki csak az elmúlt negyedévben a külföldön, vagy hazánkban szerepelt, képben mutatunk be. Az elmúlt negyedév találmányai, fölfedezései ugyancsak képekkel, lexikonszerű pontos rövidséggel mutatkoznak be az almanachban. Lesz azonkívül benne jegyzék naptár is, ahová kiki a teendőit írhatja be. Azonkívül számtalan hasznos apró közlemény, minden, ami csak egy családot, háztartást érdekelhet. — Ez a terv vázlata. Összegezve : egy évben négy hasznos, idővel nélkülözhetetlenné váló illusztrált kötet, valóságos kis aktuális lexikon. A Budapesti Napló Almanachját előfizetőink minden negyedév első napján kapják meg, teljesen díjtalanul. (Akik a Budapesti Naplónak nem előfizetői, az Almanach egy-egy kötetét csak 1 forintért kaphatják meg.) Az Almanach első kötetét az előkészületek és a nagy anyagtorlódás miatt január folyamán küldjük szét.