Budapesti Napló, 1899. január (4. évfolyam, 1-31. szám)
1899-01-01 / 1. szám
4 Budapest, vasárnap ШТОАРЕSTS ЯЛЗПЛ 1899. január 1.1. szám. országai és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok a közös ügyek költségeihez 1887. évi XXIII. törvénycikk (1887. évi május 21-én kelt törvény. Bir. törv. lap 47. szám) alapján az 1888-tól 1897-ik évig terjedő időközben, valamint az 1897. évi december hó 30-án kelt kéziratom alapján az 1898. évben járultak, az 1899-ik év tartamára is változatlanul, fenntartatik. Utasitom Önt, hogy ezt köztudomásra hozza. Kelt Bécsben, 1898. évi december hó 30-án. FERENC JÓZSEF, s. k. B. Bán ifi, s. k. Hasonló a tartalma a Wiener Zeitungban megjelent császári kéziratnak, amely gróf Thunthoz van intézve.* A kormányhoz is, az ellenzékhez is még folyvást érkeznek az üdvözlő táviratok a vidéki hívek részéről. A kormányt legújabban a szegedi, miskolci és érsekújvári szabadelvű párt üdvözölte, az ellenzéket a nógrádmegyei egyesült ellenzék, a terebesi választókerület és Kápolna város polgárai üdvözölték. Gróf Andrássy Tivadar beszéde^ Budapest, december*51. Gróf Andrássy Tivadar gálságcef beszéde a tőketerebesi kerület választóiból volt intézve, de •Az egész országnaf elsztított. Erről a nagyjelentőségű-'-pe^ittta iesományról mai számunkban röviden megemlékeztünk már, de éppen a kiváló jelentőségénél fogva lehetetlen vissza nem térnünk erre a beszédre, amely kétségtelenül egyik faktora lesz a mai helyzetből való kibontakozásnak. Ilyen nevezetes faktorrá avatja nem csak gróf Andrássy Tivadar államférfit egyénisége, hanem a beszédnek súlyos politikai tartalma. Ez a beszéd valóságos művészi klasszicitással jelöli meg a mai helyzet tengelyét és mutat reá arra az útra, amely a kibontakozáshoz vezet. A Tisza-billiről szólván, egy frappánsul elmés fordulattal tépi szét azt a bűnös fajzumot, amelylyel ezt az alkotmányellenes merényletet védik. Azt az állítást, hogy a többségi akaratnak ezt a nyilvánulását a törvényalkotástól csak a forma különbözteti meg, egyszerre megvilágítja egy hasonlattal. Nincs más különbség, azt mondják, csak a parlamenti szavazat formalitása. Ezzel szemben gróf Andrássy reámutat a választás formalitására. Próbálnák meg csak, mellőzni a Választási formalitásokat és azzal helyettesíteni, hogy népgyűléseken, felkiáltással jelöljék ki az országgyűlési képviselőket: milyen más képet mutatna a törvényhozás és az a többségi akarat! Ez az elmés fordulat találóan jellemzi a mostani helyzet gyökerét tevő hamisságokat. A beszéd egyátalán elejétől végig találó jellemzése közállapotainknak, fényes apológiája annak az igazi szabadelvű, nemzeti és becsületes politikának, amely a kilépettek akciójában érvényesül és — amint mondottuk — bölcs útmutatás a kibontakozás felé. Gróf Andrássy Tivadar azt vallja most is, amit már a legutóbbi választások előtt hirdetett, a nemzeti párttal való fúzió szükségességét. Szükséges a fúzió a hatvanhetes alapnak a függetlenségi törekvések ellen való védelmére, a lelkiismereti szabadságnak, a szabadelvűség vívmányainak a néppárti izgatás ellen való védelmére és a nemzeti fejlődésnek a nemzetiségi bujtogatás ellen való védelmére. És még egy közös alapja az együttműködésnek: a választások tisztaságának intézményes biztosítása. Lelkiismeretére hallgasson a többség, ne pedig hivatalos vezérére: ez a figyelmeztetés hangzik ki a gálszécsi szózatból. Szívleljék meg mindenek ezekben a súlyos pillanatokban. Gróf Andrássy Tivadar beszédét egész terjedelmében a következőkben közöljük: Tisztelt választók ! Fogadják köszönetemet azért, hogy oly szép számban jelentek meg. Bátor voltam Önöket meghívni, hogy előadjam azokat az okokat, melyek engem ama nehéz lépésre bírtak, hogy a szabadelvűpárt kötelékéből, amely pártnak kebelében éltem át eddigi egész politikai pályámat, kilépjek. Mint a lapokból tudni fogják, a szabadelvűpárt a Tisza féle törvényjavaslat, aláírását pártkérdéssé tette. Elő fogom adni azokat az okokat, melyeknél A Tisza-ЫИ. Hogy mi az a Tisza-féle törvényjavaslat, azt is tudni fogják önök a hírlapokból. Tartalma nem más, mint egy felhatalmazási törvény, a kiegyezési provizóriummal kapcsolatosan, egy évre. Csak egyben üt el más hasonló törvényjavaslatoktól, amennyiben arra volt szánva, hogy az összes képviselők abszolút többsége nyújtsa be a képviselőházban. Minthogy azonban az indemnity iránt már elő volt terjesztve a törvényjavaslat s ennek megszavazása előtt a Tiszaféle javaslat nem kerülhetett tárgyalásra, azután pedig már felesleges: ebből kitűnik, hogy azok, kik ezzel a tervvel előállottak, fontosságot nem annyira a tartalomnak, mint éppen az aláírók számának tulajdonítottak. Ezzel vagy azt akarták elérni, hogy egyszerűen kimutassák : íme, a többség támogatja a kormányt, vagy céljuk többre irányult, arra, hogy a képviselőház határozatának prejudikáljak. Az első esetben jobb bizonyítéka éppen az obstrukció. Ha pedig más, ha ennél több volt a cél, akkor egyenesen káros, mert fogalomzavart okozhat és alkalmas arra, hogy a közönség a képviselők többségének tisztán fizikai fogalmát a képviselőház többségének alkotmányos fogalmával összetéveszsze, ez pedig egyenesen alkotmányellenes. A képviselőház többségének akaratául csak azt fogadhatjuk el, amely a maga házszabályai által kijelölt úton, az azoknak megfelelően lefolyt vita alapján, magában a képviselőházban jut kifejezésre A házszabályok megtartása, a bizottsági tárgyalások retormai, a Házban magában lefolyó vita: mindez nem csupa mellékes külsőség, mint amilyennek Tisza István gróf feltüntetni igyekszik. (Élénk tetszés.) Igen különös okoskodás az, amely a képviselők pusztán numenee számbavett többségének nyilatkozatává akarja pótolni a házszabályoknak megfelelően létre nem jöhető képviselőházi határozatot, mint a törvény létrejövetelének egyik alkotó részét. (Élénk tetszés.) Hisz akkor sokkal nagyobb jogosultsággal vethetné föl fejét a plebiscitum gondolata. Miért kezdődjék a többség érvényesülése abban a formában, amint a törvény megszánja, éppen a választásnál ? Hisz arra épp úgy rá lehetne sütni, hogy csak merő formaság, melyet figyelmen kívül is lehet hagyni. Vájjon mit szólna a képviselő úr, ha az ő theóriását a választók kísértenék meg a gyakorlatba átvinni, ha félretéve a választási aktus formaságait, népgyűlésekben kiáltanák ki képviselőjüket ? (Élénk tetszés.) Vájjon az így lefolyt választások eredményét lényegileg egyenértékűnek tartaná-e a törvényszerinti formák megtartásával történt választással? Nem, uraim, az alkotmánynyal tréfálni nem lehet, annak minden egyes szabálya sarokkő, melyet ha megingatnak, összedőlhet maga az épület. (Úgy van / Úgy van ! Élénk tetszés.) Nem kevésbé veszélyes az a másik fogalomzavar, amely a Tisza-féle javaslat következtében a kormány felelősségének és a képviselői felelősségnek kérdése körül támadhat. Ha beáll szüksége annak, hogy a kormány törvény nélkül rendelkezzék, ezt csak saját veszélyére, a maga jogi felelősségére teheti ; a képviselő őt a törvény tekintetbe nem vételére, annak megkerülésére előleges hozzájárulással nem bátoríthat!. (Úgy van! Úgy van!) A képviselőnek joga és kötelessége abban van: utólag, midőn a kormány ténye, összes előzményei és következményeivel előtte áll, azt megbírálni, felette ítéletet mondani. Csak akkor áll módjában a képviselőnek megvizsgálni, hogy a szükség igazán fennforgott-e, hogy megkísérlett-e a kormány minden módot a törvényen kívüli állapot kikerülésére és hogy annak bekövetkezése a kormány felelősségét terheli-e, igen vagy nem és csak ezek mérlegelésével alkothatja meg felmentő vagy sújtó ítéletét. (Igaz! Igaz ! Élénk tetszés.) Ha tehát a képviselők többsége részéről adott utasítás nyomán történik a törvényes alap elhagyása, ezen képviselők oly tényért vállalnak felelősséget, melylyel szemben majdan mint bírói fórumnak kell ítéletet hozniok, bírói függetlenségükről tehát előre lemondanak. (Úgy van ! Igaz!) Nem változtat ezen tény abszurditásán Tisza István grófnak az az érvelése, hogy ha a törvényjavaslat aláírása ellenkezik a bírói függetlenséggel, akkor éppen annyira kell, hogy ellenkezzenek azzal a vita folyamán történő nyilatkozatok. Nagy és szembeszökő különbség van a vita folyamán való nézetnyilvánítás közt, amelynek alapját az akkori helyzet és a jövő események kombinatív összeállítása képezik — és a végleges ténynek, mely fölött a képviselő hivatva van utólag ítélni, inderzálása, előleges felmentése között. (Élénk tetszés.) Tisza István állítása mást nem bizonyít, mint azt, hogy mily könnyen csúszhat be a köztudatba a fogalmak összezavarása, ha oly kiváló politikus, mint Tisza István, ily nézetnek adhat kifejezést. Gyakorlatilag talán legvégzetesebb hatása ama törvényjavaslatnak, vagy inkább a javaslatot kísérő megokolásoknak és érveléseknek a tendenciában rejlik, mely a kormányt a parlamenti nehézségek semmibe vételére bátorítja. (Úgy van! Úgy van! Ez a hiba!) Különösen ki akarom emelni a kérdésnek ezt az oldalát, mert meggyőződésem az, hogy e fölfogás túltengése tett legtöbbet a mai áldatlan állapotok kifejlődésére. (Halljuk !) Halljuk !) A numerikus többség igenis elég arra, hogy valamely törvényjavaslatból törvény váljék ; az egyes különálló parlamentáris akciónál elég a győzelemre. De amely politika tisztán és kizárólag erre alapítja erejét, annak hajója a tények erejénél fogva rövid időn zátonyra kell, hogy kerüljön, amint ezt a jelen eset is bizonyítja. Egy parlamentáris kormánynak nem szabad szem elől tévesztenie azt az igazságot, hogy ha áll is az, hogy a nemzet, tehát a képviselőház többségének politikai irányát kell, hogy képviselje, ő nemcsak a többség vezetője, hanem vezetője és kormánya kell hogy legyen az egész nemzetnek. (Úgy van ! Igaz!) Nem szabad szem elől tévesztenie azt sem, hogy a parlamentarizmus oly gépezet, melyben minden faktornak, minden pártnak megvan a maga szerepe, feladata ; azoknak nem egymást rontani, hanem egymás működését kiegészíteniük kell; itt egymással vitatkozva, ott egymást támogatva, aszerint, hogy a közérdek mit kiván. A kisebbség ignorálása, a többség akaratának kíméletlen érvényesítése, még akkor is, mikor létrejövetelének módozatai semmi jogos kritikának kitéve nincsenek, a parlament gépezetének működésébe oly szenvedélyeket vihetnek be, amelyek elementáris erejükkel annak munkaképességét gátolhatják, sőt magát a gépezetet is szétrombolhatják. (Élénk tetszés.) A mai helyzet betegsége ebből a hibából keletkezett. Ezt a hibát örenkíteni, a kormányt a nehézségek ignorálására buzdítani annyi volna, mint talán öntudatlan hibát tudatos hibával tetézni, hibásból bűnössé válni. (Úgy van! Úgy van!) Ezek voltak főbb okaim, melyek vezettek abban, hogy a Tisza-féle javaslatot alá ne írjam. (Élénk helyeslés és hasazas éljenzés. Abcúg Tisza !) A többi részletre nem terjeszkedem ki, elbántik már vele maiamnál hivatottabbak. Folytatni ezt annyi volna, mint ellenfelünk holtteste fölött táncolni. (Élénk tetszés.) Annál inkább érzem azonban szükségét annak, hogy önök előtt az egész politikai helyzettel szemben elfoglalt álláspontomat föltárjam, rámutatva arra az egyetlen útra, amelyen a hínárból, melybe közéletünk jutott, kilábolhatunk. (Halljuk! Halljuk!) A helyzet. Miben áll a helyzet nehézsége? Abban, hogy éppen akkor, midőn legvitálisabb érdekeink forognak kockán, midőn a kiegyezés, az indemnity sorsa jut dűlőre, akkor tagadja meg a törvényhozás gépezete működését. Közvetlen oka ennek az ellenzék obstrukciója. Már ennek konstatálásában rejlik az ellenzék eljárásának eltélése. Akciót kezdeni, melynek következményeit erre látni nem lehet, melynek végzetes hatását meggátolni a dolog természete szerint az akciót megindítóknak nem állhat hatalmában : ez nem védhető eljárás. Svájc havasain gyakori eset, hogy egy pásztor a hegy csúcsán egy követ lódít meg, az rohanásával magával ránt törmeléket, követ, sziklát és megindul a lavina, a hegyvidékek e rettenetes csapása. Lenn a völgyben áll a pásztor kunyhója, ott él családja, ezt éri a kőtömeg, elpusztítja, lerombolja Találhat-e a pásztor vigaszt abban, hogy e rombolást, pusztítást, szerettei halálát nem okozta, hanem a természet ereje, a buta, érzéketlen kőtömeg, amely nem tudja, minek lesz okozójává? Találhat-e az ellenzék vigaszt abban, ha akciójának hatása nem áll ott meg, ahol akarta, nem áll meg annak összetörésénél, akit összetörni szükségesnek tartott, ha az zuhanásában magával ránt mindent, eltemeti magát az alkotmányt?! Különösen veszélyes ez az akció a jelen percben. Az ausztriai viszonyok elvadulása a hatvanhetediki kiegyezés alapjait rendíti meg, annak ellenségei minden oldalról vakmerően ütik föl fejüket ; a monarchia életérdekei a legkomolyabb krízis előtt állnak. Mi választja el ily viszonyok között a magyar parlament csődjét a hatvanhetediki alkotások csődjétől? És ki az, aki parlamentarizmusunk sérthetetlenségéről ma jót merne állítani ? A véletlennek, a sors játékának van kiszolgáltatva. Megdöbbentő és mély értelemmel bír az a tény, hogy ily va banque játékot, amelynek betéte nagyságát még átgondolni is alig merjük, nem politikai szélhámosok, népbolondítók, demagógok indítanak meg, hanem oly egyének vesznek benne részt, akik társadalmunkban, úgy mint politikai életünkben kiváló helyet foglalnak el, akik közéletünk felfordulásában mindent veszíthetnek, semmit sem nyerhetnek és mögöttük áll, nagy szimpathiájával kíséri működésüket nagy része azon elemeknek, amelyek más viszonyok között a legelővigyázóbb, sőt konzervatív politikának képezik támaszát. Gondolkozásra int e nagyjelentőségű tény és óv attól, hogy felületesen mondjunk ebben ítéletet. Kutatnunk kell, mi okozza ezt a mélységes elkeseredést, van-e annak elfogadható alapja, megtalálhatjuk-e mentségét viszonyainkban ? (Halljuk ! Halljuk !) Beszédem elején jeleztem, miben látom én a mai bajok kiindulópontját: a kisebbségek ignorálásában, abban a felfogásban, mely a politikai ellenfélben nem ellenzéket, hanem ellenséget lát. Szomorú elégtételül szolgál nekem, hogy még a múlt választások előtt egy évvel és később a választások idejében, a jövő egészséges fejlődésnek feltételéül jeleztem Önök előtt a szabadelvű pártnak a nemzeti párttal való egyesülését, mint azon pártokét, amelyiknek összeműködése az akkori két legfontosságva én ezt az aláírást képviselői kötelességemmel meg egyeztethetnek nem találtam, amiből azután le is vontam a konzekvenciát. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy azon eszmék védelme, melyeknek a szabadelvű párt volt évtizedeken át letéteményese, és melyek közül sorakozik az ország nagy többsége , az alkotmány sértetlensége, a 67-iki kiegyezés és a szabadelvű haladás, ezek az eszmék engem ma is úgy, mint eddig legodaadóbb híveik közé sorozhatnak. (Élénk éljenzés.) JL legjobb marhapor a Barthel-féle takarmánymész, megóv nyaldosástól és farágástól, meggátol csontlá- BARTHEL MJITSA gyúlást, meggátol lesoványodást, gerjeszt étvágyat, megerősíti az emésztést, növeli a tej- g£cs x. Keplergasse 20 IV hozadékot, miven a minkaerőt, előidéz tömött húst, előmozdítja a tojásrakást. Mindenféle ’ H a J ‘ marhának nélkülözhetetlen. Leirás ingyen, 6 kilós mintaküldés. 1 frt Bécsből szállítva. Magyarul levelezünk.