Budapesti Napló, 1899. január (4. évfolyam, 1-31. szám)

1899-01-01 / 1. szám

4 Budapest, vasárnap ШТОАРЕSTS ЯЛЗПЛ 1899. január 1.­1. szám. országai és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok a közös ügyek költ­ségeihez 1887. évi XXIII. törvénycikk (1887. évi május 21-én kelt törvény. Bir. törv. lap 47. szám) alapján az 1888-tól 1897-ik évig terjedő időközben, valamint az 1897. évi de­cember hó 30-án kelt kéziratom alapján az 1898. évben járultak, az 1899-ik év tartamára is változatlanul, f­enntartatik. Utasitom Önt, hogy ezt köztudomásra hozza. Kelt Bécsben, 1898. évi december hó 30-án. FERENC JÓZSEF, s. k. B. Bán if­i, s. k. Hasonló a tartalma a Wiener Zeitungban megje­lent császári kéziratnak, amely gróf Thunthoz van intézve.* A kormányhoz is, az ellenzékhez is még foly­vást érkeznek az üdvözlő táviratok a vidéki hívek részéről. A kormányt legújabban a szegedi, miskolci és érsekújvári szabadelvű párt üdvözölte, az ellenzé­ket a nógrádmegyei egyesült ellenzék, a terebesi választókerület és Kápolna város polgárai üdvözölték. Gróf Andrássy Tivadar beszéde^ Budapest, december*51.­­ Gróf Andrássy Tivadar gálságcef beszéde a tőketerebesi kerület választóiból volt intézve, de •Az egész országnaf elsztított. Erről a nagyjelentő­­ségű-'-pe^ittta iesományról mai számunkban rövi­den megemlékeztünk már, de éppen a kiváló jelentőségénél fogva lehetetlen vissza nem térnünk erre a beszédre, amely kétségtelenül egyik fak­tora lesz a mai helyzetből való kibontakozásnak. Ilyen nevezetes faktorrá avatja nem csak gróf Andrássy Tivadar államférfit egyénisége, hanem a beszédnek súlyos politikai tartalma. Ez a beszéd valóságos művészi klasszicitással jelöli meg a mai helyzet tengelyét és mutat reá arra az útra, amely a kibontakozáshoz vezet. A Tisza-billiről szólván, egy frappánsul elmés fordu­lattal tépi szét azt a bűnös fajzumot, amelylyel ezt az alkotmányellenes merényletet védik. Azt az állítást, hogy a többségi akaratnak ezt a nyil­­vánulását a törvényalkotástól csak a forma kü­lönbözteti meg, egyszerre megvilágítja egy ha­sonlattal. Nincs más különbség, azt mondják, csak a parlamenti szavazat formalitása. Ezzel szemben gróf Andrássy reámutat a választás for­malitására. Próbálnák meg csak, mellőzni a V­álasztási formalitásokat és azzal helyettesíteni, hogy népgyűléseken, felkiáltással jelöljék ki az országgyűlési képviselőket: milyen más képet mutatna a törvényhozás és az a többségi akarat! Ez az elmés fordulat találóan jellemzi a mostani helyzet gyökerét tevő hamisságokat. A beszéd egyátalán elejétől végig találó jellemzése közállapotainknak, fényes apológiája annak az igazi szabadelvű, nemzeti és becsületes politikának, amely a kilépettek akciójában érvényesül és — amint mondottuk — bölcs útmutatás a kibontakozás felé. Gróf Andrássy Tivadar azt vallja most is, a­mit már a legutóbbi választások előtt hirdetett, a nemzeti párttal való fúzió szükségességét. Szük­séges a fúzió a hatvanhetes alapnak a független­ségi törekvések ellen való védelmére, a lelki­ismereti szabadságnak, a szabadelvűség vívmá­nyainak a néppárti izgatás ellen való védelmére és a nemzeti fejlődésnek a nemzetiségi bujtoga­­tás ellen való védelmére. És még egy közös alapja az együttműködésnek: a választások tisz­taságának intézményes biztosítása. Lelkiisme­retére hallgasson a többség, ne pedig hivatalos vezérére: ez a figyelmeztetés hangzik ki a gál­­szécsi szózatból. Szívleljék meg mindenek ezek­ben a súlyos pillanatokban. Gróf Andrássy Tivadar beszédét egész terje­delmében a következőkben közöljük: Tisztelt választók ! Fogadják köszönetemet azért, hogy oly szép számban jelentek meg. Bátor voltam Önöket meghívni, hogy előadjam azokat az okokat, melyek engem ama nehéz lépésre bírtak, hogy a szabadelvűpárt kötelékéből, amely pártnak kebelében éltem­ át eddigi egész politikai pályámat, kilépjek. Mint a lapokból tudni fogják, a szabadelvű­párt a Tisza féle törvényjavaslat, aláírását pártkérdéssé tette. Elő fogom adni azokat az okokat, melyeknél A Tisza-ЫИ. Hogy mi az a Tisza-féle törvényjavaslat, azt is tudni fogják önök a hírlapokból. Tartalma nem más, mint egy felhatalmazási törvény­, a kiegyezési pro­vizóriummal kapcsolatosan, egy évre. Csak egyben üt el más hasonló törvényjavaslatoktól, amennyiben arra volt szánva, hogy az összes képviselők abszo­lút többsége nyújtsa be a képviselőházban. Minthogy azonban az indemnity iránt már elő volt terjesztve a törvényjavaslat s ennek megszavazása előtt a Tisza­­féle javaslat nem kerülhetett tárgyalásra, azután pedig már felesleges: ebből kitűnik, hogy azok, kik ezzel a tervvel előállottak, fontosságot nem annyira a tartalom­nak, mint éppen az aláírók számának tulajdonítottak. Ezzel vagy azt akarták elérni, hogy egyszerűen ki­mutassák : íme, a többség támogatja a kormányt, vagy céljuk többre irányult, arra, hogy a képviselő­ház határozatának prejudikálj­­ak. Az első esetben jobb bizonyítéka éppen az obstrukció. Ha pedig más, ha ennél több volt a cél, akkor egyenesen káros, mert fogalomzavart okozhat és alkalmas arra, hogy a közönség a képviselők többségének tisztán fizikai fogalmát a képviselőház többségének alkotmányos fogalmával összetéveszsze, ez pedig egyenesen al­kotmányellenes. A képviselőház többségének akara­tául csak azt fogadhatjuk el, amely a maga ház­szabályai által kijelölt út­on, az azoknak megfelelően lefolyt vita alapján, magában a képviselőházban jut kifejezésre A házszabályok megtartása, a bizottsági tárgyalások retormai, a Házban magában lefolyó vita: mindez nem csupa mellékes külsőség, mint amilyen­nek Tisza István gróf feltüntetni igyekszik. (Élénk tetszés.) Igen különös okoskodás az, amely a képviselők pusztán numen­ee számbavett többségének nyilatko­zatává akarja pótolni a házszabályoknak megfele­lően létre nem jöhető képviselőházi határozatot, mint a törvény létrejövetelének eg­yik alkotó részét. (Élénk tetszés.) Hisz akkor sokkal nagyobb jogosultsággal vethetné föl fejét a plebiscitum gondolata. Miért kez­dődjék a többség érvényesülése abban a formában, amint a törvény megszánja, éppen a választásnál ? Hisz arra épp úgy rá lehetne sütni, hogy csak merő formaság, melyet figyelmen kívül is lehet hagyni. Vájjon mit szólna a képviselő úr, ha az ő theóriását a választók kísértenék meg a gyakorlatba átvinni, ha félretéve a választási aktus formaság­ait, népgyű­­­lésekb­en kiáltanák ki képviselőjüket ? (Élénk tetszés.) Vájjon az így lefolyt választások eredményét lénye­gileg egyenértékűnek tartaná-e a törvényszerinti for­mák megtartásával történt választással? Nem, uraim, az alkotmánynyal tréfálni nem lehet, annak minden egyes szabálya sarokkő, melyet ha megingatnak, összedőlhet maga az épület. (Úgy van / Úgy van ! Élénk tetszés.) Nem kevésbé veszélyes az a­ másik fogalomza­var, amely a Tisza-féle javaslat következtében a kor­mány felelősségének és a képviselői felelősségnek kérdése körül támadhat. Ha beáll szüksége annak, hogy a kormány törvény nélkül rendelkezzék, ezt csak saját veszélyére, a maga jogi felelősségére te­heti ; a képviselő őt a törvény tekintetbe nem véte­lére, annak megkerülésére előleges hozzájárulással nem bátoríthat­!. (Úgy van! Úgy van!) A képviselő­nek joga és kötelessége abban van: utólag, midőn a kormány ténye, összes előzményei és következmé­nyeivel előtte áll, azt megbírálni, felette ítéletet mon­dani. Csak akkor áll módjában a képviselőnek meg­vizsgálni, hogy a szükség igazán fennforgott-e, hogy megkísérlett-e a kormány minden módot a törvényen kívüli állapot kikerülésére és hogy annak bekövet­kezése a kormány felelősségét terheli-e, igen vagy nem és csak ezek mérlegelésével alkothatja meg fel­mentő vagy sújtó ítéletét. (Igaz! Igaz ! Élénk tetszés.) Ha tehát a képviselők többsége részéről adott utasí­tás nyomán történik a törvényes alap elhagyása, ezen képviselők oly tényért vállalnak felelősséget, melylyel szemben majdan mint bírói fórumnak kell ítéletet hozniok, bírói függetlenségükről tehát előre lemonda­nak. (Úgy van ! Igaz!) Nem változtat ezen tény abszurditásán Tisza István grófnak az az érvelése, hogy ha a törvény­­javaslat aláírása ellenkezik a bírói függetlenséggel, akkor éppen annyira kell, hogy ellenkezzenek azzal a vita folyamán történő nyilatkozatok. Nagy és szembeszökő különbség van a vita folyamán való nézetnyilvánítás közt, a­melynek alapját az akkori helyzet és a jövő események kombinatív összeállítása képezik — és a végleges ténynek, mely fölött a képviselő hivatva van utólag ítélni, inderzálása, elő­­leges felmentése között. (Élénk tetszés.) Tisza István állítása mást nem bizonyít, mint azt, hogy mily könnyen csúszhat be a köztudatba a fogalmak össze­zavarása, ha oly kiváló politikus, mint Tisza István, ily nézetnek adhat kifejezést. Gyakorlatilag talán legvégzetesebb hatása ama törvényjavaslatnak, vagy inkább a javaslatot kísérő megokolásoknak és érveléseknek a tendenciában rej­lik, mely a kormányt a parlamenti nehézségek sem­mibe vételére bátorítja. (Úgy van! Úgy van! Ez a hiba!) Különösen ki akarom emelni a kérdésnek ezt az oldalát, mert meggyőződésem az, hogy e fölfogás túltengése tett legtöbbet a mai áldatlan állapotok ki­fejlődésére. (Halljuk !) Halljuk !) A numerikus többség igenis elég arra, hogy valamely törvényjavaslatból törvény váljék ; az egyes különálló parlamentáris akciónál elég a győzelemre. De a­mely politika tisztán és kizárólag erre alapítja erejét, annak hajója a tények erejénél fogva rö­vid időn zátonyra kell, hogy kerüljön, amint ezt a jelen eset is bizonyítja. Egy parlamentáris kormánynak nem szabad szem elől tévesztenie azt az igazságot, hogy ha áll is az, hogy a nemzet, tehát a képviselőház többségé­nek politikai irányát kell, hogy képviselje, ő nem­csak a többség vezetője, hanem vezetője és kormánya kell hogy legyen az egész nemzetnek. (Úgy van ! Igaz!) Nem szabad szem elől tévesztenie azt sem, hogy a parlamentarizmus oly gépezet, melyben min­den faktornak, minden pártnak megvan a maga sze­repe, feladata ; azoknak nem egymást rontani, hanem egymás működését kiegészíteniük kell; itt egymással vitatkozva, ott egymást támogatva, a­szerint, hogy a közérdek mit kiván. A kisebbség ignorálása, a több­ség akaratának kíméletlen érvényesítése, még akkor is, mikor létrejövetelének módozatai semmi jogos kriti­kának kitéve nincsenek, a parlament gépezetének működésébe oly szenvedélyeket vihetnek be, amelyek elementáris erejükkel annak munkaképességét gátol­hatják, sőt magát a gépezetet is szétrombolhatják. (Élénk tetszés.) A mai helyzet betegsége ebből a hi­bából keletkezett. Ezt a hibát örenkíteni, a kormányt a nehézségek ignorálására buzdítani annyi volna, mint talán öntudatlan hibát tudatos hibával tetézni, hibásból bűnössé válni. (Úgy van! Úgy van!) Ezek voltak főbb okaim, melyek vezettek ab­ban, hogy a Tisza-féle javaslatot alá ne írjam. (Élénk helyeslés és hasazas éljenzés. Abcúg Tisza !) A többi részletre nem terjeszkedem ki, elbán­­tik már vele maiamnál hivatottabbak. Folytatni ezt annyi volna, mint ellenfelünk holtteste fölött táncolni. (Élénk tetszés.) Annál inkább érzem azonban szükségét annak, hogy önök előtt az egész politikai helyzettel szemben elfoglalt álláspontomat föltárjam, rámutatva arra az egyetlen útra, amelyen a hínárból, melybe közéletünk jutott, kilábolhatunk. (Halljuk! Halljuk!) A helyzet. Miben áll a helyzet nehézsége? Abban, hogy éppen akkor, midőn legvitálisabb érdekeink forognak kockán, midőn a kiegyezés, az indemnity sorsa jut dűlőre, akkor tagadja meg a törvényhozás gépezete működését. Közvetlen oka ennek az ellenzék obstrukciója. Már ennek konstatálásában rejlik az ellenzék eljárá­sának e­ltélése. Akciót kezdeni, melynek következmé­nyeit erre látni nem lehet, melynek végzetes hatását meggátolni a dolog természete szerint az akciót megindítóknak nem állhat hatalmában : ez nem védhető eljárás. Svájc havasain gyakori eset, hogy egy pásztor a hegy csúcsán egy követ lódít meg, az rohanásával magával ránt törmeléket, követ, sziklát és megindul a lavina, a hegyvidékek e rette­netes csapása. Lenn a völgyben áll a pásztor kuny­hója, ott él családja, ezt éri a kőtömeg, elpusztítja, lerombolja­ Találhat-e a pásztor vigaszt abban, hogy e rombolást, pusztítást, szerettei halálát nem­­ okozta, hanem a természet ereje, a buta, érzéketlen kőtömeg, amely nem tudja, minek­ lesz okozójává? Találhat-e az ellenzék vigaszt abban, ha akciójának hatása nem áll ott meg, ahol akarta, nem áll meg annak össze­törésénél, akit összetörni szükségesnek tartott, ha az zuhanásában magával ránt mindent, eltemeti magát az alkotmányt?! Különösen veszélyes ez az akció a jelen perc­ben. Az ausztriai viszonyok elvadulása a hatvan­­hetediki kiegyezés alapjait rendíti meg, annak ellen­ségei minden oldalról vakmerően ütik föl fe­jüket ; a monarchia életérdekei a legkomolyabb krízis előtt állnak. Mi választja el ily viszonyok között a magyar parlament csődjét a hatvanhetediki alkotások csődjétől? És ki az, aki parlamentarizmu­sunk sérthetetlenségéről ma jót merne állítani ? A véletlennek, a sors játékának van kiszolgáltatva. Megdöbbentő és mély értelemmel bír az a tény, hogy ily va­ banque játékot, amelynek betéte nagysá­gát még átgondolni is alig merjük, nem politikai szélhámosok, népbolondítók, demagógok indítanak meg, hanem oly egyének vesznek benne részt, akik társadalmunkban, úgy mint politikai életünkben ki­váló helyet foglalnak el, akik közéletünk felfordulá­sában mindent veszíthetnek, semmit sem nyerhetnek és mögöttük áll, nagy szimpathiájával kíséri működé­süket nagy része azon elemeknek, amelyek más vi­szonyok között a legelővigyázóbb, sőt konzervatív politikának képezik támaszát. Gondolkozásra int e nagyjelentőségű tény és óv attól, hogy felületesen mondjunk ebben ítéletet. Kutatnunk kell, mi okozza ezt a mélységes elkeseredést, van-e annak elfogad­ható alapja, megtalálhatjuk-e mentségét viszonyaink­ban ? (Halljuk ! Halljuk !) Beszédem elején jeleztem, miben látom én a mai bajok kiinduló­pontját: a kisebbségek ignorálá­­sában, abban a felfogásban, mely a politikai ellen­félben nem­ ellenzéket, hanem ellenséget lát. Szomorú elégtételül szolgál nekem, hogy még a múlt választások előtt egy évvel és később a vá­lasztások idejében, a jövő egészséges fejlődésnek fel­tételéül jeleztem Önök előtt a szabadelvű pártnak a nemzeti párttal való egyesülését, mint azon pártokét, amelyiknek összeműködése az akkori két legfontos­ságva én ezt az aláírást képviselői kötelességemmel meg egyeztethetnek nem találtam, amiből azután le is vontam a konzekvenciát. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy azon esz­mék védelme, melyeknek a szabadelvű párt volt év­tizedeken át letéteményese, és melyek közül sorako­zik az ország nagy többsége , az alkotmány sértet­lensége, a 67-iki kiegyezés és a szabadelvű haladás, ezek az eszmék engem ma is úgy, mint eddig legodaadóbb híveik közé sorozhatnak. (Élénk él­jenzés.) JL legjobb marha­por a Barthel-féle takarmánymész, megóv nyald­osástól és farágástól, meggátol csontlá- BARTHEL MJITSA gyúlást, meggátol lesoványodást, gerjeszt étvágyat, megerősíti az emésztést, növeli a tej- g£cs x. Keplergasse 20 IV h­ozadékot, m­iven­ a mi­nkaerőt, előidéz tömött húst, előmozdítja a tojásrakást. Mindenféle ’ H a J ‘ marhának nélkülözhetetlen. Leirás ingyen, 6 kilós mintaküldés. 1 frt Bécsből szállítva. Ma­gyarul levelezünk.

Next