Budapesti Napló, 1899. január (4. évfolyam, 1-31. szám)

1899-01-01 / 1. szám

12 Budapest, vasárnap — BUDAPESTI NAPLÓ « 1899. január 1. 1. szám. Ez utra pénzt nem Pécsbe' kérünk, Lesz bőven majd, ha visszatérünk! Reményi Ede • A húr szakadt, gyors véget ért a nóta, Meghaltam, — és itthon volnék azóta * S mig erre szálltam, tengerek fölött, Lelkem Gladstone lelkével összejött. Egy jó tanácsot küld velem tiniktek, Tedd meg hazám, mit Gladstone lelke kér! „Hands off!“ kiáltsák itt is Ausztriának S sok régi baj azonnal véget ér! Lepsényi páter: Oh nép! Barátaim ! Vegyétek Zimándy könyvét! Húsz krajcár csupán! S benne áll :•­hány évig sülnek m­ajd pokolban, Más pártfelek halálaik után! — Bánffy Ádám : Hah! rossz árús és még rossza­bb vevős! Add Lucifer,a junius- hónapot; A parlament bezártáig lapozzuk Át a még néhány­­megmaradt lapot! Nyaralni vágyom, nyugton elpimenni, Legfeljebb esténkint egy kis tarok; Mozogjon a világ, a­mint akarj­a, Fáradt vagyok, pihenni akarok! (Felnyitja a­ júniusi kötetet) VI. KÖTET. Június. Gróf Thun Rudolf:­­ Állítsd fel Ádám horoskópomat! Mi konjunktúrákban van csilla­gom ? Ne hidd barátom, hogy mert obstruálnak, Magam talán ma­ holnap megad­om! Blaskovich Sándor: Botozni utcán! Franciás szememben Fi done! Gyalázat! Botrány ősi malin ur! Hej! bezzeg, melyből én drámát faragt­im, Előkelő, finom — „Affaire d'ho­neuri" Koburg Borbála: Örök szükséget tűrtem volna, i n'g Minden udvarhölgy pávaként ragyog? Nem adtak pénzt, váltót írtam tehát, S most rám sütik, hogy téboly ült vagyok! Az ellenem fennáll a meglevő rend, Mert címerünk beszennyezné a folt, És a tekintély és a rend nevét én, Tűrnöm muszáj, amig a sír fe old! Brisson: Jövök benned bajtársin üdvöt­ölni, Bajodban önbajomra ösmerek Igaztalan ügyért kell síkra sz­állnom, Mert így kívánja ezt a hadser­eg. Te Ausztriát vagy kárhoztatva védni, Szóval a két ügy egyformán r­amis. — Az igazság ellen küzd­sz Bánff­y Ádám, S igazság ellen küzdök magan is! Bánffy Ádám: De jó a kor, mely minden állságot Megsemmisít, és ifjú tetterővel Ledönti azt, mi ódon, elkopott, Igaz bíróul lép fel büszke fővel! Mikor Önönmagának él e föld Mely most, hiába, másnak hozi virágot; S oly jóltevő, oly boldog képlet ölt, Hogy változása meglep egy világot! (Tenyerébe hajtja fejét/ Gajári Lucifer. (Elébe tolja a júliusi köte­­t) VII-ik KÖTET. Julius: Don Carlos:­­ifjú tiszt Veszélyben a hon, ébredj hát spanyol! Gyermek-királyod, lásd, hová vezet! Ám minden gyengeségét megmutatta A Santiagónál vívott ütközet ! A Bourgogne utasai, ók boldogok, kiket dicső csatában, Hazájukért, egy gyors golyó elért. De minket, félig alva, félig épren, „Cromatyshire" ölt meg semmiért! Krivdny! Vígan dudál a portugál, Főkép midőn már partra szá­l! S több százezer forint zsebében, Melyet gyűjtött Arad megyébe­n! Faure Danton: Óh Gypl Hidd el, hogy áldozat vagyok, Ha irigyelve nézik is hatalmam, Mert gondjaim oly rémítő nagyok, Tőlük még Havreben se lesz nyugalmam! A lelkiismeret a közvilág Előjoga, kit a végzés vezet, Az sokszor úgy, mint én jelenleg, Az árulásnak nyújt segédkezet. Bismarck: Figyeljetek miniszterelnökök! Meghaltam bár, — hozzátok eljövök Ádám! legyen bármily többség mögötted, Jő egy idő, mely pálcát tör fölötted! Történetemre emlékezhetel: Dávid király egy óriást vesztett el! Bánffy Ádám: Nem rémitesz! Te óriás valál, Fennröptü­k, kit könnyen eltalál; Mig nékem oly parányi szellemem, Hogy még egy Góliáth sem végez velem! (Becsapják a júliusi kötetet.) VIII. KÖTET. .Augusztus. Az uj Szent János kórház". Uj helyre jöttem ím, s az uj tető alatt, Nyomor és fájdalom, — a régi kép maradt! A spanyol királynő: Óh jaj nekem! mi szörnyű bajba rántál, És most lenézően mosolygsz csupán! Aláírom a békét, óh de távozz, Távozz! S ne lássam arcod ezután! Mac Kinley: Miért e túlzás? Hogy ha még beszédre késztetne tán jövendő alkalom, Nem emlékeztetem e vereségre, Ny­ájas leszek! — Jó reggelt asszonyom! ! Neue Freie Presse (mint tanítvány) : Kegyes voltál, magadhoz hívni mester, ígérvén, hogy tudvágyamat betöltöd; S meghallhatom az ischli út után A helyzet itt mely újabb képet öltött? Gróf Thun: Igaz, igaz, szorgalmad oly kitűnő, Hogy ez előnyre méltán tartsz jogot, S én felfogom ezen kíváncsiságot, A válsággal szemben mely elfogott. A Neue Freie Presse: Igen, kegyelmes úr! Kezem remeg, Szivem az égő vágytól félve dobban. Belátni az országnak műhelyét, Felfogni mindent és érthetni jobban ! Gróf Thun ! Sokat kívánsz ! Paránya a világnak Hogy lássad át a nagyszerű egészet? — És mégis, látom, sokra érdemes vagy, És buzgóságod ime szólni késztet. De nézz körül! Avatlan hallgató Nem rejtezett-e el ? Óh mert halálos Lehetne rám, ha megtudná a nép, Mindazt, mi néked lesz fiam világos! A Neue Freie Presse: Már reszket bennem vágy és félelem, Mert még semmit sem értettem idáig ! . . . Gróf Thun: Ne látod én sem! S hidd el, senki sincs, Ki nálunknál tisztábban látna máig. Bár mind a kettőnknek sok társa van, Ki fontos arccal rajzol a porondban . Egyik vonalt örvénynek mondogatja, És jár, minthogyha volna szörnyű gondban. De ő se tud többet, hozzá ha mész, Egy rettentő- komoly csíny az egész! Újházi mester: A művészetnek is legfőbb tökélye: Ha mindig bőven él és jól eszik! Halott csinálmány lesz művészetemből, Ha fizetésem tőlem elveszik! Vagy azt hiszik, hogy mig eszményesitek, Kifoghatok a nagy természeten, S nem művészetből, művészetnek élve, A szép leányt s a jó bort megvetem ? — Kiben erő van és isten lakik, Az szónokolni fog, vés, vagy dalol; — Azért csupán ezekből még sem élhet, Mert vacsorázni is kell valahol! Az orosz cár : Bátorságunkhoz nem férhet gyanú, Próbált, vitéz, hős nemzedék a népem, És igy nekem szabad a nagy világ Elé a nagy ajánlattal kilépnem: A fegyverek vitték a múlt hibáit Mind ujabb-ujabb századokba át. A tűzre vélek! és nem lesz e földön Csak jó barát, csupán csak jó barát! Bánffy Ádám: Igen! Vezess te kétes szellemet Az uj világ, az uj hónapba át! Oh miért remény­em : mindenütt megértik E hatalom hatalmas szózatát! Dobd tűzre mind a többi fóliánsot, Ha ellenzékem is lefegyverez, E békeszózat végre, végre nékem S kormányzatomnak is békét szerez ! (Felnyitják a szeptemberi kötetet.) IX. KÖTET. Szeptember. Polónyi (kikiáltó): Mulatságos komédiám nagy­on ! Mert Bánffy Ádámt nyugton nem hagyom ! S amit tudok, vérlázitó eset: A Ház jogán nagy sérelem esett! Mócsy Antal: Hölgyek, leányok! Egy se nézzen erre ! Lássátok iin, arcom borítja pir! Oly rém frivol képekkel van befestve Sok kártyalap s istentelen papír! — Walsin-Esterházy (a nyegle): Az emberek javára fáradék, S im itt van a dicső eredmény ! — Mit én tudok, azt más se tudja még, S ha szólnék, minden társam tönkre tenném! Tudom, a gyászruhás asszony ki volt, S azt is tudom, hogy a „petit bleu“-t ki irta, S mi még a nagyvilágba nem hatolt, Öngyilkosságra Henryt hogy mi bírta! Ily alkalom nem volt és sohase lesz! Nem bánja meg, ki majd belőle vesz! Ha könyvemet megírom Angliába, Én fényt lövellek majd ez éjszakába! Gróf Thun : Nem, nem ! Nem érhetjük be ily kevéssel, Sokkal többet fizethet a magyar! Ámbár igaz, hogy az adó miatt már A nép, úgy hallom, lázadást akar. De hát végtére is mi azt se bánjuk, Ha sorsuk bármi rosszul is megyen. Mert hát ki mondja, hogy nősüljenek meg, Ki mondja, hogy hat gyermekük legyen? Lukács László: Csak rajta! Íme itt a kassza! Ma kell végezni, holnap késő . Beszéljetek urak sebesen, Mit szóltok a költségvetésbe ? Kar: (pénzcsengés közt.) Zárszámadás, költségvetés, Akármit adtok, mind kevés, Az osztrák éhes, jóllakott Nem volt még, bármennyit kapott ! Henry: Maradj bilincs a hitvány por felett, Más bírót sejtek e küszöb megött! (Elvágja ereit.) Cavaignac: Hivém, derék vagyok nagyon, S a Dreyfus ügyben, ime, megbukom! X. KÖTET. Október. Lueger: A gázszerződés ellen mit zajongtok, Mit gúnyolódtok ? Nem látjátok-é, Mely egykor és sokáig volt tiétek, Most a többség hatalma másoké ! Hál’ Isten, sánta­lan a büszke eszme, Kommentálhatja sok nagy tettemet, De biztosan s erősen áll hatalmam S minden panaszt s kiáltást eltemet ! A liberalizmus szelleme: Tévedsz barátom ! Szűk korlátba zártál, Egy kor lehet bár őrült és beteg: Azért fölötte, ébredésre készen, A régi szellem folyton ott lebeg. Lueger: Szellem barátom, jól vigyázz magadra. Beszélni így magammal nem hagyok! Különben is Te azt mondod, hogy őrült, Barátaim meg azt, hogy szent vagyok !

Next