Budapesti Napló, 1899. február (4. évfolyam, 32-59. szám)
1899-02-01 / 32. szám
2 Budapest, szerda BUDAPESTI NAPLÓ 1899. február 1. 83. szám. meggyőződése s a maguk tiszta lelkiismerete szerint kormányozzák. Éljenek tehát e hatalmukkal; mert mihelyt meddőségre kárhoztatják, már visszaélnek vele. Álljanak együvé s mondják ki, mit akarnak s mit nem akarnak. Követeljenek békét, hogy lehessen ismét politikát csinálni, s követeljenek politikát, hogy hasznát lehessen venni a békének. És követeljék önérzetüknek tiszteletben tartását, elveiknek honorálását s a nemsokára megnyíló bizalomhagyatéknak lojális felszámolását. A távozó kormánynak adják meg a kellő végtisztességet, de ne tűrjék azt, hogy báró Bánffy Dezső egyszerűen továbbzsírálja az ő bizalmukat arra, akit utódjául rájuk akar tukmálni. A régi kormánynak, amely az ő gazdájuk gyanánt akar szerepelni, jelentsék ki, hogy az ő akaratuk lesz az új kabinet létének forrása. Szóval, hapárt akarnak lenni, ne engedjék meg, hogy csürhévé alacsonyítsák a többséget. Addig pedig, amíg így nem cselekesznek, kárba vész minden érzékenykedésük. Ha együttmennek amazokkal, a támadás is velük együtt éri őket. Mert nem választják el magukat tőlük, ha nem akarnak velük összetévesztetni? Háborúban vagy az egyik, vagy a másik táborhoz kell tartozni. Aki a kettő között lődörög, annak neki támad mind a kettő, így járnak mostanság az érzékenyek. Ott azért van rájuk harag, mert szándékaik velünk vannak, mi pedig azért fordulunk ellenük, mert amazokkal szavaznak. Ugyan vessenek valahára véget ennek az ide-odalengésnek. Álljanak együvé, valljanak szinte cselekedjenek. Akkor nem lesz többé okuk reánk panaszkodni. Nekünk sem ő reájuk. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, január 31. A képviselőház három napig szünetelni fog. Az elnapolási indítvány nem jött váratlanul, már tegnap megállapodtak erre nézve a pártok. A határozat egyhangú lett volna, ha nem szól ellene Sima Ferenc. A maga és hat társa nevében azt kívánta, hogy maradjon együtt a Ház, mert nincs semmi szükség a szünetre, egyúttal sürgette a kormányt, hogy világosítsa fel az országot a titokban folyó békealkudozások állásáról, mert a közvélemény joggal gyanakszik, látva, hogy a tárgyalásnak nincs se vége, se hoszsza. A korelnök kérte Simát, hogy türtőztesse magát és tartózkodjék bizonyos kérdések része A képviselőház ülése január 31-én. — Kezdete délelőtt 10 órakor. — Korelnök : Madarász József. A kormány részéről jelen vannak: báró Bánffy Dezső, Wlassics Gyula, Darányi Ignác, báró Fejérváry Géza, Erdély Sándor. Elnök: Megnyitja az ülést és felolvastatja a tegnapi ülés jegyzőkönyvét. Aztán sorra kerülnek a szombati jegyzőkönyv módosítására beadott indítványok felett a névszerinti szavazások. Hock János indítványát 90, ЕиЫк Béláét 115 és Sturman Györgyét 129 szótöbbséggel elvetették s a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentette ki az elnök. Majd bemutatta a lex Tisza és az obstrukció ellen beérkezett kérvényeket. Végül azt ajánlotta, hogy a legközelebbi ülés szombaton délelőtt tizenegy órakor legyen. Sima Ferenc: Nem fogadja el az elnök indítványát, mert egyáltalán nincs szükség arra, hogy a békealkudozások ürügye alatt szüneteljen a Ház. Ez a mostani állapot, a parlamenti komédia már tűrhetetlen s az ország méltán követeli, hogy a titokban folyó tárgyalások felől tájékoztassák a közvéleményt. Három hete tart már a békéltetés, mintha bizony a béekonferencia döntené el, hogy milyen feltételek alatt hagyja abba az obstrukciót az ellenzék és nem a parlament. A függetlenségi párt egyszer kimondotta, hogy ennek a kormánynak nem szavaz meg semmit és ehhez az elhatározásához ragaszkodnia kell, hacsak nem akarja a nemzet előtt hitelét veszteni. A kormánynak nyomban a korona rendelkezésére kellett volna bocsátania állását, mihelyt a felség egy felelősség nélkül való állata férfiút bízott meg a békítéssel. Vagy talán azt hiszi a kormány, hogy az ellenzék csak azért folytatja a küzdelmet, hogy Lukács László léphessen Bánffy örökébe? Elnök: Kéri a szónokot, hogy szorítkozzék a kérdésre, ámbár nem vonja kétségbe, hogy joga van álláspontjának megokolásánál az érintett kérdéseket kifejteni, de célszerűnek nem tartja. Sima Ferenc: Az ellenzék csak akkor fogja feladni a küzdelmet, ha a kormány bukásával együtt a rendszere is bukik. Indítványozza, hogy a Ház maradjon együtt és ne napolja el üléseit. Elnök: Kíván-e még valaki szólani? Hegedűs Sándor: Én! Nem reflektál Sima megjegyzésene, csak azt akarja kijelenteni, hogy elfogadja az elnök javaslatát, mert az ülések folytatása nem válik előnyére a helyzet tisztázásának. A kibontakozást nem pártszempontból, hanem az ország érdekének a szempontjából kell nézni. Sima Ferenc: Mikor képviselte ön az ország érdekét ? Hegedűs Sándor: Mindig! A megegyezés előkészítése nem megy olyan könnyen és nem tesznek jó szolgálatot az országnak azok, akik ilyen provokációval bizalmatlanságot akarnak kelteni, megoldást hoz. Valóságos űr tátong a jól megírt, érdekes első felvonás és a többi felvonások közt, mintha különböző szerzők írták volna különböző képességgel a darabot. Általában azt tapasztaltuk, hogy a pályázó szerzők számbavehető része jó első felvonást ír. Sokszor néztünk fölcsigázott érdeklődéssel a folytatás elé, de a folytatás rendesen fehűtötte érdeklődésünket és kellemetlen csalódássá változtatta át. A bonyodalom és a megoldás nem folyik észszerűen, vas következetességgel a cselekvők jelleméből; nincs erős, logikus kapcsolat a felvonások közt; meglepő, de motiválatlan helyzetek halmozódnak össze; megszűnik minden természetesség és lépten-nyomon éreznünk kell, hogy ez mesterkélt, hamis világ, ahol árnyékok és torzképek mozognak, ahol lábbal tapodják az élet, az emberi természet, a pszichológia törvényeit. Lehet, hogy sokaknál a kellő tehetség hiánya okozza ezt az egyenetlenséget, de többeknél inkább abból ered ez a disharmónia, hogy nem mélyednek el a lélek stúdiumában, nem tanulmányozzák eléggé a sokféle jellem megnyilatkozásának a módjait, nem gyakorolnak szigorú ellenőrzést alakjaikkal szemben a lélektan álláspontjáról, nincs bennük elegendő művészi point d’honneur a talán fáradságosabb, de helyesebb eszközök megválogatására, nem tartják szem előtt azt a kétségbevonhatatlan igazságot, hogy kellő előkészítés, motiválás nélkül nincs életvalóság, életvalóság nélkül nincs hatás a színpadon, ahol az igazi drámaíró éppen azzal kapja meg a nézőt, hogy az élet látszatát a valóság erejével kelti föl benne. A mi drámaíró-gárdánknak ebben a tekintetben még sokat kell tanulni, különösen a franciáktól, akik közt a leggyöngébbek is azzal biztosítják maguknak a sikert, hogy jól megkomponált, logikusan összerótt szerkezetben természetes jellemzésre törekednek. Ha ezt megtanulják, tartózkodni fognak olyan darabok írásától, mint amilyenek például a Modern emberek és a cinikus, undort keltően abszurd alakokkal, akik azzal a követeléssel lépnek föl, hogy részben a magyar zsurnalisztikát, részben a budapesti pénzvilágot képviseljék. A gárda, hál’ Istennek, már eljutott odáig, hogy jó, sőt néha kitűnő első felvonást ír. Ez is szép eredmény. De itt ne állapodjék meg, hanem menjen tovább. Ha megtanul jellemezni, ha mélyen megfigyeli az életet, akkor már nincs messze attól, hogy a drámaírás művészetét is elsajátítsa, jó kezdettel, érdekes folytatással, hatásos befejezéssel. A bíráló bizottság — némi figyelemre méltót találva még az Őrangyal, A tábornok leánya, Romok, Apahidy Éva és Don Juan urak című drámákban — öt darabot válogatott ki a pályaművek nagy halmazából, azzal a szándékkal, hogy gondos mérlegelés, kölcsönös megvitatás után talán valamelyiket jutalmazásra ajánlhatja. Ezek a darabok a következők: Múltak feltámadása, Jós Eszter, A Thurányi kúria, Tetemre hívás, Lélekvásár. A Múltak feltámadásában Dezséry Adél, gazdag özvegy asszony, öreg és morózus férjének a halála után, akihez csak kényszerűségből ment feleségül, hogy szüleit megmentse a tönkrejutástól, viszonyt kezdett Halmos Ivánnal, a fiatal és tehetséges szobrászszal. Az asszony ezt a viszonyt megszakította, amikor tizenhat éves leánya halálos betegen feküdt a zárdában és ő hozzá sietett, hogy azontúl kizárólag anyai kötelességeinek éljen. Külföldön utazott, évekig nem látta Ivánt, akitől még levelet sem fogadott el, de amikor falusi birtokára visszatért, a tehetséges fiatal szobrász újra fölkereste, mintha semmi sem történt volna és a barátnővé idealizált Adél kastélyában elkezdett udvarolni a mama húsz éves leányának Emmának. Ez a furcsa és lehetetlen állapot azzal végződik, hogy a tehetséges szobrász feleségül veszi a leányát annak, akivel sokáig benső viszonya volt. Már most van a szereplők közt egy Simay Dezső nevű országos képviselő,egy előkelő politikus és distingvált ga„ g.r . ШИvallér, aki szeretné megbontani ezt a házasságot, hogy Emmát magához kaparithassa. Ez a finom úr egyszer véletlenül tanúja volt Dezséry Adél és Halmos Iván randevújának és kész megragadni ezt a fegyvert, hogy célját elérhesse. Közli a titkot Emma barátnőjével, Judith aszszonyával, Kiss Ödön szobrász nejével; Judith asszony pedig elmegy Halmos Ivánhoz és a titok fölfedezésével fenyegetődzik, ha Iván úr egy szoborpályázaton nem engedi át a diadalt Kiss Ödön úrnak — aki sokkal kevésbé tehetséges szobrász — azzal, hogy a maga mintáját visszavonja. Halmosban a művészi becsvágy nagyobb a lemondásnál. Torkon ragadja Judith asszonyt, de nem fojthatja belé végképpen a szót, mert Judith asszony kikiáltja Emma előtt, hogy a férje szeretője volt az anyjának. Emma irtóztató felháborodással elrohan a férjétől. A leleplezett anya is mélyen megrendül, de azután intézkedik és szórul-szóra ezt mondja Halmos úrnak, aki a szoborpályázaton első díjat nyert: — így ! A cselédek előtt némileg leplezve van és ez nagy nyereség. Te pedig, Iván, keresd föl művésztársaidat, ünnepeljétek meg a mai győzelmet ! Ez éppen olyan, mintha valaki a lisszaboni földrengés közben így szólott volna egy baletttáncoshoz:— Menjen barátom, lejtsen egy-két ta-rantellát, mert ma jutalomjátéka van! Az utolsó felvonásban ugyanez a rettenthetetlen asszony — miután részletesen elmondott a leányának mindent, ami közte és Halmos közt történt — elmegy, hogy egy kissé agyonlője magát. Közben Judith bűnbánó levelet ír és leleplezi „mint számító gazembert“ Simay Dezső országgyűlési képviselő urat, aki „fehér szegfüves császárkabátjában“ éppen akkor udvarol a leghevesebben Emmának. Emma : Ez démoni gonoszság ! Simay: Igaza lehet, de nem tudja-e, hogy a szerelem démoni szenvedély? Emma : Távozzék, parancsolom ] • ёмш+Ж .figyetésétől, amelyek még most egyáltalán nem értek meg a diskusszióra. Még Hegedűs Sándor tett rövid nyilatkozatot, a többség nevében, azután a Ház valamennyi szóval hét ellenében elhatározta, hogy szombatig elnapolja üléseit. A tegnapelőtti jegyzőkönyvet három névszerint való szavazás után hitelesítették. A legközelebbi ülés szombaton délelőtt tizenegy órakor lesz. Elnök: Szavazás alá bocsátja az indítványt és kimondja a határozatot, hogy a Ház szombatig nem tart ülést. BELFÖLD: Összeférhetetlenek. A képviselőház összeférhetetlenségi bizottsága Apáthy István elnöklete alatt ma ülést tartott, amelyben az elnök bemutatta a legutóbb tett összeférhetetlenségi bejelentéseket. Ezek közt van Horn Ferenc újpesti vendéglősnek és társainak bejelentése negyvennyolc képviselőre nézve. Rakovszky István bejelentése hat képviselőre nézve és végül Sághy Gyulának önmagára tett összeférhetetlenségi bejelentése. A bizottság elhatározta, hogy mindenekelőtt a saját két tagjára, Mohay Sándorra és Rudnyánszky Bélára vonatkozó összeférhetlenségi bejelentéseket veszi tárgyalás alá. Ennek a két ügynek tárgyalását a bizottság csütörtök délelőtt 11 órára tűzte ki, amiről a bejelentő Horn vendéglőst értesíteni fogják. A képviselők fizetése. A képviselőház gazdasági bizottsága Madarász József korelnök elnöklésével ma ülést tartott, amelyben Bornemisza Ádám, Jónás Ödön, Kobek István, Molnár Antal, és Oláh József bizottsági tagok vettek részt. Ennek tekintve azt, hogy a Ház folyó évi költségvetését mindeddig nem lehetett tárgyalni, a bizottság elhatározását kérte a február 1-én esedékes képviselői illetmények utalványozása tárgyában. Molnár Antal bizottsági jegyző és előadó az 1893 : VI. törvénycikk 3. §-a alapján, mely szerint a képviselői tiszteletdij- és lakbérilletmény négy egyenlő részletben, február, május, augusztus és november 1-én előre fizetendő, továbbá a jóváhagyott pénzkezelési és számfejtési utasítás 4-ik §-a alapján, mely szerint az utalványok kibocsátása az elnök hatásköréhez tartozik, a kivételes körülményekre való tekintettel javasolja, hogy a szükséges utalványozással a korelnököt bízzák meg. A bizottság egyhangú határozattal hozzájárult ehhoz az indítványhoz. A válság. — A Budapesti Napló tudósítójától. — Budapest, január 31. Ma reggel egy percig úgy látszott, hogy a békeakció teljesen abban marad. Úgy volt, hogy az ellenzéki bizalmi férfiak minden érintkezést megszakítanak a kormány üzenete miatt, amely a személyi garanciát megtagadta. Úgy volt, hogy már nem is mennek bele a házszabályok revíziójába és a kúriai bíráskodásra vonatkozó propozíciók tárgyalásába. Ez volt a helyzet a képviselőház mai ülésének az elején. E közben pedig az emeleten összejöttek Széll Kálmán, báró Bánffy Dezső, báró Fejérváry Géza, Lukács László, továbbá a disszidensekre