Budapesti Napló, 1899. február (4. évfolyam, 32-59. szám)

1899-02-01 / 32. szám

2 Budapest, szerda BUDAPESTI NAPLÓ 1899. február 1. 83. szám. meggyőződése s a maguk tiszta lelkiismerete szerint kormányozzák. Éljenek tehát e ha­talmukkal; mert mihelyt meddőségre kárhoz­tatják, már visszaélnek vele. Álljanak együvé s mondják ki, mit akarnak s mit nem akar­nak. Követeljenek békét, hogy lehessen ismét politikát csinálni, s követeljenek politikát, hogy hasznát lehessen venni a békének. És követeljék önérzetüknek tiszteletben tartását, elveiknek honorálását s a nemsokára meg­nyíló bizalomhagyatéknak lojális felszámolá­sát. A távozó kormánynak adják meg a kellő végtisztességet, de ne tűrjék azt, hogy báró Bánffy Dezső egyszerűen továbbzsírálja az ő bizalmukat arra, akit utódjául rájuk akar tuk­málni. A régi kormánynak, amely az ő gaz­dájuk gyanánt akar szerepelni, jelentsék ki, hogy az ő akaratuk lesz az új kabinet lété­nek forrása. Szóval, ha­­párt akarnak lenni, ne engedjék meg, hogy csürhévé alacsonyít­­sák a többséget. Addig pedig, amíg így nem cselekesznek, kárba vész minden érzékenykedésük. Ha együttmennek amazokkal, a támadás is velük együtt éri őket. Mert nem választják el ma­gukat tőlük, ha nem akarnak velük össze­­tévesztetni? Háborúban vagy az egyik, vagy a másik táborhoz kell tartozni. Aki a kettő között lődörög, annak neki támad mind a kettő, így járnak mostanság az érzékenyek. Ott azért van rájuk harag, mert szándékaik velünk vannak, mi pedig azért fordulunk ellenük, mert amazokkal szavaznak. Ugyan vessenek valahára véget ennek az ide-oda­lengésnek. Álljanak együvé, valljanak szint­e cselekedjenek. Akkor nem lesz többé okuk reánk panaszkodni. Nekünk sem ő reájuk. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, január 31. A képviselőház három napig szünetelni fog. Az elnapolási indítvány nem jött váratlanul, már tegnap megállapodtak erre nézve a pártok. A határozat egyhangú lett volna, ha nem szól el­lene Sima Ferenc. A maga és hat társa nevében azt kívánta, hogy maradjon együtt a Ház, mert nincs semmi szükség a szünetre, egyúttal­ sür­gette a kormányt, hogy világosítsa fel az orszá­got a titokban folyó békealkudozások állásáról, mert a közvélemény joggal gyanakszik, látva, hogy a tárgyalásnak nincs se vége, se hoszsza. A korelnök kérte Simát, hogy türtőztesse magát és tartózkodjék bizonyos kérdések része­ A képviselőház ülése január 31-én. — Kezdete délelőtt 10 órakor. — Korelnök : Madarász József. A kormány részéről jelen vannak: báró Bánffy Dezső, Wlassics Gyula, Darányi Ignác, báró Fejérváry Géza, Erdély Sándor. Elnök: Megnyitja az ülést és felolvastatja a tegnapi ülés jegyzőkönyvét. Aztán sorra kerülnek a szombati jegyzőkönyv­­ módosítására beadott indítványok felett a névszerinti­­ szavazások. Hock János indítványát 90, ЕиЫк Bé­­­­láét 115 és Sturman Györgyét 129 szótöbbséggel elve­­­­tették s a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentette ki­­ az elnök. Majd bemutatta a lex Tisza és az obstruk­­­ció ellen beérkezett kérvényeket. Végül azt ajánlotta, hogy a legközelebbi ülés szombaton délelőtt tizenegy órakor legyen. Sima Ferenc: Nem fogadja el az elnök indít­ványát, mert egyáltalán nincs szükség arra, hogy a békealkudozások ürügye alatt szüneteljen a Ház. Ez a mostani állapot, a parlamenti komédia már tűrhe­tetlen s az ország méltán követeli, hogy a titokban folyó tárgyalások felől tájékoztassák a közvéleményt. Három hete tart már a békéltetés, mintha bizony a b­éekonferencia döntené el, hogy milyen feltételek alatt hagyja abba az obstrukciót az ellenzék és nem a parlament. A függetlenségi párt egyszer kimon­dotta, hogy ennek a kormánynak nem szavaz meg semmit és ehhez az elhatározásához ragaszkodnia kell, hacsak nem akarja a nemzet előtt hitelét vesz­teni. A kormánynak nyomban a korona rendelkezé­sére kellett volna bocsátania állását, mihelyt a felség egy felelősség nélkül való állata férfiút bízott meg a békítéssel. Vagy talán azt hiszi a kormány, hogy az ellenzék csak azért folytatja a küzdelmet, hogy Lu­kács László léphessen Bánffy örökébe? Elnök: Kéri a szónokot, hogy szorítkozzék a kérdésre, ámbár nem vonja kétségbe, hogy joga van álláspontjának m­egokolásánál az érintett kérdéseket kifejteni, de célszerűnek nem tartja. Sima Ferenc: Az ellenzék csak akkor fogja feladni a küzdelmet, ha a kormány bukásával együtt a rendszere is bukik. Indítványozza, hogy a Ház ma­radjon együtt és ne napolja el üléseit. Elnök: Kíván-e még valaki szólani? Hegedűs Sándor: Én! Nem reflektál Sima meg­jegyzésen­e, csak azt akarja kijelenteni, hogy elfo­­gadja az elnök javaslatát, mert az ülések folytatása nem válik előnyére a helyzet tisztázásának. A ki­bontakozást nem pártszempontból, hanem az ország érdekének a szempontjából kell nézni. Sima Ferenc: Mikor képviselte ön az ország érdekét ? Hegedűs Sándor: Mindig! A megegyezés elő­készítése nem megy olyan könnyen és nem tesznek jó szolgálatot az országnak azok, akik ilyen provo­­kációval bizalmatlanságot akarnak kelteni, megoldást hoz. Valóságos űr tátong a jól megírt, érdekes első felvonás és a többi felvonások közt, mintha különböző szerzők írták volna különböző képességgel a darabot. Általában azt tapasztaltuk, hogy a pályázó szerzők számbavehető része jó első felvonást ír. Sok­szor néztünk fölcsigázott érdeklődéssel a folytatás elé, de a folytatás rendesen fehűtötte érdeklődésün­ket és kellemetlen csalódássá változtatta át. A bo­nyodalom és a megoldás nem folyik észszerűen, vas következetességgel a cselekvők jelleméből; nincs erős, logikus kapcsolat a felvonások közt; meglepő, de motiválatlan helyzetek halmozódnak össze; megszűnik minden természetesség és lép­­ten-nyomon éreznünk kell, hogy ez mesterkélt, hamis világ, ahol árnyékok és torzképek mozog­nak, ahol lábbal tapodják az élet, az emberi ter­mészet, a pszichológia törvényeit. Lehet, hogy sokaknál a kellő tehetség hiánya okozza ezt az egyenetlenséget, de többek­nél inkább abból ered ez a disharmónia, hogy nem mélyednek el a lélek stúdiumában, nem tanulmányozzák eléggé a­­ sokféle jellem meg­nyilatkozásának a módjait, nem gyakorolnak szigorú ellenőrzést alakjaikkal szemben a lélek­tan álláspontjáról, nincs bennük elegendő művészi point d’honneur a talán fáradságosabb, de helyesebb eszközök megv­álogatására, nem tartják szem előtt azt a kétségbevonhatatlan igazságot, hogy kellő előkészítés, motiválás nélkül nincs életvalóság, életvalóság nélkül nincs hatás a színpadon, a­hol az igazi drámaíró éppen azzal kapja meg a nézőt, hogy az élet látszatát a valóság erejével kelti föl benne. A mi drámaíró-gárdánknak ebben a tekin­tetben még sokat kell tanulni, különösen a franciáktól, akik közt a leggyöngébbek is azzal biztosítják maguknak a sikert, hogy jól meg­komponált, logikusan összerótt szerkezetben ter­mészetes jellemzésre törekednek. Ha ezt megta­nulják, tartózkodni fognak olyan darabok írásá­tól, mint a­milyenek például a Modern emberek és a cinikus, undort keltően abszurd alakokkal, akik azzal a követeléssel lépnek föl, hogy részben a magyar zsurnalisztikát, részben a budapesti pénz­világot képviseljék. A gárda, hál’ Istennek, már eljutott odáig, hogy jó, sőt néha kitűnő első felvonást ír. Ez is szép eredmény. De itt ne állapod­jék meg, hanem menjen tovább. Ha megtanul jellemezni, ha mélyen megfigyeli az életet, akkor már nincs messze attól, hogy a drámaírás művé­szetét is elsajátítsa, jó kezdettel, érdekes folyta­tással, hatásos befejezéssel. A bíráló bizottság — némi figyelemre mél­tót találva még az Őrangyal, A tábornok leánya, Romok, Apahidy Éva és Don Juan urak című drá­mákban — öt darabot válogatott ki a pályaművek nagy halmazából, azzal a szándékkal, hogy gon­dos mérlegelés, kölcsönös megvitatás után talán valamelyiket jutalmazásra ajánlhatja. Ezek a darabok a következők: Múltak feltá­madása, Jós Eszter, A Thurányi kúria, Tetemre hívás, Lélekvásár. A Múltak feltámadásában Dezséry Adél, gaz­dag özvegy asszony, öreg és morózus férjének a halála után, akihez csak kényszerűségből ment feleségül, hogy szüleit megmentse a tönkrejutás­­tól, viszonyt kezdett Halmos Ivánnal, a fiatal és tehetséges szobrászszal. Az asszony ezt a viszonyt megszakította, amikor tizenhat éves leánya halálos betegen feküdt a zárdában és ő hozzá sietett, hogy azontúl kizárólag anyai kötelessé­geinek éljen. Külföldön utazott, évekig nem látta Ivánt, akitől még levelet sem fogadott el, de amikor falusi birtokára visszatért, a tehetséges fiatal szobrász újra fölkereste, mintha semmi sem történt volna és a barátnővé idealizált Adél kas­télyában elkezdett udvarolni a mama húsz éves leányának Emmának. Ez a furcsa és lehetetlen állapot azzal végződik, hogy a tehetséges szob­rász feleségül veszi a leányát annak, akivel so­káig benső viszonya volt. Már most van a sze­replők közt egy Simay Dezső nevű országos kép­­viselő,egy előkelő politikus és distingvált ga­„ g.r . ШИ­­vallér, aki szeretné megbontani ezt a házassá­got, hogy Emmát magához kaparithassa. Ez a finom úr egyszer véletlenül tanúja volt Dezséry Adél és Halmos Iván randevújának és kész meg­ragadni ezt a fegyvert, hogy célját elérhesse. Közli a titkot Emma barátnőjével, Judith asz­­szonyával, Kiss Ödön szobrász nejével; Judith asszony pedig elmegy Halmos Ivánhoz és a ti­tok fölfedezésével fenyegetődzik, ha Iván úr egy szoborpályázaton nem engedi át a diadalt Kiss Ödön úrnak — aki sokkal kevésbé tehetséges szobrász — azzal, hogy a maga mintáját vissza­vonja. Halmosban a művészi becsvágy nagyobb a lemondásnál. Torkon ragadja Judith asszonyt, de nem fojthatja belé végképpen a szót, mert Judith asszony kikiáltja Emma előtt, hogy a férje szeretője volt az anyjának. Emma irtóztató fel­háborodással elrohan a férjétől. A leleplezett anya is mélyen megrendül, de azután intézkedik és szórul-szóra ezt mondja Halmos úrnak, aki a szoborpályázaton első díjat nyert: — így ! A cselédek előtt némileg leplezve van és ez nagy nyereség. Te pedig, Iván, keresd föl művésztár­saidat, ünnepeljétek meg a mai győzelmet ! Ez éppen olyan, mintha valaki a lisszaboni földrengés közben így szólott volna egy balett­táncoshoz:— Menjen barátom, lejtsen egy-két ta-­­­rantellát, mert ma jutalomjátéka van! Az utolsó felvonásban ugyanez a rettent­hetetlen asszony — miután részletesen elmon­dott a leányának mindent, am­i közte és Hal­mos közt történt — elmegy, hogy egy kissé agyonlője magát. Közben Judith bűnbánó leve­let ír és leleplezi „mint számító gazembert“ Simay Dezső országgyűlési képviselő urat, aki „fehér szegfüves császárkabátjában“ éppen akkor udva­rol a leghevesebben Emmának. Emma : Ez démoni gonoszság ! Simay: Igaza lehet, de nem tudja-e, hogy a sze­relem démoni szenvedély? Emma : Távozzék, parancsolom ]­­ • ёмш+Ж .fig­yetésétől, amelyek még most egyáltalán nem ér­tek meg a diskusszióra. Még Hegedűs Sándor tett rövid nyilatkozatot, a többség nevében, azután a Ház valamennyi szóval hét ellenében elhatározta, hogy szombatig elnapolja üléseit. A tegnapelőtti jegyzőkönyvet három név­­szerint való szavazás után hitelesítették. A legközelebbi ülés szombaton délelőtt tizen­egy órakor lesz. Elnök: Szavazás alá bocsátja az indítványt és kimondja a határozatot, hogy a Ház szombatig nem tart ülést. BELFÖLD: Összeférhetetlenek. A képviselőház összefér­hetetlenségi bizottsága Apáthy István elnöklete alatt ma ülést tartott, amelyben az elnök bemutatta a leg­utóbb tett összeférhetetlenségi bejelentéseket. Ezek közt van Horn Ferenc újpesti vendéglősnek és tár­sainak bejelentése negyvennyolc képviselőre nézve. Rakovszky István bejelentése hat képviselőre nézve és végül Sághy Gyulának önmagára tett összeférhetet­lenségi bejelentése. A bizottság elhatározta, hogy mindenekelőtt a saját két tagjára, Mohay Sándorra és Rudnyánszky Bélára vonatkozó összeférhetlenségi be­jelentéseket veszi tárgyalás alá. Ennek a két ügynek tárgyalását a bizottság csütörtök délelőtt 11 órára tűzte ki, amiről a bejelentő Horn vendéglőst értesí­teni fogják. A képviselők fizetése. A képviselőház gazda­sági bizottsága Madarász József korelnök elnöklé­sével ma ülést tartott, amelyben Bornemisza Ádám, Jónás Ödön, Kobek István, Molnár Antal, és Oláh Jó­zsef bizottsági tagok vettek részt. Ennek tekintve azt, hogy a Ház folyó évi költségvetését mindeddig nem lehetett tárgyalni, a bizottság elhatározását kérte a február 1-én esedékes képviselői illetmények utalvá­nyozása tárgyában. Molnár Antal bizottsági jegyző és előadó az 1893 : VI. törvénycikk 3. §-a alapján, mely szerint a képviselői tiszteletdij- és lakbérilletmény négy egyenlő részletben, február, május, augusztus és no­vember 1-én előre fizetendő, továbbá a jóváhagyott pénzkezelési és számfejtési utasítás 4-ik §-a alapján, mely szerint az utalványok kibocsátása­ az elnök hatás­köréhez tartozik, a kivételes körülményekre való te­kintettel javasolja, hogy a szükséges utalványozással a korelnököt bízzák meg. A bizottság egyhangú ha­tározattal hozzájárult ehhoz az indítványhoz. A válság. — A Budapesti Napló tudósítójától. — Budapest, január 31. Ma reggel egy percig úgy látszott, hogy a békeakció teljesen abban marad. Úgy volt, hogy az ellenzéki bizalmi férfiak minden érintkezést megszakítanak a kormány üzenete miatt, amely a személyi garanciát megtagadta. Úgy volt, hogy már nem is mennek bele a házszabályok revízió­jába és a kúriai bíráskodásra vonatkozó propozí­­ciók tárgyalásába. Ez volt a helyzet a képviselő­­ház mai ülésének az elején. E közben pedig az emeleten összejöttek Széll Kálmán, báró Bánffy Dezső, báró Fejérváry Géza, Lukács László, továbbá a disszidensek­re­

Next