Budapesti Napló, 1899. február (4. évfolyam, 32-59. szám)
1899-02-01 / 32. szám
4 Budapest, szerda BUDAPESTI НЛРЬб 1899. február 1. 13, száruk tisztán magyarországi kérdésekben nem volna többsége a kormánynak. Már együtt vagyunk és egymás mellé állunk a kellő pillanatban. Nem konferenciázunk, hanem résen vagyunk. És nem lépünk ki, hanem meg fogunk akadályozni benn a pártban minden merényletet, amely a párt és az ország érdekei ellen irányul. Az új miniszterelnök. A Tisza-csoport erősen lancírozza Lujcs László miniszterelnökjelöltségét, amelynek érdekében a legképtelenebb agitációt fejtik ki. Ezt a jelöltséget nemcsak az ellenzéken, hanem a kormánypárton is határozott visszatetszés fogadja. Széll Kálmánt tekintik mindenütt az egyetlen alkalmas férfiúnak arra, hogy az állapotok szanálásával új, egységes rendszert teremtsen. Felmerült ma ismételten a Fejérváry-féle kombináció is. Erre nézve a Még egy politikus nyilatkozatát közli, aki laptársunk szerint „a kormánypártnak igen előkelő tagja, akinek a békeakcióban, benn a pártban nagy szerepe van.“ Az illető politikus így nyilatkozott: Az új miniszterelnök személyére vonatkozó kombinációk igazsága — mint mindig — most is a középúton keresendő. Lukács László jelöltsége nem komoly. Ő maga sem számít reá, egészségi állapota különben sem olyan, hogy a kormányelnök terhes feladataira vállalkozhatnék. Aztán Lukács nem is exponált politikus. Azonban nem kell meszszire menni, hogy Bánffy utódját megtaláljuk. Ott van báró Fejérváry Géza. Tudjuk valamennyien, hogy ő a korona legbizalmasabb embere. A béketárgyalásokban is őt bízta meg a részvétellel, pedig a megoldandó kérdések az ő tárcáját érintik talán legkevésbé. A szabadelvű pártnak sok alapja van arra a föltevésre, hogy ő lesz Bánffy utódja. Bécsi lapok hírei. KÜLFÖLD. Bolgár kormányválság. Bulgáriában a fejedelemasszony váratlan, gyászos halálával egyidejűleg következett be a kormányválság, amely már régóta a levegőben van. Sztojlov kormányelnök és Ferdinand fejedelem közt különben sem igen nagy volt a szimpátia s most, hogy a kényes vasúti kérdés miatt a pénzügyminiszter és a belügyminiszter lemondott, Sztojlovnak is vissza kellett lépnie egész kabinetjeiével együtt. Utódja már meg is van az ismeretes Grekov személyében, ki mellett Radoszlavov vette át a belügyi kormányzatot. Külpolitikai tekintetben — s ez az egyetlen szempont, amely egy bolgár kormányválságban némi fontossággal bír — a Grekov-Radoszlavov kormány nem jelent változást a Sztojlov kabinethez képest. Bulgáriában elvégre is megtanulták már, hogy a kifelé való rugdalózással úgysem mehetnek semmire, és a fehér Atyuska, kinek kegyeibe Sztambulov halála után Bulgária visszatérhetett, nem is hajlandó már az esetleges bolgár nagyralátókkal titkos összeesküvéseket szőni a nagyhatalmak ellen, amelyekkel állandó, szíves barátságban él. A félhivatalos szófiai Mir a következőkben ismerteti a Sztojlov-kormány lemondásának okait: A közvetlen okot a lemondásra Teodorov pénzügyminiszter és Benev belügyminiszter lemondása szolgáltatta. Teodorov lemondó levelében azt mondja, hogy őt a keleti vasutakra és a bolgár vasúti kölcsön konverziójára vonatkozó szerződések ellen országszerte űzött lelkiismeretlen izgatás indította a lemondásra, hogy ezzel lehetővé tegye a fejedelemnek, hogy más felelős személytől kérjen tanácsot a szerződések hasznos vagy káros voltáról. Utódja tehát a maga felelősségére elfogadhatja vagy elvetheti a szerződéseket, mert a szerződő bankok által aláírt okirat feljogosítja a kormányt, hogy a szerződéseket február 1-ig visszautasíthassa. A két miniszter lemondása következtében Sztojlov miniszterelnök kénytelen volt beadni az egész kabinet lemondását. Egy másik cikkben ugyanez a lap felsorolja mindazokat a hasznos dolgokat, amelyeket Bulgária a Sztojlov-kabinetnek köszönhet és felszólítja a nemzeti pártot, hogy bízva erejében, vitézül küzdjön a nemzeti párt igaz ügyének diadaláért, amely párt nemsokára úgyis visszanyeri a hatalmat. Egyelőre az új kabinet megalakult, mégpedig négy Radoszlavov-párti és négy pártonkívüli tagból, következőleg: Grekov — elnökség és külügy; Radoszlavov — belügy; az asszonyt mindörökre Radányinál hagyja Fiuméban, ahol a tenger többnyire csöndes. Gálán György önfeláldozó sikkasztása melodramatikusan valószínűtlen, az asszony szívtelensége brutális, új szerelemre gyuladása volt férje iránt közel jár a komikum határához. Csak egy szép és jól megalkotott jellem van itt: a leány, aki változhatatlan, nagy, odaadó szeretettel ragaszkodik az apjához és ennek a nagy szeretetnek a sejtelmével ártatlannak vallja, mielőtt a valóságot tudná. A Lélekvásár sajátszerű meséje rövid kivonatban a következő: Egy Darmay György nevű módos úriember (s úgy látszik, tehetséges amatőr a drámaírás terén, szép lelkű dilettáns, aki rajong az írói dicsőségért) Oktávia című jambusos tragédiájával meglehetős sikert aratott, de a kritikákkal nincs megelégedve. Különösen az Igazság című tekintélyes napilap rántotta be a sárga földig, noha ennek a szerkesztője, a híres Imrefi Jenő, annyira jó barátja Darmaynak, hogy ez a jeles drámaíró állandóan magánál tartogatja Imrefi úrnak egy 500 forintos váltóját, amit a híres szerkesztő Darmay nevére hamisított. Imrefi egyszer csak beállít a lerántott drámaíróhoz és hallatlan cinizmussal a szemébe vágja: — Igazságtalanul dorongoltalak le, de haragszom rád, mert becsületes ember vagy és addig foglak ütni, mig olyan gazemberré nem válsz, mint a milyen én vagyok. De ha szövetkezel velem, fölemellek a hit magaslatára, képviselővé, miniszterré, nagy íróvá teszlek! — Ezek után pedig félrevonul reggelizni a Dalmay asztalához. Hol vannak ilyen nyílt gazemberek a világon? Jön Veér Zoltán, vézna, beteg poéta és György baráti gondjaira bízza Lélekvásár című, kéziratban levő modern társadalmi drámáját, azután halálosan rosszul lesz. Szívgörcs. Elviszik a pavilion egyik szobájába. Imrefi és két munkatársa ott nyomban megírják a nekrológot, György nyomban félrevonul, hogy a rábízott kéziratot átolvassa, nyomban konstatálja a darab titáni nagyszerűségét és Ivancsov, a statisztikai hivatal igazgatója — közoktatásügy; Toncsev — közmunkaügy; Tenev, a nemzeti bank igazgatója — pénzügy; Nacsovics — kereskedelmi és földmivelésügyi; Pesev — igazságügy; Paprikov Róbert — hadügy. Minthogy az utóbbi időben sokat beszéltek a bulgáriai zavargásokról, amelyeket most a kormányválsággal is kapcsolatba hoznak, a bolgár távirati iroda szükségesnek látja konstatálni, hogy Bulgáriában egyáltalában sem tüntetés, sem összeütközés nem fordult elő. A vidéken állítólag előfordult véres összeütközések hírét olyan emberek terjesztették, akiknek érdekükben áll, hogy a politikai köröket olyan irányban befolyásolják, hogy az ő pártjuk jusson a kormányra. Azokról a helyekről, ahol állítólag zavargások fordultak elő, táviratok érkeztek, amelyek azt mondják, hogy semmiféle rendzavarás nem történt és mindenütt nyugodtan várják a miniszterválság megoldását. A Neues Wiener Abendblatt ma esti számában a következőket jelenti: A magyar képviselőház február 4-én ismét összeül. E napra várják az ellenzék még elintézetlen propozícióira a kormány végleges válaszát és ezzel a tárgyalások befejezését. Az eredmény vagy a kompromisszum megvalósítása, vagy ennek ellenkezője lesz. Azonban minden várakozás és kilátás a mellett szól, hogy a kompromisszum-tárgyalások nem fognak sikertelenek maradni. Az új kabinet megalakítása alighanem csak február vége felé fog megtörténni, mert az előmunkálatok, úgymint az ülésszak berekesztése, az új ülésszak megnyitása, az elnökválasztás, úgyszintén a véges-végig. A darab társadalmi milienje sokszor túlzott, sokszor egészen hamis. Magyarországon folynak politikai és családi vetélkedések, de nem olyan szennyes modorban, mint itt. Magyarországon vannak mesallianceok, de hol látott a szerző olyan előkelő magyar urfit, aki excellenciás urnak, gazdag földbirtokosnak a fia, aki szép állást foglal el az ármádiában s aki mindent oda dob — vagyont, befolyást, főtiszti uniformist, csak azért, hogy a felesége — vidéki operett-primadonna maradhasson. S mit mondjunk a Keresztszeghy Ákos lovagiatlan viselkedéséről ? A Tetemre hivásЪап Gálán György pénztárost sikkasztás miatt ötévi fegyházra ítélték. Pedig György nem is a maga, hanem az apósa javára sikkasztott, aki hirtelen meghalt, mielőtt a pénzt visszatéríthette volna. Nota bene: ez az após egy haszontalan, kártyás dsentri-korhely volt, aki azért bírta rá vejét a sikkasztásra, hogy kifizethesse a hamis váltóját. Ilyen ember miatt sikkasztani: valóságos paralizis progreszszíva. De György még többet tesz. Elfogadja némán a büntetést, nem szól, hogy legalább valamit megmentsen a becsületéből, engedi, hogy magára, feleségére és a leányára gyalázat boruljon. És ezt a nemes hallgatást a felesége miatt gyakorolja, kíméli előtte az apja nimbuszát! A feleség gyönyörűen viszonozza ezt a gyöngédséget. Egyszer sem látogatja meg börtönében, sőt él törvényadta jogával, elválik a kompromittált embertől és férjhez megy a jól szituált Radányi úrhoz, volt férjének egyik barátjához. Gálán György leüli az öt évet és fölkeresi az asszonyt, hogy elvigye magával a leányát, aki mindig vakon hitt az apja ártatlanságában. Egy nagy jelenetben minden kiderül és az asszony most megint őrült szerelemre gyullad György iránt Nyomban válni akar Radányitól és menni akar imádott Györgyével, akit annak idején egyszer sem látogatott meg a fegyházban. De Gálán Györgyben nincs elég galantéria, csak a leányát viszi magával és Budapest, január 31. A szétosztáshoz közel álló Reichsrath képviselőházának ma két ülése volt, az egyiken, az estin, dolgozott valamicskét, megszavazott egy törvényt, de a másik ülés órákig tartó petícióolvasással és azon való meddő vitatkozással telt el, hogy kik az okai a mai züllött politikai helyzetnek. Az egyik pártszónok azt mondta, hogy a kormány a bűnös, a másik a csehek szertelen nemzeti követeléseit okolta, a harmadik viszont a németekre vetett, mint akik vezérszerepet akarnak játszani, a negyedik meg a feudalizmust és klerikalizmust szidta. Bűnös van tehát elég, s az igazság az, amivel a Heine-féle Disputádé végződik, hogy bizony bűnös ott valamennyi. A két ülésről szóló távirati tudósításunk a következő: Bécs, január 31. A képviselőház mai ülése tizenkét órakor kezdődött. A karzat zsúfolva volt, mert mindenki a mi napi botrány folytatását várta. Az elnök körül számos jobb- és baloldali képviselő csoportosult, hogy a vizsgálatról szóló elnöki jelentést jobban meghallhassák. Fuchs elnök bejelenti, hogy a legutóbbi ülés eseményeire nézve beható vizsgálatot indított, amelynek alapján konstatálta, hogy egy újságíró tapsolt és közbeszólt. Ez arra indította az elnököt, hogy ezt az újságírót megrójja és fegyelmi büntetéssel sújtsa. Az elnök részrehajlás nélkül, őszinte meggyőződésből cselekedett, de nem hallgathatja el azon való sajnálkozását, hogy néhány képviselő az elnök és a rendfenntartók prerogatíváját bitorolva, olyan jogokat nyomban elhatározza, hogy a szegény Yoér Zoltán drámáját a maga neve alatt fogja színte hozatni. Imrefivel szövetségre lép és kedvese lesz a csábos Flammának, a modern drámák nagy alakítójának. Mindez megtörténik. Zoltán darabját a Bűn büntetése címen előadják. Szerzőül Darmay György szerepel. Óriás hatás. György úszik a dicsőségben, noha Zoltán, az igazi szerző, él és egyre egészségesebb lesz a György tulajdon házában, ahol ápolják. A hírnév és imrefi protekciója megszerzi Györgynek a képviselői mandátumot, de Imrefi egyik kópéja, Szalmáry, egyúttal kiszaglászsza a diadalmas darab eredeti kéziratának egypár impuzumos részletét Veér Zoltán egykori háziasszonyánál, majd megkeríti és átadja principálisának ama vasszekrény kulcsát, ahol György gondosan őrzi az egész manuscriptumot. Imrefi úrék természetesen kilopják a becses leletet, hogy Györgyöt, ha kell, lesújtsák vele. Most megtörténik az a különös eset, hogy Flamma, a bájos démon, minden meghívás nélkül betolakodik abba a házba, ahol Györgyön kívül György felesége, Anna is jelen van, aki előkelő asszonyság. Üdvözli György urat, mint képviselőt, voltaképpen pedig randevúra hívja éjjelre, a lopott darab ötvenedik előadása után. György megy, Anna sirs elmondja panaszát Veér Zoltánnak, egyúttal megjelöli a helyet, ahol a hűtlen férjet rajta lehetne kapni. A nemes Zoltán vállalkozik is erre. Miután anyai áldást kapott Annától, (mert a rekonvaleszcens költő és György leánya, Vilma, halálból megszerették egymást) megy a jövendőbéli após nyomában. Harmadik felvonás: bakhanália Slamma lakásán. A színésznő (akiről azt mondják, hogy modern darabokban elragadó) hosszadalmas, dagályos jelenetben, egy vidéki tragika pátoszával lobogtatja démoni szenvedélyét György előtt. Györgyöt szomorú sejtelmek bántják, de megy vacsorálni a meghívott díszes kompániával Fiammá étkezőjébe. Most berobban Zoltán. Mindent tud.A mostani kabinet demissziója és az új kabinet megalakítása iránti tárgyalások sok időt vesznek igénybe. Ki a bűnös? — Az osztrák képviselőházból. —