Budapesti Napló, 1899. március (4. évfolyam, 60-89. szám)

1899-03-01 / 60. szám

2 Budapest, szerda BUDAPESTI NAPLÓ 1899. március 1. 60. számi tétovázást és szilárd léptekkel haladt a ne­hezen elérhető cél felé. Nem bíbelődött a tünettel, hanem a kórság szülő oka felé for­dult orvosló szándékával. Éles eszével meg- tátta előre az akadályokat, de nemes erélye nem rettent vissza előlük. Úgy ment neki feladatának, ahogy csak nagy arányú férfiak tudnak felkészülödni: edzett akarattal, rop­pant kitartással és rendithetetlen elszántság­gal. Alkotnia és küzdenie kellett egyszerre. Az egyik kezével megvédelmezni azt, amit a másikkal teremtett. Ügyessége bámulatot, erélye tiszteletet gerjeszt. Körülötte a durva erőszak dohogott és a sunyi fondórkodás settenkedett; előtte uj meg uj akadályok tor­nyosultak, mögötte pedig zúgva forrongott egy felzaklatott ország keserű türelmetlensége. Ilyen viszonyok közt csak hideg fővel és meleg szívvel lehet megállani. Penne meg­volt a józanság nyugalma és a k.nesedésnek szép hevülete. Sikere teljes, érdeme nagy, jutalmul pedig az ország lelkes hálája árad feléje. Hősies küzdelme vívmányainak védel­mére sietnek vissza a disszidensek a régi pártkötelékbe. A kötelességtudás e bajnokai odaállanak a kibontott zászló alá, amely az uj kormány első nagy sikerét s ezzel együtt az ö törekvéseiknek helyességét is hirdeti. Az uj politika talán nem lesz kitéve megtá- madíáfásoknak a többség egy s más árnya­lata részéről. Reméljük, hogy akik nem fo­gadták örömmel a kibontakozás politikájának hatalmas előrenyomulását, azok is tartalékta- lanul bele fognak nyugodni annak immár végle­ges, megdönthetetlen diadalába. Ami a dissziden- seket Széli Kálmán mellé szólítja, az tehát nem a bizalmatlanság a levert harcipárt irányában, ha­nem az a morális kötelesség, hogy a legteljesebb közösséget vállalják az uj politikával, amely tartós békét igér az országnak s e békét hasznos munkára kívánja kihasználni. Meg­győződésük egész erejével, őszinte lojalitással ajánlják fel a szabadelvű pártba visszatérők az uj miniszterelnöknek lelkes támogatásukat. Önérzetük, tehetségük, népszerűségük s az a hatalmas erő, amelyet szívós elvi szigoruk rejt magában, gyarapítani fogja a kormánynak alkotó erejét és restaurálni a szabadelvű pártnak tekintélyét. Széli Kálmán poli­tikája tetterös és őszinte hiveket nyert azok­ban a férfiakban, akik máig disszidensek lelkierő pedig — úgy mint minden erő — nem nyugvó, hanem cselekvő állapotában válik szembe­szökővé. Az a nyugvó erő, mely az erénynek posztu- látuma, a látszatra dolgozó hiúságra nézve rendesen kárba vész. De az a cselekvő erő, mely a bűnben magasra tornyosul: bőségesen kamatozik. Gyakran bámulatba ejti az embert és a jog, igazság és méltányosság rovására hihetetlen kon­cessziókat csikar ki a megtévesztett Ítélettől egy- egy szerelmes asszony vagy férfi szenvedélyes vívódása. Miért ? Mert lábbal tapos mindent, ami útjában áll. Fontolgatás nélkül hajítja ki leikéből azokat az érzéseket, melyek céljának ellentmondanak. Minden molléktekintetet kizáró szenvedélyességgel rohan az egyetlen cél után. A cél csak egy: bírni azt, akit bensőjének minden izomszálával és agyának minden gondolatával imád. Kétségtelen, hogy a nagy szerelem a léleknek minden erejét egy célban koncentrálja. Ez által az életinger fogékonysága egy irányban eléri a szuperlativuszt és minden más irányra nézve pang vagy — meghal. Medea szétvagdalja kis testvérének testét és szerteszét hajigálja részeit, hogy az üldöző apa időt veszítsen, mig a szétroncsolt tagokat összeszedi s ezalatt időt nyerjen a két szökevény: Jázon és Medea. Mert Medea lelkében meg van halva minden, egyedül csak Jázon él benne. És a Medeáéhoz hasonló érzelmek, akár férfi, akár nő szivében lobognak: rendesen meg­vesztegetik az ítélkezést, bitorolják a csodálatot és elaltatják az igazságérzetet. A heroizmus az igazságérzetnek eszkamo- táló bűvésze, mestersége: szemfényvesztés. * "''' Ezzel a heroiztmiisil fogjuk szembesíteni az egységes morált. volták s holnaptól fogva ismét elfoglalják régi helyüket a szabadelvű táborban, amely­nek egységét az elmúlt kormányzatnak vég­zetes hibái megbontották, de amely most ismét egybe forrad az uj politikának megtisz­tult törekvéseiben. BELFÖLD. Emmer Kornél és választói. Dr. Emmer Kornél, aki a disszidensek közt elsőnek fejtette ki a szabad­elvű pártból történt kilépése okait, most újra válasz­tóihoz fordult, arra kérve választ, vájjon helyesel­nék-e, ha visszatérne a szabadelvű pártba. A nagy- szombati választók képviselőjük e felszólítására tegnap gyűlést tartottak, amelyben egyhangúlag határozatba foglalták képviselőjük iránt érzett változatlan ragasz­kodásukat és szeretetüket. Egyúttal kijelentették fel­iratukban, hogy képviselőjük úgy eddigi politikai magatartásával, mint mostani álláspontjával teljesen egyetértenek. Búcsú és beköszöntő. — A Budapesti Napló tudósítójától. — Budapest, február 28. A Széli-kormány mutatkozott be a szabadelvű pártnak és az ország közvéleményének is. Széli Kálmán nagyszabású beszéddel felelt báró Pod­maniczlcy Frigyes pártelnök üdvözlésére és az or­szág egész közvéleményének tapsai fogják hol­nap megadni a visszhangját annak a zugó taps­viharnak, amely erre a beköszöntőre megreszket- tette a Lloyd-klubnak felfrissült levegőjét. Ezt a grandiózus manifesztációt más helyen méltatjuk érdeme szerint. E nagy esemény köré csoporto­sulnak a mai mozgalmas napnak egyéb epizódjai, amelyek közül nem egy külön-külön is elég ne­vezetes volna arra, hogy kiemelje a mai napot a politikai hétköznapok sorából. Délelőtt búcsúzott el a szabadelvüpárt báró Bánffy Dezső volt miniszterelnöktől, aki azután a miniszterelnökség tisztikarának bucsutisztelgó- sét fogadta. És búcsúztak a többi távozó minisz­terek is.' báró Dániel Ernő, Erdély Sándor és Perezel Dezső. És elfoglalta helyét minisztériuma élén a SzeZZ-kormánynak két uj minisztere, Hege­dűs Sándor és Plósz Sándor. Az uj igazságügyminiszter székfoglalója ter­mészetesen rövidebb volt, hiszen Plósz Sándor nem uj ember az igazságügyminisztériumban, amelynek vezetésében eddig is első munkatársa volt elődjének. Az ő munkás két keze erős nyo­mokat hagyott eddig is már annak a miniszté­riumnak a működésében, amelynek törvényelőké­szítő munkájában Plósz Sándor mély jogtudása egyik elsőrangú tényező volt. A nádor-utcai palotá­ban nem volt tehát ma bemutatkozás; csak tisztelegtek az uj miniszternél az ő régi bajtársai, akiknek most első vezére lett, akik között veze­tett, akik között első volt eddig is. Nagyobb a jelentősége Hegedűs Sándor ke­reskedelemügyi miniszter székfoglalásának. Az uj kereskedelemügyi miniszter, midőn átvette a szokott szolennis módon tárcájának vezetését, hosszabb beszédet intézett az előtte tisztelgő tisztviselőkarhoz, és ez a beszéd messze el fog hangzani, túl a minisztérium szürke falain és erős meggyőződésre váltja azoknak a reményke­dését, akik Hegedűs Sándor államférfim egyénisé­gétől uj korszakát várják a magyar közgazdasági politikának. Ez a minden izében előkelő, tartal­mas és lendületes egyéniség frappánsul jelentke­zik Hegedűs beköszöntő beszédében. Az ilyen alkalmakkor sablonokhoz szokott fülünket szokatlanul friss hangja üti meg a tett­erőnek, az alkotás vágyának, a kötelesség ne­mesen szigorú felfogásának. És csak jelzi bár, de elég érthetően tudtunkra adja ez a beszéd, hogy aki elmondta, az nagy koncepciókkal, ön­tudatosan átgondolt, biztos kézzel felépített pro­grammal foglalja el tevékenységének uj, szélesebb terrénumát. Ezt a programmot természetesen más alkalommal fogjuk meghallani. De hogy a megvalósításához Hegedűs Sándor hozzálát már holnap, az egészen bizonyos. Bizonyossá teszi ezt minden beszéd nélkül Hegedűs Sándor egyéni­sége, amely a gyors elhatározásokban, folytonos. gyümölcsöző munkában nőtt meg és emelkedett a magyar politikai élőt legelsői közé. A mai nap változatos képét kiegészitik az ellenzéki pártolt értekezletei, amelyeken minden párt külön megadta a szankcióját a békedelegál­tak működésének. A kompromisszum ezzel vált forma szerint is befejezetté; holnaptól kezdve következik az effektuálása. A mai nap eseményeiről a következőkben számolunk be: A Széli-kormány a Uoyd-klobban. — A szabadelvű párt értekezlete. — A Lloyd-klub termei ma este igazi fényes ünnepet láttak. Fényes é* rölemelő ünnepet, amely gazdag, meleg színekben mutatta a parlamenti többségnek hirtelen mr~ujhodását. Uj lélek köl­tözött be ebbe a pártba és ez uj életet jelent a magyar politikában. Az átváltozás szinte csodás volt; csodás a gyorsasága, csodás az intenzitása. Nem lehet ráismerni arra a sokadalomra, amely a fényes termekben nyüzsgött, zsibongott ma* Ez nem a nehéz, lusta tömeg, amely gé­piesen cammogott a hatalom után; cselekvésre, alkotó munkára kész seregnek látszik ez, amely lelkesedéssel kész követni az uj vezért, aki lel­ket öntött belé. A zsúfolt termekben riadó éljenzés köszön­tötte Széli Kálmánt és minisztertársait. Az ősz Podmaniczlcy ünnepi csendben nyitotta meg az értekezletet, nehány szives szóval üdvözölve az uj kormányt. És azután még nagyobb lett a csend és egyre feszültebb a figyelem, mikor Széli Kálmán kezdett szólam. Szavait eleinte tiszte­letteljes csend fogadta csupán, csak gyéren hang­zott éljenzés; egyszerre azonban mintha elektromos áram gyújtott volna lángot a lelkekben, úgy zúgott fel a tetszés moraja, erősen, hatalmasan, mint a vihar orgonája. És a tetszés moraja egyre foko­zódott és olyan ovációvá nőtt, amilyenre alig volt példa még a szabadelvű párt huszonnégyéves történetében. Leírhatatlan hatása volt ennek a beszédnek, s ebben a hatásban rész jutott bizonyára a szó­noklat szépségének is, amely igazán bámu­latos. Bevezetésképpen igazi lovagias gyön­gédséggel és tapintattal emlékezett meg Széli Kálmán elődjéről, azután tömören, világosai! ismertette a kompromisszum megállapodásait és a végén hatalmas lendülettel aposztrofálta a pártot, amely szinte mámoros lelkesedéssel adta meg a visszhangot vezérének szavára. Ám a szónoki szépségek mellett is legfőbb tényezője volt ennek a csodás hatásnak az az erkölcsi diadal, amelylyel Széli Kálmán kormány­zata kezdődik. A kibontakozás politikájának, a tiszta erkölcsök politikájának nagyszerű diadala volt a mai fényes, zajos ünneplés igazi exponense. Hogy ez igy van, azt leginkább mutatta két beszéd, amely a Széli Kálmánéra következett: gróf Tisza Istvánnak és Pulszky Ágostonnak a beszédje. Éhben a két beszédben a harcias po­litika végképpen meghódolt a békének jegyében megszületett uj rezsim előtt; a harcias elemek­nek két legszélső képviselője deferált minden fenntartás nélkül Széli Kálmán békés, bölcs és erős vezetésének. Az uj miniszterelnök még egyszer felszó­lalt azután, megköszönve a párt szimpátiájának igazán impozáns megnyilatkozását és végül, meg­újuló dörgő éljenzés közben jelentette be az el­nök a disszidensek visszacsatlakozását. Ez volt á mai nagyszerű ünnep legméltóbb befejezése. A konferencia lefolyásáról következő részle­tes tudósításunk számol be: Az országgyűlési szabadelvű párt ma este hét órakor báró Podmaniczlcy Frigyes elnöklete alatt értekezletet tartott, amely következőleg folyt le: Báró Podmanicaky Frigyes elnök: Tisztelt értekezlet! Miután a mai napon van először szeren­csénk Széli Kálmán ő excellenciáját (Éljenzés), az uj miniszterelnököt mint pártvezérünket tisztelhetni, azt hiszem méltó hc^ánk, hogy szives üdvözletét mond­junk neki. Éljen Széli Kálmán! (Lelkes éljenzés.) A mai értekezletnek első tárgya: pártvezérünknek, Ézéll Kálmán miniszterelnöknek felszólalása. (Halljuk!) Széli Kálmán miniszterelnök: Igen tisztelt értekezlet! О császári és apostoli királyi felsége kegyességéből és parancsából miniszterelnökké

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék