Budapesti Napló, 1899. március (4. évfolyam, 60-89. szám)

1899-03-10 / 69. szám

69. szám. Budapest, péntek BUDAPESTI NAPLÓ 1899. március 10. 7 — Az uj miniszternél. A Fővárosi Kereskedők Egyesületének küldöttsége tisztelgett ma Hegedűs Sán­dor kereskedelmi miniszternél, hogy őt miniszterré történt kinevezése alkalmából üdvözölje. Mössmer József elnök üdvözlő szavai során felhívta a minisz­ter figyelmét azokra a visszaélésekre, amelyek a helybeli kereskedelmi forgalomban a tisztességtelen verseny folytán tapasztalhatók, s amelyek rendkívül ártanak a helybeli piac szoliditásának. A miniszter válaszában hangsúlyozta, hogy neki is tudomása van e visszaélésekről, s nem fog késni egy törvény­javaslat benyújtásával a tisztességtelen verseny le­küzdésére, sőt felkérte a tisztelgő egyesületet, hogy alkalmilag maga is tegyen neki e tárgyban javaslatot. Ma délután fogadta a kereskedelmi miniszter a fűszerkereskedők egyesületének küldöttségét. Mautner Adolf üdvözlő beszédére Hegedűs Sándor hangsúlyozta, hogy teljesen osztja azt a nézetet, hogy a fűszer- és gyarmatáru-forgalmat úgy a nemzetközi kereske­delmi, mint a forgalmi politika útján a hazai közve­títő kereskedelem részére kell biztosítani. Nem fogja elmulasztani ezt is feladatai közé sorolni nemcsak azért, mert fontos érdek, hogy a magyar kereskedő olcsóbban szereshesse meg áruit, hanem az ország kereskedelmi fizetőképességének emelésére való te­kintettel is. Az éljenzéssel fogadott beszéd után a miniszter bemutattatta magának a küldöttség tagjait. A kereskedelmi utazók egyesületének igazgatósága is ma tisztelgett az új kereskedelmi miniszternél. Auer Róbert elnök üdvözölte a deputáció nevében a mi­nisztert, aki válaszában hangoztatta az egyesületi ta­gok hivatásának nagy fontosságát és megígérte, hogy a közjóra irányuló törekvéseiket mindenkor hathatósan fogja támogatni. A vidéki kerületi pénztárak központi bizottsága ma Mat­ekovics Sándor és dr.Horváth János vezetésével tisztelgett Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszternél. Mattekovics Sándor a küldöttség nevében arra kérte a minisztert, hogy a kerületi pénztárakat kiváló figyelmében részesítse, mert ezek alkotják az intéz­mény törzsét és mégis ezeket fenyegeti a legtöbb veszedelem az újabb pénztárak miatt. A miniszter kijelentette válaszában, hogy ő is veszedelemben látja a kerületi pénztári intézményt, tehát megerősí­tésére minden lehetőt el fog követni és a pénztárak ama gyakorlati kívánalmait, melyek a jelenlegi tör­vény keretében megvalósíthatók, teljesíteni igyek­szik. Horváth János dr. különös figyelmébe ajánlotta a miniszternek azokat a fölterjesztéseket, amelyeket a pénztári kongresszus a bajok orvoslása végett a múlt évben beadott. A miniszter megígérte, hogy a fölterjesztéseket kiváló figyelemben fogja részesíteni. — Dárday Sándor ünneplése. Kedves ünnepély folyt le ma az állami számvevőszéknél abból az alka­lomból, hogy Rakovszk­y István elnök az egész tiszt­viselői kar jelenlétében átnyújtotta Dárday Sándor alelnöknek a másodosztályú vaskoronarend jelvé­nyét. A kitüntetetthez az elnök lelkes beszédet inté­zett, kiemelve a közpályán kifejtett munkásságát és érdemeit, mire Dárday meghatottan köszönte meg az elnök jó­indulatú szavait, tiszttársainak szeretetét és ragaszkodását. — A magyar sorsjegyárusok ellen. Bécsből táviratozza tudósítónk, hogy a félhivatalos Wiener Abendpost mai számában feltűnő helyen a következő figyelmeztetést intézi a közönséghez : Utóbbi időben feltűnően sok felhívás ér­kezik ausztriai címekre, amelyekben az osz­tálysorsjátékra hívják fel a közönség figyel­mét magyarországi sorsjegy elárusítók, sőt sorsjegyeket is küldenek. Ilyen körülmények között szükségessé vált a közönséget óvni, nehogy megtartsa a meg nem rendelt sors­jegyeket, mert ez a büntetőtörvénykönyvbe ütközik és pénzbüntetés alá esik. — A szerb udvar etikettes bajai. Bezzeg meg­gyűlt a szerb udvarnak a baja a nemzetközi etikett tarka paragrafusaival. Csak az imént zördü­ltek ösz­­sze az Obrenovicsok Miklós cár képviselőjével, Sadovszkij úrral sima parkerkérdés miatt, most pedig kiderül, hogy ez a konfliktus nem az egyetlen, amely megzavarta a szerb nemzeti ünnepet. A másik hata­lom, amelyen Belgrádban etikettsértést követtek el, Törökország. A nagy gratulációnál ugyanis, amely a konakban hétfő este ment végbe, a bolgár diplomáciai ügynököt is a többi diplomáciával együtt fogadták, holott eddig, az etikett értelmében, mint egy hűbéres állam képviselőjét a király külön és egyedül fogadta. Mikor Feht­ bég, a török követ megjelent a foga­dási teremben és megpillantotta a bolgár ügyvivőt, a török követségnek összes személyzetével együtt azonnal elhagyta a királyi palotát és haza ment. A kellemetlen esetet az udvari marsall azonnal észre­vette és általánosan kielégítő módon elintézte. Hogy a követ végképp is megbéküljön, Sándor király a Takova-rend nagykeresztjével tüntette ki. A török követ ilyformán egy kisebbrendű tapasztalattal és egy nagyobbrendű Takovával gyarapodott meg. — Házasság. Ifj. Braun Jakab Zentáról elje­l?Y07f^ 7MIjl Malvin Iri^n C*C'70T'’vt ’Rf'T’UГ^С?|7Î — Petőfi és a szocialisták. Petőfi Sán­­­­dor olyan csodálatosan nagy ■ poéta volt, hogy bátran osztozhatunk rajta mi is, akik magyar polgárok vagyunk s a szocialisták is, akik a vi­lágpolgárságért lelkesednek. Megvolt benne a magyar költő is és olyan nagy, amilyen azóta se termett s föllángolt benne valamelyik jövendő század tüze is, próféta lelkében leomlottak a korlátok faj és faj között s ezelőtt ötven eszten­dővel már énekelt a világszabadságról. Ez per­sze nem azt jelenti, hogy Pfeiffer Sándor úrék egészen maguknak foglalják le, szóval nincs va­lami nagy értelme annak a kis vörös cédulának, amit ma ezrével osztottak ki a szocialista elvtár­saknak s ami szó szerint így hangzik: Budapestnek szabadságért harcoló proletár­­sága, hűen a tavalyi fogadalmához, az idén sem fogja elmulasztani a szabadság lánglelkű előh­ar­­cosának, Petőfi Sándornak emlékét megünnepelni. Március hó 12-én, vasárnap délután 3 órakor az ösz­­szes szakmák és szervezetek kivonulnak zászlóik­kal Petőfi Sándor szobrához, ahol le fogják róni a hála és kegyelet adóját, megfogadva az érc­szobor előtt, hogy hűen és tántoríthatatlanul fog­nak küzdeni azért, amiért Petőfi Sándor hősi halált halt. Elvtársak ! Munkások! Senki se hiá­nyozzon közületek ! Foglaljátok le magatoknak Petőfi Sándor emlékét, úgy, ahogy lefoglaltátok örökét. Mégis tán csak jusson nekünk is valami belőle. Osztozzunk meg rajta. — Dr. Ganz Hugó. A budapesti újságírói kar egyik szimpatikus, nagytehetségű tagja nemsokára eltávozik a fővárosból. Dr. Ganz Hugó, a Frankfurter Zeitung budapesti levelezője Bécsbe megy a Neue Freie Presse vezércikkírójának, és magával viszi széles körök rokonszenvét. A derék újságíró búcsú­­zása alkalmából ezeket írja: Fájó szívvel búcsúzom Magyarországtól, Bu­dapesttől és kedves kollégáimtól. A családfőnek azonban vannak kötelességei, melyek alól nem vonhatja ki magát. Mégis fáj a szívem. Éle­tem legjavát Magyarországon töltöttem. Mint teljesen idegen léptem a toll munkásai közé és alig hogy­ észrevették, hogy nem va­gyok tele külföldi előítéletekkel, van szemem és érzékem Magyarország és a magyar jellem szépségei iránt, mindjárt szívélyesen maguk közé fogadtak. Alig köszönhettem meg a sok jót annak az eszmének a propagálásával, hogy a magyar és a német egymásra van utalva, hogy vállvetve küzdjenek a szláv hatalom ellen. Tevé­kenységem nem volt egészen eredménytelen. És alig melegedtem itt meg, otthonos magyar tűz­hely mellett leltem föl feleségemet és házamban a magyar szó hangzott föl. Úgy főként,­­ a német újságíró gyermekei kurucmagyarok és alig értenek németül, így legalább a kedves szó elkísér az idegenbe és ámbár kevés a valószí­nűség, hogy valaha visszatérhetek abba az or­szágba, amelynek állampolgára lettem, gyerme­keim szülőhazájába, a magyar nyelvvel és iro­dalommal való összeköttetésem, amelynek a külföldön tolmácsa voltam, soha sem fog kárba veszni. Valamennyi barátomat és kartársamat szívből köszöntöm, kérem, hogy tartsanak meg barátságos emlékezetükben ! — A kivándorlás okairól. A Magyar Közgazda­­sági Társaságban nagy és előkelő közönség előtt ol­vasott fel ma este dr. Hegedűs Lóránt, a kereskedelmi miniszter fia A kivándorlás okairól. A ma bemutatott értekezés egy részlete a magyar kivándorlásról írt nagyobb művének. A közönség soraiban láttuk Hege­dűs Sándor kereskedelmi minisztert, akit beléptekor lelkesen megéljeneztek, Láng Lajost, Matlekovics Sán­dort, Ghyczy Bélát, Leövey Sándor közigazgatási bírót, Máday Izidor miniszteri tanácsost, Földes Bélát, Körösi Józsefet, Bartóky, Vargha, Halász osztálytanácsosokat, Pap Samu országgyűlési képviselőt, Mandello Gyulát stb. Előadó ismertette, Amerikában s a Felvidéken, valamint a Székelyföldön tett tanulmányainak ered­ményét s részletesen vázolta a szegény tót nép hely­zetét, ki­kényszerítő okok folytán hagyja el tűzhe­lyét, hogy megélhetését biztosítsa. Példákkal illusz­trálta előadását s konstatálja, hogy mennyire káros a zsandárokkal való erőszakos megakadályozása a ki­vándorlásnak. Azokat a módokat és eszközöket, me­lyekkel ennek gátat lehet vetni, jövő felolvasásában fogja közölni. — A Budapesti Újságírók Egyesületének köz­gyűlése. A Budapesti Újságírók Egyesületének választ­mánya ma tartott ülésén elhatározta, hogy az idei közgyűlés nem, mint előbb megállapittatott, e hó 26-án, hanem már e hó 19-ikén vasárnap délelőtt 11 órakor tartassák meg az egyesület uj­­helyiségében (Kere­­pesi­ út 17.) A közgyűlésen újból választják az egye­sület tisztviselőit és választmányi tagjait, továbbá az egyesület több kiváló jelentőségű ügyét fogják elintézni. — Tisztes kenyér árva leányoknak. A buda­pesti ügyvédi kamara volt alelnökének, Stobicsek Józsefnek özvegye elhatározta, hogy kenyérkereset­hez juttatja azoknak az ügyvédeknek árva leányait, akik nem hagytak maguk után vagyont. Vác mellett Teva birtokán a*vorTnnVkr*vfócíTrTuvó forrta kiképoztetra őket , ezzel biztosítja számukra a megélhetést arra az esetre, ha továbbra is gyámol nélkül maradnának. Erről az elhatározásáról értesítette az ügyvédi kama­rákat s fölkérte őket, hogy legyen­ek segítségére mun­kájában. — A tanitók üdvözlete. A Magyar Tanítók Ka­szinójának küldöttsége Verédy Károly kir. tanfelügyelő, mint a kaszinó elnökének vezetésével tisztelgett dr. Wlassics Gyula miniszternél abból az alkalomból, hogy a királyi kegy a lefolyt politikai átalakulások után ismét őt állította a közoktatásügy­­ élére. A mi­niszter igen melegen fogadta a küldöttséget s ki­emelte a fölött érzett örömét, hogy a tanítók kaszinó­­járnak élén ama férfiút látja, kinél méltóbbat ő sem tudna állítani a helyi tanfelügyelet élére. A mi­niszter sokáig elbeszélgetett a küldöttség tagjaival, élénken érdeklődve a kaszinó belső ügyei iránt. Az Eötvös-alap országos tanítói egyesülete is tisztelgett ma a közoktatásügyi miniszternél. A mi­niszterhez dr. Göcz József intézett lendületes beszédet, megköszönve egyúttal­­ az egyesület nevé­ben azt az ezer forintot, melyet a miniszter a na­pokban utalványozott az Eötvös-alapnak, szegény tanítók özvegyeinek segélyezésére. Kérvényt nyújtott át a küldöttség a miniszternek, kérve, hogy a Taní­tók Háza eszméjét segítse a kormány támogatásával megvalósítani. A miniszter nagyon szívesen fogadta a küldöttséget s behatóan kérdezősködött úgy az Eötvös alap, valamint a Tanítók Háza ügyéről. A Küldöttség fölkereste Zsilinszky Mihály államtitkárt is. — A kalugyer. A magyarországi oláhok­nak semmi panaszuk se lehet hódítás dolgában. Ahol a nagy oláh tömegbe magyarság van be­kerítve, ott — a legtöbb esetben — csak idők kérdése az, hogy mikor nyeli el a túlnyomó elem a kis, minden oldalról megostromolt magyarságot, így esett ez meg a biharmegyei Belényessel is. Ez a város az erdélyi fejedelmek korában még tiszta magyar volt s ma már odáig jutott, hogy központja a bihari oláhok nemzetiségi politiká­jának s azok közé a városok közé számítható, amelyekben éppen csak a közigazgatás magyar, de a társadalmi élet éppen úgy teljesen oláh, mint ahogy az a társadalom is. A kevés magyart, aki békességes viszonyok közt megmaradna magyarnak az oláh tengerben is, még presz­­szióval és terrorizmussal is elválasztják a magyarságától s mi minden baj származnék abból, ha mi úgy magyarosítanánk odalenn, ahogy az oláhok beszövik maguk közé a miein­ket. S hogy jól dolgoznak, annak bizonysága az a kalugyer is, a­mit mostanság, egy tánc­­tanfolyam befejezésére rendezett bálban eljártak a többek közt ezek a kisasszonyok: Vojtinák Mariska, Kővári Mariska, Miklósy Margit, Hor­váth Vilma ... A kalugyer szép tánc, de ha ezek a kisasszonyok járják, az megalkuvás azzal a kellemetlenséggel, hogy Belényesen laknak. A túlnyomó oláhság rájuk oktrojálja az oláh szót, az oláh táncot, oláh divatokat, színeket s ne csodálkozzunk egy cseppet se azon a mai nembánomság mellett, ha tiz év múlva a mai Miklósiak, Horváthok már Miklósiak és Hor­­­vátyiak lesznek s egy-egy magyart esznek meg ebédre is, meg vacsorára is. — And­rée. Két hét előtt Tomszkba s onnan az egész világba szerte kürtötték azt a szenzációs hírt, hogy Szibériában a jéghegyek között megtalálták Andréenak és két társának megfagyott holttestét. Mindjárt kezdetben kétkedéssel fogadták ezt a jelen­tést, de később egy Lialin nevű vadász is megerősí­tette egy levélben, hogy a talált holttestek a merész északsarki utazókéi. A tudós világban egész vita keletkezett, vájjon lehetséges-e, hogy csak most találják meg a holttesteket emberlakta vidéken és egyáltalán megeshetett-e, hogy Andrée léghajóját arrafelé hajtotta a szél. Most azután szertefoszlott a híresztelés. Pétervárról táviratoztak a N. W. Tagblatt­­nak, hogy a tomszki kormányzóhoz a teniszei kor­mányzótól ez a telegramm érkezett . Lialin nevű vadász jelentése Andréeról gorombás hazugság. Sem Andréenak, sem léghajójának semmis nyoma. — Diákzavargások Oroszországban. Pétervárról jelentik, hogy a diákzavargások vizsgálatával meg-­­bízott tábornok-szárnysegéden kívül Fominson egye­temi tanár is jelentést tesz a cárnak. Mint hírlik,:­ több rendőrtisztet és a lovasrendőrség parancsnokát, akinek vezényletére emeltek ostort a rendőrök a diákokra, elbocsátják. A cár a pétervári rendőrségnél­ radikális reformokat akar keresztül vinni. E végből a belügyminisztériumban ankét alakult, amelynek munkálataiban az igazságügyminiszter delegáltjai is részt vesznek. A diákzavargások csak m­egém­elték a reformot, amely már régóta vajúdik. Ugyanígy áll a dolog az egyetem reformjaival, amelyeket a diák­­zavargások megsürgettek. Egy délután érkezett táv­­irat szerint Vanovski, volt hadügyminiszter, akit a cár a sztrájk vizsgálatával megbízott, aligha fog a dolog­ végére járhatni, mert az erőszakos intézkedések okozója, két miniszter volt. A vizsgálat megindításának köszön­hető, hogy a tanárok szolidaritást vállaltak,a­ diákokkal,­­ mit é­v küldöttségük a cár előtt • kijelentett-

Next