Budapesti Napló, 1899. március (4. évfolyam, 60-89. szám)

1899-03-10 / 69. szám

69. szám. Budapest, péntek BUDAPESTI NAPLÓ 1899. március 10. 7 — Az uj miniszternél. A Fővárosi Kereskedők Egyesületének küldöttsége tisztelgett ma Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszternél, hogy őt miniszterré történt kinevezése alkalmából üdvözölje. Mössmer József elnök üdvözlő szavai során felhívta a miniszter figyelmét azokra a visszaélésekre, amelyek a helybeli kereskedelmi forgalomban a tisztességtelen verseny folytán tapasztalhatók, s amelyek rendkívül ártanak a helybeli piac szoliditásának. A miniszter válaszában hangsúlyozta, hogy neki is tudomása van e visszaélésekről, s nem fog késni egy törvényjavaslat benyújtásával a tisztességtelen verseny leküzdésére, sőt felkérte a tisztelgő egyesületet, hogy alkalmilag maga is tegyen neki e tárgyban javaslatot. Ma délután fogadta a kereskedelmi miniszter a fűszerkereskedők egyesületének küldöttségét. Mautner Adolf üdvözlő beszédére Hegedűs Sándor hangsúlyozta, hogy teljesen osztja azt a nézetet, hogy a fűszer- és gyarmatáru-forgalmat úgy a nemzetközi kereskedelmi, mint a forgalmi politika útján a hazai közvetítő kereskedelem részére kell biztosítani. Nem fogja elmulasztani ezt is feladatai közé sorolni nemcsak azért, mert fontos érdek, hogy a magyar kereskedő olcsóbban szereshesse meg áruit, hanem az ország kereskedelmi fizetőképességének emelésére való tekintettel is. Az éljenzéssel fogadott beszéd után a miniszter bemutattatta magának a küldöttség tagjait. A kereskedelmi utazók egyesületének igazgatósága is ma tisztelgett az új kereskedelmi miniszternél. Auer Róbert elnök üdvözölte a deputáció nevében a minisztert, aki válaszában hangoztatta az egyesületi tagok hivatásának nagy fontosságát és megígérte, hogy a közjóra irányuló törekvéseiket mindenkor hathatósan fogja támogatni. A vidéki kerületi pénztárak központi bizottsága ma Matekovics Sándor és dr.Horváth János vezetésével tisztelgett Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszternél. Mattekovics Sándor a küldöttség nevében arra kérte a minisztert, hogy a kerületi pénztárakat kiváló figyelmében részesítse, mert ezek alkotják az intézmény törzsét és mégis ezeket fenyegeti a legtöbb veszedelem az újabb pénztárak miatt. A miniszter kijelentette válaszában, hogy ő is veszedelemben látja a kerületi pénztári intézményt, tehát megerősítésére minden lehetőt el fog követni és a pénztárak ama gyakorlati kívánalmait, melyek a jelenlegi törvény keretében megvalósíthatók, teljesíteni igyekszik. Horváth János dr. különös figyelmébe ajánlotta a miniszternek azokat a fölterjesztéseket, amelyeket a pénztári kongresszus a bajok orvoslása végett a múlt évben beadott. A miniszter megígérte, hogy a fölterjesztéseket kiváló figyelemben fogja részesíteni. — Dárday Sándor ünneplése. Kedves ünnepély folyt le ma az állami számvevőszéknél abból az alkalomból, hogy Rakovszky István elnök az egész tisztviselői kar jelenlétében átnyújtotta Dárday Sándor alelnöknek a másodosztályú vaskoronarend jelvényét. A kitüntetetthez az elnök lelkes beszédet intézett, kiemelve a közpályán kifejtett munkásságát és érdemeit, mire Dárday meghatottan köszönte meg az elnök jóindulatú szavait, tiszttársainak szeretetét és ragaszkodását. — A magyar sorsjegyárusok ellen. Bécsből táviratozza tudósítónk, hogy a félhivatalos Wiener Abendpost mai számában feltűnő helyen a következő figyelmeztetést intézi a közönséghez : Utóbbi időben feltűnően sok felhívás érkezik ausztriai címekre, amelyekben az osztálysorsjátékra hívják fel a közönség figyelmét magyarországi sorsjegy elárusítók, sőt sorsjegyeket is küldenek. Ilyen körülmények között szükségessé vált a közönséget óvni, nehogy megtartsa a meg nem rendelt sorsjegyeket, mert ez a büntetőtörvénykönyvbe ütközik és pénzbüntetés alá esik. — A szerb udvar etikettes bajai. Bezzeg meggyűlt a szerb udvarnak a baja a nemzetközi etikett tarka paragrafusaival. Csak az imént zördültek öszsze az Obrenovicsok Miklós cár képviselőjével, Sadovszkij úrral sima parkerkérdés miatt, most pedig kiderül, hogy ez a konfliktus nem az egyetlen, amely megzavarta a szerb nemzeti ünnepet. A másik hatalom, amelyen Belgrádban etikettsértést követtek el, Törökország. A nagy gratulációnál ugyanis, amely a konakban hétfő este ment végbe, a bolgár diplomáciai ügynököt is a többi diplomáciával együtt fogadták, holott eddig, az etikett értelmében, mint egy hűbéres állam képviselőjét a király külön és egyedül fogadta. Mikor Feht bég, a török követ megjelent a fogadási teremben és megpillantotta a bolgár ügyvivőt, a török követségnek összes személyzetével együtt azonnal elhagyta a királyi palotát és haza ment. A kellemetlen esetet az udvari marsall azonnal észrevette és általánosan kielégítő módon elintézte. Hogy a követ végképp is megbéküljön, Sándor király a Takova-rend nagykeresztjével tüntette ki. A török követ ilyformán egy kisebbrendű tapasztalattal és egy nagyobbrendű Takovával gyarapodott meg. — Házasság. Ifj. Braun Jakab Zentáról eljel?Y07f^ 7MIjl Malvin Iri^n C*C'70T'’vt ’Rf'T’UГ^С?|7Î — Petőfi és a szocialisták. Petőfi Sándor olyan csodálatosan nagy ■ poéta volt, hogy bátran osztozhatunk rajta mi is, akik magyar polgárok vagyunk s a szocialisták is, akik a világpolgárságért lelkesednek. Megvolt benne a magyar költő is és olyan nagy, amilyen azóta se termett s föllángolt benne valamelyik jövendő század tüze is, próféta lelkében leomlottak a korlátok faj és faj között s ezelőtt ötven esztendővel már énekelt a világszabadságról. Ez persze nem azt jelenti, hogy Pfeiffer Sándor úrék egészen maguknak foglalják le, szóval nincs valami nagy értelme annak a kis vörös cédulának, amit ma ezrével osztottak ki a szocialista elvtársaknak s ami szó szerint így hangzik: Budapestnek szabadságért harcoló proletársága, hűen a tavalyi fogadalmához, az idén sem fogja elmulasztani a szabadság lánglelkű előharcosának, Petőfi Sándornak emlékét megünnepelni. Március hó 12-én, vasárnap délután 3 órakor az öszszes szakmák és szervezetek kivonulnak zászlóikkal Petőfi Sándor szobrához, ahol le fogják róni a hála és kegyelet adóját, megfogadva az ércszobor előtt, hogy hűen és tántoríthatatlanul fognak küzdeni azért, amiért Petőfi Sándor hősi halált halt. Elvtársak ! Munkások! Senki se hiányozzon közületek ! Foglaljátok le magatoknak Petőfi Sándor emlékét, úgy, ahogy lefoglaltátok örökét. Mégis tán csak jusson nekünk is valami belőle. Osztozzunk meg rajta. — Dr. Ganz Hugó. A budapesti újságírói kar egyik szimpatikus, nagytehetségű tagja nemsokára eltávozik a fővárosból. Dr. Ganz Hugó, a Frankfurter Zeitung budapesti levelezője Bécsbe megy a Neue Freie Presse vezércikkírójának, és magával viszi széles körök rokonszenvét. A derék újságíró búcsúzása alkalmából ezeket írja: Fájó szívvel búcsúzom Magyarországtól, Budapesttől és kedves kollégáimtól. A családfőnek azonban vannak kötelességei, melyek alól nem vonhatja ki magát. Mégis fáj a szívem. Életem legjavát Magyarországon töltöttem. Mint teljesen idegen léptem a toll munkásai közé és alig hogy észrevették, hogy nem vagyok tele külföldi előítéletekkel, van szemem és érzékem Magyarország és a magyar jellem szépségei iránt, mindjárt szívélyesen maguk közé fogadtak. Alig köszönhettem meg a sok jót annak az eszmének a propagálásával, hogy a magyar és a német egymásra van utalva, hogy vállvetve küzdjenek a szláv hatalom ellen. Tevékenységem nem volt egészen eredménytelen. És alig melegedtem itt meg, otthonos magyar tűzhely mellett leltem föl feleségemet és házamban a magyar szó hangzott föl. Úgy főként, a német újságíró gyermekei kurucmagyarok és alig értenek németül, így legalább a kedves szó elkísér az idegenbe és ámbár kevés a valószínűség, hogy valaha visszatérhetek abba az országba, amelynek állampolgára lettem, gyermekeim szülőhazájába, a magyar nyelvvel és irodalommal való összeköttetésem, amelynek a külföldön tolmácsa voltam, soha sem fog kárba veszni. Valamennyi barátomat és kartársamat szívből köszöntöm, kérem, hogy tartsanak meg barátságos emlékezetükben ! — A kivándorlás okairól. A Magyar Közgazdasági Társaságban nagy és előkelő közönség előtt olvasott fel ma este dr. Hegedűs Lóránt, a kereskedelmi miniszter fia A kivándorlás okairól. A ma bemutatott értekezés egy részlete a magyar kivándorlásról írt nagyobb művének. A közönség soraiban láttuk Hegedűs Sándor kereskedelmi minisztert, akit beléptekor lelkesen megéljeneztek, Láng Lajost, Matlekovics Sándort, Ghyczy Bélát, Leövey Sándor közigazgatási bírót, Máday Izidor miniszteri tanácsost, Földes Bélát, Körösi Józsefet, Bartóky, Vargha, Halász osztálytanácsosokat, Pap Samu országgyűlési képviselőt, Mandello Gyulát stb. Előadó ismertette, Amerikában s a Felvidéken, valamint a Székelyföldön tett tanulmányainak eredményét s részletesen vázolta a szegény tót nép helyzetét, kikényszerítő okok folytán hagyja el tűzhelyét, hogy megélhetését biztosítsa. Példákkal illusztrálta előadását s konstatálja, hogy mennyire káros a zsandárokkal való erőszakos megakadályozása a kivándorlásnak. Azokat a módokat és eszközöket, melyekkel ennek gátat lehet vetni, jövő felolvasásában fogja közölni. — A Budapesti Újságírók Egyesületének közgyűlése. A Budapesti Újságírók Egyesületének választmánya ma tartott ülésén elhatározta, hogy az idei közgyűlés nem, mint előbb megállapittatott, e hó 26-án, hanem már e hó 19-ikén vasárnap délelőtt 11 órakor tartassák meg az egyesület ujhelyiségében (Kerepesi út 17.) A közgyűlésen újból választják az egyesület tisztviselőit és választmányi tagjait, továbbá az egyesület több kiváló jelentőségű ügyét fogják elintézni. — Tisztes kenyér árva leányoknak. A budapesti ügyvédi kamara volt alelnökének, Stobicsek Józsefnek özvegye elhatározta, hogy kenyérkeresethez juttatja azoknak az ügyvédeknek árva leányait, akik nem hagytak maguk után vagyont. Vác mellett Teva birtokán a*vorTnnVkr*vfócíTrTuvó forrta kiképoztetra őket , ezzel biztosítja számukra a megélhetést arra az esetre, ha továbbra is gyámol nélkül maradnának. Erről az elhatározásáról értesítette az ügyvédi kamarákat s fölkérte őket, hogy legyenek segítségére munkájában. — A tanitók üdvözlete. A Magyar Tanítók Kaszinójának küldöttsége Verédy Károly kir. tanfelügyelő, mint a kaszinó elnökének vezetésével tisztelgett dr. Wlassics Gyula miniszternél abból az alkalomból, hogy a királyi kegy a lefolyt politikai átalakulások után ismét őt állította a közoktatásügy élére. A miniszter igen melegen fogadta a küldöttséget s kiemelte a fölött érzett örömét, hogy a tanítók kaszinójárnak élén ama férfiút látja, kinél méltóbbat ő sem tudna állítani a helyi tanfelügyelet élére. A miniszter sokáig elbeszélgetett a küldöttség tagjaival, élénken érdeklődve a kaszinó belső ügyei iránt. Az Eötvös-alap országos tanítói egyesülete is tisztelgett ma a közoktatásügyi miniszternél. A miniszterhez dr. Göcz József intézett lendületes beszédet, megköszönve egyúttal az egyesület nevében azt az ezer forintot, melyet a miniszter a napokban utalványozott az Eötvös-alapnak, szegény tanítók özvegyeinek segélyezésére. Kérvényt nyújtott át a küldöttség a miniszternek, kérve, hogy a Tanítók Háza eszméjét segítse a kormány támogatásával megvalósítani. A miniszter nagyon szívesen fogadta a küldöttséget s behatóan kérdezősködött úgy az Eötvös alap, valamint a Tanítók Háza ügyéről. A Küldöttség fölkereste Zsilinszky Mihály államtitkárt is. — A kalugyer. A magyarországi oláhoknak semmi panaszuk se lehet hódítás dolgában. Ahol a nagy oláh tömegbe magyarság van bekerítve, ott — a legtöbb esetben — csak idők kérdése az, hogy mikor nyeli el a túlnyomó elem a kis, minden oldalról megostromolt magyarságot, így esett ez meg a biharmegyei Belényessel is. Ez a város az erdélyi fejedelmek korában még tiszta magyar volt s ma már odáig jutott, hogy központja a bihari oláhok nemzetiségi politikájának s azok közé a városok közé számítható, amelyekben éppen csak a közigazgatás magyar, de a társadalmi élet éppen úgy teljesen oláh, mint ahogy az a társadalom is. A kevés magyart, aki békességes viszonyok közt megmaradna magyarnak az oláh tengerben is, még preszszióval és terrorizmussal is elválasztják a magyarságától s mi minden baj származnék abból, ha mi úgy magyarosítanánk odalenn, ahogy az oláhok beszövik maguk közé a mieinket. S hogy jól dolgoznak, annak bizonysága az a kalugyer is, amit mostanság, egy tánctanfolyam befejezésére rendezett bálban eljártak a többek közt ezek a kisasszonyok: Vojtinák Mariska, Kővári Mariska, Miklósy Margit, Horváth Vilma ... A kalugyer szép tánc, de ha ezek a kisasszonyok járják, az megalkuvás azzal a kellemetlenséggel, hogy Belényesen laknak. A túlnyomó oláhság rájuk oktrojálja az oláh szót, az oláh táncot, oláh divatokat, színeket s ne csodálkozzunk egy cseppet se azon a mai nembánomság mellett, ha tiz év múlva a mai Miklósiak, Horváthok már Miklósiak és Horvátyiak lesznek s egy-egy magyart esznek meg ebédre is, meg vacsorára is. — Andrée. Két hét előtt Tomszkba s onnan az egész világba szerte kürtötték azt a szenzációs hírt, hogy Szibériában a jéghegyek között megtalálták Andréenak és két társának megfagyott holttestét. Mindjárt kezdetben kétkedéssel fogadták ezt a jelentést, de később egy Lialin nevű vadász is megerősítette egy levélben, hogy a talált holttestek a merész északsarki utazókéi. A tudós világban egész vita keletkezett, vájjon lehetséges-e, hogy csak most találják meg a holttesteket emberlakta vidéken és egyáltalán megeshetett-e, hogy Andrée léghajóját arrafelé hajtotta a szél. Most azután szertefoszlott a híresztelés. Pétervárról táviratoztak a N. W. Tagblattnak, hogy a tomszki kormányzóhoz a teniszei kormányzótól ez a telegramm érkezett . Lialin nevű vadász jelentése Andréeról gorombás hazugság. Sem Andréenak, sem léghajójának semmis nyoma. — Diákzavargások Oroszországban. Pétervárról jelentik, hogy a diákzavargások vizsgálatával meg-bízott tábornok-szárnysegéden kívül Fominson egyetemi tanár is jelentést tesz a cárnak. Mint hírlik,: több rendőrtisztet és a lovasrendőrség parancsnokát, akinek vezényletére emeltek ostort a rendőrök a diákokra, elbocsátják. A cár a pétervári rendőrségnél radikális reformokat akar keresztül vinni. E végből a belügyminisztériumban ankét alakult, amelynek munkálataiban az igazságügyminiszter delegáltjai is részt vesznek. A diákzavargások csak megémelték a reformot, amely már régóta vajúdik. Ugyanígy áll a dolog az egyetem reformjaival, amelyeket a diákzavargások megsürgettek. Egy délután érkezett távirat szerint Vanovski, volt hadügyminiszter, akit a cár a sztrájk vizsgálatával megbízott, aligha fog a dolog végére járhatni, mert az erőszakos intézkedések okozója, két miniszter volt. A vizsgálat megindításának köszönhető, hogy a tanárok szolidaritást vállaltak,a diákokkal, mit év küldöttségük a cár előtt • kijelentett-