Budapesti Napló, 1899. március (4. évfolyam, 60-89. szám)

1899-03-01 / 60. szám

вł. elám. Budapest, szerda BUDAPESTI NAPLÓ 1899. március 1. 3 neveztetvén ki, siettem e párt kebelébe, hogy magamat és minisztertársaimat a pártnak bemu­tassam és mint e pártból megalakult kormány elnöke, e pártnak szives támogatását kérjem ki. (Élénk éljenzés.) Keresetlen, egyszerű szavakkal fogom a tisz­telt értekezlet előtt kifejteni, mily alapon alakult meg e kormány és mik azon elvek és mik azon alapirányzatok, amelyek e kormányt működésé­ben vezetni fogják. Talán nem fogja a tisztelt értekezlet szerénytelenségnek venni tőlem, aki immár 30 éve múlt, hogy szakadatlanul tagja vagyok a törvényhozásnak és keletkezte óta e pártnak tagja, hogy hosszasan és részletesen fejte­gessem, mi az én politikai hitvallásom. (Úgy van!) És azért röviden csak arra mutatok rá, hogy két alapvető gondolat az, amely az én po­litikámat képezi, mióta én politikáról gondolkodom és politikával foglalkozom. (Halljuk! Halljuk!) (Alapelvek.) Az egyik: tántoríthatatlan ragaszkodás az 1867. XII. törvénycikkhez, (Élénk helyeslés.) amit állandó alkotásnak tekintek, amelyhez tántoritha­­tatlanul ragaszkodom, annak igazi, valódi, hamisi­­­latlan értelméhez, tartalmához, minden betűjéhez. (Élénk helyeslés.) A másik, — talán azt sem kell bővebben fejtegetnem — a másik alapvető gondolata az én politikai meggyőződésemnek és irányzatomnak: szabatos, világos, határozott szabadelvű irány (Hosz­­szas, élénk tetszés és éljenzés); az a szabadelvű politika, amely hosszú évtizedek harcai és törek­vései által elvekben jegecesedett meg, alkotások­ban domborodott ki és szűrte le a maga törek­véseinek eredményeit; (Igaz! Úgy van!) úgy, amint én azzal magamat azonosítottam, amióta csak politikailag gondolkozom és amelyért nagy és nehéz kérdésekben és időkben ter­mészetszerűleg minden habozás, minden vo­nakodás nélkül helyt álltam. (Élénk helyeslés.) Mert én is azt tartom, amit mindannyian, hogy ezzel a politikával lehet megvalósítani azt, ami minden magyar ember ideálja, az egy­séges magyar nemzet számára kiépíteni az egységes magyar államot. (Élénk helyeslés.) intézmények­kel és anyagi és kulturális erejének fejlesztésével. (Élénk helyeslés.) (A béke.) A képviselőház munkája, 1. értekezlet, közel hat hónap óta szünetel. Egy parlamenti krízis tört ki, áldatlan, ádáz harc gátolt meg minden munkát és zavarta meg a parlament egyensúlyát és az én t­­elődöm azzal a gyors elhatározással, amely az ő kiváló tulajdonsága, nemes és hazafias eltökéléssel kijelentette, hogy nem áll útjában a kibonyolításnak, (Élénk tetszés és éljenzés.) és megkezdődtek a tárgyalások a helyzetből való kibontakozás iránt, s e tárgyalások nagy nehezen, nagy vontatottsággal hosszú he­teket vettek igénybe. Végre, tisztelt értekezlet, előállott egy fordulat, és ezen fordulat végre elő­idézte azt, hogy a tárgyalások egy eredményben végződtek, egy eredményben, amely különböző kérdésekre vonatkozólag tisztázva a helyzetet, al­kalmas arra, hogy a parlament munkásságát fel­vegye és a parlamentbe bevonuljon azon ádáz küzdelem helyett a béke angyala. Én azt hiszem, tisztelt értekezlet, hogy úgy áll előttünk a kérdés, hogy ha lehet — és lehet — becsületes és tisztességes alapon a békét meg­csinálni, azt elutasítani nem szabad. (Úgy van!) Én el fogom önök előtt mondani, igen tisztelt ba­rátaim, egészen objektíve, miből áll az, méltóz­­tassanak a felett határozni, teljesen szabadon, teljesen objektív és nyugodt elhatározással. (Halljuk!) Az a béke, melyet én hozok, a következő­képpen van gondolva: Az ellenzéki pártok elveik fenntartása mellett megszüntetik a harcot, felve­szik a munkát, nem gátolják a parlament nyu­godt tárgyalásait, nem gátolják az elnök és al­­elnökök választását és nem gátolják az indemnity­­törvénynek megszavazását, egy toldalékkal, amelynek célja a két havi törvényenkívüli állapotnak legalizálása (Helyeslés) és a kormány által telje­sített szolgálat iránti felmentés. (Helyeslés.) Nem gátolják megszavazását a véderő­ törvény egy­­évi meghosszabbításának, (Helyeslés) az ujjoncok megajánlásának, (Helyeslés) harmadszor nem gá­tolják az Ausztriával fennforgó gazdasági viszonyt egy évre szabályozó provizóriumnak a meghoza­talát, hasonlólag egy bizonyos hozzáadással, hogy az e részben is két hónap óta fennálló törvé­nyenkívüli állapot lokalizáltassék (Helyeslés) és végre elfogadják s nem gátolják a horvát egyezménynek hasonlólag egy évre való meg­hosszabbítását mindaddig, míg a törvény által előírt módon az új országgyűlés az egyezség iránt intézkedik, itt is legalizálva a két havi hiátust. (Helyeslés.) Meg kell jegyeznem, hogy a provi­zórium javaslatba felveendő lesz azon szövegtől eltérőleg, mely előterjesztetett az én tisztelt elő­döm által, illetőleg elődöm kormányának pénz­ügyminisztere által két dolog: az egyik egy be­vezetés, amely az 1867: XII. törvénycikk 58. sza­kasza alapján és annak értelmében betű szerint kimondja, hogy miután az Ausztriával fennforgó viszonyokat az 1867: XII. törvénycikk 61. sza­kasza alapján vámszövetség utján nem sikerült rendezni, az 1867: XII. törvénycikk 58. szaka­szának világos betűi értelmében, azoknak alapján s azoknak értelmében előállott Magyarország ré­szére az önálló vámterület jogállapota, amelynek folytán ugyanazon törvénycikk 58. szakasza ér­telmében fenntartott önrendelkezési alapon az ország beigtatja és elfogadja a fennálló állapoto­kat, úgy amint vannak, egy évre. (Helyeslés.) Ezenkívül egy toldalék vétetett fel, amely a külföldi szerződésekre vonatkozólag szabályza­tul mondja ki, hogy dacára annak, hogy az ország az önálró rendelkezés alapján intézkedik ezen kérdésekben, még­pedig az 1867. XII. törvény­cikk 58. szakasza értelmében, a külföldi szerző­dések megkötésére vonatkozólag az 1887. XVI. törvénycikk illető szakasza mérvadó. (Helyeslés.) Ez a kis változtatás lesz az, amelyet leszek szerencsés a Házban annak idején javaslatba hozni s kérem a tisztelt értekezletet, hogy ezzel a kiegészítéssel együtt méltóztassanak a provi­zórium-javaslatot elfogadni. (Helyeslés.) Amint most már hivatalosan vagyok értesítve az ellenzéki pártok határozatairól, egyhangúlag elfogadták ezek­et a megállapodásokat, mind, (Helyeslés.) a függetlenségi párt, egyhan­gúlag és egyértelműleg. A Házban ezen javasla­tok tárgyalásának befejezése után következnék az 1899. évi költségvetés tárgyalása, még­pedig lehetőleg úgy, hogy honorálták és honorálják a kormánynak azon óhajtását, hogy újabb indem­­nityre ne szoruljunk és e költségvetés április végén törvényerőre emelhető legyen. (Helyeslés.) (A választások tisztasága.) Ennek utána, tisztelt értekezlet, úgy miként az én igen tisztelt elődöm az értekezletnek beje­lentette, én is és az a kormány, amelynek elnöke van szerencsém lenni, kész vagyok a kúriai bí­ráskodásról szóló törvényjavaslatot a Ház elé terjeszteni ama szövegben, amelyben azt 1896-ban a képvi­­lőház elfogadta. Ezen kúriai bíráskodási törvény kiegészíttetnék némely szakaszszal, amelyek a választási eljárásra vonatkoznak és a választási visszaélések kérdésével foglalkozván, egynémelyi­­két, vagy legtöbbjét felveszik­ azon szakaszoknak és azon rendelkezéseknek, amelyeket annak ide­jében a nemzeti párt és annak vezére a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat tárgyalásával megbízott bizottságban a választások tisztasága érdekében előterjesztett. Az én tisztelt elődöm az ügy állását elő­adta, előadta azokat az eltéréseket, amelyek ak­kor fennforogtak; én ezeknek a részletes fejtege­tésébe ezúttal belemenni nem akarok, de csak azt emelem ki, hogy ezek az eltérések közös megállapodással meg lettek szüntetve, amely meg­állapodásban én igyekeztem némely lényeges dolgokat, amelyeket nem tartottam koncedál­­hatóknak, fenntartani és azokat koncedálni, ame­lyeket a törvényjavaslatnak igazi szelleme és célja értelmében koncedálhatóknak véltem, így követeltetett az ellenzék részéről, hogy az összes tisztviselők egy törvényhatóság terü­letén ki legyenek zárva abból, hogy képvi­selőjelöltek lehessenek; én ehhez nem járultam hozzá, csak a főszolgabíróra és a szolgábbran nézve. (Helyeslés) mint akik közvetlenül,az adminisztrá­cionális területen, illetőleg a választókerületben hivataloskodván, az ő közigazgatási kerületük összeesvén a választókerülettel, jogosultnak tar­tottam azt a kifogást, amelyet ez ellen felhoztak, és a választások tisztasága szempontjából ezt koncedáltam; de sem főispánra, sem alispánra ez kimondva nincs; különben is a főszolgabíróra és szolgabíróra nézve is úgy, hogyha egy bizonyos időn belül történik, az ő hivataloskodása és kép­viselővé választása közti idő, gondolom, három hét. Ezen kívül követeltetek a csendőrség alkal­mazásának elejtése. Ebben a kérdésben azt az álláspontot tartottam fenn, hogy a csendőrségnek és rendőrségnek beavatkozását és felhasználását nem lehet elejteni, már a választás szabadsága és a rend fenntartása érdekében sem. (Úgy van!). De igenis koncedáltam, hogy ez a szakasz körül­­h­assék akképpen, hogy valóban ne vezessen visszaélésekre a csendőröknek és rendőröknek alkalmazása, hanem hogy ezek csakis a rendnek és a választási szabadságnak fenntartására legye­nek alkalmazhatók. (Helyeslés.) Követeltetett ezenkívül, hogy az összes funkcionáriusokra nézve kimondassák, hogy fe­gyelmi ügyeikben a belügyminiszter helyett a közigazgatási bíróság legyen a felebbezési fórum. Abban történt megállapodás, hogy az összes funkcionáriusoknak fegyelmi fóruma megmaradt második fokozatban a belügyminiszter, de a vá­lasztási elnöké és a szavazatszedő bizottság el­nökéé mégis másodfokban a közigazgatási bíróság lesz, amit igen szívesen elfogadtam azért, mert pr­ecedenst képezett, sőt preju­­dikált ebben a kérdésben az a tény, hogy a közigazgatási bíróságról szóló törvény tár­gyalásával foglalkozó bizottság jelentésében ez a kérdés ekképpen már eldöntve volt, de szo­­ríttatott tisztán az elnökre. Azonkívül egy eltérés volt még arra nézve, hogy a tisztviselő semmiféle módon ne jelent­­kezhessék a választásnál mint választópolgár és ne adja jelét annak, hogy ő a választásban mi­csoda párthoz tartozik. Ezen eltérés is akképpen lett megszüntetve, hogy ő hordhat jelvényeket, megjelenhetik körmeneteknél, a házára zászlót tűzhet, szóval szint vallhat, csak a körutazásból van kivéve, ami esetleg mégis visszaélésekre ad­hat alkalmat. (Mozgás.) Hogy választási gyűlé­seket nem hívhat össze, azt már igenis helyes­nek tartom. Még egy differencia volt: az elnökre, aki választási visszaélést követ el, vagy szabályta­lanságot követ el a választásnál, a propozíció szerint ki volt mondva a pénzbírság s a fogság és pedig meglehetősen nagy és erősen súlyos büntetés, tudniillik három évre terjedhető fog­ság. Ezt így nem véltem elfogadhatónak, de hozzájárultam ahhoz, hogy ha az elnök olyan tényt követ el, amelyről kétséget kizáró módon az bizonyítható be bírói eljárással, kontradiktórius eljárással, hogy szándékosan akarta a választás eredményét meghamisítani, ebben az egy esetben van csak a fogságnak helye, tehát a legkvalifi­káltabb súlyos esetben, amikor — gondolom —­­nem lehet fenntartani azt az álláspontot, hogy ilyen esetben is ne bűnhődjék az illető. (He­lyeslés.) (A házszabályok.) Ezenkívül tisztelt értekezlet, lényeges el­térés nem volt és lényeges eltérés nincsen azon megállapodások között, amelyekhez hozzájárul­tam és azon megállapodások között, amelyek az én tisztelt hivatali elődöm között és az ellenzék között a tárgyalások akkori állása szerint fenn­forogtak. Egyúttal ki lett fejezve részünkről nem­csak most, hanem a tárgyalásoknak már korábbi stádiumában, amint méltóztatnak tudni, hogy a házszabályoknak revíziója sok irányban sürgősen szükségesnek mutatkozik. Én ezen álláspontot elvileg magamévá tettem természetesen a tár­gyalások legelejétől fogva és abban a kérdésben fennforgó igen nagy ellentéteket, amelyekről az én tisztelt hivatalbeli elődöm az utolsó kon­ferencia alkalmával beszámolt, az alapon véltem kiegyeztethetőknek, ha azon szakaszok, amelyek felvétettek a kormányjavaslatba a célból, hogy az úgynevezett technikai obstrukció és a név szerinti szavazásokkal való eljárásnak lehetőleg gát vé-

Next