Budapesti Napló, 1899. március (4. évfolyam, 60-89. szám)
1899-03-01 / 60. szám
вł. elám. Budapest, szerda BUDAPESTI NAPLÓ 1899. március 1. 3 neveztetvén ki, siettem e párt kebelébe, hogy magamat és minisztertársaimat a pártnak bemutassam és mint e pártból megalakult kormány elnöke, e pártnak szives támogatását kérjem ki. (Élénk éljenzés.) Keresetlen, egyszerű szavakkal fogom a tisztelt értekezlet előtt kifejteni, mily alapon alakult meg e kormány és mik azon elvek és mik azon alapirányzatok, amelyek e kormányt működésében vezetni fogják. Talán nem fogja a tisztelt értekezlet szerénytelenségnek venni tőlem, aki immár 30 éve múlt, hogy szakadatlanul tagja vagyok a törvényhozásnak és keletkezte óta e pártnak tagja, hogy hosszasan és részletesen fejtegessem, mi az én politikai hitvallásom. (Úgy van!) És azért röviden csak arra mutatok rá, hogy két alapvető gondolat az, amely az én politikámat képezi, mióta én politikáról gondolkodom és politikával foglalkozom. (Halljuk! Halljuk!) (Alapelvek.) Az egyik: tántoríthatatlan ragaszkodás az 1867. XII. törvénycikkhez, (Élénk helyeslés.) amit állandó alkotásnak tekintek, amelyhez tántorithatatlanul ragaszkodom, annak igazi, valódi, hamisilatlan értelméhez, tartalmához, minden betűjéhez. (Élénk helyeslés.) A másik, — talán azt sem kell bővebben fejtegetnem — a másik alapvető gondolata az én politikai meggyőződésemnek és irányzatomnak: szabatos, világos, határozott szabadelvű irány (Hoszszas, élénk tetszés és éljenzés); az a szabadelvű politika, amely hosszú évtizedek harcai és törekvései által elvekben jegecesedett meg, alkotásokban domborodott ki és szűrte le a maga törekvéseinek eredményeit; (Igaz! Úgy van!) úgy, amint én azzal magamat azonosítottam, amióta csak politikailag gondolkozom és amelyért nagy és nehéz kérdésekben és időkben természetszerűleg minden habozás, minden vonakodás nélkül helyt álltam. (Élénk helyeslés.) Mert én is azt tartom, amit mindannyian, hogy ezzel a politikával lehet megvalósítani azt, ami minden magyar ember ideálja, az egységes magyar nemzet számára kiépíteni az egységes magyar államot. (Élénk helyeslés.) intézményekkel és anyagi és kulturális erejének fejlesztésével. (Élénk helyeslés.) (A béke.) A képviselőház munkája, 1. értekezlet, közel hat hónap óta szünetel. Egy parlamenti krízis tört ki, áldatlan, ádáz harc gátolt meg minden munkát és zavarta meg a parlament egyensúlyát és az én telődöm azzal a gyors elhatározással, amely az ő kiváló tulajdonsága, nemes és hazafias eltökéléssel kijelentette, hogy nem áll útjában a kibonyolításnak, (Élénk tetszés és éljenzés.) és megkezdődtek a tárgyalások a helyzetből való kibontakozás iránt, s e tárgyalások nagy nehezen, nagy vontatottsággal hosszú heteket vettek igénybe. Végre, tisztelt értekezlet, előállott egy fordulat, és ezen fordulat végre előidézte azt, hogy a tárgyalások egy eredményben végződtek, egy eredményben, amely különböző kérdésekre vonatkozólag tisztázva a helyzetet, alkalmas arra, hogy a parlament munkásságát felvegye és a parlamentbe bevonuljon azon ádáz küzdelem helyett a béke angyala. Én azt hiszem, tisztelt értekezlet, hogy úgy áll előttünk a kérdés, hogy ha lehet — és lehet — becsületes és tisztességes alapon a békét megcsinálni, azt elutasítani nem szabad. (Úgy van!) Én el fogom önök előtt mondani, igen tisztelt barátaim, egészen objektíve, miből áll az, méltóztassanak a felett határozni, teljesen szabadon, teljesen objektív és nyugodt elhatározással. (Halljuk!) Az a béke, melyet én hozok, a következőképpen van gondolva: Az ellenzéki pártok elveik fenntartása mellett megszüntetik a harcot, felveszik a munkát, nem gátolják a parlament nyugodt tárgyalásait, nem gátolják az elnök és alelnökök választását és nem gátolják az indemnitytörvénynek megszavazását, egy toldalékkal, amelynek célja a két havi törvényenkívüli állapotnak legalizálása (Helyeslés) és a kormány által teljesített szolgálat iránti felmentés. (Helyeslés.) Nem gátolják megszavazását a véderő törvény egyévi meghosszabbításának, (Helyeslés) az ujjoncok megajánlásának, (Helyeslés) harmadszor nem gátolják az Ausztriával fennforgó gazdasági viszonyt egy évre szabályozó provizóriumnak a meghozatalát, hasonlólag egy bizonyos hozzáadással, hogy az e részben is két hónap óta fennálló törvényenkívüli állapot lokalizáltassék (Helyeslés) és végre elfogadják s nem gátolják a horvát egyezménynek hasonlólag egy évre való meghosszabbítását mindaddig, míg a törvény által előírt módon az új országgyűlés az egyezség iránt intézkedik, itt is legalizálva a két havi hiátust. (Helyeslés.) Meg kell jegyeznem, hogy a provizórium javaslatba felveendő lesz azon szövegtől eltérőleg, mely előterjesztetett az én tisztelt elődöm által, illetőleg elődöm kormányának pénzügyminisztere által két dolog: az egyik egy bevezetés, amely az 1867: XII. törvénycikk 58. szakasza alapján és annak értelmében betű szerint kimondja, hogy miután az Ausztriával fennforgó viszonyokat az 1867: XII. törvénycikk 61. szakasza alapján vámszövetség utján nem sikerült rendezni, az 1867: XII. törvénycikk 58. szakaszának világos betűi értelmében, azoknak alapján s azoknak értelmében előállott Magyarország részére az önálló vámterület jogállapota, amelynek folytán ugyanazon törvénycikk 58. szakasza értelmében fenntartott önrendelkezési alapon az ország beigtatja és elfogadja a fennálló állapotokat, úgy amint vannak, egy évre. (Helyeslés.) Ezenkívül egy toldalék vétetett fel, amely a külföldi szerződésekre vonatkozólag szabályzatul mondja ki, hogy dacára annak, hogy az ország az önálró rendelkezés alapján intézkedik ezen kérdésekben, mégpedig az 1867. XII. törvénycikk 58. szakasza értelmében, a külföldi szerződések megkötésére vonatkozólag az 1887. XVI. törvénycikk illető szakasza mérvadó. (Helyeslés.) Ez a kis változtatás lesz az, amelyet leszek szerencsés a Házban annak idején javaslatba hozni s kérem a tisztelt értekezletet, hogy ezzel a kiegészítéssel együtt méltóztassanak a provizórium-javaslatot elfogadni. (Helyeslés.) Amint most már hivatalosan vagyok értesítve az ellenzéki pártok határozatairól, egyhangúlag elfogadták ezeket a megállapodásokat, mind, (Helyeslés.) a függetlenségi párt, egyhangúlag és egyértelműleg. A Házban ezen javaslatok tárgyalásának befejezése után következnék az 1899. évi költségvetés tárgyalása, mégpedig lehetőleg úgy, hogy honorálták és honorálják a kormánynak azon óhajtását, hogy újabb indemnityre ne szoruljunk és e költségvetés április végén törvényerőre emelhető legyen. (Helyeslés.) (A választások tisztasága.) Ennek utána, tisztelt értekezlet, úgy miként az én igen tisztelt elődöm az értekezletnek bejelentette, én is és az a kormány, amelynek elnöke van szerencsém lenni, kész vagyok a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslatot a Ház elé terjeszteni ama szövegben, amelyben azt 1896-ban a képvilőház elfogadta. Ezen kúriai bíráskodási törvény kiegészíttetnék némely szakaszszal, amelyek a választási eljárásra vonatkoznak és a választási visszaélések kérdésével foglalkozván, egynémelyikét, vagy legtöbbjét felveszik azon szakaszoknak és azon rendelkezéseknek, amelyeket annak idejében a nemzeti párt és annak vezére a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat tárgyalásával megbízott bizottságban a választások tisztasága érdekében előterjesztett. Az én tisztelt elődöm az ügy állását előadta, előadta azokat az eltéréseket, amelyek akkor fennforogtak; én ezeknek a részletes fejtegetésébe ezúttal belemenni nem akarok, de csak azt emelem ki, hogy ezek az eltérések közös megállapodással meg lettek szüntetve, amely megállapodásban én igyekeztem némely lényeges dolgokat, amelyeket nem tartottam koncedálhatóknak, fenntartani és azokat koncedálni, amelyeket a törvényjavaslatnak igazi szelleme és célja értelmében koncedálhatóknak véltem, így követeltetett az ellenzék részéről, hogy az összes tisztviselők egy törvényhatóság területén ki legyenek zárva abból, hogy képviselőjelöltek lehessenek; én ehhez nem járultam hozzá, csak a főszolgabíróra és a szolgábbran nézve. (Helyeslés) mint akik közvetlenül,az adminisztrácionális területen, illetőleg a választókerületben hivataloskodván, az ő közigazgatási kerületük összeesvén a választókerülettel, jogosultnak tartottam azt a kifogást, amelyet ez ellen felhoztak, és a választások tisztasága szempontjából ezt koncedáltam; de sem főispánra, sem alispánra ez kimondva nincs; különben is a főszolgabíróra és szolgabíróra nézve is úgy, hogyha egy bizonyos időn belül történik, az ő hivataloskodása és képviselővé választása közti idő, gondolom, három hét. Ezen kívül követeltetek a csendőrség alkalmazásának elejtése. Ebben a kérdésben azt az álláspontot tartottam fenn, hogy a csendőrségnek és rendőrségnek beavatkozását és felhasználását nem lehet elejteni, már a választás szabadsága és a rend fenntartása érdekében sem. (Úgy van!). De igenis koncedáltam, hogy ez a szakasz körülhassék akképpen, hogy valóban ne vezessen visszaélésekre a csendőröknek és rendőröknek alkalmazása, hanem hogy ezek csakis a rendnek és a választási szabadságnak fenntartására legyenek alkalmazhatók. (Helyeslés.) Követeltetett ezenkívül, hogy az összes funkcionáriusokra nézve kimondassák, hogy fegyelmi ügyeikben a belügyminiszter helyett a közigazgatási bíróság legyen a felebbezési fórum. Abban történt megállapodás, hogy az összes funkcionáriusoknak fegyelmi fóruma megmaradt második fokozatban a belügyminiszter, de a választási elnöké és a szavazatszedő bizottság elnökéé mégis másodfokban a közigazgatási bíróság lesz, amit igen szívesen elfogadtam azért, mert precedenst képezett, sőt prejudikált ebben a kérdésben az a tény, hogy a közigazgatási bíróságról szóló törvény tárgyalásával foglalkozó bizottság jelentésében ez a kérdés ekképpen már eldöntve volt, de szoríttatott tisztán az elnökre. Azonkívül egy eltérés volt még arra nézve, hogy a tisztviselő semmiféle módon ne jelentkezhessék a választásnál mint választópolgár és ne adja jelét annak, hogy ő a választásban micsoda párthoz tartozik. Ezen eltérés is akképpen lett megszüntetve, hogy ő hordhat jelvényeket, megjelenhetik körmeneteknél, a házára zászlót tűzhet, szóval szint vallhat, csak a körutazásból van kivéve, ami esetleg mégis visszaélésekre adhat alkalmat. (Mozgás.) Hogy választási gyűléseket nem hívhat össze, azt már igenis helyesnek tartom. Még egy differencia volt: az elnökre, aki választási visszaélést követ el, vagy szabálytalanságot követ el a választásnál, a propozíció szerint ki volt mondva a pénzbírság s a fogság és pedig meglehetősen nagy és erősen súlyos büntetés, tudniillik három évre terjedhető fogság. Ezt így nem véltem elfogadhatónak, de hozzájárultam ahhoz, hogy ha az elnök olyan tényt követ el, amelyről kétséget kizáró módon az bizonyítható be bírói eljárással, kontradiktórius eljárással, hogy szándékosan akarta a választás eredményét meghamisítani, ebben az egy esetben van csak a fogságnak helye, tehát a legkvalifikáltabb súlyos esetben, amikor — gondolom —nem lehet fenntartani azt az álláspontot, hogy ilyen esetben is ne bűnhődjék az illető. (Helyeslés.) (A házszabályok.) Ezenkívül tisztelt értekezlet, lényeges eltérés nem volt és lényeges eltérés nincsen azon megállapodások között, amelyekhez hozzájárultam és azon megállapodások között, amelyek az én tisztelt hivatali elődöm között és az ellenzék között a tárgyalások akkori állása szerint fennforogtak. Egyúttal ki lett fejezve részünkről nemcsak most, hanem a tárgyalásoknak már korábbi stádiumában, amint méltóztatnak tudni, hogy a házszabályoknak revíziója sok irányban sürgősen szükségesnek mutatkozik. Én ezen álláspontot elvileg magamévá tettem természetesen a tárgyalások legelejétől fogva és abban a kérdésben fennforgó igen nagy ellentéteket, amelyekről az én tisztelt hivatalbeli elődöm az utolsó konferencia alkalmával beszámolt, az alapon véltem kiegyeztethetőknek, ha azon szakaszok, amelyek felvétettek a kormányjavaslatba a célból, hogy az úgynevezett technikai obstrukció és a név szerinti szavazásokkal való eljárásnak lehetőleg gát vé-