Budapesti Napló, 1899. március (4. évfolyam, 60-89. szám)
1899-03-01 / 60. szám
во. szám. Budapest, szerda BUDAPESTI NAPLÓ ч 1899. március 1.5 Azt a bizalmat, amelyet én most kérek, azt én előlegnek tekintem, nem érdemeltem még ki; azon leszek és becsülettel igyekezem arra, hogy ezt a bizalmat gyümölcsöztessem az önök számára, értékben, erőben, és tőkében megőrizzem és közelebbi, vagy távoli időben épségben és tisztán adjam vissza az önök kezébe. (Élénk helyeslés.) Én a pártvezetést úgy fogom fel, hogy az, akit a véletlen idehelyezett, az csak primus inter pares ; én a pártot egy élő testnek és faktornak tekintem, (Élénk helyeslés.) és vele egyetértőleg akar eljárni, nyíltan, becsületesen, őszintén és komolyan. (Igaz! Úgy van!) Én minden nézetet és mindenki ellenvetését szívesen meghallgatom (Helyeslés és éljenzés.) és a tág kapacitációnak tért engedek, mert az eszmék és a nézetek harcának az embere vagyok, (Élénk helyeslés és éljenzés.) de kijelentem, ne vegyék szerénytelenségnek, hogy annak a felelősségnek érzetében és súlya alatt, amelyet a feladat nagysága mellett magamban érzek, nem fogadom el senki befolyását, sem titkosat, sem nem titkosat, semmi mást nem tekintek soha mérvadónak, mint a párt egyetemének akaratát. (Élénk tetszés és helyeslés.) Ezzel a felfogással jöttem ide, ezzel a felfogással fogok igyekezni e nehéz állással járó kötelességeket betölteni, és önök fognak ítéletet hozni és bármilyen legyen az, én azt mindig igen szívesen elfogadom és meg fogok előtte hajolni. (Hosszas élénk tetszés, éljenzés és taps.) (Bizalom.) Lukoca Béla: Tisztelt értekezlet! Azon kimerítő előterjesztés, melyet az imént hallottunk, kötelességévé teszi a szabadelvű párt tagjainak, hogy arra nézve állást foglaljanak és e kötelességből folyólag méltóztassanak megengedni, hogy nézeteimnek teljes őszinteséggel kifejezést adjak (Halljuk! Halljuk !) Azok, amiket Széll Kálmán miniszterelnök úr kormányzatának általános irányára nézve mondott, hogy tudniillik a 67-ik kiegyezésnek rendületlen híve, hogy kormányzatának irányát a szabadelvű irány szabja meg (Éljenzés) és hogy politikai támogatásának gyökereit ebben a pártban keresi (úgy van!), azok mindnyájunk osztatlan helyeslésével találkoznak (Úgy van !) és valamint mi Széll Kálmántól, aki 30 éve hű és kiváló tagja a szabadelvű pártnak, nem várhattunk egyebet (Úgy van!), úgy azt hiszem, kijelenthetem, hogy Széll Kálmán sem várhat egyebet a szabadelvű párttól, mint hogy ebben az irányban hűségesen fog megállni mellette. (úgy van !) De a helyzet tulajdonképpeni nehézségei nem is ezekben, hanem, mint mindnyájan tudjuk, azokban a körülményekben rejlettek, amelyek a törvényhozás rendes működését lehetetlenné tették. Nem lehet tagadni, hogy a szövetkezett ellenzék obstrukciója folytán az ország nehéz helyzetbe jutott és hogy a törvényalkotás szünetelése károkat okozott az országnak. Én sem kutatom ma, ki és mi okozta ezeket a bajokat, de azt hiszem, annyival tartozunk magunknak, kijelenteni, hogy a szabadelvű pártot legfeljebb annyiban terhelheti a felelősség, hogy nem tudott idejekorán ura lenni az obstrukciónak. (Helyeslés.) De ezzel a helyzettel immár számolnunk kell. A közvélemény, az egész ország, melegen óhajtja a kibontakozást. Minél előbb, annál jobb, és ha a kibontakozás útjait és módját keressük, magam részéről is abban a véleményben vagyok, hogy a kibontakozásnak leghelyesebb és az ország érdekeire nézve legkevésbé sérelmes módja a pártok közötti kölcsönös megértés útja. (Úgy van!) És ebben a meggyőződésben lévén, nem habozom kijelenteni, hogy teljes készséggel fogadoa el a kibontakozásnak azon módját, azon útját, amelyet a miniszterelnök úr iménti előterjesztésében megjelölt. (Helyeslés.) Hallottuk az egyezmény pontozatait és hallottuk azok legilletékesebb magyarázatát. Az eredetileg felállított követelések egynémelyikét elejtjük tehát mi, de viszont az ellenzék is a maga követelései egynémelyikét elejtette. A megegyezés tehát valójában kompromisszum jellegével bír, (Úgy van !) és a kompromisszum nem lehet lealázó egyik pártra nézve sem. (Úgy van.) A megegyezés lehetővé teszi, biztosítja a parlament rendes működését, de amint hallottuk, továbbmenőleg is biztosítja ez ország érdekeinek teljes megóvása mellett mindazon vitális kérdéseknek törvényes rendezését, amelyeknek mielőbbi megoldását az ország és a monarkia érdekei sürgetően követelik. És ha tovább vizsgáljuk az előterjesztést, a megegyezés keretébe csakis oly kérdések vonattak bele, amelyeknek rendezését és megoldását a szabadelvű párt maga is feladatául tekintette és amelyeket tehát, ha megvalósít, csak a saját ígéreteit teljesíti. (Igaz! Úgy van!) Nem bocsátkozom azon kimerítő előterjesztésnek egyes részleteibe, hiszen a részleteknek egynémelyikére nézve talán egyikünknek-másikunknak lehetnének kifogásaiink; de az a nézetem, hogy az ilyen tranzakcót az ország nagy érdekeinek szempontjából és nem egy párt kizárólagos látóköréből kell megítélni és hogy különösen számba kell venni a fennforgó körülményeket és az adott viszonyokat és ebből a szempontból azt hiszem, kijelenthetem, hogy a megegyezés, úgy, amint azt a miniszterelnök úr előterjesztette, megfelel az ország érdekeinek, (Igaz ! Úgy van !) mert minden rázkódtatás nélkül biztosítja azt, amire az országnak ez idő szerint nagy szüksége van : a békés kibontakozást, a törvényhozás és a kormányzat rendjét. (Igaz ! Úgy van !) És éppen azért, t. értekezlet, amidőn az alkalommal is teljes elismeréssel adózom azon kiváló érdemek iránt, amelyeket pártunk volt vezér© báró Bánffy Dezső (Élénk éljenzés.) az ország körül szerzett, ez a tisztelet és ez az elismerés nem akadályozhat abban, hogy viszont köszönetet ne mondjak Széll Kálmánnak, (Élénk éljenzés.) aki vállalkozott egy nehéz helyzetből az országot és a szabadelvű pártot is kivezetni. (Élénk éljenzés.) Mindnyájan tanúi voltunk annak a rendkívüli tevékenységnek, amelyet a békés kibontakozás érdekében Sigl Kálmán kifejtett. Mondhatni, emberfeletti feladatnak látszott a kiélésük személyi ellentétek és a felkorbácsolt politikai szenvedélyek közepette biztos révpartra vezetni az ország hajóját. (Úgy van !) Reméljük, hogy az egyezmény le fogja csendesíteni a politikai pártok heves küzdelmeit és hogy mindnyájan vállvetve közre fogunk munkálkodhatni az ország érdekében a sebek orvoslásán, az ország konszolidálásán és a további fejlődés lehetővé tételén. (Élénk helyeslés.) A kibontakozás érdeme a Széll Kálmán érdeme lesz, (Éljenzés.) aki bízott — és reméljük, nem csalódott — abban, hogy ha néha a politikai küzdelmek nagyobb hullámokat vetnek is nálunk, de a magyar politikai tényezők hazafisága mindenkor, a legnagyobb válságok közepette is megtalálja azt az utat, amelyen az ország békés fejlődését biztosítani lehet és biztosítani kell. (Helyeslés.) És ha a kormányzat és a törvényhozás folytonosságának megakasztása már eddig is sokat ártott az ország politikai prestigenek és gazdasági hitelének, reméljük és higyjük, hogy most már ennek a politikai prestigenek helyreállításán velünk együtt, vállvetve fog közreműködni az ellenzék is. (Tetszés és helyeslés.) Ezek előrebocsátása után, tisztelt értekezlet, amidőn teljes elismeréssel adózom a miniszterelnök úrnak azon hazafias törekvéséért és elhatározásáért, amelylyel a kibontakozás kétségkívül nehéz feladatára vállalkozott, bátor vagyok indítványozni (Halljuk ! Halljuk !) ,hogy a békés kibontakozásnak Széll Kálmán miniszterelnök úr által megjelölt útját elfogadja és a miniszterelnök úr által előterjesztett Programm keresztülvitelére vállalkozott szabadelvű kormányt teljes készséggel és lojálisan fogja támogatni.* (Általános helyeslés.) Gróf Tisza István : Tisztult értekezlet! Egyetlen egy körülmény az, amely rövid felszólalásra késztet, mert hiszen az elhangzott beszéd után tulajdonképpen egyszerű szavazatommal is konstatálhatnám azt, hogy az igen tisztelt miniszterelnök úr által előadottakat a magam részéről is tudomásul veszem és elfogadom. De, tisztelt értekezlet, van egy körülmény, mely annál az őszinteségnél fogva, amelyet, mióta a közélet terén szereplek, mindig, mindenkivel szemben, de kétszeresen pártvezéremmel szemben is követni megtanultam, kényszerít, hogy rámutassak azon egy pontjára a szituációnak, amelynél fogva teljes megnyugvással, a jövőbe vetett teljes reménynyel nem viseltethetem. Ez, tisztelt értekezlet, a házszabályok tervezett megoldása, és itt mindjárt kijelentem, hogy nem a 204. §-ra vonatkoznak aggályaim, én melegen óhajtottam volna azt a kibővítését is a 204. §-nak, amely a múlt kormány javaslatában foglaltatott és amely utóvégre is sokkal enyhébb formája a szankciónak, mint amely a külföldi házszabályokban foglaltatik ; nem hunyhattam azonban szemet azon nagy nehézségek előtt, amelyek e szakasznak mint kompromisszum-tárgynak, a mai pillanatig való elfogadása előtt állottak, és a magam részéről hajlandó lettem volna teljes megnyugvással megalkudni egy olyan kompromisszummal, amely ezen szakasz elejtése mellett teljes garancit nyújt az úgynevezett technikai obstrukciók ismétlődésével szemben. őszinte sajnálatomra, tisztelt értekezlet, nekem komoly aggályaim vannak abban az irányban. Ha abba a helyzetbe jönnénk, hogy remélhetnék meg részletes módosításait az előterjesztett javaslatnak, kötelességemnek tartanám azon egyes pontokra is rámutatni, amelyek nézetem szerint elégteleneknek fognak bizonyulni, miután azonban mára bizonyos fait accompli előtt állunk és csak a között lehet választásunk, hogy az egész szituációt úgy ahogy van, elfogadjuk, vagy el ne fogadjuk, tartózkodom a részletekbe való meneteltől, csak előre jelzem a nehézségeket, előre jelzem azon nagy aggályomat, hogy ha talán nem is a közvetlen jövőben, de amint egyszer új kérdések merülnek fel. .............................................................—--------— ---amelyek különösen a közjogi alapon nem álló ellenzékre nézve obstrukcionális eljárás hálás témájául mutatkozhatnak, ismétlődhetnek azon bajok, amelyek-knek az ország most oly nagy kárát vallotta, és magam úgy látom, hogy a most tervezett házszabályok, bár tagadhatatlanul javítják a helyzetet, kellő orvoslást mennyire nem nyújtanak. Ez tette tisztelt értekezlet rám nézve nehézzé az elhatározást, igyekeztem a legridegebben mérlegelni azt, hogy mit kíván tőlem a közérdek, és miután ismétlem, csak ezen alternatíva előtt állhattam : vagy elvetni az egészet, vagy elfogadni az egészet, nem könnyen ugyan, de azon konklúzióra jutottam, hogy dacára ezen aggályainknak, dacára ezen veszélynek, melyet a jövőben ez irányban látok, elfogadom az előterjesztett javaslatot. (Élénk éljenzés.) Elfogadom nyitott szemmel annak hátrányai iránt is, de minden hátsó gondolat nélkül, teljes, erős elhatározással. A tisztelt értekezletnek talán minden tagja tudhatja rólam azt, hogy én a legerősebb harctól sem riadtam volna vissza (Úgy van!) megvívtam volna azt nyugodt lelkiismerettel azon hitben, hogy igaz ügyet szolgálok és megvívtam volna a siker iránti teljes reménynyel, azon hitben, hogy a magyar nemzet túlnyomó nagy többsége előtt igazolni tudom ezt a célt, azonban tisztelt értekezlet, a körülmények úgy alakultak, hogy a békés megoldás lehetősége mutatkozott. Már most, a legtévesebb, a leghelytelenebb, a legkárosabb dolog volna, ha azokat az indulatokat, azokat a szenvedélyeket, amelyekre talán szükségünk lett volna a harcban, akarnak belevinni abba a szituációba, amely a békés kibontakozás szituációja. (Helyeslés.) (Támogatás.) Én azt hiszem, hogy ha most elfogadtuk, amint elfogadjuk a békés kibontakozás ezen módját, ebben azon további következés van, hogy vonjuk le a következtetéseket saját magunkra nézve minden irányban, helyezkedjünk arra az alapra, amely adatott előttünk és igyekezzünk a közérdeket, a közügyet ezen alapon helyesen szolgálni. (Helyeslés.) És, tisztelt értekezlet, megkönnyíti ezen elhatározást rám nézve azon nyilatkozat, melyet az igen tisztelt miniszterelnök úrtól hallottunk, de még jobban megkönnyíti az, hogy ezen nyilatkozat kifejezésre juttatja az ő érzületét és egyéniségét, azt az érzületet és azt az egyéniséget, amelyet nemcsak szavakból, de egy hosszú nyilvános életből tanultunk megismerni. (Úgy van !) Ezen tények még inkább, mint szavai adják meg nekem a hitet és reményt arra, hogy azon elvi alapon, amelyen állottunk és amelyen szilárdan megállani akarunk, igenis sikerrel, kitartással, bizalommal fogjuk az ország ügyeit tovább szolgálni. Hozzájárulok a javaslathoz. (Elénk tetszés és helyeslés.) Patszky Ágost: T. értekezlet! Dacára az előrehaladott időnek, a tárgy fontosságánál fogva legyen szabad csak röviden néhány észrevételt tennem. (Halljuk ! Halljuk !) (Kritika.) Én megvallom, hogy az igen tisztelt miniszterelnök úr és pártvezérünk beszédét nem azzal az előlegezett bizalommal hallgattam, amire feljogosítja őt a pártban eddig elfoglalt állása, eddigi politikai pályája, hanem hallgattam azon rideg kritikával, amelyet szükségképpen gyakorolni kell ilyen kijelentéssel szemben mindenkinek, aki komoly elhatározásra akar annak alapján jutni és azon kérdést vetettem fel magam előtt, mialatt ezen kijelentéseket tette, hogy van-e ezen kijelentésekben bárminemű mozzanat,ami a legférfiasabb öntudatot, a legkényesebb elvi skrupulózitást a tekintetben megingathatná, hogy azon elvek mellett, amelyeket a múltakban vallott és azon eljárás mellett, melyet a múltban helyesnek tartott, őt teljes következetességgel támogathatja-e, igen vagy nem. És lelkiismeretes meghallgatása és — mondom — ezen rideg kritika gyakorlása után csakis azon eredményre jutottam, hogy magam nézve is, aki pedig — amint tudják — nem voltak talán azok között, akik leginkább tartózkodtak volna a párt tekinteteinek érvényesítésében és nem voltam talán azok között, aki tartózkodott volna attól, hogy magát ott, ahol helyesnek látta, exponálja a párt érdekei és elvei mellett, meggyőződtem arról, hogy e kijelentésekben nemcsak hogy nem foglaltatott semmi, ami a teljes bizalmat és azon után való haladás támogatását, amelyet a miniszterelnök úr kijelölt, kizárná, Ьапрвд ellenkezőleg, hogy az elvek iránti legszigorúbb igaszkodás mellett is ez teljesen lehetővé tétetett nemcsak, hanem hogy eddigi elveink tekintetében semminemű ellentét nem forog fenn erre vonatkozólag, amit a tisztelt miniszterelnök úr kijelentett. (Helyesles.) Magam is azon meggyőződésben vagyok, amelyet tisztelt barátom előttem kifejtett, hogy tudniillik azok, amiket a parlamentáris rend biztosításának megállapítására vonatkozólag az igen tisztelt miniszterelnök úr, mint kompromisszum-eredményt előterjesztett, nem jutnak el odáig, ahová meggyőződésem szerint előbb vagy utóbb a magyar parlamentnek békés munkarendjének biztosítása és kötelességei teljesítése szempontjából eljutni kell, hogy további rendszabályoknak is a szüksége előbb-utóbb be fog állani és én magam nem habozom nyíltan megmondani, hogy annnak meggyőződésétől ma is át vagyok hatva, de épp úgy tartaléktalanul elismerem, hogy azok, amelyeket az igen, miniszterelnök úr előterjesztett, a jelen állapottal szemben oly haladást képviselnek, amelyet alig hittem, hogy békés kompromisszum útján elérni lehessen, és konstatálok még egyet, (Halljuk! Halljuk!) hogy ezen kijelentés a közös ügyek kezelése tekintetében, melyet a vámszerződés megkötésére vonatkozólag az igen tisztelt miniszterelnök úr az ellenzéki pártoktól nyert, messze túlmegy azon reményeken, melyeket e tekintetben bármikor tápláltunk. (Úgy van !) Ezt egészen tartaléktalanul és őszintéi kijelenteni kénytelen vagyok és kény la*