Budapesti Napló, 1899. március (4. évfolyam, 60-89. szám)

1899-03-01 / 60. szám

во. szám. Budapest, szerda BUDAPESTI NAPLÓ ч 1899. március 1.­5 Azt a bizalmat, amelyet én most kérek, azt én előlegnek tekintem, nem érdemeltem még ki; azon leszek és becsülettel igyekezem arra, hogy ezt a bizalmat gyümölcsöztessem az önök szá­mára, értékben, erőben, és tőkében megőrizzem és közelebbi, vagy távoli időben épségben és tisztán adjam vissza az önök kezébe. (Élénk he­lyeslés.) Én a pártvezetést úgy fogom fel, hogy az, akit a véletlen idehelyezett, az csak primus inter pares ; én a pártot egy élő testnek és faktor­nak tekintem, (Élénk helyeslés.) és vele egyetér­­tőleg akar eljárni, nyíltan, becsületesen, őszintén és komolyan. (Igaz! Úgy van!) Én minden né­zetet és mindenki ellenvetését szívesen meghall­gatom (Helyeslés és éljenzés.) és a tág kapaci­­tációnak tért engedek, mert az eszmék és a né­zetek harcának az embere vagyok, (Élénk helyes­lés és éljenzés.) de kijelentem, ne vegyék sze­rénytelenségnek, hogy annak a felelősségnek érzetében és súlya alatt, amelyet a feladat nagy­­sága mellett magamban érzek, nem fogadom el senki befolyását, sem titkosat, sem nem titkosat, semmi mást nem tekintek soha mérvadónak, mint a párt egyetemének akaratát. (Élénk tetszés és helyeslés.) Ezzel a felfogással jöttem ide, ezzel a fel­fogással fogok igyekezni e nehéz állással járó kö­telességeket betölteni, és önök fognak ítéletet hozni és bármilyen legyen az, én azt mindig igen szívesen elfogadom és meg fogok előtte ha­jolni. (Hosszas élénk tetszés, éljenzés és taps.) (Bizalom.) Lukoca Béla: Tisztelt értekezlet! Azon kime­rítő előterjesztés, melyet az imént hallottunk, köte­lességévé teszi a szabadelvű párt tagjainak, hogy arra nézve állást foglaljanak és e kötelességből folyó­­lag méltóztassanak megengedni, hogy nézeteimnek teljes őszinteséggel kifejezést adjak (Halljuk! Halljuk !) Azok, a­miket Széll Kálmán miniszterelnök úr kormányzatának általános irányára nézve mondott, hogy tudniillik a 67-ik kiegyezésnek rendületlen híve, hogy kormányzatának irányát a szabadelvű irány szabja meg (Éljenzés) és hogy politikai támogatásá­nak gyökereit ebben a pártban keresi (úgy van!), azok mindnyájunk osztatlan helyeslésével találkoz­nak (Úgy van !) és valamint mi Széll Kálmántól, aki 30 éve hű és kiváló tagja a szabadelvű pártnak, nem várhattunk egyebet (Úgy van!), úgy azt hiszem, ki­jelenthetem, hogy Széll Kálmán sem várhat egyebet a szabadelvű párttól, mint hogy ebben az irányban hűségesen fog megállni mellette. (úgy van !) De a helyzet tulajdonképpeni nehézségei nem is ezekben, hanem, mint mindnyájan tudjuk, azokban a körülményekben rejlettek, amelyek a törvényhozás rendes működését lehetetlenné tették. Nem lehet ta­gadni, hogy a szövetkezett ellenzék obstrukciója folytán az ország nehéz helyzetbe jutott és hogy a törvényalkotás szünetelése károkat okozott az ország­nak. Én sem kutatom ma, ki és mi okozta ezeket a bajokat, de azt hiszem, annyival tartozunk magunk­nak, kijelenteni, hogy a szabadelvű pártot legfeljebb annyiban terhelheti a felelősség, hogy nem tudott idejekorán ura lenni az obstrukciónak. (Helyeslés.) De ezzel a helyzettel immár számolnunk kell. A közvélemény, az egész ország, melegen óhajtja a kibontakozást. Minél előbb, annál jobb, és ha a kibontakozás útjait és módját keressük, ma­gam részéről is abban a véleményben vagyok, hogy a kibontakozásnak leghelyesebb és az ország érde­keire nézve legkevésbé sérelmes módja a pártok kö­zötti kölcsönös megértés útja. (Úgy van!) És ebben a meggyőződésben lévén, nem ha­bozom kijelenteni, hogy teljes készséggel fogadoa el a kibontakozásnak azon módját, azon útját, amelyet a miniszterelnök úr iménti előterjesztésében megje­lölt. (Helyeslés.) Hallottuk az egyezmény pontozatait és hallot­tuk azok legilletékesebb magyarázatát. Az eredetileg fel­állított követelések egynémelyikét elejtjük tehát mi, de viszont az ellenzék is a maga követelései egy­­némelyikét elejtette. A megegyezés tehát valójában kompromisszum jellegével bír, (Úgy van !) és a kom­promisszum nem lehet lealázó egyik pártra nézve sem. (Úgy van.) A megegyezés lehetővé teszi, biz­­tosítja a parlament rendes működését, de amint hal­lottuk, továbbmenőleg is biztosítja ez ország érdekei­nek teljes megóvása mellett mindazon vitális kérdések­nek törvényes rendezését, amelyeknek mielőbbi megoldását az ország és a monarkia érdekei sür­getően követelik. És ha tovább vizsgáljuk az előterjesztést, a megegyezés keretébe csakis oly kérdések vonattak bele, amelyeknek rendezését és megoldását a szabadelvű párt maga is fel­adatául tekintette és amelyeket tehát, ha megvaló­sít, csak a saját ígéreteit teljesíti. (Igaz! Úgy van!) Nem bocsátkozom azon kimerítő előterjesztés­nek egyes részleteibe, hiszen a részleteknek egy­­némelyikére nézve talán egyikünknek-másikunknak lehetnének kifogásaiink; de az a nézetem, hogy az ilyen tranzakcót az ország nagy érdekeinek szem­pontjából és nem egy párt kizárólagos látóköréből kell megítélni és hogy különösen számba kell venni a fennforgó körülményeket és az adott viszonyokat és ebből a szempontból azt hiszem, kijelenthetem, hogy a megegyezés, úgy, amint azt a miniszterelnök úr előterjesztette, megfelel az ország érdekeinek, (Igaz ! Úgy van !) mert minden rázkódtatás nélkül biz­tosítja azt, amire az országnak ez idő szerint nagy szük­sége van : a békés kibontakozást, a törvényhozás és a kormányzat rendjét. (Igaz ! Úgy van !) És éppen azért, t. értekezlet, amidőn az alkalommal is teljes elismeréssel adózom azon kiváló érdemek iránt, amelyeket pártunk volt vezér© báró Bánffy Dezső (Élénk éljenzés.) az ország körül szerzett, ez a tisz­telet és ez az elismerés nem akadályozhat abban, hogy viszont köszönetet ne mondjak Széll Kálmán­nak, (Élénk éljenzés.) aki vállalkozott egy nehéz helyzetből az országot és a szabadelvű pártot is ki­vezetni. (Élénk éljenzés.) Mindnyájan tanúi voltunk annak a rendkívüli tevékenységnek, amelyet a békés kibontakozás érdekében Sig­l Kálmán kifejtett. Mondhatni, emberfeletti feladatnak látszott a ki­élésük személyi ellentétek és a felkorbácsolt politikai szenvedélyek közepette biztos révpartra vezetni az ország hajóját. (Úgy van !) Reméljük,­ hogy az egyezmény le fogja csendesíteni a politikai pártok heves küzdelmeit és hogy mindnyájan vállvetve közre fogunk munkálkodhatni az ország érdekében a sebek orvoslásán, az ország konszolidálásán és a további fejlődés lehetővé tételén. (Élénk helyeslés.) A kibontakozás érdeme a Széll Kálmán érdeme lesz, (Éljenzés.) aki bízott — és reméljük, nem csa­lódott — abban, hogy ha néha a politikai küzdelmek nagyobb hullámokat vetnek is nálunk, de a magyar politikai tényezők hazafisága mindenkor, a legna­gyobb válságok közepette is megtalálja azt az utat, amelyen az ország békés fejlődését biztosítani lehet és biztosítani kell. (Helyeslés.) És ha a kormányzat és a törvényhozás folytonosságának megakasztása már eddig is sokat ártott az ország politikai prestige­­nek és gazdasági hitelének, reméljük és higyjük, hogy most már ennek a politikai prestigenek helyre­állításán velünk együtt, vállvetve fog közreműködni az ellenzék is. (Tetszés és helyeslés.) Ezek előrebocsátása után, tisztelt értekezlet, amidőn teljes elismeréssel adózom a miniszterelnök úrnak azon hazafias törekvéséért és elhatározásáért, amelylyel a kibontakozás kétségkívül nehéz felada­tára vállalkozott, bátor vagyok indítványozni (Hall­juk ! Halljuk !) ,hogy a békés kibontakozásnak Széll Kálmán miniszterelnök úr által megjelölt útját elfo­gadja és a miniszterelnök úr által előterjesztett Prog­ramm keresztülvitelére vállalkozott szabadelvű kor­mányt teljes készséggel és lojálisan fogja támogatni.* (Általános helyeslés.) Gróf Tisza István : Tisztult értekezlet! Egyet­­len egy körülmény az, amely rövid felszólalásra késztet, mert hiszen az elhangzott beszéd után tulaj­donképpen egyszerű szavazatommal is konstatálhat­nám azt, hogy az igen tisztelt miniszterelnök úr által előadottakat a magam részéről is tudomásul veszem és elfogadom. De, tisztelt értekezlet, van egy körülmény, mely annál az őszinteségnél fogva, amelyet, mióta a köz­élet terén szereplek, mindig, mindenkivel szemben, de kétszeresen pártvezéremmel szemben is követni megtanultam, kényszerít, hogy rámutassak azon egy pontjára a szituációnak, amelynél fogva teljes meg­nyugvással, a jövőbe vetett teljes reménynyel nem viseltethetem. Ez, tisztelt értekezlet, a házszabályok tervezett megoldása, és itt mindjárt kijelentem, hogy nem a 204. §-ra vonatkoznak aggályaim, én melegen óhajtottam volna azt a kibővítését is a 204. §-nak, amely a múlt kormány javaslatában foglaltatott és amely utóvégre is sokkal enyhébb formája a szank­ciónak, mint amely a külföldi házszabályokban fog­laltatik ; nem hunyhattam azonban szemet azon nagy nehézségek előtt, amelyek e szakasznak mint kompro­misszum-tárgynak, a mai pillanatig való elfogadása előtt állottak, és a magam részéről hajlandó lettem volna teljes megnyugvással megalkudni egy olyan kompromisszummal, amely ezen szakasz elejtése mel­lett teljes garancit nyújt az úgynevezett technikai obstrukció­k ismétlődésével szemben. őszinte sajnálatomra, tisztelt értekezlet, nekem komoly aggályaim vannak abban az irányban. Ha abba a hel­yzetbe jönnénk, hogy re­­mélhetnék meg részletes módosításait az előterjesz­tett javaslatnak, kötelességemnek tartanám azon egyes pontokra is rámutatni, amelyek nézetem sze­rint elégteleneknek fognak bizonyulni, miután azon­ban mára bizonyos fait accompli előtt állunk és csak a között lehet választásunk, hogy az egész szituá­ciót úgy a­hogy van, elfogadjuk, vagy el ne fogad­juk, tartózkodom a részletekbe való meneteltől, csak előre jelzem a nehézségeket, előre jelzem azon nagy aggályomat, hogy ha talán nem is a közvetlen jövő­ben, de amint egyszer új kérdések merülnek fel. .............................................................—--------— ---­amelyek különösen a közjogi alapon nem álló ellen­zékre nézve obstrukcionális eljárás hálás témájául mutatkozhatnak, ismétlődhetnek azon bajok, amelyek-k­nek az ország most oly nagy kárát vallotta, és ma­­gam úgy látom, hogy a most tervezett házszabályok, bár tagadhatatlanul javítják a helyzetet, kellő orvos­lást mennyire nem nyújtanak. Ez tette tisztelt érte­kezlet rám nézve nehézzé az elhatározást, igye­keztem a legridegebben mérlegelni azt, hogy mit kíván tőlem a közérdek, és miután ismétlem, csak ezen alternatíva előtt állhattam : vagy elvetni az egé­szet, vagy elfogadni az egészet, nem könnyen ugyan, de azon konklúzióra jutottam, hogy dacára ezen aggá­lyainknak, dacára ezen veszélynek, melyet a jövőben ez irányban látok, elfogadom az előterjesztett javaslatot. (Élénk éljenzés.) Elfogadom nyitott szemmel annak hátrányai iránt is, de minden hátsó gondolat nélkül, teljes, erős elhatározással. A tisztelt értekezletnek ta­lán minden tagja tudhatja rólam azt, hogy én a leg­erősebb harctól sem riadtam volna vissza (Úgy van!) megvívtam volna azt nyugodt lelkiismerettel azon hit­ben, hogy igaz ügyet szolgálok és megvívtam volna a siker iránti teljes reménynyel, azon hitben, hogy a magyar nemzet túlnyomó nagy többsége előtt igazolni tudom ezt a célt, azonban tisztelt értekezlet, a körül­mények úgy alakultak, hogy a békés megoldás lehe­tősége mutatkozott. Már most, a legtévesebb, a leg­­helytelenebb, a legkárosabb dolog volna, ha azokat az indulatokat, azokat a szenvedélyeket, amelyekre talán szükségünk lett volna a harcban, akarnak belevinni abba a szituációba, amely a békés kibontakozás szituációja. (Helyeslés.) (Támogatás.) Én azt hiszem, hogy ha most elfogadtuk, amint elfogadjuk a békés kibontakozás ezen módját, ebben azon további következés van, hogy vonjuk le a kö­vetkeztetéseket saját magunkra nézve minden irány­ban, helyezkedjünk arra az alapra, amely adatott előttünk és igyekezzünk a közérdeket, a közügyet ezen alapon helyesen szolgálni. (Helyeslés.) És, tisz­telt értekezlet, megkönnyíti ezen elhatározást rám nézve azon nyilatkozat, melyet az igen tisztelt mi­niszterelnök úrtól hallottunk, de még jobban meg­könnyíti az, hogy ezen nyilatkozat kifejezésre jut­tatja az ő érzületét és egyéniségét, azt az érzületet és azt az egyéniséget, amelyet nemcsak szavakból, de egy hosszú nyilvános életből tanultunk megis­merni. (Úgy van !) Ezen tények még inkább, mint szavai adják meg nekem a hitet és reményt arra, hogy azon elvi alapon, amelyen állottunk és amelyen szilárdan megállani akarunk, igenis sikerrel, kitar­tással, bizalommal fogjuk az ország ügyeit tovább szolgálni. Hozzájárulok a javaslathoz. (Elénk tetszés és helyeslés.) Patszky Ágost: T. értekezlet! Dacára az előre­haladott időnek, a tárgy fontosságánál fogva legyen szabad csak röviden néhány észrevételt tennem. (Halljuk ! Halljuk !) (Kritika.) Én megvallom, hogy az igen tisztelt miniszter­­elnök úr és pártvezérünk beszédét nem azzal az előlegezett bizal­ommal hallgattam, amire feljogosítja őt a pártban eddig elfoglalt állása, eddigi politikai pályája, hanem hallgattam azon rideg kritikával, a­melyet szükségképpen gyakorolni kell ilyen kijelen­téssel szemben mindenkinek, aki komoly elhatáro­zásra akar annak alapján jutni és azon kérdést vetettem fel magam előtt, mialatt ezen kijelentéseket tette, hogy van-e ezen kijelentésekben bárminemű mozzanat,ami a legférfiasabb öntudatot, a legkényesebb elvi skrupulózitást a tekintetben megingathatná, hogy azon elvek mellett, amelyeket a múltakban vallott és azon eljárás mellett, melyet a múltban helyesnek tartott, őt teljes következetességgel támogathatja-e, igen vagy nem. És lelkiismeretes meghallgatása és — mondom — ezen rideg kritika gyakorlása után csakis azon eredményre jutottam, hogy magam nézve is, aki pe­dig — amint tudják — nem voltak talán azok között, akik leginkább tartózkodtak volna a párt tekinteteinek érvényesítésében és nem voltam talán azok között, aki tartózkodott volna attól, hogy magát ott, ahol helyesnek látta, exponálja a párt érdekei és elvei mellett, meggyőződtem arról, hogy e kijelentésekben nemcsak hogy nem foglaltatott semmi, ami a teljes bizalmat és azon után való haladás támogatását, amelyet a miniszterelnök úr kijelölt, kizárná, Ьапрвд ellenkezőleg, hogy az elvek iránti legszigorúbb i­­gaszkodás mellett is ez teljesen lehetővé tétetett nemcsak, hanem hogy eddigi elveink tekintetében semminemű ellentét nem forog fenn erre vonatkozó­lag, amit a tisztelt miniszterelnök úr kijelentett. (He­lyesles.) Magam is azon meggyőződésben vagyok, ame­lyet tisztelt barátom előttem kifejtett, hogy tudniillik azok, amiket a parlamentáris rend biztosításának megállapítására vonatkozólag az igen tisztelt minisz­terelnök úr, mint kompromisszum-eredményt előter­jesztett, nem jutnak el odáig, ahová meggyőződésem szerint előbb vagy utóbb a magyar parlamentnek békés munkarendjének biztosítása és kötelességei teljesítése szempontjából eljutni kell, hogy további rendszabályoknak is a szüksége előbb-utóbb be fog állani és én magam nem habozom nyíltan megmon­dani, hogy annnak meggyőződésétől ma is át vagyok hatva, de épp úgy tartaléktalanul elismerem, hogy azok, amelyeket az igen­­, miniszterelnök úr előterjesztett, a jelen állapottal szemben oly haladást képviselnek, amelyet alig hittem, hogy békés kompromisszum útján elérni lehessen, és konstatálok még egyet, (Halljuk! Halljuk!) hogy ezen kijelentés a közös ügyek kezelése tekintetében, melyet a vámszerződés megkötésére vonatkozólag az igen tisztelt miniszter­­elnök­ úr az ellenzéki pártoktól nyert, messze túlmegy azon reményeken, melyeket e tekintetben bármikor tápláltunk. (Úgy van !) Ezt egészen tartaléktalanul és őszintéi­ kijelenteni kénytelen vagyok és kény la*

Next