Budapesti Napló, 1899. július (4. évfolyam, 179-208. szám)

1899-07-01 / 179. szám

4 Budapest, szombat BUDAPESTi napló 1899. julius 1. 179. szám. veszettek, menekültek. A tüntetők folytonosan ezt kiabálták : — Veszszen a T­h­ály! Veszszen a kormány! Éljen a köztársaság! Éjfélkor a körzetéren véres harc folyt, a melyben a csendőrök két embert megöltek, húszat megsebesítettek és száznál többet letartóztattak. Brüsszel, június 36. Tegnap a flam­and színházban valóságos forradalmi jelenetek játszódtak le. Este hatkor kezdtek az emberek oda gyülekezni. A marseil­­laiset énekelték s a miniszterekről szóló gúny­­dalokat. Egy keresztény-szocialista szónok a nemzet­őrség egyenruhájában beszélt a választási törvény­­javaslat ellen. Huysmans (szabadelvű) szintén a törvényjavaslat ellen beszél. Fuomnemont (szocialista) a forradalmat éltette. Fél tizenegykor 8000 tüntető vonult a miniszteri palota elé, de ezt a tömeget a rendőrök és a nemzetőrök szétverték. A rend­őrök nagyon erőszakosan bánnak a békés járó­kelőkkel is. A pártok forradalmi szövetsége, Brüsszel, június 30. A szocialista képviselők a Peuple című lap által Hadi­tanácsnak elnevezett titkos gyülekezet­ben a következő taktikát tárgyalták. A People értesülése szerint a belga mun­kások meg fogják mutatni, hogy politikai jogai­kat épp oly erélylyel készek megvédeni, mint amilyen erélyt az általános választói jog kivívásánál tanúsí­tottak. Mivel azonban 1893-ban az általános vá­lasztói jogot csak általános felkeléssel és utcai har­cok után lehetett kivívni, a Peuple fenyegetése ag­gasztó. A liberális vezérek a veszélyeztetett népjog megvédelmezésére a szocialistákkal szövetséget kötöt­tek és e végből a munkáspárt központi tanácsával léptek érintkezésbe. A szabadelvű radikálisok és katolikus demokraták pártvezetőségei is elhatároz­ták, hogy közös közjóléti bizottságot alakítanak. A radikális és szocialista lapok napról-napra kevesebb hangon írnak. Azt írják, hogy a belga nép, igazságérzetétől áthatva, meglincheli a kor­mányt. Hire járt, hogy a bányakerületekben és az antwerpeni kikötőben nagymennyiségű dinamit tűnt el. A polgárőrség már nem mutatkozik megbízható­nak, amióta soraikba a szocialisták is tömegesen tódulnak. Tegnap is többen kiléptek a sorból, magasra emelték a puskatust és a kormány elírni kiabáltak. A vidékről érkező hírek szerint csak a jel­adást várják Brüsszelből és azonnal, az egész vona­lon megindul a roham a parlament ellen. A miniszterelnököt tegnap, amint palotája felé ment, a nép e felkiáltásokkal fogadta: — A bas la calotte ! Vive la revolution! A klerikális kormánypártot valósággal kon­ Sternálta az, hogy a liberális párt a szocialistákhoz csatlakozott. A párt egy része már tegnap átpár­tolt Voestehez, aki már hetek előtt a legnagyobb energiával intette a kormányt, hogy óvakodjék a választóreform veszedelmes kísérletétől. Voestet most jövendő miniszterelnökül emlegetik. Harc a parlamentben. Brüsszel, június 30. A képviselőház tegnapi ülésén Desnet képvi­selő interpellált a tegnapi események miatt és Van­denpeereboom miniszterelnök hajlandónak nyilatko­zott arra, hogy az interpellációra azonnal válaszol. Szavaira a baloldalon azt kiabálták: — Tigrisszivü bandita ! Vandenpeereboom azt mondta, hogy vala­mennyi párt követelte a választás reformját. A ja­vaslat tranzakció alapján jött létre és hallgassák meg a kormányt, mielőtt elítélik. A kormány tisztessége­sen járt el és mindenkinek becsülését érdemelte ki. (Fölkiáltás a baloldalon: Nyomorult, ön hazudik !) Van der Velde azt kérdezi a miniszterelnöktől, vájjon intézkedett-e, hogy a tegnapi mészárlás ne ismétlődjék. Vandenpeereboom miniszterelnök kitérően vá­laszol és nyomban rátér a választás reformjára, de a szocialisták nem engedik meg, hogy tovább beszéljen. Smets : Hogyan mer ön a választás reformjáról beszélni ? Önnek most az a kötelessége, hogy az interpellációra válaszoljon. Van der Velde azt mondja, hogy a kormány felelős a tegnapi eseményekért. Ha a kormány nem embereli meg magát, akkor ma este folytatni fogják a zavargást. Vandenpeereboom tovább akar beszélni, de a baloldal pokoli lármát csap, úgy hogy a miniszter­­elnök nem tudja beszédét folytatni. Van der Velde képviselő kijelenti, hogy a szo­cialisták folytatják az obstru­kt és a királyhoz fordul­nak. Fel fogják szólítani a népet, hogy védekezzék. A zavargásokért a kormány felelős. Fournemont azt mondja, hogy a csendőrök részegek. Loran (szabadelvű) a választási törvényjavaslat tárgyalásának elnapolását indítványozza. Ha — úgy­mond — a kormány nem enged, a kamarában és az utcán folytatódni fognak a zavargások. Smets (szocialista) azt kérdezi, hogy ma este megint gyilkolni fognak-e? (Nagy zaj.) Fournemont olyan határozati javaslatot nyújt be, amely megrója a kormányt, mert törvényjavasla­tával okot adott a zavargásokra. A határozati javaslatot 87 szavazattal 31 ellené­ben elvetik. Az elnök azt indítványozza, hogy a ka­mara térjen át a vasúti költségvetés tárgyalására, mire balról azt kiáltják: — Nem ! Erre a lárma újra megindult. A képviselők verdesik a padokat, sípolnak és trombitálnak. Végre az elnök felfüggeszti az ülést. Midőn az ülést újra megnyitották, Destrée (szo­cialista) felszólal, hogy jelentést akar tenni a szünet alatt odakint történt dolgokról. Azt mondja, hogy mikor kiment a kamara elé, egy csendőr ráütött a kardjával. Erre a fölöttes tiszttől a csendőr nevét kérdezte, de a tiszt gúnyosan mosolygott és eluta­sította. A szónok a csendőrtiszt megbüntetését követeli. Carrol szocialista képviselő a miniszterelnökhöz rohan és azt kiáltja: — Nyomorult. Erre újra nagy zaj keletkezik, úgy, hogy az elnök az ülést a szocialista képviselők kiáltozása és sípolása közben felfüggeszti. Brüsszel, június 30. A képviselőház tegnapi ülésének végén a baloldal azt vette észre, hogy az elnök a zavar ellenére nyu­godtan leolvashatja a vasúti költségvetés tételeit és azokat elfogultnak jelenti ki. Ezen roppant feldü­hödtek és az elnöki emelvényt akarták megrohanni, de a teremőrök visszatartották őket. Az ülést pokoli lárma közepette berekesztették. A választási javaslatok visszavonása elkerülhetetlen. Brüsszel, június 30. A képviselőház mai ülésén Dem­et szocialista tiltakozik a jobboldal indítványa ellen, hogy a képviselőházi szabályzatot úgy módosítsák, hogy a rendzavaró képviselőket ki lehessen utasítani. Lantshere, aki a jobboldal nevében beszél hevesen megtámadja a szocialistákat, miközben gyakran félbeszakítják. Fournemont a választási javaslatot teszi fele­lőssé a brüsszeli véres eseményekért és kijelenti, hogy a tiltakozó mozgalom egész Belgiumot ma­gával fogja ragadni. Vandenpeereboom azt válaszolja, hogy oly indító okokat tulajdonítanak a kormánynak, ame­lyek tőle távol állanak. Továbbá kijelenti a mi­niszterelnök, hogy sem egy miniszter, sem a tar­tományok valamelyik kormányzója nem rekvirált csendőrséget. A szocialista képviselők tudni akar­ják, hogy ki rekvirálta a csendőrséget. A minisz­terelnök jezsuita. Denis (szocialista) leírja a kórházi termet, melyben az elnyomás áldozatai fekszenek és ki­jelenti, hogy semmi sem igazolhatja az elköve­tett rémtetteket. Kérdi, hogy ki viseli azokért a felelősséget. A miniszterelnök: Én intézkedtem a rendőr­ség tényleges állományának szaporítása iránt. A fegyveres beavatkozást megelőzőleg a tüntetők­höz a törvény által rendelt felszólításokat in­tézték. A szocialista képviselők heves sértésekkel illetik a miniszterelnököt s azt kiáltják oda neki: „Gyilkos !“ Denis szintén a miniszterek és a jobboldal humanizmusára hivatkozik. Theodor (független brüsszeli képviselő) a választási javaslat ellen beszél, és csatlakozik Fournemont és Denis bé­­külékeny nyilatkozataihoz. A miniszterelnök a kormány nevében kijelenti, hogy a legélénkebben óhajtják a megbékülést és azt, hogy a kijelölt útra léphessenek és kibékítő intéz­kedéseket keressenek. (Tetszés a jobboldalon. Igen helyes­ a baloldalon.) Az elnök az ülést általá­nos tetszés közt bezárja. A legközelebbi ülés kedden lesz. Brüsszel, június 30. A képviselőhöz ülése után a baloldali pár­tok egybegyűltek és jegyzőkönyvet fogalmaztak, melyben kijelentik, hogy tekintettel a közvéle­mény által épp most kivívott első győzelemre,­­ mindnyáj­an egyetértenek abban a meggyőződés­­ben, hogy az összes ellenzéki erőknek az ellentállás­­ban való egyesítése továbbra is szükséges. A baloldal pártjai ragaszkodnak ahhoz, hogy a javaslat el-­­napolását követelik és ez irányban folytatják a propagandát, de hogy a megnyugvás eszméjének kifejezést adjanak, azt az óhajtást nyilvánítják, hogy a tüntetéseket a legnagyobb nyugodtsággal folytassák. Brüsszel, június 30. A képviselőház ülésének berekesztése után a szocialista képviselők csoportokban távoztak a kép­viselőházból. Van der Velde szocialista képviselő a rend­őrség engedelmével a tömeghez fordult és közölte, hogy a megoldás nemsokára bekövetkezik, rendre intette a tömeget és kifejezte azt a reményt, hogy Brüsszelben a nyugalom ismét helyreáll. Meghívta a tömeget a Maison du peupleben tartandó népgyűlésre. A tömeg Van der Veldet ovációban részesítette. A Soir szerint a múlt éjjel két ember téglákkal bezúzta a miniszterelnök lakásának ablakait. A kapus, aki ágyban feküdt, jelentéktelen sérülést szenvedett. A kormány enged. Brüsszel, június 30. A kormányt a forradalom kitörésétől való félelem engedékenységre kényszerítette. A választási reformjavaslat tárgyalását elhalasztot­ták s valószínűleg végképpen el is temették. Az ellenzék vezérei kijelentették, hogy keddig abban­­hagyják a tüntetést, de ha a kormány vissza nem vonja a törvényjavaslatot, akkor újból megkezdik a mozgalmat. Az egész liberális sajtó korholja a ki­rály gyöngeségét. A városban helyreállott a nyugalom, de azért a boltokat már estefelé bezárják. Brüsszel, június 30. A baloldali képviselők és szenátorok ma este kilencedfél órakor gyűlést tartottak, ame­lyen elhatározták, hogy folytatják az agitá­­ciót, ha Vandenpeereboom miniszterelnök ked­dig le nem mond. A városi parkban ma este a klerikálisé ellen megint nagy tüntetés volt. Tizenöté,­­szocialista vonult föl. A liberális és a szó­lista képviselők mellett lelkes ovációkat heztek. A tömeg egyre azt kiáltotta: — Vessszenek a klerikálisok! A szocialista sajtó a választási tárgyalásának elhalasztását az első gye­nek hirdeti és követeli a törvényjavaslat je­ges visszavonását. A mai esti lapok jelentése szerint had­ügyminiszter utasította Marechal tábornokot, a brüsszeli helyőrség parancsnokát, hogy az ezredeket vezesse a lakosság ellen, ha a tünte­tések ismétlődnek. Ezek a híresztelések rette­gést keltettek a városban. (nnt.) Dreyfus hazaérkezése. — A Budapesti Napló tudósítóitól. — Paris, június 30. A Matin jelenti, hogy Labori és Demange holnap Rennesbe utaznak, ahol Dreyfus-szal ér­tekezni fognak annak a konstatálása végett, hogy testi és lelki állapota megengedi-e, hogy nemsokára megjelenjék a haditörvényszék előtt. Az Echo de Paris értesülése szerint Drey­­fusné magával vitte Rennesbe azt a ruhát, amelyet férje lefokozása napján viselt. Dreyfusné újra rávarratta a ruhára a vállrojtokat. Valamennyi újság azt írja, hogy Dreyfus ma éjjel érkezik Franciaországba. Az Eclair azt jelenti, hogy a Sfax Brest déli végén, az Isle­ Morte előtt fog kikötni. Paris, június 30. Minden hivatalos cáfolat ellenére erősen tartja magát az a hír, hogy Dreyfus már megér­kezett Rennesbe, bár Dreyfusné egész határozott­sággal állítja, hogy férjét csak július 1-én fogja láthatni. Brest, június 30. Barrera, az itteni kikötő parancsnokának ál­lítása szerint a Sfax mindenesetre itt teszi partra Dreyfust. De hogy azt a kikötés után azonnal Rennesbe viszik-e, avagy néhány napig ott tartják, még nem tudható. Egyébiránt az a hír szállong, hogy a Sfax már tegnapelőtt óta ezen a tengervidéken cirkál, hogy bevárja a kor­mány végleges parancsát. A kormány különben már most intézkedett az iránt, hogy a hajó ki­kötése után miképpen bánjanak Dreyfusszal. Ezek:

Next