Budapesti Napló, 1899. szeptember (4. évfolyam, 241-270. szám)

1899-09-02 / 242. szám

341. szám. Budapest, szombat BUDAPESTI NAPLÓ 1899. szeptember 2. 11 KÜLÖNFÉLÉK. + Amerikai fürdőszobák. Az Egyesült­ Államok milliomosainak legújabb sportja a fürdőszobaluxus, így William Withney újonnan épített newyorki pa­lotája számára egészen mozaikból készült fürdő­szobát rendelt, amelynek mennyezetét egyik legelő­kelőbb olasz művész festette kétszázötvenezer frank tiszteletdíjért. A fürdőkád egy darab karrarai már­ványból készült és onyx díszítéssel van ellátva. Az összes készletek, toilett-szerek tiszta aranyból valók. A fürdőszoba teljes berendezése egy millió kétszáz­ezer frankba került. James Strong, a híres cukor­gyáros fürdőszobájának falai aranyból valók. Pompeje mintákra a római magánéletből vett jelenetek email­­szerű képekben vannak rajtuk. A fürdőszobát vil­lamossággal fűtik és világítják, a kád tiszta ezüst és drágakövekkel van díszítve. A teljes berendezés két millió frankba került.* -j- A szerencse fia, Dr. L. Orville Wilcoxont nevezik most Klondyke legszerencsésebb emberének. Jussa is van ehhez az elnevezéshez, mert hőse egy kis regénynek, amelyben minden jóra fordul. Most huszonhét esztendős. Amikor 1898. tavaszán Alas­­kába ment, éppen csak annyija volt, hogy a leg­szükségesebb kiadásokra tellett. És egy esztendő alatt három millió forintot mondhatott a magáénak, azonkívül pedig reménye van ahhoz, hogy há­rom esztendő alatt húszszoros milliomos lesz belőle. Még oda­haza bele szeretett egy szép leányba, aki jó családból való, de a szülők gyöngé­den tudtára adták, hogy olyan viszonyok között, amilyenekben ő van, nem igen gondolhat a házaso­­dásra. Arra dr. Wilcoxon kapta magát és egyenesen Klondykéba ment — most pedig nemsokára meg lesz az esküvője a szép leánynyal, akibe oda­haza bele szeretett. Haza is utazott már az esküvőre és Klondykéről sok jót beszél. — Egész Klondykében van telefon, vannak ott klubok, színházak és kórházak. A két banknak ha­­vonkint tiz milliónyi forgalma van és minden máso­dik ember átöltözködik a vacsorához. Ezeket mondja Klondykéről, amely szóval szé­pen halad. Ő különben az aranyásáson kívül még más egyébbel is kereste a vagyonát. Kölcsönözge­­tett pénzt, üzleteket kötött, vásárolt és eladott min­denféle holmikat s az esküvője után vissza megy Klondykébe, hogy a munkálatokat maga vezesse az aranymezőin.# -f- véletlenség: Klobb alezredest és Meynier hadnagyot Voulet és Chanoine kapitány urak tudva­levőleg sortűzzel agyonlövették ott lenn Afrikában. Érdekes műve a véletlenségnek, hogy Chanoine ka­pitánynak is, meg Meynier hadnagynak is van egy-egy testvére a La Flecheben lévő katonai iskolában. Amaz növendék, ez pedig tanár. Várjon emlegetik-e azt a kis gyilkolást ?* + Az iskola. Egyszer-másszor kapja magát a világon valaki és nagyot cselekszik. Híres ember lesz belőle s akadnak, akik megirigylik a dicsőségét. És követik a hires embert, persze csak ritkán sike­rül az utánzat. Hogy Guérin bezárkózott a Chabrol­­utcai házba és ki sem akar onnan jönni és inkább meghal, de rabnak nem adja oda magát, ennek a hire bizony elterjedt az egész világon. Akár­milyen furcsa is az, h гшЦ cselekszik ő, mégis csak híres ember lett belőle. Hogy csakugyan az, bi­zonyítja, hogy iskolát csinál. A minap Páriában a Quartier Latinban valami kis iparos vagy ötször megszúrta a kedvesét és azonkívül le is dobta a lépcsőn. Aztán bereteszelte az ajtót és kijelentette, hogy csak „holtan, vagy szabadon“ távozik abból a szobából. A rendőrbiztos, aki a helyszínen megje­lent, úgy gondolkozott, hogy a Chabrol­ utcai ostrom­­állapotból elég egy kiadás is, azért hát feltörette az ajtót. Két markos gárdista erre lefogta a szurkáló Guérin-kópiát.* -f- Tánc-szabályok. Ausztráliában olyan báli bi­zottságok vannak, amelyektől példát lehet venni. Egy ilyen bizottság például szigorú szabályzatot állított össze a tarantella táncnak miként való táncolására nézve. A szabályzatnak pontjai között, amelyek a jövő szezontól kezdve érvényesek, van néhány figyelemre méltó. Például : 3. §. Senkinek sem szabad ugyanazzal a táncosnővel kétszer körül táncolni. 4. §. Csak az angol tánc-stílus van megen­gedve. Az a módozat, hogy a férfi mind a két kezét rá­teszi a táncosnő vállára és behunyt szemmel kering a teremben, szigorúan tilos. 6. §: Az a hölgy, aki egy táncosnak kosarat ad, nem táncolhat mással, hanem ülnie kell az egész tánc alatt.* -f- Kenyérfrissítés. A szárazkenyér megpuhí­­tására a következő módot is tudják: A kenyeret agyagból készült fazékba vagy pléhszelencébe tesz­­szük, amely edényeket jól elzárva, forró vízbe helyezzük és egy ideig ott hagyjuk. Az így kezelt száraz kenyér olyan lesz, mintha frissen sült volna. Ez az eljárás előnyösebb, mintha a száraz kenyeret újra kemencébe vetjük, vagy megpirítjuk. * evolúció még nincsen befejezve. Ha a tudós amerikai teóriája való, akkor a ló bizonyos idő múltán alig lesz nagyobb a nyúlnál, vagy egy kutyánál; a leg­szebb emberek pedig alig érik majd el a törpék magasságát. Egy bizonytalan, de nem is nagyon messze időben az emberek éppen csak egy centi­méter nagyságra nőnek majd, aztán még kisebbek lesznek a tücsöknél, vagy a hangyáknál. Sőt talán eljön majd az az idő is, amikor az emberek, hogy észrevehessék egymást, kénytelenek lesznek mik­roszkóppal fölfegyverkezni. * -j- Automata-szövőszékek. Amerika nagy gyá­raiban vannak az eleven munkáserőt legjobban pótló gépek. Most például újfajta automata­ szövőszékeket találtak fel, amelyek bámulatos szerkezetűek. És még lehet majd tökéletesíteni őket. Az eddigi eredmény is csodálatos. Mindeddig egy munkás nyolc szövő­székre ügyelhetett fel, ezentúl pedig harminckettőt kezelhet. »f« -f- A legöregebb cipó. Az angol nemzeti mú­zeumban van egy kis cipó, amelyet nagyon gondo­san őriznek. Nevezetes kis cipó ez, alig két kilog­­rammnyi, s köteteket is írtak már róla az angol arkeológusok és mindannyian megegyeznek abban, hogy ez a cipó a világ legöregebb cipója. Úgy álla­pították meg, hogy a Krisztus előtti 1560-ik eszten­dőből való, amikortájt még többféle élelmiszerrel kenyeret is temettek el a halottakkal. Ezt a nagyér­­tékű régiséget egy francia régész találta Assyriában; a század elején ásatás közben. Ez a tudós aztán fel­ajánlotta a párisi múzeumnak négyezer frankért. A­ szeme közé nevettek, kicsúfolták. Háromezer éves: cipó ! . . . Hát még mi! ... A tudós aztán sértett önérzettel ment az angolokhoz, nekik ajándékozta a­ cipót. S az angol múzeum inventáriumában a cipós tízezer font értékkel szerepel. . -­- Salétromfoltok a falakon. Valiin oly bak­tériumokból álló kultúrákat hozott létre, amelyek a falakon kicsapódó salétromfoltokat minden káros ha­tás nélkül eltüntetik. Eljárása szerint a falakat kefék­kel, forró vízzel alaposan megtisztítják s a bakté­­rium­ kulturáját ecsettel gondosan a falra kenik. A falat azután vagy papirossal tapasztják be, vagy gipszbehuzattal borítják, mi­alatt a baktériumkultu­­r­ák működésüket, teljesen védve, gyorsan teljesitik. Az előzetes védekezést szem előtt tartva főgondot kell fordítani arra, hogy az alapfalaknál megakadá­lyozzák a nedvesség behatolását. * -{- Óvatosan. A bird: Mit evett önnél a vádlott?. A tanú (korcsmáros): Az étlapon az volt . . . hogy . . . nyúlpecsenyei REGÉNY. Grubbe Mária. (21) — Dán regény. — Irta: JACOBSEN J. P, — Én azon a véleményen vagyok — szólt most közbe Frederik Ulrik, miközben Mária felé fordult, hogy olyan a szerelmes ember, mint az utas, aki a végtelen sivatagban alszik el s va­lami árnyékos, csodaszép parkban ébred fel. A szerelemnek olyan nagy az ereje, hogy merőben megváltoztatja az embert. Ami másnak üresség és terméketlenség, az valóságos pompa és gyö­nyör, ha az ember szerelmes. Csodálnám, ha ön­nek szép kisasszony nem ez volna a véleménye a dologról! — Az én véleményem ? felelt Mária, én azt hiszem, hogy a szerelem olyan, mint a gyémánt, amint a gyémánt is ragyog, tündöklik, épp úgy tündöklik és ragyog a szerelem is, és amint a gyémánt látása megmérgezi azt, aki vágyakozva néz reá, úgy a szerelemben is veszedelmes mé­reg rejlik arra nézve, aki megkívánja. Legalább is erre le lehet következtetni azokból a csodálatos mozdulatokból, amelyeket szerelmes emberek szok­tak használni. Erre vall a szerelmes ember cso­dálatosan furcsa észjárása is. — Igen, igen, suttogott Frederik Ulrik, — a gyertya könnyen prédikálhat annak a légynek, amelynek megpörkölte a szárnyait! — Csakugyan igazad lehet, kedves Mária — vágott közbe Arne Axel mosolyogva — bi­zony mondom, hogy magam is azt hiszem, hogy a szerelem olyan, mint a vérmérgezés. Mert ho­gyan lehetne különben, hogy az asszonyok min­denféle csoda-balzsammal és kotyvalókkal a leg­-f- Satnyulák. Egy amerikai tudós nemrég megjelent művében azt állítja, hogy az emberiség testileg egyre jobban satnyul. A föld, irja, kezdetben csupa óriás állattal volt népes. Ezek az óriás fajok azután kisebbeknek adták át helyüket, amelyek után még kisebbek jöttek. Sőt ugyanannak a fajnak a testi nagysága is rendszeresen csökken. És ez az hidegebb emberben is fel tudják ébreszteni a legégőbb szenvedélyeket ? — Oh! Nem szégyelled magad! — mondta Lidsel asszony. — Hogy beszélhetsz ilyen isten­­telenségeket. — Vasárnap ? — Kedves Lidsel. Ezen a ponton nem bű­nös ez az én hitem. Ellenkezőleg —nem—nem. Vagy tán Gyldenley ezredes úr bűnnek tartja? Nem? No, mert a bibliában is megtalálhatjuk a javasasszonyokat s az ördögűzőt. Igen is, meg­találhatjuk. Nos, mit is akartam? Igen, minden szenvedélyünk — én legalább igy hiszem — a vérünkben van s amikor fellángol bennünk, érezni lehet, hogy mint terjed el a tűz a fejünk­ben, a mellünkben. Vagy tessék megfigyelni azt, mikor megijed az ember. Nem szalad-e végig a vér egész testünkön s nem hűl-e ki a lábunk, mintha jégbe mártottuk volna? Azt hiszitek, hogy semmi alapja sincs annak a szólásmódnak, mely szerint a gond halovány és vértelen, míg az öröm piros, mint a rózsa? Úgy van hát, amint mondom. Minden emberi effektust a vérnek bi­zonyos hullámzása idézi elő. A szerelem pedig csak akkor ébred föl az emberben, ha a vért tizenhét-tizennyolc esztendőn keresztül érlelte már a meleg és hideg folytonos változása. Ilyenkor aztán, hirtelen erjedni kezd a vér, akárcsak a must. Mert nem is más a sze­relem, mint a vér erjedése, mely pezseg és forr és meleget termel s annyira átfor­málja az embert, hogy amíg az erjedés tart, senki sem marad meg eredeti formájában. Ké­sőbb azonban megtisztul, lecsillapodik az erjedő anyag, lecsöndesül s kihűl minden. S ha már a borral hasonlítottam össze a szerelmet, hát még azt is hozzá tehetem, hogy amint a bor minden esztendőben újra habzik és újra erjedni kezd, mikor jön a tavasz­, azonképpen az emberek szí­vébe is a tavasz érkeztekor szerelem költözik, aminek helyes magyarázata az, hogy a vér sohasem felejti el első erjedését s valahányszor megőrzi a tavaszt, újra erjedni akar. — Igenis a vér — tudniillik a vér, az va­lami anyag — szubtilis anyag, vetette közbe Dan Oluf. — Úgy van — hagyta helyben Riglie néni — minden, ami ezen a világon él, befolyással: van az ember vérére. A nap, a hold s néha még a rossz időjárás is. Ez olyan bizonyos, mint ahogy egy isten van az égben. — Sőt még a más ember gondolatai is meg-­ mozgatják a vért, tette hozzá Ide asszony. Onnan­ tudom ezt, hogy legidősebb nővérem, valahány-­ szor lehunyta a szemét s elaludt, sóhajtani kez­dett s kézzel-lábbal kapálózott, mintha fel akart volna kelni s el akart volna menni valahova." Mintha hívta volna valaki. A dolog magyarázata pedig az, hogy vőlegénye, aki akkor Hollandiá­ban volt, annyira vágyódott utána, hogy éjjel­nappal a menyasszonyára gondolt­ Sidsel asszony, bizonyosan emlékszik rá, hogy milyen rossz színben volt akkor szegény s addig nem is javult az egészsége, amig Bilde Jürgen haza nem jött. — Emlékszem hát. Hogyne emlékezném? Szegény gyermek. Hanem mikor Jürgen vissza­tért Hollandiából, úgy kinyílt az arca, mint a hasadó bimbó. Nagy ég! Mikor a gyermekágyba került is.... Rosenkrands most Orup Axelhez fordult. — Azt hiszitek tehát, hogy az Elixire d’amour olyan, mint valami erjedő anyag, melyet ha a vérbe fecskendeznek, ott valóságos forradalmat okoz? Nos hát erről egy igen érdekes történet jut eszembe, melyet a megboldogult Krisztián Ulrik mesélt nekem, mikor egy ízben a sáncokon sétáltunk. Antwerpenben történt. Krisztián a Hotellerie des Trois broehetsben lakott. Reggel valami nagyon, de nagyon szép kisasszonyt pil­lantott meg, aki olyan szelíden nézett reá. Krisz­tián egész nap nem gondolt többé erre a lányra. Mikor este visszatért a hoteljába, egy rózsát talált a vánkosán, felvette a rózsát s szagolgatni kezdte. (Folytatása következik.)

Next