Budapesti Napló, 1899. október (4. évfolyam, 272-301. szám)

1899-10-02 / 272. szám

ЪЧ2, szám. Budapest, hétt BUDAPESTI NAPLÓ 1899. október 2. 3 HÍREK. Budapest, október 1. — Személyi hírek. Széchenyi Manó gróf. ó fel­sége személye körüli miniszter ma délelőtt Bécsből Sopronba utazott. — Gonda Béla miniszteri osztály- tanácsos ma Fiúméba utazott. — A király köszöneté az Emiiéhez. Az Emke gyulafehérvári közgyűlése hódoló táviratot intézett a királyhoz. Ö felsége a kabinet iroda utján legmagasabb köszönetét nyilvánította, amiről a belügyminiszter már értesítette az Emke elnökségét. — Október в. A székesfővárosi tanács elhatá­rozta, hogy a fólszázados évfordulóra feldiszitteti gróf Batthdny Lajos mauzóleumát. Az Entreprise em­ber0! már holnap hozzáfognak a munkálatokhoz. A falákat gyászlepellel borítják, a mauzóleum négy sarkán kandelábereket helyeznek el, a lépcsőfeljá- ratot és az emléktáblákat pedig délszaki növények­kel ékesítik. A többi vértanú emlékei szintén gyász­pompát öltenek. Az uj városháza dísztermében tar­tandó gyászünnepélyre a rendező-bizottság ötszáz belépőjegyet ad ki, mert annyi ülőhely van a terem­ben. A diszteram mellett lévő társalgóba, a karza­tokra és a díszteremben lévő állóhelyekre azonban szintén bocsájtanak közönséget. A bizottság kiált­ványa kedden jelenik meg, melyben a polgárokat a kegyeletes gyászünnepben való részvételre szólítja fel a rendezőség. A kivonulás útvonalán lévő házak tulajdonosait szintén felszólítja a rendezőség, hogy házaikat gyászpompával ékesítsék. — Kinevezések. A m. kir. pénzügyminiszter dr. Balásy Antal miniszteri segédtitkári címmel és jelleggel felruházott miniszteri fogalmazót, dr. Mohár Imre pénzügyi segédtitkárt és dr. Lukachich Béla miniszteri segédtitkári címmel felruházott miniszteri fogalmazót miniszteri segédtitkárokká és dr. Pálffy Rikhárd miniszteri fogalmazói cimmel és jelleggel felruházott miniszteri segédfogalmazót miniszteri fogslmazóvá kinevezte. — A budapesti uj unitárius lelkész. Az uni­táriusok Koháry-utcai templomában ma délelőtt iktatta be Ferenci József unitárius püspök a buda­pesti egyházgyülekezet uj lelkészét, Józan Miklóst. A vasárnapi szentbeszédet ma már az uj lelkész tartotta, aki igen jeles szónoknak bizonyult. Ferencz ózsef püspök is beszélt a szószékről, magas szárnya- ásn szavakban vázolva, mi a kötelezettsége a pap­nak gyülekezetével szemben, s a gyülekezetnek lel­készével szemben. Majd a fiatal paphoz fordulva, jó tanácsokkal látta el őt. A beiktatásnál jelen voltak : Bedő Albert volt államtitkár, dr. Székely kúriai biró, főgondnok, Mikó Miklós kúriai biró, Kozma Gyula iskolai igazgató, Borbély Sándor, a váci siketnéma intézet igazgatója, Chester Frank észak-amerikai fő­konzul és a hívek nagy számban. A beiktatás után Székely Ferenc elnöklete alatt rövid közgyűlés volt, amelyen a számadásokat s egyéb lolkészi teendőket átadták az uj papnak. Az egyházgyülekezet elöl­járói végül társas-ebédre gyűltek az István főherceg szállóban. — A négus. Menelik négus elküldte köve­tét a francia köztársaság elnökéhez. Levelet is adott át a követ, mély, nagy meghajlás közben. A levélben azt írja a négus, hogy nagyon kö­szöni, hogy meghívták őt a párisi világkiállí­tásra. El is menne, de ma még nem tudja biz­tosan, hogy otthon rendben losznek-e akkorra a dolgok s hogy magára hagyhatja-e a házát. Tisztára olyan a dolog, mint mikor komámasz- szonyt disznótorra hívják s avval mentegetőzik, hogy: jaj, aligha mehetek lelkem! Hátha felfor­gatják a gyerekek a házat. — A beteges király. A spanyol királyi család San-Sebastianban töltötte a nyarat s most vissza akart térni Madridba. Az udvari orvosok azonban kijelentették, hogy a kis királynak, Alfonzénak, ok­vetlenül szükséges, hogy mennél tovább maradjon a jó levegőn, mert egészségi állapota nem kielégítő. A spanyol udvar ennélfogva egész októberben San- Sebastianban marad. — Ünnepelt bankigazgató. A Magyar Általános Hitelbank tisztviselői kara baranyavári Ullmann Adolf igazgatót а III. osztályú vaskorona-renddel történt kitüntetése alkalmából tegnap testületileg lelkesen üdvözölte. A tisztviselői knr az intézetnek délszaki növényekkel díszített nagytermében gyűlt össze s ott szónokuk a kitüntetés fölött érzett őszinte örö­müknek s az igazgató iránt érzett ragaszkodásuknak meleg szavakban adott kifejezést. E közben méltatta a kitüntetettnek a hazai pénz- és iparügy körül szer­zett kiváló érdemeit. Ullmann Adolf igazgató megha­tóban köszönte meg a tisztviselői kar ovációját. — Próbák a Vaskapunál. A Vaskapu-csatorna részére készült vontató sodronykötél-hajóval, amint Orsováról írják, szombaton kezdték meg az átvételi próbákat. A hajó szabadmenetben az előirt 6—8 kilométer helyett fölfelé 10 kilométert tett óránként, lefelé ereszkedésnél 9 kilométert. A hajó összes gépei általában kitünően működnek. Az aldunai ha­józási hatóság részére ugyancsak az uiüesti Danu­bius-gyárban készült 110 lóerejü kis gőzbarcasse, a „Sebő" szintén kitünően bevált; a Vaskapu-csator­nán 22 perc alatt ment föl s a szabad Dunán az előirt 18 kilnméter helyett 20 kilométer óránkénti sebességgel ngy siklik a vizen, mint egy kis tor­pedó-naszád. — Hazafias román lelkész. Telegdy József országgyűlési képviselő beszámolójának, melyről már híradással voltunk, érdekes epizódja volt. A beszá­moló alkalmával ugyanis élénk tüntetések voltak a magyar-román barátkozás mellett, mikor a képviselő Nagyváradon elmondta beszámolóját. Domokos István brátkni görög-keleti lelkész tolmácsolta románul a beszédet a választóknak, majd magyar nyelven be­szélt és lelkesen fejtegette, hogy a magyarság és románság ezer évig élt együtt; Hunyadi János és Mátyás király zászlói alatt együttesen rázták le a pogány igát. Az egyetértés és a testvériség ideálja vezesse a magyarokat és a románokat is, s ne legyen sikere a magyarellenes túlzók munkájának. A hafias beszé­det viharos éljen és setreasca-kiáltások kisérték. — A munkanélkülieknek. Az is uj szem­pont, hogy nem alamizsna kell a szogénynek, hanem munka. A józsefvárosi közjótékonysági egyesületnek jutott először eszébe ez a dolog s he sem várva, amíg a nehéz hivatalos apparátus megmozdul, rövidesen kimondta a választmányi ülésen, hogy a Baross-utcai házában műhelyt nyit a munkanélküliek számára. Glück Frigyes, a nagy emberbarát magára vállalta a műhely első berendezését és felszerelését. A műhely szer­vezete gondoskodik arról, hogy az egyesület jóté­konyságával no lehessen visszaélni s hogy az ipa­rosoknak ne csináljon konkurrenciát a műhely. Ez a dolog egyike azoknak, amelyekhez foghatót az utóbbi időkben alig produkáltak s minden kongresszusnál, minden tüntetésnél jobban és okosabban oldja meg a munkáskérdést. A baj egyelőre csak az, hogy mindössze száz ember kaphat foglalkozást. A műhely szervezete a következő lesz : A mű­hely élén egy férfi- s egy nőigaagató, egy titkár s busz választmányi tag áll. A szakosztály föladata a munkaközvetítés, a műhely felügyelete, ellenőrzése, az anyag beszerzése, munkagyüjtós és a bérmegállapítás. A munkát egy fizetett felügyelő vezeti, aki a mű­helyben történtekért felelős. A felügyelőnek köteles­sége arról gondoskodni, hogy a jelentkező munkás a saját foglalkozása körében szerezzen munkát s csak ha ez nem sikerül,, akkor adjon neki munkát a műhelyben. Egyes szakképzettséget követelő csoport élére munkavezetőt állítanak. A mühetyben a követ­kező munkacsoportok lesznek : ruhavarrás, hulladék­selyem és kötéltépés, harisnyakötés és horgolás, toll- fosztás, papirzacskó-csinálás, cimirás, favágás és kő- búzás. A szakosztály azonban újabb csoportokat is csinálhat. Ruhát és harisnyát csak az egyesület számára csinálnak. Magánosoktól ilyen munkameg­rendelést nem fogadnak el, nehogy az iparosoknak ártsanak. A műhelyben természetesen csak ideiglenes az alkalmazás. Fölmondás nincsen s a munkás csak akkor állhat munkába, vagy léphet ki, amikor akar. Egy munkás csak nyolc napig dolgozhat a műhely­ben. A felügyelő újabb nyolc napot adhat, azontúl azonban csak rendkívüli esetekben az igazgató ad­hat engedőimet. A bér kevés készpénz, továbbá ebédre, esetleg reggelire és hálóhelyre szóló utal­vány. A munkaidő reggel hetedfél órától déli egy óráig tart, hogy délután a munkások munkát keres­hessenek. A műhely férfiigazgatójának Seenger Béla bizottsági tagot, n ői gazt; a {ój án а к dr. Ebner Jánosnét, titkárának Kintzky Pált választotta meg a közgyűlés. Valamennyi tiszteletbeli állás. — Wesselényi-emléktábla. A székes főváros közönsége az 1838-iki pesti árvíz emlékének meg­örökítésére Helló Barnabás szobrásznál emléktáblát rendelt meg, amelyet a jövő évben, a Kossuth Lajos- utcában, a Ferenciek templomának oldalfalába il­lesztenek. Az emléktábla mintáját most fejezte be a művész. Találóan és nagy erővel vannak rajta meg­örökítve Wesselényi Miklós hőstettei és a nagy árvíz borzalmai. A fővárosi tanács megbízásából meg­jelentek Holló műtermében Rózsavölgyi Gyula alpol­gármester, Gerlóczy Károly, Strobl Alajos, Wagner Géza ёз dr. Buday Béla, akik a minden tekintetben sike­rült mintát átvették s intézkedtek annak bronzba öntése iránt. Mielőtt a mintát öntő műhelybe szállí­tanak, a művész a jövő héten be fogja mutatni a lapok képviselőinek. — Да első mise. Hock János képviselő s az uj kőbányai plébános ma mondotta első miséjét és egyházi szónoklatát a kőbányai plébániai templom­ban. Szónoklatában a lelkipásztornak a hivő közön­séghez való viszonyáról beszélt, üdvözölvén híveit, akik őt a bizalommal előre is megtisztelték. Az uj plébános megjegyezte a többi közt azt is, hogy ez­úttal még nem hivatalos székfoglaló beszédet mond, csak híveit akarta szemtől-szombe látni, s hogy min­den törekvése arra fog irányulni, hogy híveinek lelki vezére legyen. — Magyar Nemzet. Ma jelent meg az első száma a Magyar Nemzetnek, amely a kormány uj félhivatalosa s mint már említettük a Nemzetnek és a Magyar Újságnak összeolvasztásából keletkezett. Az uj lap bemutatkozójában ismerteti irányát s az igaz szabadelvüség zászlóját óhajtja köyetni. A béke és a szervezkedés korszakának nevezi a szabadelvüpárt uj alakulása folytán teremtett helyzetet és híven óhajtja támogatni a párt vezérét, Széli Kálmánt és a mögötte egységesen sorakozó szabadelvű pártqt. Már az első számon meglátszik a gondos, avatott szer­kesztés munkája. A lap főszerkesztői dr. Jókai Mór és Beksics Gusztáv, felelős szerkesztője Adorján Sán­dor. Jókai Az én életem regénye címen kezdi meg élettörténetének leirását, Kozma Andor tárcát irt az első számba. Társadalmi és gazdaságmellékletei is élvezetes olvasmányul szolgálhatnak az érdeklődők­nek. A Magyar Nemzet minden nap az esti órákban jelenik meg. — Revolver a városházán. Párját ritkitó botrány történt Szabadka város tegnapi köz­gyűlésén. Mamussich Ágoston városi bizottsági tag a közgyűlés színe előtt le akarta lőni, ott a köz­gyűlésen, unokaöcscsét a város polgármesterét, Ma­mussich Lázárt. A viharos közgyűlésről követke­zőket írja szabadkai tudósítónk: Rendes havi közgyűlésre gyűltek egybe a szabadkai város­atyák (a népnyelvén szólva: obtyinárok) a régi pat­riarchális időkből maradt Pest szálló nagytermébe. Mintha csak sejtették volna, hogy nagy vihar lesz, mert majdnem teljes számban jelentekmeg a város­atyák. A, közgyűlésen Schmausz Endre főispán el­nökölt. Éppen letárgyalták a tanácsnak azt a ja­vaslatát, hogy a szabadságharc derék nesztorá­nak, a Szabadkán élő 100 éves Semsey Tamás 48-as honvédszázadosnak, életfogytiglan havi 10 frt segélyt juttatnak — midőn belépett az ajtón az egykori hires népvezér: Mamussich Ágoston ügyvéd. Mindenkinek feltűnt a ritka vendég, mert már több mint négy éve, hogy a polgármester­nek ez a legelkeseredettebb ellensége, különben pedig unokafivére nem jelent meg egy közgyűlé­sen sem. Az ellenzéki tábor tüntető éljennel fo­gadta. Álig foglalta el helyét, már is szólásra jelentkezett. — Érezte mindenki a puskapor­szagot. Mamussich Ágó erélyes hangon követelte a polgármestertől, hogy itt a közgyűlés színe előtt számoljon el a félmilliós kölcsönről, mert a polgármester visszaélést követett el. A polgár- mester beismerte, hogy a könyvek rendetlenül vezettetnek, de azért a város vagyonát szabály szerint kezeli. Mamussich Ágoston erélyes hangon sze­mére lobbantja a polgármesternek, hogy sok ez­rekre menő kiadásokat tesz közgyűlési jóváha­gyás nélkül, amint azt a helyben megjelenő Népszava bőven ismertette. Epés kijelentésekkel fűszerezett beszédére óriási zaj és lárma keletkezett, ugyannyira, hogy az elnöklő főispán alig tud némi csendet csinálni. A zaj és lárma újból kitört, midőn a polgármes­ter odakiáltott Mamussich városi képviselőnek: — Ki kell pusztítani az ilyen gonosz lelkületű, embert, mint amilyen ón! Ön gyáva gazember! E kijelentésre iszonyú dühvei ugrott fel Mamussich Ágoston és visszakiáltott: — Ön a gazember és csaló! Az elnöklő főispán önérzetes hangon uta­sítja rendre a gorombáskodó atyafiakat; de a polgármester csak nem hagyfia magát, halál- sápadtan, reszkető hangon kiáltja teli torokkal: — Azt hiszi ön, hogy itt betyárok ülnek ? 1 S indulata annyira elragadta, hogy felugrott a zöld asztaltól, s még mielőtt megakadályozni lehetett volna, vasbotjával Mamussich Ágó kép­viselő felé rohan és fejére akar suhintani. Szerencsére a körülötte állók felfogták az ütést; de a nemkevésbé ingerült Mamussich Ágoston sem akart adós maradni; hirtelen kirán­totta töltött revolverét, s már-már megtörténik a katasztrófa, ha kezéből az utolsó pillanatban ki nem üti sógora dr. Vojnics, Hajdú József és Szalag Má­tyás rendőrkapitány a revolvert. Magából kikelve kiáltott: — Lelövöm a gazembert, mint a kutyát! Egyszerre négy rendőr rohan be, hogy a dühös képviselőt megfékezzék, de zajongó pártja nem engedi őket vezéréhez közel. Áz el­nöklő főispán a közgyűlést felfüggesztette és el­távozott. — Délben újra megnyílt a gyűlés, midőn a főispán felhívja Vojnich tiszti főügyészt a két csendzavaró ellen széksértési keresetin­dítására. Az ügyet a lovagiasság terére terelték. — A városban felháborodással beszélnek a nagy botrányról. — Halálozás. Mészöly Gyula, Pest-Pilis-Solt- Kiskunvármegye nyugalmazott főszámvevője meg­halt Budapesten 67 éves korában. A temetés holnap — hétfőn — délután fél 5 órakor lesz, a vármegyének Baross-utcai bérházából. — Véres kardpárbaj. A Vizy-féle vívóteremben kardpárbajt vívtak Szilágyi Lajos pestmegyei 1 közio-aztratási gyakornok és Noszlomi Aladár bankhi­

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék