Budapesti Napló, 1899. október (4. évfolyam, 272-301. szám)

1899-10-02 / 272. szám

ЪЧ2. szám. Budapest, héti BUDAPESTI NAPLÓ 1899. október 2. HÍREK. Budapest, október 1. — Személyi hírek. Széchenyi Manó gróf, Ő felsége személye körüli miniszter ma délelőtt Bécsből Sopronba utazott. — Gonda Béla miniszteri osztálytanácsos ma Fiuméba utazott. — A király köszönete az Emiléhez. Az Emke gyulafehérvári közgyűlése hódoló táviratot intézett a királyhoz. Ő felsége a kabinetiroda útján legmagasabb köszönetét nyilvánította, amiről a belügyminiszter már értesítette az Emke elnökségét. — Október 9. A székesfővárosi tanács elhatározta, hogy a félszázados évfordulóra feldiszítteti gróf Batthány Lajos mauzóleumát. Az Entreprise emberei már holnap hozzáfognak a munkálatokhoz. A falakat gyászlepellel borítják, a mauzóleum négy sarkán kandelábereket helyeznek el, a lépcsőfeljáratot és az emléktáblákat pedig délszaki növényekkel ékesítik. A többi vértanú emlékei szintén gyászpompát öltenek. Az új városháza dísztermében tartandó gyászünnepélyre a rendezőbizottság ötszáz belépőjegyet ad ki, mert annyi ülőhely van a teremben. A díszterem mellett lévő társalgóba, a karzatokra és a díszteremben lévő állóhelyekre azonban szintén bocsájtanak közönséget. A bizottság kiáltványa kedden jelenik meg, melyben a polgárokat a kegyeletes gyászünnepben való részvételre szólítja fel a rendezőség. A kivonulás útvonalán lévő házak tulajdonosait szintén felszólítja a rendezőség, hogy házaikat gyászpompával ékesítsék. — Kinevezések. A m. kir. pénzügyminiszter dr. Balásy Antal miniszteri segédtitkári címmel és jelleggel felruházott miniszteri fogalmazót, dr. Mohár Imre pénzügyi segédtitkárt és dr. Lukachich Béla miniszteri segédtitkári címmel felruházott miniszteri fogalmazót miniszteri segédtitkárokká és dr. Pálffy Rikhárd miniszteri fogalmazói címmel és jelleggel felruházott miniszteri segédfogalmazót miniszteri fogalmazóvá kinevezte. — A budapesti új unitárius lelkész. Az unitáriusok Koháry utcai templomában ma délelőtt iktatta be Ferenci József unitárius püspök a budapesti egyházgyülekezet új lelkészét, Józan Miklóst. A vasárnapi szentbeszédet ma már az új lelkész tartotta, aki igen jeles szónoknak bizonyult. Ferenc József püspök is beszélt a szószékről, magas szárnyaású szavakban vázolva, mi a kötelezettsége a papnak gyülekezetével szemben, s a gyülekezetnek lelkészével szemben. Majd a fiatal paphoz fordulva, jó tanácsokkal látta el őt. A beiktatásnál jelen voltak : Bedő Albert volt államtitkár, dr. Székely kúriai biró, főgondnok, Mikó Miklós kúriai biró, Kozma Gyula iskolai igazgató, Borbély Sándor, a váci siketnéma intézet igazgatója, Chester Frank észak-amerikai főkonzul és a hívek nagy számban. A beiktatás után Székely Ferenc elnöklete alatt rövid közgyűlés volt, amelyen a számadásokat s egyéb lelkészi teendőket átadták az új papnak. Az egyházgyülekezet elöljárói végül társasebédre gyűltek az István főherceg szállóban. — A négus, Menelik négus elküldte követét a francia köztársaság elnökéhez. Levelet is adott át a követ, mély, nagy meghajlás közben. A levélben azt írja a négus, hogy nagyon köszöni, hogy meghívták őt a párisi világkiállításra. El is menne, de ma még nem tudja biztosan, hogy otthon rendben lesznek-e akkorra a dolgok s hogy magára hagyhatja-e a házát. Tisztára olyan a dolog, mint mikor komámaszszonyt disznótorra hívják s avval mentegetőzik, hogy: jaj, aligha mehetek lelkem! Hátha felforgatják a gyerekek a házat. — A beteges király. A spanyol királyi család San Sebastianban töltötte a nyarat s most vissza akart térni Madridba. Az udvari orvosok azonban kijelentették, hogy a kis királynak, Alfonzónak, okvetlenül szükséges, hogy mennél tovább maradjon a jó levegőn, mert egészségi állapota nem kielégítő. A spanyol udvar ennélfogva egész októberben San Sebastianban marad. — Ünnepelt bankigazgató. A Magyar Általános Hitelbank tisztviselői kar a baranyavári Ullmann Adolf igazgatót a III. osztályú vaskorona-renddel történt kitüntetése alkalmából tegnap testületileg lelkesen üdvözölte. A tisztviselői kar az intézetnek délszaki növényekkel díszített nagytermében gyűlt össze s ott szónokuk a kitüntetés fölött érzett őszinte örömüknek s az igazgató iránt érzett ragaszkodásuknak meleg szavakban adott kifejezést. E közben méltatta a kitüntetettnek a hazai pénz- és iparügy körül szerzett kiváló érdemeit. Ullmann Adolf igazgató meghatóban köszönte meg a tisztviselői kar ovációját. — Próbák a Vaskapunál. A Vaskapu-csatorna részére készült vontató sodronykötél-hajóval, amint Orsováról írják, szombaton kezdték meg az átvételi próbákat. A hajó szabadmenetben az előírt 6—8 kilométer helyett fölfelé 10 kilométert tett óránként, lefelé ereszkedésnél 9 kilométert. A hajó összes gépei általában kitűnően működnek. Az aldunai hajózási hatóság részére ugyancsak az urpesti Danubius-gyárban készült 110 lóerejű kis gőzbarcasse, a „Sebő" szintén kitűnően bevált; a Vaskapu-csatornán 22 perc alatt ment föl s a szabad Dunán az előírt 18 kilométer helyett 20 kilométer óránkénti sebességgel úgy siklik a vizen, mint egy kis torpedónaszád. — Hazafias román lelkész, Telegdy József országgyűlési képviselő beszámolójának, melyről már híradással voltunk, érdekes epizódja volt. A beszámoló alkalmával ugyanis élénk tüntetések voltak a magyar-román barátkozás mellett, mikor a képviselő Nagyváradon elmondta beszámolóját. Domokos István brátkai görög-keleti lelkész tolmácsolta románul a beszédet a választóknak, majd magyar nyelven beszélt és lelkesen fejtegette, hogy a magyarság és románság ezer évig élt együtt. Hunyadi János és Mátyás király zászlói alatt együttesen rázták le a pogány igát. Az egyetértés és a testvériség ideálja vezesse a magyarokat és a románokat is, s ne legyen sikere a magyarellenes túlzók munkájának. A hafias beszédet viharos éljen és setreasca-kiáltások kisérték. — A munkanélkülieknek. Az is uj szempont, hogy nem alamizsna kell a szegénynek, hanem munka. A józsefvárosi közjótékonysági egyesületnek jutott először eszébe ez a dolog s be sem várva, amíg a nehéz hivatalos apparátus megmozdul, rövidesen kimondta a választmányi ülésen, hogy a Baross utcai házában műhelyt nyit a munkanélküliek számára. Glück Frigyes, a nagy emberbarát magára vállalta a műhely első berendezését és felszerelését. A műhely szervezete gondoskodik arról, hogy az egyesület jótékonyságával ne lehessen visszaélni s hogy az iparosoknak ne csináljon konkurrenciát a műhely. Ez a dolog egyike azoknak, amelyekhez foghatót az utóbbi időkben alig produkáltak s minden kongresszusnál, minden tüntetésnél jobban és okosabban oldja meg a munkáskérdést. A baj egyelőre csak az, hogy mindössze száz ember kaphat foglalkozást. A műhely szervezete a következő lesz : A műhely élén egy férfi és egy nőigazgató, egy titkár s busz választmányi tag áll. A szakosztály feladata a munkaközvetítés, a műhely felügyelete, ellenőrzése, az anyag beszerzése, munkagyűjtés és a bérmegállapítás. A munkát egy fizetett felügyelő vezeti, aki a műhelyben történtekért felelős. A felügyelőnek kötelessége arról gondoskodni, hogy a jelentkező munkás a saját foglalkozása körében szerezzen munkát s csak ha ez nem sikerül,, akkor adjon neki munkát a műhelyben. Egyes szakképzettséget követelő csoport élére munkavezetőt állítanak. A műhelyben a következő munkacsoportok lesznek : ruhavarrás, hulladékselyem és kötéltépés, harisnyakötés és horgolás, tollfosztás, papírzacskó-csinálás, cimbás, favágás és kőbúzás. A szakosztály azonban újabb csoportokat is csinálhat. Ruhát és harisnyát csak az egyesület számára csinálnak. Magánosoktól ilyen munkamegrendelést nem fogadnak el, nehogy az iparosoknak ártsanak. A műhelyben természetesen csak ideiglenes az alkalmazás. Felmondás nincsen s a munkás csak akkor állhat munkába, vagy léphet ki, amikor akar. Egy munkás csak nyolc napig dolgozhat a műhelyben. A felügyelő újabb nyolc napot adhat, azontúl azonban csak rendkívüli esetekben az igazgató adhat engedelmet. A bér kevés készpénz, továbbá ebédre, esetleg reggelire és hálóhelyre szóló utalvány. A munkaidő reggel hetedfél órától déli egy óráig tart, hogy délután a munkások munkát kereshessenek. A műhely férfiigazgatójának Seenger Béla bizottsági tagot, nőigazgatójának dr. Ebner Jánosnét, titkárának Kiitzky Pált választotta meg a közgyűlés. Valamennyi tiszteletbeli állás. — Wesselényi-emléktábla. A székes főváros közönsége az 1838-iki pesti árvíz emlékének megörökítésére Helló Barnabás szobrásznál emléktáblát rendelt meg, amelyet a jövő évben, a Kossuth Lajosutcában, a Ferenciek templomának oldalfalába illesztenek. Az emléktábla mintáját most fejezte be a művész. Találóan és nagy erővel vannak rajta megörökítve Wesselényi Miklós hőstettei és a nagy árvíz borzalmai. A fővárosi tanács megbízásából megjelentek Holló műtermében Rózsavölgyi Gyula alpolgármester, Gerlóczy Károly, Strobl Alajos, Wagner Géza ёз dr. Buday Béla, akik a minden tekintetben sikerült mintát átvették s intézkedtek annak bronzba öntése iránt. Mielőtt a mintát öntő műhelybe szállítanak, a művész a jövő héten be fogja mutatni a lapok képviselőinek. — Az első mise. Hock János képviselő s az uj kőbányai plébános ma mondotta első miséjét és egyházi szónoklatát a kőbányai plébániai templomban. Szónoklatában a lelkipásztornak a hivő közönséghez való viszonyáról beszélt, üdvözölvén híveit, akik őt a bizalommal előre is megtisztelték. Az új plébános megjegyezte a többi közt azt is, hogy ezúttal még nem hivatalos székfoglaló beszédet mond, csak híveit akarta szemtől-szembe látni, s hogy minden törekvése arra fog irányulni, hogy híveinek lelki vezére legyen. — Magyar Nemzet. Ma jelent meg az első száma a Magyar Nemzetnek, amely a kormány uj félhivatalosa s mint már említettük a Nemzetnek és a Magyar Újságnak összeolvasztásából keletkezett. Az uj lap bemutatkozójában ismerteti irányát s az igaz szabadelvüség zászlóját óhajtja követni. A béke és a szervezkedés korszakának nevezi a szabadelvű párt új alakulása folytán teremtett helyzetet és híven óhajtja támogatni a párt vezérét, Széll Kálmánt és a mögötte egységesen sorakozó szabadelvű pártot. Már az első számon meglátszik a gondos, avatott szerkesztés munkája. A lap főszerkesztői dr. Jókai Mór és Beksics Gusztáv, felelős szerkesztője Adorján Sándor. Jókai Az én életem regénye címen kezdi meg élettörténetének leírását, Kozma Andor tárcát írt az első számba. Társadalmi és gazdaságmellékletei is élvezetes olvasmányul szolgálhatnak az érdeklődőknek. A Magyar Nemzet minden nap az esti órákban jelenik meg. — Revolver a városházán. Párját ritkító botrány történt Szabadka város tegnapi közgyűlésén. Marussich Ágoston városi bizottsági tag a közgyűlés színe előtt le akarta lőni, ott a közgyűlésen, unokaöcscsét a város polgármesterét, Marussich Lázárt. A viharos közgyűlésről következőket írja szabadkai tudósítónk: Rendes havi közgyűlésre gyűltek egybe a szabadkai városatyák (a népnyelvén szólva: obtyiárok) a régi patriarchális időkből maradt Pest szálló nagytermébe. Mintha csak sejtették volna, hogy nagy vihar lesz, mert majdnem teljes számban jelentek meg a városatyák. A közgyűlésen Schmausz Endre főispán elnökölt. Éppen letárgyalták a tanácsnak azt a javaslatát, hogy a szabadságharc derék nesztorának, a Szabadkán élő 100 éves Semsey Tamás 48-as honvédszázadosnak, életfogytiglan havi 10 frt segélyt juttatnak , midőn belépett az ajtón az egykori híres népvezér, Mamussich Ágoston ügyvéd. Mindenkinek feltűnt a ritka vendég, mert már több mint négy éve, hogy a polgármesternek ez a legelkeseredettebb ellensége, különben pedig unokafivére nem jelent meg egy közgyűlésen sem. Az ellenzéki tábor tüntető éljennel fogadta. Alig foglalta el helyét, máris szólásra jelentkezett. — Érezte mindenki a puskaporszagot. Mamussich Ágó erélyes hangon követelte a polgármestertől, hogy itt a közgyűlés színe előtt számoljon el a félmilliós kölcsönről, mert a polgármester visszaélést követett el. A polgármester beismerte, hogy a könyvek rendetlenül vezettetnek, de azért a város vagyonát szabály szerint kezeli. Mamussich Ágoston erélyes hangon szemére lobbantja a polgármesternek, hogy sok ezrekre menő kiadásokat tesz közgyűlési jóváhagyás nélkül, amint azt a helyben megjelenő Népszava bőven ismertette. Epés kijelentésekkel fűszerezett beszédére óriási zaj és lárma keletkezett, ugyannyira, hogy az elnöklő főispán alig tud némi csendet csinálni. A zaj és lárma újból kitört, midőn a polgármester odakiáltott Mamussich városi képviselőnek: — Ki kell pusztítani az ilyen gonosz lelkületű, embert, mint amilyen ön! Ön gyáva gazember! E kijelentésre iszonyú dühvel ugrott fel Mamussich Ágoston és visszakiáltott: — Ön a gazember és csaló! Az elnöklő főispán önérzetes hangon utasítja rendre a gorombáskodó atyafiakat, de a polgármester csak nem hagyja magát, halálsápadtan, reszkető hangon kiáltja teli torokkal: — Azt hiszi ön, hogy itt betyárok ülnek ? ! S indulata annyira elragadta, hogy felugrott a zöld asztaltól, s még mielőtt megakadályozni lehetett volna, vasbotjával Mamussich Ágó képviselő felé rohan és fejére akar suhintani. Szerencsére a körülötte állók felfogták az ütést, de a nem kevésbé ingerült Mamussich Ágoston sem akart adós maradni, hirtelen kirántotta töltött revolverét, s már-már megtörténik a katasztrófa, ha kezéből az utolsó pillanatban ki nem üti sógora dr. Vojnics, Hajdú József és Szalay Mátyás rendőrkapitány a revolvert. Magából kikelve kiáltott: — Lelövöm a gazembert, mint a kutyát! Egyszerre négy rendőr rohan be, hogy a dühös képviselőt megfékezzék, de rajongó pártja nem engedi őket vezéréhez közel. Az elnöklő főispán a közgyűlést felfüggesztette és eltávozott. Délben újra megnyílt a gyűlés, midőn a főispán felhívja Vojnich tiszti főügyészt a két csendzavaró ellen széksértési kereset indítására. Az ügyet a lovagiasság terére terelték. — A városban felháborodással beszélnek a nagy botrányról. — Halálozás. Mészöly Gyula, Pest-Pilis-Solt- Kiskun vármegye nyugalmazott főszámvevője meghalt Budapesten 67 éves korában. A temetés holnap — hétfőn — délután fél 5 órakor lesz, a vármegyének Baross utcai bérházából. — Véres kardpárbaj. A Vizy-féle vívóteremben kardpárbajt vívtak Szilágyi Lajos pest megyei közigaztratási gyakornok és Noszlomi Aladár bankhá .