Budapesti Napló, 1899. október (4. évfolyam, 272-301. szám)

1899-10-02 / 272. szám

4 Budapest, hétfő BUDAPESTI NAPLÓ 1899. október 2. 3­2. szám F vatalnok. Régi ellenfelek, akik már egyszer össze­mérték kardjukat. A párbajt becsületbiróság előzte meg, mely kimondotta, hogy Szilágyi Lajos köteles fegyveres elégtételt adni Noszlopy Aladárnak. A pár­bajban Szilágyi igen súlyosan megsebesült. Homlo­kán oly iszonyú vágást kapott, hogy koponyacsontja is megsérült. Az erős vérzés miatt a sebet még nem lehetett bevarrni, ami még súlyosabbá teszi állapotát. — Fogteknikusok gyűlése. Az október 4-iki országos fogművész-kongresszus előértekezletét teg­nap délután tartották meg. Gáspár József fogorvos, a budapesti országos fogművész-eg­yesület elnöke üd­vözölte a különösen a vidékről nagy számmal meg­jelent kortársakat. Az az ügy — úgymond — amely összehozott bennünket, igazságos. Ezer családapa kenyeréről van szó, amelyet eddig becsületes mun­kaerővel, humánus működéssel megszerzett. Ettől a kenyértől akarnak most megfosztani bennünket, hogy legyen az országban néhány ezerrel több proletár. Ezután dr. Kepes Gyula egyesületi jogtanácsos mutatta be azt az emlékiratot, amelyet a különböző sérel­mes miniszteri rendeletek ellen a kormányhoz intéznek. Az emlékirat kifejti, hogy a fogművészek évtizedek óta milyen áldásdús működést fejtenek ki. Működésük ellen soha nem volt kifogás és most a kenyéririgy­ség annyira vitte, hogy szerzett jogaikat veszély fenyegeti. A megindult vitában részt vettek Hóna Imre, Korányi, Kányády Jenő (Gyöngyös), Fuchs, Cinner, stb. Végül abban egyeztek meg, hogy a memorandum végleges szövegét a kongresszuson állapítják meg. A kongresszus védői tisztét Márkus József főpolgármesternek ajánlják fel. Az elnök még bemutatta azoknak a külföldi fogtechnikusoknak a névsorát, akik magyar kollégáik kongresszusára eljönnek. — Egy főhadnagy viselt dolgai. Rubicin Ru­dolf főhadnagyot, akit a katonatiszti becsületbíróság megfosztott rangjától, ma éjjel még mindig keresték a detektívek, mert kiderült, hogy­ az egyenruhát jogosu­latlanul használja. Ha­ reggelre megcsípik, úgy a rendőrségnél fogja átélni a holnapi napot a főhad­nagy úr, aki heteken, hónapokon keresztül visszaélt azzal a jogával, hogy a katonatiszti egyenruhát vi­selhesse. Rubicii Rudolfot már rég — ezelőtt pár héttel — törölték a katonatisztek névsorából. Töröl­ték rengeteg sok adóssága miatt, amelyekkel meg­küzdeni nem­ tudott. Könnyűvérű fiatal­ember volt, aki sokat adott a külső megjelenésre s ezzel a meg­jelenésével imponált is mindenütt, azokban a társa­ságokban, ahova bejáratos volt. Azt mondta magáról, hogy egy budai gazdag családnak a gyermeke, akire szép vagyon vár. Há­rom éve, hogy főhadnagy lett az 52-ik gyalogezred­ben s mint fiatal embernek, a tiszti bojt elvette az eszét. Amióta hadnagy lett, a legméltatlanabb mó­don élt vissza ezzel a jogával, hogy ő a hadsereg­nek egyik tisztje. Adósságokat adósságra halmozott és úgy élt, hogy azt egy gyalogos főhadnagytól — aki a saját fizetésére van utalva — még kívánni sem lehet. Szegény szülőknek volt gyermeke, a jöve­delme csekély, éppen annyi, hogy tisztességgel megélhessen. Ám a főhadnagy úr keveset adott a tisztes­ségre. A pénz becsét nem ismerte s költött pazarul nap-nap után. Katonatiszt barátai figyelmeztették is nem egyszer arra, hogy rossz vége lesz a köny­­nyelmű­ségének. Ilyenkor megígérte, hogy megjavul. Ez az ígéret azonban haszontalan volt: Rub­ein főhadnagy nem javult meg. Folytonos dorbézolás folytán anyagi zavarokba jutott s ezredének becsü­­letbirósága vizsgálatot indított ellene, mint aki nem méltó a katonatiszti rangra. Rublein eget-földet ígért, hogy megteszi, hogy magát rehabilitálja, ez azonban szükségtelen volt, a bukás úgy is elkövetkezett. Rubleint már napok óta keresi a fővárosi rend­őrség. Tegnap délben le is tartóztatta, hamis név vi­seléséért, ebből a fogságából azonban még kimen­tette a protekció. Elmondtuk tegnap, hogy a letartóztatás milyen körülmények között történt. Az tény, hogy Rublein főhadnagyot egyenruha jogosulatlan használata miatt le­tartóztatták s azután szabadon eresztették. Annyi is tény azonban, hogy Rublein főhad­nagy volt a legkönnyelmübb ember ezredében. Amit keresett, megtalálta. Rublein főhadnagyot a rendőrség egész éjjel keresi, nagyon kevés azonban a kilátás, hogy meg is találja, mert mint hírlik, Amerikába szökött. — Öngyilkos joghallgató. A Kaplony­ utca 7. számú h­áz egyik kis szobácskájában nyomorgott Vécsey Lajos 20 éves joghallgató. Állás nélkül volt már hosszabb idő óta, hasztalan szaladgált fühöz­­fához, nem tudott olyan foglalkozást találni, hogy megkeresse mindennapi kenyerét. A szerencsétlen fiatal­ember e­miatt annyira elkeseredett, hogy ön­­gyilkosságra határozta el magát. Tegnap elzálogosí­totta még meglevő csekélyke holmiját és a pénzért revolvert vásárolt. Az éjjel aztán végrehajtotta vég­zetes szándékát. Éjfél után egyszerre hatalmas dörre­nés verte fel a ház csendjét. A lövés zaja Vécsey szobájából hallatszott. A bánheliak befutottak és ott találták a szerencsétlen ifjút ágyán fekve, átlőtt mellel, haldokolva. Az orvosi segítség már későn jött. A golyó szivébe fúródott és megölte. Levelet, írást nem hagyott hátra, de a házbeliek állítása sze­rint csak zilált anyagi viszonyai miatt követhette el végzetes tettét. — Házasság. Fényes esküvő volt tegnap vasár­nap délelőtt 11 órakor a dohány­ utcai izraelita temp­lomban. Kinszky Ármin, a „Generali“ biztosító inté­zet főtisztviselője oltárhoz vezette Schiller Paula kisasszonyt, a Pester Lloyd szerkesztőjének, dr. Schiller Zsigmondnak leányát. A Pester Lloyd szerkesz­tősége dr. Falk Miksa országgyűlési képviselő ve­zetése alatt testületileg volt jelen, azonkívül ott vol­tak a kereskedelmi testület és a Lloyd társaság tag­jai, Mezei Mór, Neumann Ármin, Vészi József, Ne­­r­ényi Ambrus, Stolfner Tivadar, Visontai Soma és Molnár Antal képviselők, Faik Zsigmond kir. ta­nácsos, Fürst Jakab, a kereskedelmi csarnok elnöke, Gelléri Mór kir. tanácsos, dr. Baron egyetemi tanár, Wahrmann József igazgató, valamennyi fővárosi lap szerkesztője és munkatársa, számos városi képviselő stb. stb. Dr. Kohn Sámuel hitszónok lendületes be­szédet intézett az if­i párhoz, mig a szertartás ének­részét Lazarus főkántor énekelte. Esküvő után a mennyasszony szüleinek a házánál reggeli volt, mely után a fiatal pár nászutra indult. A diszes násznép soraiból rendkívül sokan ma­radtak a templomban, ahol közvetlenül az első es­küvő után Fodor Ferenc, a Magyar Hírlap belmunka­­társa esküdött örök hűséget Fellmann Ilona kisasz­­szonynak. A Magyar Hírlap szerkesztősége testületi­leg vett részt a szép családi ünnepben. A fiatalokat Kohn Sámuel főrabbi áldotta meg gyönyörű beszéddel. Schmidt Lajos október 7-ikén esküszik a József­­utcai templomban Eresz Margit kisasszonynyal, dr. Eresz Géza leányával. — Feloszlatott munkásgyűlés. A szociálde­mokrata­ párt vezetőség által egybehívott népgyűlésen oly botrányos jelenetek zajlottak le, melyekhez ha­sonlóak már rég nem voltak a fővárosban. A zajos lefolyású gyűlést végül a rendőrség oszlatta fel. Dél­után 3 órakor kezdődött a gyűlés a Vig­ utca 18. sz. alatti vendéglőben, mintegy 1100 munkás vett benne részt. Napirenden volt a parlament és a nép. A rend­őrséget Krecsányi Kálmán kerületi kapitány képviselte. Klárik Ferenc volt az első szónok. A képviselő­ház megnyíltával , úgymond, Széll Kálmán minisz­terelnök beterjesztette a parlament működéséről szóló programmot, amiben azonban, sajnos, rólunk mun­kásokról egy árva szóval­ se emlékezik meg. A mun­kásság nem várhat tovább jogainak megadására, azért adtuk ki a jelszót, hogy menjünk az utcára jogainkat követelni. Holnap este is kimegyünk az Andrássyy útra, tüntetőleg sétálunk, de némán, egy szót se szólva. Az összes munkásokat felhívja, hogy a holnapi sétában vegyenek részt. Israel Jakab is erre kéri a munkásokat. S ne ijedjenek meg — úgymond — a rendőrségtől, azért, mert egyeseket le is tartóztat. Krecsányi erre felhívta az elnököt, hogy a szó­noktól vonja m­eg a szót. Iszonyú zaj támadt és a sokaság tiltakozott a rendőrség beavatkozása ellen, de az elnök mégis eleget tett a rendőrségi képviselő felhívásának s Israeltől megvonta a szó­t,­ Baron Ede is oly hangon bírálta a rendőrség eljárását, hogy neki sem engedte meg Krecsányi beszéde befejezését. Mikor aztán utána Fleischmann Antal is a rendőrséget okozta az Andrássy-úti tün­tetés elfajulásáért, Krecsányi a gyűlést feloszlatta és távozásra hívta föl az egybegyűlteket. A munkás­­sereg abcugolt és tiltakozott, ez alatt Krecsányi és Grossmann elnök közt heves szóváltás folyt az elnöki emelvényen. A munkások most még hangosabban követelték a gyűlés folytatását, de ekkor Krecsányi parancsára húsz rendőr jelent meg és most már Grossmann elnök is kérte elvtársait a csöndes távo­zásra. Erre aztán a munkások a Marseillaise hangjai mellett kivonultak az utcára és kisebb csoportokban elszéledtek. — Letartóztatott kereskedő. Nagyváradról je­lenti levelezőnk. A nagyváradi törvényszék vizsgáló­­birája Haraszti Viktor kereskedőt letartóztatta. Ha­raszti nemrég nyitott üzletet Nagyváradon csekély tőkével s nagyon költekező életmódot folytatott. Mi­kor a csőd fenyegette, a passzívái mintegy 60.000 forintra rúgt­ak. Üzletét hirtelen eladta Heijman Ármin kereskedőnek. Hitelezői ekkor Bóth Frigyes buda­pesti ügyvéd útján följelentést adtak be ellene, mi­nek következtében Nagy Dezső vizsgálóbíró Harasz­tit a kihallgatás után letartóztatta. — Öngyilkosság az országúton. A kelen­­h­egyi­ úton ma reggel a cirkáló rendőrőrjárat egy férfira bukkant, aki nagy vértócsában eszméletlenül feküdt az út szélén. Melléből még szivárgott a vér, jobb kezében pedig revolvert szorongatott. A segít­ségül hívott mentők a Rókus-kórházba szálították, ahol még nem tért magához. A körülbelül 30 éves­nek látszó, elég uriasan öltözött férfi ruhájának zse­bében egy Váczi József névre szóló névjegyet talál­tak. Személyazonosságát nem tudták megállapítani. — Rablógyilkosság, Berlinben. Berlinben ismét rablógy­ilkossági kísérlet történt. A tettes ezúttal egy tizenötéves suhanc, aki nyolcvanhárom éves nagy­anyja ellen követett el rablógyilkossági kísérletet. Wegener Ferencnek hívják a fiatal jómadarat. Wege­ner a múlt hét szerdáján nagyanyjánál, a 83 éves Kaps Friderikánál aludt a Luisen-Strassen. Az öreg­asszony reggel még az ágyban feküdt amikor uno­kája bebocsátotta a lakásba Kapke Emil nevű tizen­hét éves cimboráját, akivel előre megállapodott a rablógyilkosság részleteiben, mert úgy hallotta, hogy a nagymama sok pénzt kapott Amerikából. Wegener Ferenc, a kedves unoka egy mángoló­fával kétszer főbe vágta szunyókáló nagyanyját s mikor az rémülten kiugrott az ágyból, zsebkésével a nyakába, a füle mögé és a szájába szúrt. Az utolsó szúrással átdöfte az öregasz­­szony nyelvét, úgy, hogy nem tudott segítségért kiáltani. Az asszony eszméletlenül összerogyott. A gyilkosok azt hitték, hogy már meghalt és nyugodtan hozzá­fogtak a­ fiókok feltöréséhez. Találtak hat darab ezer márkás értékpapírt és száz márka készpénzt, mely utóbbit nemrég az öreg asszony egy rokona kül­dötte Amerikából. A fiatal gyilkosok az értékpapírt és pénzt magukkal vitték, lemosták magukról a vért és elmentek mulatni, a lakás ajtaját bezárva maguk mögött. A szomszédok csak este nyolc órakor fe­dezték föl a dolgot, amikor az öreg­asszony eszmé­letre tért s az ajtóhoz vánszorgott. Wegenert elfogad­ták egy mulatóhelyen, társát pedig, aki Magdeburg felé elutazott, keresik. — Letartóztatott csaló. Bécsből jelentik, hogy az odavaló rendőrség letartóztatott egy embert, aki eleinte báró Aschebergnek, később pedig Kovalszky János lembergi mérnöknek vallotta magát. A letar­tóztatott ál­báró azt mondja, hogy Mittauban, Orosz­országban született. Két orosz útlevelet találtak nála, az egyik Koscielsky József varsói földbirtokos, a másik Terescsenko Nikola Vladimir nevére szól. Val­lomása szerint az utóbbi hónapokban különböző svájci városokban tartózkodott, ahol Brzeszowski Ká­roly bécsi akadémiai festőnek mondotta magát. Két évvel ezelőtt pert indított a lembergi államvasúti igazgatóság ellen, mert Lembergből Bécsbe küldött márkájából állítólag értéktárgyak tűntek el. Utólag kiderült, hogy az ál-bárót meg sem lopták. Átadták a tartományi bíróságnak, amely folytatja a nyo­mozást. — Kanosaba professzor, Mescsevszki orosz kul­turherceg nemrég igen nagyon dicsérte a botot, mint a kultúra nélkülözhetetlen eszközét és jó tanítót. Nélküle, úgymond a herceg, az orosz ember olyan volna, mint a szárnyaszegett madár. A hasonlat tá­volról sem sikerült, a hercegnek tézisét tehát rögtön elfogadta az orosz közoktatásügyi kormány. Ezentúl Kancsuka professzor fogja a friss generációt nevelni. Szabadságról persze szó sem lesz, legkevésbé az egyetemeken, amelyeken az ifjúságnak önállóbban kezd nyiladozni az esze. Az orosz egyetemi polgá­roknak addig is alig volt valamelyes szabadságuk. A tanulás ideje két félévet felölelő kurzusokra van beosztva. Ha a diák egyik kurzusból a másikba lép, vizsgálatot kell kiállania és ha ez a vizsgálat nem sikerül, el kell hagynia az egyetemet. A diák nem mehet egyik egyetemről a másikra, ott kell bevé­geznie tanulását, ahol elkezdte. A diákok a felügyelő és a felügyelő­ segéd alatt vannak, akik ugyancsak vigyáznak a tanuló-ifjúságra. Egyesületet nem sza­bad alakítaniok, mindig egyenruhában kell járniok és az igazoló­iratot mindig magukkal kell hordaniok. Ebből is látható, hogy nem nagy az orosz diák sza­badsága, de a kormánynak még az is sok. A mi­nisztérium elhatározta, hogy az egyetemeken diák­­konviktusokat létesít és erre a célra már több mil­liót utalványozott. A diákkonviktus bizonyára nem rossz dolog; szegény diáknak áldás, ha kevés pénz­ért teljes ellátást kap, csakhogy az új diákkonviktus célja főképpen a fegyelem szigorítása. A konvik­­tusban főszerepe lesz a botnak. A kultuszmi­nisztérium másik reformja az, hogy az egyes egyetemekre csak az illető egyetemi város kerü­letéből származó diákok vehetők fel, ami arra jó, hogy így könnyebben ki lehet tudni a diák családi és magánviszonyait. A tanulás szabadságának jellemző bizonyítéka egy legújabb miniszteri rende­let, mely szerint a szibériai gimnáziumok diákjai,, ha jogászok vagy orvosnövendékek akarnak lenni, a tomszki egyetemre kötelesek menni, filológiát pedig csak a kazáni egyetemen tanulhatnak. Az egyetemi rektorokat felszólította a minisztérium, hogy szigo­rúan ügyeljenek a tanárok viselkedésére, mert az a gyanú, hogy azt a mérget, mely utóbbi időben for­radalmi gondolkodásúvá tette az ifjúságot, a tanár urak előadása terjesztette. Ügyelni kell arra, hogy a tanárok veszedelmes eszméket ne terjeszthessenek. Ennek a rendeletnek első eredménye az lett, hogy a moszkvai egyetemen levő jogászegyesületet, amely­nek tagjai tanárok voltak és amely derekasan és sikerrel fejlesztette a jogtudományt, föloszlatták.­­ — Öngyilkosság. Stoszkó Vilma 51 éves haja­don ma a Krisztina­ körút 165. szám alatt lévő laká­sán főbe lőtte magát és meghalt. Holttestét a törvény­­széki orvostani intézetbe vitték. — Spiritizmus a Hírmondóban. Tegnapi szá­munkban már előzetesen jeleztük, hogy a Hírmondó mai, hétfői, esti hangversenyén, amely fél 9 órakor veszi kez­detét, Tóvölgyi Titusz, a spiritizmus e lelkes előharcosa fog nagyérdekű felolvasást tartani. Most közölhetjük a hangver­seny többi résztvevőinek návaórát. . E szerint közremű­­köd-

Next