Budapesti Napló, 1899. december (4. évfolyam, 332-360. szám)

1899-12-01 / 332. szám

2 Budapest, péntek-BUDAPESTI NAPLÓ 1899. december 1. 333. szám. tanai fegyelem alatt állanak. Igaz tehát, hogy mihelyt kiadatott a parancs, hogy az ellenőrzési szemléken a hadsereg hivatalos nyelvén kell jelentkezni, parancsszegéssé s tehát kihágássá vált nemcsak a ede, hanem a jelen is. Ám nem a jogi szempont a döntő itten, hanem a politikai. Ha Csehországban tüntető szándékkal száműzték a tartalékosok a hadsereg hivatalos nyelvét, hát szorította volna Krieghammer miniszter a maga parancsát Csehországra. De mi szüksége volt arra, hogy Magyarországra is kiterjeszsze azt, ahol addig a szerencsétlen parancsig soha és sehol sem történt tüntetés a hadsereg hivatalos nyelve ellen? Mi szükség volt erre a rendszabályra, mely ahelyett, hogy megszüntette volna a bajt Csehországban, kis híja, hogy minálunk még nagyobbat nem támasztott? Értse meg valahára a hadügyminiszter, hogy a közös hadseregnek nem érdeke, hogy újra, meg újra provokálják nevében a magyar nemzeti önérzetet, hanem ellenkezőleg az az igazi érdeke, hogy kibékítsék, elsimítsák azokat az ellentéteket, amelyeket az elavult katonai szellem a hadsereg kárára kifejlesztett. És reméljük^ho gy^ h '‘i^gyrr^Tdegá^ гёгайШГ fogja ismét annak a sérelemnek az orvoslását, hogy a közös hadsereg szükségleteinek a beszerzésénél Magyarország nem részesül abban a figyelemben, amely a hadsereg fenntartásához való hozzájárul fogva megilletné. A magyar adózó polgár iszerelheti meg, hogy súlyos áldozatainak legalább egy része megtérüljön abban a gazdasági haszonban, amelyet a katonaság számára szállított iparcikkekért kapna a mi támogatásra szoruló zsenge iparunk. Reméljük, hogy kellő nyomatékkal fogják ezt megértetni a hadügyminiszterrel, s szeretnék hinni, hogy végre ért is rajta Krieghammer úr. Egyebekben is hasznos munkálkodást kívánunk a ma megnyílt delegácionális ülésszaknak. Kívánjuk, hogy delegátusaink komoly kötelességtudással, éber lelkiismerettel végezzék nehéz és háládatlan feladatukat. Azt is szeretnék kívánni, hogy ez az ülésszak ne legyen az utolsó. Csakhogy ennek a kívánságunknak, sajnos, nem ura sem Magyarország, sem a delegáció gátta Bükkös István, te magad leszel az örökösöm, mert visszaszerzek minden talpalatnyi földet azoktól. Én vagyok a had, megmutatom, kié minden, majd lássuk. El-el fűlt az indulattól, mikor így beszélt. Az övé minden, nem azoké az osztozkodó zselléreké. Kereste is a maga igazát. Elpanaszolta a sorát Pintér Sándor uramnak Szécsényben, aki maga is igaz palóc, ért a betűvetéshez, az is a a mestersége, hogy védje az igaz ember ügyét. Meg is biztatta Pintér Sándor uram, hogy jó lesz minden, egybe kerül a sok föld megint. — De ember nem kell, egy se kell azokból, vagy no, mondta Bükkös uram, legföljebb a Bükkös Menyhért, az leginkább húzott még a hadhoz. — Úgy, jó van, hagyta helybe Pintér Sándor uram, csak egy kis türelem, mert időt kíván a dolog, így mondta, pedig hát okos ember, hatalmas is, bízott Bükkös uram. Valahányszor Szécsényben járt, mindig büszkébb lett, mert mindig kapott ey kis vigasztalást. — Már Gyarmaton van az ügye, jól megy minden, mondta Pintér Sándor uram. Már útban van Pest felé, csak a királyt kell megvárni, míg lejön igazat tenni, akkor kelmed is egybe ragaszthatja megint a Bükkös-had földjét. De a király sehogy se akart Pestre jönni, sokáig húzódott a dolog, elmúlt az ősz is, csak nem aratott Bükkös István. Pedig már szüksége lett volna a telt hombárra. — A lány is női, tizennyolcadikba lép, megígértem neki, vőt hozok tavaszra a házhoz, sürgetőzött, nagyon kellene a főd. — Tavaszra biztosan lesz, lesz minden, akkorra itthon lesz a király, biztatta Pintér uram. Dehogy mondta volna, hogy bizony soha se ragaszthatja egybe Bükkös uram többé a hadat, ha egyszer széthullt. Minek mondta volna, úgy se hiszi el. Tavaszra aztán történt valami, meghalt a szép Bükkös Magda. Elhervadt, letört, mint az Ipoly-réti virág. Elföldelte Bükkös uram az örökösét, elkívánta tőle a föld a gyenge virágát. Azóta, hogy magára maradt Bükkös István, roskadt meg egy kicsit. Ki lesz a had, ha már a lánya sincs, kié lesz a sok föld ? töpreng. Lehajtott fővel jár nap-nap mellett a határ mezőségben a képzelt birtokán. Meg-megáll egy-egy darab földnél, meglépi szélességben, hosszúságban, hogy megvan-e még, nem szántottak-e el belőle. Bizony megvan mind, hanem a nagy táblából, melyen hajdan egybefolyt a sárga hullámú búzatenger, sok apró tett. Fel van darabolva keskeny szalagokba, ahány Bükkös, annyi darabba esett a nagy föld. Némelyik csak alig egy pár lépés, csak olyan széles, hogy alig tesz ki egy-két ekenyomást. — Milyen szép lesz ez a tábla, ha megint összemegy egy ember alá, mondogatja Bükkös uram. Ni, a kalászok most is hogy összehajolnak egy barázda szélről a másikra. Bizony ismerik egymást, bizony egybehúznak, nem haragszanak, mint a Bükkös-hadi Egy-egy helyen mégis hiányos már a tábla, máséhoz van szántva. — Ezt a Bükkös Menyus adta el, cifraságra kellett, mondja haragosan, két lánya van neki, majd visszaszerzem ezt is, mer’ az enyém. Egy-két tavasz elmúlt megint, a Bükkös uram ügye Gyarmatra került csakugyan, maga vitte oda. — Hathatósabb ott a szó, mondja Bükkös István, hol a viceispán lakik, Pintér uram öreg már, nem bírja. Gyakorlást megy Gyarmatra a fiskálishoz, pénzbe kerül lesz ez, drágább a pör, mint a patika, nem mindenki csinálja olyan olcsón, mint Pintér uram. Tanácskozik ezzel is, azzal is, hol biztatják, hol meg mosolyogják, de azért nem hagyja. — Nem hagyom, mondja, ha az égési földem is utána megy, de nekem lesz igazam, mert én vagyok a had. És amit a palóc ember a fejébe vesz, azt nem igen lehet belőle kiverni, mert a palóc ész nem közönséges koponyában lakik. Fogyott is a fal, hol a nászi dűlőből, hol a Mogyoróskán a káposztásból, hol itt, hol ott került más kézre egy-egy darabka az osztalék földből. Utoljára nem maradt már más, csak az Ipoly szélén egy darabka rét. Kis szalag kákás, bábaguzsalyas rét az Ipoly kanyarodójában. — Még ez hátra van, ez szerzi vissza, mondogatta Bükkös uram, az egész had földét, ez. És szeretettel nézte rajta a sárga pimpó virágokat, hallgatta a suhogó kákát, sást, mely olyan panaszos hangot ad, ha végig suhint rajta a szél. Végigmérte, számítgatta, hogy mennyit kap majd érte. Ó, de olyan nehéz elszakadni az utolsó darab földtől. — Mindegy, mondja Bükkös István, ha kell, legyen meg, eladom tavaszszal, mikor szép fa lesz rajta, él. Mert felfordult a világ, hogy a sajátjáért is pörösködni kell az embernek, mégse kap igazat. De nagy ellensége támadt Bükkös uramnak, maga az Ipoly. Az pedig hatalmas ellenség tavaszszal. Egyszerre megárad, kidagad keskeny medréből, elborít mindent, amit hegytől hegyig talál. Ilyenkor csinál magának más medret s keresztülszabja tetszése szerint a földeket, rétséget, nem kérdezi kié, a Bükkös uramé-e, vagy másé. Elszabta hát a Bükkös uramét is. Behordta iszappal s füzfabokrokat ültetett oda is, ahol azelőtt nem volt, azután csinált magának olyan medret a rétjén, hogy elég se volt hozzá az övé. Mikor leapadt a víz, Bükkös István kiment, hogy gyönyörködjék a taccsogó vízből előtörekvő szép zöld selyem fűben, melynek minden szála, aranyat ér, egy-egy darab földet a Bükkös hadéból. Súlyot talált, meg fűzfabokrokat csak, a többit elszabta a viz s elvitte valahová, le Gyarmat felé, ki tudja, ott tette-e le ! Most már igazán felfordult Bükkös urammal a világ, egybeszaladt a zöld rét a hegyekkel, mind egybe, nem csak a Bükkös-had földje. — Hát már ezt is ellopták tőlem, kiáltja és nagy esetlen kezeivel megfenyegeti az eget, aztán elönti szemét a könyv és a zsombékra roskad, mely még az övé maradt a Bükkös-had földjéből. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, november 30. A képviselőház mai ülésének egyetlen érdekessége tulajdonképpen egy félórás szünet volt. Erre a félórára ugyanis föl kellett az ülést függeszteni, mert a t. Ház nem volt határozatképes. Történt ez pedig azon a nevezetes ülésen, melyen a pénzügyi bizottság betejesztette jelentését a kvóta-törvényjavaslatról és így a javaslat napirendre tűzése iránt is határozni kellett. Komjáthy Béla és Madarász József meg is ragadták az alkalmat, hogy a javaslat tárgyalásának hétfőre való kitűzését megakadályozzák, de kísérletük szerencsére meddő volt. A határozathozatalt ugyan félórára el kellett halasztani, míg a honatyáknak tetszett határozatképes számban öszszegyűlni, de akkor aztán mégis határozatba ment, hogy a t. Ház hétfőn megkezdi a kvótajavaslat tárgyalását. A mai ülésen egyébként harmadik olvasásban is elfogadták a hazai ipar állami támogatásáról szóló javaslatot s elintéztek néhány mentelmi ügyet. Hentaller Lajos: A Ház nem határozatképes, nem lehet szavazni. Az elnök elrendeli a jelen voltak megszámlálását. Kitűnik, hogy nincsenek jelen százan. Az elnök ennélfogva az ülést félórára felfüggeszti. A szünet után azonban konstatálja, hogy a Ház immár határozatképes. Szavazás alá bocsájtja tehát javaslatát s a többség azt elfogadja. Hétfőn tehát megkezdődik a kvóta-javaslat tárgyalása s ugyancsak hétfőn fogja a miniszterelnök a multkorról elmaradt interpellációs válaszokat megadni. (Harmadik olvasás.) A hazai ipar állami támogatásáról szóló törvényjavaslatot harmadszor való olvasásban elfogadják. Ugyancsak harmadik olvasásban elfogadják a szatmár-erdődi vicinális engedelmezéséről szóló tör,vényjavaslatot. Tudomásul veszik a kereskedelmi miniszter jelentését a cinkota-kerepesi és a zágráb-szamobori vicinális engedelmezéséről. (Mentelmi ügyek.) Felfüggesztették Lepsényi Miklós (rágalmazás, becsületsértés), Rohonczy Gedeon, Bónis István, gróf Károlyi Sándor, Gajári Ödön, Vészi József mentelmi jogát, az utóbbi öt képviselőét párbaj vétsége miatt. Továbbá hat esetben felfüggesztették Sima Ferenc mentelmi jogát, mely esetekben a vádak az izgatás, a sikkasztás, csalás, okirathamisítás közt variálnak. Az ülés délben végződött. A képviselőház ülése november 30-án. — Kezdete délelőtt 10 órakor. — Elnök megnyitja ez ülést. A jegyzőkönyvet felolvassák és hitelesítik. (A kvótajavaslat.) Reményi Ambrus előadó beterjeszti a pénzügyi bizottság jelentését a kvótatörvényavaslatról. Az elnök indítványozza, hogy a törvényjavaslatot a hétfői ülés napirendjére tűzzék. Komjáthy Béla ellenzi a javaslatnak a hétfői ülés napirendjére való tűzését. Nem hiszi, hogy a kormány keresztül akarja erőszakolni a javaslatot. Idő sincs arra elegendő, hogy a képviselők a törvényjavaslatot és a jelentést áttanulmányozhassák és ezért azt indítványozza, hogy a jövő csütörtökön tartandó ülés napirendjére tűzessék. Madarász József támogatja Komjáthy javaslatát. Jól tudja, hogy egy idő óta az a szokás divatozik, hogy oly javaslatokat, melyeket ki sem osztottak, már tárgyalásra tűznek ki. Olyan színe van ennek, hogy nem akarnak időt adni az ellenzéknek az iratok áttanulmányozására. Ha méltányosság van a túloldalon, nem ellenezhetik azt, hogy a javaslatot ne hétfőn, hanem jövő csütörtökön tűzzék napirendre. Maga részéről tisztában van iratok nélkül is, hogy az 1867 : XII. törvénycikk a közromlottság forrása és a jelen javaslat ennek származéka. A javaslat kinyomatása és szétosztása nélkül azonban nem lehet tárgyalni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az elnök: A három szakaszos törvényjavaslatot és a jelentést holnap reggelre kinyomatják s ezért hétfőn tárgyalásra lehet kitűzni. Az idő rövid, december végéig még a főrendiházban is le kell tárgyalni a törvényjavaslatot és éppen azért kellett hétfőre kitűzni a tárgyalást, hogy alaposan meg lehessen vitatni. Tekintettel kell lenni a delegációra is. Kéri javaslata elfogadását. BELFÖLD. A miniszterelnök Bécsben, Bécsből táviratozzák. Ő felsége ma délután hosszabb külön kihallgatáson fogadta Széll Kálmán miniszterelnököt. A miniszterelnök később meglátogatta gróf Ooluchowsk külügyminisztert, Uj kázus. A tavalyi delegáció 30 milliónyi rendkívüli póthitelt szavazott meg a hadügyminiszternek, amiből Magyarországra 94 millióért esett. Erre az összegre a magyar kormány fedezetet kért egy külön törvényjavaslatban, mely kellő időben a parlament elé jutott ugyan, de a közbejött viharos események miatt nem volt eddig letárgyalható. Az Egyetértés tegnap ezt a tényt felfedezte, s felfedezett benne egyúttal egy nagy közjogi sérelmet is. A sérelem az volt, hogy a kormány — a vád szerint — a zárószámadások keretében akarta ezt a póthitelügyet, úgyszólván suttyomban elintézni. Tisztelt laptársunk ma még tovább megy s elmondja, hogy a zárószámadási bizottságban akadt egy bátor férfiú, — Lévay Lajos — aki szóvá tette az események által félresodort javaslatot, de Széll Kálmán a szavába vágott s ígéretet vett a bizottság tagjaitól, hogy hallgatni fognak a dolog felől, mint a sír. A történeti igazság kedvéért konstatálnunk kell két dolgot. Az egyik az, hogy ...1-TiTŕ-тгттт~~. ....................assa—!