Budapesti Napló, 1899. december (4. évfolyam, 332-360. szám)

1899-12-01 / 332. szám

333. szám.­ Budapest, péntek BUDAPESTI NAPLÓ 1899. december 1. 5 ez a kis kirohanás nem fogja meggátolni a békés egyezkedést. (Az egyezkedés.) Bécs, november 30. Ma este a baloldal pártvezérei és a jobb­oldal végrehajtó bizottságának tagjai közös érte­kezletet tartottak. Az értekezlet két óra hosszat tartott. Elhatározták, hogy az eredményt szigorúan titokban tartják. Hír szerint az értekezletet szombaton dél­előtt folytatni fogják. Bécs, november 30. Azok után a naponta ismétlődő végtelen tanács­kozások után, melyek a kormány és a többség, a többség és a kisebbség közt és magukban az egyes klubokban folynak, ma végre oly esemény következett be, mely komolyabb mnéltatásra érdemes. A mai parla­menti nap úgyszólván valamennyi eddigi konferen­­ciás napok ismétlése volt, mert ma kora reggeltől kezdve késő éjjelig nem tettek egyebet, mint konfe­ráltak és este végre a békéltető konferenciának sok­szor bejelentett, de nem mindenki által biztosra várt ülése megtörtént. Azaz a konferencia, melynek fel­adata, végre valahára a németek és csehek, illetőleg a többség és kisebbség közt a kibékülést létesíteni, és melynek további ideális feladata, e kibékülés által a parlamenti viszonyokat orvosolni. Azt a tényt, hogy a képviselőház két nagy pártjának képviselői végre-valahára egyszer közösen ülnek a zöld asztal körül, minden esetre örvendetes tünetnek kell tartani. Igaz, hogy azért a félhivatalo­sok örömujjongásában nem szabad osztozkodni. A félhivatalosok az ellenfelek közös értekezletre való összeülését nagy eseménynek tartják, melynek nagy jelentősége van és melyhez nagy reményeket kell fűzni. De jó lesz, ha kissé kevésbé vérmesen né­zünk a jövőbe és ha a konferencia mégis elérné célját, annál jobb. Arra a kérdésre, hogy a konferencia fem­jel­­zett célját eléri-e, ma még tekintettel azokra a nagy akadályokra, melyeket még az útból kell távolí­tani, természetesen nem lehet határozott igennel felelni. Örvendetes a dologban сзак az az egy, hogy egyáltalában a kezdet kezdetéhez értek. A mai konferenciában csak formális természetű, előzetes kérdések kerültek döntésre. Pozitívet a kon­ferencia lefolyásáról csak nagy általánosságban le­het mondani. A konferencia 7 órakor este kezdődött. Az el­nöke a konferenciának Javorszki, a lengyel klub elnöke volt, aki az egyezkedési akcióért nagyon bővül. A konferenciában 27 parlamentárius vett részt. Valamennyien becsületszóval titoktartást fogadtak a konferenciában történtekről. Ámbár fogadásukat ter­mészetesen komolyan meg is tartották, az az egy dolog mégis kiszivárgott, hogy a vita minden szen­vedély nélkül teljesen nyugodt mederben folyt. A mai első egyezkedési konferenciának ered­ményének jellemzésére a legtalálóbban ezt a szót lehet alkalmazni: nem reménytelen. Ezzel az orvosi lelettel összhangban áll az a tény, hogy a mai konferenciát szombaton délelőtt folytatják. Végül meg kell említeni, hogy ezt a mai kon­ferenciát, melyen a jobboldal egész végrehajtó­ bizott­sága és a baloldali klubok valamennyi vezérférfiai részt vettek, megelőzte ma délután a német pártok klubfőnökeinek, valamint egy órával később az ifjú­­csehek értekezlete külön-külön maguk közt. A Szlovo Polszki bécsi levelezője azt táviratozza lapjának, hogy a politikai helyzet javulását bizonyítja az, hogy a jobboldal végrehajtó bizottságának leg­utóbbi határozatának dacára a lengyel klub és a katolikus néppárt el vannak határozva, hogy az ifjú­­csehek obstrukcióját nem támogatják. Javorski, a lengyel klub elnöke határozottan ellenzi a cseh ob­­strukciót. Késő este a konzervatív nagybirtokos­ párt klubja egy kommünikét bocsátott ki, melyben a bal­oldallal való egyezkedő tárgyalásokat örömmel üd­vözli és kijelenti, hogy ezekben a tárgyalásokban készséggel vesz részt. (A képviselőház ülése.) Bécs, november 30. A képviselőház mai ülésén Kubik képviselőnek a tescheni lengyel magángimnázium államosítására vonatkozó sürgős indítványát tárgyalja. Kubik lengyel nyelven okolja meg indítványá­nak sürgősségét. Bemei (német haladópárti) Szilézia német kép­viselői nevében állást foglal az indítvány sürgőssége ellen, mert Szilézia lengyel lakosságának nincs szük­sége a gimnáziumra. Azzal végzi beszédét hogy a kormány se át ne vegye, se ne támogassa a gim­náziumot. Caecz tiltakozik a lengyelek germanizálása ellen. A lengyel tanulókat nem lehet német iskolába járatni. Szükség van tehát a lengyel gimnáziumra, az ilyet a kormánynak már régen kötelessége lett volna Sziléziában felállítani. Kurz (cseh) pártolja az indítvány sürgősségét s azt mondja, hogy ha a szláv nemzet valamit köve­tel, azt a németek nélkül, sőt ellenökre is meg kell valósítani. Sokolowski követeli a tescheni lengyel gimná­zium államosítását a lengyelek nevében, akik mindig a parlamenti viszonyok orvoslásán fáradoznak. Türk (Schönerer-párti) azt veti oda, hogy a lengyelek hálával tartoznak azért, hogy utat nyitnak nekik a német kultúrához. A sziléziai németek meg akarják tartani német iskolaügyüket, de nem engedik, hogy lengyelesítsék őket. Spender a lengyel álláspontot védi, Menger (német haladó-párti) pedig tagadja, hogy a németek Sziléziában elenyésző kisebbségben vannak és tilta­kozik az ellen az állítás ellen, hogy a németek gaz­dálkodása kiszipolyozta Galíciát. A szóban forgó indítványnak csak az a célja, hogy obstrukciós be­szédeket lehessen tartani. Több esetből kimutatható, hogy Sziléziában lengyelesítenek és csehesítenek. Teschen német város és a kért iskola csak nemzeti­ségi célokat szolgál. A németek ellen irányuló poli­tika következménye : bomlás Ausztria minden részé­ben és ennek gátat kell vetni. A németek támogatni fognak minden kormányt, amely a joghoz és tör­vényhez ragaszkodik. Még két felszólalás után megválasztották a ve­zérszónokokat s ezzel az ülés véget ért. A háború. Budapest, november 30. A nyugati harctéren szakasztott az a játék ismétlődik az angol tudósításokkal, amelynek hatáiban volt önkéntelenül is derűs szemlélője a külföld. Az első táviratok mindig csupa győze­lemről szóltak, azután következtek néhány napig egymásután az őszintébb vallomások, amelyek le-letéptek a diadalmi koszorúból egy-egy leve­let, mig végre közismertté lett, hogy az illető győzelem voltaképp vereség volt s hogy a győz­tes tábornok addig verte nagyvitézül az ellensé­get, mig végre amaz bekerítette a tábornokot megtizedelt seregével együtt s még csak arra sem enged neki módot, hogy elmeneküljön. Ez történt White tábornokkal a glencoei és dundeei „győzelmek“ után s ma is ott ül Ladysmith magasabb fekvésű helyein, körülvéve a boerok­­tól, s ez történt, úgy látszik, Lord Methuennel is, miután belmonti és graspani győzelmeit világgá kürtölte. Ma már az angol lapok sem ezekről, sem a modde-riveri csatákról nem mernek úgy írni, mint győzelmekről és szemrehányásokkal illetik „elhamarkodá­­sáért“ a vitéz tábornokot, akinek kár volt még Kimberley felé előnyomulnia, mert ime kitette magát annak, hogy a boerok elvágják a vissza­vonulási útját. Nyilván ezek a tapasztalatok késztették Chamberlain gyarmatügyi minisztert, a mostani ha­­jrá apját arra a kijelentésre, amelyet tegnap tett, hogy a kicsinyeit Transvaal a háború kiüté­sekor Dél-Afrikának leghatalmasabb állama volt. Chamberlain azonban bízik a háború végső ered­ményében és sok mindent ígér arra az esetre, ha majd a brit lobogó fog lengeni Transvaal és Oranje fölött. De e szép ígéretek a bokrokat nem fogják arra csábítani, hogy letegyék a fegyvert és megkönnyítsék Chamberlain urnak azt, hogy őket boldoggá tegye. Ők a maguk módja szerint akarnak boldogok lenni. A mai tudósítások a következők: (Methuen győzelmei.) London, november 30. Methuen tábornok első hivatalos táviratán kívül, amelynek részletei egészen érthetetlenek, semmi újabb hír sem érkezett a modder-riveri csatáról. A lapok nagyon tartózkodva kommen­tálják Methuen jelentését. Valószínű, hogy Kim­berley felszabadítása előtt még egy döntő ütkö­zet lesz. Ezt az ütközetet vasárnapra várják. London, november 30. Methuen jelentései nem keltenek valami különös győzelmi mámort, sőt ellenkezőleg, a ka­tonai szakkörök attól félnek, hogy rendkívül sok embert vesztett el s hogy a boerok el fogják vágni visszavonulása útját. London, november 30. Lord Methuen győzelméről ma már egy an­gol lap sem mer írni. Egyik sem nevezi már győzelemnek azt a csatát, amely­yel Methuen­ tábornok a minap dicsekedett. Sőt inkább attól félnek, hogy veszteségei roppant nagyok voltak és hogy az ellenséget nemhogy nem demorali­zálta, de még csak egy ágyúját sem bírta elvenni. A Times Methuen kétértelmű és számos valótlanságot tartalmazó táviratát kommentálva, katonai szempontból elhamarkodottnak mondja a tábornok Kimberley felé való előnyomulását, amely az angolokra nézve nagyon gyászos következések­kel járhat. Fokváros, november 30. Oranje-River­ Stationból táviratozzák. Methuen tábornok ma beszédet intézett a csapatokhoz és gratu­lált nekik ahhoz a derék munkához, amelyet végez­tek. Az ellenség taktikáját kitűnőnek mondja és teljes elismeréssel nyilatkozott a boerok vitézségéről. De éles kifejezésekkel elitélte azt az eljárásukat, hogy a mozgó kórházakra lőnek és dum-dum lövedékeket használnak. Nem akarja elhinni, hogy ez az eljárás általánosan jellemzi az ellenséget. London, november 30. A hadügyi hivatal Fokvárosból tegnapi kelettel a következő táviratot kapta: Kimberleyben e hó 23-ikáig minden rendben volt. A vasúti és táviró­­összeköttetést Modder-Riverben helyreállították. Ga­­zacre tábornok azt jelenti e hó 28-ikáról, hogy a helyzet változatlan. London, november 30. Lord Methnau győzelmét itt pyrhusi győ­zelemnek tartják. Veszteségeit 1800 emberre be­csülik. A sajtó óva inti a közvéleményt a korai diadalmámortól. (A natali harctérről.) London, november 30. Buller tábornok jelenti tegnapról Pieter­­maritzburgból. Egy táviróhivatalnok, akinek sike­rült e hó 25-ikén éjjel Ladysmithet elhagyni, Weenenbe érkezett, honnét azt táviratozta, hogy a boerokat a 9-iki támadás alkalmával nagy veszteségekkel visszaverték. Az angolok veszte­sége csekély volt. Csak 8 embert vesztettek, ki­ket egy bomba ölt meg. A különböző ütközetek­ben Ladysmith ostroma közben összesen 100 angol esett el, illetőleg sebesült meg. E hó 9-ike óta a boerok nem intéztek komoly támadást Ladysmith ellen. Estcourt, november 20. Azok az angol csapatok, amelyek a múlt éjjel Frere mellett a szabadban táboroztak, azt jelentik, hogy Joubert tábornok visszavonult Calenso felé. A 12. lancier-ezred tegnap megtámadta a pietriesi­ kommandót, amelyet Joubert Weenenbe küldött és súlyos veszteséget okozott a boeroknak. (Chamberlain a háborúról.) London, november 29. Chamberlain gyarmatügyi miniszter Leicester­­ben beszédet mondott, amelyben a transvaali hábo­rúról beszélt s azt mondta, hogy ez a legnagyobb háború ebben a generációban. Közvetlen hasznot — monda — nem várhatunk ettől a háborútól. Ha hol­nap az Egyesült Királyságok zászlaja lobog Trans­vaal és Oranje fölött, ennek egyetlen eredménye az lesz, hogy ott jó közigazgatás, igazság és jólét fog uralkodni, olyan jólét, amelyben az egész civilizált világgal osztoznánk. A külföld kritikája, amely rabló­hadjáratról beszél, nem ismeri Angliát, amelynek elve az, hogy az anyaország soha sem kíván gyarma­taitól pénzbeli előnyöket. Mi az igazságért, a sza­badságért, az ünnepiesen kötött egyezmények tisz­teletben tartásáért és végül azért harcolunk, hogy a királynő birtokai ellen intézett támadást visszaverjük és alattvalóit megvédjük a szidalmak és sértegetések ellen. Transvaalról úgy beszélnek, mint valami gyönge államról. Abban a pillanatban, amikor a há­ború kiütött, Transvaal leghatalmasabb állama volt Dél- Afrikának. A mi csapatainknak 6000 mértföldnyi utat kell megtenniük tengeren és azonkívül 1500 mér­­földnyi utat szárazföldön. Ilyen körülmények között nyugodtan kell fogadnunk az eseményeket, készen kell lennünk vereségekre, de a kivivott diadalokon sem szabad ujjonganunk és erős bizalommal bevár­nunk a háború végét. Beszéde folyamán megemlí­tette a miniszter, hogy a délafrikai hadsereg száma rövid idő alatt 80.000, talán 90.000 főre fog emel­kedni, azután védelmébe vette a kormány politikáját és így fejezte be beszédét: Ami a jövőt illeti, a kormány magatartását bi­zonyára nem kicsinyes elvek fogják irányítani. A boerok a maguk eljárásával egészen új helyzetet teremtettek. Széttépték az egyezményeket és fehér lapot adtak a kezünkbe, amelyre ráírhatunk akármit, amit akarunk. Minden kormány, amely még egyszer hatalmat adna a köztársaságoknak arra, hogy a fö­­löttes hatalom j­ellem való, intrikákat­ me nyi­tsák f el­

Next