Budapesti Napló, 1899. december (4. évfolyam, 332-360. szám)
1899-12-01 / 332. szám
333. szám. Budapest, péntek BUDAPESTI NAPLÓ 1899. december 1. 5 ez a kis kirohanás nem fogja meggátolni a békés egyezkedést. (Az egyezkedés.) Bécs, november 30. Ma este a baloldal pártvezérei és a jobboldal végrehajtó bizottságának tagjai közös értekezletet tartottak. Az értekezlet két óra hosszat tartott. Elhatározták, hogy az eredményt szigorúan titokban tartják. Hír szerint az értekezletet szombaton délelőtt folytatni fogják. Bécs, november 30. Azok után a naponta ismétlődő végtelen tanácskozások után, melyek a kormány és a többség, a többség és a kisebbség közt és magukban az egyes klubokban folynak, ma végre oly esemény következett be, mely komolyabb mnéltatásra érdemes. A mai parlamenti nap úgyszólván valamennyi eddigi konferenciás napok ismétlése volt, mert ma kora reggeltől kezdve késő éjjelig nem tettek egyebet, mint konferáltak és este végre a békéltető konferenciának sokszor bejelentett, de nem mindenki által biztosra várt ülése megtörtént. Azaz a konferencia, melynek feladata, végre valahára a németek és csehek, illetőleg a többség és kisebbség közt a kibékülést létesíteni, és melynek további ideális feladata, e kibékülés által a parlamenti viszonyokat orvosolni. Azt a tényt, hogy a képviselőház két nagy pártjának képviselői végre-valahára egyszer közösen ülnek a zöld asztal körül, minden esetre örvendetes tünetnek kell tartani. Igaz, hogy azért a félhivatalosok örömujjongásában nem szabad osztozkodni. A félhivatalosok az ellenfelek közös értekezletre való összeülését nagy eseménynek tartják, melynek nagy jelentősége van és melyhez nagy reményeket kell fűzni. De jó lesz, ha kissé kevésbé vérmesen nézünk a jövőbe és ha a konferencia mégis elérné célját, annál jobb. Arra a kérdésre, hogy a konferencia femjelzett célját eléri-e, ma még tekintettel azokra a nagy akadályokra, melyeket még az útból kell távolítani, természetesen nem lehet határozott igennel felelni. Örvendetes a dologban сзак az az egy, hogy egyáltalában a kezdet kezdetéhez értek. A mai konferenciában csak formális természetű, előzetes kérdések kerültek döntésre. Pozitívet a konferencia lefolyásáról csak nagy általánosságban lehet mondani. A konferencia 7 órakor este kezdődött. Az elnöke a konferenciának Javorszki, a lengyel klub elnöke volt, aki az egyezkedési akcióért nagyon bővül. A konferenciában 27 parlamentárius vett részt. Valamennyien becsületszóval titoktartást fogadtak a konferenciában történtekről. Ámbár fogadásukat természetesen komolyan meg is tartották, az az egy dolog mégis kiszivárgott, hogy a vita minden szenvedély nélkül teljesen nyugodt mederben folyt. A mai első egyezkedési konferenciának eredményének jellemzésére a legtalálóbban ezt a szót lehet alkalmazni: nem reménytelen. Ezzel az orvosi lelettel összhangban áll az a tény, hogy a mai konferenciát szombaton délelőtt folytatják. Végül meg kell említeni, hogy ezt a mai konferenciát, melyen a jobboldal egész végrehajtó bizottsága és a baloldali klubok valamennyi vezérférfiai részt vettek, megelőzte ma délután a német pártok klubfőnökeinek, valamint egy órával később az ifjúcsehek értekezlete külön-külön maguk közt. A Szlovo Polszki bécsi levelezője azt táviratozza lapjának, hogy a politikai helyzet javulását bizonyítja az, hogy a jobboldal végrehajtó bizottságának legutóbbi határozatának dacára a lengyel klub és a katolikus néppárt el vannak határozva, hogy az ifjúcsehek obstrukcióját nem támogatják. Javorski, a lengyel klub elnöke határozottan ellenzi a cseh obstrukciót. Késő este a konzervatív nagybirtokos párt klubja egy kommünikét bocsátott ki, melyben a baloldallal való egyezkedő tárgyalásokat örömmel üdvözli és kijelenti, hogy ezekben a tárgyalásokban készséggel vesz részt. (A képviselőház ülése.) Bécs, november 30. A képviselőház mai ülésén Kubik képviselőnek a tescheni lengyel magángimnázium államosítására vonatkozó sürgős indítványát tárgyalja. Kubik lengyel nyelven okolja meg indítványának sürgősségét. Bemei (német haladópárti) Szilézia német képviselői nevében állást foglal az indítvány sürgőssége ellen, mert Szilézia lengyel lakosságának nincs szüksége a gimnáziumra. Azzal végzi beszédét hogy a kormány se át ne vegye, se ne támogassa a gimnáziumot. Caecz tiltakozik a lengyelek germanizálása ellen. A lengyel tanulókat nem lehet német iskolába járatni. Szükség van tehát a lengyel gimnáziumra, az ilyet a kormánynak már régen kötelessége lett volna Sziléziában felállítani. Kurz (cseh) pártolja az indítvány sürgősségét s azt mondja, hogy ha a szláv nemzet valamit követel, azt a németek nélkül, sőt ellenökre is meg kell valósítani. Sokolowski követeli a tescheni lengyel gimnázium államosítását a lengyelek nevében, akik mindig a parlamenti viszonyok orvoslásán fáradoznak. Türk (Schönerer-párti) azt veti oda, hogy a lengyelek hálával tartoznak azért, hogy utat nyitnak nekik a német kultúrához. A sziléziai németek meg akarják tartani német iskolaügyüket, de nem engedik, hogy lengyelesítsék őket. Spender a lengyel álláspontot védi, Menger (német haladó-párti) pedig tagadja, hogy a németek Sziléziában elenyésző kisebbségben vannak és tiltakozik az ellen az állítás ellen, hogy a németek gazdálkodása kiszipolyozta Galíciát. A szóban forgó indítványnak csak az a célja, hogy obstrukciós beszédeket lehessen tartani. Több esetből kimutatható, hogy Sziléziában lengyelesítenek és csehesítenek. Teschen német város és a kért iskola csak nemzetiségi célokat szolgál. A németek ellen irányuló politika következménye : bomlás Ausztria minden részében és ennek gátat kell vetni. A németek támogatni fognak minden kormányt, amely a joghoz és törvényhez ragaszkodik. Még két felszólalás után megválasztották a vezérszónokokat s ezzel az ülés véget ért. A háború. Budapest, november 30. A nyugati harctéren szakasztott az a játék ismétlődik az angol tudósításokkal, amelynek hatáiban volt önkéntelenül is derűs szemlélője a külföld. Az első táviratok mindig csupa győzelemről szóltak, azután következtek néhány napig egymásután az őszintébb vallomások, amelyek le-letéptek a diadalmi koszorúból egy-egy levelet, mig végre közismertté lett, hogy az illető győzelem voltaképp vereség volt s hogy a győztes tábornok addig verte nagyvitézül az ellenséget, mig végre amaz bekerítette a tábornokot megtizedelt seregével együtt s még csak arra sem enged neki módot, hogy elmeneküljön. Ez történt White tábornokkal a glencoei és dundeei „győzelmek“ után s ma is ott ül Ladysmith magasabb fekvésű helyein, körülvéve a boeroktól, s ez történt, úgy látszik, Lord Methuennel is, miután belmonti és graspani győzelmeit világgá kürtölte. Ma már az angol lapok sem ezekről, sem a modde-riveri csatákról nem mernek úgy írni, mint győzelmekről és szemrehányásokkal illetik „elhamarkodásáért“ a vitéz tábornokot, akinek kár volt még Kimberley felé előnyomulnia, mert ime kitette magát annak, hogy a boerok elvágják a visszavonulási útját. Nyilván ezek a tapasztalatok késztették Chamberlain gyarmatügyi minisztert, a mostani hajrá apját arra a kijelentésre, amelyet tegnap tett, hogy a kicsinyeit Transvaal a háború kiütésekor Dél-Afrikának leghatalmasabb állama volt. Chamberlain azonban bízik a háború végső eredményében és sok mindent ígér arra az esetre, ha majd a brit lobogó fog lengeni Transvaal és Oranje fölött. De e szép ígéretek a bokrokat nem fogják arra csábítani, hogy letegyék a fegyvert és megkönnyítsék Chamberlain urnak azt, hogy őket boldoggá tegye. Ők a maguk módja szerint akarnak boldogok lenni. A mai tudósítások a következők: (Methuen győzelmei.) London, november 30. Methuen tábornok első hivatalos táviratán kívül, amelynek részletei egészen érthetetlenek, semmi újabb hír sem érkezett a modder-riveri csatáról. A lapok nagyon tartózkodva kommentálják Methuen jelentését. Valószínű, hogy Kimberley felszabadítása előtt még egy döntő ütközet lesz. Ezt az ütközetet vasárnapra várják. London, november 30. Methuen jelentései nem keltenek valami különös győzelmi mámort, sőt ellenkezőleg, a katonai szakkörök attól félnek, hogy rendkívül sok embert vesztett el s hogy a boerok el fogják vágni visszavonulása útját. London, november 30. Lord Methuen győzelméről ma már egy angol lap sem mer írni. Egyik sem nevezi már győzelemnek azt a csatát, amelyyel Methuen tábornok a minap dicsekedett. Sőt inkább attól félnek, hogy veszteségei roppant nagyok voltak és hogy az ellenséget nemhogy nem demoralizálta, de még csak egy ágyúját sem bírta elvenni. A Times Methuen kétértelmű és számos valótlanságot tartalmazó táviratát kommentálva, katonai szempontból elhamarkodottnak mondja a tábornok Kimberley felé való előnyomulását, amely az angolokra nézve nagyon gyászos következésekkel járhat. Fokváros, november 30. Oranje-River Stationból táviratozzák. Methuen tábornok ma beszédet intézett a csapatokhoz és gratulált nekik ahhoz a derék munkához, amelyet végeztek. Az ellenség taktikáját kitűnőnek mondja és teljes elismeréssel nyilatkozott a boerok vitézségéről. De éles kifejezésekkel elitélte azt az eljárásukat, hogy a mozgó kórházakra lőnek és dum-dum lövedékeket használnak. Nem akarja elhinni, hogy ez az eljárás általánosan jellemzi az ellenséget. London, november 30. A hadügyi hivatal Fokvárosból tegnapi kelettel a következő táviratot kapta: Kimberleyben e hó 23-ikáig minden rendben volt. A vasúti és táviróösszeköttetést Modder-Riverben helyreállították. Gazacre tábornok azt jelenti e hó 28-ikáról, hogy a helyzet változatlan. London, november 30. Lord Methnau győzelmét itt pyrhusi győzelemnek tartják. Veszteségeit 1800 emberre becsülik. A sajtó óva inti a közvéleményt a korai diadalmámortól. (A natali harctérről.) London, november 30. Buller tábornok jelenti tegnapról Pietermaritzburgból. Egy táviróhivatalnok, akinek sikerült e hó 25-ikén éjjel Ladysmithet elhagyni, Weenenbe érkezett, honnét azt táviratozta, hogy a boerokat a 9-iki támadás alkalmával nagy veszteségekkel visszaverték. Az angolok vesztesége csekély volt. Csak 8 embert vesztettek, kiket egy bomba ölt meg. A különböző ütközetekben Ladysmith ostroma közben összesen 100 angol esett el, illetőleg sebesült meg. E hó 9-ike óta a boerok nem intéztek komoly támadást Ladysmith ellen. Estcourt, november 20. Azok az angol csapatok, amelyek a múlt éjjel Frere mellett a szabadban táboroztak, azt jelentik, hogy Joubert tábornok visszavonult Calenso felé. A 12. lancier-ezred tegnap megtámadta a pietriesi kommandót, amelyet Joubert Weenenbe küldött és súlyos veszteséget okozott a boeroknak. (Chamberlain a háborúról.) London, november 29. Chamberlain gyarmatügyi miniszter Leicesterben beszédet mondott, amelyben a transvaali háborúról beszélt s azt mondta, hogy ez a legnagyobb háború ebben a generációban. Közvetlen hasznot — monda — nem várhatunk ettől a háborútól. Ha holnap az Egyesült Királyságok zászlaja lobog Transvaal és Oranje fölött, ennek egyetlen eredménye az lesz, hogy ott jó közigazgatás, igazság és jólét fog uralkodni, olyan jólét, amelyben az egész civilizált világgal osztoznánk. A külföld kritikája, amely rablóhadjáratról beszél, nem ismeri Angliát, amelynek elve az, hogy az anyaország soha sem kíván gyarmataitól pénzbeli előnyöket. Mi az igazságért, a szabadságért, az ünnepiesen kötött egyezmények tiszteletben tartásáért és végül azért harcolunk, hogy a királynő birtokai ellen intézett támadást visszaverjük és alattvalóit megvédjük a szidalmak és sértegetések ellen. Transvaalról úgy beszélnek, mint valami gyönge államról. Abban a pillanatban, amikor a háború kiütött, Transvaal leghatalmasabb állama volt Dél- Afrikának. A mi csapatainknak 6000 mértföldnyi utat kell megtenniük tengeren és azonkívül 1500 mérföldnyi utat szárazföldön. Ilyen körülmények között nyugodtan kell fogadnunk az eseményeket, készen kell lennünk vereségekre, de a kivivott diadalokon sem szabad ujjonganunk és erős bizalommal bevárnunk a háború végét. Beszéde folyamán megemlítette a miniszter, hogy a délafrikai hadsereg száma rövid idő alatt 80.000, talán 90.000 főre fog emelkedni, azután védelmébe vette a kormány politikáját és így fejezte be beszédét: Ami a jövőt illeti, a kormány magatartását bizonyára nem kicsinyes elvek fogják irányítani. A boerok a maguk eljárásával egészen új helyzetet teremtettek. Széttépték az egyezményeket és fehér lapot adtak a kezünkbe, amelyre ráírhatunk akármit, amit akarunk. Minden kormány, amely még egyszer hatalmat adna a köztársaságoknak arra, hogy a fölöttes hatalom jellem való, intrikákat me nyitsák f el